ÓKORI EGYIPTOMI NAPTÁRAK
(2023 január)
ABSTRACT
Az ókori egyiptomi naptárak kialakulását természeti folyamatok, a Hold illetve a Szíriusz csillag láthatóságai határozták meg. Az első naptárjuk a holdhónapokon alapult, az adminisztratívnak nevezett templomi naptár a Nílus áradását jelző Szíriusz csillag horizonton történő megjelenésén alapult. A Nílus meghatározó volt, mert Egyiptom egyetlen folyója ma is. Julius Caesar, a róla elnevezett Julián naptárt az alexandriai csillagászok templomi naptárja alapján i.e. 45 -ben vezette be, és a Julián naptár javított változatai terjedtek el Európában, nálunk a Gergely-naptár. A pontossága következtében az óegyiptomi adminisztratív templomi naptáron alapul a világ szerte ma is alkalmazott Gergely-naptár, mert az egyiptomiak vezették be legelőször a 365 napos évet és a szökőnapokat, ami már megfelelő pontosságú közelítése volt a napévnek. / EGYPT ANCIENT EGYPTIAN CALENDARS: The development of the ancient Egyptian calendars was determined by natural processes: the visibility of the Moon and the star Sirius. One of their calendars was based on lunar months, while the other, called the administrative temple calendar, was based on the appearance on the horizon of the star Sirius, which marked the flooding of the Nile. The flooding of the Nile was extremly important because it was Egypt's only river and because of the scarcity of rainfall. In 45 BC Julius Caesar introduced the Julian calendar named after him and was based on the temple calendar of the Alexandrian astronomers. The improved versions of the Julian calendar spread to Europe, as the Gregorian calendar because of its accuracy. The Gregorian calendar is based on the ancient Egyptian administrative temple calendar and it is still used around the world today, because the Egyptians were the first to introduce the 365-day year and leap days, which was already a reasonably accurate approximation of the solar year.
BEVEZETÉS
Az egyiptomi kronológiáról: az egyiptológusok többsége egyetért abban, hogy az Óbirodalom kezdetét az i.e. 27. századra, a Középbirodalom kezdetét a i. e. 21. századra, az Újbirodalom kezdetét pedig a i. e. 16. század közepére teszik. A konszenzus ellenére a különböző kronológiák a kora dinasztikus korszakban mintegy 300 évvel, az Újbirodalomban legfeljebb 30 évvel, a késői korszakban pedig néhány évvel térnek el egymástól. Az ókori szinkronizálás alapja a Szíriusz csillagnak az horizonton történő (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_chronology) évenkénti felkelése volt, a Szíriusz szerinti naptárt adminisztratív, civil, polgári vagy templomi naptárnak nevezik az irodalomban. A mai szinkronizálás alapjai: a csillagászat, a rádiókarbon kormeghatározás, a Théra-vulkán kitörésének bizonytalan i.e. 1600 körüli dátuma, és a fák évgyűrűin, vagy az izotópok arányain alapuló kormeghatározások. A kutatás módja az internetes keresés volt, eredménye, hogy Julius Caesar feltehetően nem ismerte a holdnaptárak Metón féle pontosítását i.e. 406-ból, mely szerint 19 évenként 7 plusz hónap beiktatása összhangba hozza a holdnaptárt az évszakok változásából adódó napévvel. Az óegyiptomi naptárakon alapul a világ szerte alkalmazott Gergely-naptár, amely egy pontosítást tartalmaz az eredeti egyiptomi kalendáriumhoz képest, (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_napt%C3%A1r).
Az ókori tudomány egyik legnagyobb vívmányának tekinthető az egyiptomiak által több mint ötezer évvel ezelőtt kidolgozott kalendárium. Az ókori Egyiptomi naptárok a történelem első naptárjai, a ma is alkalmazott naptárak alapjai, és nagyon korán kialakultak egységes kalendárium rendszerek: egyesek szerint már az i. e. 5. évezredtől, de az i. e. 4. évezred végétől kezdve már biztosan kétféle naptárt alkalmaztak. Az egyik a holdhónapokon alapult és a mezőgazdaság céljait szolgálta. Egy teljes holdciklus, ami átlagosan 29,53 napig tart, a legtöbb holdnaptárban egy új holdhónap az újhold első feltűnésekor kezdődik, és az egymás után következő holdhónapok hossza 29 és 30 nap között váltakozik. Így időről-időre kiigazítást kell végezni, például egy iszlám évben 12 hónap és 354 nap van, így az év kezdete folyamatosan vándorol visszafelé (https://hu.wikipedia.org/wiki/Holdnapt%C3%A1r).
