Mit lehet tenni az aszály ellen az Alföldön?
(2026 április)
2026 április alacsony csapadékmennyiséggel zárult, májusra az ország területének csaknem 90 százalékát veszélyezteti a szárazság. A 2022-es aszálykatasztrófa nem egyszeri rendkívüli esemény volt, hanem egy tartósan átalakuló klíma jele, mert 2025 a harmadik legszárazabb év volt. Mára már nemcsak felszíni vízhiányról beszélhetünk, a talajvíz szintje is nagy mértékben csökken. Korábban elsősorban a Homokhátságot tartották kritikus területnek, ahol a talajvíz helyenként 4–6 métert is süllyedt. Most ugyanez a jelenség már a Tiszántúlon is egyértelműen mérhető. A lesüllyedt talajvíz nem képes elérni a gyökérzónát. A csapadék és a talajvíz nem ér össze, vagyis a rendszerben szakadás van.
A folyamatosan emelkedő átlaghőmérséklet, amely tovább fokozza a párolgást, és a szél gyorsabban szárítja ki a talajt. A víznek nemcsak gazdasági haszna van – a víz nem csak öntözővíz, ivóvíz vagy az állatok itatása miatt fontos –, hanem klímaszabályozó szerepe is van, hűti a földeket. A természetes vizes ökoszisztémák hőmérséklet-szabályozó szerepe minden ember számára létfontosságú, függetlenül attól, hogy közvetlenül megélhet-e belőle, vagy sem. Kulcsfontosságú lenne a víz visszatartása, de mostanra sok helyen már nincs mit visszatartani. Hiába tömnek el csatornákat, vagy próbálnak vízvisszatartási beavatkozásokat végezni, ha nincs víz a rendszerben. A folyókban is kevés a víz, így sok helyen már onnan sem lehet kivezetni a földekre a vizet. (https://index.hu/tudomany/2026/05/02/klimavaltozas-aszaly-szarazsag-magyarorszag-okologiai-katasztrofa-alfold-jakab-gusztav-interju/).
Az Alföld mélyebb fekvésű területein, a gyepterületeken egészen 2022-ig teljesen természetes volt, hogy időszakos vízállások alakultak ki. A szikes pusztákban megállt a víz, tavasszal pedig jellemző volt, hogy gumicsizmával lehetett csak közlekedni. Most azonban ezek a területek eltűnőben vannak. Azok a kisebb vizes élőhelyek, amelyek még túlélték az 1880-as évek nagy lecsapolásait, most szűnnek meg végleg. Idővel csak oázisszerű élőhelyek maradhatnak fenn – hasonlóan ahhoz, ahogyan a sivatagokban elszórtan megmaradnak a vízhez kötődő, életet jelentő foltok.
Az aszály nemcsak a természetes élőhelyeket veszélyezteti, hanem közvetlenül a mezőgazdaságot és az állattartást is, és különösen érinti a legelő állatokat és a takarmányellátást, takarmány nélkül nincs állattartás. Meg kell találni azokat a gyepgazdálkodási formákat és növényfajokat, amelyek az új száraz klímát elviselik, és amelyekre állattartást lehet alapozni. Pl. a cirok sokkal jobban tűri a szárazságot, ezért sok gazda kezd kísérletezik vele. De cirok jóval kevésbé piacképes, mint a kukorica: nehezebb értékesíteni, kisebb a felvevőpiaca, így a gazdák számára gazdaságilag kevésbé vonzó. Fásításhoz a mezei szilt például az egyik lehetséges fafajta, mert viszonylag jól bírja a szárazságot, ugyanakkor vannak komoly problémái, hiszen bizonyos betegségek az idősebb fákat veszélyeztetik. De még azokkal a fafajokkal is gondok vannak, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy jól tűrik a szárazságot. A tölgyek állapota is egyre rosszabb, pedig sokáig úgy tekintettek rájuk, mint viszonylag jól ellenálló fajra. A mesterséges eső lehet az egyik megoldás.
A felhőmagvasítás gyakorlata ma: már elterjedt, több mint 50 országban alkalmazott technológia, amelyet aszálykezelésre és jégkármérséklésre használnak. Nem képes a semmiből esőt csinálni, de a meglévő felhők csapadékhozamát 10–25%-kal növeli. A folyamat során olyan anyagokat juttatnak a felhőkbe, amelyek "magként" szolgálnak a vízcseppek vagy jégkristályok kialakulásához. Leggyakrabban ezüst-jodidot használnak (jégképző), de melegebb felhőknél konyhasót (higroszkópos anyag) is alkalmaznak. Az ezüst-jodid és a konyhasó nem helyettesíti egymást, különböző fizikai folyamatokat indítanak be. Az ezüst-jodidot "hideg" felhőmagvasításra használják. Szerkezete hasonlít a jégkristályéhoz, a túlhűlt (fagypont alatti, de még folyékony) vízcseppeket fagyásra készteti. A konyhasót a "meleg" vagy higroszkópos felhőmagvasításra használják. Magába szívja a nedvességet, így a vízcseppek gyorsabban híznak meg és hullanak le esőként.
