D-Magyarország várható időjárása és kiszáradása 2030-ig

D-Magyarország várható időjárása és kiszáradása 2030-ig

(2026 július)

A Duna-Tisza közi Homokhátságon és az alsó-tiszai régióban 2030-ig légköri és talajszárazságra, a nyári közép- és csúcshőmérsékletek emelkedésére, valamint félsivatagos folyamatok gyorsulására kell számítani. A városokban akkor van vészhelyzet, ha a napi középhőmérséklet legalább 3 egymást követő napra eléri vagy meghaladja a 25 °C-ot, vagy legalább 1 napra eléri a 27 °C-ot.

Hőhullános hetek száma, és növekszik a Duna mentén is (Ny-on az Alpok, Nógrádban az Északi-középhegység és az erdős domborzat megváltoztatja a helyi időjárást. Ahol több az eső, ott kevesebb a hőhullám.)

(https://index.hu/belfold/2026/07/07/idojaras-hohullam-kutatas-felmelegedes-globalis-felmelegedes/)

Az éves csapadék

A nyári hónapok csapadékátlaga 5–10%-kal mérséklődik, az 500-550 mm-es terület kiterjed

(https://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/altalanos_eghajlati_jellemzes/csapadek/index.php)

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) modellezései alapján a nyári átlaghőmérséklet 2030-ra elérheti a 25-27 °C-ot, a régió a mediterrán éghajlati zóna északra tolódása miatt.

Várható időjárási trendek 2030-ig: szélsőségessé válik az időjárás a déli országrészben.

Hőhullámok: rendszeressé válnak a 40 °C feletti nyári csúcsértékek, és a trópusi éjszakák (amikor a hőmérséklet nem süllyed 20 °C alá) száma megtöbbszöröződik.

Csapadékeloszlás: az éves csapadék csak kismértékben csökken, az időbeli eloszlása változékonyabb lesz. A téli hónapok enyhébbek és csapadékosak lesznek, míg a nyarak szinte teljesen kiszáradnak. A nyári hónapok csapadékátlaga 5–10%-kal mérséklődik.

Villámárvizek: a nyári esők ritkábban, de erős záporok formájában zúdulnak le, amit a száraz talaj nem képes elnyelni, így a víz azonnal elfolyik ahelyett, hogy hasznosulna.

Folyók, tavak alacsony vízállása, algásodás, halpusztulás. Az óceánok és az édesvízi rendszerek oxigénszintje gyorsuló ütemben csökken. Az ebből eredő változások egy része évszázadokon át fennmaradhat, emberi időléptékben mérve véglegesen. A folyamat az óceánokat, a part menti vizeket, a folyókat, a tavakat és a patakokat egyaránt érinti, ésa teljes vízi táplálékhálózatot veszélyezteti, a mikroszkopikus élőlényektől a nagy halakig

A folyamat a tengeri emlősöket is érinti, bár ezek az állatok a vízfelszínen lélegeznek. Az oxigénhiány csökkentheti zsákmányállataik számát, más területekre kényszerítheti őket

A kiszáradás, a talajvízszint: Dél-Magyarország – azon belül is a Dél-Homokhátság – már jelenleg is válságövezet, félsivatagi állapotokkal. A talajból helyenként már most is több mint 120 mm nedvesség hiányzik. A párolgás mértéke meghaladja a lehulló csapadékét, ami a talajvízszint további, folyamatos süllyedéséhez vezet.

A növények párologtatása, és szárazságtűrése 40 Celsius foknál megváltozik, nem párologtatnak, mert nem tudnak elég vizet felszívni, és túlhevülnek, melegítik a lvegőt, mint a kövek.

Ivóvízhiány: a kutakban csökken a vízszint, a vezetékest használják helyette, ahol van.

Légköri aszály: a talajszárazság mellett az alacsony páratartalom (légköri aszály) felperzseli már idén is a növényzetet. Öntözési reform nélkül a hagyományos kapásnövények (kukorica, napraforgó) termesztése ellehetetlenül a déli régióban. A termésátlagok tovább csökkennek. A nagy erdőtüzek száma nő.

Inváziós fajok: az őshonos növényzet (mint az árvalányhaj) visszaszorul, helyüket szárazságtűrő, inváziós gyomfajok veszik át.

Vízmegtartási kényszer: bár az állam tízmilliárdos kereteket biztosít a Dél-Homokhátság vízpótlására, a külső vízkészletek fizikai hiánya miatt 2030-ig a hangsúlyt a belvíz és a csapadék helyben tartására kell áthelyezni, már ha van csapadék! Nézzünk körül D-en, Szerbiában és Horvátországban**. Általános jellemző a csapadék hánya.

