Uruk-i hatás a Nílus-deltában i. e. 3300 körül
(2026 október)
A késő uruki expanzió (Uruk expansion) eredménye, bár a két régiót több mint ezer kilométer választotta el, a mezopotámiai Uruk-kultúra hatása kimutatható az egyiptomi dinasztikus kort megelőző időszakban (Nagada II és Nagada III kultúra). A folyamat hátterében álló legfőbb tényezők:
1. Kereskedelmi hálózatok és távolsági expedíciók
Az i. e. 4. évezred végén Uruk a világ első metropoliszává és hatalmas kereskedelmi hálózat központjává vált. Mivel Dél-Mezopotámia nyersanyagokban (fémek, minőségi fa, drágakövek) szegény volt, Uruk kereskedelmi kolóniákat és állomásokat alapított északon és nyugaton (például Habuba Kabira, és Ebla, a mai Tell Mardikh a mai Szíria területén), ahonnan a kereskedelmi útvonalak természetes módon nyúltak tovább a Földközi-tenger partvidéke (Byblos) és a Nílus-delta felé.
2. A tengeri és folyami hajózás szerepe
A kutatások szerint a sumerek és az egyiptomiak korai kapcsolataiban a vízi utak kulcsszerepet játszottak. A Perzsa-öbölben és a folyókon használt nagyméretű, bitumenes nádhajók alkalmasak voltak a part menti hajózásra. A Nílus-deltában található Butó (ókori egyiptomi település) ásatásai során a régészek olyan mezopotámiai jellegű tárgyakat és építészeti elemeket találtak, (plán-konvex téglák, zománcozott fali agyagszeg), amelyek arra utalnak, hogy a Deltában egy uruki/sumer kereskedelmi kirendeltség vagy tartós település működhetett.
3. Konkrét kulturális és technológiai importok
Az egyiptomi elit ebben az időszakban (a predinasztikus kor végén és a 0. dinasztia idején) kedvelte a mezopotámiai presztízsjavakat és kulturális mintákat:
• Építészet: a korai egyiptomi vályogtégla paloták és masztabák tipikus mezopotámiai „kazettás” vagy fülkés homlokzati díszítést (niched facade) kaptak.
• Hengerpecsétek: az uruki adminisztráció alapvető eszközei, a hengerpecsétek megjelentek Egyiptomban is, és nagy hatással voltak a korai egyiptomi írásbeliség és pecsételők kialakulására.
• Művészeti motívumok: az olyan híres egyiptomi leleteken, mint a Gebel el-Arak-i tőr vagy a Narmer-paletta, közvetlen uruki motívumok láthatók (pl. uruki hajók, hosszú nyakú, összefonódó mesebeli állatok – szerpopardok, vagy a „Vadak Ura” motívum, ahol egy hős két oroszlánt ragad meg).
• Építészet: a korai egyiptomi vályogtégla paloták és masztabák tipikus mezopotámiai „kazettás” vagy fülkés homlokzati díszítést (niched facade) kaptak.
• Hengerpecsétek: az uruki adminisztráció alapvető eszközei, a hengerpecsétek megjelentek Egyiptomban is, és nagy hatással voltak a korai egyiptomi írásbeliség és pecsételők kialakulására.
• Művészeti motívumok: az olyan híres egyiptomi leleteken, mint a Gebel el-Arak-i tőr vagy a Narmer-paletta, közvetlen uruki motívumok láthatók (pl. uruki hajók, hosszú nyakú, összefonódó mesebeli állatok – szerpopardok, vagy a „Vadak Ura” motívum, ahol egy hős két oroszlánt ragad meg).
I. e. 3300 körül Egyiptomban az államalapítás ideje volt (Nagada III korszak). A formálódó egyiptomi uralkodói elit státuszának megerősítéséhez előszeretettel használt egzotikus, távoli luxuscikkeket és adminisztratív technológiákat. Az „uruki stimuláció” vagy kulturális transzfer nagyban hozzájárult az egyiptomi civilizáció és az írásbeliség végső kibontakozásához, mielőtt Egyiptom az I. dinasztia idejére teljesen függetlenítette és saját képére formálta volna ezeket a hatásokat.
Két nevezetes lelőhely a Nílus-deltában található, és kulcsszerepet játszottak az egyiptomi államalapítást megelőző predinasztikus korban (i. e. 4. évezred). A sumer (pontosabban a dél-mezopotámiai uruki) kultúrával való kapcsolatuk:
Tell el-Farkhá és Tell el-Fara’in (Butó) kiemelt kereskedelmi és adminisztratív központok voltak a Delta régiójában. Árucsere-kapcsolatban álltak a Levantéval (a mai Palesztina, Izrael, Libanon területével), ahonnan a mezopotámiai és sumer befolyás alatt álló szír kereskedelmi utak is elérhetőek voltak.
A régészek Butó legkorábbi rétegeiben olyan szíriai és közvetett uruki kulturális kontaktusok nyomait azonosították, amelyek a távolsági kereskedelemen keresztül jutottak be a Deltába.
A régészek Butó legkorábbi rétegeiben olyan szíriai és közvetett uruki kulturális kontaktusok nyomait azonosították, amelyek a távolsági kereskedelemen keresztül jutottak be a Deltába.