Repülőgépekkel közvetlenül a felhőbe vagy az alá repülve szórják szét az anyagot. Máshol égetéssel juttatják a felszálló légáramlatokba az ezüst-jodid szemcséket. Magyarországon az utóbbi a jellemző. az ország egész területét lefedő Jégkármérséklő Rendszer (NEFELA) működik, amely talajgenerátorokkal igyekszik kisebb méretűre "finomítani" a jégszemcséket.
Egyesült Arab Emírségek az egyik legaktívabb ország, ahol repülőgépekkel próbálják növelni a kevés éves csapadék mennyiségét. Kínában működik a világ legnagyobb programja, amelyet nemcsak mezőgazdasági okokból, hanem nagy állami események (pl. olimpia) előtti "égtisztításra" is használnak. Az USA-ban főleg a nyugati államokban (pl. Kalifornia, Colorado) alkalmazzák a hómennyiség növelésére a hegyekben, és biztosítják a nyári vízutánpótlást.
Repülőgépekkel közvetlenül a felhőbe vagy az alá repülve szórják szét az anyagot. Máshol égetéssel juttatják a felszálló légáramlatokba az ezüst-jodid szemcséket. Magyarországon az utóbbi a jellemző. az ország egész területét lefedő Jégkármérséklő Rendszer (NEFELA) működik, amely talajgenerátorokkal igyekszik kisebb méretűre "finomítani" a jégszemcséket.
Egyesült Arab Emírségek az egyik legaktívabb ország, ahol repülőgépekkel próbálják növelni a kevés éves csapadék mennyiségét. Kínában működik a világ legnagyobb programja, amelyet nemcsak mezőgazdasági okokból, hanem nagy állami események (pl. olimpia) előtti "égtisztításra" is használnak. Az USA-ban főleg a nyugati államokban (pl. Kalifornia, Colorado) alkalmazzák a hómennyiség növelésére a hegyekben, és biztosítják a nyári vízutánpótlást.
A felhőmagvasítás nem képes globális időjárás-módosításra vagy pusztító árvizek szándékos okozására. Ha nincs megfelelő nedvességtartalmú felhő, a technológia hatástalan. Bár a fizikai alapjai jól ismertek, a pontos statisztikai értékelése pontatlan, mert nem tudni, pontosan mennyi eső esett volna a beavatkozás nélkül. Az ezüst-jodid, a só koncentrációja a csapadékban általában jóval az egészségügyi határérték alatt marad, de a hosszú távú felhalmozódást még kutatják.
Dubajban és az Emírségekben a fenti, hagyományos eljárások mellett ma már az új, kísérleti technológiákat is bevetik az eső fokozására. Az egyik legújabb módszer az elektrosztatikus sokkolás elektromos drónokkal. Speciális drónok repülnek a felhők közé, és nagyfeszültségű elektromos kisüléseket bocsátanak ki, melyekkel a felhőben lévő apró vízcseppeket elektromosan feltöltik. A töltött cseppek vonzzák (is) egymást, nagyobb cseppekké egyesülnek, amelyek így elég nehézzé válnak ahhoz, hogy esőként essenek le. Előnye, hogy környezetbarát, mivel nem juttat idegen anyagot a légkörbe.
Az Emírségek kutatói (a Khalifa Egyetem) kifejlesztettek egy új típusú magvasító anyagot: konyhasó (nátrium-klorid) kristályokat vonnak be egy vékony titán-dioxid réteggel. A nanobevonat sokkal jobban vonzza a nedvességet, mint a sima só. A párás levegőben gyorsabban nőnek rajta a vízcseppek, így kevesebb anyaggal több esőt lehet kiváltani.
A higroszkópos fáklyákat, ami egy hagyományos módszer, használják a leggyakrabban a napi műveletek során. Só keverékeket (nátrium, magnézium és kálium-klorid) égetnek el. Repülőgépek szárnyára szerelt fáklyákkal juttatják a felhő alapjához, ahol a felszálló légáramlatok vannak, és a sókristályok magukhoz szívják a vizet, segítve a kondenzációt.
Az Emírségekben meteorológiai radarokkal, percenként frissülő adatokkal figyelik, melyik felhő "érett" a beavatkozásra. Algoritmusok számítják ki a legoptimálisabb repülési útvonalat, hogy az anyag pontosan ott fejtse ki hatását, ahol a legnagyobb esély van a csapadékra.
A higroszkópos fáklyákat, ami egy hagyományos módszer, használják a leggyakrabban a napi műveletek során. Só keverékeket (nátrium, magnézium és kálium-klorid) égetnek el. Repülőgépek szárnyára szerelt fáklyákkal juttatják a felhő alapjához, ahol a felszálló légáramlatok vannak, és a sókristályok magukhoz szívják a vizet, segítve a kondenzációt.