A másik egyiptomi naptár az ókori Kelet legpontosabb naptára volt és adminisztratív célokra alkalmazták. Van olyan vélemény, hogy a két naptárt -és Egyiptomot is- Egyiptom első fáraója Narmer, más néven Menes, fáraó megpróbálta egyesíteni i.e. 3000 körül. Az adminisztratív naptárban vezették be először a 365 napos évet és a szökőnapokat. Ezt vette alapul az alexandriai Szoszigenész, amikor Julius Caesar kezdeményezésére kidolgozta a Julián naptárt, és Julius Caesar be is vezette i.e. 45. -ben. Azóta két fontos pontosítása ismert: az egyik a Gergely-naptár, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gergely-napt%C3%A1r), amelyet 1582-ben vezettek be és azóta fokozatosan átvették világszerte.
Érdekesség a másik pontosítás: a javított ortodox Julianus-naptár, amelyet 1923-ban, Isztambulban, egy ortodox konferencián fogadtak el, ennek köszönhető, hogy az újabb naptárt használó ortodox egyházakban a rögzített egyházi ünnepek dátuma megegyezik a Gergely naptár dátumaival, míg az régi naptár esetén ezek az ünnepek 13 nappal későbbre esnek, jelenleg ennyi az időbeli eltérés a két naptár között. A javított ortodox Julián naptár szerint minden negyedik év szökőév, kivéve a 100-zal is osztható éveket, kivéve amennyiben 900-al való osztás után a maradék 200 vagy 600. 2800-ig teljesen meg fog egyezni a Gergely-naptárral. 1923-tól 2800-ig pont a 2000-es és a 2400-as év szökőév (úgy mint a Gergely-naptárban) a 900-as osztási maradékok miatt. A javított julián naptár nagyon pontosan közelíti az év valóságos hosszát, a napévhez képest számított hibája kevesebb mint a tizede a Gergely-naptárénak. Ez azt jelenti, hogy míg a Gergely-naptár mintegy 3300 évenként "téved" egy napot, addig a javított ortodox Julián naptár csak 45 ezer évenként "téved" egy napot (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jav%C3%ADtott_juli%C3%A1n_napt%C3%A1r).
Kom Ombo templomi kalendárium, még az 5 kiegészítő nap nélkül (Kom_Ombo_Temple_Calendar_2 A section of the hieroglyphic calendar at the Kom Ombo Temple, displaying the transition from Month XII to Month I without mention of the five epagomenal days)
AZ ADMINISZTRATÍV EGYIPTOMI NAPTÁR
A naptárt valamikor az Óbirodalomban a templomokban vagy még azt megelőzően, Narmer idején, i.e. 3000 körül hozták létre, de legkésőbb i. e. 2510 körül, a IV. dinasztia idején. Bizonyíték van a használatára Hufu fáraó idején (Nagy piramis, i.e. 2570 körül), Neferirkare uralkodása alatt (i. e. 25. század közepe, V. dinasztia). A Szíriusz csillagászati megfigyelésein alapult, aminek az égen való ismételt megjelenése megfelelt a nílusi árvíz átlagos kezdetének, az i. e. 5. és 4. évezredben július 16.-a körül volt, ma már július 19.-én van.
A mezopotámiai naptár 30 napos hónapja még a mezopotámiai Jemdet Nasr-korszakból (i. e. 4. évezred vége) származik, egy olyan időszakból, amikor az egyiptomi kultúra különböző tárgyakat és kulturális jellemzőket átvehetett Mezopotámiából, ezért a naptár fő jellemzőit is kölcsönvehették egyik vagy másik irányból. Tudjuk, hogy az egyiptomi naptárat vették alapul a babiloni naptár elkészítésénél, amely a holdhónapokat és a 354 napos évet is megtartotta.
