RÓMAI KORI MAGAS VÍZVEZETÉKEK 
 
 
 
(2024 augusztus)
 
 ABSTRACT
Róma alapítása után 400 évvel, i. e. 312-ben egészséges, tiszta vizet vezettek Rómába az Aquae Appián. Minden idők leghosszabb, 132 kilométeres akvaduktját Hadrianus császár építtette Karthágóban (Zaghouan vezeték). További épségben fennmaradt, nevezetes akvaduktok a nîmes-i (nemaususi), a segoviai, a tarragonai (tarracói), a meridai (Emerita Augusta-i), a metzi (divodurumi), a zahlbachi (mogontiacumi, ma Mainz) és az isztambuli. Magyarországon Budán (aquincumi vízvezeték), Szombathelyen (Savaria), Sopronban (Scarbantia) és Szőnyben (Brigetio) tártak fel akvadukt-maradványokat. / ROMAN AQUEDUCTS: In 312 BC, 400 years after the foundation of Rome, healthy and clean water was brought to Rome via the Aquae Appiana. The longest aqueduct of all time, 132 kilometres long, was built by the Emperor Hadrian at Carthage (the Zaghouan aqueduct). Other notable aqueducts that have survived intact are the Nîmes (Nemausian), Segovia, Tarragona (Tarraco), Merida (Emerita Augusta), Metz (Divodurum), Zahlbach (Mogontiacum, now Mainz) and Istanbul. In Hungary, aqueduct remains have been found in Buda (Aquincum aqueduct), Szombathely (Savaria), Sopron (Scarbantia) and Szőny (Brigetio).
 
 
 BEVEZETÉS
Az ókori Egyiptomban (https://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2001/julius-augusztus/240-a-vizellatas-tortenete) már készült féből, rézből vízvezeték. A görög városok vízellátó berendezéseit Herodotos könyveiből és az ásatások során feltárt romok leírásaiból ismerjük. Tiryns és Mykéné városokban az i. e. 1500 években volt már vízvezeték, Athén vízigényét pedig 18 vízvezetéken át elégítették ki. Sok kis-ázsiai és földközi-tengeri városban építettek vízvezetéket, pl. Siracusában, Smyrnában, Samosban, Pergamonban.
Pergamon várától 30 km-re fakadó hegyi forrás vizét gravitációs úton juttatták a vár mellett épített tározómedencébe. A medencéből kb. 3 km hosszú nyomócsövön át vezették a vizet a várban levő fogyasztási helyekre. A nyomóvezeték max. 20 bar nyomáson üzemelt. A nyomócső anyagára vonatkozólag semmiféle adat sem maradt fenn, igen valószínű azonban, hogy a vízvezető csövek ólomból vagy agyagból készülhettek. Samos vízellátásához pedig közel 1 km hosszú alagutat kellett építeni, hogy a hegy oldalában fakadó források vizét az alagútalján lefektetett agyagcsöveken át a városba vezethessék. Palesztinában Jeruzsálem városát az ókorban öt vízvezetéken át látták el vízzel. Tarquinius Priscus római király i. e. kb. a VI. században etruszk mérnököket bízott meg a Róma környéki tavak vízlevezetési terveinek elkészítésével.
Egy összefoglaló munka a vízvezetékekről: http://www.romanaqueducts.info/,
 
appia
 
                                            Aquae Appia (https://engineeringrome.org/the-water-system-of-ancient-rome/
 
Róma alapítása után 400 évvel, i. e. 312-ben nagy távolságról egészséges és tiszta vizet vezettek a városba az Aquae Appián. Traianus császár uralkodása idején a vízvezetékek felügyelője Julius Frontinus volt, aki a következőket írja: “A rómaiak négyszáznegyven évig beérték olyan vizek használatával, amelyeket helyben találtak, a Tiberis, a források és a kutak vizével. Később azonban már 18 forrás vizét vezették 12-70 km-es távolságról magasvezetékeken, mintegy 580 km hosszú csőrendszereken át a városba. "Az ókori Római Birodalom idejéből már részletes leírások állnak rendelkezésünkre, több száz km távolságból vezettek vizet a városba, helyi csatlakozó vezetékeken és egy mérőcsövön keresztül juttatták be a házak udvarába. A helyi vezetékek ólomból, a mérővezetékek rézből készültek. Az ókori Rómában és a Római Birodalom más városaiban is a vízvezetékrendszerek csöveit ólomból (esetlek agyagból) készítették, ez volt az ólom legfontosabb felhasználási területe. A magasvezetékek miatt víztornyokat nem, vagy csak alig építettek.
 