Az Emírségekben meteorológiai radarokkal, percenként frissülő adatokkal figyelik, melyik felhő "érett" a beavatkozásra. Algoritmusok számítják ki a legoptimálisabb repülési útvonalat, hogy az anyag pontosan ott fejtse ki hatását, ahol a legnagyobb esély van a csapadékra.
Meglepő felfedezésre jutottak máshol a kutatók: a talajban élő mikroszkopikus élőlények is aktívan befolyásolhatják a csapadék kialakulását. (https://www.origo.hu/tudomany/2026/04/eso-keletkezeset-az-elolenyek-feherjei-aktivan-segitik). A vizsgálatok szerint az eső képződése nemcsak az égben, hanem részben a föld alatt kezdődhet. Egy friss tanulmány szerint bizonyos baktériumok és gombák olyan fehérjéket termelnek, amelyek képesek beindítani a csapadékképződést a felhőkben, az apró részecskék a levegőbe jutva olyan „szilárd magként” működnek, melyek segítik a víz jéggé alakulását.
Hogyan indul az eső képződése a felhőkben?
A felhőkben lévő víz nem mindig fagy meg azonnal, még akkor sem, ha a hőmérséklet jóval fagypont alatt van. Az úgynevezett túlhűlt víz mínusz 40 Celsius-fokig is folyékony maradhat. Ahhoz, hogy ebből eső vagy hó legyen, apró szilárd részecskékre van szükség, amelyeken a felesleges páratartalom kicsapódik, és jégkristályokká alakul. A legtöbb csapadék ilyen jégkristályokból indul: ezek növekednek, majd amikor elég nagyok lesznek, lehullanak, és az alsóbb, melegebb rétegekben esőcseppekké olvadnak. Hagyományosan a por, a só vagy a korom szolgál ilyen „szilárd magként”, de ezek a szennyező szilárd részecskék csak nagyon alacsony hőmérsékleten működnek igazán hatékonyan. A mikrobáknak is van különleges „jégkészítő” képessége.
A felhőkben lévő víz nem mindig fagy meg azonnal, még akkor sem, ha a hőmérséklet jóval fagypont alatt van. Az úgynevezett túlhűlt víz mínusz 40 Celsius-fokig is folyékony maradhat. Ahhoz, hogy ebből eső vagy hó legyen, apró szilárd részecskékre van szükség, amelyeken a felesleges páratartalom kicsapódik, és jégkristályokká alakul. A legtöbb csapadék ilyen jégkristályokból indul: ezek növekednek, majd amikor elég nagyok lesznek, lehullanak, és az alsóbb, melegebb rétegekben esőcseppekké olvadnak. Hagyományosan a por, a só vagy a korom szolgál ilyen „szilárd magként”, de ezek a szennyező szilárd részecskék csak nagyon alacsony hőmérsékleten működnek igazán hatékonyan. A mikrobáknak is van különleges „jégkészítő” képessége.
A kutatók már korábban is tudták, hogy bizonyos baktériumok képesek jégképződést elindítani speciális fehérjéik segítségével, ezek a fehérjék lehetővé teszik, hogy a túlhűlt víz már mínusz 2–5 Celsius-fok körül megfagyjon, ami jelentősen felgyorsítja a csapadékképződést. Az új kutatás egy még hatékonyabb mechanizmust tárt fel.
A talajban élő gombák – például a Fusarium és a Mortierella nemzetség tagjai – nemcsak használják ezeket a fehérjéket, hanem ki is juttatják őket a környezetükbe. A vízben oldódó, rendkívül apró gombafehérjék könnyen a levegőbe kerülnek, és a felhőkbe jutva hatékony szilárd magként működnek. Mivel kisebbek és aktívabbak, mint a baktériumok által termelt változatok, a gombákból származó részecskék hatékonyabban képesek beindítani a jégképződést.
A jelenség egy úgynevezett biológiai csapadékképződési ciklust hoz létre. A nedves talajban élő gombák folyamatosan termelik a fehérjéket, amelyek a szél hatására a légkörbe jutnak. A felhőkben ezek elősegítik a jégkristályok kialakulását, ami végül esőhöz vezet. Az eső visszahullik a talajra, biztosítva a nedves környezetet, amelyben a gombák tovább szaporodhatnak – és a folyamat újraindul. Ez a körforgás azt jelenti, hogy a talaj élővilága aktívan hozzájárulhat a helyi csapadékmennyiséghez.
A felfedezés hasznos lehet a klímaváltozás és a környezetvédelem szempontjából. Ha egy erdőt kivágnak, nemcsak a növényzet tűnik el, hanem az a mikro rendszer is, amely hozzájárul az eső kialakulásához, ami súlyosbítja a szárazságot az adott térségben. A kutatók szerint a természetes gombafehérjék a jövőben segíthetnek a mesterséges felhőmagvasításban is. Jelenleg ezüst-jodidot és más sókat használnak erre a célra, amely környezeti kockázatokat hordoznak, míg a gombák által termelt anyagok biológiailag lebomlanak.