HAJÓK TÖRTÉNETE: ÉGEI-TENGERI, MÜKÉNÉI ÉS MINÓSZI HAJÓÉPÍTÉS

(2018 November)

 

 

ABSTRACT

Mükéné és Minósz hajóépítésének elemzése közvetett bizonyítékokon és leleteken alapul: nem létezik létezik elemezhető hajóroncs az i.e. 1300-s évek előtti időből az Égei-tengeren. Az irodalomban elterjedt, de vitatható módszer szerint az i.e. 800-s évektől épített rostrumos (fából majd bronzból készült hajó-kosos, ékorros, az irodalomban döfőorros, ram_an, rostrum_lat) gályák  eredetét a minószi korra, sőt i.e. 2000 előtti időre vezetik (inkább helyezik) vissza az Égei-tengeren, nem kellően megalapozva. Az Égei-tengeren valószínűleg i.e. 2000 előtt nádhajókat építettek, ami az obszidián kereskedelem leletekből következik. Egy döfőorrnak gondolt alkatrész az i.e. 17. században kilépő deszkaként azonosítható a minószi hajókon, egy ismert freskó alapján, ahol jól megfigyelhetőek a hajók végén lévő kilépő deszkák. Más modelleken false keel-ekként, azaz a hajó alját védő gerendákkét azonosíthatóak a vélt döfőorrok, mert a hajókat a homokos partokra kihúzva és nem a kikötőkben tárolták. A hajók haladásának irányát a kormányevezők elhelyezkedése szerint meg lehet állapítani, ezért gyakran ellenkező irányban történhetett a hajók haladása, mint ahogyan az irodalomban vélik./ HISTORY OF SHIPS: AEGEAN, MYCENAEAN AND MINOAN SHIPBUILDING: The analysis of the shipbuilding of Mycenae and Minos is based on circumstantial evidence and finds: there is no existing analyzable shipwreck from before 1300 BC in the Aegean Sea. According to a method that is widespread and disputed in the literature, the origin of the rostrum (wooden and then bronze boat-rigged, corbelled, in the literature, pier-rigged) galleys built from 800 BC onwards is traced (rather, placed) back to the Minoan period, even before 2000 BC, in the Aegean Sea, without being sufficiently substantiated. In the Aegean Sea, reed vessels were probably built before 2000 BC, according to the finds of the obsidian trade. A component thought to be an earlier thruster nose can be identified as an exit plank on Minoan vessels in the 17th century BC, based on a known fresco. Exit planks at the end of ships can be observed in the frescoes. In other paintings, false keels, i.e. beams protecting the bottom of the ship, can be identified, with the ships being pulled out onto the sandy shores and not stored in the harbours. The direction of the ships' progress can be determined by the position of the rudders, so they may often have been moving in the opposite direction to that assumed in the literature.

BEVEZETÉS

Az Anatóliából történt minószi kivándorlás időpontja i.e. 2000-es évekre tehető, bizonytalan. A minószi civilizáció végének becsűlt ideje:  i.e. 1450 körüli, ekkor az akhájok elfoglalták Kréta szigetét. Az i.e. 1900-as években építették az első palotákat. A minószi kultúrának az épületfa, hajófa hiánya, a földrengések és az akhájok támadásai vetettek véget. Helyben és fokozatosan fejlődött ki a hajók építése a freskók és a képek alapján, a palotaépítések idején. A korai hajók lapáttal hajtott hosszó csónakok voltak, ez a lapátok nagy számából következik. 

Az egyiptomi és a szíriai, ugariti (ugaritban volt egy minószihoz hasonló palota és a minósziaknak volt kereskedelmi képviseletük, az ugaritiak közvetítettek is Egyiptom felé, Föníciáról csak a Nílusi csata, i.e. 1175 után lehet beszélni) hajóépítési ismereteiket nem, vagy alig használták fel a minósziak. A Théra vulkán (k.b. i.e. 1626-os) kitörése után még kb. két évszázadig létezett a minószi kultúra. Amikor i.e. 1450 körül elfoglalják az akhájok, újra épültek a paloták.

(A kép eredete: https://en.wikipedia.org/wiki/Mycenaean_Greece)

A minószi tengeri fahajók varrott, csapos, karvelpalánkos, fenélpalánkos, sarló alakú tengeri hajók voltak (max. 20 méteresek), fenékgerenda, gerinc és keel nélkül, kilépődeszkával. A helyi hosszú cédruspalánkokból kifogytak, helyette fenyőfát használtak. A freskókon a hajókat fehérre festve ábrázolták (egy kivétellel), talán vásznat vagy ólomfehér festéket használtak.

Minószi hajómodell, ie. 1600 körül (4)

A trójai háború (i.e. 1237 körül, kb. 9 évig tartott, gabonát vetettek és arattak) hajóépítéséről (és az i.e. 1175-ős Nílus-Delta-i csata, azaz III. Ramszesz hajóiról) viszonylag sokat lehet tudni, ezért a trójai háború hajóinak építéséből indulunk ki, a Trójai háború előzményeit vizsgáljuk. Az időben vissza felé haladva is kevés és bizonytalan az Égei tenger hajóépítésére vonatkozó információ. 

Az akhájok terjeszkedése D-Anatóliában i.e. 1300 körül és után első sorban a tengeren történt: Az egyik ok, ami kiváltotta ki a Tengeri népek elindulását, az  akhájok gabonahiánya és túlnépesedése. A letelepülő, földművelő népek mindig túlnépesedtek a történelem folyamán, még nem tartós éhínség esetén is. É- i irányban a trákokat, ezen belül dardán Tróját támadják i.e 1200 körül, K-n Krétát, Ciprust is. Az i. e. 12. században ógörög bevándorlók özönlöttek a mükénéi kultúrák területéről és Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére Lukkába, és itt a mai Antalya várostól keletre letelepedtek, amely ezután Pamphülia ("a törzsek földje") néven vált ismertté. (Négy nagy város is kialakult a régióban: Perga, Sillyon, Aszpendosz és Side.) Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál) Adana (hettita nyelven Adanijasz, asszír nevén Kúe állam) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn, a hettitáknál Adanijas) ókori állam és város is, továbbá az akhájok egyik megnevezése innen származhat. A szárazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető, gabonatermesztésre alkalmas értékes terület: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsos-tól (Tarsus-tól) északra. Parti hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Tarsos, a Seyhan folyónál feküdt, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője, nevezetes kikötő. A hettiták Urába szállíttatták az egyiptomi gabonát ugariti hajókkal.

A Hettita Birodalom i.e 13-14. században (Wikipédia)

A TRÓJAI FLOTTA ÉS AZ ÉGEI-TENGERI HAJÓKRÓL

A Homéroszi mítosz alapján (I.e. 1200 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA) a vasat is használó - a hettitáktól tanulták el- akhájok és szövetségeseik sokan voltak. A trójaiak trák-dardán népcsalád egyik népe volt Anatólia ÉNy-i részén. A trójaiak kalózkodtak a Márvány-tengeren, és akadályozták a Fekete-tengeri kereskedelmet, felügyelték a tengerszorost. A trójai háborút tekinthetjük akháj-trák háborúnak, a trákok népei szárazföldön többen voltak, mint a jó hajós akhájok. A keleti Dardania ókori város a róla elnevezett Dardanelláknál, attól délre feküdt. A közeli Szamothraké szigetet is vegyesen lakták, ennek érintésével vándoroltak át a tengeren. (A nyugati Dardánia a Balkán félsziget közepén található, ez a terület az i.e 1600 után ónbányászatáról nevezetes.)