Utcai ólom
 
 
 
Lingotesplomo carthagonova 2
 
  
 
Captura de ecra 2019 07 03 as 16.27.54 1
 
 

Pompeii víztorony, elvi rajz, mai fénykép. Az ólomtartályos víztorony építése kivételesnek mondható a Birodalomban

(https://blog.msc-sahc.org/seismic-assessment-of-ancient-water-towers-in-roman-pompeii/)

Egy kis kitérő a felhasznát vízmennyiség méréséről: Rómában minden csatlakozó vezetékhez lepecsételt vízmennyiség mérő tartozott, amiről Sextus Frontinus tudósított Nerva császár idején, 97-ben. A csatlakozó vezetékek először utcai kutakat látták el vízzel, később a gazdagabb házakba is bevezették a vizet, de a sokemeletes házakba is csak a földszintre, és ha fizettek érte.
15 különböző átmérőjű csővel mérték az állandó sebességgel folyó víz mennyiségét. A 23 mm átmérőjű csövön (kb. 0.376 liter/mp) átfolyó mennyiséget tekintették egységnek. Frontinus felismerte, hogy az állandónak gondolt víz sebessége függ a cső hosszától (az előírás 15 méter, 50 római láb volt), a víz esésétől a hegyi vízvezeték szintjéhez viszonyítva. Továbbá attól is, hogy az áramlás irányában történt a cső csatlakozása vagy az áramlással szemben. A csőben áramló anyagok mennyiségét a mai mérnökök is nehézkes eszközökkel mérik: mérőperemekkel, turbinákkal vagy Venturi-csővel történik, nyomáskülönbségre, fordulatszám mérésre vezetik vissza mennyiségmérést. A római  mérőcsövek az alaktartósság miatt készültek rézből, 15 féle különböző átmérővel. A csőátmérő függvényében kellett (https://repozitorium.omikk.bme.hu/server/api/core/bitstreams/
1054fe70-6db7-4c09-9f2c-4463e93f35b5/contentfizetni a vízdíjat, mert a víz folyamatosan, állandó sebességgel folyt. A vizet már tisztították, ülepítették. Például az Anio folyó csapadékos időkben erősen hordalékos vize három mesterséges tavon átfolyva tisztult meg, ülepedett. Majdnem minden római település el volt látva vízvezetékekkel, szenny- és csapadékvíz-csatornákkal.

RÓMAI MAGAS VÍZVEZETÉKEK (AQUQEDUCTUS)

AQU

A Római magas vízvezetékek szerkezeti elemei: emeletes, szifonos, alagutas vezetékek 

siphon 1 740x565

A vízvezetékek közfürdőket, latrinákat, szökőkutakat és a magánháztartásokat láttak el, emellett a bányászat, a malomipar, a gazdaságok és a kertek működését segítették (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct, http://www.romanaqueducts.info/). A vezetékek a vizet gravitáció segítségével működtek,  enyhén leejtő, kőből, téglából, betonból vagy ólomból, agyagból készült vezetékekben vezették; minél meredekebb volt a lejtő, annál gyorsabb volt az áramlás. A legtöbb vezetéket a föld alá temették, és a terep egyenetlenségeit követték; az akadályozó hegycsúcsokat megkerülték, vagy ritkábban alagútban vezették át. Ahol völgyek vagy síkságok voltak, ott a vezetéket hídszerkezeten, vagy tartalmát nagynyomású ólom-, kerámia- vagy kőcsöveken át vezették, szifonokkal. A legtöbb vízvezetékrendszerhez üledékgyűjtő tartályok tartoztak, amelyek ülepítették a vízben lévő szennyeződéseket. Zsilipek, castella aquae (elosztótartályok) és elzárók szabályozták az vízellátást, a friss túlfolyó vizet ciszternákban, tározókban tárolták. 

