Az összes fáraó sírt feltörték, többségüket még az Ókorban. A fáraók építészei okos védelmi módszereket találtak ki a sírok feltörése ellen, eredménytelenül. A múmiákba temetett ékszerek miatt a múmiákat megrongálták, elrabolták. A piramisépítések korszakának azért lett vége, mert a Királyok Völgyét védhetőbbnek gondolták, de nem volt az. Néhány ókori papirusz a sírrablásokra vonatkozóan tartalmaz történeteket, ismertetjük a tartalmukat. Két piramist, továbbá néhány sír szerkezetét megvizsgáltuk a Királyok Völgyében: az építészek gondos munkát végeztek, a sírrablók pedig még gondosabbat. /
ANCIENT EGYPTIAN TOMB RAIDS: All the tombs of the Pharaohs were broken into, most of them in Antiquity. The architects of the pharaohs devised clever defensive methods against tomb break-ins, to no avail. The jewellery buried in the mummies caused the mummies to be damaged and stolen. The era of pyramid building ended because the Valley of the Kings was thought to be more defensible, but it wasn't. Some ancient papyri contain stories of tomb robberies, and we describe their contents. We have examined some of the pyramids and the structures of some of the tombs in the Valley of Kings: the architects did a careful job and the grave robbers did an even more careful job.
BEVEZETÉS
Az irodalomban óvatosan úgy fogalmaznak, hogy ritka az a sír, amit nem törtek fel. Valóban minden fáraósírt és fontosabb sírt feltörtek, Tutanhamon sírját kétszer, mielőtt Carter törte fel. A fáraók építészei okos és fondorlatos építési módszereket találtak ki a sírok védelmére, de a sírrablók megkerülték - szó szerint: kerülő alagutakat ástak- a védelmi berendezéseket. A piramisépítések korszakának azért lett vége, mert a Királyok Völgyét védettebbnek gondolták és a Nílus piramisoknál folyó 2-3 méter mély ága feltöltődött. (Az is lehetséges, hogy a Nílus néhány km -el nyugatabbra folyt.)
I. Amenhotep fáraót (i. e. 1520 körül) annyira aggasztotta a sírja kifosztásának lehetősége, hogy új temetkezési helyet építtetett a sivatagban fekvő és nehezen megközelíthető Deir el-Medinában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dejr_el-Medina), ami egy ókori település a thébai nekropolisz nyugati oldalán lévő völgyben, a Királynők völgyétől délre fekvő ókori sírépítő falu. A 18. dinasztiától kezdve a királyok sírjait építő munkások innen jártak dolgozni a jól kitaposott ösvényeken a közeli Királyok és Királynők völgyébe. I. Amenhotep egy ravasz tervvel is előállt: épített magának egy piramist is, amelynek belsejében alagutak labirintusa, rejtett szobák és titkos ajtók voltak. A piramist építő embereknek minden nap bekötött szemmel kellett bemenniük, így csak a fáraó ismerte a pontos elrendezést. Ennek ellenére kirabolták a sírját. (Másról is nevezetes: Amenhotep a karnaki építkezésekhez homokkőbányát nyittatott, ezenkívül megkezdte az alabástromkő bányászatát, és a Sínai-félsziget türkizbányáit is megnyittatta. Udvari csillagásza azt állítja egy feliraton a sírjában, hogy feltalálta a vízórát. Az Amenhotep uralkodása alatt íródott Ebers-papirusz a legfontosabb történeti dokumentum az ókori Egyiptom orvostudományára vonatkozóan, ezen a papiruszon maradt fenn egy naptár ünnepnapokkal, mely arra utal, I. Amenhotep átdolgozta a korábbi naptárakat. 1881-ben több más királyi múmiával együtt a Deir el-Bahari-i rejtekhelyen találtak rá Amenhotep múmiájára, melyben nem tettek kárt sírrablók. Szépen megmaradt eredeti múmiamaszkja, ez az egyetlen királyi múmia, melyet nem bontottak ki. https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Amenhotep, de a sírját nem ismerjük.)
