Kiszáradó európai folyók
(2025 július)
Egy viszonylag egyszerű algoritmussal -és sok adatbázishoz való hozzáféréssel- kiértékelhető lenne, hogy az európai folyóvízszintek biztosítanak-e elegendő ivóvizet* és öntözővizet nyáron a közeljövőben. Néhány év hosszú, a nyári hónapokra vonatkozó idősorokat kéne elemezni. Tudjuk, hogy Európa folyói kiszáradnak, a vízi utak, élőhelyek, erőművek, szállítás, élelmiszeripar veszélyeztetettek, de érdekes lenne tudni, hogy nyáron mennyire veszélyeztettek a vízbázisok? A folyók nyári mederteltsége alapján lehet viszonylag könnyen kvantitatív képet alkotni a nyári kiszáradásról.
Érdekesség, hogy a spanyolok kövezett utakat építettek a kiszáradt folyómedrekbe. Előremutató, hogy a kiszáradt medreket közlekedésre használhatjuk a jövőben, a folyóágyakba utakat és nagy vízelvezető árkokat lehet majd építeni. A ritka árvizek idejére pedig lezárják majd a mederutakat, mint néhány úttal történik ez ma is. Kedveltek lesznek a mederutak az AI autóflottákat üzemeltető társaságoknál, a keresztforgalom hiánya miatt.
A folyók D-en kiszáradnak
A Loire egyes helyeken nyáron már gyalogosan is átkelhető; pedig Franciaország leghosszabb folyója. A Rajna hajózhatatlanná válik az uszályforgalom számára (https://www.theguardian.com/environment/2022/aug/13/europes-rivers-run-dry-as-scientists-warn-drought-could-be-worst-in-500-years). A Dunát viseli meg a legkevésbé a felmelegedés, de a Tisza néhol 5%-os mederteltségű. Európa-szerte az aszály nyáron az egykor hatalmas folyókat elapasztja.
Az éghajlatváltozás miatt a szokatlanul száraz tél és tavasz, majd a rekordokat döntő nyári hőmérsékletek és az ismétlődő hőhullámok miatt Európa folyói eltűnnek és túlmelegedtek. A 2018-as és a 2022 -es aszályok voltak a legszárazabbak. Mivel Nyugat-, Közép- és Dél-Európában csaknem két hónapig zivatarok vannak és nem hullik jelentős csapadék, szárazság, aszály vár ránk évente. A száraz nyár következménye, hogy a kontinens folyói elpárolognak, kiszáradnak.
A Rajna - amely évszázadok óta a német, holland és svájci gazdaság egyik pillére - egy része annyira kiszáradt, hogy az áruszállítás szünetel. A Duna, amely több mint 2800 kilométeren keresztül kígyózik Közép-Európán keresztül a Fekete-tengerig, szintén igen alacsony vízállású, akadályozva a gabona és más kereskedelmi termékek szállítását, de az ivóvízbázis még rendben működik. Amikor gyakoriak lesznek az ivóvíz korlátozások, ami előfordult már, jelezni fogja, hogy a működőképesség határán vagyunk, pl. mint Olaszországban, ahol a Pó túl alacsony ahhoz, hogy a rizsföldeket öntözze, mert helyenként száraz a medre. A jövőben kevesebb lesz az öntözővíz is. A nyári (https://index.hu/kulfold/2022/08/15/szarazsag-folyo-europa-eso-hoseg-klimavaltozas/) folyami szállítások ütemezésénél érdemes figyelem venni a nyári alacsony vízállásokat. Franciaországban súlyosbodott az energiaválság, mert a Rhone és a Garonne túl meleg ahhoz, hogy hatékonyan hűtse az atomreaktorokat. Svájcban is korlátozták egy atomreaktor energiatermelését a hűtővíz hőmérséklet miatt, ezért érdemes újragondolni a nagy reaktorok, erőművek üzemeltetését a várható hűtővíz hőmérséklet, vízmennyiség szempontjából.
