ŐSI MEZOPOTÁMIAI BÁNYÁK ÉS KARAVÁNUTAK 

 

 

ABSTRACT: A sumer időkben nem voltak épített utak. Kutatási eredményekből és töredékekből lehet kikövetkeztetni, hogy a kereskedelmi utak és a bányákba vezető karaván ösvények honnan hova vezettek: általában a palota, templomgazdaságok és a kikötők között, továbbá forrásokhoz, folyami átkelőkhöz, obszidián, só, kovakő bányákhoz vezettek. Térképek hiányában a nagy folyók mentén vezettek a távolsági-kereskedelmi utak. / ANCIENT MESOPOTAMIAN ROUTES OF MINES AND CARAVANS:   In Sumerian times, there were no built roads. From research and fragments, it is possible to deduce where the trade routes and caravan paths to the mines led from where to where: usually between the palace, temple farms and ports, and to springs, river crossings, obsidian, salt and flint mines. In the absence of maps, long-distance trade routes led along the major rivers. 

BEVEZETÉS

Az agyagtáblák, egyiptomi feliratok és kutatási eredmények (1) alapján sok részletet meg lehet fejteni. A városneveknek több változata is lehet: az ókori neveket használjuk. A selyem, tömjén és borostyán utak későbbiek, a só és obszidián utak a legősibbek. A fontosabb térképekre vonatkozó források: http://www.hebraisztika.hu/downloads/2007-08-I-Okori_kelet_program-PDF.pdf és Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza (Az ókori Mezopotámia, Anatólia, Irán, Palesztina és Szíria, Budapest, Helikon Kiadó – Magyar Könyvklub, 1998) és John Baines & Jaromír Málek: Az ókori Egyiptom atlasza, Budapest: Helikon Kiadó, 2000.

Néha egy későbbi időpontra vonatkozó térképből ki lehet találni a korábbi útvonalakat pl. Memphisből a Delta-i Tanison keresztül Gázán át vezetett két út Bübloszba, egyik a Királyok útja. Továbbá a  Via Maris út története: Büblosz a legfontosabb és legrégebbi egyiptomi tengeri kikötő volt É-n és azokat az árukat, amiket nem tudtak – később pl.a  nagy farönköket-- szárazföldön karavánokkal szállítani, azokat tengeren hajókkal szállították a part mentén hajózva, minden este kikötve. D-Kánaán a korai dinasztiáktól kezdve egyiptomi felségterület volt a Büblosz-i kikötőig, később É-n távolabb is Ugaritig. A hajókat a parton gyalogosan is kísérték, a rönk-szállítmányok olyan fontosok voltak, hogy a fáraó felügyelőket nevezett ki egy-egy szállítmány kísérésére.

A Memphiszből K-re vezető út háromfelé ágazott Egyiptomban: a Via Maris egy É-ra  menő parti út hadi és kereskedelmi út volt, Kadesh felé, K-re egy út és a Királyok Útja:  III. Thotmesz Karkemish-ig vagy II.Ramszesz, III. Ramszesz vonult fel nagy seregekkel. A keletre menő út a Timna-i réz és türkiz bányákhoz vezetett, és délre az Arábiai- Félszigetre is jártak  karavánok sóért, tömjénért. Az egyik sószállító út a mai Petrából megy D-re Mekka irányában, a másik, tengeri út K-re a nevezetes a sumerok által látogatott Dilmunba (Bahrein, https://en.wikipedia.org/wiki/Dilmun ), Gerrha-ba. 

 Ókori kereskedelmi Egyiptomba vezető utak Ny-Mezopotámiában, az Eufrátesz mentén vezető főút birtoklásáért a sumer városállamok évszázadokon keresztül háborúztak (Lagas, Adab, Umma, Agade, Uruk, Ebla, Mári..) (4)

Mezopotámia területén található só (Ebla és Mári közelében is van egy-egy lelőhely), de kevés: i.e. 1400 körül már az Ugariti hajókkal is exportálták (1), Dilmunból is szállítottak Sumérba és K-Arábiából tevekaravánokkal. Az Assurból K-re menő út az ón és rézszállítás útvonala Ny-on Ugaritban végződik, ill. Kadesbe vezet, részletesen tárgyaljuk. Az Anatólián átmenő utakat a bányák helye szerint lehet meghatározni, Ny-n a későbbi Ephezoszban, Milétoszban ill. i.e. 5600-tól a Boszporusznál végződtek az utak. É-ról a Kabur folyó mentén vezetett keletre az út, az Eufrátesz folyó mentén.

