Atlanti-óceáni Meridionális Áramlási Rendszer
 
 
intenzitása állandósult
 
 
(2026 március)
 
A felmelegedés hatására az AMOC (Atlanti-óceáni Meridionális Áramlási Rendszer) sebessége és intenzitása  gyengül, az elmúlt évtizedekben  ≈ 15%-kal lassult. A felmelegedés miatt olvadó grönlandi jégtakaró édesvizet juttat az óceánba, ami csökkenti a víz sótartalmát és sűrűségét, ami  a grönlandi süllyedés intenzitását csökkenti, ezért kialakult egy stabil "hideg folt" Grönlandtól délre. A folt éves átlagban kb. azonos méretű, ami azt mutatja, hogy az AMOC állapota stabil. 
 
Az AMOC süllyedő vizét É-on a Transzpoláris Áramlat (Transpolar Drift Stream), a Jeges-tenger egyik nagy felszíni tengeráramlata biztosítja, amely Szibéria partjaitól (a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tengertől) indulva a végig a Fram-szorosig halad az Északi-sarkon keresztül. Az áramlat a sarkvidéki jég és az édesvíz legfőbb "szállítószalagja". A szibériai folyókból származó olvadékvizet, hordalékot, sőt még a mikróműanyagokat és szennyezőanyagokat is átjuttatja a  sarkvidéken keresztül az Atlanti-óceán északi részébe. Az áramlat sebességét és irányát az atmoszférikus viszonyok, főként az Arktikus Oszcilláció  befolyásolja (ami alacsony nyomású, pozitív fázisban erős sarki örvény, jet stream, polar vortex, ami akadályozza a hideg levegő déli áramlását, míg negatív fázisban a gyengülő örvény utat enged a tartós hidegbetöréseknek.) 
 
Az utóbbi évtizedekben megfigyelték a Transzpoláris Áramlat gyorsulását, ami miatt a jég és a benne lévő anyagok kevesebb mint két év alatt megteszik a korábban négy évig tartó utat: a Transzpoláris Áramlat
intenzitásának növekedése miatt változik lassan az AMOC intenzitása. A Transzpoláris Áramlatot két nagy légnyomási rendszer "hajtja": 
A légnyomáskülönbség, az orosz partoknál lévő Beaufort-gyűrű (antociklonális forgás) és az európai/izlandi alacsony nyomású területek közötti kölcsönhatás hajtja a jeget és a vizet Szibéria felől a Fram-szoros felé.
A hatalmas szibériai folyók, mint a Léna vagy a Jenyiszej, rengeteg olvadékvizet, édesvizet zúdítanak a Jeges-tengerbe. ami megemeli a tengerszintet a partoknál, ami egyfajta "lejtőt" hoz létre a nyílt óceán felé.
 
A poláris áramlat szabályozza a sarkvidéki sótartalmat és hőmérséklet-eloszlást, és a Coriolis erő az irányát.  A Coriolis erő iránya a mozgó test sebességvektorára és a Föld forgástengelyére merőleges: 1 m3 vízre ható erő 0.0146 N, ha 0.1m/s sebességű az áramlás. A poláris áramlat az északi-sarki vízkeringés két fő rendszerének egyike; a másik a Beaufort-örvény, amely a jég egy részét csapdába ejti és körforgásban tartja. 
 
Megj.: a Coriolis-erő a Föld forgásából adódó, a felszínéhez viszonyított tehetetlenségi erő, amely a felszínen mozgó tárgyakat (légtömegeket, óceáni áramlásokat) az északi féltekén jobbra eltéríti, az egyenlítőnél megszünik a hatása. Az erő alakítja ki a ciklonok és anticiklonok örvénylését, valamint befolyásolja a nagy távolságú szélrendszereket, tengeri áramlatokat.
Az erő oka, hogy a mozgó áramlatok alól elforog a Föld. Ha nem létezne a Coriolis-erő, a légköri és tengeri áramlatok a szél és a víz a magas nyomású területekről az alacsony nyomásúak felé áramlana kanyarodás nélkül. A forró levegő felemelkedne az Egyenlítőnél, és egyenesen a sarkok felé tartana, ott lehűlne, majd a felszín közelében visszatérne az Egyenlítőhöz. Nem alakulnának ki a forgó viharrendszerek, hurrikánok vagy tájfunok, melyek forgómozgását a Coriolis-erő táplálja. Az óceáni medencékben lévő hatalmas vízgyűrűk megszűnnének. A víz mozgását csak a szél és a sűrűségkülönbségek határoznák meg, ami felismerhetetlenül átformálná a kontinensek éghajlatát. Lényegében a légkör egy óriási, észak-déli irányú "szellőzőrendszerként" működne, sokkal hatékonyabban szállítva a hőt a sarkok felé, így kiegyenlítettebb, kevésbé változatos időjárást eredményezne.
 
