Anatóliai Dana-sziget története
(2026 január)
A Dana-sziget, más néven Dana Adası, vagy Pityussa, Törökország déli partjai közelében fekszik, Mersin tartományban. A történészek, régészek szerint stratégiai jelentőséggel bírt már az ókorban is. (https://en.wikipedia.org/wiki/Dana_Island) Mérete 2,7 km × 0,9 km, legmagasabb pontja 250 méter, és hegyes, sziklás, bozótos, sárgafenyővel borított sziget. A szárazföldtől mindössze 2,5 km-re található sziget kulcsszerepet töltött be a tengeri kereskedelemben és a hadviselésben a Földközi-tenger keleti medencéjében, ellenőrizte a partvidék kereskedelmi forgalmát.
Régészeti kutatások
A 2026-ban folytatott kutatások során számos sziklába vájt formát tártak fel, amelyek korábban sólyáknak (hajók vízre bocsátásához használt rámpáknak) véltek. Újabb vizsgálatok szerint ezek az ágyúfészkek és talpak maradványai, és néhány mélyedés lakóépületek, raktárak vagy műhelyek alapjaként szolgált az ókorban. A sziget és környéke monumentális kövezett lépcsőkkel és vízelvezető csatornákkal rendelkezett, amelyek a parti részt kötötték össze a felső településekkel, ami a szervezett közlekedés és logisztika meglétére utal. A 2025-os feltárások a sziget északi részén a Földközi-tenger egyik hajógyárának gondolt romokat találtak. A sziklába vájt bevágások és (https://www.hurriyetdailynews.com/huge-ancient-shipyard-unearthed-on-turkeys-dana-island-105120A) raktárépítmények a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem sólyák voltak, az alakjuk miatt, hanem újkori, 1500 utáni ágyúfészkek maradványai. A parti bevágások nem sólya alakúak, hanem 294 db. ágyúfészek az újkorból. A bevágások mögött néhány feltáratlan sziklába vájt építmény, valószínűleg raktárak is találhatóak, néhány bevágás a földrengések következtében már a tengerbe omlott.
A sziget ókori története
A Dana-sziget történelme szorosan kapcsolódik Ugarit tengeri birodalmához (i. e. 1500 – i. e.1200) a bronzkorban. Ugarit a legészakibb és legrégebbi föníciai kikötőként lehetővé tette az ugariti kereskedelmi kapcsolatok fenntartását Mükéné és más Ény-i Földközi-tengeri területek felé.
Az ókori források szerint a vaskorban a babiloni seregek ellen több ezer katona lakott a szigeten, ami komoly védművek létezését feltételezi. A szigettel szemben lévő szárazföld déli partján is vannak romok, a két település volt a szoros két szélét uraló ellenőrző pont. A sziget történetének későbbi szakaszaiban római, kora bizánci és perzsa fennhatóság alatt állt, és a kora középkorban is használatban volt, például francia kereskedők és az Ispotályos Lovagrend tartózkodott a szigeten. A késő ókorban templomok, bazilikák, római fürdő és kikötő létesítmények jelezték a sziget lakottságát és gazdasági jelentőségét.
Ugarit a Dana-szigeten és a Tengeri népek
A Tengeri népek egyike, a danunák (más néven denyenek) a Dana-szigetet haditengerészeti bázisként használták. Egyiptomi feljegyzések szerint III. Ramszesz idejében a denyenek északi szigeteket használtak kikötőkként. A danunák az i. e. 12. század körüli nagy vándorlás részeként Dél-Anatóliában és Cipruson is megjelentek, és az akhájokkal azonosíthatóak, amelyet a történészek a Homérosz-féle danaoszok névvel is azonosítanak. A Dana-sziget és Ugarit közötti stratégiai és a mükénéi kereskedelmi kapcsolat (Uluburun roncs, i. e. 1310, https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) az i. e. 1500 - i, e. 1200-as években kiemelkedő volt: a sziget kikötője lehetővé tette a flották karbantartását és ellátását, a korban csak nappal hajóztak, éjszakára partra futatták a hajókat. Ugarit és a Dana sziget közötti távolság a part mentén kb. 300 km. Az agyagtáblák (pl. Ugarit levelei) is említik, hogy Ugarit hajói, (Ugarit kikötője Szíriában, több mint 100 sólyával) flottái megfordultak a Dana-szigeti kikötőkben, ami stratégiai jelentőségét jelzi. Mind Ugarit, mind a Dana-sziget az Egyiptomi és Hettita Birodalmak befolyási övezetében feküdtek, így a kikötőért folyó vetélkedés, békében a közös kikötő a térség kereskedelmében is szerepet játszott, pl. Ugarit szállított gabonát a hettitáknak Egyiptomból Ura kikötőbe. Ugaritot i. e. 1180 körül égették fel a danunák, nem épült újjá.
Későbbi korszakokban
Perzsa és hellenisztikus korban a sziget a Perzsa Birodalom flottáját szolgálta. A kilíkiai kalózok búvóhelye is volt, mielőtt a római világ része lett. A késő ókorban vallási központként is funkcionált, például Szent Barnabás és társai menedéket kerestek a szigeten. A középkorban Provensale néven ismerték, és továbbra is stratégiai jelentőségű volt.
Összefoglalva: A Dana-sziget története a Földközi-tenger keleti részén a stratégiai és gazdasági szerepének folyamatos változását mutatja. Az ókortól a középkorig katonai, kereskedelmi, vallási és gazdasági funkciókat egyaránt betöltött. Régészeti kutatások és írott források segítségével ma már rekonstruálható, hogyan szolgálta a sziget az ugariti flottát, a tengeri népeket és később a Perzsa Birodalom flottáját, valamint a római és középkori közösségeket.