A felmelegedéssel nő a villámok gyakorisága?
(2026 február)
A gyorsuló felmelegedés a globális 1,5 °C -ot már 2025-ben elérte, Európában egy fokkal többet. Egy-kéz éven belül feltehetően tartósan átlépjük a a globális 1,5 °C -ot. A már műszerekkel mért idősorban a felmelegedés 1970-től 0,19 °C/évtized volt, az elmúlt tíz évben 0,41 °C/évtized körülire nőtt. Jelenleg 425 ppm körüli a globális CO₂-átlagkoncentráció. Jelenleg 425 ppm körüli a globális átlagkoncentráció, ez a magas szint legalább kétmillió éve nem fordult elő. A felmelegedés miatt a "csendes eső" ritka lesz, mert a légkörnek "túl sok energiája" lesz a nyugodt áztatáshoz. A csendes esők nem tűnnek el végleg, de az esők jellege megváltozik a "7%-os szabály" következtében: a fizika Clausius–Clapeyron-egyenlete szerint a telített légkör minden 1 °C-os melegedéssel kb. 7%-kal több nedvességet képes befogadni. Amikor a levegő párásabbá válik, a vízgőzmolekulák nemcsak „hozzáadódnak” a keverékhez, hanem kiszorítják a nehezebb nitrogén- és oxigénmolekulákat. Mivel a könnyebb molekulák veszik át a nehezebbek helyét azonos térfogaton belül, a gáz össztömege, és a sűrűsége csökken. A könnyebb, meleg és nedves levegő gyorsabban emelkedik, és hűlni kezd. Egy bizonyos ponton a benne lévő vízgőz kicsapódik (felhő képződik) és a kondenzáció során hatalmas mennyiségű rejtett (látens) párolgáshő szabadul fel, ami melegíti a környező levegőbuborékot, így az lassabban hűl le, mint a környezete, ezért megmarad a hőmérséklet-különbség, és a levegő gyorsulva emelkedik tovább. A gyorsabb feláramlás hevesebb zivatarokat, több villámlást és felhőszakadásokat okoz. A könnyebb, párás levegő könnyebben, gyorsabban emelkedik fel, ami hevesebb zivatarok kialakulásához vezet. A 7 %-al több esőből Észak-Európában több a csapadék esik, Dél-Európában a szárazság következik, és rövid, de erős záporok, árvizek alakulnak ki.
Európa a leggyorsabban melegedő kontinens: a globális átlagnál körülbelül egy Celsius fokkal gyorsabban emelkedik a hőmérséklet, ezért a 7%-os nedvességtartalom-növekedésnek erősebb a hatása. A globális átlag 1.5 Celsius fok körül van, Európa 2.5 fokhoz közelít, aminek az oka a sarki fényvisszaverődés, az albedó: ahogy olvad a sarkvidéki jég, a sötétebb tengerfelszín több hőt nyel el, ami visszahat Európa északi területeire. Mielőtt a napsugárzás eléri a földfelszínt, az aeroszol-részecskék is a légkörben visszaverik a sugárzás egy részét, a részecskék száma pedig csökken. A légköri vízgőz a levegőben lebegő szilárd részecskéken könnyebben kiválik apró vízcseppek formájában, melyek a felhőket alkotják. A részecskék nagyjából 0,5 °C-kal hűtötték a bolygót. Az aeroszol-részecskék nem tűntek el teljesen a légkörből, a természetes eredetű ilyen részecskék – például a vulkáni aeroszol-részecskék, a tengeri só vagy a sivatagi por – az emberi tevékenységtől függetlenül továbbra is jelen vannak, és fontos szerepet játszanak a felhőképződésben, mivel nélkülük a vízgőz kondenzációja, azaz a felhőképződés jóval nehezebben indulna meg. 1980 és 2022 között a nyári megfigyelt melegedés Közép-Európában 2,4 °C volt, A 1,5 Celsius-fokos globális melegedési küszöb felett láncreakció-szerűen, azaz hirtelen bekövetkező, és visszafordíthatatlan éghajlati változások történhetnek, amely úgynevezett billenőpont.
Az albedó csökkenésének következménye a légköri áramlatok lassulása is: a futóáramlás, a polar vortex vagyis a poláris vagy sarki örvény egy hatalmas, körkörös (https://en.wikipedia.org/wiki/Jet_stream) szélrendszer, amely normál esetben a sarkvidéki hideg levegőt az Északi-sark közelében tartja, de a gyengülésekor az időjárási rendszerek "beragadnak", ami hetekig tartó aszályokat okoz, majd a hirtelen lezúduló, pusztító áradásokat (pl. a 2024-es közép-európai árvizek), esetleg szokatlan hóviharokat télen, D-en. A csapadék kettészakadása Európában egy markáns észak-dél irányú ellentét alakult ki: Észak-Európában több a csapadék, Dél-Európában a szárazság, és a rövid, de erős záporok, villámlások, árvizek. A tartós felmelegedés miatt mindenhol ritkul a tartós hóesés.