Robinet darrêt à boisseau romain en bronze
 
Bronz elzáró szelep, római kori ritka lelet
 

 

Schematic map of the aqueducts of Ancient Rome map by Cassius Ahenobarbus jóó

 Róma vízvezeték rendszere 

(https://www.researchgate.net/figure/Schematic-map-of-the-aqueducts-of-Ancient-Rome-map-by-Cassius-Ahenobarbus-11_fig1_320044489)

NAPOLI aqu

Vízvezetékek a Nápolyi-öbölben

(https://www.watermuseums.net/campaigns/valuing-ancient-water-cultures/roman-aqueducts/)

nimesaqueductmap

Nimes (Gallia) vízvezeték rendszere

(http://www.romanaqueducts.info/aquasite/nimes1/index.html)

 

Pont du Gard nezt to NIMES

Pont du Gard alsó szinten úttal (Nimes, Gallia, https://simple.wikipedia.org/wiki/Aqueduct)
 
Aqueduc du Gier Chaponost Plat de lAir Conduite sur arc
 
 
 
 
Aqueduc du Gier 02
A Beaunant vízvezeték hosszanti profilja három szifonnal (Soucieu, Beaunant és Trion, https://www.trt.net.tr/magyar/blog-erdekessegek/2020/12/23/vizkultura-17-1550261).
 

 A vízvezetékeket és a csatlakozásokat a törvény és a szokásjog is védte. A közkutak ellátása elsőbbséget élvezett a közfürdők ellátásával szemben, és mindkettő elsőbbséget élvezett a gazdagabb, díjfizető magánfelhasználók ellátásával szemben.

A leggazdagabb polgárok közül néhányan állami kitüntetésként jogot kaptak az ingyenes ellátásra. A városokban és községekben a vízvezetékekből lefolyó tiszta víz ellátta a nagy fogyasztású iparágakat, például a festőmanufaktúrákat, és a  vizet alig használó iparágakat, például a malomipart. A használt víz és a vízfeleslegek a dísz- és veteményeskerteket táplálták.
A vízvezeték vizének engedély nélküli vidéki elterelése a mezőgazdaság számára a vegetációs időszakban előfordult és ritkán vonták felelősségre az elterelőket, mivel ez segített alacsonyan tartani az élelmiszerárakat; a mezőgazdaság volt Róma gazdaságának és gazdagságának az alapja.
Róma első vízvezetéke (i. e. 312) a város marhapiacán lévő szökőkutat látta el vízzel. Az i. u. 3. századra a városnak tizenegy vízvezetéke volt, amelyek a több mint egymilliós lakosságot egy vízpazarló gazdaságban tartotta el; a víz nagy része a város számos nyilvános fürdőjét is ellátta.  Az egész Római Birodalom városai és települései ezt a modellt követték, és a közérdek és a polgári büszkeség alapján, tárgyaként finanszírozták a vízvezetékeket: "egy drága, de szükséges luxus, amelyre mindenki törekedhetett és törekedett is."  A legtöbb római vízvezeték megbízhatónak és tartósnak bizonyult; néhányat a kora újkorig fenntartottak, és részben még ma is használnak. A vízvezetékek tervezésének és építésének módszereit Vitruvius jegyezte fel a De architectura című művében (i.  e. 1. század). A vízvezeték-építészet nevezetes példái közé tartoznak a segoviai vízvezeték tartóoszlopai és a konstantinápolyi vízvezetékkel táplált ciszternák.
 