(https://index.hu/gazdasag/2025/08/17/viz-vizhiany-vizgazdalkodas-termeszetes-viz-ivoviz-klimavaltozas-globalis-felmelegedes-aszaly-ontozes-vizkeszlet/)

Miért nem lehet Magyarországon mesterséges esőt csinálni?

Úgy vélik, hogy Magyarországon nem lehet mesterséges esőt csinálni, mert a technológia alkalmazásához meglévő, kellően vastag és nedves felhőzetre van szükség, amely az aszályos időszakokban teljesen hiányzik a térségből. Amiből az következik hogy akkor kell esőt csinálni; amikor tavasszal vastag és nedves felhőzet van felettünk, és a csapadékot megtartani nyárig, mert a Kárpát-medencében a száraz nyári időszakokban a légkör-nedvesség valóban hiányzik. A vízmegtartás problémája, hogy legyen mit megtartani. A pontos kérdés pedig az, hogy tavaszi esők mennyiségének kb. 25%-os növelése hol (ld. a fenti térképet) és mire elég (a talajvízszint miatt mindig gazdaságos), mennyire könnyít a helyzeten 2030-ig? A mesterséges esők új, elektromos technológiája* olcsó, és a szakértői mérések szerint 30%-kal is növelheti a csapadék mennyiségét.

Mesterséges eső elektromos töltéssel, drónokkal

Az Egyesült Arab Emírségekben is sikeresen tesztelt eljárás, vegyi anyagok nélküli eljárás. Pilóta nélküli drónok repülnek a felhők közé, és célzott elektromos kisülésekkel (áramütésekkel) elektromos töltést közölnek a felhőben lévő vízcseppekkel. A feltöltött apró vízcseppek vonzzák egymást. Gyorsabban tapadnak össze nagyobb cseppekké, és mesterséges anyagok nélkül is megindul az eső. Egy összehangolt autonóm drónraj nagyjából egy 3 km²-es területen szórja szét hatékonyan az ionokat a felhőalapon belül. Láncreakció miatt a drónoknak nem kell a teljes területet berepülniük. Amikor a kezelt 3 km²-es körzetben a vízcseppek az elektromos mező miatt elkezdenek egymáshoz tapadni és ütközni, a folyamat önfenntartóvá válik. A lehulló nagyobb cseppek magukkal rántják a környező, kezeletlen mikrocseppeket is. A szél és a felhők mozgása: mivel a felhők folyamatosan sodródnak, a drónok által "beoltott" légtömeg továbbmozdul, ezért a ténylegesen kialakuló esőzés a talajon gyakran jóval nagyobb területet is eláztathat, mint a drónok közvetlen repülési zónája. Az emírségi Nemzeti Meteorológiai Központ (NCM) mérései szerint ezek a célzott, néhány négyzetkilométeres drónos beavatkozások képesek lokálisan 35%-kal is növelni a csapadék mennyiségét az érintett felhőrendszerekben.

Az eljárás hivatalos neve felhő-elektrosztatikus feltöltés (cloud electrocharging). A technológiát a brit University of Reading kutatói fejlesztették ki az emírségekbeli National Center of Meteorology támogatásával.

1. Hardver és a drónok felszereltsége: autonóm vagy távvezérelt, többrotoros (hexakopter) drónok, illetve katapulttal indítható kisméretű repülőgépek végzik a repülést. A drónok törzsére speciális feszültségkeltő ionizátorokat és elektródákat szerelnek, amelyek képesek 1,6 millió voltos feszültségű elektromos mezőt generálni.* Beépített meteorológiai érzékelőkkel mérik a környező levegő hőmérsékletét, páratartalmát és a felhők természetes elektromos töltöttségét az optimális működés érdekében.

2. A töltésközlés: a drónok nem magukat a vízcseppeket „ütik meg” közvetlenül árammal, hanem a környező levegőmolekulákat ionizálják nagyfeszültségű elektromos kisülésekkel vagy koncentrált lézernyalábokkal. A kibocsátott szabad elektronok és ionok a felhőbe érve azonnal hozzátapadnak a mikroszkopikus méretű (pár mikrométeres) vízcseppekhez, megváltoztatva azok természetes elektromos egyensúlyát.

3. Elektrosztatikus vonzás: a felhőben lévő vízcseppek egy része pozitív, más része negatív töltésűvé válik. Az ellentétes töltések miatt a cseppek vonzák egymást, ütközésnek,összeolvadnak. Kritikus tömeg elérése, az eljárás felgyorsítja a felhőfizikai folyamatot, így az apró ködcseppekből másodpercek alatt nehéz esőcseppek képződnek, és amikor a cseppek elérik azt a méretet, ahol a gravitáció legyőzi a felhő feláramlási erejét, csapadék formájában lehullanak.

