Az óceánok felmelegedése
(2026 január)
Az óceánok melegedése globálisan nagyon egyenetlen. 2025-ben a globális óceánterület mintegy 16%-án mérték a valaha regisztrált legmagasabb hőtartalmat, és a terület további 33%-án a három legmelegebb év valamelyikéhez tartozó magas hőtartalom értéket. Erősen melegedett a trópusi és a déli Atlanti-óceán, az északi Csendes-óceán egyes térségei, valamint a Déli-óceán (https://www.portfolio.hu/global/20260109/nagy-a-baj-sulyos-bizonyitekot-tartak-fel-a-tudosok-ezert-ilyen-extrem-az-idojaras-809945). Az összképet az 1990-es évektől az erősödő melegedési trend határozza meg. Az óceán felső, nagyjából 2000 méteres rétegének hőtartalma évtizedek óta szinte folyamatosan emelkedik, és az emelkedés üteme is enyhe gyorsulást mutat. 2025 már sorban a kilencedik egymást követő év, amikor rekord magas óceáni hőtartalmat mértek.
A felszíni tengervíz-hőmérséklet globális éves átlaga 2025-ben a műszeres mérések történetében a harmadik legmelegebb érték volt, körülbelül 0,5 °C-kal a 1981–2010-es átlag felett. A 2025-ös érték kevéssel elmarad a 2023-as és 2024-es rekordszintektől. A tengerfelszín hőmérséklete közvetlenül befolyásolja a világszerte tapasztalható időjárási mintázatokat. A melegebb felszín fokozza a párolgást, Celsius fokonként 7% -al-, több nedvességet juttat a légkörbe, és kedvez a hevesebb esőzéseknek és trópusi ciklonok kialakulásának*. 2025-ben jelentősen hozzájárult a Délkelet-Ázsiát sújtó áradásokhoz, a Közel-Kelet egyes térségeiben kialakult aszályhoz, valamint Mexikó és az északnyugati csendes-óceáni partvidék áradásaihoz. 2026-ban a 1.5 C fokos globális felmelegedés minimum ≈ 10 % -os intenzitásnövekedést okoz, Európában az egy fokkal magasabb felmelegedés minimum ≈ 17 -ost. 2050-re globálisan 2 C fokos felmelegedést jósolnak, ≈ 15 % -os intenzitás növekedéssel, Európában 20% -ossal.
A növekvő óceán hőtartalom következményei is messzire nyúlnak. A melegebb víz kitágul, ami közvetlenül emeli a globális tengerszintet. A felmelegedő tengerek fokozzák és elnyújtják a hőhullámokat, és erősebbé teszik a szélsőséges időjárási eseményeket, mert több hőt és nedvességet biztosítanak a légkör számára. Amíg a Föld energiamérlege pozitív – vagyis több hő érkezik és marad a rendszerben, mint amennyi távozik –,
az óceánok hőtartalma tovább fog emelkedni, és az újabb rekordok elkerülhetetlenek. A részletes eredményeket az Advances in Atmospheric Sciences folyóirat "Ocean Heat Content Changes" című külön gyűjteményében teszik közzé.
Óceánok felszíni hőmérséklete 1980 és 2020 között a tengerfelszín hőmérséklete összesen körülbelül 0,60 °C-ot emelkedett.
(Az egyes évtizedek legmelegebb és leghidegebb éveit körök jelölik. A piros körök az El Niño, a kékek a La Niña által befolyásolt éveket jelölik. Forrás: NOAA; Climate.gov: https://scripps.ucsd.edu/research/climate-change-resources/faq-ocean-warming#:~:text=Different%20parts%20of%20the%20ocean,acceleration%20beginning%20in%20the%201970s.)
Az óceánok felszíni hőmérséklete az 1970-es évek óta jelentős és gyorsuló emelkedést mutat. A mérések szerint a melegedés mértéke ebben az időszakban meghaladja az elmúlt 2000 év bármely más 50 éves periódusát. 1970 óta a globális óceáni felszíni hőmérséklet évtizedenként átlagosan 0,08 °C-kal nőtt. 1975-től kezdődően a melegedés üteme megháromszorozódott a korábbi időszakokhoz képest, elérte az évtizedenkénti 0,20 °C-ot.
