Hatsepszut uralkodása
(2026 január)
Hatsepszut uralkodása (ur. kb. i. e. 1479 – i. e. 1458): II. Thotmesz* egész uralkodása valójában nem 13, csak 3 évig tartott, és felesége, Hatsepszut, aki pár évvel idősebb lehetett nála, jelentős hatalmat gyakorolt. Múmiája és sírja: II. Thotmesz múmiáját sok más fáraóéhoz és királyi családtagéhoz hasonlóan 1881-ben az ún. Deir el-Bahari-i rejtekhelyen találták meg, ahová a XXI. dinasztia uralkodása idején szállították a sírrablók elől. A múmia testmagassága 169 cm.
Hatsepszut, (uralkodói nevén: Maatkaré, görögösen: Amesszisz, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia ötödik fáraója, I. Thotmesz leánya. Féltestvére és egyben férje, II. Thotmesz halála után először régensként uralkodott mostohafia, a még gyermek III. Thotmesz helyett, majd magához ragadta a hatalmat, és királynak kiáltotta ki magát.
Hatsepszut közel 22 éven át volt Egyiptom fáraónője. Testvérének tizenhárom éves uralkodása alatt Hatsepszut felvette „az isten felesége” címet is. Miután férje meghalt, az általános gyakorlatnak megfelelően Hatsepszut lett mostohafia, III. Thotmesz régense, és az első pár évben beérte ezzel a szereppel. Kormányzása hetedik évének végén már-már fáraóként uralkodott. A dinasztia korábbi fáraóinál nagyobb építkezésekbe fogott; ezt megkönnyítette az a tény, hogy uralkodása nagy részében béke honolt a birodalomban. A legtöbb épületet Thébában emelte, tovább bővítve a karnaki és a luxori templomegyüttest (a Luxorban emelt épületeinek többségét később újabbakkal váltották fel). Építkezett északabbra is: Memphisznél egy alabástrom szfinxe került elő, Közép-Egyiptomban ismert sziklaszentély épült és helyreállítottak több, a hükszósz háborúk idején romlásnak indult templomot is.
Az ő halotti templomának épült a híres, teraszos Dejr el-Bahari-i templom, ami arányos szépségével az ókori egyiptomi templomépítészet egyik legszebb épülete. Falain megörökítik Hatsepszut isteni származását és a távoli Punt országába indított kereskedelmi expedícióját.
Obeliszk emelés Luxorban az Újkorban
A Níluson hosszanti kötél-merevítéses hajókkal szállították a 100 T -nál is nagyobb óriás köveket az i.e. 2500-s években (a kötelek tengeren a hajót is merevítették, ha felül egy nagy hullámra, a Níluson a fedélzetet is tartották).
Több hosszanti merevítő köteles, sok keresztgerendás, a 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i óriás dereglye az i.e. 1450-s évekből Hatsepszut idején. Egy 60 méter hosszúra becsült hajó megépítése akkora technikai kihívás lett volna a korban, mint ma egy Mars-rakéta építése
A dereglyén is a kő, obeliszk alatt volt a szán, amelyen szárazföldön szállították a követ.
Fantáziarajz a dereflyékről
Hatsepsut uralkodása: Mikor férje meghalt, az általános gyakorlat értelmében Hatsepszut lett a régens mostohafia, III. Thotmesz mellett. A királyné ekkor körülbelül harmincéves lehetett. Az első pár évben úgy tűnik, be is érte ezzel a szereppel. Nem tudni, pontosan mikor vette át teljesen a hatalmat, csak az biztos, hogy a hetedik uralkodási év végén már-már fáraóként uralkodott. Hatsepszut egyben azt is kijelentette, hogy apja, I. Thotmesz őt jelölte ki örökösének, és még életében kinevezte társuralkodóvá.
