Több hosszanti merevítőköteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i dereglye kölönlegesség i.e. 1500 körül, sok hajó vontatta (5)
Gizai piramisok, szép fantázia rajz. A kikötőbe vezető, egy helyen 40 m magas út, is egy építészeti csoda volt.
A Hafré (Kefren, fia Menkaure, i.e. 2558-2532) Völgytemploma mellette van a Szfinx (azaz "Hafré képmása"), B Hafré útja, C Hafré Nap Temploma, (Felül Keopsz -Khufu, Kefren apja- piramisánál hasonló a tagozódás), D Menkauré piramisa, itt is volt Nap templom, kikötői út és egy Völgytemplom.(4)
Először talán Narmer fáraó - Ménész, Hor-Aha néven is, i.e. 3100 után-, egyesítette Egyiptomot, az egyesítés sok száz éves folyamat volt. Hórusz - a Sólyom isten kultusza volt a jellemző az első fővárosban, a fáraók előtti Nehenben, a képírás is itt és ekkor alakul át hangjelölő írássá. A vallási háborúként megjelenő egyesítés oka a gabonatarmelő Faiyum-mélyföld volt. Haszehemui (legyőzte az északiakat, 47000 halott volt, egy vallási színezetű háborúban) és Dzsószer fáraók idejére, az i.e. 2600-s évekre az egyesítési folyamat befejeződött.
Faiyumról kitérő: a Nílus feltöltötte a Moeris tavat (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris), amit Narmer (Menes) fáraóval kapcsolatban említenek először, i.e. 3000- körül. Faiyum legelős-mocsaras állattenyésztésre alkalmas vidék volt, nagy terület. (A Nílus minden áradásnál 1-2- mm-el megemelte a két oldalán a partot, kivállasodás-nak nevezik a folyamatot. A vállak növekedése évről évre csökkentette az árvíz nagyságát és ezzel a gabonatermést. A vállak ellen is csatornákkal védekeztek, melyek megtartották a vizet.) A Memphisz fallal körülvett erőd-város volt, neve egyiptomiak nyelvén Fehér Fal, gátakkal is védték a Nílus áradásaitól. Az első mészkő (bazaltbányába vezető), sokáig egyetlen és első, kőutat a világon Faiyumban építették, több mint öt évezrede. É-i részén Memphiszt Ménész alapította, gátakkal védte-, a földeket csatornákkal megművelhetővé tette. A Nílusnak akkoriban két ága volt, a bal oldali ág mára kiszáradt, a két ág környékén csatornázható és sok mocsaras terület volt, később értékes termőfölddé vált.
-
Az Ókorban még két további Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i mélyedésbe (ma sivatag, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kattara-m%C3%A9lyf%C3%B6ld), a másik a Faiyum depresszióba ömlött. Legelős-mocsaras vidék volt a csatornázás előtt. (4)
-
Haszehemui fáraóval kacsolatos emlékek: sírja mellett 12 darab bárkagödröt találtak (Khasekhemwyan, kb. i.e. 2700-i.e.2680, https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui, felesége valószínűleg Dzsószer anyja, a későbbi korok a III. dinasztia ősanyját tisztelték benne). Tamariszkuszfából építették a temetési hajókat. Hor-Aha fáraó hajóinak gondolták korábban Haszehemui 12 hajóját, mert a két sír között vannak a hajógödrök.
- Létezik cédrusfa lelet Haszehemui idejéből. A kutatók bizonytalanok abban, hogy épített-e cédrusfából temetési hajókat?