2023 áprilisában az óceánok felszíni hőmérséklete elérte a napi 21,1 °C-os átlagot, ami az eddigi legmagasabb mért érték volt. 2024-ben az anomália tovább nőtt, augusztusban 0,76 °C-kal haladta meg az 1982–2010 közötti átlagot. 1970–1980 között viszonylagos stabilitás után lassú emelkedés történt, 1980–2010: folyamatos volt az melegedés; az óceánok felső 700 méteres rétegének hőtartalma ebben az időszakban nőtt meg leginkább. 2010–2026 között, az utolsó 10 év (2015–2025) a mérések történetének legmelegebb időszaka. 2025 várhatóan a második legmelegebb év lesz a feljegyzések kezdete óta. További részletes grafikonok és adatsorok az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) vagy a Copernicus Marine Service oldalán érhetőek el.
Az óceánok felszíni hőmérséklete 1995-től lineáris időfüggvény
Az Északi-sarkvidék (Arktisz) gyorsabban melegszik a Déli-sarkvidéknél (Antarktisz), mert a két terület földrajzi szerkezete és fizikai folyamatai eltérnek. Míg az Arktisz négyszer gyorsabban melegszik a globális átlagnál, az Antarktisz belső területei az elmúlt hét évtizedben alig melegedtek, bár a legfrissebb, 2026-os kutatások már ott is kimutatták a melegedési jelek erősödését. A különbség fő okairól:
Albedó-hatás. Az Arktisz egy befagyott óceán, ahol a vékony tengeri jég olvadása után sötét vízfelület marad. A sötét víz a napsugárzás 90%-át elnyeli, szemben a jéggel, amely 85%-át visszaveri. É-on pozitív a visszacsatolás: a melegebb víz további jeget olvaszt. Az Antarktisz egy hatalmas, több kilométer vastag jéggel borított kontinens, amelynek átlagmagassága 2500 méter. A ritka és hideg magaslati levegő kevésbé tartja meg a hőt, és a vastag szárazföldi jégtakaró sokkal lassabban reagál a hőmérséklet-változásra, mint a vékony északi tengeri jég.
Légköri és óceáni áramlatok: Az Antarktiszt körülvevő Déli-óceán mélyéről folyamatosan hideg víz áramlik a felszínre, ami hűti a kontinenst és késlelteti a felmelegedést, de az antarktiszi jég alul néhol olvad. Az Arktiszon gyengébb a vertikális légköri keveredés (konvekció), így a felmelegedett levegő a felszín közelében reked, tovább fokozva a helyi hőséget. A felmelegedő légkör több nedvességet szállít a trópusokról a sarkok felé. Az Arktisz felett ez a vízpára üvegházhatású gázként viselkedik, és felhőképződéssel tovább csapdába ejti a hőt a felszín közelében. Bár az Antarktisz eddig ellenállóbb volt, a 2026 elején közzétett adatok szerint a Nyugat-Antarktisz jégpolcai már vékonyodnak, ami a jövőben gyorsuló melegedést vetít előre délen is.
Albedó-hatás. Az Arktisz egy befagyott óceán, ahol a vékony tengeri jég olvadása után sötét vízfelület marad. A sötét víz a napsugárzás 90%-át elnyeli, szemben a jéggel, amely 85%-át visszaveri. É-on pozitív a visszacsatolás: a melegebb víz további jeget olvaszt. Az Antarktisz egy hatalmas, több kilométer vastag jéggel borított kontinens, amelynek átlagmagassága 2500 méter. A ritka és hideg magaslati levegő kevésbé tartja meg a hőt, és a vastag szárazföldi jégtakaró sokkal lassabban reagál a hőmérséklet-változásra, mint a vékony északi tengeri jég.