A KLÍMA

Hőmérséklet: „Climatic optimum” -nak nevezett tartomány (0=jelen idő, ezeréves skála):  az utolsó 10 ezer évben alakult ki az új európai kultúra, i.e. 6000-től, kb. 8000 évvel ezelőttől:

A monszunokról: a sok jég elolvadásakor az árvízveszélyt fokozó másik tényező az időszakban az északi féltekén a megnövekedett monszuntevékenység volt. Az északi féltekén i.e. 10 000 és 7 000 között kiszélesedett a monszunzóna, kiterjedt a mai száraz övezetre is és 30%-kal erősebb volt a monszuntevékenység, mint ma, a mai monszunövezetben. Ezt mutatja a lefolyástalan tavak üledék rétegeinek vizsgálata. Pl. Európa, Mezopotámi egy része mocsaras terület volt, de i.e. 7000 körül megszűnt az erős monszun. A folyók nem csak útvonalak voltak– melyek a térképeket helyettesítették ebben az időben-, hanem sok hal is volt a folyókban, a hal alapélelmiszer volt. Később a Számarra kultúra idején, Mezopotámiában, Babilon környékén (Csoga-Mami, 1. 48.o.)  öntözőcsatorna maradványokat találtak az időszakból, ami jelzi a nagy monszunesők elmaradását, továbbá az Eufrátesz a növénytermesztés szempontjából nem is a megfelelő időben áradt, mint a Nílus. A vályogtáglából készült házakban megjelennek a tároló helységek, ezek léte azt jelenti, hogy tárolni kellett az élelmiszerhiányos időszakokra. Búzát, két és hatsoros árpát, lencsét termeltek.

I.e. 5150-től a Fekete-Tenger feltöltődött, a tengerek szintje ekkor 1 m-el alacsonyabb volt mint ma, és folyamatosan emelkedett a szint a jégolvadás és az monszun esők miatt. I.e. 5150 után a Fekete Tenger feltöltődésének következményei: az átszakadás után a Fekete-tengerszint egy-kétszáz éven át folyamatosan emelkedett, babonás félelemet és elvándorlási kényszert okozott, mert nem lehetett tudni, mikor fejeződik be az víz emelkedése.

I.e. 5150 után a Kaukázus-ból minden irányú eláramlás történt (4)

I.e. 5600 után szakadt át a Boszporusz,  i.e. 5150-től a Fekete-Tenger feltöltődött.  A sok irányú elvándorlás teljesen érthető és főleg a hegyvidékekre: A D-Kaukázusból D-re és Ny-ra, az É-Kaukázusból Ény-ra a Volga mentén, K-re. Nem tudjuk, hogy eredetileg hogyan népesült be Anatólia a hattikkal– itt is az áramlás minden irányban történt- Anatólia őslakóival. (Fűtés hiányában a hőforrások kedvelt és forgalmas helyek lehettek, a térképen T-vel jelölve.) Az időjárás a korban csapadékos volt, és amikor szárazabbra fordul a monszunos időjárás, leáll a földművelés Anatóliában (!), aminek nyoma van (1, Roaf, 48.o.), a kerámia készítés is megszűnik. I.e. 5150 után már csak hajóút létezett Trákiába, Európába, ahová a bevándorlás a neolitikus korban az i.e. 6300 körül kezdődött és i.e. 5150 körül hirtelen megszakadt. 

ÓKORI BÁNYÁK

 

. 

Óasszír kereskedelmi, későbbi selyemút, K-i és Assur utáni eredete bizonytalan (1)

Amikor az Óasszír út leállt - nem tudjuk pontosan, hogy miért: feltehetően Hammurápi okozta a leállást-, egy új útvonalat szervezett az Eufrátesz mentén Márin és Emáron - itt volt a gázló az Eufráteszen, a másik Karkemishnél- keresztül Eblába, de az új útvonal miatt Márival Hammurápi vitába keveredett és i.e. 1757-ben földig rombolta Márit, ami  soha nem épült újra. Hosszú időre ónhiány lett Mezopotámiában. 

