Evezőszekrény (A Mainzi Tengerészeti Múzeum képe,
(https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/402-hajok-toertenete-romai-flottakrol.html )
)
Két evezősoros hajónál az evezőszekrény elve
(https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/402-hajok-toertenete-romai-flottakrol.html )
Indokolható elképzelés a sok evezősoros hajókról
(https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/402-hajok-toertenete-romai-flottakrol.html)
A gályák közül először az egy evezősoros (monera), ötven evezős (2x24+2 kormányevező, pentekontera) típus terjedt el az i.e. 8. században. A hossza kb. 25 méter, szélessége 3 méter körül volt. A monerák áruszállításra is alkalmas, de törékeny hajók voltak. Később a sebességet fokozandó, föníciai mintára áttértek a két- és három evező soros hajók építésére. A felsőbb evezősorok hatékonyságát jelentősen növelte az evezőszekrények alkalmazása. Így terjedt el előbb az eredetileg pun-föníciai két evezősoros diera, majd a perzsa háborúk idején a triera. I.e. 318-ban Szürakuszaiban építették az első öt evezősoros gályát. (Egy olyan három evező soros hajóvolt, ahol a felső két evezőt 2-2- evezős kezelte, és elcsúsztatva ültek egymás felett.) Fordítási hibának lehet tekinteni a háromnál több evezősoros hajókra vonatkozó leírásokat. Az evezőket a méretük és a súlyuk miatt, még a két-három evezősorosoknál is, ólomsúlyokkal egyensúlyozták ki. Az elnevezések az egymás felett, egy csoportban ülő evezősök számát jelölik.
Korának leggyorsabb hajója i.e. 800 körül a görög pentekontera volt (http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html), egy 2x24 evezős és
két kormányevezős, 30 méter hosszú, két méter széles, 80 cm merülésű fürge evezős hajó volt, de nagy hullámokban használhatatlan és veszélyesen viselkedett, néha
ketté törött. További öt ember kezelte a vitorlákat és a kormányt.
Bronz döfőorr (karthágói, az Első Pun háborúból, az Aegates-csatából, i.e. 241-ből)
Görög két evezősors diera, vagy birémis, biréma (föníciai eredetű, feltehetően az i. e. 1000 körüli időkből),
a görögöknél a 7. században jelent meg (5)
A dierákból, a két evezősorosokból - melyek 30%-al rövidebbek voltak mint az egysoros pentekonterák- alakultak ki a három (https://en.wikipedia.org/wiki/Trireme) evező- soros trierák i.e. 700 után. Egy evezőhöz több embert ültettek, kettőt, vagy többet. A trierának volt két árbocos változata is, az árbocot támadásnál le kellett hajtani, vegy leszerelni, nehogy eltörjön. A kétárbocos hajókat az etruszkok találták ki. A trieme egy olyan kétsoros (120 evezős) átalakítása volt, amire még egy emeletet építettek. De a trieráknak, trirémeknek nehéz volt a kezelése, 200 ember kellett a partra vontatásához, és 180 evezőse volt, akik váltásban eveztek. A rómaiak flottaépítések idejéig a hajókat éjszakára kihúzták a partra, mert éjszaka, és októbertől áprilisig nem hajóztak a mediterrán tengereken. A Róma előtti sekély vizek miatt rákényszerültek, hogy a szállítóhajókról átrakodjanak kisebb hajókra, amelyekkel fel lehetett hajózni a Tiberisen. Továbbá a Nápolyi-öbölben építettek sok hadi-, kereskedelmi- és császári kikötőt.
.
Egy újjáépített (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)) görög három evezősoros triera, a leggyorsabb gálya típusú hajó, látszik a segéd-
fenékgerenda
Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
A másolat-trireme tatja (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
I. e. 31-ben Marcus Antonius és Kleopátra, Egyiptom királynőjének egyesített flottái összecsaptak Octavianus Agrippa vezette flottájával az időszak utolsó nagy tengeri csatájában, az actiumi csatában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata). Antonius 500 hajót állított fel, közöttük sok trirémét, Octavianus 400 hajójával szemben, közöttük sok liburbnát, birémét. Az actiumi csata után egy hosszú és békés kor következett a tengeren, a római nagyhajók majdnem kizárólag liburnák voltak, gyors és viszonylag könnyű két evezősoros Adriai-tengeri eredetű hajók.
Római, külső hossztartós gabonaszállító, kis, a kormányozást segítő első (artemon) vitorlával, az első a hajótörténetben evezők nélkül
Ezeket a hajókat gyakran használták a rómaiak, például Caesar második brit inváziója idején. A bireme végül trirémmé fejlődött. Egy egységparancsnok (aki sátrat kapott a nyitott fedélzeten) egy csoport tengerészgyalogost irányított. A biremet az ókori történelemben is feljegyezték a Kr.e. 8. és 7. század eleji asszír domborműveken, ahol Szanherib uralkodása alatt kétéltű támadást hajtottak végre Elám partjainál és a Perzsa-öböl lagúnáinál.
Illír-római gyors és döfőorros liburna, teherszállításra, személyszállításra és hadi- és futárhajóként is használták
Római kétevezősoros biremis. A harci emelvényeket, "bástyákat" a csata után vízbe dobták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
Római kétevezősoros biremis, az első (artemon) vitorla kisebb volt, a vitorlákat az ütközetekben nem használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
(https://ferrebeekeeper.wordpress.com/tag/liburna/)
Római liburna, kétevezősoros biremis, gyors hajó, sokáig használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.