Technológiai és építészeti párhuzamok: vályogtégla és a kúpmozaikok
A legizgalmasabb anyagi bizonyítékok a korai építészeti technológiákhoz kapcsolódnak:
Agyagkúpok (kúpmozaikok): Butóban (Tell el-Fara’in) találtak olyan égetett agyagból készült kúpokat, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a sumer (uruki) templomépítészetben használt díszítőelemekhez (amelyeket a falakba süllyesztve geometrikus mozaikmintákat hoztak létre). A kutatók vitatkoznak azon, hogy közvetlen átvételről vagy helyi fejlesztésről van-e szó, a formai egyezés erős közvetett kapcsolatot sugall.
Agyagkúpok (kúpmozaikok): Butóban (Tell el-Fara’in) találtak olyan égetett agyagból készült kúpokat, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a sumer (uruki) templomépítészetben használt díszítőelemekhez (amelyeket a falakba süllyesztve geometrikus mozaikmintákat hoztak létre). A kutatók vitatkoznak azon, hogy közvetlen átvételről vagy helyi fejlesztésről van-e szó, a formai egyezés erős közvetett kapcsolatot sugall.
Mezopotámiai kúpos agyagmozaik
Vályogtégla-építészet: Tell el-Farkhá és Butó területén a Lower Egyptian (Alsó-Egyiptomi) kultúra idején jelenik meg a vályogtégla használata sörfőzdék, lakóházak és később monumentális masztaba-sírok építésénél. Mivel Mezopotámiában és a sumer területeken a vályogtégla-építészet már jóval korábban fejlett volt, sokáig élt az az elmélet, hogy a technológia keleti mintára, kereskedelmi közvetítéssel érkezett a Deltába, de a Nílus-deltában is létezett egy önálló, helyi fejlődési vonala a vályogtechnikának.
Presztízsjavak és alapanyagok (Lapis Lazuli)
Tell el-Farkhá egyik leghíresebb lelete két vert aranyfóliából készült férfiszobrocska, amelyeknek a szeme lapis lazuliból (lazúrkőből) készült.
A lapis lazuli kizárólagos lelőhelye a mai Afganisztán (Badahsán) területén volt. A nemes kő csak úgy juthatott el Egyiptomba az i. e. 3300-as években, hogy keresztülhaladt a sumer ellenőrzés alatt álló iráni és mezopotámiai kereskedelmi útvonalakon, ami bizonyítja, hogy Tell el-Farkhá elitje tagja volt egy olyan globális hálózatnak, amelynek a sumer városállamok is a részei voltak.
A lapis lazuli kizárólagos lelőhelye a mai Afganisztán (Badahsán) területén volt. A nemes kő csak úgy juthatott el Egyiptomba az i. e. 3300-as években, hogy keresztülhaladt a sumer ellenőrzés alatt álló iráni és mezopotámiai kereskedelmi útvonalakon, ami bizonyítja, hogy Tell el-Farkhá elitje tagja volt egy olyan globális hálózatnak, amelynek a sumer városállamok is a részei voltak.
Nem beszélhetünk arról, hogy sumerek éltek volna Tell el-Fara’inban vagy Tell el-Farkhában, és közvetlen politikai uralom sem állt fenn. A két ismert és feltárt egyiptomi város a Nílus-delta kapujaként működött: ők fogadták be és közvetítették azokat a kulturális, technológiai és tárgyi impulzusokat, amelyek a Közel-Keleten keresztül, a sumer kultúra gazdasági kisugárzása (Uruk-hatás) révén érték el Egyiptomot a dinasztikus kor hajnalán. A régészetben az agyagkúpok (vagy agyagszegek, német szakkifejezéssel Grubenkopfnägel) olyan hosszúkás, tölcséres vagy kúp alakú, égetett agyagtárgyak, amelyek az ókori építészet a falak díszítésére használt, jó egy évezreddel később bronzból is. A Tell el-Fara’in (Butó) lelőhelyen talált agyagkúpok azért váltak világhírűvé, mert a kutatók hosszú ideig a sumer (uruki) kultúrával való közvetlen kapcsolat legerősebb bizonyítékának tekintették őket.
A régészeti vita két fő elmélet mentén zajlik az agyagkúpok funkcióját és eredetét illetően:
1. A sumer párhuzam: A kúpmozaikok (Díszítés). Dél-Mezopotámiában (például Uruk városában) az i. e. 4. évezredben a monumentális templomok falait vályogtéglából építették. Hogy a falakat megvédjék az eróziótól, és egyúttal díszítsék is őket, több ezer színesre festett agyagkúpot vertek sűrűn egymás mellé a nedves vakolatba. A kúpok lapos vagy homorú végei a felszínen maradtak, és bonyolult, textilszerű geometrikus mozaikmintákat (cikcakkokat, rombuszokat) alkottak. Butó (Tell el-Fara’in) legkorábbi rétegeiben hasonló, homorú végű agyagkúpokat találtak.
2. A modern ellenérv: a sólepárló edények (Gazdaság). A későbbi kimutatták, hogy a Butóban talált kúpok alakja, anyaga és minősége sokkal változatosabb és durvább, mint a finoman megmunkált mezopotámiai dekoratív kúpoké, ezért a mai kutatók többsége egy más funkciót valószínűsít: hasonló agyagkúpokat Európa és Afrika számos más őskori lelőhelyén is találtak, ahol bizonyítottan a tengerparti vagy mocsári sólepárláshoz használták őket.
A lelőhelyen talált leletek (szíriai típusú kerámiák, lapis lazuli) igazolják, hogy a Delta i. e. 3200 körül aktív kapcsolatban állt a keleti világgal.
