HAJÓK TÖRTÉNETE: CAESAR ÉS KLEOPÁTRA HAJÓJA
(2024 október)
A Thalamegos (többes számban: Thalamegoi) egy lakóhajó féle volt, egy ókori jacht. A Níluson teherszállítóként és kompként is használták. A leghíresebb és legnagyobb thalamegos egy hatalmas ikertörzsű katamarán volt, egy kétszintes nílusi palotabárka, amelyet IV. Ptolemaiosz hellén király (i.e. 244 - 204) rendelt magának és feleségének, III. Arszinoinak kb. i. e. 200-ban (https://en.wikipedia.org/wiki/Thalamegos). Egy másik híres thalamegoson Caesart látta vendégül Kleopátra i. e. 47 -ben, egy több hetes nílusi utazáson, D-re, kb. 800 km-re Coptosba utaztak Alexandriából. 400 hajó kísérte az uralkodói hajót.
Majdnem két évszázad után írta Appian, az egyetlen ókori tekintély, aki Caesarról beszél. "Utazást tettek a Níluson, egy 400 hajóból álló flottilla megszemlélte az országot Kleopátra társaságában, és más módon is jól érezte magát vele" (The Civil Wars, II.90; még Dio, Roman History , XLII.45.1 "Egyiptomban még tovább fogva tartotta volna"). A későbbi források már nem említik a körutazást, igaz, Caesar rövid ideig tartózkodott Alexandriában.
IV. Ptolemaiosz talamegóinak népszerűsége miatt általában palotabárkáknak, úszó palotáknak nevezik őket, a név egy bárkatípusra utal. A becslések szerint a thalamegos körülbelül 87 méter hosszú, 18 méter magas és 13 méter széles volt. Feljegyezték, hogy II. Ptolemaiosz Philadelphusnak 800 hasonló hajója volt, amelyeket katonai szolgálatra is lehetett használni (tessarakonteres). Némelyiket a Níluson való cirkálásra használták kormányzati üzleti és vallási szertartások céljából. Voltak thalamegoi is, amelyeket kedvtelésből vagy teherszállítónak használt.
A rodoszi Callixenus írta Philopator hajójáról: a Thalamegosok hossza fél stadion volt, szélessége pedig a legszélesebb része 30 sing. Magassága a pavilon szerkezetével együtt majdnem elérte a 40 könyököt. Formája nem hasonlított sem hadihajókra, sem kereskedelmi hajókra, hanem a folyó mélységének megfelelően alakították át. Így az alsó rész sekély és széles volt, de pavilon magas volt. A felső részek, és különösen az orra jelentősen nyújtott volt, Kettős teste és tatja volt, a folyón nagy hullámok is előfordultak.
Köztes belsejében épültek a bankett termek, a hálószobák és minden egyéb, ami a mindennapi élethez szükséges. Az elején egy Dionüszosznak szentelt kamrára bukkantak; tizenhárom heverő volt benne, és oszlopsor vette körül. Aranyozott párkánya volt, a mennyezetet az istennek megfelelően díszítették. Ebben a teremben a jobb oldalon egy mélyedést alakítottak ki, amelyet valódi arannyal és drágakövekkel borítottak, így úgy nézett ki, mint egy kőfal. Ebben a királyi család páriai márványból készült portréi, szobrai voltak elhelyezve.
A tessarakonteres óriás hajó (https://en.wikipedia.org/wiki/Tessarakonteres ): Tessarakonteres (görögül:„negyven soros”), vagy egyszerűen „negyvenes”, egy nagy katamarán gálya volt, amelyet a hellén korban épített IV Ptolemaiosz Philopator Egyiptomban. Számos ókori forrás leírja, amelyeket Lionel Casson modern kutatásai is alátámasztanak*, hogy a hajó hatalmas mérete miatt nem volt használható, inkább álló- vagy utazóhajó volt, és nem egy hatékony hadihajó. A „negyvenes” elnevezés nem az evezők számára utal, hanem az evezősök számára, akik az egyes evezőpadokon hajtották a hajót. A méreténél fogva ez lett volna a legnagyobb hajó, amelyet az ókorban építettek, és valószínűleg a valaha épített legnagyobb emberi erővel hajtott hajó volt.
