Pára, pernye alapú gömbvillám modell

 

 

 

 

(2026 július)

 

 

 

 

 

Abstract

Vapor-Ash Based Ball Lightning Model: This study presents a novel vapor-based model for ball lightning originating from atmospheric streamer discharges. The spherical stability of the phenomenon is maintained by a surface tension-like mechanism characteristic of strongly coupled Yukawa dust plasmas, where micro-sized water vapor droplets acquire significant negative charges. This elevated surface tension suppresses Rayleigh-Plateau instability, preventing the plasma channel from breaking into smaller droplets and forcing it into a single macroscopic sphere. Energy loss is balanced by chemical heating from the recombination of hydroxyl (-OH) and (-O₂H) radicals, which are generated in massive quantities by lightning and invisible streamers. This persistent internal reaction accounts for the prolonged lifespan (100–200 seconds) and the temperature plateau (~1000 -2000 K) observed during cooling. The model effectively explains key characteristics of ball lightning, including its floating motion due to neutral buoyancy, its capacity to pass through closed glass windows via localized re-ionization, and its termination through either silent dissipation or explosive popping.

 

Keywords: Ball lightning, Yukawa plasma, Surface tension, Hydroxyl radicals, Streamer discharge, Plasma stability.

 

 

Összefoglalás

Elővillámok, a streamer kisülések hozzák létre a gömbvillámok egyik fajtáját. A gömb stabilitását egy felületi feszültséghez hasonló mechanizmus tartja fenn, amely az erősen csatolt Yukawa-porplazmákra jellemző. A mechanizmusban a mikrométer méretű pernye* és a páracseppek* jelentős negatív töltésekre tesznek szert, és a megnövekedett felületi feszültség elnyomja a Rayleigh-plató instabilitását, megakadályozza, hogy a plazmacsatorna kisebb cseppekre essen szét, ezért egyetlen makroszkopikus gömböt alkot. A levegőben előforduló szennyezéseket vizsgálva -kizárásos alapon is*- a pernye és a vízpára adódik, mint a Yukawa porplazma lehetséges anyagai.

 Az energiaveszteséget a hidroxil (-OH) és (-O₂H) gyökök rekombinációja miatti kémiai melegítés, égés kompenzálja, amelyek nagy mennyiségben keletkeznek a láthatatlan streamerek által. Ez a folyamatban reakcióinak egyensúlya magyarázza a hosszú élettartamot (100–200 másodperc) és a hűtés során megfigyelt hőmérsékleti platót (~1000–2000 K). A modell hatékonyan magyarázza a gömbvillám fontos tulajdonságait, beleértve a semleges részecskék felhajtóereje miatti lebegő mozgását, a zárt üvegablakokon való áthatolás képességét lokális reionizáció révén, valamint a csendes disszipáció vagy robbanásszerű robbanás általi végét.

 

 

 

 

 

  Bevezetés

 Az irodalomban a legelfogadottabb modell a John Abrahamson - James Dinniss féle modell (Ball lightning caused by oxidation of nanoparticle networks from normal lightning strikes on soil, Nature, 403. 6769. pp. 519–521., 2000 February). Erős érv szól a nano-szilíciumos modell mellett, mert 2012-ben egy kínai spektrummérés szerint a gömbvillámokban, -legalább szennyezésként-, található szilícium, vas és kálcium. Előnyei mellett van a modellnek néhány hiányossága is: nem ad magyarázatot a lebegésre, és az eredete a talajhoz van kötve. Feljegyeztek gömbvillámokat tenger feletti viharokban, fémhajók fedélzetén, zárt térben, vagy hóviharokban is, ahol a talaj teljesen fagyott volt. A modell problémája az is, hogy a laza szerkezetű, elektrosztatikusan összetartott nanorészecske-felhőt egy erősebb széllökés szétszakítja, a gömb alak kialakulása nem nyilvánvaló. Ha sok a  szílicium benne, akkor leesik, és hiányoznak az elektromos hatások is, mert kémiai fémpor égés-modell. A modell feltételezi, hogy a talajban közel egyenlő arányban van jelen szilícium-dioxid és szén (redukálószerként).