A trákok a Márvány-tengertől (Propontis) és a Trák-tengertől (Mare Thracicum) É-ra éltek, a keleti Dardánia a Hellespontosi szorosnál  (4)

A dardánok a Márvány-tengertől D-re, a Trák-tengertől K-re éltek Vilusza, Ijalanda  környékén É-Anatóliában (4) 

Trója kikötőjét a Karamenderes folyó feltöltötte (https://en.wikipedia.org/wiki/Karamenderes_River), a tengerszoros neve Dardanellák. Hossza 70 km, szélessége 1200 és 6000 méter között váltakozik. Átlagos mélysége 55 méter, legmélyebb pontja 82 méter. (Wikipedia)

Trója kikötőjéről semmit sem lehet tudni, egy folyó feltöltötte, pedig érdekes lenne tudni, hogy hány sólyás kikötője volt. Ma Trója közel 30 kilométerre fekszik a tengertől és 25 kilométerre a folyó partján fekvő Canakkle nevű mai tengeri kikötőtől, amely felügyeli a Dardanellák tengeri szorost. Trója kikötje korábbi lehetett Trója története alapján: „ Trója I – V.: Az első várost az időszámításunk előtti harmadik évezredben alapították. A bronzkorban virágzó kereskedőváros lehetett, pozíciójából adódóan felügyelni tudta a Dardanellákat, melyen keresztül kellett mennie minden, az Égei-tengerről a Fekete-tenger felé tartó hajóknak.Trója VI.: Trója VI minden bizonnyal földrengés áldozata lett, i. e. 1300 körül. Egy nyílhegyen kívül semmi mást nem találtak ebben a rétegben.Trója VIIa-val jelölt rétegét, melyet az ásatásokon talált edények vizsgálata alapján az i. e. 13. század közepére, illetve végére datálnak, tartják Homérosz Trójájának. Úgy tűnik, háború pusztította el, és tűzvész nyomait is kimutatták. ... a későbbi kutatások megtalálták a város többi részét is. Egyes régészek feltételezik, hogy Trója VII/a lehetett Homérosz Trójája. Bár ezt a nézetet nem minden szakember osztja, vannak olyan feltételezések, melyek szerint Trója VI-ot Wilušá-nak is nevezték, amelyet hettita szövegek említenek… Az akhájok ..valószínűleg a mai Karamenderes folyó torkolatánál vertek tábort. Trója városa egy dombon feküdt. A mai maradványok mintegy tizenöt kilométerre fekszenek a tengerparttól, de a Szkamadrosz torkolata háromezer évvel ezelőtt körülbelül öt kilométerrel bentebb feküdt, és egy olyan öbölbe folyt, amely azóta feltöltődött hordalékkal. A legújabb kutatások megmutatták, milyen is volt a korabeli Trója partvidéke, bizonyítva, hogy Homérosz leírása hiteles...  Trójában a Hettita Birodalom uralkodói Trójában még követséget is tartottak fenn. A trójai háború valószínűleg nem volt más, mint egy, a mükénéi görögök (akhájok) által megszervezett ostromháború Trója ellen, melynek célja a trójai kereskedelmi hegemónia megtörése volt. Az „Iliasz”-ban közölt események annyiban igazak, hogy a trójai ostromban feltehetően az akkori görög világ minden jelentős, a mükénéi uralkodócsaláddal szoros kapcsolatban álló városkirályság (Théba, Pülosz, Milétosz stb.) sereggel részt vett. A Boghazköyben talált, mintegy 26 000, legnagyobbrészt hettita nyelvű agyagtábla többsége azonban még nincs lefordítva, így elképzelhető, hogy a trójai háborúról, amely a Hisarlik dombon egymásra épült történeti rétegekből a „VIIa” sorszámú Tróját pusztította el, még újabb tényeket fogunk megtudni. A mai napig Berlinben, az Előázsiai Régészeti Múzeumban őrzött, hettita nyelvű agyagtábla, amely feltehetően Kr. e. 1210 és 1190 között készülhetett," Lehetséges, hogy: "A trójai háború ideje alatt a görögök tengeri blokáddal akadályozták meg, hogy az európai oldalon és Lemnoszon élő trójaiak Trója segítségére siessenek. Mikor Trója elesett az európai oldalon élők északra menekültek és Itáliában telepedtek le; később etruszkok néven ismerték őket." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3ja ). A trójai flotta navigálásról nem sokat tudunk: a part mentén hajóztak, szigettől-szigetig és ismerték a mélység-mérést. 

A trákoknak több tucat törzse ismeretes, Hérodotosz i.e. 400 körül azt írta a trákokról, hogy a világ legnagyobb népe. A Tengeri-népek inváziójának egyik lehetséges oka a trák-dardán-akháj terület túlnépesedése. A tengeri népek inváziója egyiptomi és hettita források alapján két szövetségen alapul: az Első Tengeri Koalíció i.e. 1208 körül, a Második Tengeri Koalíció az i.e. 1176-as években jött létre. Trója ostromára az első idején kerülhetett sor. A Tengeri-népek inváziója, gyarmatosítása kb. 1300 -1150 között kb. 150 évig zajlott. Egy nép, esetünkben a akhájok (danunák, denyenek és sok más törzs) inváziójának, elvándorlásnak négy lehetséges oka: a túlnépesedés, a nomád állattartás (transzhumálás) nagy területigénye, az agresszív hódítások, közvetve vagy önállóan pedig természeti csapások, a klímaváltozás. A Trójai háború leírása több száz évvel a csata után keletkezett, de valószínű, hogy egy gabonaszállítási, kereskedelmi vitánál súlyosabb oka volt.

A trójai csata kiváltó oka valóban a gabonakereskedelem lehetett: a trákok túlnépesedés miatti konfliktusai az akhájok törzseivel, az akhájok gabonahiánya. I.e. 1300 után a Tengeri népek vándorlásának egyik oka a trák-akháj törzsek -nagyon sok törzs volt-, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA), túlnépesedése, akháj gyarmatosításnak is lehet nevezni a gyors és agresszív akháj terjeszkedést.

