A dolmányos varjú kíváncsisága
(2024 július)
Az állatok kíváncsisága
Sok tudományos anyag, etológiai kutatás foglalkozik az állatok kíváncsiságával, amelyet a szakirodalom leggyakrabban „felderítő viselkedésként” (exploratory behavior) vagy „újdonságkeresésként” (neophilia) nevez. Az embereknél tudományos kutatásnak, érdeklődésnek (jelentése már elszakadt az érdek szótól) nevezzük. A kutatások szerint a kíváncsiság egy alapvető evolúciós túlélési mechanizmus is.
Információszerzés: az állatvilágban is az információ ugyanolyan értékes erőforrás, mint a táplálék. A környezet feltérképezése segít megismerni a potenciális búvóhelyeket, veszélyforrásokat és élelemszerző helyeket, szaporodási lehetőségeket.
Neurobiológiai jutalom: a modern agykutatások (például az éhes elme elmélete) kimutatták, hogy a kíváncsiság és a fizikai éhség nagyon hasonló neurobiológiai folyamatokat indít be. Az új információk megszerzése dopamint (boldogsághormont) szabadít fel az állatok agyában is.
Hogyan figyelik meg mérik a kutatók az állatok kíváncsiságát?
A laboratóriumokban és a terepen dolgozó etológusok szabványosított tesztekkel mérik, mennyire nyitott egy állat az újdonságokra.
Terepi (Open-Field) teszt: az állatot egy teljesen új, üres környezetbe helyezik. A kutatók azt mérik, hogy az egyed mennyi időt tölt a biztonságos falak mellett (szorongás), és mikor indul el felfedezni a tér közepét (kíváncsiság).
Új objektum teszt (Novel Object Test): az állat megszokott környezetébe egy teljesen ismeretlen tárgyat (például egy színes műanyag kockát) tesznek. A kíváncsiság mércéje az, hogy az állat milyen gyorsan közelíti meg, szaglássza vagy kezdi el manipulálni a tárgyat.
Labirintus teszt (Elevated Plus Maze): főként rágcsálóknál használják. Egy kereszt alakú, magasan lévő pályán mérik a belső konfliktust: a zárt folyosók biztonsága (félelem) és a nyitott folyosók felfedezése (kíváncsiság) közötti egyensúlyt.
A leginkább kíváncsi fajok és kutatási példák
Kutyák és farkasok: az ELTE Etológia Tanszék világszerte elismert kutatásokat végez Csányi Vilmos (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1nyi_Vilmos) vezetésével kutyákkal. Vizsgálataik szerint a kutyák kíváncsisága szorosan kötődik az emberhez: egy új tárgyat bátrabban fedeznek fel, ha a gazdájuk is jelen van (biztonságos bázis hatás).
Varjúfélék és papagájok: ők a madárvilág „Einsteinjei” rendkívül újdonságkedvelő állatok. Az új tárgyakat nemcsak megnézik, hanem képesek azokat eszközként használni vagy szétszerelni, pusztán a játék és a megismerés öröméért.
Tengeri élőlények: egyes tengeri fajok, például a polipok* kifejezetten híresek arról, hogy a búvárokat vagy a szokatlan víz alatti eszközöket egészen közelről, aktívan szemügyre veszik, és barátkoznak.
A dolmányos varjú (Corvus cornix)
Európa északi és keleti, valamint Ázsia nyugati részén él és két kisebb populációja található a Brit-szigeteken és Észak-Afrikában (Egyiptom). Nagy számban mezőgazdasági területeken, erdőszélen fordul elő, de a városokban lévő fasorokban és ligetekben is látható, megszokta az emberek közelségét, így Budapesten is megtalálható. Észak- és Kelet-Európában költ. A a madárfaj lehet állandó, de kóborló is. A költési szezonon túl, laza állományokban akár 18-20 madár is együtt mozog a város különböző területén, főként nagyobb nyíltabb térségekben (például: sportpályákon) és ott, ahol koncentrált táplálkozási lehetőségek adódnak (például: állatkert területe).