4. Környezeti előnyök a hagyományos módszerekkel szemben: nincs vegyi terhelés. A hagyományos felhőmagvasítással (cloud seeding) ellentétben nem juttatnak ezüst-jodidot, CO₂-t vagy higroszkópos sókat a légkörbe. Költséghatékonyság: a drónok üzemeltetése olcsó, a nagyméretű, vegyszerszóró repülőgépek sokkal fenntartása drágább. Meleg felhők esetén is hatásos: Az ezüst-jodid csak túlhűlt (fagypont alatti) felhőknél működik, míg az elektromos stimuláció a meleg, sivatagi felhőrendszereknél is képes beindítani a csapadékképződést.

5. Hatékonysági statisztikák és hozamnövekedés: A National Center of Meteorology és független klímakutatók mérései alapján a technológia az alábbi eredményeket produkálja:

30-35%-os csapadéknövekedés: tiszta, de kellően párás atmoszférikus körülmények között az eljárás harmadával képes növelni a felhőből lehulló eső mennyiségét. Kevésbé ideális, porosabb levegőben ez a növekedés 10-15% körül alakult.

Átlagos éves hozamnövekedés: a hosszú távú, radaralapú és csapadékmérő állomások adatait vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy a célzott területeken az éves átlagos felszíni csapadékmennyiség 23%-kal növekedett a stimulációnak köszönhetően. Csökkent a párolgási veszteség: mivel a drónok felgyorsítják a cseppek összeolvadását, a létrejövő esőcseppek lényegesen nagyobbak lesznek. A nagyobb cseppek gyorsabban hullanak le, így a levegőn áthaladva sokkal kisebb arányban párolognak el, mielőtt elérnék a talajt.

Gyors reakcióidő: a drónok indításától és az elektromos sokk kibocsátásától számítva mindössze 15–30 perc szükséges a lokális esőzések beindulásához.

6. Elterjedtsége: gyors. Bár az Egyesült Arab Emírségek a technológia első számú finanszírozója és tesztországa, a módszer és az alapjául szolgáló kutatások globális összefogással zajlanak: az Egyesült Királyságban (University of Reading és a University of Bath), Kínában - Kína rendelkezik a világ legnagyobb hagyományos esőfakasztó programjával- integrálják az AI-vezérelt dróntechnológiát és az elektromos stimulációt, hogy kiváltsák az ezüst-jodid rakétákat a tibeti fennsíkon. Az Amerikai Egyesült Államokban (pl. Colorado, Nevada) inkább a téli, havas felhők magvasítása dominál ezüst-jodiddal, amerikai egyetemek és a NASA szorosan együttműködnek az NCM-mel a felhők elektromos tulajdonságainak modellezésében és a drónok mikroszenzorainak fejlesztésében. A technológia legnagyobb globális előnye, hogy nem igényel drága infrastruktúrát (elég egy hordozható drónkatapult a sivatag közepén), így a jövőben a fejlődő, aszály sújtotta afrikai és közel-keleti országok is könnyen bevezethetik

Az 1,6 millió Voltos feszültségű elektromos mező generálása: autonóm drónrajok, AI-vel irányított drónok keresik meg a megfelelő felhőket. A drónok fedélzetén lévő kibocsátó eszközök tűelektródákkal elektromos töltést (ionokat) juttatnak a levegő molekuláihoz.

Az 1,6 millió Voltos feszültséget inverteres feszültségsokszorozó áramkörök segítségével állítják elő a drón saját akkumulátorából.

A primer energiaforrás egy lítium-polimer (LiPo) akkumulátor. A drónok – amelyeket a University of Bath mérnökei terveztek a University of Reading kutatói számára – elektromos meghajtásúak. A rendszert normál, de nagy kapacitású drónakkumulátorok táplálják, amelyek alacsony (pl. 22–50 Voltos) egyenfeszültséget biztosítanak. A feszültségsokszorozó áramkör a néhány tíz voltból több mint egymillió voltot állítanak elő, a drónba épített, speciális könnyű elektronikát használnak inverterrel: az akkumulátor egyenáramát először magas frekvenciájú váltakozó árammá (AC) alakítják. Feszültségsokszorozó kaszkád generátor, ami egy diódákból és kondenzátorokból álló speciális elektromos hálózattal. Az áramkör képes a váltakozó feszültség csúcsértékét extrém magasra növelni anélkül, hogy nehéz, vastag tekercselésű transzformátorokra lenne szükség.