Tell el-Fara’in (mai arab nevén „a fáraók dombja”) a Nílus-delta északnyugati részén fekvő fontos régészeti lelőhely, amely az ókori Buto (egyiptomi nevén Per-Uadzset, azaz Uadzset istennő háza) városával azonos. Az i. e. 3000 körüli időszakból, azaz a dinasztiák előtti kor (predinasztikus kor) végén, a korai dinasztikus időszakban:
A Buto-kultúra és a Naqada III. kultúra kapcsolata
Buto az alsó-egyiptomi (északi) neolitikus és predinasztikus anyagi kultúra névadó típuslelőhelye (gyakran Maadi-Buto kultúrának is nevezik). A helyi kultúra: az i. e. 4. évezredben egy jellegzetes, helyi alsó-egyiptomi kultúra virágzott itt, amelyet szalma- és homokszemcsékkel soványított, egyszerű fazekasság, valamint cölöpszerkezetes, sárral tapasztott nád- és fafalú házak jellemeztek. A déli hatás (i. e. 3200–3000 körül): a Naqada III időszakban a lelőhelyen erős kulturális átalakulás figyelhető meg. A Felső-Egyiptomból (délről) kiinduló Naqada-kultúra fokozatosan integrálta, kulturálisan és politikailag is beolvasztotta az északi területeket. Buto kerámiájában megjelentek a déli típusú, hullámos fülű edények, és a helyi lakosság átvette a déli technológiákat és temetkezési szokásokat.
Sörfőzés és gazdasági központ: hasonlóan a kelet-deltai rokon lelőhelyhez, Tell el-Farkhához, Butóban is feltárták az egyik legősibb predinasztikus sörfőzdét, amely kör alakú kemencékből állt. A sörfőzés nemcsak élelmezési, hanem fontos rituális és gazdasági szerepet is betöltött, jelezve, hogy a település már a korai időkben is komoly élelmiszer-feldolgozó és elosztó központ volt.
Korai palotakomplexum és igazgatás: az i. e. 3000 körüli időszakra (az 1. dinasztia idejére) Buto egyszerű faluból jelentős regionális igazgatási központtá nőtte ki magát. A régészek egy hatalmas, több mint 50 méter széles, vályogtéglából épült palotakomplexumot azonosítottak. A monumentális épület kanyargós folyosókkal, központi fogadóteremmel, raktárakkal és kézműves műhelyekkel rendelkezett, ahol kőedényeket és kovakéseket gyártottak, ami bizonyítja, hogy az egyiptomi államalapítás idején a Delta nem csupán elmaradott vidék volt, hanem szervezett központ volt.
Vallási jelentősége: Buto (Pe és Dep ikervárosok egyesülése) Alsó-Egyiptom szimbolikus fővárosává vált. • Itt volt a temploma Uadzset kobraistennőnek, aki később az egész fáraói Egyiptom egyik legfőbb oltalmazó istensége lett (a fáraók koronáján látható kobra, az ureusz őt jelképezi).
Jellemző az itteni ősi, nádból és könnyűszerkezetből épült szentélyforma (a per-nu) a későbbi dinasztikus időkben Alsó-Egyiptom nemzeti szentélyének építészeti archetípusává vált, amelyet kőből vagy koporsók formájában is előszeretettel utánoztak.
Kereskedelmi kapu volt a Levante felé. A Nílus-deltában elfoglalt stratégiai elhelyezkedése révén Tell el-Fara’in/Buto kulcsfontosságú közvetítő pont volt a korai Egyiptom és a Levant (közel-keleti térség) közötti tengeri és szárazföldi kereskedelemben, még azelőtt, hogy a közeli Memphisz lett volna a birodalom egységes fővárosa.
A lelőhely feltárása a rendkívül magas talajvízszint miatt évtizedeken át rendkívül nehézkes volt. A legújabb, műholdas radarokkal (Sentinel-1) és elektromos ellenállás-tomográfiával végzett geofizikai kutatások már sikeresen térképezték fel a delta mély iszaprétegei alatt fekvő korai rétegeket és épületstruktúrákat.
Tell el-Farkhá predinasztikus (a fáraók kora előtti) régészeti lelőhely az egyiptomi Nílus-deltában. A kairói Lengyel Közép-Keleti Régészeti Központ és a krakkói Jagelló Egyetem szakemberei által vezetett ásatások alapjaiban írták át azt, amit az egyiptomi állam kialakulásáról és a Delta régió korai kultúrájáról eddig gondoltunk. A leletek bizonyítják, hogy már időszámításunk előtt 3700 és 2600 között egy fejlett, gazdag és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal bíró civilizáció virágzott itt.
A helyszín három nagy dombból (úgynevezett kóm-ból) áll, melyek mindegyike más-más funkciót töltött be, és régészeti kincseket rejtett:
A helyszín három nagy dombból (úgynevezett kóm-ból) áll, melyek mindegyike más-más funkciót töltött be, és régészeti kincseket rejtett:
1. A világhírű aranyfigurák (Keleti Kóm)
A legnagyobb szenzációt a világ legősibb királyi aranyplasztikái jelentik, amelyeket itt fedeztek fel. A régészek két, vékony aranylemezből készült, apró arany szegecsekkel összeillesztett meztelen férfiszobrot találtak (egy kb. 60 cm-es és egy 30 cm-es alakot). A szobrok szemei lapis lazuliból (lazúrkőből) készültek, ami önmagában bizonyítja a kultúra gazdagságát, hiszen ezt az anyagot a mai Afganisztán területéről, hatalmas távolságokból importálták. A szakértők szerint a két alak egy korai uralkodót és az örökösét (fiát) ábrázolhatja a dinasztikus korokat megelőző, úgynevezett „0. dinasztia” idejéből. Ma a kairói Egyiptomi Múzeumban láthatóak.
