A KÖTÉL TÖRTÉNETE A MEDITERRÁNEUMBAN
(2024 december)
A kötelek története
A sodrott (vert) kötelek szerkezete – függetlenül attól, hogy sodronykötélről vagy hagyományos textilanyagból készült köteleket tekintünk– egyforma felépítésűek. A növényi szálas anyagból vert kötelek készítése három szakaszra osztható. Először a textiliparból ismert fonó módszerekkel fonalakat készítenek. A fonás során a hosszirányba rendezett egyedi szálak (A) kötegét megcsavarják, majd felcsévélik a szálakat. A második fázisban legalább három fonalat (B) összesodornak (cérnáznak), ami már lényegében egy vékonyabb kötélnek is tekinthető; ezt a kötélgyártó iparban pászmának (C) nevezik. Végül több (legalább három) pászma összesodrásából sodorják a kötelet (D). Az egyes fázisoknál a sodrás iránya ellentétes, tehát ha az első cérnázás jobb sodrattal készül, az így előállított pászmákat bal sodrattal egyesítik, majd a végleges kötél ismét jobbsodratú lesz. Az ellentétes sodrásra azért van szükség, hogy a teher alatt a kötél hajlamos a kipörgésre.
Fonott kötél
Néhány különleges kötél fonással készül, ez azonos azzal, ahogy a lányok befonják a hajukat. Ezekben a fonott, fonatolt kötelekben a fonalak ill. a belőlük alkotott pászmák nincsenek megcsavarva, csak egymást kerülgetve fonódnak össze. Ilyen köteleket főleg olyan helyen használnak, ahol fontos, hogy terhelés alatt a kötél ne legyen hajlamos a forgásra. A hegymászókötelek is ezzel a módszerrel készülnek. A fonatoló gépek működése: a fonatoló gépben a máltai keresztek-re helyezett fonatoló babák (ezeken van tekercsben a fonalak) haladnak egymással szembe. A máltai keresztek érintkező pontján váltók terelik a babákat a felváltva jobb, illetve bal irányban. A normál fonatolásnál egyenként kerülgetik egymást a babák, sima felületű fonatképet eredményez. Ha párosával haladnak a babák, rusztikus zsinór lesz az eredmény. A babák száma szerint 12, 16, 24, 36, 48, illetve 60 babás fonatológépekről beszélünk.(60 babás gép Magyarországon összesen kettő van.) A fonatolt köteleket max. 30 mm átmérőig készítik, 2‑60 alapfonal felhasználásával.
Változatos használata az írott történelem előtti időkbe nyúlik vissza [https://en.wikipedia.org/wiki/Rope]. Használták az építőiparban, a tengerészek (pl. a hajók tömítésére használt papirusz-, majd kenderből sodrott zsinórok), szállításnál, továbbá vadászatra, vontatásra, és a mezőgazdaságban. Két pászmából font fosszilis kötél mintegy 17 000 éves maradványait tárták fel a Lascaux-i barlangban*[https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6t%C3%A9l]. Az ókori Egyiptom volt az első civilizáció, amely speciális kötélverő eszközöket fejlesztett ki. A papirusz-szalmából készült egyiptomi kötelek i.e. 4000-3500 évvel jelentek meg. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Az ókorban datolyapálma, len, füvek (pl. alfa-fű), a papirusznád rostjaiból, indákból, gyékényből és bőrből is készítettek köteleket, továbbá kenderből, jutából. A kötelek segítségével szállították munkások százai a nagy szobrokat, vagy a kőtömböket a piramisok építéséhez, az egyiptomiak kötélgyártása már manufaktúrákban történt. A rövidpalánkos (szabványos, 105 cm, palánkos) kőszállító hajók szilárdságát egy hosszanti és nagy átmérőjű (combvastagságú) kötél biztosította az i. e. 2600-as évektől. Az un. spanyol-feszítővel, a légnedvességnek és a terhelésnek megfelelően a kötél feszességét folyamatosan utánállították. A sok papirusz kötelet kötélverő műhelyekben készítették, és ismerték a pászmák ellenkező irányú fonásának elvét (a kötelek sodrását kötélverésnek is nevezik):
Kötél készítő egyiptomi manufaktúra (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_technology)
A hosszanti merevítő kötéllel háromszor átkötötték a hajótestet, továbbá és a kormánylapátok rögzítése
Szobor vontatása
I.e. 2800-as évektől kezdtek kenderkötelet használni Kínában. A követő évszázadokban egész Ázsiában és Európában elterjedt a kenderkötél gyártása. Ha hosszabb kötélre volt szükség, két vagy több rövid kötelet összefontak. A toldás helyén a kötél vastagabb lett, ami nehézséget okozott a kötéldobra csévéléskor, vagy a kötélkorongon, később a csigákon való áthaladásnál. A csigák - a legelsőket a görögök használták-, átirányították a kötél húzóerejét más, esetleg az ellentétes irányba, megsokszorozták az emelő- vagy húzóerőt, és elosztották a terhelést ugyanannak a kötélnek több ága között. A csörlők és a hengerek kötelek húzására tervezett gépek voltak.