"A mükénéi szövetség összesen 1013 darab, egyenként körülbelül 30–50 evezős hajója (Megj.: túl nagy az evezősök száma, a fele -16, de max. 28 evezős-  jobb becslés, az Odüsszeia későbbi, kétszer nagyobb hajói negyven evezősek) nagyjából 40 000 harcosra enged következtetni, ami a trójai háború korában hatalmas szám. Ez a hadsereg olyan logisztikai problémák elé állította volna a görög sereget, amit nehéz lett volna megoldani, feltehetően túlbecsült érték: "A boiótiaiak negyven, az orkhomenosziak harminc, a phókisziak negyven, a lokrisziak negyven, az euboiaiak negyven, az athéniak ötven hajóval jelentek meg. Aiasz tizenkét, Diomédész nyolcvan, Agamemnón száz, Menelaosz hatvan, a pyloszi Nesztór negyven, Agapénór hét, Amphimakhosz negyven, Megész negyven, Odüsszeusz tizenkét, Thoasz negyven, Idomeneusz negyven, Tlépolemosz kilenc, Nireuszhárom, Pheidipposz és Antiphosz harminc, Akhilleusz ötven, Próteszilaosz negyven, Eumélosz tizenegy, Philoktétész hét, Guneusz huszonkét, Podaleiriosz és Makhaón harminc, Eurüpülosz negyven, Polüpoitész harminc hajóval, Prothoosz negyven hajóval érkezett. Összesen ezertizenhárom hajó volt, negyvenhárom vezér és harminc csapattest." (Wikipedia).  

PYLOS:  (Erről a városállamról található információ, a többi mükénéi városállamról alig található) "A pyloszi -a palota a Homérosz által is leírt Nesztor palotája Ny-Görög-országban- palota hatalmas, többemeletes épületegyüttes volt, az i.e. 13. században épült, i.e. 1200 körül a mükénéi kultúra többi városával együtt lerombolták. Központi része a freskókkal gazdagon díszített megaron terem, melyből gazdasági helyiségekbe, várószobákba, királyi és királynői hálószobákba vezettek folyosók. A palotát sok kisebb épület is körül vette: gyűléshelyek, raktárok, templomok, kézművesek műhelyei. Gazdag elefántcsont- és ezüst leletanyag került elő. Több ezer írásos tábla is előkerült, ezek segítségével fejtették meg a lineáris-B írást: Igazolták, hogy a mükénéi kultúra népe az első bevándorolt akháj törzsek közül került ki." Továbbá: "A Püloszban talált szövegek értesítenek bennünket arról, hogy az i.e. 13. században Püloszban tengeri megfigyelőhelyeket kellett felállítani, akik a tenger felől fenyegető veszélyt figyelték. Nem sokkal ezután mükéné és Pylos elpusztult." (Wikipedia) Pylosz a Peloponészosz Ny-i oldalán volt, és a trákok alaposan gyanúsíthatóak a támadással. 

Tengeri népek Egyiptomot, Levantét, Szíria területét és Anatóliát is ért támadásai az akháj gyarmatosítás (v.ö. a dór gyarmatosítással néhány száz évvel később) részei, ami a hettiták végét is okozta. III. Ramszesz állítja meg a népvándorlás jellegű támadást a Nílus-Deltai tengeri csatában i.e. 1175-ben, amiről egy Medihet-Habu-i templom faliképén emlékezik meg:

A kép közepén egy döfőorros, sokevezős egyiptomi hajó (4)

Az akhájok D-Anatóliában: A fő ok, ami kiválthatta ki a Tengeri népek elindulását, az  akhájok túlnépesedése ismereteink szerint. É- i irányban a trák, ezen belül dardán Tróját támadják i.e 1200 körül, keleten a Krétát, Ciprust is, Az i. e. 12. században akháj bevándorlók özönlöttek Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére Lukkába és itt a mai Antalya várostól keletre letelepedtek azon a területen, amely ezután Pamphülia ("a törzsek földje") néven vált ismertté. Négy nagy város is kialakult a régióban: Perga, Sillyon, Aszpendosz és Side. Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál)  Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn, a hettitáknál Adanijas) ókori állam volt és a danunák a Tengeri népek egyike volt. A százazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsos-tól (Tarsustól) északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Tarsos, a Seyhan folyónál feküdt, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője.

A későbbi dórok jelenlétére régészeti bizonyíték csak az i.e. 10. század közepéről van, ezek geometrikus díszítésű kerámiák, a dór lovas a vasat ismerő nép volt, azaz az i.e. 1100-as évek pusztítása és a dórokra vonatkozó megnyugtató bizonyíték között mintegy két évszázadnyi űr van. Az ellentmondás talán úgy is feloldható, hogy a pusztulást nem a vas fegyvereket ismerő dórok okozták, hanem a vándorló akhájok, a dórok pedig később beszivárogtak egy üres, vagy katonailag vákuum területre és a talált kis népsűrűség lehetővé tette nagy szaporodásukat. (Wikipedia)"  

Elgondolkodtató, hogy mit lehet tudni a trák dardánok hajóiról, kikötőiről, a Dardanellák vidékének, a trójaiak hajóépítésének az eredetéről? Feltehetően az akhájokkal párhuzamosan és kölcsönhatásban alakult ki.

A Trója-i csata hajóinak íves tatjáról, fedélzetéről (ebből alakul ki a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos, híres és gyors gálya) egy vázakép:

 

A Tengeri Népek és az Égei-tengeri hajók összehasonlítása: madárfejes (kacsafejes) orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelványek (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes orrtőke miatt hasonló hajók (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm, ahol igen jó összefoglaló az Égei-tengeri leleltekről. A dolgozat nézete szerint már a minószi kultúra, i. 1800 előtt már építettek döfőorros hajókat az Égei-tengeren, kb. az alábbi kép szerint, ami szerintünk téves. Szerintünk az első döfőorros hajót III. Ramszesz építette.) 

 Gálya típusú hajó a Trója-i háború (i.e. 1194 után), a Nílus-Deltai csata (i.e. 1175) idején ilyen hajókkal támadták a krétai akhájok III. Ramszeszt, false keeles hajó. (4) 

Az apró orrtőke nem ábrázolási hiba, más ábrázolásokon is látható, döfőorrnak kicsi, a false keel, a talpgerenda meghosszabbítása. A Tengeri Népek, pl. az akhájok építésére az egyenes, függőleges orrtőke, a false keel jellemző. 

 

 

A MINÓSZIT MEGELŐZŐ KULTÚRÁK AZ ÉGEI-TENGER KÖRNYÉKÉN

(Kutatási anyag is, kitérő: hol a függőleges, meredek orrtőke eredete? A korai- i.e. 2000 előtti  Égei-tengeri hajók egy részét ismeretlen (a minósziak előtti) eredetű egyenes, meredek orrtőke jellemzi.)

Az első hajók építésének idejére a korai kultúrák vizsgálatából következtetünk. Melosz (Milo) szigete egy mindig is lakatlan sziget volt az Égei-tengeren, de a szigeten volt egy obszídián bánya. Ezt a bányát több, mint 10 ezer év óta látogatták, a bányát művelték. Nádhajókkal látogatták. Mükéné kultúrája sem kezdődött úgy, hogy 60-70 cm-es arzénbronz tőröket kovácsoltak, v. kecskéket fogtak a szekereik elé. Valószínűbb, hogy a fahajók használatáig nádhajókat használtak kb. i. e. 2000-ig. Előtte nádhajókat használtak az Égei-tengeren: utána a gazdag palota-gazdaságok építettek nagy fahajókat és a krétai, mükénéi (Tirynsz-i, Pylosz-i), ugariti hajóépítés majdnem egy időben -a mükénéi talán egy, két évszaddal később- futott fel.