Az Újbirodalomban a fáraók sírjai a föld alatt helyezkedtek el, hogy megnehezítsék a rablást és a bejáratokat gondosan elrejtették*. A Királyok völgyében, amikor felfedezték Tutanhamon sírját kiderült, hogy kétszer is kirabolták. A további fosztogatástól csak az mentette meg, hogy véletlenül eltemették a bejáratát, amikor a munkások a közeli VI. Ramszesz sírkamrát építették. Thébában a sírrablók felnyitották a múmiákat, hogy a múmiákban lévő kincseket megtalálják. Egy papirusz még egy korabeli elkövetőt is jelez: Paneb-et azzal vádolták (és valószínűleg bűnös is volt), hogy számos tárgyat ellopott II. Szethy sírjából. A papiruszok alapján többet lehet tudni a sírrablásokról, a kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Az egyiptomi fáraók gyakran vezettek feljegyzéseket a sírjaikban lévő értékes tárgyakról. Gyakran a fáraók a sírokban figyelmeztetéseket hagytak a szerencsétlenségekről és átkokról, amelyek mindenkit sújtanak, aki a kincsekhez vagy a holttestekhez nyúl, ami nem riasztotta el a sírrablókat. Az ókori világban Egyiptomon kívül is számos példa volt a sírrablásra.
PAPIRUSZOK A SÍRRABLÁSOKRÓL
Az Amherst-papirusz (https://en.wikipedia.org/wiki/Amherst_papyri) i. e. 1100-ból származó bírósági feljegyzések részét képezi, az IX. Ramszesz alatt elkövetett sírrablásokkal foglalkoznak. Az egyik részben a dokumentumok részletesen leírják II. Szobekemszaf sírjának i. e. 1570 körül történt meggyalázását Thébában, az ókori Egyiptom fővárosában.
Az Amherst-papirusz tartalmazza a felelősök tárgyalásait és vallomásait: https://en.wikipedia.org/wiki/Abbott_Papyrus. Az első sírrablásokat az Újbirodalom időszakában, a huszadik egyiptomi dinasztia fáraójának, IX. Ramszesznek (i. e. 1124 - i. e. 1106) uralkodása idején dokumentálták. Kelet-Theba Paser nevű polgármestere jelentést készített a Királyok Völgyében történt sírrablások sorozatáról. A jelentésben azzal vádolta a nyugat-tébai polgármestert, hogy vagy részt vett a sírrablásokban, vagy hanyagul látta el a sírok védelmével kapcsolatos feladatait. A vádat soha nem bizonyították be.
Érdekesség: az ókori Egyiptomból származó papiruszok listája: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_papyri_from_ancient_Egypt , amely a legismertebb, hieroglifákkal, hieratikus, demotikus vagy ógörög nyelven írt papiruszokat tartalmazza. Nem tartoznak ide a külföldön talált vagy bibliai szövegeket tartalmazó papiruszok, amelyek külön listán szerepelnek. A legrégebbi papiruszok nem sírrablással foglalkoznak:
Az Abbott, Amherst és Leopold II. papiruszok a sírrablás egyik legkülönösebb esetéről számolnak be, amely az Újbirodalom végén (i. e. 1539-1077), IX. Ramszesz uralkodása idején történt. Az Abbott papirusz (https://en.wikipedia.org/wiki/Abbott_Papyrus) az Újbirodalom idején, a XX. Dinasztia idején elkövetett egyiptomi sírrablásokról ír. Betekintést nyújt a két thébai rivális, Pawero és Paser közötti botrányba is. A papirusz eredeti tulajdonosa/keresője ismeretlen, 1857-ben vásárolták meg a kairói Dr. Henry William Charles Abbott-tól, innen az elnevezése, 218 centiméter széles és 42,5 centiméter magas. Írásmódja hieratikus. A fő dokumentum hét oldalból áll, a hátoldalán két tolvajlista található és az irat nagyszerű állapotban van.