2. A szentély fogadalmi figurái (Nyugati Kóm)
A Nyugati Kóm területén egy adminisztratív és kultikus központ (szentély) állt. Itt a kutatók elrejtett edényekben több tucatnyi csont- és elefántcsont (illetve vízilóagyar) figurát találtak. Ezek a leletek páratlan bepillantást engednek a legkorábbi egyiptomi hitvilágba. Meztelen és ruhás nők, gyermeküket szoptató anyák, harcosok, foglyok, fantasztikus lények és különféle állatok (például a Horus istent mintázó sólyom vagy a fáraók védelmező kobra-istensége, Uadzset).
A törpék kultusza: különösen híres az a 13 darab, vízilóagyarból faragott törpefigura, amelyeket itt leltek fel. A törpéknek különleges, megbecsült spirituális státuszuk lehetett a társadalomban.
A törpék kultusza: különösen híres az a 13 darab, vízilóagyarból faragott törpefigura, amelyeket itt leltek fel. A törpéknek különleges, megbecsült spirituális státuszuk lehetett a társadalomban.
Tell el-Farkhá nem egy egyszerű falu volt, hanem egy virágzó gazdasági és hatalmi központ. Itt találták meg az emberiség történetének eddigi legrégebbi, nagyméretű, sörfőzésre használt téglaépítményeit (kb. i. e. 3700–3500-ból). A sörgyártás ipari méretei komoly szervezettséget és gabonafelesleget feltételeznek.
Kereskedelmi csomópont: a Delta keleti szélén elhelyezkedő város kulcsfontosságú kapu volt a Földközi-tenger keleti medencéje (a Levant térsége) és a Felső-Egyiptomi kultúrák között.
Hatalmas épületek és sírok: Itt tárták fel az eddig ismert legnagyobb predinasztikus lakórezidenciát, valamint Egyiptom egyik legkorábbi, monumentális masztaba sírját (agyagtéglából emelt monumentális sírépítmény), ami megelőzi a fáraók masztabait.
Kereskedelmi csomópont: a Delta keleti szélén elhelyezkedő város kulcsfontosságú kapu volt a Földközi-tenger keleti medencéje (a Levant térsége) és a Felső-Egyiptomi kultúrák között.
Hatalmas épületek és sírok: Itt tárták fel az eddig ismert legnagyobb predinasztikus lakórezidenciát, valamint Egyiptom egyik legkorábbi, monumentális masztaba sírját (agyagtéglából emelt monumentális sírépítmény), ami megelőzi a fáraók masztabait.
A lelőhelyen talált feliratok között már Narmer és Iry-Hor (Egyiptom legelső egyesítői és uralkodói) nevei is feltűnnek, ami azt jelenti, hogy Tell el-Farkhá aktív részese volt az ókori egyiptomi állam megszületésének.
Iry-Hor (vagy Iri-Hór) az ókori Egyiptom predinasztikus korának egyik korai uralkodója volt a 0. dinasztia időszakában, a i. e. 32. század környékén. Ő a legkorábbi olyan történelmi személy, akit név szerint ismerünk, így létezése közelebb áll az írás feltalálásához, mint a gízai piramisok építéséhez (i.e. 2600 körültől.) Az abüdoszi Umm el-Kaáb királyi temetőben temették el (a B1 és B2 jelű ikerkamrákban), közel későbbi utódaihoz, Kához és Narmerhez. Iry-Hor volt az egyik első olyan uralkodó, aki székhelyét és temetkezési helyét Nehenből Abdzsuba helyezte át.
A Tell el-Farkha („Csirke-domb”) ősi régészeti lelőhely a Nílus keleti deltájában, Kairótól mintegy 120 kilométerre északkeletre. I. e. 3700 és 2600 között lakott terület volt, amely magában foglalja az Alsó-Egyiptomi és a kora Naqada kultúrát is. Tell el-Farkhában figyelemre méltó lelet volt Iry-Hor predinasztikus uralkodó három szerekh felirata. Két másik ismeretlen szerekh feliratot is találtak, sírokban.
Tell el-Farkha lelőhelye három tellből áll (Nyugat-Kom, Közép-Kom, Kelet-Kom), összesen körülbelül 400 méter x 110 méter (valamivel több mint 4 hektár), és a síkság felett körülbelül 5 méterrel magasodik. Először 1988 és 1990 között tárta fel a Centro Studi e Ricerche Ligabue Rodolfo Fattovich és Sandro Salvatori vezette csapata , az óbirodalom kori maradványokra korlátozódva, némi szünet után az ásatásokat 1998-ban folytatta a krakkói Jagelló Egyetem Régészeti Intézetének és a Varsói Egyetem Lengyel Régészeti Központjának égisze alatt működő csapat Marek Chłodnicki és Krzysztof Ciałowicz irányításával
Hat rézszigony, sírmelléklet formájában, a kapcsolódó kerámiák alapján a Naqada III korszakra datálták. Hasonló szigonyokat találtak a közeli Tell el-Murrában* is.
