OLASZORSZÁG LAKOTT SZIGETEI AZ ÓKORBAN
(2024 május)
ABSTRACT
Először a föníciaiak és a görögök látogatták a szigeteket, a nagyobb szigeteken meg is telepedtek. A rómaiak csak a nagyobb szigeteket foglalták el, bár a Nápolyi-öbölben minden szigetet belaktak. A szigetek föníciai és dór meghódításáról alig van írásos emlék. Sok kisebb, alig lakott vulkáni szigetet nem vizsgálunk, pl. a Lipári-szigeteket (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lipari-szigetek), ahol megtelepedtek a görögök i.. e. 500 körül a Stromboli és Volcano szigetek közelében, az Egadi-szigeteket (https://hu.wikipedia.org/wiki/Egadi-szigetek), ahol a föníciaiak után a rómaiak i. e. 241-ben megpihentek, az I. Pun háború után.
A legnevezetesebb olasz, az ókorban lakott szigetek listája:
Elba,
Szardínia,
Capri a Nápolyi öbölben,
Ischia a Nápolyi öbölben,
Favignana Szicíliánál,
Isola Bella, Taurmina városa miatt.
Tiberis folyó szigete Rómában,
Procida a Nápolyi öbölben,
Nishida a Nápolyi öbölben,
Ustica Sziciliától É-ra. /
THE INHABITED ISLANDS OF ITALY IN ANTIQUITY: The Phoenicians and Greeks visited the islands and settled on the larger ones. The Romans occupied only the larger islands, but they occupied everything in the Gulf of Naples.
List of the most famous Italian and ancient islands:
Elba,
Sardinia,
Capri in the Gulf of Naples,
Ischia in the Gulf of Naples,
Favignana at Sicily,
Isola Bella, at the town of Taurmina.
The island of the Tiber river in Rome,
Procida in the Gulf of Naples,
Nishida in the Bay of Naples,
Ustica, North of Sicily.
BEVEZETÉS
Velence szigetei a középkortól lakottak, itt nem vizsgáljuk őket és Szicíliát sem, Szicilia országnyi sziget, önálló történelemmel. A kutatás módja az interneres keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Capraia, Caprera, Capri, Cirella-sziget, Comacina. Dino, Elba,
Faraglioni, Favignana, Ferdinandea, Gargano-Pelješaci, Giannutri, Gorgona.
Ischia, Isola Bella (Taormina), Lampedusa, Montecristo, Nisida,
Palmaria, Pantelleria, Pianosa, Poveglia, Procida, Sant’Antioco, Santo Stefano,
Tiberis folyó szigete, Tinetto, Tino, Toszkánai-szigetek, Ustica, Vivara.
Egy kis kitérő: a 8. században, és már előtte is, amikor a föniciaiak és a görögök meghóditották a szigeteket, már volt írásuk. Az ugariti ábécét (i. e. 1500-as években keletkezhetett) vette át mind a két nép, de alig maradtak ránk írott emlék a korból. A dórok vándorlásának idején, ami kb. i.e. 1100 -as évektől i. e. 800 -ig tartott, az írásbeliség megszűnt a Medirraneumban, ezért a korszakot "Sötét kor" -nak nevezik a történészek. A kevés írott emléket sok képpel pótoljuk. Az ábécékről: az etruszk ábécé a föníciai ábécének az euboiai görögök által használt használt változatából fejlődött ki, miután a görögök létrehozták első gyarmatvárosaikat Dél-Itáliában, Pithekoussai, a mai Ischia szigetén és Cumae városát Campaniában, a Nápolyi-öböltől É-ra. A pun írásos emlékeket a rómaiak szétszórták, amikor bevették Karthágót.
