ŐSI KÁNAÁNI ÉS MEZOPOTÁMIAI BÁNYÁK ÉS KERESKEDELMI UTAK I.E. 1200 ELŐTT

(2018) 

ABSTRACT:  A korszakból nem maradtak fent térképek, nem voltak épített utak sem. Kutatási eredményekből, töredékekből lehetett összerakni, hogy a karaván-, a kereskedelmi- és hadiösvények honnan hova vezettek, talán a palota és templomgazdaságok, kikötők között:  forrásokhoz, bányákhoz. Első sorban a nagy folyók mentén haladtak a távolsági-kereskedelmi utak, a gázlókhoz. / ANCIENT CANAANITE AND MESOPOTAMIAN MINES AND TRADE ROUTES BEFORE 1200 BC: There are no maps from the period, and there were no roads built. From research, fragments, it was possible to piece together where the caravan, trade and military routes led from where to where, perhaps between palace and temple farms, ports: to springs, mines. The first line of long-distance trade routes ran along the great rivers, to the fords.

BEVEZETÉS

Nincs forrásmunka, de az agyagtáblák, egyiptomi feliratok és kutatási eredmények (1) alapján sok részletet meg lehetett fejteni. Fejtörést okozhat, hogy a városnevek sokszor három változata is lehet, az időben utolsó valamilyen Tell vagy Tepe, lehetőség szerint az ókori neveket használjuk. A selyem, tömjén és borostyán utak későbbiek, de a só utak ősi utak.

A fontos térképekre vonatkozó forrás: (http://www.hebraisztika.hu/downloads/2007-08-I-Okori_kelet_program-PDF.pdf: Michael Roaf, A mezopotámiai világ atlasza (Az ókori Mezopotámia, Anatólia, Irán,Palesztina és Szíria) (Budapest: Helikon Kiadó – Magyar Könyvklub, 1998) és John Baines & Jaromír Málek, Az ókori Egyiptom atlasza (Budapest: Helikon Kiadó, 2000)

A későbbi időpontra vonatkozó térképből ki lehet találni a korábbi útvonalakat, jó példa erre a Via Maris út (és a Holt-tenger Ny-i oldalán a Királyok Útja): Memphisből Tanison keresztül Gázán át vezetett az egyiptomiak útja Bybloszba. Az út története, hogy Byblosz egyiptomi kikötő volt, és azokat az árukat, melyeket nem tudtak szárazföldön karavánokkal szállítani, azt tengeren hajókkal szállították a part mentén hajózva, minden este kikötve. Egyiptom a hajóépítéshez szükséges cédrusfát Bybloszból szállította be i.e. 2650 után. Ennek megfelelően D-Kánaán a korai dinasztiáktól kezdve egyiptomi felségterület volt legalább a Byblosz-i kikötőig, sokszor távolabb is. A hajókat a parton kisérték, olyan fontosak voltak, hogy a fáraók felügyelőt neveztek ki egy-egy szállítmány kisérésére.   

A Memphiszből Keletre menő déli út háromfelé ágazott: az Északra menő út hadi és kereskedelmi út volt Kadesh felé Hazoron keresztül, ez a Királyok Útja. III. Thotmesz Karkemish-ig, I.Ramszesz, III.Ramszesz ezen vonult fel nagy seregekkel. A Keletre menő, a Sinai-i, Timna -i malachit és türkiz bányákhoz vezetett, és Délre az Arábiai- Félszigetre jártak a karavánok sóért, tömjénért: Az egyik sószállító út a mai Petrából megy D-re, Mekka felé vezetett. 

 Ókori kereskedelmi utak Mezopotámia környékén, Egyiptom irányában(4)

Mezopotámia területén található só (Ebla és Mári közelében van egy-egy lelőhely), de kevés: i.e. 1400 körül az Ugariti hajókkal is exportálták (1), Dilmunból is hajóval szállították,  K-Arábiából tevekaravánokkal. Az Assurból K-re menő út az ón, rézszállítás útvonala, majd részletesen tárgyaljuk.