Az adminisztratív naptári év pontosan 365 napból állt, amit egyenként 30 napos hónapokra és egy ötnapos részhónapra osztottak. Az istenek, Ozirisz, Hórusz, Set, Ízisz...születésnapjaiként ünnepelték. A 30 napos hónapok Egyiptomban három 120 napos évszakot alkottak, innen kapták eredeti nevüket, a hónapokat három 10 napos időszakra osztották, amelyeket dekán-oknak vagy tizedeknek neveztek. A későbbi forrásokban ezeket "első", "középső" és "utolsó" tizedekként különböztették meg. Feltételezik, hogy a tizenkilencedik és a huszadik dinasztia idején az egyes tizedek utolsó két napját hétvégeként kezelték a királyi kézművesek számára, amikor a királyi kézművesek szabadnapokat kaptak. Az időt a kozmikus rend szerves részének tekintették, ami szemben állt a káosszal, a hazugsággal és az erőszakkal.
A naptárt olyan évben hozhatták létre és amikor a Szíriusz látható volt, de mivel a kezdő év nem volt szökőév, a felkelése lassan visszafelé kezdett el haladni a napévhez viszonyítva. Maga a Szíriusz, mintegy 40°-kal az ekliptika alatt, majdnem pontosan a napévvel megegyező évet követ, és újbóli megjelenése ma Kairó (az ókori Heliopolisz és Memphisz) szélességi fokán július 19-én (juliánus) történik, mindössze két-három nappal később, mint a korai ókorban.
Csillagászati feljegyzések Senenmut sír mennyezetén (Wikipedia, METDT207429)
AZ EGYIPTOMI HOLDNAPTÁR
Valószínűleg a holdnaptár, azaz az agrárnaptár Felső-Egyiptommal egy időben Alsó-Egyiptomban is kifejlődött már i.e. 3000 előtt, és a Nap járásához igazították. A holdnaptárban az éveket kis- és nagyévekre osztották aszerint, hogy 12 vagy 13 újhold volt bennük. A holdhónapokon alapuló agrárnaptár 12 hónapból állt és mindössze 354 napot tartalmazott, ezért minden 2-3 évben egy plusz hónapot kellett beiktatniuk, hogy a naptár összhangban legyen az évszakok változásával. A Hold-ciklus jól megfigyelhető volt mindenki, főleg a földművesek számára, ezért fontos lett volna a pontosítása. Görögországban, ahol a babilóni holdhónapokon alapuló időszámítást vették át, az i .e. 5. században kitalált pontosítás egyesítette a precíz megfigyeléseket az aritmetikai számításokkal. Az eljárás alapja a megfigyelés, hogy 7 plusz hónap beiktatása 19 évenként pontosan összhangba hozza a holdnaptárat az évszakok változásából adódó napévvel. Az eltérés mindössze 0,2 nap, ami körülbelül 1 nap eltérést okoz 100 év alatt. Az elképzelést Görögországban Metón görög csillagász találta ki, és i.e. 406-ban fogadták el hivatalosan, Metón-ciklus néven ismert. A Metón-ciklus csillagászati fogalom, 19 évből áll, ami után a Hold fázisa az évnek ugyanarra a napjára esik, Metóntól függetlenül a babiloni csillagászatban is ismert volt. A ciklus magyarázata, hogy 235 holdhónap hossza majdnem pontosan megegyezik 19 napévvel. 235 holdhónap hossza 6939,689 nap, a 19 napév pedig 6939,602 nap. A két hossz közti különbség 87 ezred nap, azaz mindössze 2 óra.
Metón a 19 éves időszakot úgy osztotta fel, hogy 12 db 12 hónapos év volt benne, és 7 db 13 hónapból álló év. A Metón-ciklust a babilóniaiak és az ókori görögök is a naptár kiigazítására használták, és ismert volt az ókori kínai naptárban is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Holdnapt%C3%A1r)
KÖVETKEZTETÉSEK
A holdhónapok kb. 28 napos periodicitásának könnyű felismerhetősége alapján jogos feltételezés lenne, hogy a holdhónapok használata -a Metón féle pontosítással- gyorsan általánossá vált. Bár néhol még ma is használják a holdhónapokat, Európában nem ez történt. Julius Caesar a róla elnevezett Julián naptárt az alexandriai csillagászok eredményei alapján i.e. 45 -ben vezette be, és a Julián naptár javított változatai terjedtek el később Európában, nálunk a Gergely-naptár (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gergely-napt%C3%A1r). A pontossága miatt vezette be Julius Caesar, az egyik óegyiptomi, az adminisztratív naptáron alapuló, a világ szerte alkalmazott naptárt, mert az egyiptomi adminisztratív naptárban már ismerték a 365 napos évet és a szökőnapokat, ami a korban megfelelő pontosságú közelítése volt a napévnek.