ISCHIA (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget))
Ischia vulkáni eredetű sziget a Tirrén-tengerben (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget)), a Nápolyi-öböl északi részén. Legmagasabb Vico nevű csúcsa 788 m-es. A csaknem 50 km²-nyi területén hat népes község található. Ischia, a szigetet Procidától elválasztó Ischia-szoros partján, további települései: Barano d’Ischia, Casamicciola Terme, Forio, Lacco Ameno és Serrara Fontana. A sziget megközelítőleg trapéz alakú, Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles. A sziget gazdasága a turizmuson alapul, ami a számos – vulkáni utóműködésnek – termálvizű forrásnak is köszönhető. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „Zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarója miatt (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények vannak számosan). A csúcs környéke már a bronzkorban lakott volt, ezt az itt talált régészeti leletek bizonyítják. I. e. 8 században Khalkiszból (Fekete-tenger, de volt egy másik is: https://en.wikipedia.org/wiki/Chalcis) Ischiába érkezett görög telepesek várost alapítottak, ahonnan az etruszkokkal való kereskedelmet irányították. A szigeten találták meg a Nesztór-serleget, ami i. e. 730-ból származik és az első, Iliaszra utaló írásos emlék. A néhány rá vésett sor a küméi-ábécével íródott, mely a latin előfutára.
Küméi ábécé
A sziget eredeti neve Pithecusae, az ógörög "Pithos" szóból származik, amely egy terrakotta korsófajta, az euboeai görögök készítettek, és az etruszkokkal kereskedtek a korsókkal.
A sziget északnyugati részén található Monte Vico akropoliszon volt az euboeaiak első települése a közeli természetes kikötő miatt, amely lehetővé tette a tengeri kereskedelmet, és biztonságot nyújtott a kalóz támadókkal szemben. A régészeti ásatások során bronzkori, mükénéi és vaskori leletek kerültek elő. A becslések szerint Pithecusae -ban 10 000 lakos élt. A görög Cumae kolónia, amely a szárazföldön található, és Pithecusae-től nincs távol, egyesítette erőit I. Hieronéval, más néven "Szirakuszai zsarnokkal", és i. e. 474-ben legyőzte az etruszkok tengeri haderejét. Ettől kezdve Hieron elfoglalta Pithecusae-t és a szomszédos szigeteket, majd helyőrséget állított fel, hogy megvédje a nehezen megszerzett zsákmányát. A helyőrség azonban elmenekült, és a szigetet végül a nápolyiak foglalták el.
Gazdag melegforrásai vannak ma is, melyeket a rómaiak nagyra becsültek. Augustus császár Capriért a nápolyiaknak cserébe adta Ischiát. Augustus császárt vélhetően elriasztották a sziget múltbeli vulkánkitörései, ezért döntött a Caprival való csere mellett. A sziget csak később kapott egy másik nevet, a ma is használt Ischia nevet. A név feltehetően az "Insula major" kifejezésből származik. A rómaiak i. e. 322-ben foglalták el Ischiát és Nápolyt.
Az Aragonok kastélya Ischián (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget)
A Gomba szikla, Ischia (Ischia_Fungo_Lacco_Ameno2.jpg, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget)
Ischiai kikötő
Az Epomeo hegy Ischia szigetén egy, kb. 30 000 évvel ezelőtt emelkedett ki a Campi Flegrei vulkanizmusának köszönhetően. A hegyet Ischia szigetének települései veszik körbe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Epomeo). Ischia Olaszországhoz tartozó vulkáni eredetű sziget a Tirrén-tengerben, a Nápolyi-öböl északi részén. Legmagasabb csúcsa az Epomeo (788 m, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget)). Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles. A sziget kialakulása mintegy 150 000 évvel ezelőtt kezdődött és a Campi Flegrei vulkanizmusához kapcsolódik. Legrégebbi részei a keleti oldalon találhatók. Az Epomeo, a sziget legmagasabb csúcsa kb. 55 000 esztendeje alakult ki. A sziget másik hegycsúcsa a Vico. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények). 1883-ban és 2017-ben a szigetet erős földrengés rázta meg.
ELBA, AZ ETRUSZK SZGET (https://en.wikipedia.org/wiki/Elba)
Az északi partja a Ligur-tengerre, a keleti partja a szárazföldre, a Piombino-csatornára, a déli partja a Tirrén-tengerre néz. Már az ókortól kezdve ismert volt vasvagyonáról és ónbányéjáról. A görögök Aetáliának is nevezték a „füstös” szóból, a kohók füstje miatt.