 
Transpolar
 
A Fram-szoros felől érkező Transpoláris Áramlat meghatározó lesz, függ az évente megfagyó jégmennyiségtől
(A kép forrása: Evidence for extreme export of Arctic sea ice leading the abrupt onset of the Little Ice Age, September 2020 Science Advances 6(38))
 
Az Arktiszról a Fram-szoros az egyik átjáró, ahol a jeges sarki víz, a poláris áramlat kijut a Jeges-tengerből az Atlanti-óceán felé. Kelet-Grönlandi áramlás - ami a Transzpoláris áramlat folytatása Dél felé- a Fram-szoroson keresztül szállítja dél felé a nagyon  hideg és viszonylag alacsony sótartalmú felszíni vizet, valamint a tengeri jég nagy részét is. Ahogy az áramlat átlép a szoroson, a Coriolis-erő Grönland keleti partjaihoz szorítja, és anélkül, hogy szétterülne, jól meghatározott, hideg "folyóként" halad délnek a part mentén. Érdekesség, hogy a szoros nemcsak kifelé engedi a hideget, hanem a keleti oldalán (a Spitzbergák mellett) a Nyugat-spitzbergi áramlat melegebb, sós vizet szállít északra, a sarkvidék felé.
A hideg víztömeg, ami a Fram-szorosból érkezik, részt vesz a Dánia-szoros alatti "vízesés" táplálásában, miután lehűl és lesüllyed. A Coriolis-erő a mélyben zajló, délre tartó mélyáramlást az óceáni medence nyugati széléhez szorítja. (Deep Western Boundary Current). A hideg víz nem terül szét az óceán fenekén, hanem egy keskeny, "folyószerű" sávban halad Grönland, majd az amerikai kontinens partjai mentén az Antarktisz felé. A Coriolis-erő  segít abban, hogy a hideg víztömeg ne keveredjen el a környező melegebb rétegekkel. A Coriolis-erő Grönland térségében terelő-keverő szerepet játszik az óceáni és légköri cirkulációban, ami közvetve és közvetlenül is befolyásolja a víz rétegződését és "keveredését". Mivel Grönland a sarkvidékhez közel fekszik (magas szélességi körön), a Coriolis-hatás itt a erősebb, mint az Európai kontinensen.
 
 Az áramlatok terelése és keverése a Coriolis erő miatt
A Coriolis-erő az északi féltekén a mozgó tömegeket (levegő, víz) jobbra téríti el, ami meghatározza a Grönland körüli áramlási rendszereket. A Kelet-grönlandi áramlásban az erő a hideg, sarki víztömeget Grönland keleti partjai mentén dél felé szorítja a partnak, megakadályozva, hogy az édesebb olvadékvíz azonnal elkeveredjen a nyílt óceán sósabb vizeivel. Az erő "összetereli" az áramlatokat a szigetek és kontinensek partjai mentén, ami intenzív nyíróerőket hoz létre. Az áramlatok szélén turbulenciát és örvényeket (eddy) generál, amelyek a legfőbb "keverőgépek" az óceánban, segítve a hő és a víz függőleges és vízszintes cseréjét.
Grönland térsége híres az intenzív alacsony nyomású szélrendszerekről. A Coriolis-erő miatt a levegő ezen központok körül óramutató járásával ellentétes irányban forog. A hatalmas viharok mechanikailag "felkavarják" az óceán felső rétegeit, segítve a felszíni víz mélyebbre jutását és a hőmérséklet kiegyenlítődését.
A Grönlandról leszakadó jéghegyek útvonalát is a Coriolis-erő határozza meg: nem egyenesen sodródnak, hanem az áramlatokkal együtt ívesen, jobbra térülve haladnak dél felé, befolyásolva az olvadás helyét, ami friss édesvizet juttat a sós óceánba, ami megváltoztatja a víz sűrűségét és további helyi keveredést indít be.
A Coriolis-erő és a domborzat együttes hatása miatt a Dánia-szoros vízesésén lebukó hatalmas víztömeg  Dél felé halad, és az erő nyugatra, Grönland partjai felé téríti. A víz nem egyszerűen szétterül az Atlanti-óceán fenekén, hanem "nekitámaszkodik" Grönland víz alatti rézsűjének, és intenzív mélyáramlatként (Deep Western Boundary Current) halad délre, és ez a hideg áramlat szállítja vissza az északi hőtöbbletet az egyenlítő felé. A Fram-szorosból és a Dánia-szoroson át érkező mélyvízi áramlás (az ún. North Atlantic Deep Water) nagy távolságot tesz meg. az Atlanti-óceán északi részén keresztül az Antarktiszig eljut.
Észak-Amerika partjainál a Coriolis-erő miatt a mélyben nekitámaszkodik az amerikai kontinens víz alatti lejtőinek (ezért hívják Deep Western Boundary Current-nek), és végigfolyik az USA és Brazília keleti partjai mentén. A Déli-óceánban találkozik az Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlattal, és a víztömeg "bekanyarodik" az Antarktisz körüli körforgásba, majd egy része feláramlik az Indiai-óceánba, egy másik része pedig egészen az Északi-Csendes-óceánig eljut. Amíg a víz újra a felszínre kerül valahol a trópusokon vagy a Csendes-óceán északi részén, kb. 1000-1500 évig tarthat.
 