Előzmények: i.e. 5150-ban alakult ki a Boszporusz szoros, ekkor töltődött fel a Fekete-tenger. A Balkán-félsziget csak a szoros kialakulásáig volt megközelíthető szárazföldön Anatóliából, így a nagytestű domesztikált állatok terelése csak i.e. 5150-ig volt lehetséges. A Dardanellák a feltöltődés előtti nagyságára, mélységére vonatkozóan nincsenek adatok. A kultúrák: Starcevo, Sesklo (https://en.wikipedia.org/wiki/Sesklo, https://en.wikipedia.org/wiki/Sesklo_and_Dimini_fortifications,) és Argissa Magoula-ban, Thesszáliában, https://en.wikipedia.org/wiki/Star%C4%8Devo%E2%80%93K%C5%91r%C3%B6s%E2%80%93Cri%C8%99_.

A Boszporusz közelében és attól Ny-ra léteztek régi indoeurópai nyelvek: Mysia-i nyelv Trója mellett és Trákiában a trák, Hérodotosz a trákokat a világ második legnagyobb népének ismerte-, továbbá Paeonian-i nyelv, Macedóniától É-ra, a Balkánon Dárdániában a dardan nyelvet – a Vardar folyó forrásánál, később fontos ónlelőhely volt- beszélték,  DNy-Trákiában is használták.

                       Starcevo kultúra területe i.e. 6200 után (4).

Az mai európaiak anatóliai déli bevándorlása a Boszporusznál történhetett, i.e. 5150 előtt, vannak bizonyítékokat erre vonatkozóan. A bevándorlás kb. az alábbi -térkép szerinti -útvonalon történt:

                                                        A Boszporusz- Thesszaloniki-i útvonal a Dardanellák mellett (4)

Thesszaloniki mellett van Braniata, az egyik legkorábbi település (a szénizotópos vizsgálatok szerint i.e. 6650-5530 között már valószínűleg működött és i.e. 6190-6150 között biztosan, az izotópos kor- meghatározás sajátosságainak megfelelően), amely bizonyítja a Macedóniába történt bevándorlás helyét és idejét. A Duna-deltában nincsenek hasonló korú települések. (https://en.wikipedia.org/wiki/Nea_Nikomedeia : Macedonia „gateway to Europe”, Európa kapuja.) Macedóniából a Vardar és Morava folyók mentén vándoroltak É-ra, ami belátható a korabeli obszidián bányák alapján. Az obszidián tárgyak több száz km-re is elkerültek és bizonyítják, hogy ismerték a Macedoniából az É-Balkánra vezető utat. Az egyik első neolitikus európai, a Sesklo kultúra, amely még Macedónia-i  bevándorlás előtt alakult ki, a legrégebbi proto-seskloi leletek (https://en.wikipedia.org/wiki/Sesklo ) i.e.7510-6190 közöttiek.

Mükénéi nyomokat Tesszáliában is találtak: Iólkhosz, Dimini és Szeszklo (Vólosz közelében, WIKI). Agrár gazdálkodást folytattak, kerámia használattal. Szarvasmarha tenyésztésük volt: már az akeramikus korszakban is és kecskéket, juhokat, sertéseket és kutyát is tartottak.

Következtetés: a Macedóniai Sesklo és a korai Starcevo- a későbbi Vinca-Tisza-Körös kultúrák és a Mezopotámia-i, Kaukázus-i kultúrák párhuzamos létezése. Az Égei-tengeri fahajók építése:  Thesszáliában lehet keresni az eredetet. (Európában a  Vadar-Morava-Tisza útvonal ismerete is fontos, a Tiszánál is volt obszídián bánya.)

Az időjárási feltételek: Hőmérséklet esetén az optimális időjárásnak nevezett tartomány (0=jelen idő, ezeréves skála) az ábra szerinti. Tengerszint: I.e. 5150-től a Fekete-Tenger feltöltődik, a tengerek szintje akkor 10 méterrel alacsonyabb volt és mint ma, folyamatosan emelkedett a szint a jégolvadás és az monszun esők miatt. I.e. 5150 után a Fekete Tenger feltöltődésének következményei: az átszakadás után a Fekete-tengerszint legalább egy-kétszáz éven át folyamatosan emelkedett, babonás félelemet és elvándorlási kényszert okozhatott, mert nem lehetett tudni, mikor fejeződik be az víz emelkedése.

A monszunokról: a sok jég elolvadásakor i.e. 10000 körül az árvízveszélyt fokozó második tényező az időszakban az északi féltekén a megnövekedett monszun tevékenység volt. Az északi féltekén i.e. 10 000 és 7000 között kiszélesedett a monszunzóna, kiterjedt a mai száraz övezetre is és 30%-kal erősebb volt a monszuntevékenység, mint ma, a mai monszunövezetben, bizonyítja a lefolyástalan tavak üledékrétegeinek vizsgálata. A hal volt az alap élelmiszer, mert halászni könnyebb, mint vadászni. Európa nagyon mocsaras terület volt, de i.e. 7000 körül megszűnt az erős monszun. A bevándorlás i.e. 5150 előtt és a Boszporusz felől, Macedóniából a Vardar folyó völgyén történhetett É felé. De a bevándorlók a Balkánon már olyan halászfalukat, farmergazdaságokat találtak, melyek kovakő, obszidián, csont és bőreszközöket készítettek, állatokat fogtak be és tenyésztettek tereléses módszerrel. Az Anatólia- Ebla-Mári-Mezopotámia-Iráni-fennsík, a Kura-Araxes-Gobusztán területek, Irán, Mezopotámia fémmegmunkálásával párhuzamosan alakult ki a Balkán fémművessége.  Legrégebbi az Iráni és a Balkáni lehet. Volt egy későbbi bevándorlás is az 5. évezredben a Fekete-tengertől északra fekvő területekről. 

I.e. 5150 után a Kaukázus-ból minden írányú -teljesen érthető- elvándorlás történt, főleg a hegyvidékekre a Boszporusz átszakadása miatt: A D-Kaukázusból D-re és Ny-ra, az É-Kaukázusból Ény-ra a Volga mentén, K-re. Nem tudjuk, hogy eredetileg hogyan népesült be Anatólia a hattikkal, az őslakókkal. (Fűtés hiányában a hőforrások kedvelt és forgalmas helyek lehettek.) Az időjárás a korban csapadékos volt és amikor szárazabbra fordul a monszunos időjárás, leáll a földművelés Anatóliában (!), aminek nyoma van (1, Roaf, 48.o.), és a kerámia készítés is. Az elvándorlók Európában már létező halászfalukat találtak pl. a Lepenski-Virben. I.e. 5150 után már csak hajóút lehetséges Trákiába. A vándorlás a neolitikus korban az i.e. 6300 körül kezdődött, ami az európai akeramikus kor vége, a keramikus kor eleje és i.e. 5150  körül hirtelen megszakadt. 

A Számarra kultúra idején, Mezopotámiában, Babilon környékén (Csoga-Mami, 1. 48.o.)  öntözőcsatorna maradványokat találtak az időszakból, ami jelzi a nagy monszunesők elmaradását. Sokan elvándoroltak a Földközi-Tenger környékéről minden irányban: a terjeszkedés Anatóliából ÉNy felé, Trákia felé is történt a balkáni Starčevo kultúra területére- a fenti térképnek megfelelően-, ami a későbbi Vinca-Körös kultúrával határos. A folyók nem csak útvonalak voltak– ezek a térképeket helyettesítették ebben az időben-, hanem sok hal is volt a folyókban, a hal volt az alap élelmiszer Európában. 