Az argonauták, az aranygyapjú keresők itt pihentek meg utazásuk során. A kikötő, amelyet ma Porto Ferraio-nak hívnak, az ókorban portus Argous néven volt ismert, mert úgy hitték, hogy az argonauták itt szálltak partra. A szigetet az etruszkok telepedtek le, akik Elbán kezdtek vasat bányászni, mint később (i. e. 480 után) a rómaiak is. Az etruszk civilizáció területi kiterjedése i. e. 750 körül, a Római Királyság alapítási időszakában érte el a maximumát. Kultúrája három városszövetségben virágzott: az etruriai szövetségben (Toszkána, Latium és Umbria), a Pó-síkságban a keleti Alpokkal, valamint a campaniai szövetségben.
Az etruszkok eredetét nagyszámú irodalom tárgyalja, a legkorábbi bizonyítékok i. e. 900 körülről származnak, ami vaskori villanovai kultúra időszaka. Származásukról már az ókor óta számos elmélet született. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, egy modern elmélet szerint az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre. A 20. század második felében több mítoszról derült ki, hogy nagyon is valós történeti magjuk van. Az etruszkok származására nézve fontosnak tűnik, hogy a Vilusza (Trója) állammal kapcsolatos hettita dokumentumok ta-ru-ú-i-ša vagy ta-ru-i-ša nevet használnak Trója városára. Amennyiben trójai menekültek, akkor az Elbára érkezésük i. e. 1200 körülre tehető, de ha a Nílusi-csata menekültjei, akkor i.e. 1100 körülre. A Trójával lapcsolatos névalak utal az egyiptomi turusa "Tengeri népre", amely az ógörög nyelvben türszénosz lett.
Az etruszk civilizáció addig uralta Itáliát, amíg a római-etruszk háborúk eredményeként a i. e. 4. század végétől a terjeszkedő Róma uralma alá került. Az etruszk terület csökkenése fokozatosan ment végbe, i. e. 500 után a politikai erőviszonyok az itáliai félszigeten az etruszkoktól az emelkedő Római Köztársaság javára tolódtak el. és csak i. e. 27-ben csatolták a teljes etruszk területet az újonnan létrehozott Római Birodalomhoz. Még ma is nyáron a sziget déli oldalán bozóttüzek vannak -már Napóleon kiépítette, megszervezte a tűzoltást és a mai napig működik-, de az északi oldala zöld és hűs.
Az etruszk civilizáció: a Villanova-kultúrát tekintik az etruszk kultúra egyik eredetének. A Villanova-kultúra protourbánus civilizáció volt; alapvető településformája a falu volt, kunyhókban éltek. Településeik az i. e. 10–11. században jelentek meg, előbb a Tirrén-tenger partján, majd a félsziget belsejében, a Tiberis és az Arno folyók közötti vidéken, a mai Toszkána és Emilia-Romagna tartományok területén. Az i. e. 8. század utolsó évtizedei és az i. e. 6. század eleje közé eső időszakban Etruriában megszilárdult az arisztokrácia, amely hatalmas földterületekkel – szántókkal, erdőkkel – és ércekben gazdag bányákkal rendelkezett, tekintélyes jövedelemei voltak. Etruria a bányakincseinek köszönhetően került kereskedelmi kapcsolatba a korszak magas civilizációs (technológiai–kulturális) szinten álló mediterrán, illetve közép-európai népeivel. Részben ezek a kapcsolatok teremtették meg az etruszk civilizáció gyors felvirágzásának az előfeltételeit.
Etruszk napisten bronz szobor (Metropolitan Múzeum, N.Y.)
Nevezetesek a karcolt etruszk fémtükör és írás (ld. Ischia szigeten a Küméi görög írás)
Az i. e. 7. és 6. század során kialakult a thalasszokrácia, azaz a távolsági tengeri lánckereskedelem kikötőről - kikötőre. Ezek a kikötők kis városállamok voltak sok raktárral, hajóépítéssel. Az etruszkok ügyes és vállalkozó kedvű hajósok voltak, rendszeres kapcsolatot tartottak a Földközi-tenger valamennyi fontos civilizációjával. A thalasszokrácia volt a motorja az etruszkok gyors fejlődésének.