Sokféle csomót fejlesztettek ki tárgyak kötéllel történő rögzítésre, kötelek meghosszabbítására. A kötélcsomók fajtáira vonatkozóan ld. https://www.gutenberg.org/files/13510/13510-h/13510-h.htm.
Deszka fűrészelése kovakő fűrésszel (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak.html)
Termőterület felmérése Egyiptomban (https://www.eurofuni.com/en/history-ropes/)
Keresztsodrású kötél
Több kötél (D) sodrásával kapják a kábelt (E)
A sodrott (vert) kötelek szerkezete – függetlenül attól, hogy sodronykötélről vagy hagyományos textilanyagból készült köteleket tekintünk– egyforma felépítésűek. A növényi szálas anyagból vert kötelek készítése három szakaszra osztható. Először a textiliparból ismert fonó módszerekkel fonalakat készítenek. A fonás során a hosszirányba rendezett egyedi szálak (A) kötegét megcsavarják, majd felcsévélik a szálakat. A második fázisban legalább három fonalat (B) összesodornak (cérnáznak), ami már lényegében egy vékonyabb kötélnek is tekinthető; ezt a kötélgyártó iparban pászmának (C) nevezik. Végül több (legalább három) pászma összesodrásából sodorják a kötelet (D). Az egyes fázisoknál a sodrás iránya ellentétes, tehát ha az első cérnázás jobb sodrattal készül, az így előállított pászmákat bal sodrattal egyesítik, majd a végleges kötél ismét jobbsodratú lesz. Az ellentétes sodrásra azért van szükség, hogy a teher alatt a kötél hajlamos a kipörgésre.
Sahuré fáraó (i. e. 2480 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Sahure) punti (D-i Vörös-tenger) expedíciós hajójának kötélzete
A hajópalánkok összeerősítése hornyokba fűzött vékony kötelekkel
A hajógerendák összeerősítése vékony kötelekkel
Az "A" alakú lehajtható árbóc rögzítése (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak.html)
Hatsepszut fáraónő punti expedíciós hajója i. e. 1500 körül
A kötél működésének mechanikai alapelve: az egyes fonalakban a véges hosszúságú elemi szálakat a súrlódás tartja össze. A sodrat csavarvonal alakú, ezért amikor húzóerő terheli, kissé megnyúlik és kisebb lesz a térbeli csavarvonal átmérője. A sodrás következtében a nagyobb kötélerő növeli a szálakat egymáshoz szorító felületi normális erőt, ezzel arányosan a súrlódási erőt is. A kötél húzószilárdságát az elemi szálak szakítószilárdsága határozza meg. A kötél egy másik kiváló tulajdonsága a hajlíthatósága, mert az elemi szálak vékonyak, a hajlítómerevségük kicsi. A súrlódás segít abban is, hogy az egyes elemi szálak terhelése egyenletes legyen.
A vert köteleket 5‑60 mm átmérővel készítik (5 mm alatti átmérő esetén zsinórról beszélünk). Ha a kötél vastagsága és szilárdsága nem elegendő, (pl. horgonykötél esetén), 3 vagy 4 kötél összesodrásával ún. kábelkötelet állítanak elő 60‑120 mm vastagságban. Különleges esetekben, pl. hajtóművekhez szalagkötelet használnak, amit több párhuzamosan vezetett kötél összevarrásával állítanak elő.