Az Abbott-papirusz a sírrablásokkal foglalkozik, de az alapjául szolgáló rejtvény két rivális, Paser, Théba keleti partjának polgármestere és Pawero, Théba nyugati partjának polgármestere közötti viszály, és Pawero szemszögéből íródott IX. Ramszesz uralkodásának 16. évében. A 18. napon az Abbott-papirusz leírja a Pawero által feltört sírok átkutatását. A bizottság tíz királyi sírt kutatott át. A kutatás eredménye az lett, hogy II Szobekemszaf király sírját, az Isteni Adoratrix birtokának kántornőinek négy sírja közül kettőt, valamint a polgárok összes sírját megbolygatták. A 19. napon az Abbott-papirusz szerint újabb sírkutatásra került sor a Királynők Völgyében és Ízisz királynő sírjánál. A kutatás lebonyolításával megbízottak magukkal hoztak egy rézművest, aki bevallotta, hogy lopott Ízisz sírjából és a Királynők Völgyének sírjaiból. A rézműves a keresés során nem tudott rámutatni az általa meggyalázott sírokra, még azután sem, hogy brutálisan megverték. A nap hátralévő részét a sírok átkutatásával töltötték, és az eredmények azt mutatták, hogy egyik sírt sem rongálták meg. A 19. napon is ünnepelték, hogy a sírokat nem háborgatták. Paser azt hitte és kijelentette a tisztviselőknek, hogy az ünnepség egyenesen őt célozta meg, és öt vádat fog feljelenteni a fáraónak a rablók ellen. A 20. napon az Abbott-papirusz leír egy beszélgetést Pawero és Khaemwaset vizír között. A beszélgetés a Paszer által állított öt vádpont kivizsgálásával végződött. A 21. napon összeült a thébai nagybíróság. A Paser által 19-én felhozott vádak megvizsgálása és a rézművesek kihallgatása után Paser hiteltelenné vált. Az Abbott-papirusz a Leopold II. papiruszhoz viszonyítva segít teljesebb képet alkotni a IX. Ramszesz dinasztia alatti XX. dinasztia sírrablásairól. Az Abbott-papirusz Szobekemszaf király sírján keresztül kapcsolódik a Leopold II. papiruszhoz. Az Abbott-papiruszban Sobekemsaf II. király sírját vizsgálták, és vandál módon megrongálva találták.
A Leopold II. papirusz feljegyzi a Sobekemsaf király sírjának megrongálásával vádolt tolvajok vallomását (https://en.wikipedia.org/wiki/Papyrus_Leopold_II). Az ókori egyiptomi Papirusz Leopold II (eredetileg Amherst Papirusz VI., https://en.wikipedia.org/wiki/Amherst_papyri) című dokumentum a IX. Ramszesz alatt elkövetett sírrablásokkal foglalkozó eredeti bírósági feljegyzések része, és a IX. Ramszesz 16. évéből származik. A dokumentum nyolc férfi vallomását tartalmazza, akik betörtek II. Sobekemszaf sírjába, valamint a bűncselekmény rekonstrukciójának leírását. Rávilágít az ókori egyiptomi bíróságokon követett gyakorlatra: a vallomások kicsikarása kettős bottal való ütlegeléssel, a lábuk és kezük megverésével, a bűncselekmény helyszíni rekonstruálása, valamint a gyanúsítottak bebörtönzése egy templomban. A dokumentum fontos a büntetés gyakorlatának megértéséhez Egyiptomban a 20. dinasztia idején.
PIRAMISOK ÉS A SÍROK SZERKEZETE
A első piramis védelmi rendszere:
A Dzsószer piramis (i. e. 2650, 61 méter magas) alatt a sírkamra 28 méter mélyen helyezkedik el. A labirintus 6 km hosszú, kb. 40 ezer kővázát találtak
Az első piramis-sír megközelítését eredetileg egy óriási kürtő, akna biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter volt, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas első masztaba tetejéig). Az építés későbbi szakaszaiban föld alatti galériák, termek sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással. A labirintusban Dzsószer fáraó elődjeiek edény gyűjteményét és sok ezer állatmúmiát találtak, többek között madarakat, kutyákat, majmokat, bikákat. Az edényeken megtalálták a korábbi fáraók neveit, ezért gondolják gyűjteménynek. A labirintust kékes zöld, türkízt utánzó mázas csempékkel díszítették.
11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. A sírkamra is szakaszosan épült, eredetileg alabástrom falakkal és diorit-agyagpala padlóval rendelkezett, ezt cserélték később gránitra. Egy nagy, sok tonnás gránitlap fedte a sírt, a sírt feltörték, megkerülték a gránitlapot.
1. Eredeti bejárat, 2. Turista bejárat, 3, 4. Föld alá vezető járat, 5. A befejezetlen földalatti kamra, 6. Feljárat, 7. A királynő kamrája, csak elnevezés, vallási funkciójú szellőzőkkel, 8. Vízszintes járat, 9. Nagy galéria, 10. A király kamrája, szellőzővel, 11. Kútakna
Az i. e. 2500-ban uralkodó, a gízai Nagy Piramisban nyugvó Kheopsz királyt (egyiptomi nevén Hufu) a 19. században rabolták ki a tolvajok, akik robbanóanyaggal robbantották fel a vastag kőajtókat.