Az i. e. 7. század elejére keltezhetők az első etruszk nyelvű – az euboiai görög ábécé átvételét követően megjelenő – feliratok. A helyi ércvagyon és bányászata tette lehetővé a helyileg kialakult, magas technológiai fejlettségi, illetve művészeti szintet elért fémművességet, bronzművességet: pl. Cortona mellett talált bronz csillár, ami áthúzódó hatást gyakorolt a római korszak fémművességére is (https://www.bridgemanimages.com/en/explore/artist/Etruscan-5th-century-BC/gallery)).
Az etruszk hajóépítés a föníciaiak és a punok hajóépítésével mutat hasonlóságot. Legnevezetesebb újításuk a kétárbocos hajó építése. Kevés etruszk hajólelet maradt ránk, egy döfőorral épített hadihajóról létezik egy fontos és alig ismert vázakép, egy ötvenevezős pentekontera látható a képen:
Az 5. szádból találtak egy fontos freskót (Tomba del Nave, Etruria), amely egy kétárbocos hajót ábrázol. Az etruszkok két nagy vitorlával építtek hajót (3, 93.o.), falikép és rekostrukciók:
Az etruszk társadalom virágzó időszakában a Földközi-tenger nyugati medencéjén bonyolódó kereskedelmi tengerhajózás birtoklása három hatalmi csoportosulás (punok, görögök és etruszkok) folytonos hatalmi versengését, háborúskodását váltotta ki. A korszakról szóló hagyományok az etruszkokat kiváló tengerészeknek említik. Sikeres időszakukban a karthágóiak közreműködésével visszaszorították a szicíliai és dél-olaszországi görög gyarmatvárosokat, majd a térség a karthágóiak, később pedig Róma fennhatósága alá került. Ezért az etruszkoknak – északkeleten – új kereskedelmi utak kiépítésével kellett az adriai égeikum felé irányuló kereskedelmüket biztosítani.
FAVIGNANA (https://en.wikipedia.org/wiki/Favignana)
Az ókorban görögül „kecskesziget"-nek nevezték, mai neve a fön szél olasz neve. A föníciaiak a Földközi-tengeren a kereskedelmi útvonalaik egyik állomásaként előőrsöt létesítettek a szigeten, a karthágói flotta vereségéig az első pun háború során, i. e. 241 -ben. A parttól nem messze a Róma és Karthágó között az ókor egyik legnagyobb tengeri ütközetére került sor. Kétszáz római hajó találkozott a 400 hajóból álló, jóval nagyobb karthágói flottával, és döntő vereséget mért karthágóiakra, a rómaiak 120 karthágói hajót elsüllyesztettek, és 10 000 foglyot ejtettek. A legnagyobbra kicsit korábban: https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/446-az-okori-roma-legnagyobb-tengeri-csataja.html?layout=blog&Itemid=101. Favignana északkeleti részén sok halott föníciait sodort partra a víz, az ottani partvonal a vérontás miatt kapta a „Vörös öböl” (Cala Rossa) nevet. A háborút lezáró szerződés értelmében a rómaiak birtokba vették a szigetet.
(https://en.wikipedia.org/wiki/Favignana)
A görögök i. e. 734-ben megérkeztek a szicíliai partvidékre, megalapították a Magna Graecia-i Naxosz várost. Miután Naxos i. e. 403-ban elpusztult, és új települést alapítottak: Taormina i. e. 396 körül keletkezett, az ősi szicíliai szikulok új települést hoztak létre a közeli Taurus hegyen, amely fokozatosan várossá nőtte ki magát.
II. Hieron szirakúzai uralkodó hatalmába került, aki erődítményként használta. Hieron haláláig a szirakúzai királyság részét képezte, és csak akkor került Róma kormányzása alá, amikor Szicília egész szigete római provinciává vált. A második pun háború idején egyike volt annak a három szicíliai városnak, amely a szövetséges városok kiváltságait élvezte, így névleges függetlenségét megőrizte, és Messinához hasonlóan nem volt köteles hadihajókat kiállítani. A várost súlyos csapások érték egy szicíliai háború (i. e. 134-132) során, miután a felkelő rabszolgák kezére került, akik nagy ereje miatt egyik fő hadállásukká tették, és hosszú ideig szembeszálltak, a fellegvárat végül egyik vezetőjük elárulta, az összes túlélőt kardélre hányták.