Hatsepszut és III. Thotmesz: A Hatsepszut által a karnaki templomban emeltetett ún. vörös kápolna még több információt nyújt a királynő trónra lépésének körülményeiről. Ennek feliratai szerint a társuralkodás második évében az Opet-ünnep körmenetén Ámon isten szobra Hatsepszutot jelölte ki uralkodónak. Hatalomra vágyó nő volt, akit frusztrált, hogy másodrendű szerepet kellett játszania az uralkodásra alkalmatlanabb öccse, majd gyermekkorú mostohafia, a katonafáraó III. Thotmesz mellett, ális lépésre.
Építkezések terén Hatsepszut túlszárnyalta a dinasztia korábbi fáraóit; ebben segítségére volt az is, hogy uralkodása nagy részében béke honolt a birodalomban. A legtöbb épületet Thébában emelte, ahol az ő uralkodása alatt is tovább bővült a karnaki és a luxori templom (a Luxorban emelt épületei nagy részét azonban azóta újabbak váltották fel[16]), de északabbra is építkezett; Memphisznél egy alabástromszfinxe került elő, Közép-Egyiptomban a ma sziklaszentély épült (az ezen a vidéken tisztelt Pahet oroszlánistennő számára), valamint több, a hükszósz háborúk idején romlásnak indult templomot is helyreállítottak. Ábrázolásain Hatsepszut a fáraói hatalom minden jelvényét viseli, köztük az álszakállt is, de arcvonásai nőiesek. Hatsepszut uralkodása alatt épült a Medinet Habu-i ún. Kis templom magja. A templomot a későbbiekben több uralkodó is bővíttette, egészen a római korig.
A karnaki templomhoz Hatsepszut uralkodása alatt épült az új, déli bejárat, a 8. pülón, valamint építtetett itt egy palotát is és kvarcitból egy bárkaszentélyt Ámon szent bárkája számára. Hatsepszut egy sztéléjén örökítette meg, hogy két obeliszket ajándékozott Ámonnak Karnakban. Ezeket apja emlékére emelte, és a 4. és az 5. pülón közt állíttatta fel. A sztélén Ámon, a két obeliszk, valamint a férfiként ábrázolt Hatsepszut reliefje látható, mellettük a szöveg beszámol az obeliszk állításáról („az [obeliszkek] teteje az eget veri, és beragyogja a Két Földet, akár a napkorong”), illetve Ámon szavairól Hatsepszutnak: „A Két Föld trónjai urának, Ámonnak a szavai test szerint való leányához, Hatsepszuthoz: Neked adom a Két Föld királyságát évmilliókra Hórusz trónján, szilárdan, mint Ré.” Az obeliszkpár egyik tagja ma is áll, ez 29,56 méter magas és 325 tonna tömegű. Ez az obeliszk jelenleg is Karnakban található; a ma is álló óegyiptomi obeliszkek közül magasságban csak III. Thotmesz egyik obeliszkje előzi meg, amelyet Rómába szállítottak. Hatsepszut két másik obeliszket is emelt Karnakban, de ezek mára eltűntek.
A deir el-bahari templom (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut)
Leghíresebb építménye a gyönyörű halotti templom Dejr el-Bahari-ban. Az ókorban Dzseszer-dzseszeru, azaz „A szentek szentje” néven ismert templomot a középbirodalmi II. Montuhotepnek a közelben álló, hasonlóan teraszos temploma ihlette. Falain a jelenetek Hatsepszut életének és uralkodásának főbb eseményeit elevenítik fel – a fáraónő istentől fogantatása, születése és koronázása, vallási ünnepek, núbiai lázongások leverése, a punti kereskedelmi expedíció. A templomban kápolnákat emeltek többek között Hatsepszutnak, I. Thotmesznek és Hathornak is.[26]
Hatsepszut uralkodása alatt jelentősebb hadjáratok nem zajlottak, csak néhány núbiai felkelést kellett leverni. Virágzott a kereskedelem, melynek legékesebb példája a Dejr el-Bahari-i templomban is megörökített expedíció Puntba, ami valahol a mai Szomália környékén helyezkedhetett el. Puntból többek közt arany-elektronfém, fák és tömjén érkeztek. Megnőtt az egzotikus áruk iránti igény, a magánsírokban elefántcsontot, párducbőröket és élő elefántokat ábrázoltak.
