A kocsik rugókkal szerelt szekerek. Kocs községben -Tata közelében- 1490-ben élt egy Habermayer nevű bognár, aki Mátyás királynak a bécsi útjaihoz készített kocsit. A szekér eredete talán két egymás után kötött taliga volt: azaz taligával vontatott taliga.
Taligán, kordén az ókorban kétkerekű, állat -szarvasmarha, ritkán ember, szamár vagy később teve, néha ló- vontatta járműveket értünk. A taligák és a szekerek elé később is sok féle állatot fogtak be a történelem folyamán, pl. a Kréta-szigeti kecskéket. Az Abstractban történt módosítás szerint a sumerek vad és házi szamarak keresztezésével kapott kungák-at kötöttek a szekerek elé, majd az i.e. 1700-as években a hurriták Szíria területén már kis termetű lovakat.
TALIGA, KORDÉ
A taliga régen és gyakran használt neve kordé volt. A taliga a szekerek őse, a legrégebbi kerekes (https://index.hu/techtud/2024/10/25/tortenelem-technika-karpatok-rezkor-banyaszat-mezopotamia-gorgo-kerek-talamany/) járművek, szállító eszközök. Két -feltehetően párhuzamosan kialakult- típusa az egy-, vagy két rudas taliga. Az egy rudasnál a rúd ívelt is lehet, a két rudasnál sokszor párhuzamos vagy Π betű alakú, esetleg A betű alakú. Kelet-Európa felé haladva a kétrudú szekerek gyakorisága nő. Eurázsiában „az egy rúd + páros fogatolás”, illetve a „két rúd + egyes fogat” elterjedtsége között létezik határvonal, amely a Baltikumtól kiindulva széles félkörben a Kaspi-tengerig halad, majd onnan az Altáj mentén Kína déli határáig húzódik. Ettől a vonaltól É-ra – azaz Kelet-Európa túlnyomó részén – a két rúd, egyes fogat, tőle nyugatra és délre pedig az egy rúd, páros fogat volt túlsúlyban (Függelék). valószínű oka az éghajlat. Van olyan elképzelés, hogy az első kordé úgy keletkezett, hogy a sok helyen ismert és használt szánokra kerekeket szereltek.
I.e. 1600 előtt Egyiptomban, -ekkor a hükszoszok megismertetik meg az egyiptomiakkal a kereket és a harci szekeret és a lovakat-, a nehéz köveket, szobrokat csak szánokon szállították. Ekkor már néhány ezer éve polírozott, négyszögletes köveket készítettek, továbbá lyukakat kövekbe a kövekbe is (mindenbe tudtak lyukat fúrni, kicsit és nagyot). I.e. 2650 -ben sok ezer hengeres diorit, gránit vázát temettek a Dzsószer piramisa alá, és mozsarakban őröltek, nem malmokban. A kerék, mint fogalom, a tengely ismeretét feltételezi, de a kereket az i.e. 1600-s évekig nem nem ismerték Egyiptomban. Az idősebb Plinius (https://hu.wikipedia.org/wiki/Caius_Plinius_Secundus) még nem tudott vízimalomról sem. A kört, mint szimbólumot, és a kör alakú tárgyakat azért ismerték.
Egyiptomi őszállító szán, a skála méterben értendő (4)
Egyiptomi fúró (4)
A fazekaskorong elterjedése (http://agyagismeret.blogspot.com/2011/05/az-edenyek-formalasa-fazekaskorong.html)
Fogatos állat lehetett ökör, tehén, szamár, Sumerban, Szíriában kunga, ami a vad és a házi szamár keresztezése, később ló. A mai lovak ősei a tarpán és a Przsevalszkij lovak között keresendőek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Przsevalszkij-l%C3%B3), valószínűleg a botaji kultúrában háziasították őket kb. i.e. 2000 után.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra) I.e. 1800 körül Felső-Mezopotámiában és attól D-re, az Eufrátesz menti Máriban (!) -ban találtak lótenyésztésre vonatkozó agyagtáblát. Nagar (Tell Brak) környékén a hurritákat tartják a kutatók korai lótenyésztőknek. (A szoszéd államokban: az amorita I. Samsi Adad király kért tenyésztésre alkalmas lovakat a fiától, Mári királyától i. e. 1800 körül.)