A rendszer alacsony áramerősséggel (mA szinten) működik. Mivel az áramerősség elhanyagolhatóan kicsi, az 1,6 millió voltos feszültség fenntartásához szükséges tényleges teljesítmény (Watt, P = UI) nagyon alacsony. Így az egész ionizáló berendezés befér a drón könnyű, szénszálas vázba, és nem meríti le az akkumulátort, lehetővé téve a nagyjából 40 perces repülési időt. Az így előállított gigantikus feszültséget a drón szárnyain és törzsén elhelyezett finom elektródahálózatokra és kibocsátó tűkre vezetik. Az extrém feszültség hatására a tűk hegyénél a levegő ionizálódik (koronakisülés jön létre), és a drón folyamatosan lövi ki magából a töltött részecskéket a felhőbe.

**Szerbia

Szerbia időjárását 2030-ig fokozódó melegedés, intenzív nyári hőhullámok és gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események fogják jellemezni a klímamodellek alapján. A Szerb Klíma-adaptációs Program adatai szerint az ország a globális átlagnál gyorsabban melegszik. Míg a globális átlaghőmérséklet-növekedés éves szinten közelíti vagy elérte az 1,5 °C fokot, Szerbia átlaghőmérséklete már most 1,8 °C-kal emelkedett meg, a nyári időszakban pedig ez a növekedés eléri a 2,6 °C-ot a korábbi évtizedek bázisidőszakaihoz képest. 2030-ig a nyári kánikulák intenzitása és hossza tovább növekszik. A trópusi éjszakák (amikor a hőmérséklet nem süllyed 20 °C alá) száma jelentősen megemelkedik, különösen a nagyvárosokban és a Vajdaság területén.

Az éves csapadékmennyiség csökkenése nem valószínű, de az eloszlása szélsőségessé válik. Hosszú, csapadékmentes száraz időszakokra kell számítani a nyári hónapokban. A száraz periódusokat hirtelen lezúduló, lokális, intenzív felhőszakadások szakítják meg, amelyek villámárvizeket okozhatnak. Északi és középső síkságokon (Vajdaság, Belgrád környéke) a legkifejezettebb a nyári szárazság és a magas hőmérsékleti csúcsok. A déli és hegyvidéki területeken hőmérséklet növekmény kisebb lesz.

Horvátország

Horvátországot a jövőben emelkedő hőmérséklet, gyakoribb hőhullámok és kiszámíthatatlan időjárás jellemzi. A Horvát Meteorológiai és Hidrológiai Szolgálat kutatói rámutattak, hogy a léghőmérséklet a 20. század második fele óta folyamatosan emelkedik, az Adria partvidékén évtizedenkén mintegy 0,2–0,3 Celsius-fokkal, Közép-Horvátországban pedig 0,5 Celsius-fokkal. Az előrejelzések szerint a század közepére az átlaghőmérséklet az ország nagy részén további 1,5 Celsius-fokkal nőhet, az 1981–2010-es időszakhoz képest. A legjelentősebb melegedés a nyári hónapokban várható, Dalmácia egyes belső területein. A növekedés hosszabb és intenzívebb hőhullámokat von maga után, valamint komoly terhelést jelent a közegészségügyre, a vízellátásra és a városi környezetre. A csapadék eloszlása is átalakul, így a nyarak várhatóan szárazabbá válnak, különösen a partvidéken, Közép-Dalmáciában és a hegyvidéken, ami növeli az elhúzódó aszályok és a vízhiány kockázatát. Horvátország elfogadott egy 2040-ig szóló nemzeti alkalmazkodási stratégiát, amely közel 3,7 milliárd eurós tervezett beruházást tartalmaz. A keretösszegnek a legnagyobb részét a mezőgazdaság kapja, ezt követi a vízgazdálkodás, az erdészet, az energetika, a turizmus és az egészségügy. A termésátlagok 2050-ig 3–8 százalékkal is csökkenhetnek, ha nem terjesztik ki az alkalmazkodási intézkedéseket. A gazdálkodókat a hatékonyabb talajgazdálkodásra, a szárazságtűrő fajták bevezetésére, a korszerű öntözésre, valamint a precíziós mezőgazdasági technológiák, például szenzorok, drónok és műholdas megfigyelések alkalmazására ösztönzik. A szőlőültetvényeken már most hálóval takarják, és korábban érik és szüretelik a termést, a termelők pedig folyamatosan tesztelik a melegebb éghajlathoz igazodó új fajtákat és termesztési módszereket, mint Szantorini szigetén a henger alakú tőkéket.
A forró nyarak, az erdőtüzek növekvő kockázata és az édesvízkészletekre nehezedő nyomás kevésbé vonzóvá teheti a főszezoni tengerparti nyaralást, miközben az elő- és utószezon, vagyis a tavasz és az ősz felértékelődhet. A városokban, amelyek különösen éjszakára raktároznak el jelentős mennyiségű hőt, fontosabbá válnak a zöldfelületek, a modern hűtési infrastruktúra és az éghajlattudatos, árnyékos városfejlesztés.