Az elméletet követő kísérletekben (például tiszta szilíciumlapkák ívkisüléses elpárologtatásával) sikerült másodpercekig világító gömböket létrehozni, valódi talajmintákkal végzett kísérletek esetén nem sikerült. A nanorészecskék lassú felületi oxidációja nem ad számot arról a hatalmas energiasűrűségről, amelyre egyes megfigyelések utalnak, és más elektromos jelenségekről.

Tegyük hozzá, hogy sok féle módon, pl. mikrohullámű sütőben is lehet világító gömböket előállítani, még gyufával is, azok még nem gömbvillámok. Másrész fel lehet tenni, hogy a gömbvillámoknak is létezhet több fajtája.

 A villámokról

A villámok teljes töltésmennyisége és az áramerőssége jelentősen eltér a villám polaritása szerint, negatív villámoknál (ami a lecsapó villámok ~95%-a) egy átlagos vonalas vagy főkisülés ~5 Coulomb töltést szállít, a teljes villámlási folyamat (a többszörös főkisülések miatt) összesen 15–25 Coulomb negatív töltést juttat a földbe. Az átlagos áramerősség 30 000 amper (30 kA). A pozitív villámok (ritkábbak, de erősebbek) egy főkisülése 100–350 Coulomb feletti töltést szállít a felhőből a talajra. Az átlagos áramerőssége eléri a 150 000–300 000 ampert (150–300 kA). A villám a töltést rövid idő, mindössze 30–50 mikroszekundum (30-50 x 10^-6 sec) alatt adja le, ezért több tízezer fokos a hőmérséklete. A gömbvillámok töltése 10^-7 - 10^-8 C nagységrendben van, és 10-100 másodpercig is léteznek, ami kb. nyolc nagyságrend eltérés a töltésnél. 

 

 

 

 

                                                                      1.ábra. Gömbvillám

             (https://www.24h.com.vn/media-24h/bi-an-hien-tuong-set-hon-cuc-hiem-trong-tu-nhien-c762a1479345.html)

  

 Elővillámokról

A villámok és gömbvillámok töltésaránya (aránytalansága) miatt vizsgáljuk a következőkben a streamer-eket (földről induló láthatatlan elővillámokat), mint a gömbvillámok eredetét, majd a Yukawa féle porplazmákat, melyek a felületi feszültséghez hasonló jelenséget mutatnak, tehát a gömb alakot jól magyarázzák. 

Míg a hagyományos, vonalas villámok hőmérséklete elérheti a 30 000 Celsius-fokot is, a gömbvillámok belső energiája lényegesen kisebb, 100 A, esetleg pár 100 A-esek,  alacsonyabb hőmérsékleteket is mutatnak, az irodalmi adatok szerint néhány 100 -1000 Kelvinesek is lehetnek, töltésük pedig néhány nC -μC, meglepően kicsi, a streamerek feje viszont egy nagyenergiájú, különös jelenség.

 

A streamerek létrejöttéhez a levegőben kb. 30 kV/cm (vagy zivataros, párás levegőben 4–10 kV/cm) elektromos térerősség szükséges, és az elektronsűrűségük a streamarfejben: a szabad elektronok koncentrációja eléri a 10¹⁴ – 10¹⁵ darab/cm³ értéket. A plazmahőmérséklet viszonylag alacsony, 1000 K és 2000 K (kb. 700–1700 °C) közötti, ami elmarad a későbbi főcsapás 30 000 Kelvines hőmérsékletétől.

 

A streamerfej vékony, mindössze 0,1 milliméter és 1 milliméter közötti sugarú szálként indul el, de a terjedési sebessége 10⁵ és 10⁶ m/s (kb. 360 000 – 3 600 000 km/h) közötti. Bár a streamerek töltése kicsi, a streamer hegyében felhalmozódó tértöltés lokálisan igen nagy, kb. 30 kV/cm vagy még nagyobb 

elektromos térerőt hoz létre, ami elegendő az ioncsatorna önfenntartó terjedésé-hez. 