Hazai emlékek: a szarvasmarhával vont kétkerekű járművekről alig van magyarországi adat: kisebb terhek fuvarozására szolgált a fatengelyes ökörkordé. A kordék, taligák négy fő fajtája: a pásztortaliga, ami élelmiszer, ruhák tárolására is szolgált, gyakran fedett volt; a „fuvaros” vagy paraszttaliga, ami teherszállító, lőcsös, oldalú; kubikoskordé, ami földhordásra szolgáló, lőcs nélküli deszkaláda volt; később a személyszállító taliga, ami gyakran rugóval készült, azaz féderes volt.
Kétrudas kordé tömör kerekekkel (4)
Egyrudas kordé tömör kerekekkel (4)
SZEKEREK
Az ókori kultúrák mindegyikében használtak kerekes járműveket, nagyobbrészt a taligákat, később szekereket, amelyeknek fogatolására – majdnem kizárólag – szarvasmarhát, ökröket és szamarakat használtak. A kerekes járműveket először kultikus célokra használták, a prehisztorikus kerék és szekér leletek sírokból kerültek elő, mint a halottkultusz járulékos részei, gyakran a lovakat is eltemették. A késő rézkori, bronzkori leletek arról tanúskodnak, hogy a szekeret gazdasági célra is alkalmazták.
A négykerekű szekér, forgó első hiddal, a vaskorban a taligákból alakult ki : egy második (a hátsó) taligát rúdjával vagy rúdjaival egy másikhoz (az elsőhöz) kapcsoltak. Harci szekérbe két kungát, lovat fogtak az ókori népek. A harci szekereket kizárólag kungák, majd lovak, a taligákat legalább 90 % -ban szarvasmarhák vontatták, szamarak is előfordultak. Lényeges találmányok voltak a forgó első tengely, a kerékagy, a küllők és az abroncs, ez utóbbiak teszik használhatóvá a kerekeket. Magyarországon az ökrös kordét is használták, a szekerek gyorsan kiszorították.
Európában a forgó első tengelyes szekér a hallstatti kultúra (i.e. 800) után i.e. 500 körül terjedt el. (Elkezdtek fazekas-korongot használni, mértani rajzokkal díszített edényeket készítettek, vannak vas- és üveg leletek is a korból.). Előtte már Eurázsia déli tájain, a balkáni népek is, valamint a germánok Észak-Európában és Észak-Eurázsiában használták.
Vizsgáltuk a szekér ősi változatait és leleteit, a vizsgálat módszere (alapmű a Tarr László: A kocsi története, Corvina ,1978, c. könyv) az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Az időben vissza felé haladva a leletek száma csökken és leírásuk bizonytalanodik, a teljességre való törekvés korlátokba ütközik. "Magyarországon a 11-13. századokban a szekér és a taliga is használatban volt, a középkorban már a négykerekű járművek voltak túlsúlyban. A középkori Európa lényeges újításokat vitt végbe a szekér konstrukciójának és a fogatolásnak a fejlesztésére (Függelék). A lovakon megjelent a szügyhám és a vállhám, addig nyakhámot használtak. Az első tengely és a kocsiszekrény közé egy szeg (derékszeg) körül forgó alkatrész, a fergettyű beiktatásával a szekér mozgékonysága, fordulékonysága lényegesen megnőtt. Egy további újítás a szekér hosszának változtatását tette lehetővé az első és hátsó tengelyt a kocsiszekrény alatt hosszanti irányban összekötő rúd, a nyújtó révén. A középkorban a szekér még nem szolgált személyszállításra, ritkán -a források szerint- asszonyok, papok és fejedelmek használták." A hintó volt, amikor kitalálták, volt az első személyszállító jármű.
