"Poláris-libikóka"
(Páros napokon az AMOC áramlatok leállásával, hideggel riogatnak,
páratlan napokon a hőhullámokkal nemcsak riogatnak, a hőhullámok erősödnek is)
/2025 november)
A "Poláris-libikóka": az a folyamat, melynek során az északi félteke (az Északi-sarkvidék és az Észak-Atlanti térség, adatok: Függelék) melegszik, a déli félteke (Délsarki-óceán, Antarktisz) pedig lehűl, és fordítva, a napjainkban talán éppen megszűnik. (A libikóka egy középen megtámasztott egyensúlyozó játékszer, amelyet mérleghintának is hívnak. Lényege, hogy egy hosszú deszkával a két végén ülők váltogatva emelik egymást a levegőbe.) A folyamat lehetséges okai É-on:
- A Golf-áramlat az AMOC (Atlanti Meridionális Átforduló Áramlási Rendszer – AMOC része) része, a Golf-áramlat melegíti É-Európát, és a Golfot a szél hajtja, intenzitása széljárás függő,
- Ha az AMOC -ot gyorsan gyengíti a hirtelen az olvadás, átbillenhet (pl. Younger Dryas* (12.9–11.7 ka), ha az olvadékvíz lassú beáramlású, akkor az AMOC gyengülése is lassú, nem billen,
- Ha a déli félteke melegszik, az É-i lehűl, az AMOC gyengül, és fordítva*: egyik lehetséges oka, hogy a széljárások megváltoznak, de ma mind a kettő melegszik: az Antarktiszi-félsziget a Föld egyik leggyorsabban melegedő régiója. A sarki területek két-háromszor gyorsabban melegszenek, mint a bolygó többi részei, ezért a libikóka-jelenség gyorsan gyengül.
- A jelenkorban is megfigyelhető, hogy az időjárási szélsőségek a felmelegedéssel aránytalanul felerősödnek.
- A holocénben (földtörténeti jelenkor, ami 11 700 évvel ezelőtt kezdődött, és máig tart) a Libikóka jelenség gyengült, de a regionális mintázatok talán felismerhetőek.
- A Golf-áramlat és az AMOC (Atlanti Meridionális Átforduló Áramlási Rendszer – az AMOC része a Golf) az elmúlt 20 000 évben jelentősen változott, a jégkorszak utáni felmelegedéssel együtt a Golf erősödött, és sok esővel Délen, Északon hóval - a hó albedó növelő, késleltető hatású volt-, továbbá erősödő szelekkel. Ma az AMOC gyengül a középkori Kis-jégkorszak óta, de a Golf erősödik,
- A világ legnagyobb víz alatti vízesése az Izlandi-szorosban található, ami mint a Niagara vándorol, visszahúzódik, és nem egyenletesen, ami befolyásolhatja az igen hideg K-Grönlandi-áramlat áramlat (https://en.wikipedia.org/wiki/East_Greenland_Current) stabilitását.
- A "Libikóka" - t, és az AMOC billenését nem lineáris jelenségek is okozhatják, az egyik ok biztos: bolygónk tengelyferdesége 22,1° és 24,5° között ingadozik körülbelül 41 000 évenként, Milanković elfogadott elmélete szerint ennyi év telik el az egyes jégkorszakok között, de a későbbi kutatások kimutatták, hogy az utóbbi egymillió év glaciálisai 100 000 évenként váltakoztak, ami a pálya excentricitásának ciklusa..
Az arkriszok melegedtek a legjobban, 2.5 -3 C fokkal
Egy évszázad alatt kb. egy C fokkal melegedtek az óceánok. Egyes tengerek gyorsabban melegszenek a globális átlagnál: a Földközi-tenger, a Balti-tenger és a Fekete-tenger, az Északi-sarkvidék egyes részei és a trópusi Csendes-óceán.