- Nehenben volt az első főváros, erődöket épít Nekhemben és Abüdoszban is. Szakkarában is építkezik, első kőfal-építmény (sírja Abüdoszban van, gazdag leletekkel, https://egyptsites.wordpress.com/2009/02/12/abydos-desert-sites/), addig napon égetett vályogtéglából építkeztek, Abüdoszban hatalmas kősír épült számára (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méter, 58 szoba található benne. A legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből készült. Megtalálták a király aranyból és barna kalcedonból készült jogarát, számos kőedényt, továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok!), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, kosarak és pecsétek is előkerültek,
- Az első fáraó, aki saját magáról szobrot készíttetett,
- Haszemui fáraó kovakő kése:
-
Kovakőkés pengéje i.e. 2700-ból: Abydosból, Khasekhemwyan, Haszehemuihu fáraó sírjából (British Múzeum, EA 68775)
- Kőedény aranyfedéllel Haszehemuihu (az első kőből épült) Abydos-i sírjából (4)
-
-
-
Haszehemui fáraó (Khasekhemwyan, kb. i.e. 2700-i.e.2680) Abydos-i sírja Gizatól messze, kb 600-re D-n (4)
Az első piramis: Dzsószer nekropoliszának távlati képe (nem találtak eltemetett hajót Dzsószer idejéből) Memphisz közelében, (4)
Dzsószer fáraó (i.e. 2668 – i.e. 2649) "az egyiptomi Óbirodalom III. Dinasztiájának fáraója, az első piramisépítő fáraó. Haszehemui utódja volt Dzsószer, az egyiptológia Dzsószert tartja az Óbirodalom olyan első királyának, aki magát Ré napistennel azonosította. Sírkerülete templom-komplexum. A kőszállító rövidpalánkos akáciafából készült hajókért, a libanoni cédrusfa szállításáért főembere, a később istenként tisztelt Imhotep volt a felelős. Imhotep tervezte Dzsószer fáraó temetkezési kerületét Szakkarában, illetve magát a lépcsőzetes formájú piramist is, ahová Dzsószert temették. A piramisban találtak kék fajanszüveg csempéket. A piramiskörzet, amit hatalmas, 8 méter magas fal vesz körül, számos építményt tartalmaz."
ABYDOS-I HAJÓK
http://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/news.htm
Haszehemui fáraó (kb. i.e. 2700-i.e.2680) volt az utolsó fáraó, akit Abydos-ban eltemettek, a sírjának közelében 12 hajót, pontosabban vakolt vályogtéglákkal falazott, hajóalakú üreget (https://en.wikipedia.org/wiki/Abydos_boats) találtak fehérre festett törmelék faanyaggal, az Abydos-i,(14 hajó, i.e. 2900-s évektől), Saqqara-i (6 hajó i.e. 3000 körül) és Helwan-i (19 hajó) temetőkben összesen kb. három tucat hajót. (Az utóbbi kettő Memphisz közelében feküdt a Nílus két partján,egymással szemben, Helwanban (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer, https://en.wikipedia.org/wiki/Tura,_Egypt) volt a piramisok burkoló köveinek bányája a K-i parton.) A Saqqarában talált sivatagi hajók korábbiak: kb. 3100-2980 között temették el őket.
Királyi bárkamodell az I. Dinasztia idejéből (https://warther.org/Carvings.php)
A temetési ceremónia része volt, hogy kivitték a sivatagba a vállaikon a bárkát:
Falikép a fáraó temetéséről i.e. 1450 körül (4)
I.e. 2700 előtt a sólyomkultusz volt jellemző Egyiptomban. Az irodalomban az első fahajókat, az I. Dinasztia fáraóinak evezős bárkáit a Napkultusz ceremoniális, temetéssel kapcsolatos elődjeinek tartják. Vannak kutatók, akik úgy gondolják, hogy a temetési hajókat csak ceremóniáknál használták, nem is tették vízre a hajókat. Dzsószer fáraó idejéig a sólyomkultusz volt a jellemzőbb, ami nehezen kapcsolható a hajókhoz (máshol a szekerek voltak a temetés ceremoniális részei), így arra a következtetésre jutottunk, hogy az I. Dinasztia fáraóinak a korábbi utazásaikra használt evezős bárkáit temették el a fáraók mellé, nyilván ünnepélyes keretek között. A Nílus volt a nagy "országút", amit szállításra, közlekedésre, halászatra, utazásokra, felvonulások alkalmával is használtak. Továbbá az első fahajókat nagy becsben tartották, a nádhajókat még legalább két-három évezredig használták.
