Az Európai Unió versenyképessége 2026-ban
 
 
 
(2026 január)
 
 
 
 
A technológiai lemaradás és a magas energiaárak kezelése ma (2026) még megoldatlan. A Mario Draghi-jelentés szerint a kontinens „egzisztenciális kihívással” néz szembe az USA-val és Kínával, ami radikális reformokat sürgetne. Európa valóban lemaradt: a világ kockázati tőkéjének mindössze 5 százaléka található itt, és az 50 legnagyobb technológiai vállalatból csupán 4 európai. A stratégiai beruházások és finanszírozás területén komoly tőkeigény van, évente mintegy 800 milliárd eurónyi (az EU GDP-jének 4-5%-a) többletberuházásra lenne szükség csak a digitális és zöld átálláshoz, amit hitelből fognak fedezni, és az Európai Számvevőszék januárban közzétett értékelése szerint a 2028–2034 közötti többéves EU-költségvetés a tagállami pénzügyi terhei jelentősen, a jelenlegi mintegy másfélszeresére nőnnének, és ehhez jön még az ukrán háború: van miért aggódni. 
De Európa 2025-ben elég jól állta a vámháború és a geopolitikai sokkokat, a kérdés 2026-ra már nem az, hogy elkerül-e egy újabb recessziót, hanem hogy képes-e végre kilépni a stagnálás közeli állapotból. Négy nagy elemzőház – az S&P Global, a BNP Paribas, az ABN Amro és a Commerzbank – egyet ért, hogy a kontinens kevésbé törékeny, mint gondoltuk, de a növekedés hiányzik. A tét az, hogy elbír-e még egy háborús- vagy kereskedelmi sokkot, vagy kiderül, hogy éppen csak sikerült túlélni az utolsó sokkot.
 
Európa hadigazdaságra történő átállása nem egy központi utasítással, hanem egy összehangolt, többlépcsős stratégiai és jogszabályi keretrendszeren keresztül zajlik. A cél a védelmi ipari kapacitások nagymértékú növelése, a tagállami beszerzések központosítása és az ellátási láncok függetlenítése, a folyamat a "békeidőbeli" gazdasági működésről egy olyan modellre való áttérést jelent, ahol a védelmi szempontok elsőbbséget élveznek a beszerzésekben és az ipari prioritások meghatározásában. A NATO egy esetleges konfliktusra készül Oroszországgal: növeli a katonai kiadásokat, kiépíti képességeit határaink mentén, és új missziókat és műveleteket telepít Kelet-Európába. AI válasz: Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS): a 2024 márciusában bemutatott első uniós védelmi ipari stratégia célja, hogy az EU 2035-re képessé váljon saját védelmi szükségleteinek kielégítésére. Kimondott cél, hogy a tagállamok védelmi beszerzéseik legalább 50%-át (2035-re 60%-át) az EU-n belülről teljesítsék. Az Európai Védelmi Ipari Program (EDIP) egy  jogszabályi keret, ami biztosítja a pénzügyi hátteret (kezdetben 1,5 milliárd eurót) a gyártókapacitások bővítéséhez és a közös közbeszerzések ösztönzéséhez. A lőszergyártás támogatása (ASAP): az "Act in Support of Ammunition Production" célja a lőszer- és rakétagyártás azonnali felpörgetése, melynek eredményeként az európai 155 mm-es tüzérségi lőszergyártó kapacitás a 2022-es évi 300 000 darabról 2025 végére várhatóan évi 2 millió darabra nő.
Pénzügyi hitelkeretek:
SAFE (Security Action for Europe), ami egy 150 milliárd eurós hiteleszköz közös védelmi beruházások (pl. légvédelem, drónok) finanszírozására.
Költségvetési könnyítés: a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy a GDP-jük 1,5%-áig terjedő többlet védelmi kiadást mentesítsenek a deficitkorlátok alól.
EBB reform: az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelezési szabályait módosították, hogy közvetlenebbül támogathassa a védelmi és biztonságtechnikai projekteket.
Gyakorlati lépések a termelésben a közös közbeszerzések (EDIRPA), pénzügyi ösztönzők a tagállamoknak, ha legalább hárman együtt vásárolnak európai haditechnikát.
Egyészségügyi felkészülés kapcsán a francia Egészségügyi Minisztérium felkérte az ország kórházait, hogy készüljenek fel egy „jelentős katonai beavatkozásra” Európában, és 2026 márciusáig biztosítsanak teljes készültséget. A Le Canard Enchaîné által nyilvánosságra hozott utasítást a regionális egészségügyi ügynökségeknek (ARS) küldték el, és abban felvázolják, hogyan kell a rendszernek megbirkóznia azzal, ha Franciaország egy nagyszabású konfliktus egészségügyi háttérbázisává válik. A folyamat felgyorsítása érdekében a minisztérium javasolja, hogy a kikötők és repülőterek közelében orvosi átmeneti központokat hozzanak létre, hogy a betegek állapotát stabilizálhassák és gyorsan Franciaországba szállíthassák őket. A Le Canard által közölt iránymutatás szerint a kórházaknak 10 000 és 50 000 közötti sebesültet kell tudniuk befogadni 10–180 napos időtartam alatt, attól függően, hogy hogyan alakul a válság. A rendszernek képesnek kell lennie megbirkózni azzal, ilyen számú sebesült érkezik. (https://euroweeklynews.com/.../france-tells-hospitals-to...)
Ukrajna integrációja: az ukrán védelmi ipart fokozatosan beemelik az európai ellátási láncokba, közös vállalatok és gyártóbázisok létrehozásával.
A szűk keresztmetszetek felszámolása: kiemelt figyelmet fordítanak a lőpor- és robbanóanyag-gyártás alapanyagainak biztosítására, amelyek jelenleg hiánycikkek.
 