Az AMOC, az Atlanti Meridionális Átforduló Áramlatok stabilitását az alábbi térképen lila színnel jelölt K-Grönlandi-áramlat (East Greenland Current), és az Irminger, a Labrador hideg áramlatok biztosítják, melyek É-ról érkező hideg áramlatok. Az Irminger-tengeren van az É-i hidegfolt**, a Csendes-óceánon is van egy, az okaik kérdésesek. A világ legnagyobb víz alatti vízesése az Izlandi-szorosban haladó K-Grönlandi-áramlatnál, Izlandnál található. A vízesés, mint a Niagara vándorol, visszahúzódik, és nem egyenletesen, ami befolyásolhatja az áramlat stabilitását. A felmelegedés miatti olvadékvíz rontja az AMOC stabilitását, hígítja az áramlatnak a Grönlandi-tengeren, és az É-n lesüllyedő részeit. Még nem ismert - szerencsénkre vagy sem- olyan geomérnöki módszer, amivel az áramlatok intenzitását szabályozni tudnánk. Az AMOC most (2025) alig csökkenő intenzitású, de feltehetően "billenő" tulajdonságú áramlat, az intenzitása hirtelen lecsökkenhet, amikor a meleg Golf-áramlat délen visszafordul Gibraltár felé, ami gyors és sok fokos csökkenést okozna É-Európa átlaghőmérsékletében. (Páros napokon az AMOC leállásával riogatnak, páratlan napokon európai hőhullámokkal nemcsak riogatnak, a hőhullámok és a Golf erősödnek.)
A felmelegedés miatti olvadékvíz, a melegedő Golf áramlat rontja az AMOC stabilitását.
,
Atlantic Meridional Overturning Circulation
Európa éghajlatát az AMOC áramlat intenzitása, aminek része a meleg Golf-áramlat intenzitása határozza meg. Az áramlat az É-Grönlandi vizeken lesüllyed, és visszafordul D-re a mélyben, egyesül az K-Grönlandi áramlattal. Az áramlat erősségének ingadozása okozta például az 1400-1800-as években a Kis-jégkorszakot is. Az AMOC intenzitását a melegedő Golf gyengíti: a hurrikánok É-ra tolódnak napjainkban.
- Hurrikánok: a levegő mindig a magas nyomású területek felől áramlik az alacsony nyomású felé, amíg be nem áll az egyensúlyi helyzet. Az áramlás azonban nem egyenes vonalban történik, mert a Föld forgása miatt fellép egy eltérítő erő, a Coriolis-erő. A szél ezért mindig spirálisan áramlik, az alacsony nyomású rendszerekben befelé és felfelé, míg a magas rendszerű nyomásokban lefelé és kifelé fúj.
A felfelé áramló levegő területeit alacsony nyomású rendszereknek, ciklonoknak nevezzük. Ciklonok ott alakulnak ki, ahol viszonylag meleg és nedves levegő emelkedik fel a Föld felszínéről. Ez történik a hurrikánok, a trópusi ciklonok esetében is. A trópusi ciklon keletkezési helye a Ráktérítő és a Baktérítő közötti terület, a meleg tengerfelszín. A tenger megfelelő hőmérséklete – 26,5 Celsius fok – csak nyáron elég a hurrikánok keletkezéséhez, a hurrikán szezon júniustól novemberig tart.
A felszálló párás, meleg levegő hatására zivatarfelhők keletkeznek. A folyamatosan párolgó nedves levegőt ezek a felhők szivacsként szívják magukba, és az erős feláramlás miatt a függőleges kiterjedésben turbulenciák jönnek létre. A zivatarfelhő végül egy hatalmas szupercellarendszerré válik, amelyet a Föld Coriolis-ereje forgat. A hurrikánok akkor tudnak elég energiát felhalmozni, ha az óceán hőmérséklete legalább 13, 5 méteres mélységig meghaladja a 26 Celsius fokot. Miközben a felhő forgása gyorsul, a középpontjában az egyre intenzívebbé váló feláramlás miatt a légnyomás csökken. A ciklon középpontjában kialakul egy lefelé mozgó áramlás. A ciklon középpontjának, szemének átmérője 15-40 kilométer. A műholdfelvételeken szépen kivehető. Amikor az örvénylésnek továbbra is van utánpótlása, akkor a forgási sebesség még tovább gyorsul.