ÉGEI OBSZÍDIÁN BÁNYÁK

Anatóliai obszidián bányák, (ld. 1., ROAF, 33-34.o.):  Catal Hüyüktől 150km-re ÉK-re fekvő Acigölben van (ROAF,46.o.) és Catal Hüyüktől (Anatólia) ÉK-re a Hasal Dag-ban és a Chikiani hegyen a Paravani tónál (Grúzia) volt felszíni bánya, továbbá:

                  Balkáni neolitikus obszidián bányák, a legnevezetesebb, Melosz zigetén: Nychia  (4)

A görög vulkanikus szigeteken találtak obszidiánt: a legrégibb és legnevezetesebb obszidián bánya a település nélküli Melosz szigeten (https://en.wikipedia.org/wiki/Milos ) van, talán i.e. 13000-ben már létezett az utalások szerint. Az időpont igen korai, de i.e. 6300-előtt már működő bánya volt. Ez azért fontos, mert ismerték a Macedóniába vezető útvonal is. További kisebb obszidián bányák a szigeteken Gyalin, a Kos és Nisyros szigetek között is találhatók, így jutottak el talán Thérára és Krétára Anatóliából i.e. 3700 körül. Az obszidián bánya megtalálása, az üvegszerű kő használata, szállítása fontos feladat volt abban a korban. (https://en.wikipedia.org/wiki/Dodecanese). Neutron aktívációs módszerrel az obszidián tárgyak eredetét vizsgálni és bizonyítani lehet.

Következtetés: a macedóniai, -és majd a mükénéi, krétai bevándorlók - D-ről, Melosz szigetéről (valószínűtlen, hogy É-ról, a Kárpátokból is) jutottak cserekereskedelem útján obszidiánhoz. Az É-Balkánon a Tesszáliából É-ra, a Kárpátokba vezető Vardar völgyi, a Kárpátokba vezető út ismeretét átvehették az obszidián szállítóitól az obszidiánnal együtt. A korban az obszidián sok száz kilométerre is eljutott. A D-Balkánon a D-i. Melosz szigeti obszidián kereskedelme a reális.

                 

A Starcevo, i.e. 6200, majd Vinca-Körös kultúra területe, D-n a Vardar folyó torkolata: csak a folyók mentén közlekedtek! (4)

A legkorábbi Vinca kultúra leleteket a 6. évezredre datálják: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vin%C4%8Da%E2%80%93tordosi_kult%C3%BAra. Már a 6. évezredben jártak É-ra obszidiánért, azaz a Tisza-Morava és a Morava- Vardar útvonalakat ismerték. Az állítás nem mond ellent az „Öreg Európa” elméletnek: https://en.wikipedia.org/wiki/Old_Europe_(archaeology). 

Néhány későbbi balkáni neolitikus kultúra: Butmir (i.e. 5000, Sarajevónál), Vinča-Tordos, (Belgrádnál, sok idolt találtak, i.e.  5700, https://hu.wikipedia.org/wiki/Vin%C4%8Da%E2%80%93tordosi_kult%C3%BAra ), Varna (i.e. 4560), Varna culture,), Solnitsata (Bulgária), ahol sóbánya volt, Európa legrégibb sóbányájának vélik, i.e. 4700-4200 -ben művelték. Karanovo, (i.e. 6200, Trákia, Bulgaria), Hamangia (i.e. 5200, Duna-menti, Transilvania és a Fekete Tenger között). Vinca kultúrában rézművesség is nevezetes, nagyon korai (https://vieilleeurope.wordpress.com/2015/01/07/an-introduction-to-archeometallurgy-wietenberg-santana-ethnogenesis-of-the-celts-geto-dacians-and-greco-thracians/)

                                        A termésréz, arzénbronz terjedése i.e. 5800-tól, újabb eredmények szerint lehet helyi eredetű, a Szerb- Érchegységben és Erdélyben sok bánya volt. (4)

A rézbányákról, a fémekről: A legkorábban megmunkált fémek termésfémek voltak (arany, réz, ezüst, arzénbronz). A tekintett korban (is) az emberek szerették a színes és különleges köveket kavicsokat, amulettként, talizmánként viselték a nyakukban (ahogy ma a díszgyöngyöket): és nagyon sok hamis hiedelmük volt, nagyon babonásak voltak a színes kövekkel kapcsolatban is. (A rézművesség nem úgy kezdődött, hogy faszenet készítettek, rézércet bányásztak -és rétegesen elhelyezve megolvasztották egy kb. 5-6 literes tégelyekben, ez csak majd úgy 3-4000 évvel később történik-: a Balkáni kovakő és réz lelőhelyekre vonatkozóan ld.: https://www.penn.museum/documents/publications/expedition/PDFs/21-1/Jovanovic.pdf  dolgozatot. A réztárgyak készítésének korai Vinca-i időpontjai Mezopotámiával is párhuzamosságot mutatnak: Sumerban, továbbá az Iráni- Fennsíkon és a D-Kaukázusban,  Gobusztánban. (A legkorábbi fém leleteknél könnyebb az aranyékszereket keresni, ezeket kezdetben hidegen munkálták meg.) A helyszínekhez hozzá kell venni a jövőben a szerbiai-erdélyi-bulgáriai helyszíneket is, mert egyidejűek a fémművességük.

A MELOSZ-I OBSZIDIÁN BÁNYA (A NÁDHAJÓK MIATT  FONTOS) 

A görög vulkanikus szigeteken voltak a csak hajóval megközelíthető obszidián bányák, a legnagyobb közöttük Melosz szigetén, a fenti térképen Nychia néven, és i.e. 13000-től ( nem 1300!) művelték és ismert volt.  A görög szigeteken lévő obszidián bányák felvetnek egy kérdést: Hogyan navigáltak az evezős nádcsónakokat Európába vagy Krétára? Szükséges egy jó térkép:

                                                                                     Égei tengeri szigetek, Melosz Santorínitől ÉNy-ra Milo néven

                                                      (http://www.mykonos-accommodation.com/images/logo-background/maps/Aegean-Sea-map-bathymetry-fr.jpg )

Macedónia (MAC) a térkép ÉNy-sarkában található. Igen intenzív kutatások folytak és folynak (mai építésű nádcsónakkal sikerült szigetről-szigetre, Meloszról a szárazföldre kijutni, öt szigeten keresztül, hét nap alatt Athénig) arra vonatkozóan, hogy milyen módon működhetett az obszidián szállítása ennyire távoli helyről – a Melosz-Macedónia távolság légvonalban 400 km-, ma ezt tengeri kereskedelemnek hívjuk: a szállítás szigetről szigetre történ és a hajózás a part mentén. („A régészek már korábban is találtak obszidián tárgyakat a peloponészoszi Franchi barlangban, Mélosz szigetétől nagy távolságra, de ezek korát csupán i.e. 8500 körülre datálták. A tárgyak eredetét már kísérleti eljárással határozták meg: Laszkarisz és társai az obszidián-hidrációs kormeghatározást (OHD: obsidian hydration dating), valamint egy másik tömegspektrometrikus technikát (SIM-SS: secondary ion mass spectrometry of surface saturation) alkalmaztak, melyek segítségével megállapították, hogy egyes leleteket jóval korábban készíthettek. A kutatás eredményeiből és az obszidián lelőhelyéből következően 9000 éve már hajózniuk kellett a térség lakóinak! A kutatócsoport tanulmányát a Journal of Archaeological Science szeptemberi számában jelenteti meg.)