A streamer csúcsán, a fején felgyorsuló egyedi szabad elektronok energiája eléri a 10–100 keV-ot, amely elegendő a levegő molekuláinak ionizációjához, és a folyamatos ionizációs lavina fenntartásához. A levegő molekuláiból nagy mennyiségű pozitív ion keletkezik az elektronlavina hatására, melyek nagyok, és nem olyan mozgékonyak, mint az elektronok.

A pozitív töltésű villámok, elővillámok is nagyobb energiájúak, mint a negatív töltésű elektron villámok, mert -mint a félvezetőknél- ténylegesen lyukvezetés történik, az elektronhiány halad felfelé, és a lusta pozitív ionok közel helyben maradnak, tehát

 

egy önfenntartó 1000 K és 2000 K-os lyukak alkotta streamer fej, egy fizikai jelenség terjed

 

kb. a fénysebesség egyharmadával. A villám streamer fejének (elővillám csúcsának) elektromos töltése körülbelül 10⁻⁷ és 10⁻⁶ Coulomb (0,1 - 1 mikro Coulomb) közé tehető, hasonló a gömbvillámokéhoz. Van még egy előnyös tulajdonságuk a streamereknek, hogy nagyon gyenge a fényük, láthatatlanok. Túl gyorsak az emberi észleléshez, csak ultragyors kamerákon látszanak, és léteznek gömbvillámok, melyek látszólag megmagyarázhatatlanul, a semmiből keletkeznek.

 

A gömbvillám úgy keletkezhet egy streamerből, hogy a plazma csatorna összehúzódik, amikor a plazma csatornát egy, a  felületi feszültséghez hasonló jelenség húzza össze, a jelenség a Yukawa porplazmákban fordul elő. A belső viszkozitás és a megnövekedett felületi feszültség elnyomja a Rayleigh-Plateau instabilitást, így a szál több kisebb cseppre való szétesés helyett egy stabil makroszkopikus gömbbé alakulhat.

 

                                  2. ábra. Elágazó, felszíni, sokméteres láthatatlan elővillámok (streamerek)

                                      (Forrás: https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S016980951730652X) 

 

A Yukawa-féle porplazma

A Yukawa féle porplazmáknak van egy különleges tulajdonsága, a felületi feszültséghez hasonlító jelenséget mutatnak. Az erősen csatolt Yukawa-féle porplazmákban a porszemcsék közötti kölcsönhatások miatt megjelenik a makroszkopikus felületi feszültséghez hasonló jelenség. A plazmába kerülő mikrométeres szemcsék a szabad elektronok és ionok befogásával nagy negatív töltésre tesznek szert. A porszemcsék közötti elektrosztatikus taszítást a környező plazma ionjai leárnyékolják, amit a leárnyékolt Coulomb-potenciállal, a Yukawa-potenciállal írnak le. A szemcsék közötti potenciális energia messze meghaladja a termikus mozgási energiájukat (erős csatolás), az erősen csatolt állapotban a porplazma nem gázként, hanem sűrű folyadékként, határ esetben kristályként viselkedik. A belsejében lévő szemcsékre minden irányból szimmetrikus erők hatnak, míg a porfelhő szélén (a határfelületen) elhelyezkedő szemcsékre ható erők eredője befelé mutat. Az aszimmetria hozza létre a klasszikus folyadékokéhoz hasonló felületi feszültséget. Bár a szemcsék azonos töltésűek, a plazmában az ionáramlások miatt, a szemcsék között egyes irányokban hosszú távú vonzást eredményez, ami stabilizálja a határfelületet és növeli a felületi feszültség értékét. A fémpor -pl. szilícium- porplazma modellek esetén az elméleti felületi feszültségi együttható (σ = 10⁻⁴ - 10⁻² J/m²) alig elegendő a módosított Laplace-egyenlet (Δ P = 4σ/d) által leírt belső termikus és elektrosztatikus tágulási nyomás kiegyenlítésére. A szemcsék anyagaként pernyét, vízpárát tételezünk fel, ami létezik a laboratóriumi gyakorlatban is, pl. a Max Plank Intézetben fordult elő.