A támadással figyelmeztetnek a szürkedolmányosok, de nem sérülést akarnak okozni, hanem a fiókájukat és a területüket védik, és próbálják elriasztani az embert, ha túl közel megy az utódhoz. Hirtelen odarepülnek, akár hátulról a járókelők fejére koppintanak. De a varjak tartanak az embertől, a szelíd szürkedolmányos se jön közelebb, mint egy méter, pedig rendszeresen etetik.
A dolmányos varjak, amelyekre ez a védelmező viselkedés jellemző, általában március vége felé rakják a fészküket, áprilisban pedig elkezdenek költeni – pár hétig kotlanak a tojásokon és újabb 3-4 hét, mire a fiókák megnőnek akkorára, hogy el tudják hagyni a fészküket. Sokszor azonban ilyenkor még nem képesek az önállóságra, próbálgatják a szárnyaikat, és kipotyognak a fészekből az alsóbb ágakra, vagy a földre, ahol már az ember veszélyt jelenthet rá. Egy párhetes időszak, amíg a kis varjak teljesen önállóvá válnak, utána a varjúcsaládok is szétválnak és mindenki megy a dolgára – ezzel együtt pedig a varjútámadásoknak is vége az évre, de az időszak néha kitolódik. A városi életmóddal együtt a varjak az embereket is megszokták és merészebbé váltak. A dolmányosok kíváncsi madarak, egy varjú akár leszáll mellénk, ha egy padon ülünk, persze némi kaja reményében.
Az egyik legintelligensebb, legkíváncsibb és legalkalmazkodóképesebb madárfaj Európában, amely a kutatók szerint emberi szintű gondolkodási feladatok megoldására is képes. Kíváncsisága és újdonságkeresése szorosan összefügg az intelligenciájával és a városi életmódhoz való sikeres alkalmazkodásával.
1. Absztrakt és relációs gondolkodásra vonatkozóan a Moszkvai Állami Egyetem kutatói lenyűgöző kísérletben bizonyították, hogy a dolmányos varjak képesek spontán módon megérteni az analógiákat (relációkat) anélkül, hogy erre előtte kiképezték volna őket. A madaraknak mutattak egy kártyát, amin két egyforma méretű kör volt. Ezután választhattak két másik kártya közül: az egyiken két egyforma négyzet, a másikon két különböző méretű kör volt.
Az eredmény az lett, hogy a varjak következetesen a két egyforma négyzetet választották. Megértették a „hasonlóság” elvont fogalmát, ami olyan szellemi bravúr, amire korábban csak az embert, a majmokat és a papagájokat tartották képesnek.
2. Mentális sablonok és eszközhasználattal kapcsolatban egy 2024-es brit-orosz közös kutatás kimutatta, hogy a dolmányos varjak képesek mentális sablonokat (mental templates) alkotni, ami azt jelenti, hogy képesek megjegyezni egy tárgy (például egy papírdarab) pontos alakját és méretét, majd miután azt elvették tőlük, emlékezetből képesek egy pontosan ugyanolyat letépni egy nagyobb lapból. Ez a fajta kíváncsiság és tervezés a bonyolult eszközök készítésének az alapja az állatvilágban is.
3. Testtudat és térbeli kíváncsiság
Egy 2021-es etológiai tanulmány azt vizsgálta, mennyire vannak tudatában a dolmányos varjak a saját fizikai méreteiknek (testtudat). Különböző méretű nyílásokon keresztül kellett elérniük a csalit. A madarak már első próbálkozásra pontosan felmérték, melyik az a legkisebb lyuk, amin még guggolás vagy szárnylefogás nélkül, a legkisebb energiabefektetéssel átférnek, ami bizonyítja, hogy nemcsak vakon próbálkoznak, hanem előre lemodellezik a környezetet a fejükben.