 Létezik egy cél, a K+F ráfordítások GDP-arányos növelése 3% fölé 2030 után, valamint a kutatási keretköltségvetés megduplázása, de a teljesítése bizonytalan. A technológiai és ipari célterületeken az első cél, hogy 2030-ra a kkv-k 90%-ának el kell érnie az alapszintű digitális átállást, a nagyvállalatok 75%-ának pedig mesterséges intelligenciát, felhőtechnológiát kéne alkalmaznia. Cél még a körforgásos anyagfelhasználás arányának megduplázása 2030-ra, a kritikus nyersanyagok (pl. lítium, ritkaföldfémek) terén a külső függőség mérséklése és a védelmi ipar megerősítése (ahol jó lenne tudni a mértékeket). A bürokrácia és függőség csökkentése területén az Európai Bizottság célja a jelentéstételi kötelezettségek 25%-os (kkv-k esetében 35%-os) csökkentése. Ha a reformok (pl. közös hitelfelvétel, szabályozási egyszerűsítés) teljesülnek, akkor is az EU stagnálásra és globális súlyvesztésre számíthat. Nem igazán szerencsés, hogy az EU által kitűzött cálok teljesülését nem lehet számonkérni. 
 
Az Európai Unió csökkenő versenyképessége 2026 elején talán lassúl***: a Draghi-jelentés nyomán elindított reformok és a romló geopolitikai környezet határozza meg a helyzetet: "a szankciók elszigetelhetik az Európai Uniót". Az EU gazdasága 2026-ban várhatóan 1,3 %-kal bővül. A növekedést csak a belső kereslet és a hadi beruházások óvatos élénkülése hajtja, ha az infláció stabilizálódik a 2%-os cél közelében. Az USA által 2025 elején bevezetett/kilátásba helyezett vámok bizonytalanságot okoznak az európai exportőrök számára, ami a GDP-előrejelzések lefelé módosítását vonta maga után. A lecsúszás, az innovációs szakadék, a hadigazdaság és az energiaárak növekedése fenyegetnek. A demográfiai nyomás (öregedő társadalom) és a szakképzett munkaerő hiánya továbbra is fékezi a potenciális növekedést, annak ellenére, hogy a foglalkoztatási ráta történelmi csúcson van.
Az MI hogy befolyásolja majd az EU versenyképességét? (AI válasz) Az MI 2026-ra az Európai Unió gazdasági és technológiai szuverenitásának központi eleme lehetne. A hatás három fő területen jelentkezik, a versenyképesség területén a  "lassú agónia" elkerülésének lehetősége. Az MI-re épülő technológiák alkalmazása a becslések szerint 1,1%-kal növelheti az EU termelékenységét a következő öt évben, ami önmagában ellensúlyozná az infláció hatását. Az USA-ban az MI-befektetések a GDP-növekedés motorjai, Európában a szektor még apró. és importon és nem pedig termelésen alapul. A tőkehiány és talán a szigorú szabályozás (AI Act, MI-törvény) miatt is az EU lemarad az amerikai és kínai riválisok mögött. A chipgyártás területén a cél: stratégiai autonómia és a Chips Act szabály. A szakértők és az Európai Számvevőszék szerint ez a cél túlzottan optimista; a jelenlegi tendenciák alapján 2030-ra 11,7%-os részesedés várható chipgyártásban. 