A naptári év hosszától teljesen független megállapodás és konvenció szerinti az időszámítás kezdete: azaz, hogy mikor kezdődött az első (ténylegesen a) nulladik év? Történetileg a hely és idő függvénye voltak a helyi időszámítások kezdő évei, általában uralkodók vagy új adórendszerek kezdő évei szerint, vagy nevezetes események, városok (pl. Róma) alapítási évei szerint (http://mek.niif.hu/04700/04744/html/naptarirendszerek0004.html) választottak kezdő éveket. Európából a keresztény vallásnak megfelelően Jézus Krisztus életéhez rögzített, a dátumot nem ismerjük pontosan. Az alexandriai csillagászok javasolhatták volna Julius Caesarnak, hogy a Szíriusz csillag valamelyik megjelenéséhez kapcsolja az időszámítás kezdetét, mert a Szíriusz megjelenésén alapult az adminisztratív naptár, amelyhez a Nílus áradását is kapcsolták. Igaz, hogy a földtengely billegése (precessziója) miatt a Szíriusz napjainkban csak szeptember elején jelenik meg a hajnali égbolton. / CONCLUSIONS: Given the easy recognition of the approximately 28-day periodicity of lunar months, it would be reasonable to assume that the use of lunar months - with the Metonic clarification - quickly became commonplace. Although lunar months are still used in some places, this was not the case in Europe. Julius Caesar introduced the Julian calendar named after him in 45 BC, based on the findings of the Alexandrian astronomers, and improved versions of the Julian calendar became widespread in Europe, in our case the Gregorian calendar (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gergely-napt%C3%A1r). Because of its accuracy, the Gregorian calendar is based on one of the ancient Egyptian administrative calendars and is used around the world, because it was in the Egyptian administrative calendar that the 365-day year and leap days were first introduced, which was a reasonably accurate approximation of the solar year for the time.
The beginning of the calendar year is by convention and agreement completely independent of the length of the calendar year: i.e. when did the first (effectively the) zero year begin? Historically, the starting years of local time reckonings were a function of place and time, usually according to the starting years of rulers or new tax systems, or according to the founding years of notable events or cities (http://mek.niif.hu/04700/04744/html/naptarirendszerek0004.html). In Europe, according to the Christian religion, the date is fixed to the life of Jesus Christ, but we do not know the exact date. The Alexandrian astronomers could have suggested to Julius Caesar to link the beginning of the calendar to an appearance of the star Sirius. Although, due to the tilting of the Earth's axis (precession), Sirius does not appear in the morning sky today until early September.
The beginning of the calendar year is by convention and agreement completely independent of the length of the calendar year: i.e. when did the first (effectively the) zero year begin? Historically, the starting years of local time reckonings were a function of place and time, usually according to the starting years of rulers or new tax systems, or according to the founding years of notable events or cities (http://mek.niif.hu/04700/04744/html/naptarirendszerek0004.html). In Europe, according to the Christian religion, the date is fixed to the life of Jesus Christ, but we do not know the exact date. The Alexandrian astronomers could have suggested to Julius Caesar to link the beginning of the calendar to an appearance of the star Sirius. Although, due to the tilting of the Earth's axis (precession), Sirius does not appear in the morning sky today until early September.
Érdekesség: (https://index.hu/techtud/2023/04/30/maja-civilizacio-regeszet-naptar-20szor-819napos-bolygokeringesi-ciklus/) Megfejtették a maja naptár szerkezetét: "a maják a bolygók együttállásai alapján 45 éves egységekké összeálló naptárt készítettek. A kiindulópont a Merkúr majdnem 117 napos keringésével pont hétszer fér el a 819 napos alapciklusban. A Vénusz hétszer kerüli meg a Napot öt 819 napos periódus alatt. Hat 819 napos év alatt 13 keringést végez a Szaturnusz, a Jupiter pedig 19 ilyen ciklusba fér bele 39 keringés során. A naptár a Marssal válik teljessé, amely 780 napos keringési ideje alatt 21 kört tesz meg a Nap körül a hússzor 819 nap alatt. Az együttállások az új, 20 ciklusra bővített rendszerben ugyanoda kerültek". A maják talán húszas számrendszerben számoltak.