Szekerek elterjedése Eurázsiában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szek%C3%A9r)
KOCSIK
A 12-13. században találták ki a rugós szekeret, azaz a kocsit és Magyarországon. A hintóra utaló első írott bizonyítékunk 1267. évből való, IV. Béla király oklevelében fordul elő az ingó szekér (currus mobilis), még latin nyelven, a hintószekéret. Ezen oklevél szerint Tamás comes fia Fülöp „a király ügyei intézése végett utazott a római kúriához, és Itália távolabbi vidékeire egy szíjakon függő szekérrel”. Komárom megyében van egy Kocs nevű község, amely a kocsi névadója. Az első kocsipostát Mátyás Király rendeletére hozták létre, amikor 1485-ben a székhelyét a meghódított Bécsbe helyezte át. A Bécs és Buda közötti úton 10 mérföldenként (kb. 38 kilométerenként) pihenőállomás (lóváltó) volt, az egyik a szekérgyártásáról nevezetes Kocs községben. A magyar kocsi a korabeli nehéz hintókkal szemben gyors és könnyű volt, jellegzetes ívelt oldala volt. (http://skanzen.hu/hu/latogatas/kiallitasok/kocsik-es-szekerek). A 15. századból már fennmaradtak leírások a korabeli kocsiról. 1426-ban a Magyarországon utazó itáliai követek Tatán két kocsit kaptak, a másodikban kíséretük utazott. Bertrandon de la Broquière francia utazó 1433-ban olyan kocsit írt le, amit egy ló húzott, fedett és könnyű volt, hátsó kereke magasabb volt, mint az első. A kocsitest és a tengelyek közé bőrszíjakat raktak a rugalmas felfüggesztés érdekében. Egy másik változatot három egymás mellett fogatolt ló húzott. A jobb oldalon a hátsó kerékhez egy rudat rögzítettek hámfával. A köteleket is bőrtokokkal védték a gyors kopástól. A küllők száma eltérő volt, a hátsó kerekek nagyobbak voltak. A magyarok tudatában voltak a magyar kocsi külföldi népszerűségének: már a 14. században számos helyre küldték ajándékként. A pápai udvar leltárában 1371-ben két kocsi (currus) is szerepelt, amit Magyarországról kaptak. A vagyoni iratokban számos utalás maradt fenn a vasalt szekerekre. II. Ulászló király három remek kivitelű, nyolc ló befogására alkalmas aranyozott hintót ajándékozott menyasszonyának 1502-ben.
Első magyar kocsiábrázolás 1568-ból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kocsi)
A kocsiknak nevei is jellemzőek voltak, pl.: bőrös kocsi (az oldalait és a fedelét bőr borította), bricska, cséza, dorozsmai kocsi, egri kiskocsi, görbe oldalú kocsi, győri kocsi, hintó, homokfutó, kocsiszekér, kőrösi kocsi, nyírségi rövid kocsi, stb. A z elnevezések helyi vagy különleges felszerelésű, eredetű, rendeltetésű járműveket jelentenek, általában a típus készítési helyét.
Szatmári szekér (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatm%C3%A1ri_M%C3%BAzeum)
Elliptikus rugókat, a kissé ívelt laprugókat gyakran használták a járművek felfüggesztésére at 1700-as évektől. A jobb menetkomfort érdekében a rugókat párban használják, egymás ellen. Egymásra fekvő egyedi rugólevelek alkotják. A terhelés miatt a hajlító nyomaték a rugó hosszának közepén a legnagyobb. A rugós szerelvény osztott hosszanti alakja igazodik a terheléshez: a hozzáadott levelek hossza levelenként csökken.