Légköri és óceáni áramlatok: Az Antarktiszt körülvevő Déli-óceán mélyéről folyamatosan hideg víz áramlik a felszínre, ami hűti a kontinenst és késlelteti a felmelegedést, de az antarktiszi jég alul néhol olvad. Az Arktiszon gyengébb a vertikális légköri keveredés (konvekció), így a felmelegedett levegő a felszín közelében reked, tovább fokozva a helyi hőséget. A felmelegedő légkör több nedvességet szállít a trópusokról a sarkok felé. Az Arktisz felett ez a vízpára üvegházhatású gázként viselkedik, és felhőképződéssel tovább csapdába ejti a hőt a felszín közelében. Bár az Antarktisz eddig ellenállóbb volt, a 2026 elején közzétett adatok szerint a Nyugat-Antarktisz jégpolcai már vékonyodnak, ami a jövőben gyorsuló melegedést vetít előre délen is.
2026-ban 1.5 °C fok volt a globális felmelegedés, alul egy rémisztgető pesszimista forgatókönyv
(https://news.climate.columbia.edu/2021/08/09/hot-fiery-flooding-warning-from-the-un-climate-panel/)
*
A Clausius-Clapeyron összefüggés (https://hu.wikipedia.org/wiki/Clausius%E2%80%93Clapeyron-egyenlet) szerint a légkör vízgőztartó képessége minden 1 °C-os melegedéssel körülbelül 7%-kal nő, amiből következik, hogy a melegebb légkörben több nedvesség (="üzemanyag") áll rendelkezésre a viharok számára. A kutatások azt mutatják, hogy a rövid távú, intenzív zivatarok (például a villámárvizeket okozó felhőszakadások) intenzitása °C fokonként még meg is haladja a 7%-ot, és elérheti a 10-14%-ot is. Az ok, hogy a több nedvesség több látens hőt szabadít fel a párolgás hő miatt a felhőképződés során, ami fokozza a feláramlást és még több nedvességet szív be a viharba (pozitív visszacsatolás). Mivel a melegebb levegő hirtelen, nagy mennyiségű csapadékot képes szállítani és kiadni magából, a villámárvizek gyakorisága és súlyossága a hőmérséklettel nő. Bár 7% -os növekedés következne, de a gyakorlatban a zivatarok dinamikája miatt az intenzitás növekedés több mint 7%.
A szélerősség esetében az összefüggés összetettebb, mint a csapadéknál, de a kutatások itt is jelentős növekedést mutatnak a zivatarok környezetében:
A kutatások szerint a zivatarokból származó heves kifutószelek (úgynevezett egyenes vonalú szelek) intenzitása Celsius-fokonként akár 13%-kal is nőhet, ami közel duplája a nedvességtartalom elméleti 7%-os növekedésének. A melegebb és nedvesebb levegő miatt a zivatarfelhőben intenzívebbé válik a párolgás és a csapadék hűtő hatása, ami intenzívebb hideg szeleket generál, amelyek a felszínre érve szétterjednek, és pusztító széllökéseket okoznak.
Míg a zivatarok széllökései erősödnek, az átlagos globális szélsebesség csökkenhet, mert a sarkvidékek gyorsabb melegedése mérsékli a trópusok és a sarkok közötti hőmérséklet-különbséget, ami a szeleket hajtja. A zivatarokhoz kapcsolódó széllökések intenzitása viszont fokonként 7-13% körüli mértékben nőhet, ami meghaladja az átlagos szélsebesség változását.
Míg a zivatarok széllökései erősödnek, az átlagos globális szélsebesség csökkenhet, mert a sarkvidékek gyorsabb melegedése mérsékli a trópusok és a sarkok közötti hőmérséklet-különbséget, ami a szeleket hajtja. A zivatarokhoz kapcsolódó széllökések intenzitása viszont fokonként 7-13% körüli mértékben nőhet, ami meghaladja az átlagos szélsebesség változását.
