Mediterrán arisztokráciák kialakulása


                                                                                                  (2026 január)



Megfigyelés: a nagy folyóvölgyekben parancsuralmi kultúrák alakultak ki. Nagy építkezések, gátépítések történtek a folyószabályozások miatt, míg az esőzéses mezőgazdasági területeken mozaik szerű palotagazdaságok, királyságok, városállamok alakultak ki, és a félnomád, nomád állattenyésztés.
A nagy folyóvölgyekben (Nílus, Tigris–Eufrátesz, Indus, Jangce) az öntözés és folyószabályozás miatt állami központi szervezetek alakulnak ki, és bürokrácia, adóztatás, rabszolgamunka, közmunkák, azaz: öntözés + munkaszervezés → hierarchia → adószedés → erős arisztokrácia, és erős állam jött létre. 
 
Az arisztokrácia az ókorban a társadalom felső rétegét jelentette, amelynek tagjai származásuk, földbirtokuk, politikai kiváltságaik, magas tisztségeik, katonaként a fémből készült fegyverzetük révén gyakorolták a hatalmat. Kialakult a hivatalnok-arisztokrácia (Egyiptom), ahol a hatalom az államtól függött, a földbirtokos/kereskedő arisztokrácia (Mediterráneum), ahol a hatalom alapja a magánvagyon és a helyi kliensrendszer. Pl. Mitanniban  i. e. 1500 körül már megindult a parcellák tömeges felvásárlása. Az eladott föld révén szinte feudális függésbe került a parasztság. Érdekesség: Ismert olyan személy, akit több mint százötvenszer fogadtak örökbe, és adták ki „részét” az örökségből. A zálogügyletek lejárati határidejét 200 évben is megszabhatták, és a kölcsönök kamatai általában 30% körül mozogtak.
 
Az esőzéses mezőgazdasági területeken kisebb politikai egységek, mozaik szerű királyságok, városállamok, palotagazdaságok, decentralizált, azonos rangú, nem nagy hierarchikus rendszerek jöttek létre, helyi, néha alkalmi az adószedés volt, azaz: gyenge arisztokrácia és gyenge állam alakult ki, pl törzsszövetségek, mert a földrajzi adottságok nem kényszerítették ki nagy területű hatalmi összefüggést. Bizonytalan szerkezetű nagy birodalmak (pl. hunok, mongolok, szkíták, ótörökök) alakulnak ki. Nem centralizáltak, pl. Nagy Sándor* eseten. A fél-nomád társadalmak, a kis királyságok rövid ideig adófizetők voltak, aztán fel lázadtak, ha tudtak.
 
Adószedésel kapcsolatos fontos ókori szokás: az új uralkodó nem örökli az adószedési ("ajándék" szedési)  jogot, újra meg kell hódítania a területet, pl. Egyiptom esetén is, Levantében, pedig Egyiptomban volt erős államszervezet. Párhuzamosan a termény- (búza, árpa, olaj, bor, állat) adózással megjelentek a termények áruként is: cseréltek vagy nyers fémekkel fizettek (pl. Ebla, Ugarit, Kanis, Assur, ahol ezüst,arany, ón, bronz, réz, ék-,  díszkő, pl malacit a korban)→ gazdag kereskedelemmel "arisztokratikus" polgárság jelent meg még a palotagazdaságokban, városállamokban is, melyek szintén királyságok voltak. Az arisztokrácia i. e. 1700 körül már többször lovasokkal kapcsolatos: pl. a római lovagok, hurrita a marjannu réteg, vagy az amoriták esetén Mari eufráteszi városban. A kereskedelem, és általában a közlekedés az ókorban bizonytalan volt, a tengeri utazás kalózkodást jelentett, a szárazföldi utak rablást, a hadjáratok rablóhadjáratot, ezért alakultak ki a napi járásra és a forrásokra épített erődök, és az állandó katonai kíséretek. Pl. az óasszír kereskedelmi út úgy működött, -Afganisztántól Anatóliáig-, hogy az ónszállító szamárkaravánokat a határokon adták, vették, a szamarakkal együtt, tört ezüsttel fizettek. A palotagazdaságoknak, a gazdag kikötőknek, a városállamoknak voltak ellátó mezőgazdasági területeik, legelőik, néhány kikötő nagyon meggazdagodott, pl. Bübloszban, majd Türoszban -III. Thotmesz idejétől, i. e. 1450 körül- gyűjtötték az egyiptomi adót.  
 
Az erős arisztokráciának és az erős államnak már volt lehetősége az adókból - a gátakon, a katonaságon, és a templomokon túl, az utóbbiak egyben terménytárolók is voltak- palotákra, adminisztrációra (könyvtárakra), kikötökre, vízvezetékekre, cirkuszokra.. költeni. Ahol az adót felélte az arisztokrácia a város vagyonát, ott a királyság nem gyarapodott, és gyorsan eltűnt. Az eladósodás még pillanatnyi fizetésképtelenség esetén is drága megoldás volt. Ha nem akartak adót emelni, akkor többet kellett termelni, építkezni.     
 
 
 
*Nagy Sándor birodalma egy katonailag összetartott, személyes hatalmon alapuló birodalom volt, nem egy klasszikus központosított állam. Hódított (rabolt), és a perzsa birodalom struktúráira támaszkodott, ami biztosította az adók és erőforrások befolyását a hadsereghez, a perzsa arisztokrácia bevonásával. Nagy Sándor nem hozott létre saját egységes, központi adórendszert, mint amilyet később pl. a rómaiak. A meghódított területeken meghagyta a perzsa  adminisztrációt, beleértve az adószedést is. A szatrapák tovább működtek, többnyire helyi (perzsa) tisztviselőkkel. Az adók jelentős része hadizsákmány, rendkívüli sarc vagy természetbeni beszolgáltatás volt, nem egységesen szabályozott adó. Hatalma  katonai uralom volt, mint államszervezet, nem volt egységes jogrend, nem volt egységes közigazgatás, nem volt egységes pénzügyi irányítás. A szatrapák önállóan működtek, mert  Nagy Sándor folyamatosan hadjáratot vezetett, nem volt ideje és szándéka államszervezetet kiépíteni.