Hurrikánok útvonalai az Atlanti-óceánon, É-on a hurrikánok és a Golf-áramlat melegítő hatását a hideg Labrador áramlat csökkenti
Hurrikán nyomvonalak: A Közép-Amerikát és az Egyesült Államokat nyár végén, kora ősszel elérő hurrikánok Afrika partjainál, az északi szélesség 10. és 20. foka között, a Zöldfoki-szigetek környékén keletkeznek, itt húzódik az északi és déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna. A keletkező tornyos gomolyfelhők a keleties passzátszéltől perdületet kapnak, felhőkarokba, felhőörvényekbe rendeződnek, ezután pedig nyugati irányba veszik útjukat. Minél alacsonyabb a ciklon központi nyomása, annál gyorsabban mozog. A szárazföldre érve megszűnik a nedves levegő utánpótlás, a ciklon fokozatosan veszít erejéből: egyrészt felhőszakadások, másrészt súrlódás formájában.
A hurrikánok felhőörvényei az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin megegyező irányban forognak. A trópusi ciklon átmérője néhány száz kilométer – azaz a mérsékelt-övi ciklonokhoz viszonyítva, amelyek akár 1000-4000 kilométer szélesek is lehetnek, relatíve kicsik.
A hurrikán egyébként indián eredetű szó, jelentése találóan: nagy szél. Ugyanezt a légköri jelenséget a Csendes-óceánon tájfunnak hívják, Ausztrália térségében pedig trópusi ciklonnak. A hurrikánokat a Saffir-Simpson féle skála 0-5-ig terjedő értékkel kategorizálja. A leggyengébbet 1-essel, a legpusztítóbbat 5-össel jelölik.
Óceán-hőmérséklet: É-on a hurrikánok és a Golf-áramlat melegítő hatását a hideg Labrador áramlat csökkenti
A Labrador-áramlat intenzitása átlagosan körülbelül 20 cm/sec, de sebessége változik a szezonális és hosszú távú trendek függvényében. Tanulmányok a 90-es évek közepe óta a gyengülésének hosszú távú trendjét mutatják, átlagosan -0.3 cm/sec évente. Az áramlat jellemzően ősszel és télen erősebb, tavasszal és nyáron pedig gyengébb. Az intenzitást befolyásoló tényezők:
- Mély konvekció: A Labrador-tengerben a mély konvekció intenzitása közvetlenül összefügg a ciklonális cirkuláció intenzitásával.
- Édesvíz-beáramlás: A folyók lefolyásából és a gleccserek olvadásából származó szezonális édesvíz-beáramlás, különösen tavasszal és nyáron, befolyásolja az áramlat intenzitását.
- Szél: A széljárások befolyásolhatják az áramlatot, néha közelebb tolhatják a Golf-áramlatot a parthoz, ami korlátozhatja a Labrador-áramlat terét és kelet felé eltérítheti azt.
- Golf-áramlat kölcsönhatása: A meleg Golf-árammal való kölcsönhatás befolyásolhatja a Labrador-áramlat útját és erősségét. A gyengülő intenzitás a Meleg Golf erősödését jelenti,
- Tengeri ökoszisztémák: A gyengébb áramlat alacsonyabb oldott oxigénkoncentrációhoz vezethet, ami arra kényszeríti az olyan fajokat, mint a tőkehal és a laposhal, hogy több energiát fordítsanak a légzésre a táplálkozás helyett.
- Fajok eloszlása: A gyengébb áramlatok egyes tengeri fajok elvándorlásához vezethetnek, amelyek kerülik az alacsony oxigéntartalmú területeket.