A Chips Act keretében már több nagyprojekt indult el, például az STMicroelectronics szicíliai üzeme, amely 2026-ban készül el. A chipek tervezése most indul, amiben Magyarországnak is részt kéne vennie. Az NVIDIA stratégiai fontosságú nagyberuházásokat hajt végre Európában, amelyek jelentős része 2026-ban is zajlik, vagy akkor indul el. A vállalat nem csupán beszállítóként, hanem az európai „AI-szuverenitás” kulcsszereplőjeként pozicionálta magát. A legfontosabb folyamatban lévő és tervezett projektek:
Egyesült Királyság (2026 végéig): Az NVIDIA partnereivel (Nscale, CoreWeave) összesen 11 milliárd Font értékű beruházást valósít meg az Egyesült Királyságban. A cél Európa legnagyobb GPU-fürtjének létrehozása, amely 2026 végére 120 000 darab Blackwell GPU-t fog tartalmazni.
Németország (2026-ban): A Deutsche Telekommal közösen építik Münchenben a világ első ipari AI-felhőjét. A több mint 1 milliárd Eurós projekt keretében egy meglévő adatközpontot alakítanak át „AI-gyárrá”, amely várhatóan 2026 első negyedévében kezdi meg teljes körű működését.
Franciaországi fejlesztés 2026-ban: A Mistral AI-val partnerségben egy 18 000 Grace Blackwell rendszerből álló felhőplatformot építenek, amelynek több helyszínre történő kiterjesztését 2026-ra tervezik.
Európai AI-gyárak hálózata: Jensen Huang vezérigazgató bejelentette, hogy az NVIDIA összesen 20 AI-gyárat tervez létrehozni Európa-szerte (többek között Olaszországban, Spanyolországban és Finnországban), amelyek közül több „gigafactory” méretű lesz.
 
Az Nvidia 2025-ben és 2026 elején is fokozta jelenlétét az európai startup-szférában, például részt vett a brit Synthesia 200 millió dolláros tőkeemelésében. Az adatközpontok és MI-gyárak (AI Factories) területén az MI futtatásához szükséges infrastruktúra kiépítése kritikus pont 2026-ban is, az EU hálózatba szervezi szuperszámítógépeit, hogy erőforrásokat biztosítson az európai startupoknak a MI-modellek betanítására. 2026-ra legalább 13 ilyen "MI-gyár" működését tervezik. Az adatközpontok terjedésének egyik fő gátja az energiaellátás. A Bizottság 2026 elején terjeszti elő az Adatközpontok Energiahatékonysági Csomagját, amelynek fő szempontja, hogy 2030-ra karbonsemlegesség tenné az ágazatot, Kis SMR reaktorokat még nem terveznek indítani a közeljövöben. A hagyományos központok (Frankfurt, London, Párizs) helyett a beruházások a kedvezőbb hűtési feltételek és energiaárak miatt a Skandináv országok és Dél-Európa felé tolódnak. Az energiaárak radikális csökkentésére lenne szükség a versenyképességhez.
 