ÓKORI BÁNYÁK

 Ókori mezopotámiai bányák (J. Mladjov kíváló térképe)

A következő térképen az ókori időkben igazán fontos Keletre vezető kereskedelmi utak és bányák találhatóak:

Ókori K-Mezopotámia-i és iráni bányák (4)

Az obszídián és réztárgyak készítésének ősi helyei az É-Anatólia-i Van tó környékén voltak: "Az Ergani Maden gazdag rézbányáitól 20 km-re fekvő Cayönü korai rétegeiben- ld (1, 35.o.), a Van tótól Ny-ra-  a régészek több száz rézgyöngyöt, tűt és egyéb eszközt tártak fel. …egy árt Tell-Magzalijéből ( a vizsgálatok szerint több, mint 1000 km-re fekvő a Közép-Iiránból származó rézből készült…(1.47.o.) A rézércet és a termésrezet szerszám- és ékszerkészítésre használták. Egy Jarim-Tepe I. legalsó rétegében talált ólom karperecet ércből nyerték, amiből arra következtethetünk, hogy a késő Haszúna-kultúra emberei olvasztott és termésrezet is használtak (!)”

A Halaf kultúra helye is a Van tó közelében, attól D-re volt, ahonnan jellegzetes kerámiák származnak. Kellett létezni egy D-re, Assurba menő útnak a Halaf kultúra és az attól É-ra , a Van tó környékén kialakult kultúrák területéről. A korabeli utak - térképek hiányában- gyakran a folyók mentén vezettek. Az alsó térképen látnató, hogy Assurból Ninivén keresztül, a Tigris folyó mentén vezetett az út É-ra és egyik ága Urkis-on,  Shubat-Enlil-en keresztül (az utóbbi I.Samsi-Adda fővárosa, palotagazdasága).  A Mári-Palműra- Qatna-Byblos út Mári egyiptomi kapcsolatát biztosította. A Kanesh (Kültepe, Nesa)-ból -Van tóhoz menő út (https://en.wikipedia.org/wiki/Kura%E2%80%93Araxes_culture) azért volt fontos a bronzkorban, mert a Thórosz hegységi ércbényákhoz vezetett. A  "Van- tavi vagy Kura–Araxes folyók hurrita kultúrája: D-Kaukázusi civilizáció i.e. 3400 és i.e. 2000 között, a mai Grúzia kivételével, ÉNy-Irán, K- Török o. és Szíria területén. Más nevei Shengavitian, Karaz (Erzurum), Pulur és Yanik Tepe (Iran, Azerbajdzsán az Urmia tó környéke). Ma a Kartli és Kakheti területeket is a korai Kura–Araxes kultúrával kapcsolják össze. Az Arslantepe-i leletek alapján e kultúra átfedésben volt már a közép Uruk kultúrával is. A Kura–Araxes kultúra kezdetei az Erzurum síkságtól Ny-ra, DNy-ra Ciliciától kezdődtek és a tavakig tartottak, az iráni Godin Tepe-ig. A Kászpi tó közelében, attól D-re volt egy ón lelőhelyük, amiről nem sikerült többet megtudni. A kultúra legnagyobb kiterjedése: a mai Szíria (Amuq völgy), Palesztina és részben Török országot, Iránt fedte le. Shengavit település lakott volt i.e. 3200-tól i.e. 2500-ig Jereván közelében, az urartui nyelvet is használták a hurrita mellett. Hurrita írás létezik, de kétnyelvű táblát még nem találtak. Első lefordított írás Máriból, i.e. 1800-ból van, i.e. 2300-ra teszik a hurriták jelenlétét a Felső Zap folyó és Ebla közötti vidéken. Korábbi jelenlétük a származási helyükön, a Van -tó környékén volt. Az i.e. 3000 körüli sírokban a Van- tavi kultúra sírjaiban gazdag arany és ezüst mellékleteket találtak. Valamivel később arzénbronz tőrök, rézöntvények készültek: valószínűleg itt van az Ebla-i fémművesség eredete. Vannak ólomérc lelőhelyek is a Van tó közelében, a viaszveszejtéses fémöntést egy időben találhatták fel ólom és réz esetén (1. 35.o.). Az ólmot nyilván az alacsony olvadáspontja miatt fedezték fel gyorsan, de azért keresték, mert  1% ezüstöt tartalmaz az érce, a galenit. Abban a korban az ezüst értékesebb volt, mint az arany, mert keményebb fém. Feltehetően ezüstércet kerestek és rézércet találtak.