 
 
Cistern of Philoxenos
 
 A Philoxenosz-tenna (Isztambul, https://en.wikipedia.org/wiki/Cistern_of_Philoxenos)
 
 
AQ Segovia
 
                                               Segoviai magasvezeték (Ibéria, https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct)
 
A friss ivóvíz célba juttatására az építmények hatékonyak is voltak: az ókori Róma tizennégy akvaduktja napi 700 ezer köbméternyi vizet juttatott a városba (leírásuk Sextus Julius Frontinus De aqueductibus Urbis Romae című munkájából ismert). Róma legrégebbi vezetéke az i. e. 312-ben Appius Claudius Caecus által építtetett, 16,5 kilométeres Aqua Appia, a leghosszabb pedig az i. e. 46-ban elkészült Aqua Marcia volt, amely a 91 kilométerre lévő szabin hegyek vizét vezette Rómába. 
Minden idők leghosszabb, 132 kilométeres akvaduktját Hadrianus császár építtette Karthágóban (Zaghouan vezeteék). További épségben fennmaradt, nevezetes akvaduktok a nîmes-i (nemaususi), a segoviai, a tarragonai (tarracói), a meridai (Emerita Augusta-i), a metzi (divodurumi), a zahlbachi (mogontiacumi, ma Mainz) és az isztambuli. Magyarországon Budán (aquincumi vízvezeték), Szombathelyen (Savaria), Sopronban (Scarbantia) és Szőnyben (Brigetio) tártak fel akvadukt-maradványokat.
 
akvadukt4 627x470
Vízvezeték Aqincumban (Pannonia, Budapest, https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquincumi_v%C3%ADzvezet%C3%A9k)
 
Zaghouan aqueduc
 
 
 
Luigi Mayer
 
Luigi Mayer metszete a belgrádi vízvezetékről (Szerbia, https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct)
 
Tivoli Acquedotto Arci 0511 03
 
                                                 Tivoli vízvezetéke (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct)
 
2244612961 c95747604d z78d5
 
Pont del Diable, vagyis az Ördög hídja, Ibéria, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
 
4265953219 2ffa805c92 z78d5
Ókori vízvezeték, Merida, Ibéria
 
 
Róma vízvezetékei
 
 
 
RÓMAI VÍZVEZETÉKEK LISTÁI
(BC: időszámítás előtt, ld. még https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_aqueducts):
312 BC  Aqua Appia
272 BC  Aqua Anio Vetus
144–140 BC Aqua Marcia
127–126 BC Aqua Tepula
33 BC Aqua Julia
19 BC Aqua Virgo
2 BC   Aqua Alsietina
38–52 AD  Aqua Claudia
38–52 AD  Aqua Anio Novus
109 AD Aqua Traiana
226 AD Aqua Alexandrina.
 
claudiaANconstruction 740x427
 
                        Aqua Claudia építése 38–52 között (rajz, https://engineeringrome.org/the-water-system-of-ancient-rome/
 
 
 
IPARI VÍZVEZETÉKEK
Néhány vízvezeték ipari telephelyeket látott el vízzel, általában a földbe vájt nyílt csatornán keresztül, amelyet a vízveszteség csökkentése érdekében agyaggal béleltek vagy fával zártak be. A legtöbb csatornát úgy tervezték, hogy a bányászati műveletekhez szükséges nagy vízmennyiségeket szállítson. A vizet a hidraulikus bányászatban arra használták, hogy a fedőréteget eltávolítsák, elmossák és az ércet feltárják  süllyesztéssel, és a tűzrakással pirított, meggyengített fémtartalmú kőzetet feltörjék és kimossák, valamint hogy a vízkerékkel hajtott préseket és bukókalapácsokat, amelyek az ércet a feldolgozáshoz összetörték. Pl. a délnyugat-walesi bányában csatornákra és gépekre utaló nyomokat találtak. Az északnyugat-spanyolországi Dolaucothi és Las Medulas bányatelepeken több vízvezeték is található, amelyek a helyi folyókból vezették a vizet a bánya fejéhez. Las Medulasban legalább hét, Dolaucothiban pedig legalább öt ilyen csatornát találunk. Dolaucothinál a bányászok tartótározókat, valamint csurgatómedencéket és zsilipeket használtak a vízáramlás szabályozására, és a vízkészletek elterelésére ejtőcsatornákat használtak. A csatornák fennmaradt nyomai alapján következtetni lehet a bányászati sorrendre is.
Számos más, több vízvezeték által táplált lelőhelyet fel fognak tárni, mint például a Hadrianus falától délre fekvő Lanchester közelében lévő Longoviciumban, ahol a vízkészletet valószínűleg a vas kovácsolására szolgáló bukókalapácsok meghajtására használták.
Galliában található Barbegalban egy víztározó által táplált vízvezeték, amely 15 vagy 16 vízimalom kaszkádszerű sorozatát hajtotta, és az arles-i régió számára őrölt lisztet. Hasonló, bár kisebb léptékű berendezéseket találtak Caesareában, Venafrumban és a római kori Athénban. A római Aqua Traiana a Tiberistől nyugatra fekvő Janiculumban egy lisztmalmot hajtott. A Caracalla-fürdő alagsorában lévő malmot a vízvezeték túlfolyása hajtotta; ez egyike volt a sok városi malomnak, amelyet a vízvezeték vize hajtott, hivatalos engedéllyel vagy anélkül. Egy 5. századi törvény megtiltotta a vízvezetékek ivóvizének malmokban történő felhasználását. A tilalom azért is érdekes, mert a vizimalmokat a rómaiak találták fel az i. e. 1. században.
 