III. dinasztia – kőből épített lépcsős piramisok (Szakkara, Zavijet el-Arjan)
IV. dinasztia – gúla alakúra tervezett és épített piramisok, melyeknél a méret meghatározó tényező (Dahsúr, Mejdúm, Gíza, Szakkara) V. dinasztia – belső szerkezetükben lépcsős piramisok, melyeknek fokait kitöltötték, hogy gúla alakúak legyenek (Szakkara, Abu Szir, Szakkara) VI. dinasztia – uniformizált alépítmények és a piramisszövegek megjelenése (Szakkara) VIII. dinasztia – kis piramisok (Szakkara) XII. dinasztia–XIII. dinasztia – kő támfalakkal megerősített, „szabványosított” méretű agyagtégla-piramisok (el-List, Dahsúr, Hovare, Mazgúna).
Válságos időkben a sírrablások gyakoribbak voltak. Az első átmeneti időszakban (i. e. 2100-1940), a 6. egyiptomi dinasztia bukása után az országban olyan viszályok és felkelések törtek ki, amelyek felborították a társadalmi rendet. Egy korabeli szöveg (A bölcs Ipuwer intelmei) már figyelmeztetett: „Nézzétek a fosztogatókat mindenütt” és „amit a piramis elrejtett, az üresen maradt”.
A piramisok és a sírok építői számos óvintézkedést tettek a fosztogatások elkerülése érdekében, ennek ellenére nagyon ritka az olyan egyiptomi sír, amelyet nem fosztottak ki. A 4. dinasztia királyaival együtt az első piramisokba eltemetett kincsek közül semmit sem találtak meg az építményekben, és a holttesteket sem. Nem volt titok, hogy ahogy a temetkezési eljárás bonyolultabbá vált, úgy nőtt a királyi és nem királyi múmiák mellé temetett sírmellékletek értéke is. Az aranyozott koporsók, a drágakövekből készült amulettek, az importált műtárgyak mind túl csábítónak bizonyultak a tolvajok számára. Amikor a balzsamozók elkezdtek védő amuletteket, drágaköveket, aranyat vagy ezüstöt mellékelni a múmiákba, még az elhunyt holttestét is veszély fenyegette. A rablók már nem sokkal a király temetése után kifosztották a királyi sírokat, és bizonyíték van arra, hogy a sírok védelmével megbízott nekropolisz-alkalmazottak között is rablók voltak. Az ókori tolvajok alagutakat ástak, vagy a temetést szervező emberek még a sír lezárása előtt elvitték az értékeket. A fáraók építészei a záraktól kezdve a hamis átjárókig, a csúszó kő csapóajtókig és a törmelékkel teli gödrökig sok mindent kitaláltak, hogy meggátoljanak, betemessenek mindenkit, aki megpróbált bejutni.
V. Ramszesz sírja (https://www.worldhistory.org/article/1095/tomb-robbing-in-ancient-egypt/)
A 16. századtól, a XVIII. – XX. dinasztiák idején) királyok és nagy hatalmú nemesek számára már a Királyok Völgyében épültek a sírok. A sírokat bezárták és lepecsételték. A sírok titkos kamrákat tartalmaztak, a kincseket tartalmazó sírkamrákat nehéz volt megközelíteni. A sírokba vezető bejárati folyosókat vagy aknákat hatalmas kőlapokkal és törmelékhalmokkal zárták el. Voltak vakjáratok és csapóajtók. Rejtett lyukak és kutak. Még olyan drótok is voltak, amelyek a sírrablók lefejezésére szolgáltak. Azt is hitték, hogy az ókori egyiptomiak mérget használtak a sírok bevonatában vagy porokban, amelyek a levegőbe kerültek, amikor a köveket megbontották. Végül pedig a sírokat nekropoliszőrök őrizték. Ezeket a biztonsági intézkedéseket az ókori sírrablók mind megkerülték. Volt amikor az egy csapda működött: több ezer évvel később egy régész egy halott tolvaj nyomaira bukkant a „munka” közepén.
Az egyiptomi Királyok Völgyében található sírok többségét a lezárásukat követő száz éven belül kirabolták (köztük a híres Tutanhamon király sírját is, amelyet legalább kétszer kiraboltak, mielőtt 1922-ben felfedezték) Mivel a legtöbb leletet az ősi temetkezési helyekben találták, a történészek és régészek a sírok állapotán és a feltételezett hiányzó tárgyakon keresztül meg tudják állapítani, hogy a sírt kirabolták-e.