4. Urbánus kíváncsiság és problémamegoldás
A dolmányos varjak teljes körű városi (urbánus) jelenléte – ami Magyarországon is megfigyelhető, például Budapesten vagy Debrecenben – a környezeti kíváncsiságuknak köszönhető. Minden új tárgyat, kukát, eldobott dobozt megvizsgálnak élelem után kutatva. Képesek kicsavarozni a szemetesek tetejét, vagy megvárni, amíg az autók feltörik a túl kemény diókat az úttesten.
Az arcok megjegyzését a kutatások igazolták. A dolmányos varjak hosszú évekig emlékeznek az emberi arcokra. Ha valaki egyszer bántotta őket (vagy éppen ellenkezőleg, enni adott nekik), azt a személyt és környezetét fokozott kíváncsisággal vagy óvatossággal figyelik.
Eszközhasználat
Amíg a leghíresebb szerszámkészítő madár az új-kaledóniai varjú – amely a vadonban is ágakat hajlít kampóssá –, a hazánkban is élő dolmányos varjú nem „gyárt” állandó jelleggel eszközöket a természetben, viszont a lehetőségek és a problémamegoldás abszolút nagymestere. Ha a helyzet megkívánja, a dolmányos varjak képesek tárgyakat eszközként használni vagy laboratóriumi körülmények között szerszámokat készíteni.
1. A dugattyú-tesztnél (Trap-tube kísérlet) a kutatók azt vizsgálták, hogy a dolmányos varjak megértik-e az ok-okozati összefüggéseket egy átlátszó cső és egy szerszám segítségével. Egy átlátszó cső közepén étel volt, a cső alján pedig egy lyuk (csapda), amibe a jutalom beleesett, ha rossz irányba tolták. A madarak kaptak egy pálcikát (dugattyút). A tesztelt varjak többsége sikeresen megtanulta használni a pálcikát az eledel kipiszkálására. Ami még fontosabb: a madarak egy része spontán, már az legelső próbálkozásra átlátta a feladat struktúráját, és úgy tolta a pálcikát, hogy elkerülje a csapdát. Amikor a kutatók megváltoztatták a cső elemeinek helyzetét, a varjak nem vakon ismételték a mozdulatot, hanem alkalmazkodtak az új fizikai helyzethez.
2. Papírtépés memóriából (Eszközgyártás sablon alapján) A kutatás bebizonyította, hogy a dolmányos varjak képesek tárgyakat „gyártani” egy fejben lévő minta (mentális sablon) alapján. A varjakat arra képezték ki, hogy ha egy bizonyos színű és méretű kartonlapot választanak ki a felkínáltak közül, akkor jutalmat kapnak. Később a kész kártyák helyett egy nagy, egybefüggő papírlapot adtak nekik, amivel önmagában nem értek el semmit. A dolmányos varjak elkezdték a csőrükkel szaggatni a papírt, és pontosan olyan színű és méretű darabokat téptek le a nagy lapból, mint amilyen a korábban látott jutalmazott sablon volt, ami igazolja, hogy képesek megtervezni és fizikai formába önteni egy olyan eszközt, ami csak az emlékezetükben létezik.
3. A zsinórhúzási feladat (String-pulling), ami az egyik klasszikus etológiai teszt az állati intelligencia mérésére. A varjak előtt egy magas ágon lóg egy zsinór, aminek a végére hús van kötve. Az ételt röptében nem tudják elkapni. A dolmányos varjak pillanatok alatt rájönnek a megoldásra: a csőrükkel felhúznak egy darabot a zsinórból, rálépnek a lábukkal, hogy rögzítsék, majd újra a csőrükkel húznak rajta, amíg el nem érik a falatot. Képesek különbséget tenni a folytonos és a szakadt zsinórok között is.
4. Városi „szerszámok” és innováció: A vadon élő és városi dolmányos varjak nem fadarabokat faragnak, hanem a környezetükben lévő kész elemeket alakítják át funkcionális eszközökké. Az aszfalt mint "eszköz": a diókat, kagylókat és csigákat magasból betonra vagy háztetőkre ejtik le, hogy a becsapódás erejét használják eszközként a kemény héj feltörésére. Autók mint diótörők: képesek a zebrák elé dobni a diót, megvárni, amíg az autók áthajtanak rajta, majd a piros lámpánál a gyalogosokkal együtt biztonságosan besétálnak a feltört belsőért.