Párna alakú réz-ingót szállítása (20-30 kg súlyú)

 Az ugaritiak – ami már az i.e. 7. évezredben már létezett-  szállították tengeren a rézingótokat Ciprusról és sót is: az Ugarit- Ciprus útvonalon. Az ugaritiak később szállítottak búzát is Egyiptomból a Hettita Birodalomba i.e. 1300 körül, Ciliciába, ezüst volt a fizető eszköz. Az ugariti hajósokhoz sok újítás fűződik, pl. a kőhorgony, 17 db-ot találtak a templomokban, hálából a szerencsés megérkezésért, vagy a keel, a legfontosabb találmányuk. 

. 

 Ugariti K-Ny-i kereskedelmi út (később selyemút i.e. 2000-tól) és a Babylon- Ebla-i út, É-D-i a tenger partján. (4)

D-Mezopotámiában Babilonból ment egy út Nippuron keresztül az Elám -i Birodalomba K-re, Susa -ba is. Továbbá Úr-on keresztül Eridu-ba is, ez volt a tengeri összeköttetés Dilmun felé. A perzsa öböl a sumérek idején felemelkedett, az Eufrátesz-Tigris folyók összefolyása messzebb volt a tengertől: a bitumenezett folyami nádhajókkal szállítottak árut, főleg rezet, sót Dilmunból (a meleg forrásairól is nevezetes Bahrein ma) Sumérbe a part mentén hajózva.

 

           Út keletre, Dilmunba és a Sumer városok és Elám (4)

A sumer fémművesség és még inkább az Iráni-fennsík rézművessége az i.e. 3. évezred elején alakult ki: kevés jelentős fémtárgy maradt meg, mert anyagukat folyamatosan beolvasztották. A korai réztárgyak termésrézből, termésbronzból (!), azaz arzénbronzból készültek, ami kovácsolással megkeményedik. A badari (Egyiptom) rézgyöngy leletek is hasonlók. Néhány réz lelet nem jelent rézművességet egy kultúrában: jó példa az állításra Egyiptom, ahol a csiszoláson alapuló megmunkálás (fá esetén is!) a 2. évezredig fentmaradt, azzal együtt, hogy i.e. 3000 -től ismerték a fűrészt  - ami nem rézből volt-, volt írásuk és elkezdtek teherszállító fahajókat építeni, nádhajók helyett i.e. 2650 körül, mert azok lassúak és kis teherbírásúak voltak. A 3. évezred elején már létezett a Kura-Araxes kultúra területén és a Balkánon rézművesség. A kutatás erőlteti a sumer eredetet, de a rézművesség kialakulásának nem előfeltétele az öntözéses gabonatermesztés. Másrészt a rezet csak később kezdték szerszámkészítésre használni ott is, ahol ismerték és volt termésréz. Vágószerszámokra volt igazán szükségük, amire a réz nem alkalmas, csak a bronz. Azt a következtetést lehet levonni, hogy ahol a kerámiaégetés és mázkészítés technikája ismert volt, esetleg a faszénkészítés is ismert volt(?), ott volt jó esély a bronzkészítésre.  A színes mázak anyagának keresése közben olvasztották meg a színes fémérceket, nem szándékosan. A nyers fém öntecset a súlyáról ismerték fel, szivacsos és igénytelen kinézetű. (A faszénkészítésnek nem sikerült Anatóliában a nyomaira találni.)  A sumérek fémmunkásságára igaz, hogy az aranyművességük náluk is - és a Balkánon is- korainak nevezhető. Az arany olvadáspontja 1064 C fok,  de termés-rög alakban bányászható: puha fém és vékonyra nyújtható: az első szobrok nem öntéssel, hanem kovácsolással és csiszolással, hidegen készültek, Egyiptomban is.

A szép egyiptomi ékszereket, a puha nemesfémeket sokféle technikával munkálták meg: lemezeket, filigrán drótokat, láncokat, mintákat is készítettek. Az egyiptomi ékszerek színkavalkádja a sivatagi drágaköveknek -pl. türkizbánya Sinái félszigeten és Timna-i malachit bánya a Negev sivatagban - pl.karneol, földpát, ametiszt, a Sinai-félszigetről származó türkiznek, Afganisztánból (Badakhsan-ból, Roaf, 78.o.) szállított lazúrkőnek köszönhető.  Védő vallási szimbólumokkal, jelenetekkel borított amulettek, talizmánok, gyöngyből fűzött nagy gallérok jellemzik. A réz nem kapott központi szerepet, de i.e. 3000-ben már volt rézbaltájuk (van lelet) és - valószínűleg obszidián- fűrészük, a temetési Nap-hajók és faliképek bizonyítják. A következő térképen az ókori időkben fontos egyiptomi bányákat látjuk:

Ókori egyiptomi bányák (4)

Egyiptomnak sok mindene volt, főleg gabonája, sóbányája, nátronbányája a Deltában, rézbányái, és núbiai aranya. Ónja és cédrusfenyője nem volt. A bronzgyártást, a kereket és a harci kocsit a hükszoszok ismertetik meg velük i.e. 1600 körül. Borászokat és üvegkészítő mestereket és üvegműveseket(!) III. Thotmesz hozott egyik hadjáratából i.e. 1400 körül, Karkemishből. (https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Thotmesz).  Ismerték a vörös bort készítését már III. Thotmesz előtt, az i.e. 1400-as évek előtt is, ceremóniáknál használták. A fali képek szerint a Nílus- Deltában volt a fáraó szőlészete, ez a szőlő É-Kánaáni eredetű i.e. 4000-s évekből. Azért mert a vörösbor emlékeztet a vérre, nem itták és nem ajánlották fel az isteneknek. Azt gondolták, hogy a csatában elesettek vére jön fel a földből. Tutanhamon idejében ismerték már a fehér bort is –öt amforát találtak a sírjában-, de nem termelték, kereskedők hozták Egyiptomba.

 

 BOR, OLAJ, GABONA SZÁLLÍTÁSA

Kínában i.e. 7000-ben, de Grúziában is már i.e. 6000-ben, Iránban i.e. 5000-ben van bizonyíték a bortermelésére. Görögországban i.e. 4500-ból. (https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_wine) A legrégebbi szőlészeteket Örményországban találták i.e. 4100-ból és i.e. 6000-ből Grúziában. A vadszőlő Megtalálható Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban, É-Kánaán partvidékén, DK-Törökországban, Iránban. A leszedett szőlőszemek néhány nap alatt, saját levükben tényleg megerjednek. Fel lehet tenni, hogy több helyen is rájöttek a szőlőlé erjesztésére, mint a rézmegmunkálásra. Az első présház a mai Ereni-ben (Örményország) volt, ahol egy korabeli cipőt is találtak. A bor, olaj és különösen az edénymáz, fémkészítésben nagy volt a szerencsének a szerepe: az alapanyagok és a gyártási körülmények nem voltak egyenletesek, azonosak: megismételni is nehéz volt, ha egyszer sikerült valamit elkészíteni. Nem lehetett a fix receptúrákat betartani. A változékonyság kedvezett a felfedezéseknek, ez volt az előnyös oldala.

É-n a Kaszpi-Tó partján, Gobusztánban legalább 10 ezer évvel ezelőtt jelent meg az a népesség, amelynek településnyomai és művészi sziklarajzai, nádhajók képei  fennmaradtak. Közel hatezer különféle ábrázolás látható, melyek nagy részén ember- és állatalakok szerepelnek: nyilakkal és íjjal vadászok, harcosok, rituális táncot járó férfiak, kövér anyafigurák, szarvasmarha- és lófélék, bölények, szarvasok, kecskék, vaddisznók, oroszlánok, halak, valamint számos csónak. Az ábrázolások élethűek, a képek véséssel, karcolással, pontozással vagy csiszolással készültek kő- és fémeszközök segítségével, némelyiküket meg is festették. Koruk 8–4 ezer év közöttire tehető. Kiemelkedően fontosak az evezős nádhajók ábrázolásai, egykorúak vagy régebbiek, mint az egyiptomi hasonló sziklarajzok.

Kászpi- tavi hajóábrázolás, a legkorábbi egyiptomi ábrázolások idejéből (4) 

 

Gobustan (Baku közelében) nádhajók. (4)

 

 

Kura-Araxes kaukázusi kultúra 

Guffa: bőrrel borított több, mint egy tonna teherbírású igen praktikus és kerek csónak, szamarakat is szállítottak vele. Mindent eladtak az út végén, csak a bőrt cipelték vissza gyalog –, így szállították a bort Babilonba. Már a késő Uruk korban is szállítottak bort folyón i.e. 3000 körül Elámba guffán, elámi pecséthengeren találtak olyan képet, amin férfiak és asszonyok bort isznak. Az amforák használata nem biztos, hogy csak É- Kánaánban terjedt el: Grúziában ősidők óta ilyen és igen nagyméretű korsó alakú agyagedényekben erjesztették a bort, i.e. 6000-ben (4, http://www.globoport.hu/196846/megtalaltak-a-vilag-legregebbi-borat-video/ )