****************

Magyarországon hogy viszonyulunk a mesterséges esőhöz,

az új, elektromos töltést használó eljáráshoz?

(2026 július)

Magyarországon a mesterséges esőkeltés (felhőmagvasítás) egyetlen országosan alkalmazott módszere az ezüstjodidos jégkár mentesítő technológia, míg a szárazjeges eljárásokkal szemben nincs érdemi gyakorlati vagy szakmai elköteleződés. A hazai hozzáállás, szabályozás és társadalmi megítélés technológiánként eltér. Létezik új, nálunk ismeretlen esőkeltő technológia is:

Elektromos töltés, drónokkal

Az Egyesült Arab Emírségekben sikeresen tesztelt eljárás vegyi anyagok nélküli eljárás. Pilóta nélküli drónok repülnek a felhők közé, és célzott elektromos kisülésekkel (áramütésekkel) elektromos töltést közölnek a felhőben lévő vízcseppekkel. A feltöltött apró vízcseppek vonzzák egymást. Gyorsabban tapadnak össze nagyobb cseppekké, és mesterséges anyagok nélkül is megindul az eső. Egy összehangolt autonóm drónraj nagyjából egy 3 km²-es területen szórja szét hatékonyan az ionokat a felhőalapon belül. Láncreakció miatt a drónoknak nem kell a teljes területet berepülniük. Amikor a kezelt 3 km²-es körzetben a vízcseppek az elektromos mező miatt elkezdenek egymáshoz tapadni és ütközni, a folyamat önfenntartóvá válik. A lehulló nagyobb cseppek magukkal rántják a környező, kezeletlen mikrocseppeket is. A szél és a felhők mozgása: mivel a felhők folyamatosan sodródnak, a drónok által "beoltott" légtömeg továbbmozdul, ezért a ténylegesen kialakuló esőzés a talajon gyakran jóval nagyobb területet is eláztathat, mint a drónok közvetlen repülési zónája. Az emírségi Nemzeti Meteorológiai Központ (NCM) mérései szerint ezek a célzott, néhány négyzetkilométeres drónos beavatkozások képesek lokálisan 35%-kal is növelni a csapadék mennyiségét az érintett felhőrendszerekben.

4. Környezeti előnyök a hagyományos módszerekkel szemben: nincs vegyi terhelés. A hagyományos felhőmagvasítással (cloud seeding) ellentétben nem juttatnak ezüst-jodidot, CO₂-t vagy higroszkópos sókat a légkörbe. Költséghatékonyság: a drónok üzemeltetése olcsó, a nagyméretű, vegyszerszóró repülőgépek fenntartása drágább. Meleg felhők esetén is hatásos: Az ezüst-jodid csak túlhűlt (fagypont alatti) felhőknél működik, míg az elektromos stimuláció a meleg, sivatagi felhőrendszereknél is képes beindítani a csapadékképződést.

5. Hatékonysági statisztikák és hozamnövekedés: A National Center of Meteorology és független klímakutatók mérései alapján a technológia az alábbi eredményeket produkálja:

Gyors reakcióidő: a drónok indításától és az elektromos sokk kibocsátásától számítva mindössze 15–30 perc szükséges a lokális esőzések beindulásához.

7. Egy jó minőségű páratartalom-érzékelő általában 15 és 40 dollár árú otthoni használatra, míg az ipari minőségű érzékelők ára 60 és 300 dollár között mozog. Az okosotthon-érzékelők (15–40 dollár) laboratóriumi pontosságot kínálnak (általában ±3% relatív páratartalom), és olyan okosotthonokba integrálhatóak, mint az Apple Home, a Google Home és az Alexa. Az energiatakarékos Zigbee protokoll segítségével követi nyomon a hőmérsékletet, a páratartalmat és a légköri nyomást. TP-Link Tapo T310: a Wirecutter a legjobb ár-érték arányú. Govee vezeték nélküli higrométer- hőmérő: népszerű üvegházak monitorozására. Dedikált precíziós mérők, (35–150 dollár), magas szintű digitális érzékelő komponensekkel készültek, szigorú adatnaplózásra és rendkívüli pontosságra szolgálnak. SensorPush HT.w intelligens érzékelő: ±2%-os relatív páratartalom-pontosságú, vízálló kialakításáért és sűrű digitális adatnaplózásáért értékelik. Honeywell C7189R2002-2 vezeték nélküli érzékelő: Prémium, speciális HVAC-érzékelő, amelyet a klímaberendezés-rendszerek vezérléséhez terveztek.