Taormina (Tauromeniumlat) fontos szerepet játszott a Nagy Pompeius fia, Sextus Pompeius szicíliai háborúi során, és erődítményi ereje miatt az egyik fő erődítménye volt az i. e. 36-ban Octavianus (későbbi Augustus császár) elleni védelemi rendszernek. Színhelye annak a tengeri csatának is, amely Octavianus flottájának egy része, amelyet a triumvir személyesen irányított, és Pompeius flottája között zajlott, és az utóbbi vereségével és majdnem teljes megsemmisülésével végződött. Plinius és Ptolemaiosz is kolóniának nevezte, egyike volt azon kevés szicíliai városoknak, amelyek a Római Birodalom alatt is tekintélyes helynek számított. Területét kiváló boráról ismerték, és egy szép márványfajtát is bányásztak. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Taormina továbbra is a sziget egyik legjelentősebb városa maradt, követve Szicília történetét, ahol egymást követő külföldi uralkodók uralkodtak.
Történelme az ősidőkbe nyúlik vissza, a paleolitikumból (≈150 000) származó leleteket is találtak, a történelem előtti Szardínia lakosai obszidiánnal kereskedtek. I. e. 1500 körül a mükénéiek a szigetet Hyknusának (latin változata Ichnusa) nevezték, jelentése valószínűleg a „Hükszoszok szigete” (nusa = sziget), akiket i. e. 1540-ben I. Jahmesz üldözött el Egyiptomból.
A mai lakosság több népcsoport keveredéséből született, a neolitikum alatt még Krétáról és a Kükládokról is vándoroltak Szardíniára, de elsősorban az Ibériai-félszigetről, az itáliai félszigetről és Korzikáról érkeztek.
Feltételezik, hogy a shardanák a Földközi-tenger keleti vidékéről érkezhettek ide. A shardanák csatlakoztak a „shekelesh” és más népekhez, létrehozták a „Tengeri népek” szövetségét. A Szardínia elnevezés a szardanák nép („Tengeri emberek”) nevéből eredhet. Az akháj „Tengeri népek” támadását visszaverte III. Ramszesz egyiptomi fáraó i. e. 1180-ban, a Nílus-deltai csatában, köztük a szardanákét is. A shardanák és shekeleshek alkotta népcsoportot az egyiptomiak a „távoli szigetek népének” nevezték. A kutatók szerint ez talán arra utal, hogy a shardanák már Szardínián élhettek az Egyiptom elleni invázió idején. Szerintünk nem, mert az i.e. 2. évezredben a tengeri (20-25 méteres) nagy hajók építését csak a nagy és gazdag társadalmak tudták kifejleszteni vagy lemásolni: krétai-akhájok, mükénéiek, föníciaiak, egyiptomiak, minósziak.
Nyelvészeti tanulmányok szerint a lüdiai (Anatólia) Szardeisz városa lehetett a kiindulópont, ahonnan eljutottak a Tirrén-tengerre, ahol kettéváltak: egy részük Szardíniára ment, másik részük pedig az etruszkok népe. A vizsgálatok szerint Szardínia népessége genetikailag nem rokona a környező népeknek, lehetséges, hogy i.e. 1100 körül vándoroltak nyugatra az etruszkokkal, vagy később.
Szardínia korai építészetének jellegzetességei a megalitikus építmények, a hatalmas kőlapokból épített sírkamrák. A szigetnek egyedi a bronzkori kultúrája, a jellegzetes kerek alaprajzú épületeiről elnevezett Nuraghe-kultúra, amelynek kezdete az i. e. 1800 körüli időkre datálható, a neolitikum és a Római Birodalom kora közötti időszak a nurági civilizációé. A nurági egy gránit- és bazaltkövekből, kötőanyag nélkül épült köralapú, átlagosan 10 m magas épület, amelyből még ma is kb. 8000 található a szigeten. Rendeltetésük a mai napig sem tisztázott, amelyek Európa legnagyobb és legépebben fennmaradt megalitikus épületei.
Római termálfürdő romja, a Forum Traiani római thermae, a mai Fordongianus területén.