Az olaj és a borkészítésben közös, hogy mindkettőhöz prés szükséges, az olajkészítéshez elkerülhetetlenül, tehát tudtak a famegmunkálóik prést készíteni. A növényi olajat - a bitumen kevéssé alkalmas világításra, mint néhol az irodalomban gondolják és tisztálkodásra sem- szezámmagból nyerték. A világításhoz csak kanócra és agyagmécsesre van szükség: Egyiptomban a sírépítők munkaideje két mécses kiégéséhez szükséges idő volt a Halottak Völgyében, Egyiptomban, ezzel "mérték a munkaidőt".

 

A különféle olajakat étkezési, világítási célra és később illatosítva tisztálkodásra használták. Agyag edényekben, amforákban tárolták, ahogy bort, tejet, magvakat is. A máz nélküli agyagedények jellemző tulajdonsága, hogy magukba szívják a tárolt anyagot, vagy annak az aromáit, ami idővel avasodik, dohosodik. Az ilyen tároló edényeket ki kellett dobni –mint ma a műanyag palackokat-, de a fazekasoknak állandó elfoglaltságot biztosított. Keresték is a jó és szép színű mázakat az edényégetők, ami nem egyszerű feladat: színes kövek megolvasztásával kísérleteztek, ebből lett a fémgyártás. Az amforák első látásra meglepő alakját a szállíthatóság alakította ki, sok elfér egymás mellett, beásták a homokba félig, és –ha szükséges- két ember is szállíthatta, és volt lapos fenékű változata is.

 

Szállítás: Ha nem volt csónak – az Eufráteszen guffa, a nádcsónakoknak volt vitorlás változata is egy Eridu-i agyagmodell lelet szerint, tengeri fahajókat nem építettek-, akkor a bort, olajat, gabonát, fémeket, fát szamárkaravánokkal szállítottak, az irodalom szerint öszvérekkel is, -amihez lovak is kellenének-, de a lovak csak i.e. 2000 után terjedtek el. I.e. 1800-ban talán mintegy kétszáz ló lehetett a tágabb értelemben vett Mezopotámia területén, mert ekkor kér I. Samsi Adad a fiától, Mári királyától lovakat, annak ló tenyészetéből. Figyelembe véve, hogy ekkor még a lótenyésztés szokatlan tevékenység volt, - a hurriták tenyésztettek lovakat a vonatkozó kifejezések elemzése alapján, ők nagy területen éltek Alalakhban is, a Van tónál és attól D-re, Urkisban és vidékén, K-re Nuziban és vidékén is sokan voltak-, néhány százra tehető a lovak száma. A vadszamár használatának kérdését nem vizsgáljuk, sokak szerint ló helyett használták, sokak szerint megszelídíthetetlen. A Tigris és Eufrátesz nem alkalmas nagyobb vitorlások – mint a Nílus-- hajózására, csak Délen és a dilmuni kereskedelemben használtak bitumenezett vitorlás nádhajókat- egyetlen fahajóra utaló lelet sincs-, sok tonna rezet szállítottak Mezopotámiába. Másrészt találtak az Ur-i királyi temetőben egy 2x5 evezős kis ezüst utazó csónakot (i.e. 2600), keskeny, hegyes magas végű mindkét végén. Ezeknek a hegyes csónakoknak a nádcsónak az eredete – különben elakadna a nádban-, nád pedig bőven volt a szűkebb Mezopotámiában, aminek „Nádország” a másik neve. Kevés hajó lelet maradt fent, de tudni lehet, hogy a tolórudat is gyakran használták evező helyett. Fahajók építésének nincs nyoma. Mocsaras, homokos terepen fontos szállítási eszköz volt a szán is, tehenek vontatták, nyaki hámbefogással, ami nem túl hatékony, pedig nehéz és nagy tárgyak, szobrok szállítására is használták.