Ezüstjodidos eljárás

Teljes állami támogatás lakossági vitákkal. Magyarországon az ezüstjodidos technológia a legfontosabb időjárás-befolyásolási módszer, de nem esőcsinálásra, hanem jégkármérséklésre használjuk. Hivatalosan maximálisan támogatandó. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2018 óta üzemelteti a teljes országot lefedő, talajgenerátoros és európai hírű Országos Jégkármérséklő Rendszert (JÉGER). A szakma (meteorológusok, agrárszakemberek) egyértelműen hasznosnak tartja. Bizonyítottan tízmilliárdos károktól óvja meg a mezőgazdaságot.

A lakossági viszonyulás viszont megosztott és gyakran bizalmatlan, az emberek nem megengedett eszközökkel, fenyegetésekkel is tiltakoznak. Az aszályos időszakokban a gazdák egy része és a lakosság körében elterjed az a tévhit, hogy a talajgenerátorok „elkergetik az esőt”. A hatóságok és a Klímapolitikai Intézet folyamatos felvilágosítással, kommunikációs kampányokkal igyekeznek tisztázni, hogy az ezüstjodid csak a jégszemek méretét csökkenti, a csapadék mennyiségét nem csökkenti, sőt valamennyire növeli. Vannak környezetvédelmi aggályok is, de a kutatások és a hatósági álláspont szerint is a kijuttatott ezüstjodid mennyisége elenyésző, nem mérgező, és nincs káros hatással a hazai talajra vagy az élővizekre.

Dilemma a magyar mesterséges esőztetés? Európai helyzet

Amíg Magyarország kizárólag a jégkárok megelőzésére koncentrál, addig csak az ezüstjodidot fogja használni. Mesterséges esőztetést a szárazság ellen (mint pl. az arab országokban, USA-ban) nálunk sem a kormányzat, sem a tudományos szféra nem tervezi bevezetni, mivel "a Kárpát-medence időjárási rendszereire a jelenlegi technológiákkal nem lehet a módszerrel tartós hatást gyakorolni". A nem tartós hatást is kísérleti jelleggel ki kéne próbálni, mert rá vagyunk kényszerítve, és az új, olcsó elektromos módszer hazai gazdaságossága és a hatásossága kiderülne.

(https://mahabahu.com/delhis-cloud-seeding/)

Szárazjeges eljárás

A szilárd szén-dioxid (szárazjég) felhőkbe szórása gyorsan lehűti a környezetét, és jégkristályokat, esőt hoz létre. Magyarországon a szárazjeges felhőmagvasítást gazdaságtalan technológiának tekintik, mert az alkalmazásához repülőgépekre lenne szükség, ami drágább, veszélyesebb és kevésbé rugalmas, mint a bevált hazai talajgenerátoros hálózat. Bár Magyarországon fejlett a szárazjég-gyártás (például a Messer Hungarogáz vagy a Szárazjég Kft. révén), a termékeket kizárólag élelmiszer-hűtésre, borászatba, egészségügyi logisztikára és ipari tisztításra használják, meteorológiai célokra egyáltalán nem alkalmazzák.

Környezetvédelmi megítélése kétértékű, mert a szárazjég tiszta CO₂, a klímaváltozás korában a szén-dioxid szándékos levegőbe juttatása (még ha elenyésző mennyiségben is) negatív visszhangot váltana ki a fenntarthatósági törekvések miatt. Figyelembe kéne venni, hogy a hőhullámok, az aszály is

fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel, és még súlyosabbakat.

Európában Franciaország, Spanyolország, Svájc, valamint Románia és Görögország alkalmaznak leggyakrabban felhőmagvasítást (cloud seeding) csapadéknövelésre vagy jégkármérséklésre. A gyakorlatban kizárólag ezüst-jodidot (AgI) és szárazjeget (szilárd CO₂) használnak esőcsinálásra és a jégszemek méretének csökkentésére.

Európában a projektek többsége helyi/regionális szinten működik: az alpesi és hegyvidéki hómennyiség növelésére (a víztározók és a síturizmus támogatására), valamint a mezőgazdasági jégkárok megelőzésére. Karbamidot is permeteznek a levegőbe, melyek magukhoz vonzzák a párát, gyorsan nagy vízcseppekké növekednek, és beindítják a láncreakciószerű esőzést.