(https://de.m.wikipedia.org/wiki/Datei:ElliptikBlattFeder.jpg)
A római eredetű hintó a magyar fejlesztésű kocsival közel azonos időben vált ismertté, hintószekér (ami az első kocsi) néven. Magyar hintóra utaló "első írott bizonyítékunk 1267. évből való, IV. Béla király oklevelében fordul elő az ingó szekér (currus mobilis), bár latin nyelven. Ezen oklevél szerint Tamás comes fia Fülöp „a király ügyei intézése végett utazott a római kúriához, és Itália távolabbi vidékeire egy szíjakon függő szekérrel." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hint%C3%B3). Felfüggesztett, hintázó kocsikat, azaz hintókat Magyarországon a 14. század derekától használtak a királyok, főpapok, főurak, s ilyen hintókat itáliai és francia uralkodóknak is ajándékoztak.
Díszes hintó az Ermitázs Múzeumból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hint%C3%B3)
A Kárpátoktól ÉK-re a 4. évezred közepén használtak ökrös kordékat, ennek több nyoma is létezik. I.e. 3200 körüli Kárpát-medencei ökrös szekér, kordé modell:
Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell (4)
Potsdam-i agyagszekér (4)
Szerbiai agyagmodell (4)
Lengyel országban is találtak i.e. 3500 körüli kordé modelleket és Oroszországban valódi kordét is. A legrégebbi kerekek tömör-kerekek, három vastag deszkából álltak és keresztirányú merevítők tartották össze. Hasított farönkből készültek, csiszolással. Később sok darabból is készítették:
Balkáni modell (4)
A Balkánon talált kordé leletekre példa: http://fonteshungariae.blogspot.hu/2011/03/kicsi-szekerek-kerekek.html. Az andronovói kultúra területén a Szintaszta kultúrában találtak i.e. 2000 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra#Szintasta-kult.C3.BAra) olyan harci szekeret, amit rekonstruálni is sikerült:
Szintasta –i rekonstrukció i.e. 2000 körül (4)
A lovakat csontból készült zablákkal irányították:* „a szintastai település mellett föltárt temetők legjelentősebb leletei a szekér maradványok. A nagyméretű sírkamrákban, a kerekeknek külön keskeny árkokat ásva, enyhén besüllyesztve helyezték el a küllős kerekű harci szekereket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi harci szekér-maradványok (kb. 4000 évesek, i.e. 2000-ből). A bronzfegyverek mellett e szekerek alkalmazása biztosította a "Városok Országa" fölényét a tőlük északabbra élő tajgai népek fölött. Ha mégis valami agresszió érte volna a területet, akkor ott voltak az erődített települések.
A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)
Az eurázsiai harci szekerek kérdését Igor Csecsuskov dolgozta fel doktori értekezésében, melynek címe magyarul: A késő bronzkori harci szekerek kérdésköre Eurázsia sztyeppi és erdős-sztyeppi övezetében (a Dnyepertől az Irtisig).” A könnyű szekerek mezopotámiai története (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/34-a-harci-szekerek-okori-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101).
KÖNNYŰ SZÍRIAI HARCI SZEKEREK TÖRTÉNETE
A könnyű harci szekereket az amoriták terjesztették el Szíria területéről kiindulva. Az amoriták a szekerekbe lovakat fogtak be, felmerült a kungák fogatolása is sumer területen, de a kutatók nem fogadták el. A lótenyésztést a könnyű harci kocsik váltották ki, csak a görögök ültek először a lovakra.
