III. Thotmesz libanoni, szíriai hadműveletei
(2026 január)
II. Thotmesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Thotmesz, Thutmoszisz; ur.: kb. i. e. 1492 – i. e. 1479) fia, a későbbi III. Thotmesz egy mellékfeleség vagy ágyas gyermeke volt, akiből katonafáraó vált, meghódította egész Föníciát, az Eufráteszen túl csak Mittani állította meg. II. Thotmesz főfelesége, Hatsepszut sokáig régenskén, fáraóként (22 évig) uralkodott a már nem is gyerek III. Thotmesz mellett. III. Thotmesz libanoni, szíriai hadműveletei:
III. Thotmesz által meghódított területet, a szíriai-palesztin régiót három adófizető részre osztotta: Djahy (ami a mai Palesztina területe), Rmnn (Remenen, ami Libanon része) és Rtnw (Retenu, Retjenu, Büblosz környékén volt, és ami Szíria és Libanon területe is volt), rögzített határokkal nem rendelkező területeknek voltak (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06)
III. Thotmesz (III. Thutmozesan) csak úgy volt képes hadjáratokat vezetni a szárazföldön Libanonba és É-ra, Szíriába, hogy biztosította a tengeri hatalmát a Földközi-tenger keleti részén. Hadseregei a Földközi-tengert ellenőrző flották építése előtt nem voltak hatékonyak, az utánpótlási útvonal bizonytalansága miatt. Utánpótlás nélkül a források mentén haladtak, és ha nem volt forrás, egy előörs előre elásta a vizes tömlőket megfelelő távolságokban.
III. Thotmeszt (i.e. 1458 -i.e. 1425, https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Thotmesz, https://www.nationalgeographic.com/culture/article/thutmose-iii) a történészek "Egyiptom Napóleonjának" nevezik. Néhány hónappal hatalomra kerülése után III. Thotmesz 20 000 katonából álló seregével Megiddó ellen vonult. Ellenfeleinek koalíciója kb 300 kis királyságból állt, ez a szám eltúlzott lehet. A város előtt történt az összecsapás, ahol vártlanul jelent meg III. Thotmesz a seregeivel a hegyekből.
III. Thotmesz seregeivel írástudók is utaztak, és feljegyezték a hadjárat részleteit, a feljegyzéseket ma III. Thotmesz évkönyvei néven ismerjük. III. Thotmesz "finom aranyból készült szekéren, ragyogó páncélba öltözve" jelent meg Megiddónál, elkápráztatva és megfélemlítve ellenfeleit, akik gyorsan feladták a harcot és visszavonultak a város falain belüli utolsó bástyájukra. III. Thotmesz harci szekereiről:
Az i. e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret, a lovakat, és a kereket. Tutanhamon (i.e. 1342-1324) sírmellékleteként találtak valódi egyiptomi harci szekeret a korból, ami a kairói Múzeumban megtekinthető.
Képek Tutanhámon harci szekeréről, i.e. 1330 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon)
III. Thotmesz hét hónapig ostromolta Megiddót, kiéheztette a lakosokat, akik végül megadták magukat. III. Thotmesz sokat, a fáraók között a legtöbbet háborúzott Nubiában, a föníciai kikötőkben, a kereskedelmi utak kereszteződésében fekvő Kádesben, valamint a hurrita Mitanni királyságban, a mai Szíriában és Törökországban. Tizenhét szíriai hadjárata* során több területet hódított meg, mint bármely más fáraó. A uralkodásának a végén Egyiptom addigi legnagyobb birodalmát irányította. III. Thotmesz hadjárataiból származó zsákmány - beleértve a fosztogatást, az adókat és az ajándékokat - jelentősen gazdagította Egyiptom kincstárát. A meghódított uralkodók fiait Egyiptomba vitte, az udvarában taníttatta, az egyiptomi szokásokhoz szoktatva az utódok az egyiptomi szimpatizánsokként tértek haza.