 

A kétkerekű –nyikorgó- kordékat (4)

Mezopotámiában i.e. 3500 óta ismerték, talán korábban is. A kerekek nagyméretű, tömör fakerekek voltak. Személyszállításra is használták, - ahogy a szánokat is-, volt ponyvás változata is a kordénak, négy kisebb kerékkel. A ponyva gyékényponyva volt, vitorlaként is nádgyékényt használtak, mindenhol olyat amilyen nád volt, Egyiptomban papirusznádat. A szamarak hátára is gyékényből szerkesztettek nagy hordozó „zsebeket”. A gabonaszállító zsákokat kenderből készítették. A len és kenderkötél sodrását ismerték, tudták, hogy a pászmákat -fonatokat- egymással ellentétesen kell összesodorni, hogy a kötél ne csavarodjon.

FAKERESKEDELEM

Faanyagokat több célra használtak: eszközkészítésre - talán ide sorolható a kordé, a harci szekér is-, építkezésre és bútorkészítésre. Mezopotámiában nem találhatók kemény fák, félkemény a platán, a libanoni cédrusfenyő, a Thoros-i fenyő, az akácia félék Egyiptomban. D-Kánaánban és szűkebb Mezopotámia területén nincs alkalmas faanyag, ezeket É-ról szállították, pl. a nyárfát. A fakereskedelem olyan fontos volt, mint a fémkereskedelem, annyira nem volt fa. Bübloszból Egyiptomba tutajként és hajókon is. Az építkezésekhez szükséges kövekre, díszkövekre is érvényesek a fára vonatkozó állítások. A Tigris és Eufrátesz folyókon leúsztatták a tutajokat. Néha evezős csónakok után kötötték a fatörzseket a Gilgames eposz szerint is. Fennmaradt egy ilyen relief:

Bár az evezős csónak Ugarit-i eredetű, a relief Ninive-i, i.e. 700-ből egy bronzkapuról és érdekessége, hogy arccal menetirány felé fordulva eveznek, mert a csónakokon a lófej a föníciaiaknál mindig a csónak orrát díszítette. A rönkök rakodását is ábrázolták. A rönkfa - mint tetőgerenda- nélkülözhetetlen építkezési anyag volt. Az épületek alapjait szűkebb Mezopotámiában, a magas talajvíz miatt, aszfalttal kiöntött kőlapokból készítették, a medencéket is aszfalttal bélelték. Az ablak nélküli vályogfalakat olyan távol építették egymástól, hogy a farönk átérje, ezért a hosszabb rönkfák nagy becsben voltak és hosszú, folyosószerű termeket kaptak. A sötétség ellen sok udvarral védekeztek.

 

KÖVETKEZTETÉSEK

A rézbányák helyei és a fémművesség (arany, ezüst, réz) kezdetei eredményeztek egy fontos állítást: a fémművesség több helyen azonos évszázadokban alakult ki és nem köthető a gabonatermelés kialakulásához. A valószínű fémműves területek: Anatóliában Ebla környékén, később a Kaukázusban a Kura-Araxes kultúra területe, a sumer-iráni hegyvidék és a Balkán félsziget (https://www.penn.museum/documents/publications/expedition/PDFs/21-1/Jovanovic.pdf), Egyiptommal a bronzkészítést már a hükszoszok ismertették meg. 

Köszönet a WIKIPÉDIÁ-nak a képekért is: az információ gyűjtés természetéből adódik, hogy a kigyűjtött anyagokból az íráskor kevés kerül felhasználásra és ekkor már nem lehet tudni pontosan a felhasználtak forrásait. Ez így működik, elnézést a lemaradt forrásokért. Pontosan: így nem működik, mert képnévben a kép forrása nem menthető, ami miatt egy további lépés lenne a szerzők listája. A WIKIPÉDIA létének következménye, hogy közösségi tudatként kezd működni, ami dicséretes és köztudottnak gondoljuk az ott található információkat. Ez nyilván nincs pontosan így, de így kezd működni. Fontos forrásmunka volt Michael Roaf Atlasza.

Nagy-Mezopotámia területén - jó lenne meghonosítani ezt a kifejezést-  az első épített út i.e. 800 körül készült Urartu területén volt és eddig az időpontig szamár karavánokkal vagy gyalogosan szállítottak mindent. Kevés időponthoz köthető esemény van a dolgozatban, ezért a Függelékben található egy kronológia.  Egy ötlet szerit a sószállító ösvények és a fontos bányákba vezető utak útvonalai felderíthetők, de nem így van. Ez csak a palotagazdaságok közötti kereskedelmi utakra igaz, így nagyobb hangsúly esett a termékek szerinti kereskedelemre mint a nyersanyag szállításra. 