Drótok és műanyagok: a városi megfigyelések szerint a fészeképítés során a gallyak mellett előszeretettel használnak eldobott fém drótokat, műanyag pántokat, mert rájöttek, hogy ezekkel stabilabb és rugalmasabb szerkezetet tudnak építeni.
A dolmányos varjak fejlett szociális tanulási képességgel rendelkeznek.
A kutatók szerint a sikeres alkalmazkodásuk titka, hogy nem kell minden egyednek a saját kárán tanulnia: képesek megfigyelés útján átvenni egymástól a bonyolult viselkedési mintákat. A csoportos intelligenciájuk és a szociális tanulásuk az alábbi négy fő területen érhető tetten a leginkább:
1. A „Közösségi Híradó” és a generációs tudás: A varjak képesek átadni egymásnak az információt olyan veszélyekről vagy előnyökről is, amelyeket a csoport többi tagja személyesen soha nem tapasztalt.
Veszélyes emberek azonosítása: ha egy dolmányos varjút sérelem ér egy konkrét ember részéről, dühös, károgó vészjelzést ad le. A környéken lévő többi varjú odarepül, megfigyeli a „támadót”, és örökre megjegyzi az arcát.
Kulturális átadás: egy seattle-i egyetemi kísérletsorozat kimutatta, hogy azok a fiatal varjak is felismerték és fújjolták a veszélyesnek kikiáltott embert, akik még meg sem születtek az eredeti incidens idején. A szülők és a csapat megtanította nekik, kitől kell óvakodni.
2. A „Mindenki mindenkit figyel” elv (Kémkedés): A dolmányos varjak társadalma állandó megfigyelésen alapul. A felesleges energiabefektetés elkerülése érdekében előszeretettel lesik el egymás trükkjeit.
Élelemrejtés és lopás: amikor egy varjú elás egy falat eleséget, a többiek a távolból, mozdulatlanul figyelik. Amint a rejtőzködő madár elrepül, a „kém” azonnal odamegy és kibányássza a zsákmányt.
A zseniális ellen-stratégia: mivel a varjak tudják, hogy társaik tanulnak a mozdulataikból, ha észreveszik, hogy figyelik őket, ál-elrejtéseket végeznek. Úgy tesznek, mintha letennék a húst a fűbe, de valójában a torokzacskójukban hagyják, hogy átverjék a leskelődő társaikat.
3. Az eszközhasználat elterjedése: a dolmányos varjak ritkán készítenek fizikai szerszámokat, mint a vadonban az új-kaledóniai rokonaik, az újítások elterjedése náluk is a szociális tanulásnak köszönhető.
Emuláció és utánzás: ha a csapatban egy innovatív egyed rájön egy új problémamegoldásra (például hogyan kell kinyitni egy speciális kukát, vagy honnan érdemes kihúzni egy zsinórt), a többiek feszült figyelemmel kísérik. A fiatal, tapasztalatlan egyedek gyakran közvetlenül a sikeresen operáló felnőttek mellett állnak, figyelik a technikát, sőt, ha a felnőtt otthagyja a helyszínt, a fiatalok odamennek és ugyanazokkal a mozdulatokkal próbálkoznak a hátrahagyott tárgyakon.
4. Csoportos hierarchiára és tekintélyre bizonyíték, hogy a tanulás nem véletlenszerű: a varjak válogatnak, hogy kitől érdemes tanulni. A fiatal madarak nagyobb figyelmet szentelnek a domináns, sikeres vadászoknak és a saját családtagjaiknak (szülők, testvérek). A bandákba tömörülő fiatal, még pár nélküli varjak folyamatosan mérik fel egymás erejét és képességeit játékos harcok és közös táplálékszerzések során, így a sikeres trükkök futótűzként terjednek a fiatalok között.