Egy korai írás, agyagtábla a lótenyésztésről: I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai Birodalom, fővárosa Subat Enlil és Assur, i.e. 1813-1781, középső kronológia szerint) a fiától kért lovakat és a fia Mári uralkodója volt, így már az i.e. 1780-as években lovakat tenyésztett Mári-ban az agyagtáblák szerint (kungákat?). Mári-t i.e. 1757-ben Hammurápi pusztította el, és nem épült újjá. Az irodalom alapján Mezopotámiában a hurriták-nak tulajdonítjuk a lótenyésztést i.e. 1800-tól, Nagar környékén. A főleg ugaritinak amorita-hurrita hükszoszoknál is megjelennek a lóvontatta könnyű harci szekerek i.e. 1600 körül. A hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal a könnyű harci szekeret és a keel-t, a hajók aljára szerelt merevítő és iránytartó gerendát. Más közelítésben: A küllős kerék és a ló, zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurriták közvetítésével. A hurriták Van-tó környékén (Anatólia) éltek többségben az őslakos hattik mellett. Már Anittasz (hettita uralkodó, i.e. 1720 körül) idejéből ismert lovak részvételével vezetett hadjárat, ezért a hurriták -és talán az anatóliai hattik is- tekinthetőek az első lótenyésztőknek a Kaukázustól D-re.
Az amoriták (i.e. 2300 körül említik őket először) a korábbi sumer területet egész Babilonig meghódítják, háború nélkül a „ beszivárgás” módszerével, fovábbá fogékonyak voltak a technikai újításokra. Megállapítható, hogy a két személyes, két lovas hükszosz könnyű harci szekér –ami i.e. 1800 körül Felső Mezopotámiai Birodalomban, majd a szomszédos Máriban és Jamhadban alakult ki, és terjedt el délre - a harci szekereknek egyik "könnyűszerkezetes" első változata. Döntő érv a hükszoszok szíriai amorita-hurrita eredete mellett a harci kocsijaik azonos felépítése. .
Felső Mezopotámiai Birodalom, i.e. 1790 körül, továbbá Mári és Jamhad (A térképen Yamkhad néven, https://en.wikipedia.org/wiki/Old_Assyrian_Empire) Ezt újra írni!!!!!
Karkemishtől É-ra, Kanesban, ami az óasszír kereskedelmi út káruma É-n, azaz raktárvárosa, karaván fontos átrakóhelye volt, találtak i.e. 1900-ból pecséthengereket harci szekér modellekkel, ami a hükszosz harci szekerek Ugarit-i eredetét bizonyítja. (Óasszíria nem létezett, az Óasszír út Assur városról kapta a nevét, de Felső Mezopotámiai Birodalom létezett, I. Samsi Adad alapította i.e. 1800 körül. Muwatallisz (i.e.1295 – i.e.1272) -t követő hettita király is az amorita Babilonból lovakat kér ajándékba, ahol ebben az időben, a levél szerint ott sok lovat tenyésztettek.) Anatóliában alakul ki a későbbi Hettita Birodalom, ahol nehezebb, három személyes harci szekereket építettek, három ló vontatta e szekereket. Egyiptomba a hükszoszok viszik a kerék ismeretét és a harci szekeret i.e. 1600 körül. Bizonyíthatóan hajóval is, Ugarit és Szimirra nevű kikötőkből a Nílus-Delta-i Avariszba.
A korábbi, sumer szekerekhez viszonyítva a hükszoszok a tengelyt a kocsiszekrény alatt hátrább, a súlypont mögé erősítették fel az i.e. 1600-s években, így a rúdra erősített keresztrúd nagyobb erővel nyomta a lovak vállát és fordulékonyabbá is vált a szekér. Később a hettita –i.e. 1400 körül- szekereken ismét előbbre került a tengely, de ezek három személyes, három lovas szekerek voltak.
A küllős kerék, zabla: A kétszemélyes, kétkerekű harci szekéren a második katona íjjal volt felfegyverezve, a kocsi hajtója mellett állt, kényelmes helye volt és könnyen föl- vagy leugorhatott. E szekereket közvetlen harcban nem használták, a sereg előtt kereszt irányban mozogtak és folyamatosan nyilaztak, dárdát vetettek. Nehéz volt a szekereken lévő katonákat eltalálni, a folyamatos mozgás miatt, de a szekerek kormányzása, a fordulás sok gyakorlást kívánt.