Az Óasszír Kereskedelmi út -Óasszír birodalom nem volt, csak I Samsi-Adad Felső-Mezopotámiai Birodalma i.e. 1840 körül, amikor az Óasszír út rövid ideig nem működött-  annyira fontos az ónkerseskedelem szempontjából, hogy külön térképen mutatjuk be (1). Valószínűleg a K-Afganisztán-i Farahból Assuron keresztül szállították az óningótokat (öntecseket) szamárkaravánokkal Kanisba, Hattusasba illetve Eblába, i.e. 1860 körül a Thórosz hegységben lévő Kestel-i kasziterit lelőhely kimerült. Az Eblai-i és Assur-i palotagazdaságok szervezték (6) a szállítmányokat, rokoni alapon az agyagtáblák tanúsága szerint. A birodalmak saját területükön katonasággal biztosították a karavánokat pár % adó ellenében, a birodalmak határán eladták a karavánt és másik kravánt szerveztek, még a szamarakat is eladták. A pénz szerepét az ezüst töltötte be, de Mezopotámia és Egyiptom talán gabonával is tudott fizetni a távolsági kereskedelemben. 

Óasszír kereskedelmi, később selyemút (1)

Amikor az Óasszír út leállt - nem tudjuk pontosan, hogy miért, feltehetően Hammurápi okozta a leállást és megpróbált egy másik utat szervezni az Eufrátesz mentén, Márin keresztül Emar-ig Eblába, de az út miatt Márival vitába keveredett és i.e. 1757-ben földig rombolta Márit, nem is épült újra-, és ekkor hosszú időre ónhiány lett. 

Párna, ökörbőr alakú rézingót szállítása (20-30 kg súlyú)

. 

 Ugariti K-Ny-i kereskedelmi út (később selyemút i.e. 2000-tól) és a Babylon- Ebla-i út(4)

Babilonból ment egy út Nippuron keresztül az Elám -i Birodalomba, Susa -ba is, továbbá Úr -on keresztül Eridu -ba is, ez volt a tengeri összeköttetés Dilmun felé.

A következő térképen az ókori időkben nagyon fontos egyiptomi bányák találhatóak:

Ókori egyiptomi bányák (4)

Egyiptomnak sok mindene volt, főleg gabonája, sóbányája a Deltában, és núbiai aranya. Ónja és cédrusfenyője nem volt. A kereket és a harci kocsit a hükszoszok ismertetik meg velük i.e. 1600 körül. Borászokat és üvegkészítő mestereket és üveget(!). III. Thotmesz hozott egyik hadjáratából i.e. 1400 körül, Karkemishből (https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Thotmesz).   

Néhány kg súlyú üvegingótok (4)

 BOR, OLAJ, GABONA SZÁLLÍTÁSA

Kínában i.e. 7000-ben, de Grúziában is már i.e. 6000-ben, Iránban i.e. 5000-ben van bizonyíték a borfogyasztásra. Görögországban i.e. 4500-ból. (https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_wine) A legrégebbi szőlészetet Örményországban találták i.e. 4100-ból. A vadszőlő Megtalálható Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban, É-Kánaán partvidékén, DK-Törökországban, Iránban. A leszedett szőlőszemek néhány nap alatt, saját levükben tényleg megerjednek. Fel lehet tenni, hogy több helyen is rájöttek a szőlőlé erjesztésére. Az első présház a mai Ereni-ben (Örményország) volt, ahol egy korabeli cipőt is találtak. A bor, olaj és különösen az edénymáz, fémkészítésben nagy volt a szerencsének a szerepe: az alapanyagok és a gyártási körülmények nem voltak egyenletesek, azonosak. Nem lehetett fix receptúrákat betartani. A változékonyság kedvezett a felfedezéseknek, ez volt a előnyös oldala.