Franciaország és Spanyolország: rendszeresen végeznek felhőmagvasítást a hegyvidéki (például pireneusi) területeken, hogy növeljék a téli csapadékot, ezáltal a tavaszi olvadáskor több víz jusson a mesterséges víztározókba.

Svájc: kifejezetten kutatási és gleccservédelmi céllal kísérleteznek felhőmagvasító léggömbökkel és drónokkal az Alpokban, hogy friss hóréteggel védjék a zsugorodó jégtakarót.

Románia és Görögország: aktív programjaik vannak az aszályos időszakok enyhítésére, valamint a mezőgazdasági területek védelmére.

Magyarország: nálunk esőcsinálásra nem alkalmazzák, 2018 óta működik az országos jégkármérséklő rendszer, amely talajgenerátorokkal ezüst-jodidot juttat a viharfelhőkbe.

Levegőből indított esőztető módszerek, repülőgépek, ballonok, drónok: a legcélszerűbb és leggyorsabb eljárások, mert közvetlenül a viharfelhő aktív zónáit veszik célba. A repülőgépek a felhőzet alá repülnek, és az ott lévő erős felfelé ívelő légáramlatokba engedik ki az segédanyagot. A feláramló meleg levegő magával sodorja a részecskéket a felhő belsejébe.

Felhőtető-magvasításnál a gépek a felhők fölé vagy a felső harmadába repülnek. Elsősorban szárazjeget vagy ezüst-jodidot szórnak le, amelyek zuhanás közben fejtik ki hatásukat a túlhűlt vízcseppek között. A fáklyák a szárnyakra szerelt pirotechnikai eszközök, amelyek égése során ezüst-jodid füst keletkezik. A talajgenerátorok acetonban oldott ezüst-jodidot égetnek el.

Drónokkal, pilóta nélküli repülőkkel is kísérleteznek (például Svájcban), mert olcsók és veszélytelenül küldhetők be a rendkívül turbulens viharokba.

Tüzérségi rakéták és gránátok használata elsősorban Kelet-Európában jellemző, (például Romániában, Bulgáriában és Oroszországban), valamint Kínában elterjedt módszer. Speciális rakétákat vagy légvédelmi ágyúkhoz hasonló lövedékeket lőnek ki a földről közvetlenül a radarok által azonosított jégveszélyes felhőmagba. A lövedékek a felhőben robbannak fel, azonnal szétszórva az ezüst-jodidot. Fontos tisztázni, hogy az AgI nem képes a semmiből felhőt vagy esőt csinálni, csupán a már meglévő, nedvességgel teli felhők működését tudja optimalizálni.

A tudományos mérések és a gyakorlati tapasztalatok alapján a hatékonyság

A jégkármérséklés a legsikeresebb terület, jégeső elleni védekezésben az AgI kiemelkedően hatékony. Hatékonyság eső- és hónövelésben: a csapadékképzés terén az eredmények mérsékeltebbek, de szárazság idején gazdaságilag kifizetődőek.

Hónövelés (hegyvidékeken) a téli időszakban, az alpesi vagy amerikai hegyvidéki felhőknél hatékony. A kutatások szerint a jól időzített AgI-magvasítás 5–15%-kal képes növelni a lehulló hó mennyiségét a megcélzott vízgyűjtő területeken.

Esőnövelés (síkvidéken) a nyári, konvektív, zivatarfelhőknél a hatékonyság: átlagosan 10% körüli csapadéknövekedést lehet elérni, ha a felhőzet közel állt az esőzéshez.

Miért nem 100%-os a hatékonysága? Van hőmérsékleti ablak: az ezüst-jodid csak a „túlhűlt” felhőkben működik, ahol a vízcseppek hőmérséklete -5 °C és -20 °C között van. Ha ennél melegebb a felhő, az AgI hatástalan (ilyenkor NaCl-t kell használni). Ha a generátorokat túl korán vagy túl későn indítják be, a részecskék eloszlanak a szélben, mielőtt elérnék a felhő megfelelő zónáját. Teljesen tiszta, kék égbolt mellett vagy száraz, páramentes levegőben az ezüst-jodid teljesen hatástalan.