- Az É-i jég mennyisége:
A sarki jég mennyisége folyamatosan csökken, 3-4000 km3 -nél talán stabilizálódni látszik.
A felső ábrán látható, lila színnel jelölt East Greenland Current stabilitását ez a jégmennyiség biztosítja.
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése 2025-ig: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-
ice-volume-anomaly/)
Függelék (MI):
A széljárás erősödése, a Golf áramlat erősödése (sebessége, hőmérséklete, a szállított víztömeg nő) melegíti a az É-i Sarkvidéket, csökkenti a jég mennyiségét, csökkenti az AMOC intenzitását (MI):
1. A legutóbbi jégkorszak vége (20 000–14 700 évvel ezelőtt)
-
Az északi féltekén hatalmas jégtakarók borították Észak-Amerikát és Európát.
-
A Golf-áramlat gyengébb volt a maihoz képest.
-
A sok édesvíz miatt az északi sűrű, lehűlt víz nehezebben süllyedt le, ami csökkentette az AMOC erősségét.
?️ 2. Bölling–Alleröd melegedés (14 700–12 900 évvel ezelőtt)
-
Gyors globális felmelegedés.
-
A Golf-áramlat megerősödött, az északi- atlanti térség gyorsan felmelegedett.
-
A klíma ingadozások nagyon gyorsak voltak (évtizedes skála).
❄️ 3. Younger Dryas lehűlés (12 900–11 700 évvel ezelőtt)
-
Az utolsó nagy éghajlati visszahűlés.
-
Valószínűleg hatalmas mennyiségű édesvíz (pl. az észak-amerikai Agassiz-tóból) ömlött az Atlanti-óceánba.
-
Ez drasztikusan legyengítette vagy részben leállította az AMOC-ot.
-
Észak-Európa és Grönland hőmérséklete akár 10 °C-kal is visszaesett.
? 4. Holocén (az utolsó 11 700 év)
-
Általában stabil, viszonylag erős Golf-áramlat, a maihoz hasonló működéssel.
-
Voltak kisebb ingadozások:
-
Ezek azonban nem értek el Younger Dryas-szintű összeomlást.
? 5. A közelmúlt és a jelen
A széljárás változásai az elmúlt ~20 000 évben (Chat GPT: a késői glaciális időszaktól a holocénig) jól rekonstruálhatók pollen-, por-, jégmag- és üledékvizsgálatok alapján. Az alábbi összefoglaló a legfontosabb nagy léptékű (főként északi féltekei) tendenciákat mutatja be. Az elmúlt 20 000 évben a szélrendszerek jellemző trendje a jégkorszakban délebbre húzódott és a Golf valószínűleg D-en visszafordult Gibraltár irányába, az erős szelek a holocénban északra tolódtak a monszunokkal meghatározott szelek felé, majd az utolsó néhány ezer évben a jelenkorhoz hasonló helyzet visszaállt.
1. Utolsó glaciális maximum → felmelegedés (20 000–11 500 év között)
A jégkorszak végén:
-
Az óriási északi féltekei jégtakarók (Laurentide, Fennoskandiai) erős, stabil glaciális ciklontérségeket hoztak létre.
-
A nyugatias szelek öve (westerlies) délebbre húzódott a mainál.
-
Erős porviharok voltak Eurázsia és Észak-Amerika periglaciális zónáiban → bizonyíték: löszképződés.
-
A monszunrendszerek gyengébbek voltak, főként Dél-Ázsiában és Afrikában, mivel hidegebb óceánok csökkentették a párolgást.
2. Holocén kezdet (11 500–9000 év között)
-
A jégtakarók visszahúzódásával a westerlies fokozatosan északra vándoroltak.
-
Az északi félteke erős nyári besugárzása miatt a monszunok jelentősen felerősödtek, különösen:
-
Afrikai monszun → a Szahara sokkal nedvesebb volt, nagy tavakkal (African Humid Period).