Egyiptomban ismerték a vörös bort már III. Thotmesz előtt, az i.e. 1400-as évek előtt is, ceremóniáknál használták. A fali képek szerint a Nílus- Deltában volt a fáraó szőlészete, a szőlő É-Kánaáni eredetű i.e. 3000-s évekből. Azért mert a vörösbor emlékeztet a vérre, nem itták és nem ajánlották fel az isteneknek. Azt gondolták, hogy a csatában elesettek vére jön fel a földből. Tutanhamon idejében ismerték már a fehér bort is  –öt amforát találtak a sírjában-, bár nem termelték, kereskedők hozták Egyiptomba.

Mezopotámiában a késő Uruk korban (i.e.3500-3100) a Zagrosz hegységből, Iránból importálták a bort kb. 600 km távolságból. A Zagrosz hegység oldala igen termékeny és hatalmas terület, bő csapadékkal. Alkalmas a gabona kivételével mindennek a termelésére. Sok nomád nép költözött le e hegységből gabonát termelni Mezopotámiába, Elámba. Örmény országból is szállítottak bort:  Hérodotosz szerint a Tigris és Eufrátesz folyókon csónakokkal –„guffá”-val, ami erős fűzfavesszőkből készített kör alakú nagy kosár.

Guffa: bőrrel borított több, mint egy tonna teherbírású igen praktikus és kerek csónak. Mindent eladtak az út végén, csak a bőrt cipelték vissza gyalog – szállították a bort Babilonba. A késő Uruk korban is szállítottak bort folyón i.e. 3000 körül Elámba guffán, elámi pecséthengeren találtak olyan képet, amin férfiak és asszonyok bort isznak. Az amforák használata nem biztos, hogy csak É- Kánaánból terjedt el: Grúziában ősidők óta ilyen és igen nagyméretű agyagedényekben erjesztették a bort:

Grúziában területén igen nagy agyagedényekben erjesztették a bort i.e. 6000-ben (4)

Az olaj és a borkészítésben közös, hogy mindkettőhöz prés szükséges, az olajkészítéshez elkerülhetetlenül, tehát tudtak a famegmunkálóik prést készíteni. A növényi olajat - a bitumen nem alkalmas világításra, mint néhol az irodalomban gondolják és tisztálkodásra sem- magvakból, talán a még nemesítetlen olajfából,  nyerték. A világításhoz csak kanócra és agyagmécsesre van szükség: Egyiptomban a sírépítők munkaideje két mécses kiégéséhez szükséges idő volt a Halottak Völgyében, ezzel "mérték a munkaidőt".

Az olajakat étkezési célra és később illatosítva tisztálkodásra használták. Agyag edényekben, amforákban tárolták, ahogy bort, tejet, magvakat is. A máz nélküli agyagedények jellemző tulajdonsága, hogy magukba szívják a tárolt anyagot, vagy annak az aromáit, ami idővel avasodik, dohosodik. Az ilyen tároló edényeket ki kellett dobni –mint ma a műanyag palackokat-, de a fazekasoknak állandó elfoglaltságot biztosított. Keresték is a jó és szép színű mázakat az edényégetők, ami nem egyszerű feladat. Az amforák első látásra meglepő alakját a szállíthatóság alakította ki, sok elfér egymás mellett és –ha szükséges- két ember is szállíthatja. Volt lapos fenekű változata is.

Ha nem volt csónak - azaz az Eufráteszen guffa, aminek volt vitorlás változata is egy Eridu-i agyagmodell lelet szerint, i.e. 4000-ből (1)-, akkor a bort, olajat, gabonát szamarakkal – az irodalom szerint öszvérekkel is, amihez lovak is kellenének, ezek csak i.e. 2000 után terjedtek el és lassan- vagy hordárokkal szállították. ( I.e. 1800-ban talán egy kétszáz ló lehetett a tágabb értelemben vett Mezopotámia területén, mert ekkor kér I. Samsi Adad a fiától, Mári királyától lovakat, annak ló tenyészetéből. Figyelembe véve, hogy ekkor még a lótenyésztés szokatlan tevékenység volt, - a hurriták tenyésztettek lovakat a vonatkozó kifejezések elemzése alapján, ők nagy területen éltek Alalakhban is, a Van tónál és attól D-re, Urkisban és vidékén, K-re Nuziban és vidékén voltak sokan-, néhány százra tehető a lovak száma. .A vadszamár használatának kérdését nem vizsgáljuk, ha van szelíd is. A Tigris és Eufrátesz általában nem alkalmas nagyobb vitorlások – mint a Nílus- hajózására, csak Délen a dilmuni kereskedelemben használtak vitorlás hajókat, sok tonna rezet szállítottak Mezopotámiába. Másrészt találtak az uri királyi temetőben egy 2x5 evezős kis ezüst hajót (i.e. 2600), keskeny, hegyes magas mindkét végén. Ezeknek a hegyes csónakoknak a nádcsónak az eredete, nád pedig bőven volt szűkebb Mezopotámiában, aminek „Nádország” a másik neve. Kevés hajó lelet maradt fent, de tudni lehet, hogy a tolórudat is gyakran használták. Mocsaras, homokos terepen fontos szállítási eszköz volt a szán, tehenek vontatták, nyaki hámbefogással, ami nem túl hatékony, pedig nehéz és nagy tárgyak, szobrok szállítására is használták.

A kétkerekű –nyikorgó- kordékat (4) Mezopotámiában i.e. 3500 óta ismerték. A kerekek nagyméretű, tömör fakerekek voltak. Személyszállításra is használták, - ahogy a szánokat is-, volt ponyvás változata is a kordénak, négy kisebb kerékkel. A ponyva gyékényponyva volt, vitorlaként is nádgyékényt használtak, mindenhol olyat amilyen nád volt, Egyiptomban papirusznádat. A szamarak hátára is gyékényből szerkesztettek nagy hordozó „zsebeket”. A gabonaszállító zsákokat kenderből készítették. A kenderkötél sodrását ismerték, tudták, hogy a pászmákat -fonatokat-egymással ellentétesen kell összesodorni, hogy a kötél ne csavarodjon.

FAKERESKEDELEM

Faanyagokat több célra használtak: eszközkészítésre - talán ide sorolható a kordé, a harci szekér is-, hajóépítésre, építkezésre és bútorkészítésre. Mezopotámiában nem találhatók kemény fák, félkemény a platán, a libanoni cédrusfenyő, a torosi fenyő, az akácia félék. D-Kánaánban és szűkebb Mezopotámia területén nincs alkalmas faanyag, ezeket É-ról szállították. A fakereskedelem olyan fontos volt, mint a fémkereskedelem, annyira nem volt fa. Bybloszból Egyiptomba tutajként és hajókon is. Az építkezésekhez szükséges kövekre, díszkövekre is érvényesek a fára vonatkozó állítások. A Tigris és Eufrátesz folyókon leúsztatták a tutajokat. Néha evezős csónakok után kötötték a fatörzseket, fennmaradt egy ilyen relief:

Bár az evezős csónak Kánaán-i típusú, a relief Ninive -i és érdekessége, hogy arccal menetirány felé fordulva eveznek, mert az ilyen csónakokon a lófej a föníciaiaknál mindig a csónak orrát díszítette. A rönkök rakodását is ábrázolták. A rönkfa - mint tetőgerenda- nélkülözhetetlen építkezési anyag volt. Az épületek alapjait szűkebb Mezopotámiában, a magas talajvíz miatt, bitumennel kiöntött kőlapokból készítették. Az ablak nélküli vályogfalakat olyan távol építették egymástól, hogy a farönk átérje, ezért a hosszabb rönkfák nagy becsben voltak, és így hosszú, folyosószerű termeket kaptak. A sötétség ellen sok udvarral védekeztek.

KÖVETKEZTETÉSEK

Utakra vonatkozó irodalmi forrás alig hozzá férhető. Az információ gyűjtés természetéből adódik, hogy a kigyűjtésekből a végén kevés kerül felhasználásra és nem lehet tudni pontosan a felhasználtak forrásait. A WIKIPÉDIA létének szokatlan következménye, hogy közösségi tudatként kezd működni, ami dicséretes és köztudott-nak gondoljuk az ott található információkat. Ez nyílván nincs egészen így, de így kezd működni. A másik fontos forrásmunka a Roaf féle Atlasz volt, ami ebben megtalálható, azt is majdnem közismertként kezelendő.

Mezopotámia területén az első épített út i.e. 800 körül készült Urartu területén, a Függelékben található egy kronológia.  Az eredeti ötlet szerit a só utak és a fontosabb bányákba vezető utak történetét kutattuk volna csak, de csak a palotagazdaságok közötti kereskedelmi utakra vontkozó adatok is léteznek, ezért nagyobb hangsúly esett a termékek szerinti kereskedelemre. Itt is azokra, amelyek nem szerepelnek súllyal a Roaf féle Atlaszban.

IRODALOMJEGYZÉK

((1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai világ atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosi, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Világtörténelmi Enciklopédia: Őstörténet és a korai civilizációk.

Kossuth Kiadó, Budapest, 2007.

(4) WIKIPEDIA, a képek eredetét nem midig sikerül utólag kideríteni, a NET-s kutatás sajátsága, hogy egy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg

kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.

(5) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0 

FÜGGELÉK

Kronológia:

i.e. 9400-tól gyors melegedés, mezőgazdaság kezdete 

A hőmérséklet az urtolsó 12 E évben csökkent! 

i.e. 6800–6300 – Çatalhöyük fénykora

i.e. 6500 körül – La Manche (a Csatorna) kialakulása, mert a tengerszint nő

i.e. 6200 száz éves hideg

i.e. 5800 UBAID kultúra kb.  1500 évig :  Dél-Mezopotámiában, azaz Sumer – a mai Dél-Irak területén, ami az Ur városához, az újkőkor és a rézkor idején létezett. A korszak előtt a területen komolyabb emberi letelepedésre utaló jelek nem mutathatók ki. Ebben az időszakban a terület sokkal csapadékosabb és mocsarasabb volt, mint ma, nagy nádasokkal. Népének etnikai jellegét nem ismerjük, de nem sumer és nem sémieredetű.  (Eridu városok kezdetei a periódus végén)

i.e. 5600 körül: A Fekete-tengert elönti a Földközi-tenger sós vize = Özönvíz I.

i.e. 5400 Tartaria script (Tatárlak, Tordas patak, Írásjelek)

(A kronológiában előfordul i.e. 5400-ban egy Tatárlaki bejegyzés: Az agyagtábla korát pontatlanul állapíthatták meg, de az érdekes, hogy több hasonló leletet találtak a Balkánon, Bulgáriában. Az arany (Zalatna),  réz és ónlelőhelyek (kaszterit, Fekete hegy, Dardánia, i.e. 1600) ismertek voltak már a bronzkorban, tehát van realitása egy tengeri kereskedelmi útnak, ha K-Iránból szállították az ónt az Óasszír kereskedelmi úton az i.e. 1860-s években, amikor a Tórosz hegységben (Kestel) az ónlelőhely kimerűlt. A balkáni út működését az ugariti hajózás tette lehetővé, Ugarit kikötőjének forgalma az i.e. 1600-s években nő meg.)

i.e. 5200-tól 100 év gyors és aztán lassú, de folyamatos lehűlés 

• i.e. 5. évezredben virágzó felső-egyiptomi taszai kultúra már érett neolit eszközkultúrával rendelkezett, az emberek háziállatokat tartottak, kőkapákkal művelték a földet. Az ezzel nagyjából egyidős badari kultúra (szarvasmarha, juh, kecske, gazella vadászata) Első állatkultusz. Az i. e. 5. évezred végén elterjedt a rézeszközök használata, bár a használt eszközök jelentős része továbbra is kőből készült. Ez a neolitikum vége, a kőrézkor (calcholithikum) ideje.