Szabályozás Magyarországon

Az időjárás-befolyásolásra (különösen a jégkármérséklésre) szigorú állami szabályozás vonatkozik, amely az Agrárminisztérium felügyelete alá tartozik. Magánszemélyek vagy cégek önhatalmúan nem végezhetnek időjárás-befolyásolásó tevékenységet. A legfontosabb jogszabályok a 2011. évi CLXVIII. törvény, ami a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló alaptörvény. Meghatározza, hogy a jégkármérséklő rendszer működtetése törvényben előírt állami közfeladat. A 525/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet jelölte ki hivatalosan a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát (NAK) az országos rendszer kizárólagos üzemeltetésére. Az agrárminiszter közvetlen ellenőrzése alá tartozik. A generátorok beindítását kizárólag a HungaroMet Zrt. (korábbi Országos Meteorológiai Szolgálat) hivatalos riasztásai és adatai alapján rendelik el. A jogszabályok szerint a rendszer működését az állami Agrár Kárenyhítő Alapból és Központi Költségvetési támogatásokból fedezik.

* Az 1,6 millió Voltos feszültségű elektromos mező generálása: autonóm drónrajok, AI-vel irányított drónok keresik meg a megfelelő felhőket. A drónok fedélzetén lévő kibocsátó eszközök tűelektródákkal elektromos töltést (ionokat) juttatnak a levegő molekuláihoz.

Az 1,6 millió Voltos feszültséget nagyfeszültségű transzformátor-modulok és feszültségsokszorozó áramkörök segítségével állítják elő a drón saját akkumulátorából.

A primer energiaforrás egy lítium-polimer (LiPo) akkumulátor. A drónok – amelyeket a University of Bath mérnökei terveztek a University of Reading kutatói számára – elektromos meghajtásúak. A rendszert normál, de nagy kapacitású drónakkumulátorok táplálják, amelyek alacsony (pl. 22–50 Voltos) egyenfeszültséget biztosítanak. A feszültségsokszorozó áramkör (!), a néhány tíz Voltból több mint egymillió Voltot állítanak elő, a drónba épített, speciális könnyű elektronikát használnak inverterrel: az akkumulátor egyenáramát először magas frekvenciájú váltakozó árammá (AC) alakítják. Feszültségsokszorozó kaszkád (Cockcroft-Walton generátor), ami egy diódákból és kondenzátorokból álló speciális elektromos hálózattal. Az áramkör képes a váltakozó feszültség csúcsértékét extrém magasra növelni anélkül, hogy nehéz, vastag tekercselésű transzformátorokra lenne szükség.

A rendszer alacsony áramerősséggel (mikroamper vagy milliamper szinten) működik. Mivel az áramerősség elhanyagolhatóan kicsi, az 1,6 millió Voltos feszültség fenntartásához szükséges tényleges teljesítmény (Watt, P = UI) nagyon alacsony. Így az egész ionizáló berendezés befér a drón könnyű, szénszálas vázába, és nem meríti le az akkumulátort, lehetővé téve a nagyjából 40 perces repülési időt. Az így előállított gigantikus feszültséget a drón szárnyain és törzsén elhelyezett finom elektródahálózatokra és kibocsátó tűkre vezetik. Az extrém feszültség hatására a tűk hegyénél a levegő ionizálódik (koronakisülés jön létre), és a drón folyamatosan lövi ki magából a töltött részecskéket a felhőbe.

Egyetlen drónraj egyetlen repüléssel jellemzően körülbelül 3 négyzetkilométernyi felhőzetet képes közvetlenül elektromos mezővel kezelni. Bár maga a fizikai eszköz mérete és a repülési ideje (kb. 40 perc) korlátozott, a lefedett és befolyásolt terület mérete több tényezőtől függ. Egy összehangolt autonóm drónraj nagyjából egy 3 km²-es területen szórja szét hatékonyan az ionokat a felhőalapon belül. Láncreakció miatt a drónoknak nem kell a teljes területet berepülniük. Amikor a kezelt 3 km²-es körzetben a vízcseppek az elektromos mező miatt elkezdenek egymáshoz tapadni és ütközni, a folyamat önfenntartóvá válik. A lehulló nagyobb cseppek magukkal rántják a környező, kezeletlen mikrocseppeket is. A szél és a felhők mozgása: mivel a felhők folyamatosan sodródnak, a drónok által "beoltott" légtömeg továbbmozdul, ezért a ténylegesen kialakuló esőzés a talajon gyakran jóval nagyobb területet is eláztathat, mint a drónok közvetlen repülési zónája. A Nemzeti Meteorológiai Központ (NCM) mérései szerint ezek a célzott, néhány négyzetkilométeres drónos beavatkozások képesek lokálisan akár 35%-kal is növelni a csapadék mennyiségét az érintett felhőrendszerekben.

***********

A klímaváltozás Magyarországon pedig már nem jövőbeni környezeti kockázat, hanem jelen idejű biztonsági kihívás, amely közvetlenül érinti az energia- és vízellátást, az élelmezésbiztonságot, a kritikus infrastruktúrák működését és a társadalmi stabilitást.