                                                                                                                         Navigáció a görög szigeteken: szigetről szigetre eveztek, lehet közöttük több knosszoszi alapítású (4)

(C.f.: Navigation in the Aegean, has been testified by the tools made of Melian obsidian which were found in Franchthi Cave in Hermionid (at the eastern coast of the Peloponnese, a distance of 80 nautical miles (approximately 150 kilometers) from Melos. Tools made of Melian obsidian also found on Crete (Knossos) and on Cyprus, substantiate the existence of sea routes in the Aegean from the Early till the Final Neolithic (6800-3200 BC). They made a boat exclusively from papyrus, an aquatic plant which can be found near water areas of Greece ( as well as on the river Nile in Egypt). A similar boat was used until recently in Kerkyra. The "papyrela" could easily travel from Lavrion to Milos. Its crew would use kayak oars for navigation. It has also been proven that men in the Greek prehistoric period could travel by sea using natural material offered by the domestic world of Greece and also using simple techniques such as the one of straw mats.)

Nád dereglyéken eveztek, maximum napi 10-20 km-t haladtak a szigetek között, látótávolságra. A Théra közelében lévő görög szigeten, Meloszon talált bánya  több mint 10000 éves lehet. Az időpont fontos, adalék Kréta szigetére (i.e. 3600 körül) és Európába (i.e. 5150 után) történt első bevándorlásokhoz. Csak vízen szállíthatták az obszidiánt aszigetek között, sok szigeten ma sincs település. I.e. 5150 előtt történt szárazföldi bevándorlás Anatóliából, mert ekkor szakadt át a Boszporusz-szoros.

A navigálás módja szigetről-szigetre: A Peloponnészoszról, vagy Ephezoszból, Miletoszból hajókkal első sorban Meloszra, Gyalira, majd i.e. 3600-tól Krétára, Thérára hajóztak. É-n Trójától a part mentén, a Fekete tenger felé fontos volt az útvonal, mert a szigeteken kevés volt a gabona. Giali szigetre is jártak obszidiánért. Gyali, a malomköveiről is nevezetes a Niszirosz és Kos szigetek (https://en.wikipedia.org/wiki/Nisyros) között található. 

Nappal az empírikus  látótávolság a tengeren km-ben: L (km) = 3.57 SQRT h, ahol az SQRT négyzetgyökvonást jelöl, h a megfigyelő tengerszint feletti magassága méterben, azaz tengerszinten 4.5 km, 1.7 m magasról . 100-300 méter magas hegyek és szigetek között 10 km is lehet, a halászok ismerték is az útvonalakat. Az áramlatok csak Trója irányából segítették a hajózást:

                                                                                                                                                               Áramlatok a Földközi-Tengeren (4)

A navigálási módszer már megfogalmazható: a görög szigeteken általában vannak néhány száz méter magas hegyek, (és a látótávolság km-ben L= 3.57 SQRT h, ahol h a hegy magassága m-ben), így 10-20 km-re elláttak, aminek max. kétszerese lehetett a napi távolság. 

NÁDTUTAJOKRÓL (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak/40-a-foeldkoezi-tengeri-nadhajok-toertenete.html?layout=blog)

A tengeri hajózás evezős nagy (8-12 evezős) nád halászcsónakokkal történt, sziklarajzok bizonyítják, pl. érdekességként említendő a Gobusztáni (Kászpi-Tenger parti kultúra, tehát É-Mezopotámiában is ismerték a nádhajót i.e 10000 körül) rajz, ami van olyan régi, mint a nagadai, egyiptomi szikla rajzok. (Megjegyzés: A Paravani tónál neves obszídián bánya is volt, Grúziában, ami a a bortermelés őshazája is, i.e. 6500 körül, nem kellően vizsgált terület, a Kura-Araxes kultúrával együtt. Az azeri Gobusztán (Bakunál van):

       Shengavit a rézmegmunkálásáról nevezetes Kura-Araxes kultúra elődje, Kvatshelebi a Gobusztáni kultúra örököse a Kaukázusban (4)

Gobusztáni evezős nádhajók, sziklarajz (Kora k.b. az i.e. 5. évezredből) (4)

A későbbiek szempontjából lényeges a nád tutaj hullámvetővel: újabb időkben Korfun bemutattak egy nádtutaj modellt, van rajta nagy méretű hullámvető, az orra meredek:

Korfun (Kérkíra) talált nádhajó nagyra épített hullámvetővel, halászcsónakok két végét egyformára építették, hagy két irányban tudjanak evezni (4)

Alacsony építésű, sokevezős -néha meglepően sok evezős hajók- nádtutajok: az evező emberek méretének és a szállítandó súlynak megfelelő oldal magasságú, szélességű nádhajókat építettek, hullámvető kötegekkel. A súly a nádkötegek átmérőjét meghatározta. Az azonos átmérőjű – de elvékonyodó-  nádkötegeket kötelekkel vagy párhuzamos farudakkal fogták össze, eggyel v. többel. Az összefogó kötegek vagy keresztfák hossza a hajó szélessége volt. Egy-két száz éve még Európában is építettek keresztfás módszerrel nádhajót:

                                                                                     Nádkötegek összefogásának egy módja keresztfával (Herrmann Ottó: A magyar halászat könyve

                                                                                                           ill. https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_n%C3%A9pi_hal%C3%A1szat .)

A nádkötegek száma a csónak építési céljának megfelelően változott: halászatra, tengeri evezős közlekedésre keskenyebbet, könnyebbet kötöttek, teherszállításra nagyobb és több kötegből készítettek tutajt.

                            Az Eufráteszen élő mocsári arabok készítette mai nádtutaj orra meredek– kb. 30 cm-40 cm- nagy a kötegek átmérője, a hullámvetőé 15 cm,

         ház nagyságú kunyhót is építenek nádból, (fordított „U” alakú hasonló méretű kötegek tartják a domború tetőt, ma a turisták kedvéért), a hajó oldalán hullámvető kötegekkel. (4)

A Földközi-Tengeren és Egyiptomban használt nádcsónakhoz hasonlókat ma is építenek Etiópiában, a Tana tavon:

                                                                                                        Sok személyes, Tana tavi mai halászcsónak sok vékony kötegből, a sumer hajókhoz hasonló, a hullámvető a csónak peremén (4)

„Varrott” tutajépítésnek nevezik azt az építési módszert, amikor több, kisebb nádköteget szálirányra merőlegesen, kereszt irányban vékony kötelekkel összeerősítenek.