*A polipok a Föld legintelligensebb gerinctelen állatai, amelyek rendkívüli problémamegoldó képességgel, memóriával és tanulási készséggel rendelkeznek. Intelligenciájuk felépítése egyedülálló, mivel az idegrendszerük nem egyetlen központi agyba tömörül, hanem szétoszlik a testükben, decentralizált idegrendszer. Kilenc agyuk van, az egyik központi agy. Minden karjukban található egy-egy önálló idegcsomó. Önállóak a karok. a neuronok kétharmada a karokban van. A karok a központi agy parancsa nélkül is képesek tapintani, ízlelni és mozogni. Tapadókorongjaikkal egyszerre érzékelik a fizikai formákat és a kémiai ízeket a vízben. A kutatások és a tengerbiológusok megfigyelései alapján a polipok eszközhasználata: képesek kókuszhéjakat vagy kagylókat gyűjteni, magukkal cipelni, és azokat védőpáncélként vagy búvóhelyként használni.
Problémamegoldás: könnyen kitekerik a csavaros tetejű üvegeket, ha abban táplálék van, és labirintusokból is gyorsan kijutnak.
Emlékezet és tanulás: fejlett a hosszú és rövid távú memóriájuk. Képesek megfigyelés útján tanulni, vagyis eltanulják egymástól a feladatok megoldását. Az emberi arcokat is felismerik, képesek egyénileg azonosítani a gondozóikat. A barátságos emberekkel interakcióba lépnek, míg a számukra ellenszenveseket célzott vízsugárral lelocsolják. Szökési művészek, az akváriumokból képesek kiszökni, elzárni a szelepeket, vagy lekapcsolni a zavaró lámpákat úgy, hogy rövid időre elhagyják a vizet.
Miért fejlődött ki ez az intelligencia? A polipoknak nincs belső vázuk vagy külső védőpáncéljuk, így a tengeri ragadozók számára könnyű prédát jelentenének. A túlélésük érdekében a fizikai védelem helyett az alkalmazkodást, a tökéletes álcázást és a magas szintű intelligenciát fejlesztették ki a törzsfejlődés során. Nem csak képesek tanulni, memorizálni, és megoldani problémákat, de felismerik és kötődnek is a gazdijukhoz. Így van ez laboratóriumban, akváriumban és óceáni körülmények közt is. Eszközöket használnak, komplex labirintusban navigálnak és rejtvényeket oldanak meg. Felismerik a személyzetetis, és egy hosszabb távollét után meg is ölelik őket.
**A többi varjúféléhez hasonlóan a hollók is kiválóan utánozzák környezetük hangjait, köztük az emberi beszédet is. Széles hangskálájuk miatt sok ornitológus kutatta őket: Eberhard Gwinner értekezésében bámulatos részletességgel, fényképekkel és hangfelvételekkel számolt be a hollók által használt hangok széles skálájáról. Létezik ugatágatást utánzó holló is, az egyes fajok által használt hangok száma tizenöttől harmincig terjed, szókincsük a „társas életben” a leggazdagabb. Az egyes hangok különböző funkciókat látnak el: megkülönböztethetünk többek között figyelmeztető, vadászatkor használatos és harci kiáltásokat is. A hollók által használt hangok azonban nem merülnek ki pusztán a kiáltásokban. A csőr-csattogtatás, füttyök egész repertoárjával rendelkeznek. Érdekesség, hogy a tojóknál inkább megfigyelhetőek ezek a nem verbális megnyilvánulások, mint a hímeknél. Szintén megfigyelhető, ha egy hollópár egyik tagja eltűnik, az egyedül maradt fél párja hangjának utánzásával próbálja társát visszacsábítani.
Intelligenciája: a hollók rendelkeznek a legnagyobb aggyal az összes madárfaj közül; különösen a hyperpalliumuk nagy. Jó képességekkel rendelkeznek a problémamegoldás terén éppúgy, mint a kognitív feladatok (például utánzás, intuíció stb.) esetén.