III. Thotmesz nem vívott tengeri csatákat. I.e. 1450 körül Egyiptomban még nem tettek különbséget a hadi és kereskedelmi hajók között, és a haditengerészet és a hadsereg között, tengeri háborúban szárazföldi katonák harcoltak a szállítóhajókon, amikor elfoglalta a levantei kikötőket. Korábban egy neves tengeri csata már történt [https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_navy] Avarisznál, a hükszószokkal (i.e 1530 körül), majd később II. Ramszesz csatája a sherdenekkel. a Nílus-deltában III. Ramszesz csatája az akháj Tengeri népekkel (i.e. 1175) már valódi tengeri háborúk voltak.
*
III. Thotmesz levantei-szíriai háborúi (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06)
III. Thotmesz műveleti területe, Qades bevétele lehetővé tette az Orontész völgyének ellenörzését. (Wikipedia)
III. Thotesz idején az egyiptomiak már kipróbált - forrástól forrásig vezető- szárazföldi úttal rendelkeztek a Sínai-félszigeten keresztül, és a libanoni tengerparti városokkal, különösen Büblosszal tengeri kereskedelmi kapcsolatuk volt az i.e 2600-as évektől. III. Thotesz első hadjárata (uralkodásának 23. évében) hosszú, kimerítő meneteléssel kezdődött a Sínai-félszigeten és Palesztinán keresztül. Hadserege a megiddói csatában legyőzte a mitanniai (hurrita, északkelet-szíriai) vezetésű városállamok és városok koalícióját. A helyi uralkodók segítettek a terepen lévő egyiptomi seregek ellátásában. A következő évek (24-28. év) során három hadjárat megszilárdította Egyiptom helyzetét, és előkészítette az utat Palesztina tartósabb megszállása előtt. A térség stabilizálása azonban továbbra is elérhetetlen maradt, mert Mitanni továbbra is hatalmat és befolyást gyakorolt a Libanon és Szíria helyi fejedelemségei felett. Egyikük, Kádes hercege egy Egyiptom-ellenes koalíciót vezetett, amely az Orontész folyó és Naharin (a szíriai Eufrátesz felső folyása körüli terület) körül helyezkedett el. A megiddói csatát követően a Mitanni és támogatóik valóban félelmetes ellenfelekké váltak, akik folyamatos lázadásukkal pillanatnyi, helyi sikereket értek el a kevésbé rugalmas egyiptomi seregekkel szemben. III. Thotmesz változtatott a stratégiáján. Az egyiptomiak nem voltak képesek arra, hogy szárazföldi úton Libanonba vagy Szíriába nagy hadsereget mozgósítsanak a hosszú utánpótlási útvonal miatt. A tengeri szállítás jelentette a megoldást.
III. Thotmesz ötödik-nyolcadik szíriai-palesztinai hadjáratai (29-33. év) az expedíciós hadműveletek klasszikus példái. Az egyiptomiak a Földközi-tenger keleti kikötőit foglalták el ( különösen a hetedik hadjáratban, több kikötőt kétszer, pl Ullazát), és bár a harcok továbbra is a szárazföldön folytak, de most már a Libanon partjainál húzódó tengeri útvonalakon folytak, Byblos és más kikötők állomáshelyként és utánpótlási raktárként szolgáltak."
"Tunip városát III. Thotesz ötödik hadjárata során (29. év) fosztották ki. Tunip katonái közül mintegy 329-et foglyul ejtettek, sokakat később egyiptomi zsoldosként alkalmaztak. Nagy mennyiségű ezüstöt, aranyat, bronzot és rezet zsákmányoltak. Két hajót is elfogtak a partoknál, és rakományukat visszavitték Egyiptomba. Ezután őfelsége (a hadjáratból) hajón utazva visszatért Egyiptomba. Az egyiptomi flotta központi szerepet játszott e hadjárat sikeres lebonyolításában."
Hatodik hadjáratában, miután a libanoni partvidéken kikötőket szervezett, létesítményeket hozott létre, III. Thotmesz Egyiptomból flottával indítani hadjáratokat Kádes, továbbá Szimirra és Arvad (egy kis amorita állam két kikötője) uralkodóinak elrettentésére. Más városokat arra kényszerített, hogy fiaikat Egyiptomban neveltessék fel, egyiptomivá neveljék.