-
Ázsiai monszun → erősebb nyári ázsiai csapadék.
3. Holocén klímaoptimum (9000–5000 év között)
-
A legészakibb helyzetű westerlies az egész időszak során.
-
Erős trópusi monszunok, a Szahara fokozatosan még mindig nedves.
-
Az óceáni légkörzési rendszerek (pl. El Niño–La Niña) valószínűleg gyengébb, kevésbé ingadozó állapotban voltak.
4. Késő holocén (5000 év után)
A földi dőlésszög csökkenése miatt:
-
A monszunok fokozatosan gyengültek.
-
A westerlies öve délre tolódott, közelebb a mai helyzethez.
-
A Szahara gyors kiszáradása (kb. 5500–4000 év között) részben a széljárás és párolgás változásainak következménye.
5. Kis-jégkorszak (1300–1850)
-
A westerlies erősödött és kissé délebbre húzódott.
-
Gyakoribb és erősebb észak-atlanti ciklonok, hidegebb telek Európában.
-
Több viharos évszak Északnyugat-Európában.
6. Modern kor
Bár ez már csak az utolsó 150 év:
-
Az Észak-Atlanti Oszcilláció (NAO) és az üvegházhatású gázok hatására a westerlies általánosan erősödik, de nagy évről évre ingadozóvá vált.
-
A monszunok az utóbbi évtizedekben erősödés–gyengülés ciklusokat mutatnak, részben emberi eredetű aeroszolok miatt.
A hőmérséklet története, alakulása az utolsó 20 ezer évben
- CHATGPT* : az elmúlt 20 000 évben többször is kimutatható volt a "Poláris_ libikóka":
-
Bolling–Allerød melegedés (14.7–12.9 ka) – erős északi melegedés
-
Younger Dryas (12.9–11.7 ka) – erős északi lehűlés + déli melegedés
-
Más jellegzetes ellentétes féltekei klímaváltozások
*
A poláris libikóka (angolul polar seesaw) a Föld éghajlati rendszerének egyik jellegzetes jelensége: amikor az északi félteke (különösen az Északi-sarkvidék és az Észak-Atlanti térség) melegszik, a déli félteke (Délsarki-óceán, Antarktisz) hajlamos hűlni, és fordítva. Ez a váltakozás főleg az óceáni hőszállítás – különösen az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) – változásaihoz köthető.
Az elmúlt 20 000 évben (a késői glaciális időszaktól a holocénig) a poláris libikóka többször is kimutatható a jégmagok és tengeri üledékek adataiból, CHAT GPT:
Poláris libikóka az utolsó 20 000 évben – időrendi áttekintés
1. Utolsó glaciális maximum → deglaciáció kezdete (20–14 ka)
-
Az Északi-sarkkörön még nagy jégtakarók voltak, az északi félteke hidegebb volt.
-
A Déli-óceánban megnövekedett CO₂-kibocsátás és feláramlás miatt a déli félteke fokozatosan melegedett.
-
Ez az időszak a déli félteke vezető szerepét mutatja a felmelegedésben (Antarktisz melegebb lett, míg az északi félteke lassabban követte).
2. Bolling–Allerød melegedés (14.7–12.9 ka)
-
Hirtelen és jelentős felmelegedés az északi féltekén.
-
A Labrador-térségből elkezdett visszahúzódni a jégtakaró → AMOC erősödött.
-
A déli félteke eközben lassabb ütemben melegedett vagy akár enyhén hűlt.
➡ Ez egy klaszikus poláris libikóka fázis: az északi félteke gyorsan melegszik, miközben délen kisebb visszahűlést látunk.
3. Younger Dryas (12.9–11.7 ka)
-
Északon drasztikus lehűlés a jégolvadék miatt legyengült AMOC következtében.
-
A déli félteke ezzel egy időben fokozatosan tovább melegedett.
-
Ez is egy nagyon erős poláris libikóka-epizód.