A legmeglepőbb sírrablók az uralkodó fáraó megbízásából tevékenykedő rablók voltak. Számos példa van arra, hogy fáraók sírboltokat törtek fel, és azokat saját temetkezéseikhez használták fel. A fáraók az előző fáraók sírjait is használták temetkezésre. Ha egy sírt vagy sírkamrát egyszer már meggyaláztak vagy kiraboltak, akkor megengedett volt a tárgyak eltávolítása és az, hogy saját temetéseikhez használják fel azokat. Csak az eredeti sírrabló volt büntethető.
Mivel minden múmiát a kincseik listájával együtt temettek el, a listák megkönnyítették a sírok kirablását.
A rablók közé tartoztak azok az emberek is, akik a sírokon dolgoztak, és a tisztviselők is és azok, akik a sírokat őrizték, és még a balzsamozókat is sírrablóként ismerték, akárcsak az ókori egyiptomi papokat és írástudókat. Ha egy sírrablót elkaptak, a büntetés kemény és szigorú volt. A rablást, mint bűncselekményt, halállal büntették, ami általában azt jelentette, hogy élve elégették vagy lefejezték és felnyársalták. Ez vallási problémát jelentett a tolvaj számára, mert ha elégették, akkor csak hamu maradt belőle, és nem volt olyan test, amely képes lett volna a túlvilágra jutni. Egyiptom a perzsák Kr. e. 525-ben történt bevonulásáig készpénz nélküli társadalom volt, ami egy másik probléma, csak cserekereskedelemmel lehetett túladni a lopott tárgyakon.
A pusztítás akkora volt, hogy a 21. dinasztia idején (i. e. 1076-944) úgy döntöttek, hogy a királyi múmiákat kiveszik a sírjaikból, és barlangokban helyezik el, hogy megvédjék őket az állandó fosztogatástól. Sok ilyen „rejtekhelyet” évszázadokkal később fedeztek fel a régészek, például a híres Deir el-Bahari rejtekhelyet 1871-ben, amely az egyiptológia egyik legelképesztőbb lelete. Az ősi sírok kifosztása évszázadokon át folytatódott, és amikor a régészek a 19. század végén megérkeztek Egyiptomba, egyetlen ép sírt sem találtak.
Lejárat V. Ramszesz sírjába (https://madainproject.com/kv9_(tomb_of_ramesses_v_and_ramesses_vi))
Az egyik leghíresebb sírt, Tutanhamon király sírját kétszer is kirabolták, mielőtt Howard Carter a 20. század elején történelmi jelentőséggel bíró módon megnyitotta volna. A külső ajtónyíláson egy lyukat találtak, amelyet újra vakoltak és lezártak; ezt csakis egy sírrabló tehette. A becslések szerint Tutanhamon király sírját először i. e. 1500 és 1300 között rabolták ki. Az első kifosztás során elvitt tárgyak között feltételezhetően kőkorsók, aranyozott fa, borotvák, bronz nyílhegyek és egy aranyozott kapocs voltak, amelyek mind az előszobából származnak. Az első rablócsoport csak a melléképületben és az előkamrában tevékenykedett, míg a második rablócsoportnak az egész sírhoz hozzáfért, és körülbelül nyolc órán át fosztogatott. A legtöbb ékszert, valamint számos nemesfémből készült edényt vittek el.
A második csoport, amelyik a sírba is bejutott, sok apró értékes tárgyat ott hagyott. Van olyan elmélet, hogy egy hírtelen jött nagy eső és árvíz miatt félbe hagyták a rablást. A rablók feltehetően vászon, kozmetikumok és fémek után kutattak. A kozmetikumok az ókori Egyiptomban nagy becsben tartott és drága árucikkek voltak. A második csapat a fáraó ékszerei és más tárgyai iránt érdeklődtek, és Carter becslése szerint az ékszerek mintegy kétharmadát a második rablás során lopták el.
II. Thotmeszsírját és múmiáját sírrablók megrongálták. III. Thotmesz sírját és múmiáját is feldúlták a sírrablók. A károk olyan nagymértékűek voltak, hogy a múmia burkolatát fel kellett újítani a múmia újra temetéséhez.