        Szállítás a Tana tavon napjainkban. Mielőtt a kormánylapátot kitalálták, menetiránnyal szemben eveztek Egyiptomban is(4)

Az egyiptomi tengeri hajó ábrázolások sarló alakúak, de ritkán előfordul meredek orrú ábrázolás is, pl. az alábbi terrakotta modell Egyiptomban (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak.html):

Nádcsónak terrakotta modellje a II. Dinasztia korából (Az első két dinasztia uralkodásának ideje, az i. e. kb. 3000–2600 közötti időszak                                                                                    „archaikus” korként ismeretes (4)

Tengeri hajóknál a hajó két végén a nádak végét magasabbra kötötték a hullámok miatt, a kötegek erősebbek voltak, mint a folyami hajóknál és 6-12 pár evezett a 10-14 m-s hajóban. Vannak sziklarajzok, ahol az evezők száma több mint 24, „beforgatott" ábrázolással (a 2x24 evezős elég valószínűtlen). Tengeren is legalább éjszakára kihúzták a tutajokat, hajókat száradni. Ha minden nap használták és kihúzták, akkor is szigetelés nélkül 2-4 havonta új csónakot kellett készíteni. Az egyik nagy ókori találmány a gúzsköteles kormánylapát volt. A csónak orra és vége is azonos kiképzésű, amit a nádhajós halászat alakított ki, ekkor arccal előre eveztek. (Kutatási anyag vége.)

 

MINÓSZI HAJÓÉPÍTÉS

Mükénében ismert "lelet" az erős hükszosz-ugariti hatás is i.e. 1550 után, amit az egyiptomihoz hasonló harci szekerek hirtelen megjelenése bizonyít, de ez a mükénéi kultúra más területein erősebb hatású, mint Krétán. Ez a minószi kultúra relatív függetlenségét bizonyítja, pedig volt minószi képviselet Ugaritban is. Az ugariti eredetű  hükszoszok ismerték a  hajóépítést, harci szekér építést, és az arzénbronz készítését is: fontos kikötőik -miután Avariszból elüldözték őket- Szimirra és Ugarit, és Arvad voltak. Kereskednek a mükénéi kultúra városállamaival is. Az ugariti hajók ebben az már időben fémeket, talán üveget is szállítottak, ismert a későbbi ugariti hajóroncs, az Uluburun, i.e. 1335-ből szállított. 2019-ben találtak egy még régebbi roncsot (https://www.yenisafak.com/en/news/3600-year-old-shipwreck-found-in-mediterranean-turkey-3478511), i.e. 1600-ból, ez másfél tonna rezet szállított, faanyaga elkorhadt. 

A minószi hajókra korabeli faliképek és a krétai múzeumok (Maritime Museum of Crete, https://en.wikipedia.org/wiki/Nautical_Museum_of_Crete ,  https://kretasziget.hu/index.php/kreta-latnivalok/nyugat-kreta/kretai-tengereszeti-muzeum ) kiállítási anyagai  és pecsétek alapján következtettünk. (Nem sikerült megszerezni az MICHAEL WEDDE, From Classification to Narrative: The contribution of Iconography towards Writing a History of Early Aegean Shipbuilding; on Mediterranean Historical Review 2008; MICHAEL WEDDE, Towards a Hermeneutics of Aegean Bronze Age Ship Imagery, Mannheim (1992) irodalmakat):

"Hajófelvonulás" a minószi kultúra körhöz tartozó,  faliképen, egy kivétellel fehér hajókat festettek a freskó készítői, Akrotíri, Théra (4)

Freskó részlet raktárakkal, és képen jobb szélén: a halászháló kezeléshez szükséges kilépődeszka a taton, oroszlános orrtőkével (4) 

 Minósz-i sarló alakú hajómodell másolata, megemelt díszes orral, tattal, kormányevezős, alsó vitorla rúddal (amit máshol a fenékgerendás hajókon elhagytak), kilépő deszkával, oroszlán díszíti, jellegzetes hosszú orrtőkével (4)

Hasonló vitorlás csónak ábrázolása a minószi Mokhlos - Kréta melletti- szigetről származó sarló alakú hajó testtel ((http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm), ahol sok Égei-tengeri hajó, de inkább csónak képe, illetve modell található, sajnos méretek nélkül): 

A Marjai-Pataki könyv (3) a minószi hajózásra vonatkozó része szerint nem volt nádhajózás az Égei-tengeren, azóta már bebizonyosodott, hogy volt. A minószi kultúrát megelőző korokban az obszidián nagyszámú, anyagvizsgálattal hitelesíthetett, -fentebb tárgyalt- leletei alapján: kiterjedten használták a nádhajókat az Égei tengeren az utolsó több, mint tízezer évben. (https://mult-kor.hu/20110831_obszidian_leletek_idezik_hellasz_jegkori_tengereszeit). A minószi hajók döfőorr kérdéséhez (az irodalomban sok helyen hadi hajókról írnak, nem megalapozottan): a  freskó középső hajójának tatjára szerelt kilépő deszka halászathoz és a be- és kilépéshez szükséges. A hajók haladási irányát a kormányevezők helyéből ki lehet találni. A következő képen mai (!) thai halászcsónakokon látni lehet hasonló kilépő deszkákat:

Mai thai halászcsónakok, a csónak végén kilépő deszkákkal (4)

Kérdéses az a civilizáció, amelyik a meredek, egyenes, ék-orrtőkéjű hajókat elkezdte építeni i.e. 2000 előtt az Égei.tengeren. Tudni lehet, hogy az eredet nem minószi, hanem görög. ( http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm) A nevezetes Théra szigeti, minószi hajókat ábrázoló freskó sarló alakú hajói hosszú és fenékpalánkos hajók, ezek nem ékorrúak. 

Érv a hadihajók mellett:  Thuküdidész  bizonytalan volt az i. e. 5. században, egy évezreddel később, „Minósz volt az első hatalom, amelynek a hagyomány haditengerészet birtoklását tulajdonítja”, mert nem védték falak.

Egy kis kitérő a döfőorr történetéről. Tudni lehet egyiptomi forrásokból, hogy a fenékgerenda, keel használata az i.e. 1600-as években jelenik meg az ugariti hajókon, a hükszoszok viszik az ismeretét Egyiptomba.  Az első döfőorrtt nem III. Ramszesz építette, akinek a Nílus-Delta-i csata faliképén látható i.e. 1175-ből.  Egyiptomban a Nílus-i csatában jelenik meg  a rostrum, a forrás megbízható, Medinet Habu-i falikép. (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak.html). Következik, hogy a minószi hajózásra vonatkozó ismereteket újra kell gondolni, az adatok, ábrázolások  forrása: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm. A minószi múzeumi hajómodellek sarló alakja az egyiptomi hajókra emlékeztet, de az egyiptomi faliképeken nincs minószi hajóábrázolás (3, 66.o.). 

A minószi hajókhoz hasonló két nevezetes, ívelt fából készített sarló alakú fahajót ismer az irodalom, az egyik új keletű: a ma is használt könnyű velencei gondola (egy gondola vízkiszorítása kevesebb, mint 1/2 m³), a másikból is sok - kb. két tucat- ismert, ezek az egyiptomi temetési bárkák, legnevezetesebb Hufu fáraó hajója i.e. 2550-ből. (Ezek a sarló alakú varrott, csapos, fenékpalánkos hajók). 