Az időszakban egy nagy közigazgatási-kultuszközpont fejlődött ki Nyugat-Komon, és egy nekropolisz Kelet-Komon. A temetkezések közül négy magasabb rangú volt, és számos söröskorsót is magukban foglaltak. A Közép-Kom lakó- és üzleti övezetet foglalt magában. A 3. fázisban (Naqada IIIA1) egy nagy raktárat építettek, és kereskedelem bontakozott ki a Déli-Levantéval. A raktár a 4. fázis végén használaton kívül került, az 5. fázisban pedig lakóházak váltották fel, és a levantei kereskedelem minden jele eltűnt. Ez a tevékenység a 0. dinasztia idején tetőzött, majd az Első dinasztia idején fokozatosan hanyatlott. Az közigazgatási-kultuszközpontban két kápolna volt, ahol számos fogadalmi tárgyat találtak. Az egyik kápolnában ezek között páviánok figurái és egy meztelenül leboruló férfi figurája szerepelt. A második kápolnában italáldozati kancsók és állványok, valamint emberek és állatok figurái voltak, sok közülük víziló elefántcsontjából készült. A Nyugati Komon talált egyéb leletek között szerepeltek „különböző típusú nád csónak modellek, magtárak, ládák, tükrök, hengeres pecsétek , játékfigurák és kőedények”.
*
Napbárka modell az Első Dinasztia idejéből (https://warther.org/Carvings.php)
A keleti Kom-i nekropoliszban eddig 150 sírt tártak fel, amelyek kora a 0. dinasztia és a korai negyedik dinasztia között mozog. A nekropoliszban egy 16,9 méter x 18,1 méteres emlékmű állt, több mint 300 négyzetméteren, 1,50 méter és 2 méter közötti falvastagsággal, egy 4. században épült épülettel (Naqada IIIA2/B1). Az északnyugati részen található épület egy 6,6 méter x 8,1 méteres négyzet alakú főkamrával és egy lejtős aknával rendelkezett, amelyet a ásatók a későbbi első dinasztia idejéből jobban ismert mastaba sírként értelmeznek , akárcsak a helyszínen található számos kisebb sírt.
Számos olyan edényt találtak a helyszínen, amelyeken „edényjelek” voltak, amelyeket valószínűleg az áruk, a tartalmuk jelölésére és leltározására használtak, és amelyeket a hieroglifák őseinek tekintenek. A 0. dinasztia uralkodóinak nevei is megjelennek ezeken az edényeken, például Iry-Hor , akit egyébként az Abydos környékéről is ismernek . Narmer, az első történelmi király neve is szerepel két edényen.
Sörfőzde
A figyelemre méltó leletek közé tartozik a legkorábbi (kb. i. e. 3500-ból származó) ismert sörfőzde a Nyugati Komon, amely tizenhárom nagy, kör alakú téglatartályból áll, két párhuzamos sorban, egy 6 méter x 3,4 méteres térben. A sörfőzde a korábbi alsó-egyiptomi kulturális maradványokra épült, és három fázisban épült. Először a Naqada IID időszakban épült, majd a Naqada IIIA1-ben újjáépítették, mielőtt a település nagy részét elpusztító katasztrofális tűzvészben elpusztult. A sörfőzdét ezután Tell el-Farkha 4. fázisában (Naqada IIIA1/2–IIIB) építették újjá.
A figyelemre méltó leletek közé tartozik a legkorábbi (kb. i. e. 3500-ból származó) ismert sörfőzde a Nyugati Komon, amely tizenhárom nagy, kör alakú téglatartályból áll, két párhuzamos sorban, egy 6 méter x 3,4 méteres térben. A sörfőzde a korábbi alsó-egyiptomi kulturális maradványokra épült, és három fázisban épült. Először a Naqada IID időszakban épült, majd a Naqada IIIA1-ben újjáépítették, mielőtt a település nagy részét elpusztító katasztrofális tűzvészben elpusztult. A sörfőzdét ezután Tell el-Farkha 4. fázisában (Naqada IIIA1/2–IIIB) építették újjá.
A vályogtégla-főzőkádak belsejéhez tapadó elszenesedett kéreg és a hozzájuk tartozó növényi maradványok mikroszkópos és kémiai vizsgálata azt mutatja, hogy a cefre főként tönkebúzából és kisebb mennyiségű árpából állt, amelyet két külön kezelt gabonaadagban – egy nyers malátában és egy jól megfőtt gabonakásaban – készítettek, amelyeket összekevertek, hogy cukorban gazdag sörlét hozzanak létre az erjesztéshez. Az ezekből a kádakból származó szenesített gabonatermékekkel kapcsolatos legújabb mikroszerkezeti vizsgálatok a tönkebúza aleuron sejtfalainak diagnosztikai elvékonyodását azonosították, megerősítve, hogy a szándékos malátázás a sörfőzési folyamat részét képezte.
Arany figurák
A Keleti Komon, a nekropolisz mellett, volt egy kis falu, ahol "aranyfóliából, karneolból és strucctojáshéj gyöngyökből álló nyakláncot, valamint két nagy kovakést" találtak. A rekonstrukció során az aranytöredékek két meztelen férfi szobrocskát alkottak lápisz lazuli szemekkel. A magasabb körülbelül 60 cm magas, az alacsonyabb pedig körülbelül 30 cm. Mindkét alakot kopasznak és szakálltalannak ábrázolják, kiálló fülekkel, finoman kidolgozott ujj- és lábkörmökkel, valamint eltúlzott falloszokkal . Mindegyikük egy nagy falloszhüvelyt is visel. A nagyobb alaknak gyöngyös nyaklánca is van. A szobrocskák magja, amely ma már lebomlott, valószínűleg fából készült, amelyet vékony aranylemezek borítottak, és 140 aranyszegecssel rögzítettek . A lápisz lazuli a mai Afganisztán területéről származik .