A szekér kosara elől elliptikusan hajlított és olyan magas volt, hogy a katonák a térdeikkel rátámaszkodhattak. A kosár lejtősen hátrafelé hajlott, a hol a kocsi nyitott volt. Fel és le lehetett ugrani. A szekérkosár oldalára erősítették a tegezeket, amiben a nyílvesszőket tárolták. A kosár elejét és oldalát kemény bőrből készült oldalfalak védték. A kosár elnevezés azért is jogos, mert fonott vesszőkből, ágakból készült, hogy könnyebb legyen, mint a korai hasított fából készült rituális célú kocsiszekrények. A kötőelemek bőrből készült szíjjak voltak. Az kosár alja falap volt, amihez a szekérrúd és a tengely is csatlakozott. A szekérrúd keresztfája az állatok nyakára-hátára volt erősítve, az itt lévő karikákon vezették hátra a zablát. Az egyiptomiak is a hükszosz eretetű és rossz hatásfokú nyakhámmal fogatoltak, a sokkal jobb szügyhámot csak későn ismerik meg.
*„Az emberi történelem során a ló uralására számtalan eszközt fejlesztettek ki. Az egyik első ilyen egy fém karika volt, melyet a ló orrlyukaiba helyeztek, hasonlóan a bikákhoz. Ehhez a karikához aztán kötelet vagy bőrszíjat erősítettek, melyet meghúzva a lovas erős fájdalmat tudott okozni a ló orrában. Ez a szörnyű eszköz tekinthető az első zablának. Később a fém átkerült a ló orrából a szájába, s így kialakult az a zabla, eleinte csontból készítve-, és amely lényegében és hatásmechanizmusában mind a mai napig változatlan.
Zablák (4)
A zabla egyidős a ló háziasításával. Főként fából, szíjból, csontból készítette az őskori ember. Két csontból vagy szarvasagancsból készült pálca akadályozta, hogy a ló szájából kicsússzon az ősi zabla. Az őskori lótartók körülbelül 3 ezer éve kezdtek termés fémekből, előbb bronzból, sokkal később –i.e. 1000 után - vasból is zablát készíteni.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Zabla ) A lovak fogatolása, befogása nyakhámmal történt az ökrös kordé mintájára, sokkal később jöttek rá a szügyhám használatára. A nyakhám esetén a lovak erejét nem lehet kihasználni és csak nagyon könnyű kocsik esetén alkalmas vontatásra a nyakhám. A lovak és a szekerek eleinte fejedelmek, királyok és fáraók játékszerei voltak, ünnepi alkalmakkor használt fejedelmi ajándéktárgyak. A lovakat díszítették, drága és színes takarókkal védték.
A kosár aljának magassága – amire fel és le kellett ugrálni a katonáknak- nem lehetett túl magas és a korai kisméretű kungák és lovak esetén ez nem is okozott problémát. Amikor áttértek a lovak befogására és rájöttek, hogy nagyobb lovakat kitenyésztve gyorsabb és nehezebb kocsikat lehet építeni, akkor a rúd már túl alacsonyan volt a magas lovaknak, a lovak a hátsó lábukkal átlépték, belebotlottak. A rudat meg kellett hajlítani, és a hükszoszok meg is hajlították. A jelenség ellen ma úgy védekeznek, hogy a rúd elejét nem a ló hátára erősítik a keresztrúddal, hanem lovak oldalára rögzítik.