i.e. 4500 körül: Susa és Kis települések Mezopotámiában

i.e. 4300 First URUK priod: Városok, öntözés.  A kultúra i. e. 4300-től i. e. 3100-ig, Nippur, i.e. 3300 után ékírás.

i.e. 4. évezred a civilizáció kialakulásának időszaka a Nílus völgyében. Ebben az évezredben a felső-egyiptomi kultúrák következő lépcsőfokának tekinthető a Nagada-kultúra. Más fontos kulturális központok Merimde Beni Szalam (Alsó-Egyiptom), El-Faiyum (Középső-Egyiptom). Az i. e.  4. évezred második felében kialakult az öntözéses földművelés. A tervezés-irányítás szükségszerűen vezetett az írás kialakulásáig. Az i. e. 4. évezred második felében a sumer íráshoz hasonló képírás alakult ki, majd az ezredforduló után ebből stilizált képírás jött létre, amit görög neve után hieroglifáknak hívunk („szent véset”).

i.e. 4000-3000 Szaharából a Nílushoz  vándorolnak 

i.e. 4000  mezopotámiai Ur városa i. e. 40. század 

i.e. 4000–3000 Naqada kultúra a Nílus mentén

i.e. 3800 krétai civilizáció

i.e. 3700: Bodaji kultúra (ÉK-Kászpi: A botaji kultúra i. e. 3500 körüli (i. e. 3700–3100 közötti [1]) rézkori kultúra volt az Uráltól keletre eső sztyeppe övezetben a mai Kazahsztán északi részén, amelyben vadlovaké mellett nagy mennyiségben találtak háziasított lovak csontját is. Ezzel mintegy ezer évvel korábbról sikerült a ló háziasítására bizonyítékot találni, mint ahogy eddig a kutatók gondolták, Közép-Ázsiában)

i.e. 3600: sumer civilizáció, városállamok i. e. 36. század

i.e. 3500: a Szahara elsivatagosodásának kezdete i. e. 35. század

i.e. 3500: az első városok Egyiptomban i. e. 35. század

• i.e. 3500 körül megváltozott a korábbi éghajlat Mezopotámiában. A korábban csapadékos időjárást egy jelentősen szárazabb váltotta fel, és a kiterjedt mocsárrendszer kezdett kiszáradni. Ez a vadászat és halászat visszaszorulásához, a földművelés fontosságának növekedéséhez vezetett.

i.e. 3200  URUK agyagtáblák, paloták: Az Ubaid-kultúrát az Uruk-kultúra váltja fel. Arzénbronz. Úr és Eridu városok környékén kerámiákkal távolsági kereskedelme bizonyítható, templomépítés is. A kor technikája: rézöntést, a folyami szállításra kis vitorlás csónakok, az égetett téglás építkezés.       Csaknem biztos, hogy már ekkor használták az ekét, kereket, szamarat. Egyes kutatók szerint az ekét i. e. 6000       körül Észak-Mezopotámiában találták fel,

i.e. 3200 – c. 2700 BC (Proto-Elami írás Szúzában i.e. 2700-ig, megfejtetelen. Szúzát i.e. 4000 körül alapítják a Karun folyó áradásos vízgyűjtő területén. (Elamite language writings found in Jiroft—possibly extending the Elamite presence to as early as 7000 BC.) Bronz mellékletek a temetőkben.

i.e. 3100: Egyiptom egyesülése, i. e. 3100.

i.e. 3100: Az proto-elámi írás az ősi Iránban alakult ki, valamikor Kr. e. 3200 és 3000 között. Adminisztrációra és mezőgazdasági termények számbavételére használták, de nem tanították az iskolákban.

i.e. 2900 Hurriták lejönnek a Zagrosz hegységből  a Kabúr völgyébe.

i.e. 2700 – c. 1600 BC) Old Elamite period. Gutiak lejönnek a Zagrosz hegységből, nomádok, támadják elámot, majd Sumert.

i.e. 2350 AKKÁD Birodalom

i.e. 2150 szárazság, aszály, lejönnek a hegyekből az amoriták.