A Keleti Komon, a nekropolisz mellett, volt egy kis falu, ahol "aranyfóliából, karneolból és strucctojáshéj gyöngyökből álló nyakláncot, valamint két nagy kovakést" találtak. A rekonstrukció során az aranytöredékek két meztelen férfi szobrocskát alkottak lápisz lazuli szemekkel. A magasabb körülbelül 60 cm magas, az alacsonyabb pedig körülbelül 30 cm. Mindkét alakot kopasznak és szakálltalannak ábrázolják, kiálló fülekkel, finoman kidolgozott ujj- és lábkörmökkel, valamint eltúlzott falloszokkal . Mindegyikük egy nagy falloszhüvelyt is visel. A nagyobb alaknak gyöngyös nyaklánca is van. A szobrocskák magja, amely ma már lebomlott, valószínűleg fából készült, amelyet vékony aranylemezek borítottak, és 140 aranyszegecssel rögzítettek . A lápisz lazuli a mai Afganisztán területéről származik .
(60 cm apa. Késő predinasztikus korszak ( Naqada IIIB , kb. Kr. e. 3200–3000). Egyiptomi Múzeum (Kairó).
A jellemzők a predinasztikus egyiptomi művészet stilisztikai konvencióit követik, hasonlóan a mahászna-szobrocskához ( amrátai kor ), vagy az Ashmolean Múzeum Mac Gregor Man- szobrocskájához. Az aranyszobrok nagy valószínűséggel egy predinasztikus uralkodót és fiát ábrázolnak a heb-sed fesztivál alatt, és valószínűleg egy szentélyt díszítettek a Nyugat-Kom területén. Úgy vélik, hogy a Naqada IIIB korszakhoz (kb. Kr. e. 3200–3000), vagy esetleg a Naqada IIIA korszakhoz (kb. i. e. 3300) tartoznak. Az alakokkal együtt két nagy kovakést, valamint egy 382 gyöngyből (326 strucctojáshéj és 56 karneolgyöngy) álló nyakláncot is felfedeztek, amelyek ugyanerre az időszakra datálhatók.
A lelőhely lakottsága az alsó-egyiptomi kultúrában kezdődött, amely i. e. 3700-tól i. e. 3300-ig tartott. A következő fázis a Naqada kultúra része volt , amelyről úgy tartják, hogy Egyiptom déli részén keletkezett. A lelőhely a protodinasztikus időszakban, a 0. és 1. dinasztiában, i. e. 3000 körül érte el csúcspontját. Ezt követően a lelőhely lakottsága hanyatlásnak indult, és a korai negyedik dinasztia idején , i. e. 2600 körül teljesen megszűnt. A megszállás alatt széles körű kereskedelem folyt az ókori Közel-Kelettel és Felső-Egyiptommal, mivel a lelőhely egy fő kereskedelmi útvonalon feküdt. A lelőhely ásatói a következő periodizációt határozták meg:
Fázis – 1. Naqada IIB – IIC (i.e. 3700–3500 körül)
Fázis – 2. Naqada IID1 (i.e. 3500–3450 körül)
Fázis – 3. Naqada IID2/IIIA1 (i.e. 3450–3350 körül)
A helyszín nagy része katasztrofális tűzvészben pusztult el
Fázis – 4. Naqada IIIA1 – IIIB (i.e. 3350–3200 körül)
Jelentős kulturális és gazdasági változások
Fázis – 5. Naqada IIIB – IIIC1 (i.e. 3200–3000 körül) (Iry-Hor–Djer)
Fázis – 6. Naqada IIIC2–IIID (i.e. 3000–2700 körül) (Djet–Khasekhemwy)
7. fázis - III/IV. dinasztia (kb. Kr. e. 2700–2600)
Fázis – 2. Naqada IID1 (i.e. 3500–3450 körül)
Fázis – 3. Naqada IID2/IIIA1 (i.e. 3450–3350 körül)
A helyszín nagy része katasztrofális tűzvészben pusztult el
Fázis – 4. Naqada IIIA1 – IIIB (i.e. 3350–3200 körül)
Jelentős kulturális és gazdasági változások
Fázis – 5. Naqada IIIB – IIIC1 (i.e. 3200–3000 körül) (Iry-Hor–Djer)
Fázis – 6. Naqada IIIC2–IIID (i.e. 3000–2700 körül) (Djet–Khasekhemwy)
7. fázis - III/IV. dinasztia (kb. Kr. e. 2700–2600)
Tell el-Murra egy ókori régészeti lelőhely Egyiptomban, a Nílus-delta északkeleti részén. A Kairótól körülbelül 100-120 kilométerre északkeletre, as-Sarkijja kormányzóságban található tellt (régészeti domb) 2008 óta kutatják intenzíven lengyel régészek (a krakkói Jagelló Egyetem és a Varsói Egyetem Mediterrán Régészeti Központjának munkatársai).