IV. Ptolemaiosz Philopator (i.e. 244 - 204) építtette Alexandriában, állatfigurák díszítették a hajó orrát és a tatját. "Negyvenes" hajó volt, a két 20-as szekcióban, 8+6+6 vagy 8+7+5 osztásban ülhettek az evezősök és három sorban. Ha "negyvenes" katamarán volt, akkor 4x10-en ültek egy szekcióban, a fedélzettel összekötött törzsekben, oldalanként 4+3+3 -s szekciókban. Fel lehet vetni, hogy a nagyon hosszú (15 méter körüli) evezők esetén az evezők útja a végükön olyan nagy, hogy állva eveztek, esetleg tolták és húzták az evezőt egyszerre. Plutarkhosz leírása szerint a hajó csak látványosságnak készült, hadihajóként nem lehetett használni. Hossza kétszáznyolcvan sing (130 m) volt. Négyszáz matróza volt csak tartalékban, négyezer evezőhelye volt, három fedélzeten. A fedélzeteken közel háromezer fegyveresnek is volt hely. IV. Ptolemaiosznak sokevezős hajógyűjteménye volt, egyik kikötőből a másikba járt, hogy utasításokat és ötleteket adjon, segítséget nyújtson a tervekhez, miközben mindenki, aki látta a hajóit, elámult, nem annyira a számuk, mint inkább a hajók nagysága miatt. Addig még soha nem láttak tizenöt vagy tizenhat evezős gályákat.
*
"Egy negyvenes szekció két három soros húszasból állt: [Lionel Casson (1994). "Chapter 7: The Age of the Supergalleys" (PDF). Ships and Seafaring in Ancient Times. University of Texas Press. p. 86. ISBN 029271162X. Archived from the original (PDF) on 2004-05-04.], nyolc evezőst a felső sorban, hét a középsőben és öt az alsó sorban." Két "húszas" katamaránként talán 4000 evezőssel, hajótestenként 2000, tehát oldalanként 1000 evezős lenne. A 130 méteres hossz elégséges helyet biztosítana az 50 függőleges, egyenként három evezővel ellátott szekciónak, és minden függőleges szekcióban 20 evezős férne el (innen a "húszas" elnevezés). Casson felvetette, hogy lehetséges, hogy a két belső oldalt nem szerelték fel evezőkkel, és az ottani evezősök csak tartalék legénységként szolgáltak a külső oldalon lévők számára, így a "negyvenes" külső oldalán kétszer annyian, 2000-n is evezhettek, egy evezőpadon többen.
Méretek:
Hosszúság: 280 sing, 420 láb (130 m)
Szélesség: 38 cubit, 57 láb (17 m) (katamarán hajótestenként).
Magasság a vízvonaltól a tat csúcsáig: 53 cubits, 79,5 láb (24,2 m)
Magasság a vízvonaltól a hajóorr csúcsáig: 48 cubits, 72 láb (22 m)
A kormányevezők hossza, 4 db.: 30 cubit, 45 láb (14 m)
Leghosszabb evezők: 38 cubit, 57 láb (17 m)
Evezősök száma: 4000
Tisztek, matrózok, fedélzetmesterek: 400
Tengerészgyalogosok száma: 2,850
Szélesség: 38 cubit, 57 láb (17 m) (katamarán hajótestenként).
Magasság a vízvonaltól a tat csúcsáig: 53 cubits, 79,5 láb (24,2 m)
Magasság a vízvonaltól a hajóorr csúcsáig: 48 cubits, 72 láb (22 m)
A kormányevezők hossza, 4 db.: 30 cubit, 45 láb (14 m)
Leghosszabb evezők: 38 cubit, 57 láb (17 m)
Evezősök száma: 4000
Tisztek, matrózok, fedélzetmesterek: 400
Tengerészgyalogosok száma: 2,850
Hypozomaták (a fedélzet alatt futó, hosszanti merevítő kötelek) száma 12 db, 900 láb hosszúak.
A hatalmas hajó vízre bocsátásához egy akkoriban újszerű szárazdokk-konstrukciót talált ki egy föníciai: a hajó alá egy, a hajó hosszával megegyező hosszúságú árkot ásott, az árokba öt sing (2.3 m) -es, tömör kőből készült támasztékokat épített, és az árok teljes szélességében, egymástól négy sing távolságra gerendákat fektetett; majd a tenger felől csatornát csinált, és a kiásott szárazdokkot vízzel töltötte meg, amelyből a hajót könnyedén ki- és visszavontatta; azután az eredetileg kialakított bejáratot lezárta, és a vizet szivattyúk segítségével ismét leeresztette; ekkor a hajó biztonságosan állt a parton.