A növekvő páratartalom veszélye, hogy a melegebb levegő több energiát is jelent. Az a plusz 7% nedvesség fokonként nem csak vizet, hanem látens, párolgási hőt is tárol. Amikor a pára kicsapódik (eső lesz belőle), a tárolt energia felszabadul, ami felerősíti a szeleket és viharokat, intenzívebbé teszi a felhőszakadásokat. Villámárvizeket okoz, melyekre a városi csatornahálózatok nincsenek méretezve. A felmelegedés miatt a mediterrán ciklonok útvonala megváltozott, ami Magyarországon és Közép-Európában azt eredményezi, hogy a klasszikus "szürke, párás, egész nap szemerkélő" téli napokat gyakran váltja fel a teljes tavaszias szárazság januárban. vagy egy-egy betörő hidegfrontnál erős havazás, mert a melegebb és párásabb adriai/mediterrán levegő találkozik a hideggel. 5-10 éves távlatban nem az eső összmennyisége fog Európában csökkenni, hanem a kiszámíthatósága. A "csendes eső" ritka lesz, mert a légkörnek túl sok az energiája a nyugodt áztatáshoz.
A kutatások szerint a villámok gyakorisága világszerte növekszik, amit a globális felmelegedéssel hoznak összefüggésbe. A tudományos modellek szerint minden 1 °C-os globális hőmérséklet-emelkedés körülbelül 12%-kal növeli a villámcsapások számát. Bizonyos területeken, például a Keleti-Alpokban, 1980 óta már meg is duplázódott a villámok gyakorisága. Az Északi-sarkvidéken és a boreális erdőkben is jelentős emelkedést tapasztalnak. Az Egyesült Államokban 2025-ben nyolcéves csúcsot ért el a villámtevékenység (252 millió lecsapó villám), ami 20%-os növekedés a megelőző évhez képest. A melegebb levegő több nedvességet képes megtartani (a 7%-os szabály szerint), ami intenzívebb zivatarfelhők kialakulásához és erősebb elektromos kisülésekhez vezet. Gyakoribbak lesznek a villámlások, és miattuk megnő az erdőtüzek kockázata.
Magyarországon is egyértelműen a viharok intenzitásának, a villámok számának növekedése várható a következő években és évtizedekben. A csapadék éves mennyisége lassan csökken, és az eloszlása és ereje jelentősen módosul. Gyakoribb villámlás és hevesebb zivatarok lesznek, az ELTE és a HungaroMet kutatásai szerint a melegedéssel párhuzamosan nő a villámlással, károkozó széllel és jégesővel kísért zivataros napok száma.
A klímaváltozás hatására gyakoribbá válnak a rendkívül erős széllel járó viharok, amelyek komoly károkat okoznak az épített környezetben és az elektromos hálózatban. A nyári időszakban a csapadékos napok száma csökken, de amikor esik, az sokkal intenzívebb lesz, ami növeli a villámlások, villámárvizek kockázatát a dombvidékeken. A nyarak szárazabbá válnak, az ősz folyamán a csapadék intenzitása és gyakorisága is növekedhet. 2025-ben több alkalommal is országos kiterjedésű, súlyos viharkárokat okozó zivatarrendszerek vonultak át hazánkon, amelyek hosszú ideig tartó áramkimaradásokat is okoztak.
Érdekesség: Schumann-rezonanciáknak nevezzük a bolygófelszín és az ionoszféra által határolt gömbréteg elektromágneses sajátfrekvenciáit, amit a zivatartevékenység során keletkező villámok keltenek. Nevüket leírójukról, Winfried Otto Schumann fizikusról kapták, aki 1952-ben matematikai úton levezette létezésüket. A jelenség elsősorban a kontinensek trópusi régióira koncentrálódik, de az egész bolygó légkörére jellemző. Bármely más bolygón előfordul, ahol villámlás és ionoszféra található, de a jellemző frekvenciák a bolygó méretétől, a mágneses tér erősségétől és az ionoszférától is függenek, ennek megfelelően a földiétől eltérőek.
A Föld esetén a Schumann-rezonanciák átlagértékei 7,83 Hz, 14,1 Hz és 20,3 Hz. A jelenség robusztus becslést ad a Föld troposzférájában lejátszódó globális időjárási folyamatokról a világ zivatartevékenységének idő- és térbeli változásán keresztül, valamint a Föld−ionoszféra üregrezonátor felső határoló régióját hatásokról. A zivatartevékenység általában helyi időben délután maximális, ezért a Schumann-rezonanciák napi amplitúdóváltozásában a három fő trópusi zivatarrégió (Délkelet-Ázsia, Afrika, Dél-Amerika) jól elkülöníthető. A Föld esetén bármely pillanatban mintegy 2000 zivatar másodpercenként 50-100 villámot hoz létre.
Napéjegyenlőségi hónapokban a trópusi régióban az egységnyi felületre juttatott többlet napsugárzási energia kb. 1,5 °C féléves hőmérsékleti hullámban jelentkezik. Ezen hőmérséklet-változás a megnövekedett villámaktivitáson keresztül a Schumann-rezonanciák intenzitásváltozásában is jól tükröződik.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Schumann-rezonanci%C3%A1k).
2026 februárban magas Schumann-rezonancia értékeket rögzített, és arra is figyelmeztetett, hogy az intenzív hullámok bizonyos embereknél fülcsengést, fáradtságot vagy koncentrációs nehézséget okozhatnak. A Föld mágneses terét zavarhatják napkitörések, geomágneses viharok és más űridő-jelenségek is, amelyek a rezonanciát is befolyásolják. Ezek a hullámok akár az emberi agyhullámokkal is átfedésbe kerülhetnek, hiszen a theta-hullámok – amelyek a pihenés és alvás idején jelennek meg – hasonló frekvencián pulzálnak. A világ minden részén másodpercenként ezerszám villámló viharok hozzák létre a Föld stabil zümmögő rezgését, ám a légköri és űrbeli változások felboríthatják ezt a ritmust. (https://www.origo.hu/nagyvilag/2026/02/fold-rezges-schumann-rezonancia).