I. e. 1000 körül föníciai telepesek kikötőket hoztak létre a szardíniai partokon. I. e. 509-ben háború robbant ki az őslakos nurágok és a föníciaiak között. A telepesek Karthágótól kértek segítséget, aminek következtében a sziget Karthágó része lett. I. e. 238-ban, miután a Római Köztársaság az első pun háború alatt vereséget mért a karthágóiakra, ez utóbbiak átengedték a szigetet a Rómaiaknak.
Costa Paradiso, Sardinia
NISIDA (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida)
Nisida sziget a Pozzuoli-öbölben, a Posillipo-foktól északnyugatra. A Posillipo-fok a Nápolyi-öböl és a Pozzuoli-öböl között található, Nápoly nyugati részén, a város I. kerületében, a Posillipo negyedben, a sziklás, erdős dombot már a rómaiak idején ismerték csodálatos panorámája és termálvizű forrásai miatt. Nisida összeköttetése a szárazfölddel mesterséges. A görög telepesek Nézisz szigeteként ismerték (jelentése szigetecske), majd a rómaiak átkeresztelték Nisidának. Vulkáni eredetű sziget, egy régen elpusztult, a Pozzuoli-öbölbe süllyedt vulkáni kráter pereme. A szigeten állt az ókorban Julius Caesar nevelt fiának, Brutusnak a villája. Brutus itt tárgyalt a köztársaság pártiakkal, itt született meg Iulius Caesar meggyilkolásának terve i.e. 44 februárjában. Miután Caesart Rómában meggyilkolták, Brutus ide vonult vissza Marcus Antonius bosszúja elől. Villájában fogadta a szintén menekülő Cicerót is, majd innen menekült Görögországba seregeket gyűjteni.
Nisida sziget a szárazföldről (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida)
A TIBERIS SZIGET RÓMÁBAN
A szigetet hajó alakban travertin kővel körülfalazták. "árbocként" egy obeliszket emeltek. Marcellus színháza felé hidat építettek, Pons Fabricius (Ponte Quatrocampi), a sziget másik oldalán a Pons Cestius (Gratiani) vezet a partra. Aesculapius temploma körül több római istenségnek szentélyt emeltek: Faunusnak (i. e. 195), Jupiternek (i. e. 194), Tiberinusnak. Tiberinus a Tiberis folyó megszemélyesítője. A középkorban igen sűrűn lakott területe volt a városnak. Déli részén 1000-ben felépült San Bartalomeo temploma.
Tiberis szigete (olaszul Isola Tiberina, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiberis-sziget) a mai Tevere folyó, a régi Tiberis folyó szigete Róma belvárosában. I. e. 291-ben kezd az építkezések leírásaiban szerepelni, ekkor épült rajta a görög Aszklépiosz temploma, hódoló követséget küldtek a rómaiak az eredeti szentélyhez Epidauroszba. Később az egész hajó alakú szigetet fehér mészkővel körül falazták és egy obeliszket állítottak fel és amikor leégett, már lakóházakat is építettek a szigetre.
(https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/19/2012-05-15_Roma_ponte_Cestio_da_ponte_Garibaldi_1.jpg)
USTICA (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ustica)
A sziget a Tirrén-tengerben fekszik, kb. 67 km-re Palermótól. Területe 8,65 km². 3,5 km hosszú és 2,5 km széles. A szigeten számos, csak hajóval megközelíthető barlang található. Az ókori rómaiak nevezték el Usticanak. A település már a paleolitikumban is lakott volt, és az ásatások tanúságai szerint több ókori mediterrán nép is megfordult itt: föníciaiak, görögök, karthágóiak és a rómaiak is.
CAPRI (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Capri -amely mészkősziget- első látogatói a föníciaiak voltak, de a régészeti leletek tanúsága szerint a sziget első lakosai görög telepesek, akik i. e. 6. században érkeztek a szigetre. Településükről ma néhány falmaradvány tanúskodik. A sziget i. e. 326-tól Nápolyhoz tartozott és romanizálódott. Augustus császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben Caprira látogatott. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy elcserélte a Nápoly tulajdonában levő Caprira a jóval nagyobb és vulkáni eredetű Ischia szigetét.
Capri karsztos (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karszt) mészkő sziget. Augustus utódja, Tiberius császár, aki 67 éves korában emberkerülő lett, ide vonult vissza, nagyszabású építkezésekbe kezdett 27 és 37 között. Közel tíz évig innen kormányozta birodalmát. 366-ban az összes régi épülete összedőlt egy nagy földrengés következtében.