A leletek tanúsága szerint a helyszín i. e. 3500 és i. e. 2200 között volt lakott, átívelve az egyiptomi állam kialakulásának legfontosabb korszakain:
• Predinasztikus kor (Alsó-egyiptomi kultúra): a legkorábbi településrétegek az i. e. 4. évezred közepére datálhatóak. Az itteni lakók a helyi alsó-egyiptomi kultúrához tartoztak, mielőtt a déli Naqada-kultúra kiterjesztette volna a befolyását a Deltára. A rétegek vizsgálata alapján a korszak végén egy komolyabb Nílus-árvíz és egy átmeneti lakossági hiány (települési űr) is kimutatható.
• Korai dinasztikus kor (1–2. dinasztia): a lelőhely virágkora. Ekkor alakult ki az a kiterjedt temető, amely egyedülálló leletanyagot biztosított a kutatóknak.
• Óbirodalom (3–6. dinasztia): A település egészen az Óbirodalom végéig létezett, amikor is (körülbelül i. e. 2200-ban) végleg elhagyták lakói.
• Korai dinasztikus kor (1–2. dinasztia): a lelőhely virágkora. Ekkor alakult ki az a kiterjedt temető, amely egyedülálló leletanyagot biztosított a kutatóknak.
• Óbirodalom (3–6. dinasztia): A település egészen az Óbirodalom végéig létezett, amikor is (körülbelül i. e. 2200-ban) végleg elhagyták lakói.
Főbb régészeti felfedezések
1. A településstruktúra és mindennapi élet: A feltárások során számos vályogtégla lakóházat, tároló vermet, kerek gabonasilót és sütőipari berendezést fedeztek fel. A leletek (őrlőkövek, kovakő sarlóbetétek, állati csontok és növénymaradványok) bizonyítják, hogy a lakosság főként mezőgazdaságból, állattenyésztésből és halászatból élt. A sörfőzés és kenyérsütés nyomai (például nagyszámú söröskorsó és kenyérforma) szintén dominánsak.
2. A temető és egyedi temetkezési szokások: A lakóövezet melletti temetőben egyszerű sírok, kamrasírok és gazdagabb mellékletekkel ellátott struktúrák egyaránt előkerültek. Különlegesség, hogy Tell el-Murra területén a halottakat esetenként agyagkoporsókba (kerámia szarkofágokba) temették. Ez a temetkezési mód a környező, azonos korú delta-vidéki lelőhelyeken (mint Tell el-Farkha vagy Minshat Abu Omar) teljesen hiányzik vagy rendkívül ritka.
3. Kereskedelmi kapcsolatok: Bár Tell el-Murra alapvetően egy agrárfókuszú vidéki központ volt, a feltárt importált luxustárgyak, kőedények és egyéb áruk igazolják, hogy a település szervesen kapcsolódott a korai egyiptomi állam távolsági kereskedelmi hálózataihoz.
2. A temető és egyedi temetkezési szokások: A lakóövezet melletti temetőben egyszerű sírok, kamrasírok és gazdagabb mellékletekkel ellátott struktúrák egyaránt előkerültek. Különlegesség, hogy Tell el-Murra területén a halottakat esetenként agyagkoporsókba (kerámia szarkofágokba) temették. Ez a temetkezési mód a környező, azonos korú delta-vidéki lelőhelyeken (mint Tell el-Farkha vagy Minshat Abu Omar) teljesen hiányzik vagy rendkívül ritka.
3. Kereskedelmi kapcsolatok: Bár Tell el-Murra alapvetően egy agrárfókuszú vidéki központ volt, a feltárt importált luxustárgyak, kőedények és egyéb áruk igazolják, hogy a település szervesen kapcsolódott a korai egyiptomi állam távolsági kereskedelmi hálózataihoz.
FÜGGELÉK I:
Gebel el-Arak-i, abydoszi kovakés, csont késnyéllel, sok polémiát váltott ki.
Kovakés (kb. i.e. 3300), Abydoszból, nagyított képét elemezzük.
(https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)
A jobb oldali képen egy szakállas sumer uralkodó látható két oroszlánnal, az egyetlen sumer uralkodó ábrázolás Egyiptomban. Sumer megrendelésre is készülhetett a kés, mint egy sumer uralkodó ajándéka.
Hogyan kerülhetett két sumer hajó (a nagyításban hajó tatjának építéséből látszik) a Nílusra? Tengeren biztosan nem, a Perzsa öbölben lévő Dilmun is a világ végét jelentette a sumereknek, az Arab-félsziget megkerülése egy evezős nádhajóval nem reális feltételezés. A Deltában, Butóban volt sumer egy enkláve. (Kákosi, 43.o.: Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8). Vagy Butoban, az enklávéban építették a sumerek egyiptomi papirusz sásból. Bútóba É-ról is érkezhetett a hajó, a part mentén hajózva, a Galilei tó magasságában is volt papirusz sás és építhettek nádhajót ott is, de a legvalószínűbb hely Büblosz. Feltételezésekre vagyunk utalva. A Gilgames -ben (i.e. 27. század) található megnevezés szerint a sumereknek Taaniyel-ben a Beqaa völgyben volt egy telepük, légvonalban 40 km-re Büblosztól, egy hegyi ösvény vezetett át a Libanon hegységen, míg D-re a Jordán folyó mentén vezetett a szamárkaraván-út Egyiptomba. Butó a Delta Ny-i oldalán van, amiből a tengeri út következik.