golf 1
 
A nagy óceáni szállítószalag, a termohalin áramlási rendszer, az európai része az AMOC
 
 
A Coriolis-erő alapvetően meghatározza az AMOC szerkezetét, a Coriolis-erő nélkül az AMOC nem egy koncentrált, intenzív áramlat lenne, hanem egy lassú, széles víztömeg. A felszínen erősíti a Golf-áramlatot, amely az AMOC felszíni ágának leggyorsabb és legerősebb része.Az áramlás fenntartásához szükséges nyomáskülönbségeket a Coriolis-erő biztosítja, a Golf-áramlás tartós, stabil pályán marad, lehetővé teszi, hogy a víz nagy sebességgel és fókuszáltan szállítsa a hőt északra.
 
A Coriolis erő egyenesen arányos a tengeri áramlatok sebességével, ezért ha a felmelegedés miatt egy áramlat gyengül, a sebessége csökken, akkor az áramlat szétterül. Az AMOK (Atlanti Meridionális Átforduló Áramlás) esetében a Coriolis-erő már nem szorítja a víztömeget olyan hatékonyan a kontinensek keleti partjaihoz (vagy egy szűk sávba). Ennek következtében az áramlat kiszélesedik és instabilabbá válik. A gyengébb áramlás hajlamosabb  kanyarodásokra, örvények leválására. Érdekesség, hogy a víz „vissza is folyik” az amerikai keleti partok felé, ami ott extra tengerszint-emelkedést okoz. A legtöbb kutatás (például a Nature-ben megjelent tanulmányok) egyetért abban, hogy az áramlat a 20. század közepe óta körülbelül 15%-ot lassult. 
Hideg folt alakult ki az Atlanti-óceánon: a „hideg folt” (angolul: Cold Blob vagy North Atlantic Warming Hole) a globális felmelegedés ellenére létezik. A jelenség közvetlen bizonyítéka annak, hogy az AMOK a higulás és a Coriolis erő hatására szétterül, így lelassul.  Grönlandtól délre, az Atlanti-óceán északi részén található. A lehűlés télen és tavasszal erősebb, míg nyáron a folt kisebb és kevésbé intenzív: a folt elég stabil. A folt az áramlat szétterülésének és lassulásának vizuális bizonyítéka a hőmérsékleti térképeken. "Cold blob" = a hideg víz  felszínre tör, nem süllyed le a grönlandi olvadékvíz miatt. Bár a Golf-áramlat meleg vize megérkezik a térségbe, a Grönlandról olvadó hideg édesvíz sokkal könnyebb (kisebb sűrűségű), mint a Golf-áramlat meleg, sós vize.
Eddig a Golf-áramlat vize északon lehűlt, besűrűsödött, és lesüllyedt a mélybe. Most a felszínen úszó, könnyű édesvíz-réteg gátként viselkedik: nem engedi a sós vizet lehűlni és lesüllyedni, így az áramlás motorja akadozni kezd.  Mivel a víz nem tud a mélybe bukni, a víz vagy kikerüli ezt a területet vagy délebbre kényszerül, így a "Cold Blob" régiójában a grönlandi hideg, édes olvadékvíz. Csak a hideg sós sűllyed le.A műholdas képeken látszik, hogy a Golf-áramlat északi ága már nem egy határozott „folyóként” halad észak felé, hanem a hideg folt peremén megtörik, kanyarog és szétesik. A hatalmas hideg víztömeg megváltoztatja a futóáramlások (Jet Stream) útvonalát. Ez okozza Európában a szélsőségesebb időjárást.
A legfrissebb, 2025-ös és 2026-os kutatási adatok megerősítik, hogy a „hideg folt” (Cold Blob) nem csupán egy átmeneti jelenség, hanem az AMOK lassulásának közvetlen és látványos, de stabil következménye.
A 2025 novemberében közzétett kutatások egy évszázadnyi óceáni adatot és klímamodellt összevetve bizonyították, hogy a Grönlandtól délre fekvő hideg folt, terület közvetlenül az atlanti áramlási rendszer gyengüléséhez köthető. Néhány 2025-ös elemzés (például a WHOI kutatása) szerint a jövőbeli lassulás biztos, de a rendszer talán stabilabb, mint egyes modellek jósolják, és a teljes leállás még legalább néhány évtizedig elmarad.