 
*
Kapcsolódó saját irodalmak:
 
https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/250-a-romai-birodalom-hidjairol.html 
https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/380-okori-romai-ciszternak.html
https://bencsik.rs3.hu/a-harci-szekerek-okori-toertenete/383-romai-kori-gepek-a-taposomalom-toertenete/368-a-taposomalom-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/481-okori-aquaeductus-szifonok.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/483-okori-vizemelo-kerekek-szivattyuk.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/482-hidraulika-az-okorban.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/a-harci-szekerek-okori-toertenete/390-okori-romai-furdok/372-okori-romai-fuerdok-uj.html
https://bencsik.rs3.hu/a-nilusi-hajozas-egyiptom-ket-osi-fovarosa-koezoett/456-a-tiberis-folyo-romai-kori-toertenete/414-a-tiberis-folyo-romai-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/297-pompeii-fuerdoi.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/450-romai-szoekokutak.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak/298-herculaneum-fuerdoi.html?layout=blog
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/484-romai-kori-vizvezetekek.html?layout=blog&Itemid=101
 
FÜGGELÉK

 

NameLocationImageCoordinatesLength x HeightConstruction StartedService StartedDemolition or DecommissionInfluencer
Saldae Aqueduct ToudjaAlgeria 36°45′N 4°54′E          
Plovdiv PlovdivBulgaria 42°7′50″N 24°43′25″E 30 km x        
Plavno Polje[3] Šibenik-Knin CountyCroatia     32.6 km x 0.296 m AD 1      
Aqueduct of Diocletian Solin, Croatia 43°31′27″N 16°29′22″E 9 km x 16.5 m 3rd century AD   1932  
Kamares Aqueduct LarnacaCyprus 34.912131°N 33.598729°E   1747      
Nicosia aqueduct Nicosia, Cyprus 35°10′19″N 33°22′11″E   18th century      
Clausonnes Antibes, France            
Barbegal aqueduct Arles, France 43°42′09″N 4°43′17″E          
Aqueduct of the Gier Lyon, France 45°43′17″N 4°45′37″E 85 km 1st century AD      
Aqueduct of Luynes Luynes, France 47°23′50″N 0°34′06″E 1,825 m     12th or 13th century  
Pont du Gard Nîmes, France Pont du Gard in France 43°56′50″N 04°32′08″E 275 m x 48.8 m 1st century AD AD 60 6th century  
Fréjus France 40 km     AD 50    
Aqueduct from Gorze to Metz Metz, France            
Eifel Aqueduct Germany 50.5127°N 6.6108°E 130 km x 1 m AD 80   260  
Sumelocenna Rottenburg, Germany 48.46362°N 8.86234°E   ca. AD 100      
Hadrian Argos, Greece              
Peisistratid Athens, Greece              
Long Walls Athens, Greece              
Late Roman Athens, Greece              
Corinth Corinthia, Greece              
Chalcis Chalcis, Greece              
Aqueduct of Kavala Kavala, Greece 40.9369°N 24.4155°E   16th century      
Mytilene Lesbos, Greece              
Nicopolis Epirus, Greece              
Patras Greece            
Aqua Anio Vetus[4] Pleiades, Italy     330 BC AD 640    
Aqua Augusta Naples, Italy     140 km between 30 and 20 BC      
Aqua Marcia Rome, Italy 41.8711°N 12.5389°E   between 144–140 BC 144 BC 140 BC  
Aqua Tepula[5] Rome, Italy   41.888976°N 12.453132°E     126 BC 127 BC Lucius Cassius Longinus Ravilla
Aqua Anio Novus horti Epaphroditiani, Italy[5]   41°53′29″N 12°30′55″E   38 AD      
Aqua Alexandrina Rome, Italy 41°52′42″N 12°34′24″E 22.4 km AD 226 AD 226    
Aqua Alsietina Rome, Italy   41°53′12″N 12°28′10″E 32.8 km 2 BC      
Aqua Appia Rome, Italy   41°53′22″N 12°30′40″E   312 BC 312 BC    
Aqua Claudia – Pictured are the remains of aqueducts Aqua Claudia and Aqua Anio Novus at Porta Maggiore in Rome, integrated into the Aurelian Wall as a gate in AD 271 Rome, Italy            
Aqua Virgo Rome, Italy              
Minturno Italy              
Ponte delle Torri Italy, Spoleto              
Aqua Crabra Italy, Tusculum              
Pont d'Aël Italy, Aosta Valley            
Termini Imerese Italy, Sicily            
Aqueduct of Triglio Italy, Apulia   69