A legkorábbi európai latin vitorla ábrázolása. Egy i. sz. 3. századi római kereskedelmi hajót ábrázoló faragvány.(Tengerészeti Múzeum, Mainz, https://en.wikipedia.org/wiki/Fore-and-aft_rig)
Római daru kötélzete
(Járókerekes meghajtás, https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Roman_technology)
Hérodotosz görög történész és földrajztudós szerint a szkíták i.e. 1500 körüli vándorlásuk során hozták be a kendert Közép-Ázsiából Európába, míg a teutonok jelentős szerepet játszottak a kender termesztésének Európa-szerte történő elterjedésében. Egy másik javasolt elmélet szerint a kendert az árják Trákiába és Nyugat-Európába való legkorábbi behatolásával hozták be a kontinensre, bár Svájc és Észak-Olaszország tavi lakóhelyein nem találtak bizonyítékot a jelenlétére. Megint más források a kender Itáliába való betelepítését a szkíták és az illírek i.e. 10. és i. e. 8. század közötti érkezésének tulajdonítják, míg a Krisztus előtti 6. és 5. században a kendertermesztés már egész Olaszországban jelen volt. (https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_cannabis_in_Italy) A római köztársaság egyik legkorábbi szerzője, aki megemlítette az ipari kendert, Gaius Lucilius szatirikus volt az i. e. 2. században, aki a thomiká-ra utalt, egy ókori görög szóra, amely a durva kenderből és seprűből nyert, enyhén megcsavart kötelekre utal, amelyekből zsinórt is készítettek.A növényt később Marcus Terentius Varro is megemlítette a De re rustica című művében, amely a mezőgazdaságról i. e. 37-ben íródott, ahol a kender más rostnövényekkel együtt szerepel, nevezetesen a len, a nád, a pálma és a gyékény mellett. Az i.sz. 1. században Idősebb Plinius római természettudós Naturalis Historia című művében leírta a kannabisz növények termesztését és felhasználását a Római Birodalomban, mind ipari, mind gyógyászati célokra, és a kendert a szatírák is említik. Ami a kebderből szőtt szöveteket illeti, Pompejiben végzett régészeti ásatások során olyan kender textilmintákat tártak fel, amelyeket a Vezúv i.sz. 79-es kitörése tartósított, pl. szövetszandálokat is,
Múlt századi vitorláshajó kötélrögzítése (https://www.platformspace.net/home/the-age-of-rope-part-1-making-rope)
Múlt századi vitorláshajó kötélzete (https://www.platformspace.net/home/the-age-of-rope-part-1-making-rope)
Fonott kötél
Néhány különleges kötél fonással készül, ez azonos azzal, ahogy a lányok befonják a hajukat. Ezekben a fonott, fonatolt kötelekben a fonalak ill. a belőlük alkotott pászmák nincsenek megcsavarva, csak egymást kerülgetve fonódnak össze. Ilyen köteleket főleg olyan helyen használnak, ahol fontos, hogy terhelés alatt a kötél ne legyen hajlamos a forgásra. A hegymászókötelek is ezzel a módszerrel készülnek. A fonatoló gépek működése: a fonatoló gépben a máltai keresztek-re helyezett fonatoló babák (ezeken van tekercsben a fonalak) haladnak egymással szembe. A máltai keresztek érintkező pontján váltók terelik a babákat a felváltva jobb, illetve bal irányban. A normál fonatolásnál egyenként kerülgetik egymást a babák, sima felületű fonatképet eredményez. Ha párosával haladnak a babák, rusztikus zsinór lesz az eredmény. A babák száma szerint 12, 16, 24, 36, 48, illetve 60 babás fonatológépekről beszélünk.(60 babás gép Magyarországon összesen kettő van.) A fonatolt köteleket max. 30 mm átmérőig készítik, 2‑60 alapfonal felhasználásával.
Fonott kötél (https://www.greenmatters.com/living/what-is-macrame)
Kötélsodró eszközök
Három ágú sodró eszköz, a kötél végén egy szabadon forgó tárcsa van a már sodort zsinór oldalán
Kötélsodró folyosó, több száz méter hosszú műhelyfolyosók is voltak
A rögzített tárcsa, a kötél hossza rövidül a sodrás folyamán
Viktória kori kötélsodró gép
)
Hurkok és kötélvégek kötése
*A délnyugat-németországi Hohle Fels-barlangban talált 35 000 és 40 000 év közötti szerszámot kötélkészítési eszközként azonosították. Ez egy 20 cm-es (8 hüvelykes) mamut elefántcsont, amelyen négy lyuk van átfúrva. Minden lyuk precízen vágott spirális bemetszéssel van bélelve. A három furat hornyai az óramutató járásával megegyező irányban spiráloznak a szalag mindkét oldaláról. Az egyik lyukon lévő hornyok az egyik oldalon az óramutató járásával megegyező irányban, a másik oldalon az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak. Növényi szálakat találtak rajta, amelyek abból származhattak, amikor átjutottak a lyukakon, és a szerszám megcsavarodott, így egyrétegű fonal keletkezett. A replikával végzett szálgyártási kísérletek azt találták, hogy a sodrófa vályúi hatékony vezetőkként szolgáltak a nyers szálak számára, megkönnyítve az erős, rugalmas kötél készítését, mint a szálak egyszerű kézi spirális bemetszéssel történő megcsavarása a helyükön tartotta volna a szálakat. De a bemetszések nem kölcsönözhetnek csavart a lyukakon áthúzott szálaknak. Más, 15 000 éves, rénszarvasagancsból készült, spirális bemetszéssel ellátott lyukakkal ellátott, Európa-szerte talált tárgyakról feltételezik, hogy kötelek előállítására használták őket.