Ezzel párhuzamosan az Égei-tenger vidékével való kereskedelem hanyatlani látszott; továbbra is érkezett ugyan kerámia, de feltehetőleg már csak közvetítéssel. Hatsepszut uralkodása 22. évében, a hatodik hónap 10. napján halt meg. III. Thotmesz immár egyedül kormányzott tovább.
Hatshepsut fáraó idején továbbépítették a kikötőket Vörös-tenger partján. Mersa Gawasis (Wadi Gawasis) volt a Vörös-tenger kulcsfontosságú egyiptomi kikötője, innen indultak Hatshepsut híres Punt-földi expedíciói. Régészeti leletek (hajóalkatrészek, horgonyok, kötelek, feliratok) igazolják a kikötő használatát az ő uralkodása alatt. A hajókat a Nílus-i kikötőkben, sólyákon építették, majd szétszedve vitték át a sivatagon a Vörös-tengerhez, ahol újra összeszerelték őket. A deir el-bahari templom domborművei részletesen ábrázolják a tengeri expedíciókat, a hajókat és a kikötői tevékenységet. Az ókori egyiptomi Vörös-tengeri kikötő kinézete és működése eltért a Nílus menti városok kikötőitől, alkalmazkodott a sivatagi környezethez. Természetes öbölben vagy védett partszakaszon épült. A kikötőt sivatagi utak kötötték össze a Nílus völgyével (tevekaravánok, raktárállomások). példul: Mersa/Wadi Gawasis (Középbirodalom), Bereniké és Myos Hormos (görög–római korban). Egyszerű mólókat és rakpartokat építettek, gyakran kőből vagy döngölt földből, kőhorgonyokat használtak. A hajókat partra húzták, nem folyamatosan a vízben tárolták. A raktárak: kőből vagy vályogtéglából készültek, ahol fát (különösen cédrust), rezet, tömjént, mirhát, egzotikus árukat (Punt földjéről) tároltak. Adminisztratív épületek is voltak az írnokok, királyi felügyelet számára, és munkásszállások és barakkok tengerészeknek, katonáknak. Kút vagy ciszterna – édesvíz létfontosságú volt. Kis templomot vagy szentélyt is építettek pl. Hathor istennőnek, a tenger és az utazás védelmezőjének, fogadalmi sztéléket, feliratokat a sikeres expedíciókról.
Hatsepszut fáraónő (i.e. 1470 körül) leírása szerint: "A hajókat teljesen megrakták Punt országának (az Istenek földjének) értékes termékeivel... jó illatú gyantával és friss tömjénnel, fahéjjal, nagy mennyiségű ébenfával, elefántcsonttal... szemfestékkel és kutyafejű majmokkal, továbbá leopárdbőrrel és bennszülöttekkel és gyermekeikkel... Punt valószínűleg egy folyó torkolatánál feküdt, mert az állatvilágát ábrázoló képeken édes- és sósvízi halak is láthatóak. Mivel odafelé 30-40 napot, és visszafelé széllel szemben csaknem 3 hónapot tett ki az út, Punt nem lehetett távolabb a Vörös-tenger legdélebbi pontjánál. Az ábrázolások alapján lakóinak kúp alakú házai cölöpökre épültek, létrán lehetett feljutni beléjük. Ilyen házak ma is állnak Kelet-Afrikában."