A küllős kerék a réz és bronzszerszámok megjelenésének idején történt, kapcsolódik a lovak megjelenéséhez is. Korára a kutatók bizonytalan ábrák alapján próbálnak biztos állításokat tenni. Tarr László „ A kocsi története” szerint (45.o.): Hammurápi babiloni király idején „az i.e. 18. században…az első hiteles küllőket babilóniai terrakotta kerekekre festették fel.” Az amoriták e századokban kerülnek hatalomra Mezopotámiában és attól É-ra, - pl. a fent említett 19. századi I. Samsi-Adad király – és megjelennek a küllős kerekű ló vontatta harci szekerek is. Az első kerekek talán négy küllősek voltak, de gyorsan áttértek a 8 végül 6 küllős kerekekre, ebben a sorrendben. Feltehetően a négyküllős kerék gyenge volt és gyakran sérűlt.
Sokkal hasznosabb a küllős kerék funkcionális vizsgálata. Részei a kerékagy és az abroncs. A tele keréknél is létezett a kerékagy, azaz a tengelyhez való megerősített (először négyszögletes) csatlakozás. A küllős kereknél a nehezebb vagy gyorsabb kocsiknál, nőtt az agy terhelése és törtek ki a kerekek, és erősödött a kerékagy és nőtt a mérete. A korai kerékagyról rajz vagy modell persze nincs, de az ie. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret és a kereket. Tutanhamon (i.e.1342-1324) sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret (2), ami a kairói Múzeumban megtekinthető:
Tutanhamon harci szekere, i.e. 1330 körül (Wikipedia)
Kerékagy: Látható, hogy tengelyirányban az agy mérete szükség szerint megnövelhető, ez lényeges jellemzője egy teherbíró küllős keréknek. Első látásra azt lehet gondolni, hogy bronzból öntötték a kerékagyat – i.e. 1330-ban a fémöntésnek évezredes múltja volt-, de puhafából készült, talán a bonyolult alakja miatt. Nyikorgás ellen állati zsiradékkal kenték. Továbbá meglepő, de közel változatlan alakú napjainkban is a kerékagy is, érdemes összehasonlítani egy ma (2019) 30 éves lovas kocsi kerekével:
Lovas szekér napjainkban, melegen szerelt vas agykarikákkal (4)
Tehát kezdetben a tengely együtt forgott a kerékkel és így a kocsi alig kanyarodott, éles kanyarban meg kellett emelni. Aztán kör keresztmetszetű lett a tengely csatlakozása. A kocsiszekrényt egy -ma bilincseknek nevezett- szerkezetekkel rögzítették, ez korábban bőrből készült. A tengelyen szabadon forgó kerekeket a tengely végén keresztül dugott tüske tartotta meg a kidőléstől.
A modern kerékagy egy bonyolult szerkezet, ezért először tekintsünk egy egyszerű szerkezetet:
Egyszerű kerékagy (4)
Később egy kerékagy elbírta néhány nagy söröshordó és egy -ekkor már negyed- szekér terhét. Tengely irányú mérete meghaladta kerék sugarát, fémabronccsal erősítették meg. A szekér a maga idejében a hajók mellett a legbonyolultabb ember által épített szerkezet volt, az ostromgépeket csak később építették az asszírok.
Kerékabroncs: Tutanhamon szekerén és már a kordék kerekein is volt. Sok fejtörést okoztak a kutatóknak a kerekekből szabályos közökként kiálló valamik, ezek a bronzszegek, amivel a kezdetben marhabőr, majd később bronzabroncsokat felerősítették. Fontos funkciójuk, hogy amikor a kerék átmegy egy kövön, nem törik össze: a kerék e pontján a terhelés ekkor a kétkerekű kocsi összsúlyának 50%-a és a sebességéből adódó dinamikus járulék. A kerék részeit összetartotta az abroncs, mert az állandó és sokféle irányú ütések a kerekeket gyorsan szétverték. A kerékabroncs könnyen cserélhető volt és kopásálló, szemben a fával. A korai szekerek idejében nem voltak utak, az első közlekedési utat az Új-Asszír Birodalom idején építették, i.e. 1000 körül, az asszírok sok harci szekeret is építettek. Az egyik első építészeti célú utat Hufu fáraó piramisánál építették i.e. 2550 körül. Így a szekerek nem a szamárkaravánok feladatát vették át, hanem hadi és rituális célokra használták azokat, ünnepi felvonulásokkor. Nagy terhek szállítására ásott csatornákban vontatott hajókat használtak Egyiptomban. Vadászatra is csak később voltak alkalmasak, a kordékkal ezzel szemben szállítottak terheket mindenhol.