IRODALOMJEGYZÉK

((1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai világ atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosi, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Világtörténelmi Enciklopédia: Őstörténet és a korai civilizációk.

Kossuth Kiadó, Budapest, 2007.

(4) WIKIPEDIA, a képek eredetét nem midig sikerül utólag kideríteni, a NET-s kutatás sajátsága, hogy egy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.

(5) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0

 

 

FÜGGELÉK

A hőmérséklet nagyobb változásai és a kultúrák egy ábrán, az utolsó évek hőmérséklete részletesen:

(A kronológiai ábrán előfordul i.e. 5400-ban egy Tatáriai bejegyzés: érdekes, hogy több hasonló leletet is találtak a Balkánon. Az arany (Zalatna), réz és ónlelőhelyek (kasziterit, Fekete hegy, Dardánia, i.e. 1600) ismertek voltak már a bronzkorban, tehát van realitása egy tengeri kereskedelmi útnak Tesszáliából Ugaritba, addig K-Iránból szállították az ónt az Óasszír kereskedelmi úton az i.e. 1860-s években, amikor a Thorosz hegységben (Kestel) az ónlelőhely kimerűlt. A balkáni út működését az ugariti hajózás tette lehetővé, Ugarit kikötőjének réz, só, búza forgalma az i.e. 1600-s években nő meg.)

i.e. 9400-tól gyors melegedés, mezőgazdaság kezdete 

i.e. 6800–6300 – Çatalhöyük fénykora

i.e. 6500 körül – La Manche (a Csatorna) kialakulása, mert a tengerszint nő

i.e. 6200 százéves hideg

i.e. 5800 UBAID kultúra kb.  1500 évig :  Dél-Mezopotámiában, azaz Sumer – a mai Dél-Irak területén, ami az Ur városához, az újkőkor és a rézkor idején létezett. A korszak előtt a területen komolyabb emberi letelepedésre utaló jelek nem mutathatók ki. Ebben az időszakban a terület sokkal csapadékosabb és mocsarasabb volt, mint ma, nagy nádasokkal. Népének etnikai jellegét nem ismerjük, de nem sumer és nem sémieredetű.  (Eridu városok kezdetei a periódus végén)

i.e. 5600 körül: A Fekete-tengert elönti a Földközi-tenger sós vize = Özönvíz I.

i.e. 5400 Tartaria írásjelek (Tatárlak, Tordas patak és a Balkánon)

i.e. 5200-tól 100 év gyors és aztán lassú, de folyamatos lehűlés 

i.e. 5. évezredben virágzó felső-egyiptomi taszai kultúra már neolit eszközkultúrával rendelkezett, az emberek háziállatokat tartottak, kőkapákkal művelték a földet. Az ezzel nagyjából egyidős badari kultúrában szarvasmarha, juh, kecske, gazella vadászata folyt. Az első állatkultusz. Az i. e. 5. évezred végén terjed a rézeszközök használata, bár a használt eszközök jelentős része továbbra is kőből készült. Ez a neolitikum vége, a kőrézkor (calcholithikum) ideje.

i.e. 4500 körül: Suza és Kis, települések Mezopotámiában

i.e. 4300 Első URUK időszak: Városok, öntözés.  A kultúra i. e. 4300-től i. e. 3100-ig, Nippur, i.e. 3300 után ékírás.

i.e. 4. évezred a civilizáció kialakulásának időszaka a Nílus völgyében. Ebben az évezredben a felső-egyiptomi kultúrák következő lépcsőfokának tekinthető a Nagada-kultúra. Más fontos kulturális központok Merimde Beni Szalam (Alsó-Egyiptom), El-Faiyum (Középső-Egyiptom). Az i. e.  4. évezred második felében kialakult az öntözéses földművelés. A tervezés-irányítás szükségszerűen vezetett az írás kialakulásáig. Az i. e. 4. évezred második felében a sumer íráshoz hasonló képírás alakult ki, majd az ezredforduló után ebből a stilizált hieroglif .képírás jött létre.