A fenékpalánkos fahajók -hajógerinc, vagy keel, fenékgerenda nélkül- építésének módját a bútorok és a koporsók készítésének hagyományos módjáról másolták. A 7-9 cm vastag deszkák, palánkok éleinél L alakú lyukakat fúrtak (kb 7 cm hosszú és 1.9 cm átmérővel) és kötelekkel, továbbá csapokkal erősítették össze az alkatrészeket, e módszerrel épített hajókat "varrott" hajóknak nevezik. Szegelés nélkül csapoltak. Nagyon sokáig fennmaradt a varrott módszer, az 1900-as években Szentpétervárot még építettek varrott hajókat. A csapoknak volt egyoldalú változata is, amikor a palánk meghosszabbításából alakították ki. Az egyiptomiak sok és erős íves kereszttartót építettek be, de nem a hajó teljes keresztmetszetében. Két-három nagy kormányevezőt építettek a hajó végén lévő emelvényre. A hajók alakja a nádhajók alakját utánozta. A palánkok közötti réseket nádtörmelékkel, alfafűvel szigetelték szivárgás ellen a palánkok között. A megmunkálás kovakőből készült szerszámokkal, pl. a palánkok alakítása hasítással és kovakő fűrésszel történt. A rezet ismerték, de a szerszámok készítéséhez puha a réz, a bronz eszközöket pedig - és kereket, a keelt, a függőleges szövőszéket- a hükszoszok ismertetik meg az egyiptomiakkal az i.e. 1600-s években. Egy réz baltafejet (valószínűleg harci balta) találtak Dzsószer fáraó sírjában, a réz eredete valószínűleg D-n, buheni rézolvasztóban (https://en.wikipedia.org/wiki/Buhen) keresendő.
Kovakőfűrész (alsó kép, középen, egyiptomi találmány), hántoló balta, véső (4)
A műveletek balról jobbra: fűrészelés, vésés, fűrészelés, simítás, fúrás rézszerszám nélkül (4)
Palánk fűrészelése (4)
Kovakő fűrészpenge, több részes is volt (Wikipedia)
Famegmunkáló balta (4)
Kötelek sodrása pászmákból (4)
A hajók szélessége 2-3.5 méter között volt, hosszúságuk átlagosan 23-25 méter, mélységük 70 cm körül volt. Hosszú, vékony, hajlított orr- és farrésszel, fedélzettel építették a hajókat, fehérre színezték. A fa anyaga tamariszkusz fa volt, a jelvénytartó rúd készült libanoni cédrusból. A tamariszkusz fából, ami alacsony, görbe, nem egyenes szálú fa, két- három méteres palánkokat lehet készíteni. A néhány száz évvel későbbi és a cédrusfából épített temetési hajók alapján tudni lehet, hogy két, alul három hosszú fenékpalánk összevarrásával kezdődött a hajók építése. Nem mindig voltak merőlegesek, párhuzamosak a palánkok. A két fenékpalánk palánkonként több darabból történő kialakítása, toldása meggyengíti a szerkezetet, találtak pl. elcsavarodott hajókat, mert nem építettek hossztartókat a palánkokra. Cédrusfa tetőgerenda maradványok az i.e. 3000 előtti századokból is ismertek Egyiptomban. Kheopsz fáraó idején, i.e. 2560 körül már cédrusfából építették a Naphajókat. A cédrusok szállítása a libanoni Bybloszból történt, ahol már korán egyiptomi telepet létesítettek, katonai védelemmel, pl. i.e. 2680-ból találtak Haszemui fáraó nevével korsót (6. 20.o., 27.o.) Bübloszban. Byblosz a Nílus-deltától 5-600 km-re fekszik. Az egyiptomiak vágták ki a fákat, (egy bronzbaltát találtak az i.e 2000 körüli időből), a helyiek szállították a partra. A cédruserdők 1500 méter magasan kezdődnek. Egy nagyobb cédrusrönk súlya elérte az egy tonnát, harminc ember kellett az erdőből történő kivonszolásához. Egy-egy szállítmány megszervezése expedíció szervezését jelentette. A temetési hajók tengeri utazásra alkalmatlanok, nem kellő szilárdságú hajók voltak, nádhajókkal történt a szállítás, a nádhajók mellé kötve szállíthatták a rönköket. Egyiptomban nagyon kevés volt az épületfának, tetőgerendákként használták a cédrusrönköket.