40°34′50.82″N 17°12′9.63″E

  123 BC      
Gadara Aqueduct Jordan, Gadara   32.6808°N 35.8691°E          
Aqueduct of Zubaida Lebanon, Beirut            
Aqueduct of Tyre Lebanon, Tyre              
Aqueduct of Msaylha Lebanon, Batroun              
Aqueduct of Nahr Ibrahim Lebanon, Byblos              
Aqueduct of Volubilis Morocco, Volubilis              
Skopje Aqueduct North Macedonia              
Aqueduto de São Sebastião Portugal, Coimbra       AD 1568 [6] AD 1570 [6]    
Acueducto de Sexi[a] Spain, Almuñécar              
Albarracin-Gea-Cella Spain              
Aqua Nova Domitiana Augusta Spain              
Baelo Claudia's aqueduct Spain, Bolonia              
Barcino Spain              
Bejís Spain              
Acueducto romano de Cádiz Spain, Cádiz              
Caños de Carmona Spain, Seville              
Cordoba (Aqua Fontis Aureae) Spain              
Itálica Spain            
Las Medulas Spain              
Les Ferreres Aqueduct Spain, Tarragona            
Los Bañales Spain              
Acueducto de los Milagros Spain, Mérida            
Lugo Spain              
Noain Spain, Pamplona, Navarra              
Onuba Aestuaria Spain              
Peña Cortada Spain              
Rabo de Buey-San Lázaro Spain              
S'Argamassa's aqueduct Spain              
Segobriga's Aqueduct Spain, Saelices              
Aqueduct of Segovia Spain, Segovia   ? x 28m        
Aqueduct of Toletum Spain, Toledo              
Valdepuentes Spain              
Aqueduct of Hama Syria              
Aqueduct of Hadrian Tunisia              
Zaghouan Aqueduct Tunisia, Carthage     132 km        
Valens Aqueduct Turkey, Istanbul            
Aspendos Turkey, Antalya Province            
Karapınar Aqueduct Turkey, İzmir              
Kızılçullu Aqueduct Turkey, İzmir            
Vezirsuyu Aqueduct Turkey, İzmir              
Lamas Aqueduct Turkey, Mersin Province            
Olba Aqueduct Turkey, Mersin Province            
Laodicea on the Lycus Turkey, Denizli Province              
Phaselis Turkey, Antalya Province            
Dolaucothi Gold Mines United Kingdom, Wales, PumsaintCarmarthenshire              
Durnovaria United Kingdom, Dorchester, Dorset              
Longovicium United Kingdom, Lanchester              
Aqueduct of Ptolmais Cyrenaica Libya     200 km c AD 120

See also

[edit]