A kikötő alaprajza (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
A kikötő hullámtörő gátja (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
HULLÁMTÖRŐK
A külső hullámtörőt a déli hullámtörő E területén, a belső rakpartot pedig a nyugati hullámtörő északi részén lévő C területen ásták ki (lásd a kikötő alaprajzát). A keresztmetszet tehát a teljes nyugati és déli hullámtörő szerkezet hipotetikus rekonstrukciója:
A kikötő hullámtörő gátjának keresztmetszete (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
Minden függőleges szint a jelenlegi átlagos tengerszintre, a római kor óta a teljes külső kikötő süllyedése 5-6 métert tesz ki.
A külső kikötőben több helyen is a jelenlegi tengerszint alatti 8,5 m-es mélységben találták meg az ősi tengerfeneket, a belső rakpartfal teteje pedig -6 m körül van. A nyugati hullámtörő középvonala ("gerincvonala") nagy betontömbökből állt. (4,7 x 3,6 m-es és 1,7 m magas tömbökből.) Az E terület közelében, de úgy tűnik, hogy az A-B és a C terület között 165 m-es távolságban is találhatóak. A tömbök egymástól egytől néhány méterre helyezkedtek el, közöttük és két oldalukon törmeléket helyeztek el. A gerincvonal és a rakpartfal közötti területet homokkal töltötték fel, és nagyméretű kőlapokkal (1,8 x 0,7 x 0,6 m) fedték be.
A gerincvonal tenger felőli oldalán a fő hullámtörőtől 20-30 m-re egy külső hullámtörőt ("BW") találtak, amely valószínűleg megfelel a Josephus Flavius által említett "prokumia"-nak (hullámtörő, A zsidó háború). Az ásatók a csúcsot a jelenlegi tengerszint alatt -5 m-re találták, és a teljes magasságát 2-3 m-re becsülték, így az alapját a belső rakpartfaléval megegyező -8,5 m-es magasságban találták. Ezenkívül az ásatók találtak egy további "nagy betontömböt" az E területen, és feltételezték, hogy ez is a prokumia része lehetett, és amely betontömbökből és a közöttük lévő törmelékből áll, és a nyugati és déli hullámtörők teljes tenger felőli hosszában húzódik.
A kétsoros hullámtörő mólót manapság ritkán alkalmazzák a költségei miatt.
A levantei partok nagy részén a 9 m a "száz évenként egyszeri vihar szignifikáns hullámmagassága", amely a Földközi-tengeren a legmagasabbak közé tartozik. Ezek a nagy viharok nyugat és északnyugat felől érkeznek. Elfogadható, hogy kb. 5 m-nél nagyobb hullám nem éri el a külső hullámtörőt, amely kb. 8,5 m-es vízmélységben helyezkedett el, és kissé a római tengerszint fölé emelkedett. 5 m-es viharok már évente átlagosan egyszer fordulnak elő a levantei területen. A kőmérettől függően a hullámtörő meghibásodása ezekben az ismétlődő viharokban bekövetkezhet, és a hullám a törmelékdombos hullámtörőn ellaposodna a tengerfenéken, a betonblokkok ellenállnának.
A KIKÖTŐFENÉK SÜLLYEDÉSE
A nyugati hullámtörő (K terület) öt nagy római kori betontömbjének teteje jelenleg 2,5-3,5 m-rel a jelenlegi átlagos tengerszint (MSL, Mean Sea Level) alatt van. (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/, ld. még http://real.mtak.hu/74991/1/Grull_nyomdanak.pdf). A külső kikötő délkeleti oldalán, a modern déli hullámtörő fejétől 50 m-re nyugatra található F terület jelenleg 5 m-rel az MSL alatt van. Ha ezeket a szinteket 6 m-rel megemelnénk, akkor a süllyedt fenékszínt az ókorban +1 m-en lenne, a hullámtörők pedig +3 m-en tetőznének. Hasonlóan a középső kikötőben a rakpartfal jelenleg -0,6 m-rel a tengerszint alatt van és körülbelül 1 m-rel kellene megemelni ahhoz, hogy működőképes legyen. Ezek a megfigyelések számos kutatót arra késztettek, hogy tektonikus mozgást feltételezzenek (a korlátozott, 0,50 m-es tengerszint-emelkedés mellett), amely egy észak-déli irányú törésen alapulna, amely a középső és a külső kikötő közötti határon helyezkedne el. Van aki a tektonikus mozgás ellen érvel, és van aki a homokos meder kimosódását feltételezi. A Caesarea nyugati hullámtörőjének egyik nagy betontömbje alatt 40 cm vastag, lekerekített kavicsokból álló (legfeljebb 35 cm átmérőjű) réteget találtak. Ez az alapozási réteg állítólag megakadályozza a csövezést és az alámosást. A hullámok által kiváltott cseppfolyósodás miatti fenéksüllyedés lehetséges magyarázataként az ismétlődő viharokat hozták fel. Ez hullámtörő külső oldalán nagyobb süllyedést okozna, mint a belső oldalon, és a nagy betontömbök bukdácsolása a part menti oldal felé megfigyelhető lenne, szemben az egyenletes függőleges süllyedéssel.
(Egy szökőár, pl. az i.u. 365-ös szökőár, is elérhette Caesareát. Az ókori szerzők legalább négyet ismernek: egyet i. u. 115-ben, egyet i. u. 551-ben, egyet i. u. 749-ben és egyet i. u. 881-ben.)
A nyugati és déli hullámtörők süllyedésének másik lehetséges magyarázata az ezen építmények alatti altalaj tömörödésében keresendő, mivel a kezdeti tengerfenék laza homokból állt. A hullámok és a szeizmikus hatások okozta rezgések az altalaj további tömörödését idézhették elő. A homokréteg vastagságától függően a tömörödés akár néhány métert is elérhetett.
A földrengés okozta cseppfolyósodás jó magyarázat lenne, mivel ez valószínűleg csak a külső kikötő vízzel telített homokkal borított nagy területét érinti, de a cseppfolyósodás nem érintené a középső kikötő sziklás tengerfenéket.A helyi jelenségek (alámosás, helyi cseppfolyósodás, sőt szökőár is) okozhatták a kikötői szerkezetek korlátozott mértékű pusztulását, de nem elegendőek a külső kikötő hullámtörőinek megfigyelt általános süllyedésének magyarázatához, csak olyan nagyobb léptékű jelenségek, mint a tektonikus mozgások vagy a földrengések által generált cseppfolyósodás és tömörödés adnak megfelelő magyarázatot.
*