A palánkok illesztése jól megfigyelhető egy későbbi, i..e. 1900 körüli Dashur-i, Memphisz közelében talált 10 méteres hajón (5 másikat is találtak, az egyik 18 méteres):
I.e. 1900 körüli Dashurban, Memphisz közelében talált evezős bárka (4)
A szabálytalan alakú palánkok illesztése a dashuri hajón (4)
Fecskefarkú csap, toldásnál is használták (4)
Két kormányevezője volt és erős keresztgerendákkal építették, volt fedélzete is. A talpgerenda két helyen is toldott, fecskefarkú csapokkal, ez az ábrából nem derül ki. Egy jobban értékelhető rekonstrukció az illesztésről:
Palánkok illesztése abüdoszi hajón Ward nyomán (5)
Látható, hogy a hasítás és a fűrész használata mellett, a hajóépítést faragás és csiszolás jelentette.
KHUFU NAPBÁRKÁJA
Kheopsz (Khufu, Hufu, i.e. 2589-2566) fáraó az egyik legismertebb fáraó, ő építette a Nagy piramist, ami mellett öt hajógödröt találtak, két hajót jó állapotban, az egyiket már rekonstruálták 10 év alatt, megtekinthető a piramis melletti épületben (https://en.wikipedia.org/wiki/Giza_Solar_boat_museum), egy másikat 2021-ben fognak bemutatni a Kairói Régészeti Múzeumban. Khufu után majd az i.e. 2300-as évekből találnak ismét eltemetett hajókat, de sok hajóábrázolás és hajómodell került elő.
Az alábbi kép szerinti, szétszedett állapotban találták meg a Hufu hajót egy jól fedett hajógödörben:
Khufu (i.e. 2566) temetési hajója 1224 darabból áll, az alkatrészeit hieroglif jelekkel összejelölve találták meg a piramisa mellett (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
Hufu fáraó Napbárkája i..e.2566-ból. "Varrott”, fenékpalánkos, csapokkal épített evezős bárka: ez a hajóépítési módszer jellemző a Mediterráneumban i.e. 3000-től (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
A hajó méretei: 43.6 m hosszú, 5.9 m széles, libanoni cédrusfából épített keel nélküli evezős, karvel palánkos, varrott, csapos és fenékpalánkos bárka. Építése a cédrus fenékpalánkok papirusznádból (Halfah fű) kötelekkel és csapokkal történő összeerősítésével és a hajótest kisebb palánkjainak hozzá erősítésével kezdődött. A csapokat nem szegelték vagy ragasztották. Funkciójával kapcsolatban nincs teljes egyetértés: lehet, hogy korábban a fáraók utazó hajóit temették a piramisok mellé vagy később csak a túlvilági utazásokhoz szánták. A Níluson történő hajózásra alkalmas volt, ami a részletekbe menően gondosan történt építésből következik, másrészt egy fáraó-Napisten hajóját a korban ismert csúcstechnológiával készítették el. Hufu fiának a címe már a "Napisten fia" volt. (2)
Khufu (i.e. 2566) temetési hajója (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
Khufu (i.e. 2566) temetési hajójának oldalnézete (4)
A fenékpalánkok végei az első fémtartónál láthatóak (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
1. kötelekkel összeerősített kereszttartók, iszkába lécek, 2. Tattőke, 3. Felépítmény, 4. Fedélzet, 5. naptető, 6. Kormányevezők
Az orr-és tattőkék felerősítésének módja (4)
Fantáziakép a hajó "varrásáról" (4)
A keresztgerendák és a hajó fedélzete (4)
Sok kutató úgy gondolja, hogy a fedélzet szélén látható rés - a belső hullámtörő előtt- a felépítmény hűtését szolgálta, de valószínűleg más célból építették: a hajók még nagyon sokáig szivárogtak és naponta kihúzták a hajókat száradni. A korabeli memphiszi kikötőben sólyákon építették a hajókat, de a naponta használt hajókat a tároláshoz homokos partokra vontatták. A palánkok között nádtörmelékkel tömítették a réseket és kérdéses, hogy mikortól használtak a tömítéshez zsinórt? A korabeli fahajók nem süllyedtek el. A felvonulásokon talán megteltek a hajók lassan vízzel. merték a vizet.