A Clausius–Clapeyron összefüggésből következik, hogy a melegedő éghajlat hatására az időjárás nemcsak forróbbá, hanem szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik. A 7%-os elméleti növekedés a gyakorlatban intenzívebb felhőszakadások és villámárvizeket okoz,mert a légkör több nedvességet képes tárolni, a csapadékesemények koncentráltabbá válnak. A rövid ideig tartó, nagy intenzitású esőzések a 7%-ot meghaladó mértékben (akár 10-14% fokonként) erősödnek, ami megnöveli a villámárvizek kockázatát. A melegebb levegő több vizet "szív fel" a talajból és a növényzetből, ami hosszabb és súlyosabb aszályokhoz vezet. Ugyanakkor, amikor a feltételek adottak a csapadékhoz, a hatalmas mennyiségű felhalmozott nedvesség egyszerre zúdul le, így a száraz időszakokat pusztító esőzések, árvizek szakítják meg. Statisztikai eltolódás figyelhető meg: a gyenge, egyenletes esőzések helyett gyakrabban alakulnak ki heves, konvektív zivatarok. A több vízgőz több látens hőt jelent. Amikor ez a pára kicsapódik felhőképződéskor, hatalmas energia szabadul fel, ami erősíti a viharfelhők feláramlását, így a zivatarok magasabbra nyúlnak, hevesebb villámlással és erősebb széllökésekkel járnak.
Míg a sarkvidékeken és a magasabb szélességi körökön (például Észak-Európában) az átlagos csapadékmennyiség is nő, addig a mediterrán és kontinentális régiókban (mint Magyarország) inkább a csapadék eloszlása válik szélsőségessé: kevesebb esős nap, de intenzívebb viharok.
Az óceánok esetében a Clausius–Clapeyron egyenlet közvetlen és közvetett módon is drasztikus változásokat okoz, mivel az óceánok nyelik el a globális felmelegedés okozta többlethő több mint 90%-át. A 2025-ös adatok és kutatások alapján erősebb és nagyobb viharok várhatóak, a melegebb óceánfelszín több energiát (látens hőt) ad át a felette lévő levegőnek. A trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok) nemcsak intenzívebbé válnak, hanem méretükben is gyorsabban nőnek, ami nagyobb területen okoz pusztítást.
Az óceánok felett a párolgás mértéke szorosan követi a CC-összefüggést (kb. 7% fokonként), de a mérések azt mutatják, hogy az óceánok feletti extrém esőzések meghaladják a szárazföldi értéket, ami még hevesebb tengeri viharokat eredményez.
A melegedés miatt a víz hőtágulás felelős a globális tengerszint-emelkedés mintegy 40%-áért. A 2026 eleji jelentések szerint az óceánok hőtartalma 2025-ben ismét rekordot döntött, ami tovább gyorsítja ezt a folyamatot. A melegebb víz miatt a tengeri hőhullámok hosszabbak és intenzívebbek, ami 2026-ban is súlyos korallfehéredéshez vezethet több térségben. A melegebb környezetben a trópusi ciklonok mozgása lelassulhat, ami megnövekedett csapadékintenzitással együtt katasztrofális, elhúzódó árvizeket okoz a part menti régiókban.
Az óceánok felett a párolgás mértéke szorosan követi a CC-összefüggést (kb. 7% fokonként), de a mérések azt mutatják, hogy az óceánok feletti extrém esőzések meghaladják a szárazföldi értéket, ami még hevesebb tengeri viharokat eredményez.
A melegedés miatt a víz hőtágulás felelős a globális tengerszint-emelkedés mintegy 40%-áért. A 2026 eleji jelentések szerint az óceánok hőtartalma 2025-ben ismét rekordot döntött, ami tovább gyorsítja ezt a folyamatot. A melegebb víz miatt a tengeri hőhullámok hosszabbak és intenzívebbek, ami 2026-ban is súlyos korallfehéredéshez vezethet több térségben. A melegebb környezetben a trópusi ciklonok mozgása lelassulhat, ami megnövekedett csapadékintenzitással együtt katasztrofális, elhúzódó árvizeket okoz a part menti régiókban.