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai alapján a nominális GDP szerinti sorrend 2025-ben:
Egyesült Államok: ~30,62 billió USD
Kína: ~19,40 billió USD
Németország: ~5,01 billió USD
Japán: ~4,28 billió USD
India: ~4,13 billió USD
Egyesült Királyság: ~3,96 billió USD
Franciaország: Jelentős európai gazdaságként a 7. helyen
Brazília: Dél-Amerika vezető gazdasága
Olaszország: Tartja pozícióját a tízben
Kanada: Zárja a vezető tíz ország listáját

A főbb trendek 2025-ben: India felemelkedése,  India növekedési üteme továbbra is az egyik leggyorsabb a nagy gazdaságok közül, és egyes előrejelzések szerint a következő években megelőzheti Japánt és Németországot is.
Európa helyzete: Bár Németország a harmadik, India várhatóan megelőzi néhány éven belül. 
A karbonsemlegesség, az energiaárak radikális csökkentés, az energiaellátás biztonságának és mennyiségének növelése egyidejűleg teljesíthetetlen  álomnak tűnik. A népesség és az életszínvonal emelkedésével az energiaigény is nő, ezzel együtt pedig a légköri CO2‑koncentráció és a felszíni hőmérséklet is. Európában az emelkedés 2.5 C fok, és a felmelegedést kísérő másik kihívás a vízválság, ami súlyosbodik.* 
 
Összeegyeztethető lett volna-e a versenyképesség, az energiaátmenet és az ellátásbiztonság? (MI válasz) Az alapelvet az EU törvényhozása nem követte, mert az energiaátmenetben már első körben is irreális célokat tűzött ki. Németország példája tanulságos: leváltak a nukleáris energiáról, miközben délen naperőműveket, északon elsősorban offshore szélerőműveket telepítettek. A „sötét szélcsend” idején azonban – amikor nem süt a nap és nem fúj a szél – ezek termelése gyakorlatilag nulla, pedig a fogyasztók folyamatos és biztonságos ellátást igényelnének. Németország két alapvető hibát követett el. Az atomenergia kivezetése után importra szorult – többek között francia atom erőművi áramra –, miközben az orosz gáz kiesése miatt szénerőműveket is újra kellett indítania. A másik hiba, hogy a gyors nap- és szélerőmű-fejlesztést nem kísérte a hálózatok, az akkus és gyorsan indítható kiegyenlítő rendszerek, és a nagy kapacitású tárolás arányos bővítései, így az ellátásbiztonság ma már szerencsejáték.
 
Van remény arra, hogy az EU-nak egy pragmatikus, közgazdasági szemléletű, és ne egy szélsőséges háborúpárti vezetése legyen? Az Európai Unió 2024–2029-es ciklusára vonatkozó stratégiai menetrendje és az Európai Bizottság prioritásai alapján a vezetés igyekezne egyensúlyt teremteni a gazdasági pragmatizmus és a biztonságpolitikai célok között: cél a „virágzó és versenyképes Európa” megteremtése, cél a függőségek (főként Oroszország és Kína felé) csökkentése és az ellátási láncok védelme, amit az EU döntéshozók a hosszú távú gazdasági stabilitás alapjának tekintenek, India felé viszont szerencsére nyitnak. A fő prioritások között kiemelt helyen szerepel az „erős és biztonságos Európa”, ami a védelmi infrastruktúra és a haderők, a hadipar megerősítését, hadigazdaságra való áttérését irányozza elő a globális fenyegetésekre hivatkozva: Európa háborúra készül. Egy közös európai hadsereg az Ukrajna elleni orosz invázió miatt vált ismét akut témává, de mert nem sikerült a nyugati blokkon belül egységes választ kialakítani Moszkva megtámadására, és az EU-tagállamok közti bizalmatlanság jelentősen nőtt, a szoros katonai együttműködés pedig erősen kérdésessé vált. Míg a brüsszeli vezetés az Ukrajna melletti elköteleződést erőlteti, addig kritikus hangok – például a magyar kormány – szerint a „háborúpárti” szemlélet megfojtotta az európai gazdasági fejlődést, az EU gazdaságát veszélybe sodorta. Az, hogy a gazdaságirányítás mennyire válik pragmatikus, közgazdasági szemléletűvé, vagy vagy új orosz háborúvá, az ma, 2028-ban, az utolsó békeévben még a tagállamok közötti érdekegyeztetésen múlik, utána jönnek a sorozások, egy egyirányú utca, ahol versenyképességről még álmodni se lehet. Egy kérdés: egy 2014-2015-től a közel semleges Ukrajna 2027-re könnyen teljesítette volna az EU csatlakozási feltételeket (https://hu.wikipedia.org/wiki/Minszki_egyezm%C3%A9nyek)? (Amiért valakik felelősek, háborút csináltak Európában!)
 