A Deir el-Medina-i élet-munkaviszonyok i. e. 1156 körül, III. Ramszesz uralkodása alatt romlottak meg, amikor a havi szállítmányok először késve, majd teljesen elmaradtak. (https://www.worldhistory.org/article/1095/tomb-robbing-in-ancient-egypt/). Ezek nem luxuscikkek vagy prémiumok voltak, hanem a munkások bére - élelemben, ellátmányban és sörben fizetve -, amelyre a megélhetésükhöz volt szükségük. Az ellátórendszer meghibásodása a történelem első munkássztrájkjához vezetett, amikor a munkások letették a szerszámaikat, kisétáltak a munkából, és Thébába vonultak, hogy követeljék a fizetésüket.
Bár a sztrájk eredményes volt, és a falusiak megkapták a bérüket, az alapvető problémát, vagyis azt, hogy az ellátmányok rendszeresen eljussanak a faluba, soha nem oldották meg. A Deir el-Medinába irányuló kifizetések az Új Egyiptomi Királyság fennmaradó időszakában újra és újra elmaradtak, mivel a központi kormányzat folyamatosan veszített hatalmából, és az azt fenntartó bürokrácia szétesett.
"Szokásunkhoz híven elmentünk kirabolni a sírokat, és megtaláltuk Sobekemsaf király piramissírját, ez a sír nem olyan, mint a piramisok és a nemesek sírjai, amelyeket általában ki szoktunk rabolni. Fogtuk a rézszerszámainkat, és a legbelső részen keresztül utat törtünk magunknak a király piramisába. Megtaláltuk a földalatti kamrákat, és meggyújtott gyertyákat a kezünkbe véve leereszkedtünk. Megtaláltuk az istent a sírhelye hátsó részén fekve. Mellette pedig megtaláltuk Nubkhaas királynő, hitvesének sírhelyét, amelyet gipsz védett és őrzött, és törmelékkel borított. Felnyitottuk szarkofágjukat és koporsójukat, és megtaláltuk a király karddal felszerelt nemes múmiáját. Nyakán számos amulett és arany ékszer volt, és aranyból készült fejdíszt viselt. A király nemes múmiáját teljesen beborította arany, koporsóját pedig kívül-belül arannyal és ezüsttel díszítették, és drágakövekkel intarziázták. Összegyűjtöttük az aranyat, amit az isten múmiáján találtunk, beleértve az amuletteket és az ékszereket, amelyek a nyakán voltak. Felgyújtottuk a koporsójukat.
Néhány nap múlva a thébai kerületi tisztviselők megtudták, hogy nyugaton raboltunk, és letartóztattak, majd bebörtönöztek Théba polgármesteri hivatalába.
Fogtam a húsz dénár aranyat, amely az én részemet jelentette, és odaadtam Khaemopénak, a thébai partraszállási rakpart kerületi írnokának. Ő elengedett, én pedig visszatértem a társaimhoz, és ők kárpótoltak a részemmel. Így szoktam hozzá a sírrabláshoz."
Amenpanufer vallomásának hangneme egészen kényelmes, mintha nem lenne mitől tartania. Állítása, miszerint fizetett a kerületi írnoknak, értelmezhető pénzbírságként is, de a legtöbb tudós kenőpénzként ismeri el, mivel ez a gyakorlat meglehetősen elterjedt volt. Amenpanufer sorsa a vallomása után ismeretlen. Az általa említett deben az ókori Egyiptomban a pénzgazdaság i. e. 525 körül a perzsák által történő bevezetése előtt használt pénzegység volt; a Szobekemszaf sírjában említett isten pedig a király személyes istensége lehetett, aki ugyanúgy vigyázott rá, mint ahogyan Tutanhamon sírjában Isis, Nephthisz, Neith és Serket aranyszobrai is.
A rablók közé tartoztak azok az emberek is, akik a sírokon dolgoztak, és a tisztviselők is és azok, akik a sírokat őrizték, és még a balzsamozókat is sírrablóként ismerték, akárcsak az ókori egyiptomi papokat és írástudókat. Ha egy sírrablót elkaptak, a büntetés kemény és szigorú volt. A rablást, mint bűncselekményt, halállal büntették, ami általában azt jelentette, hogy élve elégették vagy lefejezték és felnyársalták. Ez vallási problémát jelentett a tolvaj számára, mert ha elégették, akkor csak hamu maradt belőle, és nem volt olyan test, amely képes lett volna a túlvilágra jutni. Egyiptom a perzsák Kr. e. 525-ben történt bevonulásáig készpénz nélküli társadalom volt, ami egy másik probléma, csak cserekereskedelemmel lehetett túladni a lopott tárgyakon.