 

A gömbvillámok anyaga, izzása, stabilitása

A stabilitást tekintve, a felületi feszültséghez hasonló szemcsés plazma felületi jelenség csak a gömb alakot biztosítja. A néha egy-két percet is elérő élettartamhoz, az energiaveszteségek pótlásához valamilyen üzemanyag, a szemcsékből származó pára hidroxil gyökei szükségesek a modellünkben, melyek 1200 fok körül mindent elégetnek, és a rekombinációjuk fűti a gömböt. 

A talaj eredetű fémpor feltételezése ellentmondásra vezetett, mert sok olyan gömbvillám megfigyelés létezik (hó, hajófedélzet), ahol a közvetlen talaj eredetet ki lehet zárni. A levegőben van gyakori agyag, a vízpára, ami megfelelő. A szénvegyületeket -a nagy égési sebesség miatt- mint energia tárolókat, is ki kellett zárni, a szemcsék anyaga is lehet víz is.

 A hidroxil gyökök: a streamerekből rendkívül mennyiségben keletkeznek hidroxilgyökök (-OH) és perhidroxil (-O₂H) gyökök. A Science folyóiratban közzétett kutatások kimutatták, hogy a látható villámcsapások és a szemmel nem látható streamerek is nagy mennyiségű hidroxil (-OH) és hidroperoxilgyököt (-HO₂) hoznak létre. A pára mennyisége: ≈ 5 grammnyi, mikroszemcsés vízpára szükséges a felületi feszültséghez hasonló jelenséghez egy átlagos gömbvillámnál, mint az esőnél. A levegőben mindenhol jelen lévő, könnyű szerves szennyeződések, szénvegyületek megfelelőek a vízpára kondenzációjához.

Magas hőmérsékleten (kb. 1100 - 1200K felett) a  (-O₂H) gyök is aktiválódik, és a hidrogén-peroxid bomlásán keresztül (H₂O₂ → 2 -OH) sok aktív hidroxilgyököt termel, felgyorsítja és táplálja az égési folyamatokat. A légkör „takarítója” a gyök -O₂H, a troposzférában (alsó légkörben) kulcsszerepe van. Reakcióba lép a szennyező anyagokkal (pl. nitrogén-monoxiddal), és elősegíti a hidroxilgyökök (-OH) képződését, amelyek elégetik a légköri metánt és más szénhidrogéneket. 

A streamerekből származó hidroxil gyökök rekombinációja elegendő a gömb fűtéséhez, stabilitásához, nem hűl gyorsan ki, és nem esik le, mint a fémporoknál.

 A vízmolekulák (H₂O) felhasadása és az OH és O₂H gyökök keletkezése a steamer fejekben nagy energiát igényelnek, a vízmolekula (H₂O) felbontásához és a gázok ionizálásához (a plazma létrehozásához)  sok energia szükséges, ezért a H- és -OH rekombinációjánál nagy hőenergia szabadul fel. 

Amikor a gyökök újra egyesülnek (rekombinálódnak), vagy más gázokkal (például nitrogén-oxiddal, ózonnal) lépnek reakcióba, folyamatosan hőt és fényt szabadítanak fel, ami  kémiai fűtőanyagként működik, izzásban tartják a gömböt. A szemtanúk arról számolnak be, hogy a gömbvillám után szúrós, kénes vagy ózonos szag marad, aminek okai az OH- gyökök lehetnek. Agresszíven oxidálják a levegő nitrogénvegyületeit, emiatt salétromsav (HNO₃) és egyéb nitrogén-oxidok keletkeznek a göbvillám felszínén.

 Falakon és ablakokon való áthatolás esetén az ionizált gázokból és OH-gyökökből álló plazmafelhő képes megmagyarázni a gömbvillám egyik meglepő tulajdonságát: átmehet egy zárt ablakon anélkül, hogy betörné az üveget. Amikor a külső streamer eléri az ablakot, az elektromos tér áthat az üvegen, és a szobában lévő páratartalomból helyben, újra létrehozza az OH-gyököket és az ionokat, a benti páratartalmat és levegőt ionizálja.