 
*A felmelegedés és a gyakoribb aszályok egyértelművé tették, hogyha nem tároljuk a vizeket, nyáron hiányozni fog a víz az öntözéshez és a talaj vízmegtartó képességének javításához. Ma már nem nagy tározókban kell gondolkodni, hanem a talajban történő vízmegtartásban. Vissza kéne adnunk a vizenyős területeket a természetnek, hagyni kell a beszivárgást, és tudatosan pótolni a talajvizet, gátolni a párolgást.Bár a helyi párolgás és páraképződés tavasztól őszig helyi csapadékot is eredményezhet, ami érdemben javíthatja a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét. A víz a fenntartható agrárium és élelmiszergazdaság, illetve az energiatermelés- és tárolás kérdéseit is meghatározza.
 
**
A Blokád: Oroszország nem reagált megfelelően arra, amikor Amerika lefoglalta a Marinera tankerhajót, ezután a Nyugat úgy látja, következmények nélkül intézkedhetnek a továbbiakban az orosz árnyékflotta ellen, ami olajat szállít a nemzetközi vizeken. „Most már blokád van. Ez már nem fenyegetés, ez jogi köntösbe csomagolt valóság” mondják az elemzők, a Nyugat célja, hogy teljesen megbénítsák Oroszország kereskedelmi hajóforgalmát, még azok a hajók is nehezen fognak biztosítót találni, amelyek nem olajat szállítanak, hiszen bármikor felmerülhet a veszélye annak, hogy a nyugati hatóságok intézkednek ellenük. Most még egyfajta "puha" intézkedés, de az eszkaláció folyamatos. Az elemző úgy gondolja, hogyha Moszkva semmit nem lép, a következő lépés Kalinyingrád blokádja lesz, majd katonai hajók megtámadása. A  blokád egy különleges katonai művelet, melynek célja az orosz export megbénítása a háborús készülődés közben. Békeidőben senki nem vezet be tengerészeti blokádot. Ha az EU most ilyen intézkedéseket tesz, olyan eszkalációra készüln, amely közvetlen katonai konfliktusig fog fejlődni”. Az elemző úgy gondolja, Washington és London is arra számít, hogy 1-2 éven belül orosz-NATO háború lesz, ennek első helyszíne pedig a Baltikumban lesz.
 
 
LithuaniaHistory
 
 
***
Egy ország versenyképességét nem egyetlen szám, hanem összetett mutatórendszerek alapján mérik, amelyek a gazdasági teljesítmény mellett a társadalmi és intézményi környezetet is vizsgálják.

1. Globális rangsorok és indexek. pl. az IMD Világversenyképességi Évkönyv, ami az egyik legátfogóbb rangsor, amely 2024-ben és 2025-ben is négy fő pillér mentén értékeli az országokat: gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Magyarország ezen a listán 2025-ben a 39. helyre lépett előre.
A WEF Globális Versenyképességi Index (GCI 4.0), ami a World Economic Forum mutatója 12 pillért vizsgál, köztük az intézményrendszert, az IKT-adaptációt, a makrogazdasági stabilitást, az egészségügyet és az innovációs képességet.
EU Regionális Versenyképességi Index (RCI 2.0), ami az Európai Unió régióit hasonlítja össze olyan mutatók alapján, mint az oktatás minősége, a munkaerőpiac hatékonysága és a technológiai felkészültség.

2. Kiemelt gazdasági mutatók
Munkatermelékenység, azaz az egy ledolgozott órára jutó GDP értéke.
Beruházási ráta, a GDP-arányos beruházások mértéke,
Foglalkoztatási ráta: A munkaképes korú lakosság foglalkoztatottsága. 
Export szerkezete: A magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások aránya a kivitelben.
Energiahatékonyságot, a digitalizációt (MI) és a demográfiai folyamatokat.