 i.e. 4000 körül: a tenger szintje a mai magasságig emelkedik

i.e. 4000-3000 Szaharából a Nílushoz vándorolnak 

i.e. 4000 mezopotámiai Ur városa i. e. 40. század 

i.e. 4000–3000 Naqada kultúra a Nílus mentén

i.e. 3800 krétai civilizáció kezdetei

i.e. 3700: Bodaji kultúra (ÉK-Kászpi: A botaji kultúra i. e. 3500 körüli (i. e. 3700–3100 közötti [1]) rézkori kultúra volt az Uráltól keletre eső sztyeppe övezetben a mai Kazahsztán északi részén, amelyben vadlovaké mellett nagy mennyiségben találtak háziasított lovak csontját is. Ezzel mintegy ezer évvel korábbról sikerült a ló háziasítására bizonyítékot találni, mint ahogy eddig a kutatók gondolták, Közép-Ázsiában)

i.e. 3600: sumer civilizáció, városállamok i. e. 36. század

i.e. 3500: a Szahara elsivatagosodásának kezdete i. e. 35. század

i.e. 3500: az első városok Egyiptomban i. e. 35. század

  i.e. 3500 körül megváltozott a korábbi éghajlat Mezopotámiában. A korábban csapadékos időjárást egy jelentősen szárazabb váltotta fel, és a kiterjedt mocsárrendszer kezdett kiszáradni. Ez a vadászat és halászat visszaszorulásához, a földművelés fontosságának növekedéséhez vezetett.

i.e. 3200  URUK agyagtáblák, paloták: Az Ubaid-kultúrát az Uruk-kultúra váltja fel. Arzénbronz. Úr és Eridu városok környékén kerámiákkal távolsági kereskedelme bizonyítható, templomépítés is. A kor technikája: rézöntés, a folyami szállításra kis vitorlás csónakok, az égetett téglás építkezés. Csaknem biztos, hogy már ekkor használták az ekét, kereket, szamarat. Egyes kutatók szerint az ekét i. e. 6000       körül Észak-Mezopotámiában találták fel,

i.e. 3200 – c. 2700 BC (Proto-Elami írás Szúzában i.e. 2700-ig, megfejtetlen. Szúzát i.e. 4000 körül alapítják a Karun folyó áradásos vízgyűjtő területén. (Elamite language writings found in Jiroft—possibly extending the Elamite presence to as early as 7000 BC.) Bronz mellékletek a temetőkben.

i.e. 3100: Egyiptom egyesülése, i. e. 3100, fahajók megjelenése.

i.e. 3100: Az proto-elámi írás az ősi Iránban alakult ki, valamikor Kr. e. 3200 és 3000 között. Adminisztrációra és mezőgazdasági termények számbavételére használták, de nem tanították az iskolákban.

i.e. 2900 Hurriták lejönnek a Zagrosz hegységből a Kabúr völgyébe.

i.e. 2900 Elámi királyság létrehozása (Irak)

i.e. 2700 – c. 1600 BC) Old Elamite period. Gutiak lejönnek a Zagrosz hegységből, nomádok, támadják Elámot, majd Sumert.

i.e. 2350 AKKÁD Birodalom

i.e. 2150 szárazság, aszály, lejönnek a hegyekből az amoriták.

Események i.e. 3000-tól:

i.e. 2900-ban Mezopotámia-i. Özönvíz II.

i.e. 2600: Mári városának alapítása (Szíria),

i.e. 2600 hurriták legeltetnek a Folyóköz É-i részén, 

i.e. 2600: Az Indus-völgyi civilizáció egyesülése

i.e. 2600: Mári városának alapítása (Szíria), 

  i.e. 2650–2150 Egyiptomban a piramisok kora,

i.e. 2600 A Gízai nagy piramis befejezése Egyiptomban

i.e. 2500–2300: A sumer Lagas-dinasztia,

i.e. 2474–2398 A mezopotámiai Ur városának első virágkora. Az első sumer zikkurat felépítése

i.e. 2350 AKKÁD Birodalom 70 évének kezdete

i.e. 2300 Az Ebla-i, Alalakh-i hurriták, a Nagar Birodalom és az Mári-i akkádok marakodnak az Emar-i gázlón.

i.e. 2300 után a hurriták és az amoriták áramlanak az eltűnő akkádok helyére

i.e. 2150 szárazság, aszály 3000 év, amoriták vándorolnak

i.e. 2110–2000: Ur város második virágzása, Sumer Birodalom, a sumer birodalom fénykora.