4. Holocén kezdetétől középső holocénig (11.7 ka – 6 ka)
-
Az északi félteke stabilizálódott és meleg holocén klíma alakult ki (Holocén klímaplato).
-
Délen kisebb hőmérsékleti fluktuációk.
-
A poláris libikóka kevésbé kifejezett, de még megfigyelhető bizonyos fázisokban.
5. Késő holocén (utolsó ~6000 év)
-
Az északi félteke lassú lehűlésének időszaka a csökkenő nyári besugárzás miatt.
-
Délen kisebb, ellentétes jellegű hőmérsékleti tendenciák figyelhetők meg bizonyos régiókban.
-
A poláris libikóka hatása itt sokkal gyengébb, mert a modern éghajlati rendszer stabilabb, mint a deglaciáció idején.
? Mi okozta ezeket a fordított klímaingadozásokat?
A fő mechanizmus az óceáni hőszállítás változása, főleg:
-
Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) erősödése → észak melegszik, dél kompenzatorikusan hűl
-
AMOC gyengülése → észak hűl, dél melegszik
A poláris libikóka időkésése (~200–1000 év) kimutatható az Antarktisz és Grönland jégmagok összehasonlításából.
.
A hőmérséklet, a hó és jégmennyiség története, alakulása az utolsó 17 ezer évben
A Younger Dryas-összeomlás
Lehűlés É-on, Grönlandnál, kb. 3 év alatt, a déli féltekén pedig felmelegedés [https://en.wikipedia.org/wiki/Younger_Dryas ), 12,900 to 11,700 years Before Present (BP)]. A Younger Driász (YD, Greenland Stadial GS-1) a Föld geológiai történetének egy olyan időszaka volt, amely körülbelül 12 900 és 11 700 évvel a jelenkor (BP) előtt zajlott. Elsősorban az északi féltekén bekövetkezett hirtelen vagy „hirtelen” lehűlésről ismert, amikor az Észak-Atlanti-óceán lehűlt, és az éves levegő hőmérséklete néhány évtized alatt Észak-Amerikában ~3 °C-kal, Európában 2–6 °C-kal, Grönlandon pedig akár 10 °C-kal csökkent. Grönlandon a lehűlés különösen gyors volt, mindössze 3 év vagy kevesebb idő alatt zajlott le. Ugyanakkor a déli féltekén felmelegedés tapasztalható. Ez az időszak olyan gyorsan ért véget, mint ahogy elkezdődött, drámai felmelegedéssel ~50 év alatt, a glaciális pleisztocén korszakból a jelenlegi holocénbe való átmenettel.
A Fiatalabb Driász kezdete nem volt teljesen szinkronban; A trópusokon a lehűlés több évszázadra terjedt ki, és ugyanez igaz volt a kora holocén felmelegedésre is. Még az északi féltekén is erősen szezonális volt a hőmérséklet-változás, sokkal hidegebb telekkel, hűvösebb tavaszokkal, de nyáron nem volt változás, vagy akár csak enyhe felmelegedés. A csapadékmennyiségben is jelentős változások történtek, a hűvösebb területeken lényegesen kevesebb, míg a melegebb területeken több csapadék esett. Az északi féltekén a tenyészidőszak hossza csökkent. A szárazföldi jégtakaró nettó változása csekély volt, de a tengeri jég kiterjedése megnőtt, ami hozzájárult a jég-albedó visszacsatoláshoz. Ez az albedó-növekedés volt a fő oka a 0,6 °C-os (1,1 °F) nettó globális lehűlésnek.