Agömbvillám értelmezéséhez, ha eredetét egy streamer fejeként értelmezzük, akkor az ionizált O, N gázok*, a páraszemcsék és a streamerek OH-gyökei elegendőek. 

Egy átlagos, körülbelül 20-30 centiméter átmérőjű, narancssárgásan lebegő gömbvillám teljes energiája nagyjából 20–200 kilojoule (kJ), ami 0.6 l víz felforralására elég, a nagyok 20 liter vizet is felforralnak. Fajlagosan az energia egyezik a levegőben lévő tiszta hidrogéngáz vagy a földgáz égésekor felszabaduló energia sűrűségével, de az -OH gyököknél nem klasszikus szén-égés történik, és elegendő ahhoz, hogy a gömb 10-15 másodpercig egy ≈200 wattos izzó fényével világítson.

                                                   3. ábra. A gömbvillám kihűlésének időfüggvénye

A gömbvillám kihűlésének időfüggvénye egy időben elnyújtott, platóval rendelkező görbe. A  belső kémiai energiája miatt a gömb nem egyszerűen "kihűl", hanem addig tartja a ~1000 K-es, ~2000 K-es hőmérsékletét, amíg a fűtőanyaga engedi, majd csendben vagy egy pukkanással összeomlik

 (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/984-a-goembvillam-fizikai-parameterei.html?Itemid=101).

 

Egy átlagos forró gázgömb a levegőben ezredmásodpercek alatt felemelkedne a felhajtóerő miatt, és szétoszlana. A pára alapú gömbvillám kihűlési sebessége lassú, mert a rendszerben  kémiai fűtés működik. A kihűlési görbén (3. ábra) látható platót a hidroxil gyökök láncreakciószerű, időben elnyújtott rekombinációja tartja fenn. Amíg a belső gázkeverék hőmérséklete 1000 - 2000K körül van, az aktiválási energia biztosítja a folyamatos és szabályozott „égést”. A folyamat önszabályozó, ha a gömb hűlni kezdene, a sűrűsége megnő, a Yukawa-porplazma részecskéi közelebb kerülnek egymáshoz, ami növeli a lokális ütközési számot, ezáltal fokozza a kémiai reakciósebességet és visszamelegíti a rendszert. A belső visszacsatolás stabilizálja a kihűlési sebességet,

 

A gömb élettartamát az határozza meg, hogy mennyi idő alatt fogy el a streamer által felhalmozott kémiai „üzemanyag”, vagy mikor bomlik meg a Yukawa-potenciál által biztosított felületi egyensúly. Egy átlagos gömb élettartamára 10-200 másodperc adódik, a fényességének és a méretének a függvényében.

 

A megszűnés két módja lehet csendes vs. robbanásos. Csendes összeomlásnál az üzemanyag (OH-gyökök) fokozatosan elfogynak, a hőmérséklet a kritikus szint alá esik, a felületi feszültséget fenntartó Yukawa-töltések leárnyékolása megszűnik, és a gömb elpárolog (párává alakul).

Robbanásos megsemmisülés esetén, ha a felületi feszültség a hűlés valami miatt hirtelen lecsökken, mielőtt a belső kémiai energia teljesen kiürülne, a belső nyomás  (Δ P = 4σ/d) egy  ponton áttöri a burkot. A maradék hidrogén és hidroxilgyökök a külső oxigénnel egyetlen ezredmásodperc alatt, robbanásszerűen rekombinálódnak, egy pukkanással.

 

Pl. a Gemini AI válasza 40 cm-es átmérő esetén, amikor a kiszorított hideg levegő tömege 40,2 gramm. 1000 K-en a belső forró levegő és pára tömege mindössze 11,7 gramm.  Ahhoz, hogy a gömbvillám nettó sűrűsége pontosan megegyezzen a külső levegőével (azaz lebegjen), a plazmában lévő vízpára és hidroxilgyökök össztömege pontosan a kettő különbsége, azaz 28,5 gramm kell legyen. Ha a pára tömege ennél kevesebb, felszáll; ha több, akkor süllyedni kezd. Továbbá feltételezzük, hogy semmilyen szennyezés nincs jelen.