Hosszanti kötél-merevítéses hajó
Hatsepszut expedíciós hajójának modellje
Hatsepszut domborművei bemutatják az expedíció teljes történetét). A flotta öt darab húszméteres hajóból állt, mindegyiken 30 evezős szolgált. Az egyiptomiak ajándékot vittek Punt királyának és királynéjának. A hajókat ezek után megrakták Punt legértékesebb árucikkeivel, mirhával és tömjénnel, (melyek vallási szertartásokhoz szükséges füstölő- és illatszerek, a gyógyításban is használták), hoztak zöld aranyat, (elektrumot, ami arany-ezüst ötvözet, termésfém, zöld aranynak is nevezik, https://www.origo.hu/gazdasag/20180905-ii-ramszesz-az-egyiptomi-aranybanyai.html ), ébenfát, fahéjat, gyantát, egzotikus állatokat (kutyákat, madarakat, páviánt), elefántcsontot, állatbőröket és gyökerestől kiásott élő mirhafákat is, melyből 31 szerencsésen meg is érkezett Egyiptomba, és a karnaki Ámon-templomban ültették el, de az eltérő éghajlat miatt elpusztultak. A későbbi fáraók is indítottak expedíciókat Punt földjére. A domborművek bemutatják a hazavezető utat is.
Megérkezik a karaván az expedíciós hajókhoz Puntból, Hatsepszut (i.e. 1479-1458) faliképe Punt-i berakodásról (4)
Hatsepszut (i.e. 1479-1458) Punt-t expedíciós hajója, az árboc tetején a négyszögletes kötélvezető emelő-kerettel, két kormányevezővel
Ezek négyszögletes vitorlával szerelt evezős és keeles hajók, a vitorlát már enyhe oldalszélben is tudták használni, nem csak hátszélben. Gerinc nélkül, de sok kereszttartóval építették, a hosszanti merevítést egy vastag kötéllel oldották meg. Több és vékonyabb hosszanti merevítő kötelek majd a görög hadihajókon is feltűnnek. Az állandó cédrusfa hiány miatt csak az árboc és az igen nagy méretű kormányevezők készültek libanoni cédrusfából, a hajótest rövid, 105 centiméteres, de igen vastag, 7-9 centiméteres akáciafa palánkokból készítették, karvel palánkozással. Az akáciafa a cédrusfához hasonlóan mézga tartalmú fa, a tengervíznek közepesen ellen áll, (míg az akácfa amerikai fafajta). A palánkokat csapokkal és "varrással" erősítették össze, vékony kötelekkel a palánkok széleibe fúrt lyukakon keresztül. Hosszanti irányban is csapokat, fecske-farkú csapokat is, építettek be. Az alsó vitorlarúdon tevékenykedő tengerészek a -máshol kő- súly szerepét töltik be, a szél felhúzná az alsó vitorla rudat. A képen éppen vitorlával és evezőkkel haladnak. Kőhorgonyokat is használtak, számos kőből készült horgony maradt ránk:
Wadi al-Jarf Vörös-tengeri kikötőben talált kőhorgonyok, i.e. 2550 körül
Sok élő állatot hoztak Puntból
Hatsepszut punti expedíciós, hátszélvitorlás hajójának modellje
Wadi el-Jarf (i. e. 2570) és Mersa kikötők (i. e. 1460, Wadi Gawasis)
Hatshepsut nemcsak használt, hanem államilag szervezett tengeri kikötői infrastruktúrát működtetett a Vörös-tengeren, hogy fellendítse a punti távolsági kereskedelmet és megerősítse hatalmát. Az egyiptomi források szerint Puntból érkezett: az arany és elektrum (különösen királyi és templomi célokra),
tömjén és mirha (vallási szertartásokhoz elengedhetetlen), az ébenfa, egzotikus állatok, elefántcsont. Az elektrum azért kiemelkedő, mert szent fémnek számított (a napistenhez kötötték), ebből készültek obeliszkcsúcsok, szent tárgyak. Hol lehetett Punt országa? A mai tudományos konszenzus szerint Punt a Vörös-tenger déli térségében helyezkedett el. Eritrea partvidéke a legvalószínűbb, és Észak-Szomália, Kelet-Szudán, kisebb eséllyel: Etiópia tenger közeli részei. A deir el-bahari domborműveken ábrázolt pálmafák, gólyalábas kunyhók, egzotikus állatok jól illenek az Eritrea–Szomália partvidékéhez. A térség gazdag volt aranyban és elektrumban már az ókorban.