Az összetett problémamegoldó képességet jól demonstrálja a következő feladat: kutatók egy darab húst kötöttek egy zsineg egyik végére, a másikat pedig a holló ülőrúdjához erősítették. A cél természetesen az eleség megszerzése. A madárnak föl kellett húznia a zsineg egy részét az ülőrúdjáig, majd hogy csőrével elérje táplálékát, rá kellett lépnie a zsinegre. Ötből négy holló sikerrel teljesítette a tesztet, habár nem mutatható ki pontosan, hogy a teszt alatt a korábbi rossz kísérleteikből később tanultak volna. Intelligens, tanítható. A fogságban tartott holló egy idő után ragaszkodóvá válik és képes gazdája védelmére kelni. Idősebb korban agresszív, de könnyen elsajátítja pár szó kimondását. Magyarországon befogását és fogva tartását a törvény tiltja. fogságban tartása megfelelő engedélyek nélkül jogi következményekkel járhat.
Megfigyelték, hogy a hollók gyakran vezetnek más állatokat (például farkasokat, prérifarkasokat) elpusztult állatok tetemeihez. A ragadozók föltépik a dög tetemét, amire a madarak amúgy képtelenek lennének – ezek után a hollók már könnyedén hozzáférnek a húshoz. Érdekes megállapítás, miszerint ezek a madarak nemcsak az általuk elrejtett, hanem a társaik által elrejtett élelem pontos helyére is emlékeznek, ezáltal lopni is tudnak egymás rejtekéből. Ez az élelemszerzési módszer annyira elterjedt a hollók között, hogy nem ritkán képesek extra távolság megtételére is, hogy egy biztonságosabbnak vélt helyre rejtsék tartalékaikat. Szintén említésre érdemes, hogy néha úgy tesznek, mintha táplálékot rejtenének el, pedig épp nincs is náluk semmi. Ezt valószínűleg a leselkedő vetélytársak összezavarása érdekében teszik.
A szarkákhoz hasonlóan a hollók is előszeretettel gyűjtenek („lopkodnak”) fényes tárgyakat, melyek a fénylő kavicsoktól a kisebb fémdarabokon keresztül egészen a golflabdákig terjedhetnek. Ennek a viselkedésformának egyik magyarázata szerint a lopkodás fő célja társaik elkápráztatása lehet. Más kutatások rámutattak, hogy a fiatal hollók roppant kíváncsiak minden, a környezetükben fellelhető új dolog iránt. Főleg a madártojáshoz hasonló fényes és kerek dolgok kötik le figyelmüket. Az idő múlásával a madarak elvesztik ezt az élénk érdeklődésüket az új dolgok iránt, sőt, inkább idegenkednek mindentől, ami nem megszokott számukra. Nemrégiben a biológusok felismerték, hogy a hollók – különösen a fiatal egyedek – képesek a puszta szórakozás kedvéért játékba bonyolódni: ha úgy tartja kedvük, havas lejtőkön csúszkálnak le, fogócskáznak a farkasokkal, vagy épp akrobatikus mutatványokat, hurkokat mutatnak be a levegőben.
Magyarországon a holló mint királyi jelkép I. Mátyás udvarában is megjelent. Kódexeit corvináknak, könyvtárát Bibliotheca Corvinianának hívták. Mátyást latinul, németül és angolul Matthias Corvinusként ismerik. A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót ábrázol. A Sziléziai krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Hollóköve nevű birtoka volt.
Magyarországon a holló mint királyi jelkép I. Mátyás udvarában is megjelent. Kódexeit corvináknak, könyvtárát Bibliotheca Corvinianának hívták. Mátyást latinul, németül és angolul Matthias Corvinusként ismerik. A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót ábrázol. A Sziléziai krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Hollóköve nevű birtoka volt.
A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet (a történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja című balladájában, eredeti szövegemlékek alapján). Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta emblémája sokáig egy holló volt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3)