A szükséges fűtőteljesítmény és energia: a sugárzó hőveszteség pótlásához, a Stefan–Boltzmann-törvény alapján körülbelül 250–300 Watt szükséges, a vezetéses és konvekciós veszteség  mindössze 50–100 Watt. Szükséges kémiai fűtőteljesítmény körülbelül 300–400 Watt folyamatos belső fűtésre van szükség, amelyet a hidroxilgyökök láncreakciószerű újraegyesülése (rekombinációja) biztosít.

Teljes belső energia: a 33,5 liternyi ionizált gázkeverék és a 28,5 grammnyi aktív gyök teljes belső kémiai energiája körülbelül 300–500 kilojoule (kJ), ami elegendő ahhoz, hogy a gömbvillám 15-20 másodpercig is stabilan lebegjen, mielőtt az üzemanyaga elfogyna.

 

*

Az elektronlavinák (Townsend-lavinák) során a párás levegőben a keletkező pozitív és negatív ionok kezdeti aránya 50% – 50%.

(azaz 1:1 arányú), mivel minden egyes ütközéses ionizációs esemény egyetlen pozitív iont és egyetlen szabad elektront hoz létre. Az elektronok gyorsan, nanoszekundumok alatt hozzákötődnek a környező molekulákhoz, a folyamat végén stabil, összetett ionok alakulnak ki. A párás levegőben. mivel a nitrogén és az oxigén alkotja majdnem teljesen a levegőt, a primer pozitív ionok megoszlása a gázösszetételnek felel meg, kb. 78% és  21%. A pára (vízgőz) esetén a primer pozitív ionok (50%) a levegő víztartalmával ütközve gyorsan átadják a töltésüket a vízmolekuláknak. A folyamat végén úgynevezett hidratált protonok (oxónium-ionok) jönnek létre. A negatív ionok (50%) az ionizáció során kiszabaduló elektronokat befogják, oxigén-anionok kb. 60-70%-nam (az oxigén kiváló elektroncsapda) jönnek létre. Karbonát- és nitrát-származékok kb. 20-30%-ban keletkeznek a levegő nyomgázaival való reakciók során. Hidroxid-ionok kb. 5-10%-ban (közvetlenül a vízmolekulák disszociatív elektronbefogásából).A pára (vízgőz) hatására a negatív ionok is azonnal elkezdenek vízmolekulákat gyűjteni maguk köré. A párás levegő stabil negatív ionjait a hidratált oxigén- és hidroxid-klaszterek alkotják. Az elektronlavinák során a párás levegőben nemcsak töltéssel rendelkező ionok, hanem semleges, rendkívül reaktív szabad gyökök is képződnek.

Míg az ionizációhoz nagy energia szükséges, a vízmolekulák felhasítása (disszociációja) alacsonyabb energiájú elektron-ütközések hatására is végbemegy. A hidroxilgyök és a hidroperoxilgyök közül  a hidroxilgyök a domináns primer gyök. A párás levegőben az elektronlavina energiájának jelentős része a vízgőz közvetlen felbontására fordítódik az elektronokkal való ütközések során (elektron-impakt disszociáció), de emellett a primer pozitív ionok és a vízmolekulák ultragyors reakciója (töltéscsere és protonátadás) szintén hidroxil gyököket szabadít fel. A vízgőzből keletkező összes primer (kezdeti) semleges gyök közül a hidroxilgyök  kb. 70-80%, de rövid életű, mikroszekundumok alatt elreagál a környezetével. A hidroperoxilgyök -elektronlavina esetén- közvetlenül a vízgőzből szinte egyáltalán nem keletkezik, hanem egy másodlagos származék, amely az első lépésben létrejött hidrogéngyök és a levegőben lévő oxigénmolekulák egyesülésével jön létre. Kezdetben keletkező H gyökök szinte teljes egésze hidroperoxilgyökké alakul.