Az Eurostat adatain alapuló számítások szerint a kontinens nagy folyói és csatornái évente több mint 1 tonna árut szállítanak minden egyes uniós lakosra vetítve, és mint közlekedési mód mintegy 80 milliárd dollárral járulnak hozzá a régió gazdaságához. A kiszáradt vízi utak következményei azonban mélyre nyúlnak. Pl. a Rajna, Európa talán legfontosabb folyója, kulcsszerepet játszik abban, hogy több szenet szállítson a német erőművekbe, hogy ellensúlyozza az orosz gázszállítmányok visszaesésének hatását. Franciaország - amely általában energiaexportőr - nem tud segíteni az energiahiány enyhítésében, mivel az ország atomreaktorainak csak mintegy fele áll rendelkezésre, a többi pedig karbantartás miatt áll. Norvégia is készül az áramexport korlátozására, mivel az ország az alacsony tározók feltöltését helyezi előtérbe a vízi energia termeléssel szemben. Az éghajlatváltozás hatását leginkább a vízellátás hiányosságain keresztül érzékelhetőek.
A budapesti Ínség-szikla látszik a Gellért-hegynél. Olaszországban a Po folyó 2 méterrel alacsonyabb a normálisnál, Szerbiában kotorják a Dunát. Az aszály Európa-szerte patakokká csökkenti az egykor hatalmas folyókat.
Németországban a Rajnát elsősorban a gleccserek vize táplálja. A német Szövetségi Hidrológiai Intézet közölte, hogy a Rajna vízszintje, amelynek vizét áruszállításra, öntözésre, energiatermelésre, háztartási és ipari célokra is használják, csökken. Az ezekből érkező víz mennyiségének mértéke azonban 28 százalékot csökkent 1973 és 2010 között, de egy müncheni gleccserszakértő friss adatai alapján, a csökkenés mértéke mostanra elérte a 35 százalékot. A Rajna Európa legfontosabb kereskedelmi útvonala, amely Németországon keresztül Svájcot összeköti Rotterdammal, a kontinens legfontosabb kereskedelmi kikötőjével. Európa legfontosabb folyami hajózási útvonalának megszűnése, nemcsak a Rajna-Majna-Duna csatorna jelentőségének csökkenését hozhatja magával. Sok uszály, amely szenet szállít erőművekhez és létfontosságú nyersanyagokat olyan ipari óriások számára, mint a Thyssen acélgyártó és a BASF vegyipari óriás, már most is csökkentett kapacitással működik, hogy csökkentsék merülésüket, ami többszörösre emelheti a szállítási költségeket. Északnyugat-Európa gazdaságának évszázadok óta létfontosságú része volt, a Rajna, mely Svájcból ered, 1.233 kilométeren át számos területen, közte Németország ipari központján kanyarog, majd Rotterdam óriáskikötőjénél éri el az Északi-tengert. A rajnai uszályforgalom csökkenése súlyosan érinti Németország – és ezzel egész Európa – iparát: szakértők számításai szerint a 2018-as hat hónapos felfüggesztés körülbelül 5 milliárd euróba került. Bár az EU hosszú távú célja, hogy a vízi áruszállítást – a zöld átmenet politikájával összhangban – 25 százalékkal növelje, a németek most azon dolgoznak, hogy az aszályok hatásait ellensúlyozandó, a folyami forgalmat a vasúti és közúti szállítás felé terelje. Ami nem lesz könnyű – egyetlen szabványos uszály kiváltásához nagyjából 40-100 teherautó szükséges.
Franciaország folyói ugyan nem kulcsfontosságúak az ország árufuvarozásának szempontjából, azonban az ország villamosenergia-termelésének 70 százalékát előállító atomerőművek hűtésére szolgáló víz folyókból származik. Az EDF energiaóriás a szárazság miatt kénytelen volt csökkenteni a termelési kapacitást. Szigorú előírások szabályozzák, hogy a nukleáris erőművek meddig emelhetik a folyók hőmérsékletét a hűtővíz kibocsátásával, ezért ha alacsony a vízállás és a levegő hőmérséklete is magas, az azt jelenti, hogy a folyó már így is túlmelegedett, és nincs más választásuk, mint visszafogni a teljesítményt. A Garonne, Rhone és Loire folyók már túl melegek a hűtővíz kibocsátásához, ám az energiaválság fokozódása arra késztette a francia nukleáris szabályozó hatóságot a múlt héten, hogy engedélyezze öt erőműnek, hogy átmenetileg megszegjék a szabályokat.