A 5-6-hetedik hadjáratban a Libanon kikötőit végleg elfoglalta. Ullaza kikötőváros elfoglalásával és kifosztásával kezdte. Ezután III. Thotmesz végighajózott a part mentén, és minden egyes város és település fejedelmétől behódolást és adót kért. "Minden kikötő pedig, ahová őfelsége érkezett, édes kenyérrel és más válogatott jóval, olajjal, tömjénnel, borral, mézzel és gyümölcsökkel látta el őket... bőséges volt az ellátás, túl azon, amit őfelsége hadai addig ismertek." Miután learatta a szíriai termést, és annak egy részét az egyiptomi kincstárba vitette, III. Thotmesz visszahajózott Egyiptomba.
Nyolcadik és talán legnagyobb hadjáratában (33. év) A tengeren Arvad kikötőjén keresztül eljutott, az expedíció északra Aleppóig, majd Naharin földjére vonult. Az egyiptomiak Mitanni királyát, a szövetséges városállamok uralkodóit Naharinál, Wannál (Aleppótól nyugatra) és Karkemisnél egy sor csatában legyőzték. Három fejedelem, 30 feleségük, 80 harcos és 606 rabszolga (férfiak, nők és gyermekek) esett fogságba.
Érdekesség, hogy a Naharin elleni egyiptomi expedícióhoz egy hajóhíd is tartozott, amellyel átkeltek az Eufrátesz folyón. "Most felségem Ázsia végéig utazott. Sok hajót építtettem cédrusból az Isten földjének (Libanon) dombjain, Byblos úrnőjének jelenlétében, és ezeket ökrök által húzott szekerekre helyeztem. Ezek utaztak felségem előtt, hogy átkeljenek azon a nagy folyón, amely eme idegen föld és Naharin között folyik." A viszonylag kis létszámú szárazföldi erők gyors mozgása volt a kulcsa a hadműveletek sikeres lebonyolításának.
III. Thotmesz Birodalma: a "Termékeny Félhold" (amitől D-re sivatagos vidékek fekszenek) Ny-i része, Szíria ellen vezetett 17 hadjáratot (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06)
III. Thotmesz hadjárata ezután délre indult, az Eufrátesz folyón lefelé hajózva az egyiptomiak megtámadták Niy, Szendzsar, Takhszi. Majd ismét Kádes városát ás az Orontész folyó völgyén keresztül dél felé haladva az egyiptomi expedíció visszatért a libanoni partokhoz. A babilóniai, asszír és hettita királyok most már a Libanonba, Bübloszba küldték az adót az egyiptomiaknak. A következő évben újabb szíriai városok adták meg magukat az egyiptomiaknak, és már Ciprus uralkodójától is kaptak adót.
III. Thotmesz nyolcadik hadjárata után a Mitanni-ak és szövetségeseik erői megtagadták az adófizetést, fellázadtak, amikor és ahol az egyiptomiak gyengék voltak, de uralkodóik behódoltak, amikor az egyiptomi hadjáratok erővel érkeztek. Szíriában sem végleges béke, sem háború nem volt, miközben a lázadó városok és az egyiptomi megtorló hadjáratok szinte évente ismétlődő eseményekké váltak. III. Thotmesz utódja ezt a bizonytalan szíriai stratégiai helyzetet örökölte, II. Amenhotepnek legalább két hadjáratot kellett megvívnia a térségben.
A Mitanni-i városállamok uralkodóinak tiltakozása erkölcsileg jogos volt, a szíriai-palesztinai területek elleni egyiptomi támadás miatt, de maguk az egyiptomiak valószínűleg úgy tekintettek a beavatkozásukra, hogy rendet teremtettek a káoszban. (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06) Egyiptom levantei-szíriai befolyását a tengeri hatalma alapozta meg, a tengeri kereskedelem állandósult. és már nem expedíciók sorozata volt.