Punt ország valahol Etiópia környékén volt, pontos helyét nem ismerjük
*
A hükszoszokkal vívott háború csaknem 30 éven át tartott, és Jahmesz uralma alatt fejeződött be a levantei Saruhen erőd (forrás) elfoglalásával, és I. Amenhotep (ur.: kb. i. e. 1525 – i. e. 1504) trónra kerülésével. I Amenhotep érdeme Nubia nagy részének a visszafoglalása volt, ami a hükszósz időkben nem volt egyiptomi fennhatóság alatt.
I. Thotmesz (ur.: kb. i. e. 1504 – i. e. 1492) az első fáraó, aki bizonyítottan a Királyok völgyét választotta temetkezési helyül. Fia, II. Thotmesz, majd leánya, Hatsepszut követte a trónon. (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Thotmesz) I.Thotmesz núbiai hadjárata valószínűleg a 2.-3. uralkodási évben zajlott le. Mikor hazafelé tartott, hajója orráról fejjel lefelé lógatta a núbiai főnök testét. A sikeres hadjárat véget vetett a Kerma központú kusita állam hatalmának, mely így nem fenyegette tovább Egyiptomot. Ezt követte a rövid szíriai hadjárat. Ekkor került Egyiptom először összeütközésbe az erősödő Mitanni vazallusaival. Az egyiptomi seregek egészen az Eufráteszig eljutottak, de nagyobb csatákra még nem került sor, lehetséges, hogy a fáraó úgy ítélte meg, az ellenfél túlerőben van.
A karnaki templomban I. Thotmesz folytatta az I. Amenhotep által megkezdett oszlopos körfolyosót, és két új pülónt emelt új bejáratnak, a mai negyedik és ötödik pülónt. Befejezte elődje alabástromkápolnájának díszítését is. A főbejárat elé két vörös gránit-obeliszket emeltetett aranyozott csúccsal; magasságuk 19,5 méteres volt. Ezek egyike ma is áll a karnaki Ámon-templomban; a 12. legmagasabb ma is álló ókori egyiptomi obeliszk a világon.
I. Thotmesz kb. 12 évnyi uralkodás után hunyt el, nagyjából ötvenéves korában. Mint a dinasztia uralmának megalapozóját, utódai nagy tiszteletben tartották, Hatsepsut különösen lánya, Hatsepszut, és unokája, III. Thotmesz, aki megvalósította Egyiptom ázsiai terjeszkedéséről szőtt terveit
II. Thotmesz sírját is, több mint egy évszázadon át rejtve maradt a régészek előtt, mielőtt egy brit-egyiptomi kutatócsoport 2025 februárban bejelentette, hogy meglelték a fáraó végső nyughelyét. Az uralkodó féltestvére Hatsepszut volt, aki később szintén fáraó lett a korai 18. dinasztia idején. Ez az első királyi sír Tutanhamon óta, amelyet Luxor mellett fedeztek fel a Királyok Völgyében. A belsejében a régészek hieroglifákkal teleírt falakat és festett mennyezetet találtak (https://index.hu/tudomany/2026/01/01/regeszet-felfedezes-2025-belize-egyiptom-andok/).
II. Thotmesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Thotmesz, Thutmoszisz; ur.: kb. i. e. 1492 – i. e. 1479) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia negyedik fáraója. Édesapját, I. Thotmeszt követte a trónon. Valószínű, hogy féltestvére és felesége, Hatsepszut, aki később követte a trónon, erős befolyással volt rá.
I. Thotmesz és mellékfelesége, Mutnofret fia volt. Feleségül vette I. Thotmesz Hatsepszutot, akitől egy lánya született, Nofruré.
II. Thotmesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Thotmesz, Thutmoszisz; ur.: kb. i. e. 1492 – i. e. 1479) fia, a későbbi III. Thotmesz egy mellékfeleség vagy ágyas gyermeke volt, akiből katonafáraó vált, meghódította egész Föníciát, az Eufráteszen túl csak Mittani állította meg.