Olaszországban számos kis folyó található (https://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g). Leghosszabb folyói a Pó (652 km) és az Adige (410 km). A Pó Torinótól az Adriai-tengerig hajózható. Az itáliai folyók többsége sekély, a nyári hónapokban medrük teljesen kiszárad, ezért hajózásra vagy ipari célokra nem alkalmasak. Az Appennini-félsziget leghosszabb folyói az Arno (241 km) és a Tevere (Tiberis). Pónak nyáron csökken a vízszintje, de teljesen nem szárad ki. Az Adige-nek elég stabil vízhozama van, a Tevere (Tiberis), bár egyes szakaszai sekélyek, nyáron is folyik, és az Arno, Firenze és Pisa városán halad keresztül, érzékeny a szárazságra, néha nem szárad ki teljesen.
Olaszország legnagyobb tavai az Alpok lábánál fekszenek, a Garda-tó (Lago di Garda), a Lago Maggiore, a Luganói-tó és a Comói-tó (Lago di Como). Olaszországban egyes helyeken már kiszáradt Po és a Garda-tó.
Tavak esetén célszerű lenne defíniálni a párolgási érzékenységet: a tó felületének és a tömegének az arányát, a hőfokával súlyozva.
A dél-európai ország leghosszabb folyójának vízhozama a megszokott egytizedére esett vissza, a vízszint 2 méterrel a normális érték alatt van. Mivel november óta nem esett tartós csapadék a régióban, a kukorica és a rizstermelés is súlyos károkat szenvedett. A Pó-völgy az olaszországi mezőgazdasági termelés 30-40 százalékát adja, és különösen a rizstermelők figyelmeztettek arra, hogy termésük 60 százaléka is elveszhet, mivel a földek kiszáradnak, illetve az alacsony folyó által beszívott tengervíz sóval telíti a talajt. A folyó deltájának védett vizes élőhelyein, Velence közelében a magas hőmérséklet és a lassú áramlás miatt a víz oxigéntartalma olyan mértékben csökkent, hogy becslések szerint a lagúnában tenyésző kagylók 30 százaléka elpusztult. Az alacsony folyóvízszint és a magas vízhőmérséklet számos faj számára végzetesnek bizonyulhat. A szárazság az európai tavakat sem kíméli. Olaszországban a Garda-tó igencsak megszenvedi az aszályt. A Sirmione félsziget jóval szélesebben halad a tó közepe felé a régi római romok irányába. Grada polgármestere megerősítette, hogy a tó naponta 1-2 centiméter vizet veszít.
Görögországnak nincsenek nagy folyói, a legtöbb már rövid, és mély szakadékokon át a tengerbe torkollik. Nyáron folyómedrek kiszáradnak, nem hajózhatóak. Fő folyója a Pineiósz, nagyobbak még az Évrosz (Hebrosz), a Sztrimónasz (Sztrümón), az Axiósz és az Aliákmonasz (Haliakmón).
Spanyolországban** található több mint 1800 folyó és forrás közül csak a Tajo hosszabb 960 kilométernél, és 90 kivételével mind rövidebb 96 kilométernél. A rövid folyók csak kis vízmennyiséget szállítanak, és nyáron ki is száradnak, ám mikor nagy a vízhozam, igen sebesek. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Spanyolorsz%C3%A1g_foly%C3%B3i). A nagy folyók többsége a magas hegységekből ered, és Portugáliában ömlik bele az Atlanti-óceánba (kivételt képez az Ebro, amely a Földközi-tengerbe torkollik). A nyugatra folyó folyamok közül a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir a legnagyobb. A Guadalquivir az egyik legjelentősebb, mivel a folyó áradásai a közvetlen közelében termékeny völgyet alakítottak ki. A szárazföld belsejében a folyón nagyobb hajók is könnyen hajózhatnak, és Sevillát az egyetlen olyan belföldi spanyol kikötővé teszi, ahonnan óceánjárók is indulnak. Az északi régió legnagyobb folyója a Miño. Az ország legnagyobb gátja az El Atazar gát Madrid közelében, amely a város vízellátását biztosítja. Európa legdélebben fekvő gleccsere a Sierra Nevada hegységben található Mulhacén hegyen van.