Az előző időszakban az északi féltekén a Bølling–Allerød interstadiális, gyors felmelegedést ellensúlyozta a déli féltekén tapasztalható hasonló lehűlés. Ez a „poláris libikóka” mintázat összhangban van a termohalin cirkuláció változásaival (különösen az atlanti meridionális felboruló cirkulációval vagy AMOC-val), amely nagyban befolyásolja, hogy mennyi hő juthat el a déli féltekéről az északira. A déli félteke lehűl, az északi félteke pedig melegszik, amikor az AMOC erős, és az ellenkezője történik, amikor gyenge. A tudományos konszenzus az, hogy a súlyos AMOC-gyengülés magyarázza a fiatalabb driász éghajlati hatásait.: 1148 Ez azt is megmagyarázza, hogy a holocén kori felmelegedés miért folytatódott olyan gyorsan, miután az AMOC-változás már nem ellensúlyozta a szén-dioxid-szint növekedését. Az AMOC-gyengülés, amely poláris libikókahatásokat okoz, összhangban van a Dansgaard–Oeschger események elfogadott magyarázatával is, mivel az YD valószínűleg az utolsó és a legerősebb ilyen esemény volt. Azonban vita folyik arról, hogy mi okozta az AMOC ilyen gyengülését. A tudósok által történelmileg leginkább támogatott hipotézis az észak-amerikai Agassiz-tóból (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Agassiz), az Atlanti-óceánba áramló friss, hideg víz megszakítása volt. Bár vannak bizonyítékok arra, hogy az olvadékvíz a Mackenzie folyón keresztül haladt, ez a hipotézis esetleg nem egyeztethető össze a tengerszint-emelkedés hiányával ebben az időszakban, ezért más elméletek is felmerültek. Egy másik javasolt magyarázat egy földönkívüli becsapódás, de ezt a legtöbb szakértő elveti. Újabban felmerült egy vulkánkitörés, mint a lehűlés és a tengeri jég növekedésének kezdeti kiváltó oka, és a Fiatalabb Dryas kezdetét közvetlenül megelőző anomáliásan magas vulkanizmus jelenlétét mind a jégmagokban, mind a barlangi üledékekben megerősítették.
**
Meglepő, hogy a Csendes-óceán keleti részén is van egy hideg folt. A több ezer kilométeres víznyelv hőmérséklete a Föld óceánjainak többségével ellentétben 1992 és 2022 között nem nőtt, sőt lehűlést is mutatott az 1972-2000 közötti átlaghoz képest. A jelenséget az “éghajlattudomány legfontosabb kérdésének” nevezták, többek között azért is, mert a hideg víznyelv jövője meghatározhatja a Kaliforniai szárazság vagy az Ausztráliában tomboló erdőtüzek súlyosságát. A kutatók összefüggésbe hozták a jelenséget az indiai monszunszezon intenzitásával, valamint az afrikai éhínséggel is – a hideg víznyelv hőmérsékletének jövőbeli változása ugyanis fokozhatja vagy mérsékelheti is a globális felmelegedés mértékét. Van egy hidegfolt az Irminger-tengeren is, Grönlandnál.
A Kelet-Csendes-óceán (Eastern Pacific) áramlási rendszere az elmúlt ~20 000 évben (a késői glaciális időszaktól a Holocénig) jelentős változásokon ment át a klíma melegedése, a szélrendszerek átrendeződése és az El Niño–La Niña dinamika módosulása miatt. Felszín alatti és mély áramlatok: a Pacific Deep Water és North Pacific Intermediate Water (NPIW) beáramlásai, és az Antarctic Intermediate Water (AAIW) – a déli féltekéről érkezik, (
A meghatározó áramlatok szerepe 20 000 év során
Áramlat Jelentős változás Oka
Humboldt-áramlat Késő-jégkorszakban erős, Holocénben gyengül–majd stabilizálódik szelek és upwelling erőssége
D-Egyenlítői Áramlat Késő-jégkorszakban erős → Holocénben gyengébb kereskedelmi szelek
Egyenlítői (Cromwell) Á. Késő-jégkorszakban gyengébb → Holocénben erős termoklin mélysége
Kaliforniai-áramlat Holocén során változékony szelek
É-Egyenlítői Áramlat Kismértékű, de ENSO-függő változékonyság trópusi konvekció mintázatai