I.e. 1274-ben II. Ramszesz fáraó és II. Muwatalli hettita király az Orontesz folyó partján lévő Kadesh-nél ütközött meg. mindkettőnek 5-6000 harci szekere volt, ami túlzásnak tűnik. A csata lényegében döntetlen eredménnyel végződött és egy híres szerződés zárta le. Az egyiptomiak a részletesen leírt hükszosz szekerekkel harcoltak, a hettiták nehezebb fából készült kocsiszekrényes szekerekkel. II. Ramszeszt – aki a csata eredményét személyes bátorságának is köszönheti, saját korában óriás volt, közel 180 cm magas vörös hajú- egy falikép örökíti meg:
A "Nagy" II. Ramszesz a Kadesh-i csatában (4)
Érdemes mellékelni egy javított faliképet is:
A "Nagy" Ramszesz a Kadesh-i csatában (4)
Fantáziakép a Kádesh-i csatáról, hettita szekérrel, három ló is vontatta, ésa hettitáknak már voltak vas fegyvereik is (4)
Hettita szekér, három katona volt rajta
Hettita szekér, három katona volt rajta (4)
A hükszosz hatásra épített mükénéi harci szekerek könnyűek voltak, vázuk hajlított fából készült, kocsiszekrényük keskeny volt, két ló húzta. A harci szekerek fő gyártóbázisai a püloszi műhelyek voltak. A kocsi egész súlya még a lovak nyakára nehezedett, kantárként az álladzóval (állszíjjal) ellátott csúsztatható hurok szolgált.
Egy akháj - voltak már vas fegyvereik is- képe:
Akháj szekér az i.e. 1200-s évekből (4)
Három lovas asszíriai harci szekér (4)
Két lovas asszíriai harci szekér (4)
Etruszk harci szekér, i.e. 500 körül (4)
Az etruszkok (és a görögök) felültek a lóra,i.e. 500 körül. (talán korábban a görögök is és mások is, de nincs róla kép) (4)
Van egy utalás, miszerint az i.e. 1100-as években az akhájok már lovagoltak (https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgxwJXCHGQkNvzKZxDgBdJKQsTXGg).
Etruszk szekér lelet kerékagya, Monteleone, Itália, i.e. 500 körül (4)
A mükénéi harci szekerek - a kutatók szerint az eredetük az i.e. 1500-as évekre tehető és ugariti-hükszosz eredetűek, a szekerek is hasonlók. Kutatási téma, hogy talán egyiptomi közvetítéssel. A szekerek szekrénye fából, hajlított vesszőkből készült. A kocsirúd súlya a lovak nyakára nehezedett, nyakhámos befogással. A harci szekerek történetében igen könnyűnek számító szekerek kerekei négyküllősek, ezek törékenyek. Marhabőr vagy bronzabroncsot kellett alkalmazniuk és a szélességét megnövelték azért, hogy ne törjön össze az első kőnél. A mükénéi korban az ónbronzhoz szükséges ón ára az ezüst árához volt hasonló, az ezüstöt fizetési eszközként használták. Egy fémabroncs súlya közel 20 kg lehetett.
Homokfutó, könnyű négy küllős harci szekér (4
Utolsó módosítás:: 2022 június
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996.
(2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Ozirisz, 2005
(3) TARR, László: A kocsi története, Corvina ,1978
(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a Hálózat és a Wikipédia ismert tulajdonságai miatt (gyűjtemények, nem menthető a kép forrása névként). Kutatási szakaszban sokszor nem mentik a forrásokat, csak íráskor.