A négy nagy: az Ebro folyó a legnagyobb, míg a Tejo a leghosszabb, a Duero folyó medencéje a legnagyobb az Ibériai-félszigeten,
és a Guadalquivir az egyetlen hajózható folyó. A Miño nem, de a kisebbek kiszáradnak.
A magyar tavakat sem kíméli a szárazság (https://index.hu/belfold/2025/07/27/szarazsag-apaly-eso-to-alfold-magyarorszag-meteorologia-viz/). Mind a Balaton, mind pedig a Velencei-tó nagy mennyiségű vizet veszít nyáron. De nincs jobb helyzetben a Tisza-tó sem, és a Tisza mederteltsége nyáron a nem duzzasztott szakaszon 5% alatti.
Bajorországban a Duna a múlt héten elérte a 25 fokot, és a hónap közepére elérheti a 26,5 fokot, ami azt jelenti, hogy oxigéntartalma 6 mg/l alá csökken, ami végzetes a pisztrángok számára. A Duna 2.850 kilométeres szakaszán a teherszállításban is erős fennakadások tapasztalhatóak, ami arra késztette a szerbiai, romániai és bulgáriai hatóságokat, hogy kotrás segítségével mélyítsék a csatornákat, ezzel is segítve a főként az áramtermelő létesítmények számára üzemanyagot szállító uszályok előrehaladását.
Norvégia, amely áramtermelésének mintegy 90 százaléka vízenergiára épül, azt mondta, hogy tározóinak szokatlanul alacsony szintje arra kényszerítheti az országot, hogy korlátozza az energiaexportot. Az Egyesült Királyság területének 63 %-t százalékát szárazság sújtotta (2022). Franciaországban a Loire bizonyos szakaszai teljesen kiszárad, hajózhatatlanok, és a csatlakozó csatornák jelentős része is. Nagy-Britanniában pedig az a pont, ahonnan a Temze ered, idén kilométerekkel került lejjebb.
*Ivóvíz
Nagyon sok palackozott „ásványvíz” (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81sv%C3%A1nyv%C3%ADz) nem felel meg a természetes ásványvíz követelményeinek (feliratuk téves), mert csak forrásvíznek, ivóvíznek tekinthetőek. A gyógyhatású és a ivóvíz minőségű ásványvizek között a kereskedelem elmosta a határokat, vissza is élnek vele. Mesterségesen is állítanak elő ásványi és egyéb anyagokkal dúsított vizet, ezek sem tekinthetőek gyógyhatású ásványvíznek. Az ásványvízforrások mellett - azok gyógyhatásának köszönhetően - gyakran nőttek ki fürdők, üdülőhelyek. Magyarország a világ egyik ásványvízforrásokkal és felszínre hozható ásványvízvagyonnal leginkább megáldott része. Jelenleg az ivóvíz (származhat folyókból, tavakból, kutakból, esetleg sós vízből) szolgáltatók mellett több mint száz, kifejezetten a palackozás céljából létesített artézi kút és forrás ad elismert gyógyvíz ásványvizet, és ezek közül mintegy 50-nek a vizét palackozzák is. A természetes és a mesterséges ásványvizet is árulják gyógyvízként, megkülönböztethetetlenül.
**Spanyolország folyói (a kisebbek július-agusztusban kiszáradnak)
Spanyolország 8 fő folyója (https://hu.cultura10.com/amelyek-Spanyolorsz%C3%A1g-f%C5%91-foly%C3%B3i/):
A négy nagy: az Ebro folyó a legnagyobb, míg a Tejo a leghosszabb Spanyolországban, a Duero folyó vízrajzi medencéje a legnagyobb az Ibériai-félszigeten, és a Guadalquivir az egyetlen hajózható folyó Spanyolországban. A Mino sem szárad ki.
A Douro folyó az Ibériai-félsziget egyik legfontosabb folyója, hossza 897 km, ebből 572 km spanyol területen, a többi Portugál területén folyik. A torkolata az Atlanti-óceánban van, Portugáliában. A Douro Az Ibériai-félsziget legnagyobb vízgyűjtő területű, 98,073 km² területtel. Fő mellékfolyói: a Pisuerga, az Esla folyó, a Tormes és az Adaja. Ősidők óta használták hajózásra, és jelenleg vízi energia termelésére használt tározói is vannak.