Végül a hidroperoxil gyökök aránya kb. 15-25%. A két gyök nem marad meg ebben a formában, hanem azonnal láncreakciókba kezd egymással és a környező gázokkal, pl. hidrogén-peroxid képződik. Képesek egymást is semlegesíteni, miközben víz és oxigén keletkezik. A keletkező semleges gyökök között a hidroxilgyökök ~75% (közvetlen elektron-ütközéses és ion-molekula reakciókból) jönnek létre, a hidroperoxil gyökök  ~20%-ban a másodlagos reakcióból. Más gyökök ~5% -ban. 

 

**

A hidroxilgyökök  rekombinációja erős exoterm folyamat, amely jelentős mennyiségű hőenergiát termel. A rekombináció két legfontosabb, számszerűsített alapreakciója:

1. Önmagukkal történő rekombináció (Hidrogén-peroxid képződés)Amikor két hidroxilgyök közvetlenül egymással találkozik, hidrogén-peroxid H₂O₂, és a  felszabaduló hőenergia: ~160-210 kJ/mol (a pontos érték a gázfázis vagy vizes közeg függvényében változik).

2. Hidrogénatommal történő rekombináció (Vízképződés). Égési folyamatokban, pl. hidrogénlángokban vagy plazmában a leggyakoribb lánclezáró lépés, amikor az  OH gyök egy szabad hidrogénatommal egyesül vízzé. Felszabaduló hőenergia: ~493-499 kJ/mol (ami a vízmolekula egyik kötésének felszakításához szükséges disszociációs energia). Nincs aktiválási gát: mivel két párosítatlan elektronú, instabil gyök kapcsolódik össze, a reakciónak szinte nincs potenciális energiagátja (aktiválási energiája). Az ütközés pillanatában azonnal lejátszódik és leadja a hőt. Hőleadási marker (Combustion diagnostics): A gerjesztett állapotú hidroxilgyökök OH* fényemisszióját és a rekombinációs hőt közvetlenül használják a kutatók a lángok hőfelszabadulási sebességének (Heat Release Rate - HRR) mérésére és modellezésére.

3. A Yukawa-potenciál vízpára plazmában

A plazmában szabadon mozgó elektronok és ionok gázfelhőt alkotnak. Ha a vízpára plazmában apró töltéssel rendelkező makrorészecskék jelennek meg, azok kölcsönhatásba lépnek egymással. A tiszta (távolsággal fordítottan arányos) Coulomb-erőt a plazma szabad elektronjai leárnyékolják. Ezt a leárnyékolt Coulomb-kölcsönhatást írja le a Yukawa-potenciál, az exponensben a λ_D  Debye-féle árnyékolási hosszal, ami meghatározza, hogy milyen távolságig "látják" egymás töltését a részecskék. A Yukawa-potenciál módosítja a korábban említett alapreakciók kinetikáját és energiamérlegét:

A) Felületi (heterogén) rekombináció – A fő hőforrása a szabad gázfázisú ütközések helyett a plazmában lévő  OH gyökök és H atomok a Yukawa-potenciál által összetartott, negatívan töltött mikrorészecskék felületén adszorbeálódnak. A folyamat során a felület "fürdőként" (M-testként) működik, elszívva a felesleges hőenergiát. Amikor vízzé vízzé egyesülnek a felületen, ugyanúgy felszabadul a hatalmas ~493 kJ/mol energia. A különbség, hogy a hőenergia nem sugárzódik el fényként vagy gázmozgásként, hanem közvetlenül a mikrorészecsket fűti.

B) A Yukawa-rendszerek alacsonyabb átlagos potenciális energiával bírnak, így a rekombináció energetikailag sokkal stabilabb és gyorsabb lefutású, mint egy tiszta Coulomb-plazmában.

C) pl. a Föld felszíne felett ~85 km-re az űreszközök által kibocsátott vízpára apró jégszemcsékké fagy. A Nap UV-sugárzása miatt ez a közeg részben ionizálódik (poros plazma jön létre). A Yukawa-potenciál alatt kölcsönható jégszemcsék felületén az OH gyökök folyamatosan rekombinálódnak, lokális mikromelegedést okozva.

Egyes laboratóriumi vízpára-plazma ívkisüléseknél a Yukawa-potenciál felelős azért, hogy a töltött részecskék szoros "plazmakristály" szerkezetbe rendeződnek. Amikor az áramot lekapcsolják, az OH gyökök hirtelen, láncreakciószerű rekombinációja adja ( ~490 kJ/mol felszabadulásával) a plazma utófénylésének és összeomlásának fő energiáját.

Tehát a Yukawa vízpára plazmában a leárnyékolt potenciál miatt a gyökök felületi csapdába esnek, a felszabaduló ~170–493 kJ/mol energia pedig lokálisan, közvetlenül a plazmában lebegő makrorészecskék belső energiáját (hőmérsékletét) növeli.

 

***

 

A levegőben található por (légköri részecske vagy aeroszol) sokféle anyagból állhat. 

Természetes eredetű porok
Ásványi por (homok, agyag, lösz)
Kvarc (szilícium-dioxid, SiO₂)
Kalcium-karbonát (CaCO₃)
Agyagásványok (kaolinit, illit, montmorillonit)
Vulkanikus hamu
Sók (nátrium-klorid és egyéb sók)
Korom (elemi szén)
Fekete szén (black carbon)
Szerves szénvegyületek
Fa pora, famaradékok

Fémek és fémvegyületek
Vas (Fe)
Alumínium (Al)
Réz (Cu)
Cink (Zn)
Mangán (Mn)
Nikkel (Ni)
Króm (Cr)
Ólom (Pb)
Kadmium (Cd)
Kémiai vegyületek
Ammónium-szulfát
Ammónium-nitrát
Nátrium-nitrát
Kalcium-szulfát
Kálium-szulfát
Szulfátok
Nitrátok
Foszfátok
Ammóniumvegyületek
Égéstermékek
Koromszemcsék
Pernye (fly ash)
Elégett szerves anyagok maradványai

Beltéri por gyakori összetevői:
Állatszőr
Textilszálak
Hajszálak
Penészspórák
Részecskeméret szerinti csoportosítás
PM10 – 10 μm-nél kisebb átmérőjű részecskék
PM2.5 – 2,5 μm-nél kisebb finom részecskék
PM1 – 1 μm-nél kisebb részecskék
Ultrafinom részecskék (UFP) – 0,1 μm (100 nm) alatti részecskék

A nedves talajból származó anyago:

Mocsaras területeken jellemző levegőben lévő részecskék

Talajeredetű

Humuszrészecskék
Tőzegpor
Agyagásványok
Kvarc (SiO₂)
Kalcium-karbonát (ha meszes a talaj)

Növényi eredetű

Pollen
Növényi rostok
Levéltörmelék mikrorészecskéi
Fadarabkák
Magvak és pihék

Vízből származó aeroszolok:

Apró vízcseppek
Oldott ásványi sók
Szerves anyagok
Kalcium- és magnéziumionok
Ammóniumvegyületek

Bomlási folyamatokból

Szerves törmelék
Huminsavak
Fulvosavak
Mikroszkopikus cellulóz- és ligninrészecskék
Távoli területekről érkező ásványi por
Erdőtüzek füstjének részecskéi
A mocsarakra jellemző levegőben található gázok:

Metán (CH₄)

Szén-dioxid (CO₂)
Kén-hidrogén (H₂S) – a jellegzetes "záptojás" szagért felelős
Ammónia (NH₃)
Illékony szerves vegyületek (VOC-k), amelyeket növények és mikroorganizmusok bocsátanak ki.

 

Az alak és a méret miatt a legvalószíínűbbek:

Pernye (fly ash) – az égési folyamat során keletkező részecskék jelentős része üreges vagy tömör gömb.
Apró vízcseppek (aeroszolok) – a felületi feszültség miatt gyakorlatilag gömb alakúak, méretük néhány mikrométertől több tíz mikrométerig terjedhet.

Lehetnek közel gömb alakúak, de nem jellemzően:

Kalcium-karbonát (CaCO₃) – egyes ipari előállítású szemcsék lekerekítettek lehetnek, de a természetesek többnyire szabálytalanok.
Sók (nátrium-klorid és egyéb sók) 

A ~10 μm-es, közel gömb alakú részecskék:

Pernye (fly ash)
Apró vízcseppek (aeroszolok)