Események i.e. 3000-tól:

i.e. 2900-ban Mezopotámia-i. Özönvíz II.

i.e. 2600: Mári városának alapítása (Szíria), az akkádok (i. e. 27. század)

i.e. 2900 Elámi királyság létrehozása (Irak)

i.e. 2900 hurriták lejönnek a hegyekből.

i.e. 2600: Az Indus-völgyi civilizáció egyesülése

i.e. 2600: Mári városának alapítása (Szíria), az akkádok (i. e. 27. század)

• i.e. 2650–2150 Egyiptomban a piramisok kora,

i.e. 2600 A Gízai nagy piramis befejezése Egyiptomban

i.e. 2500–2300: A sumer Lagas-dinasztia
i.e. 2474–2398 A mezopotámiai Ur városának első virágkora. Az első sumer zikkurat felépítése

i.e. 2350 AKKÁD Birodalom

i.e. 2300 Az Ebla-i, Alalakh-i hurriták, a Nagar Birodalom és az Mári-i akkádok marakodnak az Emar-i gázlón.

i.e. 2150 szérazság, aszály 3000 év, amoriták vándorolnak
i.e. 2110–2000: Ur város második virágzása, Sumer Birodalom, a sumer birodalom fénykora

(A trákok fémműves és borkedvelő nép volt (már i.e. 3000-ben), nagyvárosok nélkül, de a görög panteon isteneinek a fele talán tőlük ered, pl. Dionüszosz és a hozzá fűződő féktelen kultusz. Az ugaritiak szállították tengeren a rézingótokat Ciprusról: tehát az Ugarit- Ciprus útvonalon volt egy tengeri út.  De szállítottak búzát is Egyiptomból a Hettita Birodalomba, Ciliciába, ezüst volt a fizető eszköz. Az ugariti hajósokhoz sok újítás fűződik, pl. a kőhorgony, 17 db-ot találtak a templomokban, hálából a szerencsés megérkezésért, továbbá a keel. Az ugariti tengeri kereskedelem hátterében álló ipari, ebben az időben fémműves nagyhatalom Ebla volt. Ebla i.e. 3500 körül még kis település, később kereskedő várossá (https://en.wikipedia.org/wiki/Ebla) fémműves központtá, majd birodalommá fejlődik, Ny-Szíriából É és K- Szíriát uralta. Szomszédjai ekkor a kisebb Mári és a Nagar (i.e. 2600-ban virágzott fel) Birodalmak. Az i.e. 23. században, amikor az akkádok ÉNy-ra vezetnek hadjáratot, a palotagazdaságot leégették. A III. Uri dinasztia idején újra épül, ez Ebla második birodalmi korszaka. I.e. 2000 körül ismét lerombolják, ekkor jelennek meg a területén az amoriták, ez volt a harmadik korszaka, a Jamhad Birodalom részeként. Jamhad központját, Aleppót az Óasszír kereskedelmi út is érintette, Ebla „kikötői” Karkemish és Ugarit voltak, az eblai agyagtánlákon 279 darab Ugaritra vonatkozó bejegyzés van. Kereskedelmi kapcsolatai voltak Sumérrel, Ciprussal, Egyiptommal (Hotepibre fáraó idején is, i.e. 1790 körül, Ugarit később egyiptomi adófizető lesz), és Afganisztáni eredetű leleteket is találtak (Lápis Lazuli). I.e. 1600 körül végül a hettita Murszilisz rombolja le. Palotagazdasága nem a sumer modell szerint, hanem kereskedelmi alapon szerveződött, volt saját írása – egy időben, i.e. 2900 körül, az elámi írással, a sumer mellett ezek is megelőzik a később széles körben elterjedt akkád írást-, sok sémi eredetű, a bibliában is szereplő nevet, szót azonosítottak.)