Az Ebro folyó a legnagyobb Spanyolországban, hossza 930 km. Athalad a Castilla y León, La Rioja, Navarra, Aragónia és végül Katalónia tartományokon, ahol a Földközi-tengerbe torkollik, létrehozva a híres Ebro-deltát. Útja során számos mellékfolyó jár hozzá, melyek közül kiemelkedik az Aragón, a Segre folyó, a Jalón és a Gállego. Gazdasági jelentősége és vízhozama miatt az Ebro fontos a mezőgazdaságnak és a vízenergia-termelésnek. Történelmi időkben a római idők óta alapvető közlekedési útvonal volt.
A Guadalquivir a leghosszabb folyó, amely teljes egészében spanyol területen folyik, 657 km-rel. Andalúziából nyugat felé folyik, áthaladva az andalúz tartományokon, amíg az Atlanti-óceánba torkollik. A folyó az ősidők óta döntő jelentőségű volt, különösen a római és az arab időkben, mivel ez az egyetlen olyan hajózható folyó Spanyolországban, amelyen Sevilla városa elérhető vízen. Számos fontos mellékfolyója van, mint például a Genil, a Guadalimar és a Guadiato folyók. A Guadalquivir fontos mezőgazdasági területeket öntöz, és áthalad a Doñana Nemzeti Parkon, amely Európa egyik legfontosabb természetvédelmi területe.
A Guadiana hossza 744 km, áthalad Extremadurán és Andalúzián, majd az Atlanti-óceánba torkollik, a huelvai Ayamonte közelében. Szakaszonként eltűnik, majd újra felbukkan, ami egy híres spanyol mondás eredete: „Kelj fel és tűnj el, mint Guadiana”, és a jelenség a karszt talajon való átszivárgásnak köszönhető. Fő mellékfolyói közé tartozik a Zújar folyó, a Cigüela és az Ardila.
A Júcar folyó az egyik legjelentősebb a Földközi-tenger partján, hossza 497 km, Valenciánál a Földközi-tengerbe torkollik.
A Júcar különösen száraz területeken folyik keresztül, így vize létfontosságú a mezőgazdaság számára, különösen a valenciai közösségben.
A Minho folyó vizét vízenergia előállítására használják, és híres a Ribeiro régióban öntözött szőlőültetvényeiről is.
A Segura folyó Murciában 325 km, fontos számos mezőgazdasági terület öntözésében a Murcia régióban, amelyet Európa gyümölcsöskertjeként ismernek. A mezőgazdaságon kívül a folyó ivóvízforrásként is fontos, bár az aszályos időszakokban gyakran nagy a vízszintingadozása.
El Tajo az Ibériai-félsziget leghosszabb folyója, 1,007 km hosszú. Aragóniában ered, átszeli Castilla-La Manchát, Extremadurát és Portugáliát, mielőtt az Atlanti-óceánba ömlik, Lisszabon közelében. A Tajo olyan fontos városokon halad át, mint Toledo és Talavera de la Reina, és útvonala mentén számos víztározója van.
***A talajvízszint csökken
A talajvíz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Talajv%C3%ADz) az édesvízkészlet azon része, ami a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el, és kitölti a talajszemcsék közötti üres teret. Ezen víztömeg felső szintjét talajvízszintnek nevezik, ennek magassága függ a csapadék-, hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól. Talajvíz akkor keletkezik, amikor a csapadék vagy egyéb felszíni víz beszivárog a talajba. A talajvíz szintje évszaktól függően változik. A tavaszi olvadás hatására, illetve ősszel a jelentős mennyiségű csapadék miatt megnövekszik a talajvízszint. Az éves ingadozása akár egy-két méter is lehet. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méterre tehető, ez a szint az esetek nagy részében követi a domborzatot. Szárazabb időszakokban a talajvíz mennyisége csökkenhet. Csapadékos években megemelkedik a talajvíz szintje, és a talajvíz belvíz formájában megjelenhet a felszínen, kis mértékben és időszakosan hasznos jelenség . Ha a belvíz tartósan fennáll, károsíthatja vagy akár el is pusztíthatja a növényeket. Szárazság, aszály idején tartósan lesüllyed a talajvízszint, ami a mezőgazdaságban igen kedvezőtlen.
.