A nyelén lévő faragás nagyítva:
A nyél egy része (az bal alsó két regiszter, azaz ábrasor) kinagyítva. A részletekből következik, hogy egyiptomi-sumer harci játékokat v. imitált csatát, továbbá nádhajókat ábrázol, harcosok, övükön a korban szokásos állatfarokkal, a rövid hajúak az egyiptomi harcosok. Az alsó egyiptomi hajók egyben temetési hajók (az ibex miatt, ami egy kecskeféle, ibex-es temetési hajó alul) és a rövid hajúak esnek le az alsó regiszteren, ők a vesztesek.
Egyiptomi Ibex kecskés temetési sírmelléklet
A sumer hajók jobb kéz felé haladnak a késen felül, az egyiptomi hajók balra. Így lehet csata ábrázolása, mert a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek (és mert az egyiptomi harcosok minden más ábrázoláson győztesek a faliképeken, igaz lehet ez a sumereknél is). A jobbra haladó sumer hajók rajza:
Bal oldalon a tat kötélfeszítése jól látszik
Egy rövid hajú evezős köti ki (vagy el) az egyik sumer hajót az előoldal alsó képén és a kikötés nem a győztesek és uralkodók dolga: a hajókötelet a „vendéglátó” kezeli, ez esetben az rövid hajú egyiptomiak.
A valódi háborúkat az egyiptomiak durva képekkel szokták volt ábrázolni: a bal oldali regisztereken felül a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, talán éppen fogságba ejtik őket. Mégis a sumerek a győztesek az alsó kép szerint: ez ellentmondás a képen, és talán az a feloldása, hogy a Nílus-deltai egyiptomiak megtámadták az enklávét és Felső-Egyiptomiak védték a sumereket, e korban sokat háborúzott a két Egyiptom.
Gebel el-Arak kés sumer és egyiptomi nádhajókkal (i.e. 3200 körül, a vízilóagyar anyag 14 C -es vizsgálata hiányzik, Louvre, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife, https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)
Függelék II.
A Narner paletta származási helye Nehen, a görög nevén Hierakónpolisz városában, Egyiptom első ősi fővárosában került elő.
Nehen i.e. 3150 körül egy erődtemplommal rendelkező, központosított raktározást folytató város volt. A legkorábbi írás mellett a Narmer-paletta is innen származik. Narmer fáraóhoz köthető Egyiptom egyesítése (a Narmer és Haszehemui fáraók közötti időszakban), a város fejlődése pedig már i.e. 3500-tól kezdve jól nyomon követhető a feltárt kézműves műhelyek és ipari méretű sörfőzdék leletei alapján. A Narmer-paletta az ókori Egyiptomban a szemfesték szétdörzsölésére szolgáló paletták egyike, egy nagy leletcsoport része. A palettákat néha díszítették, néha állat alakú körvonalakat adtak neki, a tárgytípus már a Merimde-kultúra leletei között feltűnik. A Narmer-paletta mindkét oldala díszített, ezért biztos, hogy eredetileg sem használati tárgynak készült, hanem jelkép értékű. A festék porítására és keverésére alkalmas felület csak a hátlap közepén, a két mezopotámiai jellegűnek tűnő mitológiai állat nyaka között található. Domborművekkel díszített, aleurolitból faragott kőlap. Keletkezési ideje az i. e. 3. évezred elejére tehető, ma a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi.
Narmer király neve két Hathor-fej ábrázolása között olvasható korai típusú hieroglifákkal. Az előlapon az uralkodó Felső-Egyiptom fehér koronáját viseli, miközben az Alsó-Egyiptomot jelképező, térdelő fejedelem felé sújt buzogányával. Más értelmezés szerint a térdelő alak felső-egyiptomi lázadó. Ez ennek az ikonográfiának első ismert előfordulása, és a későbbiekben végig kíséri Egyiptom történelmét. Alsó-Egyiptom jelképét Hórusz isten kötözi meg. E jelképhez hasonló egy szerehbe írt, Alsó-Egyiptomból előkerült név, Hórhedzsu neve. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta)
A hátlapon viszont Alsó-Egyiptom vörös koronáját viseli és hadijelvényeit viszik előtte. Körülötte lefejezett ellenségek láthatók, a sávokra osztott ábrázolás legalsó szegmensében Narmer öklelő bikaként látható. Ez az ábrázolás valószínűleg Alsó-Egyiptom legyőzését, annektálását beszéli el. Hasonló tematikájú a Narmer-buzogány ábrázolása és feliratai is. A fehér korona (hedzset) és a vörös korona (deseret) ábrázolásait később felváltották az egyesített korona („két hatalmas”, pszent) viseletének ábrázolásai. Az uralkodó mindkét oldalon mezítlábas, saruit külön saruhordozó viszi utána, amely elem arra utalhat, hogy szakrális jelenetet ábrázoltak.
A paletta Nehen városból, az egyik legkorábbi település legkorábbi templomának (hierakónpoliszi templom) „nagy fogadalmi letét” néven emlegetett tárgyleletei között van, éppúgy mint a buzogány, vagy Haszehem ülőszobra. Nagy jelentőségű, hiszen az adott korról nagyon kevés ábrázolás és még kevesebb írott forrás maradt fenn. A Narmer-paletta az egyik legelső alapja volt annak a feltevésnek, hogy Egyiptomot először Narmer egyesítette, mégpedig Felső-Egyiptomból kiindulva, Alsó-Egyiptom leigázásával.
A jobb oldali képen Uruk-i motívum (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta)