Haszehemui (Függelék I.) az első fáraó, akinek az idején biztosan építettek és temettek el a sivatagban tamariszkuszfa temetési hajókat.  A temetési hajó jele a sólyommal díszített fahajó volt, a sólyomkultusz jellemzi e korai korszakot. (https://web.archive.org/web/20100630134218/http://ww2.coastal.edu/cward/Ward%20publication%20files/Ward%202003%20Abydos.pdf) 

 Napbárka, temetési hajó modellje az Első Dinasztia idejéből (https://warther.org/Carvings.php)

A hosszúpalánkos tamariszkuszfa temetési hajók, a cédrusfa Napbárkák nem voltak használhatóak tengeri hajózásra, a stabilitásuk, szilárdságuk miatt. A hajók alakja a gondolákéhoz volt hasonló (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/127-hajok-toertenete-az-okori-hajok-stabilitasarol.html?layout=blog&Itemid=101). Kis oladalmagasságú és nagyméretű folyami evezős bárkák, felvonulási hajók voltak. 

Fáraó temetési menete: szánon vontatják a múmiát tartalmazó temetési fahajót, koporsót és a fáraó mellé temetendő tárgyakat, a szán útját vízzel locsolják (4) 

UGRÁS SZERŰ TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS DZSÓSZER FÁRAÓ IDEJÉN 

Dzsószer Idején (Függelék II.) béke volt Egyiptomban, ő vezetett hódító hadjáratot Núbiába, Líbiába és a Sínai-félszigetre türkízért és malachitért. A technnika gyors fejlődését a faanyag kifogyása válthatta ki, a vályogtéglákról áttértek templomok esetén a kőtömbökből történő építkezésre. Dzsószer átköltöztette a főváros székhelyét Memphiszbe és az új főváros közelében kezdte építeni a korábban Abydos-ban szokásos temetési épületét, a masztabát, a Nílus árterületének peremén lévő mészkő alapkőzetre. A masztaba tervezőjének és építészének nevét ismerjük, Imhotepnek nevezték. Kőből építkezett és az építés közben először megnövelte a masztaba méretét, aztán több, csökkenő méretű masztabát épített egymásra, így emelte fel az akkori világ legnagyobb építményét, az első kőből épített Lépcsős piramist. Az alatta lévő folyosók hossza kb. 5700 méter.

 

                             A Lépcsős piramis sírkertje az első oszlopokkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Pyramid_of_Djoser)

 

 Dzsószer nekropoliszának távlati képe, Saqqara, Memphisz (4)

 A Lépcsős piramishoz sirkert, további építmények, 9 méter magas kőfal, a fal körül széles, 5 méter mély árok tartoznak. Korábban is léteztek kis méretű kőfalak, de a nagy mennyiségű mészkő bányászata, megmunkálása már felveti azt a kérdést, hogy milyen szerszámokkal történt a megmunkálásuk? Gondos kutatással sem lehetett bizonyítani a fémszerszámok használatát, még a későbbi Kheopsz, azaz Nagy piramis idején sem. Faékekkel fejtették a köveket és keményebb, kovakővel történő ütögetéssel simították a felületeket. Rézből esetleg fa és kötél megmunkáló szerszámokat készítettek, arzénbronzuk igen kevés volt. Az irodalomban elterjedt a rézből készült vésők használata, alaptalanul, a réz puha fém. Az ónbronz szerszámok egy évezreddel később, a vasból készült szerszámok másfél ezer évvel később terjedtek el Egyiptomban. (Néhány, a természetben előforduló arzénbronzból készített véső megtalálása sem jelentené az arzénbronz általános használatát.) A fákat is kovakő fűrésszel és kovakő hántoló baltákkal alakították, és ügyesen fúrtak lyukat, még kifúrt rézgyöngyöt is találtak a régészek. Dzsószer sírkertjének építményein megfigyelhető a korábbi fából történt építkezés hatása: felfedezhetőek a faépítkezés jellemző szerkezetei, a fa külső jellemzői kővekbe vésve. 

    Imhotep titulusai a Dzsószer piramison (4)

Imhotep nem csak építész, asztalos és író, filozófus, csillagász, orvos volt, hanem a memphiszi kikötő és hajógyártás irányítója is. Titulusai bizonyítják, a gyors technológiai fejlődést. Az első egyiptomi piramisok építése, az építéshez szükséges kövek szállításának megszervezése és a memphiszi kikötői hajógyár működtetése, a bybloszi cédrustörzsek szállításának megszervezése Imhotep feladata volt. A piramis kb. egy tonnás fedőköveit a Nílus másik partjáról, a Tura-i fehér mészkő bányából kellett átszállítania hajókkal: sok kőről van szó, a Lépcsős piramis három oldalát turai fehérkővel burkolták. A későbbi piramisok burkolásához is ezt a fehér mészkövet használták. Valószínűleg a memphiszi fehér fal is ebből a kőből épült, de kisebb, pár mázsás tömbökből. 

A cédruszállításnak Bübloszból már volt eredete Dzsószer és Imhotep idején: a legkorábbi történelem előtti lelet i.e 3200 előttről származik: égett cádrusfát és ásott, cérdrusfa oszlopok lyukait találták a Nagada II. korszakból, Nekhenben. A cédrust koprsók készítésére használták már a történelem előtti időkben, kovakő fogú fürésszel deszkákat fűrészeltek a törzsekből és a deszkákat, palánkokat csapokkal és vékony kötelekkel rősítették össze.

HAJÓÉPÍTÉS

A kövek szállítására a  cédrusfából épített evezős temetési bárkák, a Naphajók nem voltak alkalmasak. Erre a célra akáciafa szállító vitorlásokat építettek, lehajtható kettős, bipod árboccal, az árboc segítségével emelték a hajóra a köveket, Dzsószer korabeli képünk nincs a temetési hajókról és a szállító hajókról:

Kőszállító és utazó hajó az 5. Dinasztia idejéből. (https://warther.org/Carvings.php)

 Imhotep új kő- és teherszállításra alkalmas hosszúpalánkos hajókat épített, melyekkel a Dzsószer piramis kb. 2 tonnás fehér fedőköveit a Níluson átszállította a Tura-i kőbányából Memphiszbe, Saqqarába. Az állítás a cédrusfa korai egyiptomi felhasználásának vizgálatán alapszik: cédrusfát már az i.e. 2600-as évek előtt is, bár kis mennyiségben, a mai Libanonból, Bübloszból tengeren szállították. A cédrust füstölőnek is használták, hajóárbocként, kormánylapátként, koporsók készítésére, épületfa gerendának. Bübloszban az i.e. 3000-as évektől több mint két évezredig egyiptomi helyőrség -katonaság, favágók, építőmunkások, földművesek -a segédszemélyzet- állomásozott, a cédrusok beszerzését és szállítását biztosítandó. Kezdetben vitorlás nádhajókkal (mert nem volt más) szállították a cédrusfát Bübloszból a Nílus-deltába, feltehetően a nádhajók mellé kötve. Légvonalban több mint 500 km a távolság a Nílus-deltáig és egy cédrusrönk súlya közel egy tonna is lehet, fajsúlya kb. 550 kg/m³, 1500 méter felett nőnek a cédrusfák. Egy törzsnek az erdőből történt kivonszolásához 30 ember volt szükséges. Az első fahajókat "A" alakú bipod lehajtgató árboccal építették, melyek használhatóak voltak a nehéz fatörzsek megemelésére és a piramiskövek felemelésére az építéseknél is.

A Libanon-hegység

Snofru fáraót (Függelék III.) tartják a tengerhajózás megalapítójának, erről van írásos emlék, a Pelermó-kövön:  40 hajóval szállított cédrusfát Bybloszból 2600 körül. Hufu (Kheopsz, Függelék IV.) fáraó építette az első kikötőt a Vörös-tengeren és  a Nagy piramis mellett megtalálták a temetési hajóját több mint ezer darabra szétszedve, rekonstruálták, egy világcsoda. A tengeri szállító hajók eredete az egyiptomi, nílusi kőszállító hajók (i.e. 2600-as években) építéséig követhető vissza. Valószínűleg Dzsószer idejénépítették az első tengeri vitorlás fahajókat Egyiptomban, de erre vonatkozóan csak közvetett bizonyíték van: az első Lépcsős piramishoz Dzsószer Imhotep nevű vezíre építette akáciafa hajókkal szállították a kb. egy tonnás fedőköveket a Níluson át, ami a fedőkövek mennyiségéből következik. Dzsószer sírjában találtak levantei cédrusfa gerendákat, a cédrusokat tengeren szállították Libanonból. A cédrusfát  elsődlegesen épületfának, tetőgerendának használták az Óbirodalom idején, hossza és vízállósága miatt, az illata miatt pedig füstölőnek. Nem maradtak fenn cédrusfa tetőgerendák, 4500-5000 év alatt lebomlottak. Kevés égett cédrusfa törmelék maradt ránk, a kutatók faszénnek is vélik, de valószínűleg fáklyák, füstölők maradványai. Temetési mellékletekhez használták i.e. 2600 körül, ezekből többet ismerünk: tartógerendákat is, rituális hajókat, modelleket, táblaképeket. Ceremoniális hajókat kb. i.e. 3000 körül kezdték el építeni, először tamariszkusz fából temetési hajókat, majd cédrusfából Napbárkákat, az első tengeri teherszállításra alkalmas vitorlás hajókat pedig az i.e. 2600-as években akáciafából és cédrusfából. A Naphajók a velencei gondolákhoz* hasonló evezős hajók voltak (a gondolák 55%-a van a vízvonal alatt, a Naphajóknál ez a szám 60% körül lehet), így árbocot és vitorlát nem lehetett építeni a Naphajókra, aminek stabilitási okai voltak. 

Naphajó a IV. dinasztia (i.e. 2613 - 2494) idejéből (https://warther.org/Carvings.php)

Hufu, azaz Kheopsz (i.e. 2589 - i.e. 2566) fáraó, i.e. 2580 körüli temetési cédrusfa hajójának modellje, 43 m hosszú (https://warther.org/Carvings.php) 

Hufu bárka részletei: (1) varrás és kereszttartók, a hossztartó neve fenékpalánk , (2) tat tőke, (3) kabin, (4) fedélzet, oszlop tartja, (5) árnyékoló tető, (6) kormányevezők, a nyélen lévő, a képen nem ábrázolt karral forgatták (4)

Snofru fáraó (i.e. 2613- 2589) idején építettek egy kb. 50 méteres cédrusfa Naphajót, aminek a nevét is tudjuk, de a hajóról nincs képünk. Ez az első ( kb. i.e. 2613 -ból) ismert hajónév a történelemben: "Két ország dicsősége" a neve. (Praise of the Two Lands, https://en.wikipedia.org/wiki/Praise_of_the_Two_Lands_(ship), ekkorra fejeződött be Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítése hosszú-súlyos harcok árán). A tamariszkuszfa temetési hajók, majd a cédrusfa Napbárkák is fenékpalánkos hajók voltak, nem volt gerincük, hosszú palánkokból készültek: ezek sarló alakú és fenékpalánkos, vitorla nélküli evezőshajók. A fenékpalánk(ok) egyben a hajó hosszanti merevítését is biztosították. Nagyszámú keresztmerevítőt építettek be, az alkatrészeket vékony kötelekkel rögzítették egymáshoz, ezért ezeket e hajókat "varrott" hajóknak nevezzük. A palánkok közötti réseket papirusznád törmelékkel és sodrott rostokkal tömítették. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_solar_ships#Comparative_table_of_solar_ships). A kormányzás négy-hat darab nagy méretű kormányevezővel történt, melyeket sok ezer évig (kb. 1300-ig használták, de ekkor már a jobb oldalon egy darabot) fennmaradtak.

Hufu (i.e. 2589–2566) fenékpalánkos - hosszanti merevítés egyben-temetési hajója (43.3 m hosszú, 6 m széles, chine: hosszanti törésvonal)

 A tamariszkuszt a temetési hajókhoz, cédrusfát a Napbárkákhoz, akáciafát a kőszállító hajók építésére. Az i.e. 2400-as években  rövid akáciából készültek a rövidpalánkos teherszállító hajók és a gumiarábikum nevű ragasztó is akáciafából készült. Imhotep épített először akácia fákból rövidpalánkos szállító vitorlásokat, de erre közvetlen bizonyíték nincs. Az evezőket -és a vitorlások esetén az árbócokat- cédrusfa törzsekből faragták.

Tengeri vitorlás, rövidpalánkos hosszanti tartóköteles hajó képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), (3., 27.o.)

Tudjuk, hogy  papirusznád-zsinórral és a papirusznád törmelékével tömítettek a palánkok között, a papirusznád víz hatására megduzzadt. Ezek a hajók szivárogtak és rendszeresen merték a vizet. Minden nap a partra húzva szárították hajókat, a memphiszi kikötőben csak építették, de nem tárolták a hajókat. Ha felborultak a fahajók, nem süllyedtek el, mert nem volt bennük kőballaszt. Szétszedhető, csapos varrott hajók voltak, a csapokat nem rögzítették szegekkel. Érdekesség, hogy két éves fából már nem építettek hajót, mert ez már nedvszívó, csak frissen vágott fából. Papirusz, len, alfafű kötelek gyártásáról tudunk. A kötélgyártásuk  üzemszerű volt. A sok kötelet külön műhelyekben készítették és ismerték a pászmák ellenkező irányú fonásának elvét:

Fűrész (alsó kép, középen, egyiptomi találmány), hántoló balta, véső...(4)

 Hajóácsok, hasítanak, vésnek és faragnak (4)

A régészeti leletek arra utalnak, hogy Egyiptom Peribszen fáraó alatt kettéosztott volt, a fáraó csak a birodalom egy része fölött uralkodott. Sírja tartalmazza az első teljes mondatot, melyet hieroglifákkal írtak. Haszehemui döntötte meg elődje, Peribszen hatalmát, núbiai útjáról visszatérve, ahol egy felkelést vert le. Ennél többet nem is tudunk Peribszenről. Haszehemui fáraó, a "Nagy háború" -val ismét egyesítette Egyiptomot. Először Narmer - aki Menesz néven is- fáraó egyesítette, i.e. 3000 körül. Haszehemui az első fáraó, akiről már vannak részletes ismereteink, előtte sokszor csak a fáraók nevét ismerjük (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui). Felsorolás:

 

 

 

 

Temetési hajó az i.e. 2900-as évekből (https://warther.org/Carvings.php) 

 

Tamariszkuszfa Temetési hajó az Első Dinasztia idejéről, Abu Rawashból (4) 

 

 

          * Haszehemuié az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása alatt tamariszkusz fából készültek a temetési hajók, utána már cédrusfából,Haszehemui az utolsó fáraó, aki                           Abydosben temetkezett,

          * Találtak egy korsót találtak a fáraó hieroglif nevével Bübloszban, Libanonban,  (2., 50.o., 5, 20.o.), nem sikerült belátni, hogy Bübloszban hajóépítő kikötőt, telepet létesített volna, 

          * megtalálták a szobrát, ez az első fáraószobor,

          * a fáraónak nem volt vér szerinti utódja, de felesége a III. dinasztia alapítója. Egy edény fedél felirata szerint, amely "A király anyja"-ként említi, valószínűleg Dzsószer anyja.

            A későbbi korok a III.Dinasztia ősanyját tisztelték benne, 

          * A "Nagy háborúban": legyőzi az északiakat. Igen sok, 47000 halott volt, egyesíti Egyiptomot az első nagy és dokumentált háború után. Nyitott kérdés, hogy miért harcoltak igen messze D-n a deltaiak, az északiak támadására vagy üldözésre lehet lehet következtetni. Fegyvereik: dárda íj, buzogány (make_an), ami a későbbi korokban uralkodói jogarrá vált. (A római időkben a nyelére ferdén felcsavart szalagra üzeneteket írtak, amit csak az tudott elolvasni, akinek azonos átmérőjű jogara volt.)  Egy kőedény felirata, amely szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik, pontosan szemben a dinasztia származási helyével, Nehennel. Az északi seregek itt - Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire D-re jutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás a korban igen nagy szám. Fél évszázaddal később Dzsószer mégis Memphiszbe teszi át a Birodalom fővárosát. "(https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) Egyiptom egyesítése több évszázados folyamat volt, ez az első dokumentált háború, a Narmer paletta (2) után! 

         * erődöket épít Nehemben és Abüdoszban. Szakkarában is sírt épít, 

         * núbiai útjáról (ahol egy felkelést vert le) visszatérve  Haszemui döntötte meg elődjének, Peribszennek a hatalmát,
         * Abüdoszban hatalmas sír épült számára vályogtéglákból (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Síkamráhja a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből készült. Itt találták meg a kutatók a király           

         * aranyból és barna kalcedonból készült szepterét (jogarát), számos kőedényt. Továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, kosarak és pecsétek is előkerültek.

 

 

 

Karneol és mészkőedények a sírból, arany fémtetőkkel (4)

 

Alabástrom edények a gyűjteményből, a Dzsószer, Lépcsős piramis alatti labirintusból (4)

 

* Haszehemui nevezetes kőedény gyüjteményét utódja, Dzsószer fáraó Lépcsős piramisa alatt találták meg. Gyűjtemény, mert a a vázákra írva megtalálták több mint háromszáz évre visszamenően a korábbi fáraók neveit az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraókét. Ereklyeként kezelhették a vázákat. A vázák anyagai: diorit, alabástrom, mészkő, pala és iszapkő. Több mint 30 000 darab alabástromból, dioritból, más további nemes kövekből készült vázát, tálat találtak a Lépcsős Piramis alatt. Dzsószer idejéig nem temették el a vázákat. Az értéküket az adta, hogy nem voltak törékenyek, mint az agyagedények. Fémeket még nem használtak. Egy rész magyarázat lehet az első, a Dzsószer piramis építésére, a későbbi piramisokban kevés kövázát találtak. Megj.: A piramis alatt igen sok állat, többnyire ibis madár múmiát is találtak, Dzsószer múmiáját a sírrablók elvitték, sírja 28 méter mélyen volt, egy 3.5 tonnás gránitlap alatt.  

* ő volt az egyetlen fáraó az egyiptomi történelemben, aki viselte szeretjén (a névkeretén) Hórusz és Széth szimbólumait is. Valószínűleg egyesíteni is akarta a két istenség személyét, de halála után Széth (a káosz istene)  végleg kikerült a királyi titulatúrából,

* közel 30 évig uralkodott, kb. i.e. 2700-ban kezdte az uralkodását, a dátum bizonytalan.  
* A vallási háborúként is megjelenő egyesítés egyik oka a Faiyum-mélyföld volt hovatartozása volt (a két országrész i.e 2686-ban sikerült egyeyíteni):  a Moeris tÓ környékét (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris) a Nílus feltöltötte, amit Narmer (Menés) fáraóval kapcsolatban említenek először, i.e. 3000- körül. Faiyum legelős-mocsaras állattenyésztésre alkalmas vidék volt nagy területen Memphisz közelében, amit csatornákkal megművelhetővé tettek. (A Nílus minden áradásnál 1-2- mm-el megemelte a két oldalán a partot, vállasodásnak nevezik a folyamatot. A vállak növekedése évről-évre csökkentette az árvíz nagyságát D-n és ezzel a gabonatermést. Ez ellen is csatornákkal védekeztek, melyek meg is tartották a vizet.) Narmer fáraó Faiyum  K-i szélén alapította Memphisz (valószínűleg turai fehér mészkőfallal körülvett, gáttak védett erőd-város, a város korábbi neve egyiptomi nyelven Fehér Fal volt, a falat többek között a gabonaraktárak védelmére építették) városát. Az első bazalt, sokáig egyetlen és első kőutat a világon Faiyumban építették, közel öt évezrede. A Nílusnak akkoriban két ága volt, a bal oldali ág vezetett Fayumba, mára kiszáradt. A két ág környékén csatornázott mocsaras terület, értékes  termőföld, ami a "Nagy háború" oka is lehetett:

 

 

 

 Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i mélyedésbe (ma sivatag, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kattara-m%C3%A9lyf%C3%B6ld), a Faiyum depresszióba ömlött. Legelős-mocsaras állattenyésztő vidék volt a csatornázás előtt. (4) 

Érdekesség: egy társasjáték i.e. 2700 -ból, a fajansz készítését bizonyítja:

"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-tábla, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt."  (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). Az i.e. 2600-as években a fajansz egyik készítési módja: porrá tört türkíz vagy malachit felhasználásával.

 

FÜGGELÉK II.

DSZÓSZER FÁRAÓ (Djorser_an, https://en.wikipedia.org/wiki/Djoser, i.e. 2668-2649)

* Dzsószer idején tecnológia ugrás szerű fejlődésnek indult: első jele az volt, hogy mészkőből több szintes masztabát kezdett építtetni magának, a tervező építészt is ismerjük, Imhotepnek hívták. 

 

 

Masztaba szerkezeti rajza (https://hu.wikipedia.org/wiki/Masztaba)

 

Tömör vályogtékla felépítményű, később fülkékkel tagolt, a mélyen kialakított kamrákat függőleges akna kötötte össze a felszínnel; ez akna lehetett párhuzamos falú vagy fölfelé enyhén táguló. Az aknák felső szakaszát a szarkofág elhelyezése után befalazták. A klasszikus masztaba téglalap alapú, befelé döntött oldalfalú (tehát csonka gúla alakú), lapos építmény, a földből hányt sírhalom nagyra növelt mása. Imhotem az építés közben a vízszintes méretet is megnővelte, és több, csökkenő méretű masztabát épített egymásra.

 

Dzsószer 16 hektáros nekropolisza, Templom, lakóház, kápolna, ceremóniális helységek is voltak a piramis mellett, az első kőoszlopokkal (4) 

 

A Dzsószer-piramis alatti folyosórendszer 5700 méter hosszú, a három közel párhuzamos főfolyosó 365 méter hosszúságú és 400 fülkét köt össze. A sírkamra 20 méter mélyen helyezkedik el. Megközelítését eredetileg egy óriási kürtő biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas masztaba tetejéig). Az építés későbbi szakaszaiban föld alatti galériák sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással. A harmadik szakaszban 11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. Valószínűleg a negyedik szakaszban vágták a központi kürtőt a terepszinttel összekötő emelkedő, lépcsős folyosót. A helyiségekben több, mint 30 ezer kőedényt találtak, és sok ezer állat, madár múmiát. A piramiskertet 9 méter magas, vakkapukkal tagolt kőfal és kívűl széles, eredetileg 5 méter mély árok veszi körbe. 

 

 

 

        

                                                                                                                                                                          

 A Dzsószer (i.e. 2650 körül) piramis alatt talált, sok száz éves kőedények gyüjteménye (https://www.almendron.com/artehistoria/arte/culturas/egyptian-art-in-age-of-the-pyramids/stone-vessels-luxury-items-with-manifold-

implications/ )

 

 

* Magtalálták Dszószer festett kőszobrát, ez a legrégebbi életnagyságú kőszobor:

 

 

Dzsószer szobra, az első életnagyságú kőszobor ( Kairói Múzeum képe)

 

 

* Az egyiptomi királyok közül elsőként viselte a „Nub Ré” (Arany Nap) nevet, magát Ré napistennel azonosította. Nem igazi titulus, inkább állandó jelző. Dzsószernek kultikus szerepe is volt, idején erősödött meg a napkultusz, lettek a fáraók Napkirályok. Hufu fáraó volt az utolsó Napkirály bő fél évszázaddal később, a Hufu utáni fáraók már a "Nap fia"-i titulust viselték.  

* Expedíciót szervezett a Sinai-félszigetre, türkízért és malacitéer (az utóbbi rézérc is egyben.)

* A Lépcsős piramis alatti folyosókban sok fajanszcsempével díszített falat találtak:

 

                                                                                                                       

 

A Lépcsős piramis alatti folyósók fajansz csempe díszítése (https://en.wikipedia.org/wiki/Pyramid_of_Djoser)

 

*Dzsószer fáraó Imhotep nevű főépítésze gyártatta a kb 30 ezer darab kék fajansz csempét, melyeket a Lécsős piramis alatt találtak.

*A sírkertben épített féloszlopok, oszlopok az első oszlopok a történelemben.

*Dzsószer idejétől a Birodalom fővárosa Memphisz.

*Dzsószer idején a buheni rézolvasztó még működött.

*Kancellárja Imhotep, -a korban először vezírnek nevezték a hivatalt, aki egymaga koordinálta a hat nagy megye, a nomoszkormányzók, az állami raktárak és műhelyek működését-, korának polihisztora, filozófus, orvos, csillagász, író. Mérnöki tevékenységei bizonyítják az ugrásszerű technikai fejlődést: a kikötők felelőse, hajóács, a bybloszi cédrusfa szállításának felelőse (Dzsószer cédrusfa temetési hajójóit nem találták meg), a kőedény készítés mestere, a papíruszkészítést feltalálta vagy tökéletesítette, és természetesen építész. Títulusai:

 

 

Imhotep titulusai, az első tábla eben a kategóriában (4)

Hesi-ra nevű fogorvos cédrusfa táblája Dzsószer fáraó idején (4)

 

FÜGGELÉK III.

SNOFRU FÁRAÓ (Sneferu_{an ,}(https://hu.wikipedia.org/wiki/Sznofru), i.e. 2613- 2589)

*   Dzsószer után Szehemhet fáraó (i.e. 2649-2643) következett, piramisát Imhotep építette, őt több fáraó követte, akiknek a nevét ismerjük csak. Snofru három, vagy négy piramist épített és a lépcsős piramis építésről áttért a            sima falú piramisok építésére, a belső szerkezetet is megújította. 

*   Messze D-n, Buhenben erődöt és rézolvasztót épített, de lehet, hogy csak bővítette a rézolvasztót. (https://en.wikipedia.org/wiki/Buhen). Snofru ideje után is sokáig a rezet csak ékszerkészítésre használták, kovakő és gránit, obszídián szerszámokkal dolgoztak. 

*   Fia, Kheopsz (Hufu) fáraó, a Nagy piramis építője.

*   Líbiában, Núbiában háborúzik, 7000 fogolyot ejt és 200 000 állatot, szarvasmarhákat és juhokat, Snofru líbiai, libanoni és núbiai hódításai munkaerőt biztosítottak az építkezéseihez,

*   A Sínai-félszigetre expedíciót szervez türkízért, malachitért. ((https://www.thegreatcoursesdaily.com/pharaoh-sneferu-a-master-craftsman-and-more/))

*   Kőfejtőket nyitott, vörös mészkövet, dioritot bányászott. A két nagy bányát - Assuánban gránit és Turában mészkőmánya- már előtte is művelték.  

*   Létezik szobra:

 

* A boltíveket i.e  2600 körül még nem ismerték:

Snefru fáraó  Vörös piramis kamrájának zárókövei (4) 

 

*   A Palermói kő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Palerm%C3%B3i_k%C5%91) szerint: „Mindkét ország [megj.: Alsó- és Felső-Egyiptom] dicsérete” nevű, cédrusfa hajót épített, ez az első hajó, amelynek a nevét ismerjük. 

*   Bybloszban a szárazföldön egy kivágott fának a partra történő vontatásához 30 ember volt szükséges, 1700 m magasságból vonszolták le a törzseket. A fakereskedelemről szóló legkorábbi írásos feljegyzés a Palermói Kőből származik, ami szerint Sneferu cédrusfát importált Föníciából (ma Libanon, Bybloszból), negyven cédrustörzsekkel megrakott hajón. Sznofru a cédrus egy részét arra használta, hogy egy hatalmas, több mint 50 méter  hosszú állami hajót építsen, ezt a király használta nílusi útjai során.Snofru fáraót tartják a tengerhajózás megalapítójának.  Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a paloták kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak. A cédrusfát szerkezeti fának, tetőgerendáknak és füstölőnek is használták. Az i.e 2600-as években két erősen különböző hajótípust is építettek, hosszúpalánkos temetési hajókat és rövidpalánkos szállító hajókat. A nagy piramiskövek szállításához használták a rövid (kb. 25x102x10cm-es) palánkos teherszállító nagy evezős-vitorlásokat, ahol az árbócok emelőként is szolgáltak. A vitorla és az alsó-felső vitorlarúdak együttes súlya is sok mázsa,  talán egy tonna lehetett. Hatvan királyi, tizenhat pár evezős hajó épült sorozatban, Snefru idejében, van falikép a vitorlásokról (a legkorábbi fahajó-falikép):

 

  

A Kairó-i Múzeum hajóképe, az első fahajó falikép: Snefru fáraó (i.e. 2613 - 2589) sírjából, kőszállító evezős-vitorlás, "A" alakú bipod árboccal 

 

FÜGGELÉK IV.

KHEOPSZ (HUFU) FÁRAÓ, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hufu, i.e. 2589 - 2566)

* Hufu a gízai Nagy piramis építője, Snofru fia,

*Hufu tovább fejlesztette a királyi halottkultusz elemeit. Sznofru déli piramisánál még kezdetleges a halotti templom, helyén egy fallal körülvett áldozóhelység állt. Hufu az áldozóhely helyett lenyűgöző halotti templomot emeltetett, s ezzel kialakította azt a hagyománnyá váló épületegyüttes-stílust és rendszert, mely a völgytemplom (kikötő)-feljáró-halotti templom komplexuma. Ezek később is mindig a piramistól keletre, a Nílus felé készültek el. Hufu völgytemploma ma már nincs meg, helyén egy falu, Kairó egyik elővárosa fekszik. Sznofru déli piramisának völgytemploma ma is megvan: fedett bejárati csarnokból, nyitott udvarból és hat kamrából áll. Hufué hasonló lehetett, talán egy kicsit nagyobb. Utána még 800 esztendeig építettek piramist az uralkodók, s az általa teremtett külsőségek ezután megmerevedő hagyománnyá váltak. Van egy arab mondás Egyiptomban, mely szerint mindenki fél az időtől, de az idő fél a piramisoktól. A múlt századig inkább a piramisoknak kellett félniük, hiszen a jól megmunkált kőhalmok kitűnő építőanyagul szolgáltak néhány évezreden keresztül. Az elhagyatott, kevéssé ismert építmények köveit már az egyiptomi királykorban elhordták újabb épületekhez, de az arab korban sorra kerültek a gizehi nagy piramisok is: Kairó számos mai épülete (mindenekelőtt mecsetek, minaretek és paloták) a legfinomabban csiszolt piramis-burkolat köveiből készült.A Nílus mellé épített gízai piramisoknak kikötői, Hufu fáraó idején a piramistól csoda számba menő magasított (50m) utat építettek a kikötőig, több száz méter hosszú is volt közöttük:

A későbbi piramisokat és azok kikötőit magasított utakkal kötötték össze a Nílusnál épített kapuval (4)

* Hufu neve szerepel az Elkab és D-n, az Elephantine szigeti feliratokban, valamint a Hatnub és D-n, a Wadi Hammamat-i kőfejtőkben. Szakkarában Bastet istennő két terrakotta alakját találták meg.

* Hufu kapcsolatot ápolt Büblosszal is, több expedíciót küldött Libanonba az értékes libanoni cédrusfáért. Hufu idején már létezett egyiptomi tengeri hajózás, a megelőző bő egy évszázadban már jártak Bybloszba cédrusfáért, a       Sínai-félszigetre türkízért.

* Idején a Buheni rézolvasztó még működött, dioritbányákat nyittatott,

* Kegyetlenkedő uralkodó volt, idején a magántulajdon eltűnt Egyiptomban, kedvelte a mágiát, varázslatokat, mutatványokat.

*A cédrusfa a temetési hajók építéséhez volt szükséges. Hufu több cédrusfa temetési hajóját megtalálták, egyet kiállítottak, 43 méter hosszú. A Naphajókat Khufu idejében libanoni cédrusfából építették, byblosz hajónak nevezték a cédrusfa miatt. Vallási, rituális igény volt a Napbárkák építése: a fáraók sírjának közelében eltemetett rituális temetési szállító eszközök voltak, amelyek arra szolgáltak, hogy az uralkodók lelkét az égbe, Réhez vigyék. Elképzelésük szerint a Nap 12 akadályon keresztül hajón utazik vissza Nyugatról Keletre a sötétben. A túlvilágra sok várázsigékkel véltek átjutni, hittek a varázslatokban, csodákban. A Napbárkák a fáraók személyes használatára készült gálya típusú hajók, és e hajókat illetve ezek modelljeit rendszeresen eltemették a fáraók mellé, az i.e. 3000-s években még közvetlen szolgálóikkal, használati tárgyaikkal együtt is. A kutatás szerint a cédrusfa Nap-bárkákat a fáraók temetésekor, de felvonulások idején és talán utazási célokra is használták.

Fenék-palánk az i.e. 2560-ből (4)

(Hufu temetési hajója, 43,3 m x 6 m széles, i.e. 2560)

 

Kheopsz (Hufu) Napbárkája i.e. 2550 körül, (pontos tervrajz) (4) 

 

 

* Wadi al-Jarf Hufu által épített Vörös-tengeri kikötő az első épített mólóval. A sínai Wadi Maghareh-nél egy sziklafelirat tartalmazza Hufu neveit és címeit, a dombormű kidolgozása hasonló Snefruéhoz. A kikötőben a galériák és a tengerparti építmények között félúton találták egy nagy 60×30 méteres, téglalap alakú építményt, ami raktár és lakóépület volt. Az épületet 13 hosszú és keskeny helység alkotja, Hufu fáraó korának egyik legnagyobb épülete. 

 

 

 

 

A 60×30 méteres raktárépületben 21 darab kőhorgony találtak (közel kör alakú elrendezésben, össze lehettek kötve), raktárkét és alvó helyként használták (4)

 

A kikötő parti részén, a víztől 200 méterre (az árapály kb. egy méteres a Vörös-tengeren) a szárazföld felé egy mészkőtömbökből épített domb magasodott, a 10 méter átmérőjű és 6 méter magas dombot tájékozódási pontnak (arabul alamat) gondolják. A tengerbe egy kb 300 méteres hullámtörő móló nyúlik be, 40 méteres része a szárazföldön van, kb. 150 méter a partra merőlegesen, további 120 méter a part felé, DK felé törik. A merőleges rész mellett közel 100 kőhorgonyt találtak a víz alatt. Télen a jellegzetes szélirány É-i.

 

 

A kb 300 méteres, L alakú hullámtörő móló (Wadi-al-Jarf-breakwater- P-Tallet-2016)

 

Sinai-félszigeten, a kör alakú Maghara kikötő-erőd, a faváz naptetőt tartott, a bástya Ny-i irányú (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf)

* Wadi Maghareh a Sínai-félszigeten egy kör alakú erőd: egy sziklafelirat Hufut ábrázolja kettős koronával. Hufu több expedíciót is küldött, hogy türkiz- és malachitbányákat találjon. Más királyokhoz, például Snofruhoz hasonlóan,  akiket szintén domborműveken ábrázoltak, ő is a szép kékeszöld köveket kereste. A kikötői galériákban gömbölyű, nagy méretű és jellegzetes nyakú tároló edényeket is találtak, nagy mennyiségben. Az nagy edényekben vizet és élelmet raktároztak, a nyakuknál vörös tintával írt és beégetett hieroglif feliratokkal jelölték a hajó vagy a munkásbrigád nevét. Az edényégető kemencéket is megtalálták. Sajátos márgás nyersanyaggal dolgoztak, így a cserepek jól felismerhetőek a Wadi al-Jarf leletanyagban, és a sínai Tell Ras Budranban pedig nagyon gyakoriak, bizonyítják a kapcsolatot a Szuezi-öböl két partja között.

A kikötőben égetett agyagedények vörös tinta felíratok-kal (4)

* A  Wadi el-Jarfban épített kikötőt Hufu uralkodásának végén elhagyták, utána a 90 kilométerre lévő Ayn Sukhna-i kikötőt használták közel egy évezredig (Hufu utódja építette, idejéből egyiptomi tárgyakat találtak Eblában is), i.e. 1900 körül pedig D-i,  Mersa Gewases-i kikötőt is használták. Ez utóbbit a Puntba (Eritrea, Ethiópia) szervezett expedíciókhoz. Hufu fáraó idejéből van punti arany leletre történő utalás, Hufu utódjának idejéből létezik punti rabszolgára történő utalás, de nincs direkt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Wadi el-Jarfból vagy Hufu idején, vagy az azt megelőző időkben indítottak volna expedíciót Puntba.  A Wadi el-Jarf-i kikötő és a Sínai-félsziget ásványlelőhelyei (színes díszkövek, türkíz és malachit) közötti kapcsolat biztosítására épült a kikötő. 

 Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)

A horgonyok kb. 60-80 cm hosszúak és 50 - 60 cm szélesek.  Három- és négyszögletű, hengeres alakúak is vannak, csak egy lyukat fúrtak a kötélnek. Egyes csoportokat közel kör alakban összerendezve talátak, valószínűleg össze voltak kötve kötéllel. Kb. 3-400 kg lehet egy horgony súlya.

A Wadi el-Jarf kikötő Hufu idejében épült, kovakő eszközökkel, kőszerszámokkal építették, mint a piramisokat. Hufu idején terjedt el a réz használata, bár a legkorábbi lelet sokkal korábbi (2., 38. o.). Memphiszből a kikötőbe vezető vízfolyásban, vádi mentén is találtak rézbányákat, amelyeket használtak már Hufu előtt is. A későbbi,  Ayn Sukhna-i kikötőt Hufu fáraó másik fia nyitotta meg azért, mert közelebb volt a a Nílus-delta D-i részén fekvő Memphiszhez, ahonnan szétszedve szállították a hajókat a kikötőkbe, ahol összerakták és tárolták is az alkatrészeket két expedíció között. A tengeren az új kikötő távolabb volt a a kör alakú Maghara kikötő-erődtől. Szét is szedték a hajókat a kikötőkben, a faanyag drága "kincs" volt az ókori Egyiptomban. A szétszedhető hajókat szegelés nélkül, erős csapokkal építették, ezet is "varrott" hajók voltak, mint Hufu cédrusfa temetési bárkája, vékony kötelekkel erősítették össze az átfedés nélküli palánkokat. A két kikötő leletei igen hasonlóak, a Wadi el-Jarf-i leletek lényegesen gazdagabbak. A kikötőkben találtak raktárakat, alvásra és főzésre alkalmas táborhelyeket, szokatlanul nagyméretű tárolóedényeket, feltehetően víz tárolására, hajóépítéssel kapcsolatos eszközök és anyagok maradványait, a szállított anyagok maradványait (türkíz, malachit, Mersa G.-ban obszidián törmeléket is), rézolvasztás nyomait, papiruszokat, köveken és tároló dobozokon uralkodók vagy hajók neveivel, vörös tintával írva.

* 2011 júniusában egy régészcsoport Pierre Tallet és Gregory Marouard francia egyiptológusok vezetésével, a Francia Keleti Régészeti Intézet (IFAO) szervezésében kutatták a kikötőt: egy több száz papirusztöredékből álló, 4500 éves gyűjteményt találtak, amely jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban van. Zahi Hawass egyiptomi régész ezt a papiruszt "a 21. század legnagyobb egyiptomi felfedezésének" nevezte. A papiruszok közül tíz nagyon jó állapotban van. A dokumentumok többsége Hufu uralkodásának 27. évéből származik, és leírják, hogyan küldött a központi közigazgatás élelmet és ellátmányt a tengerészeknek és a kikötöben dolgozóknak. A dokumentumok datálását az Óbirodalom korára jellemző kifejezések bizonyítják és a leveleket magának a királynak címezték. Az egyik dokumentum különösen érdekes: Merer, a Nagy Piramis építésében részt vevő tisztviselő naplója. A napló segítségével a kutatóknak sikerült rekonstruálniuk életének három hónapját, ami új betekintést nyújt a Negyedik dinasztia embereinek mindennapi életébe és a Nagy piramis építésésvel kapcsolatos problémakörbe. A papiruszok az Egyiptomban valaha talált legkorábbi papiruszok. Egy másik felirat, amelyet a kikötő mészkőfalain találtak, az árucserét ellenőrző királyi írnokok vezetőjét említi: a neve Idu. A papirusztöredékeken több raktárjegyzék is látható, amelyekben megnevezik a szállított árukat. A papiruszok említenek egy bizonyos kikötőt a Sínai-félsziget nyugati partján, a Wadi al-Jarf túlsó partján is, ahol 1960-ban Gregory Mumford feltárta a Tell Ras Budran ősi erődítményt. A papiruszok és az erőd együttesen a történelemben először utalnak egy hajózási útvonalra a Vörös-tengeren. Ez az ókori Egyiptom legrégebbi régészetileg kimutatott vitorlás útvonala. Tallet szerint a kikötő az ókori Egyiptom egyik legendás tengeri kikötője lehetett egyben, ahonnan expedíciók indultak a híres aranyországba, Puntba. 

A P. Tallet úgy gondolja, hogy a Nagy piramist fedő köveinek szállítására vonatkozik a napló. 10 naponként 2-3-szor fordultak, 200 darab kb. 2.5 tonnás követ szállíthattak havonta. A több mint 100 tagú csapat 40 hajósból is állt. Egy hajó 5-10 db követ szállított. A napló alapján következtetni  lehet az Egyiptomi Birodalom szervezettségére, logisztikájára: sok csapat szinkronizált tevékenysége volt szükséges a piramis köveinek szállításához, építéséhez, akik közül az egyik a közel 200 kilométerre lévő kikötőben is tevékenykedett. Az egyiptomi adminisztráció magas szinten történt szervezettségét bizonyítja a papirusz.

 

 

 

A papirusz kisimítva, töredékes állapotban találták (4)