Khufu fáraó kikötőt is épített: Wadi al-Jarf-ban, (https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_al-Jarf) ,119 km-re Szueztől délre, ez az első Vörös-tengeri kikötő, Ain Sukhna-tól (https://en.wikipedia.org/wiki/Ain_Sokhna) D-re az alábbi térképen:
Kőhorgonyokat, tárolóedényeket, továbbá az első papiruszt és fa töredékeket. Az edényekre vörös tintával írták rá a tulajdonosok neveit. Az egyik papirusz a Nagy piramis építésének egyik hivatalnokával kapcsolatos (the diary of Merer). Kőbe vésve Khufu nevét is megtalálták. Az itt talált papiruszok az első ismert papiruszok. Khufu fáraó sok bányát nyittatott, ilyen volt a Sínai-félszigeti türkízbányája, ahol megtalálták a nevét. Nem sikerült belátni, hogy a Vörös-tengeri Punt országába (a mai Eritrea területére) indított-e expedíciót, bár közvetett bizonyítékok vannak. Lehet tudni, hogy volt egy punti rabszolgája, továbbá egy punti aranylelet, és hogy volt tengeri hajója egy expedícióhoz. A Sinai-félszigetre türkizért szervezett expedíciók raktárai Wadi al-Jarfban voltak. Találtak vörös tintával írt hajóneveket, törött evezőket, kötél darabokat, hosszú libanoni cédrusgerendákat, Hufu neve kőbe vésett nevét megtalálták. Nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy már i.e. 2560 körül indult volna innen expedíció Puntba és feltételezik, hogy szétszedve szállították ide a hajókat Memphiszből, a hajóépítő műhelyből.
I.e. 2640-s évektől a kereskedelmi teherhajók rövid, 105 centiméteres mézga tartalmú akácia (Acacia senegal, A. seyal) -esetleg platán ((Platanus orientalis), tamariszkusz- palánkokból készültek. A palánkok akácia anyaga mézgás mint a cédrus, közepesen kemény, meglehetősen szilárd és szívós, könnyen megmunkálható, fűrészelhető, gyalulható, jól faragható, esztergálható, hámozható és hasítható, és gőzöléssel vörösesbarna színű, jól hajlítható lesz.
Az akácia fa mézgatartalmú, mint a cédrusfa. Nedvéből vízben nehezen oldódó ragasztót készítettek i.e. 2000-től. A tömítéseket minden nap javították. A tengerhajózásra is alkalmas nílusi kőszállító "kerek", 105 centiméteres rövidpalánkos akáciafa fahajókat Imhotep, Dzsószer fáraó piramisának építésze, Imhotep tervezte és építette i.e. 2650 körül, a piramis fedőköveinek Helwanból, Tura-ból ( https://en.wikipedia.org/wiki/Tura,_Egypt) a Níluson történő átszállításához ( https://en.wikipedia.org/wiki/Tura,_Egypt) . A Dzsószer lépcsős piramis az első épített piramis, egy emeletesen bővített masztaba.
Sahúré (I.e.2492-2475) fáraó Punt-i tengerjáró kereskedelmi rövidpalánkos fahajójának modellje, lehajtható "A" alakú árboccal, 2x3 kormányevezővel, hosszanti merevítő kötéllel (https://warther.org/CarvingsDetail.php?36
Snefru fáraó piramisában találták meg a kőszállító, tengerjáró rövidpalánkos fahajók első képét:
A Kairó-i Múzeum hajóképe: Snefru fáraó (Kheopsz, i.e. 2589-2566, apja) sírjából, Tura-i kőszállító evezős-vitorlás, "A" alakú árboccal, naptetővel i.e. 2600 körül (4)
IRODALOMJEGYZÉK