Capri kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Capri kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Capri sziget térkép (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Capri kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Tiberius császár villája San Michele (https://hu.wikipedia.org/wiki/Villa_San_Michele, https://villasanmichele.eu/) néven lett híres: Capri egyik fő látványossága. A 20. század elején építtette Axel Munthe svéd orvos Tiberius római császár villájának helyén. A villa az úgynevezett föníciai lépcsőkön közelíthető meg. Axel Munthe svéd származású párizsi természetkedvelő orvos volt, amikor először járt Capriban és meglátta Tiberius császár villájának és egy kis kápolnának a romjait, úgy döntött, hogy újraépítteti. Az építkezés történetét 1929-ben kiadott könyvében, a San Michele regényében írta meg. A sors fintora, hogy a tengerre, szélre és napsütésre nyitott villa erős fényeiben Axel Munthe szinte teljesen elvesztette a szeme világát. Az orvos végrendeletében a svéd államra hagyta, amely jelenleg is egy alapítvány révén üzemelteti. A villa kertjében egyiptomi és egyéb ókori (főleg római) ereklyék és művészeti alkotások találhatók. A kertjéből csodálatos kilátás nyílik Caprira, a kikötőre, a tengerre és a Vezúvra.
Föníciai lépcső: hosszú, meredek lépcsősor Capri szigetén, amely összeköti a kikötőt Anacaprival. Helyi hagyományok szerint Tiberius római császár építtette a 777 lépcsőt egykori villájához. Az autóút megépítése előtt ez volt az egyetlen közlekedési útvonal Anacapriba. A lépcsősor a capri-i nagy kikötő (Marina Grande) mellől indul és az anacapri Villa San Michele szomszédságában ér véget.
Tiberius császár (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiberius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r) a népszerű Augustus császár fogadott fia volt. i.e. 42-től 23 éven keresztül ült a császári trónon, 14-től haláláig. Magánélete először felfelé ívelt: kölcsönös szerelemben élt feleségével, Vipsania Agrippinával, Augustus örök barátja és legjobb hadvezére, Marcus Vipsanius Agrippa lányával. A hadvezér sorsa Agrippa i. e. 12-ben bekövetkezett halálával fordult rosszra, amikor Augustus parancsára el kellett válnia feleségétől, hogy elvegye a Augustus lányát. Augustus lánya, egyben Agrippa özvegye volt. A második házassága boldogtalan és gyermektelen volt. Agrippa lányát, első feleségét Augustus császár utasításra nem is láthatta többé. Hiába lett hivatalos örököse a trónnak, Tiberius megkeseredett. Hadvezérként továbbra is bizonyított, fontos hadvezéri funkciókat töltött be igen sikeresen: i. e. 12 és i. e. 6 között Pannoniában és Germaniában. (Korábban hatalmas hadi sikert aratott i. e. 20-ban: visszaszerezte a parthusoktól a Crassus, Decidius Saxa és Marcus Antonius hadjáratain zsákmányolt legiós csapatjelvényeket, a sasokat. A mai Svájc és Ausztria területén is hódított.)
Capri kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Kilátás Anacapriból, a San Michele villából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Kilátás Anacapriból, a San Michele villából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Kilátás Anacapriból, a San Michele villából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Anacapri (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Capri egyik nevezetessége a Kék barlang (Grotta_azzurra.capri, https://hu.wikipedia.org/wiki/Capri_(sziget))
Capri nevezetességei a Faraglioni szirtek is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Faraglioni sziklasziget)
PROCIDA (https://hu.wikipedia.org/wiki/Procida)
A vízvezeték a Kümé-Pompeii útvonalával Misenum-fokig a Nápolyi-öböben (https://archaeologyroadshow.org/the-piscina-mirabilis-water-for-misenum/)
Procida látképe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Procida)
Corricella kikötője Procidán
Procida eredetileg Mükéné birtoka volt, majd az i. e. 8 században a cumaei görög telepesek foglalták el. A rómaiak idejében a sziget a római patriciusok kedvelt üdülőhelye volt.