 Krétai múzeumi minószi  modell hosszanti valószínűleg napellenző tartó kötéllel, alsó vitorlarúddal (Forrás: Chania-maritime-museum-Minoan_ship)

Akrotiri ábrázolás a kilépő deszkáról: 

Akrotíri (Théra) freskórészlet, kilépődeszkával (4)

A hosszanti merevítő kötél hiánya -az átkötések a kilépő deszkák felerősítését szolgálják- az egyiptomi eredetű merevítőköteles hajóépítést cáfolják. (https://www.google.hu/search?q=(https%3A%2F%2Fbencsik.rs3.hu%2Fa-hajok-toertenete-regi-flottak%2) Hajók építésére alkalmas az aleppói és a ciprusi fenyő is, ezek a fenyő félék Krétán és környékén léteztek, amíg ki nem irtották őket: "faipari célokra általánosan használt fák, szerszámfának, épületfának, deszkának, lécnek stb. is tömegesen vágták. Kissé fénylő, könnyen és szépen hasadó, puha, durva fája szárazon is, nedves helyen is tartós." A vörösfenyő tartósabb, ezt használták Velence alapozásához. Hagyományosan hajótesteket és árbocokat is készítettek belőlük. Kréta szigetén a hajó és az épületfa kiirtásáért a Théra 1626-os kitörése is okolható.

Tehát: az önálló,  fenékpalánkos, sarló alakú minószi hajóépítés jellemző i.e. 1628-as a kitörés előtt. A döfőorr vagy az egyiptomi eredetű, később a görögöknél használt hosszanti  merevítő kötél használatára vonatkozóan nincs bizonyíték. 

A fenékgerendás hajóépítésről: a mai -vagy még nem régen is- gerincre-bordákra épített fahajókhoz lényegesen kevesebb fára volt szükség. Gerinces hajóknál először a teljes tartó szerkezetet építik meg, utána rögzítik a palánkokat ma, illetve a közel múltban. A tartószerkezet:

Korábban ( i.e. 1600-s évektől Ugaritban) egy méretes fenékgerendára építették, csapolták és "varrták" a palánkokat, és a palánkokra a később a kereszttartókat, erről a módszerről röviden :

Hajóépítés i.e. 1600-tól: ugariti fenékgerendás (false keel), "varrott" hajóépítés. (4)

I.e. 1200 előtti rövid palánkos hajóépítés (eredete i.e. 2640 körül, Dzsószer idején, Egyiptom).: az 1.05 méter hosszú  palánkokból csapokkal, "varrással" építették fel a kagyló alakú hajótestet, utólag építették be a bordákat és kívülről a hosszanti tartókötelet, ezt neveztük egyiptomi rövid, karvel palánkos varrott építésnek. Imhotem, Dzsószer fáraó hajóépítő műhelyének vezetője sorozatban gyártotta a rövid-palánkosokat, i.e. 2640-től. Bár az egyiptomi rövid-palánkos hajók szilárdságát a hosszanti merevítő kötél is biztosította, de a rövid- és hosszú palánkos hajók belső szerkezete hasonló. A hosszú- vagy fenékpalánkos, általában temetési egyiptomi hajókhoz ( pl. a Khufu hajó, a legismertebb temetési hajó) libanoni cédrust használtak és bybloszi vagy Byblos hajónak nevezték Egyiptomban. Ezek fenékpalánkos hajók voltak.

Fenékpalánkos építés kereszttartói, keresztgerendái, iszkába vesszői (4)

Tekintsünk egy restaurált hajót belülről:

Varrott hajó, erős, hossztartó iszkába lécekkel, ezek eredetileg vékonyak voltak  (4)

A négyszögletes egyiptomi vitorlát még száz évvel ezelőtt, 1900 körül is használták, az ókorban több mint 5000 éve, alsó-, felső vitorla rudakkal. A minószi hajókon következetesen megfigyelhető az alsó vitorlarúd használata (pl. 3, 68.o. 68. ábra), ezért a hajók keel nélküli, csak hátszélben vitorlázható, sarló alakú fenékpalánkos evezős hajók. Néha az irodalomban utalnak arra, hogy arccal menetirányban eveztek. (Az alsó vitorlarúd elhagyása valamely képeken azt mutatná, hogy a hajó alá keel funkciót betöltő gerendát építettek. Az alsó vitorlarúd nélküli hajókkal enyhe oldalszélben is lehetett hajózni, és a hajó sodródását a keel-el csökkentették.) A kormányevezők használata az 1400-as évekig megmaradt. A hajógerinc és a lapátkormány késői találmány. Érdekesség, hogy a tömítéshez, amit gyakran javítottak, partra húzták a hajókat gyakran, nem használtak bitument. Valószínűleg azért, mert a cédrusfát, akáciát a mézgája, a fenyőféléket a gyanta valamennyire rövid időre megvédi a víztől. (Pl. Velence városának fenyőgerendáit az iszap is védi.)

ÉGEI-TENGERI NÁDHAJÓ LELETEK AZ I.E. 1700 -S ÉVEKIG

A képek és a leletek leírásának kiváló forrása: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm, az értelmezésben eltérünk, mert a leletek többsége valószínűleg csónakkép, eldönthetetlen, hogy keeles hajók képei-e? 

Tesszáliából i.e. 4500-3300 -ból származó evezős nádhajó grafiti

A nádtutajoknak ezt az íves változatát sarló alakú nádhajónak nevezik az irodalomban, A Földközi-tengeren és környékén sok hasonló lelet ismert. Egyiptomban egy fakeretet erősítettek rá és a a keretre erősítették az evezőket. A következő egy agyagból készült modell kb. i.e. 3000-2700 -ból, Mochlosz szigetről, Krétáról. Az irodalomban hadihajónak tekintik, szerintünk halászhajó modell, a vízvetők ábrázolásával. (Olyan ábrázolások is ismertek, amikor a csónak egyik vége hajlított.)

 Agyag modell kb. i.e. 3000-2700 időből, Mochlosz, halászcsónak (A kép eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm).

Az alábbi képek eredete is az idézett forrás, közös jellemzőik, hogy i.e. 2000 előttiek: a hajók orrai egyenesek, a tőkék meredek építésűek, - ebből lesz a függőleges vagy konkáv orr is később-, hallal díszítettek és a  hajó végén kilépő deszka van, tehát halászatra használták.

A jellegzetes Égei-tengeri meredek tőke krétai ábrázolásokon is előfordul, kikladikus hajó a neve, magas tatttal:  

Az evezős halászhajók, ábra i.e. 3000, Palaikastroból, Krétáról. (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Égei-tengeri vitorláshajó ábrázolás, evezős-vitorlás, egyenes orrtőkével (Mokhlos sziget, Kréta közelében, http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm, ahol más minószi ábrázolásokat is találtak).

Ezek az ábrázolások fenékgerendás hajók is lehetnének. Azt gondoljuk, hogy i.e. 2300 előtt valószínűleg csak nádhajókat építettek, mert csak a későbbi gazdag városállamok építhettek fahajókat, pl. egyiptomi fáraók, Ugarit és Knosszosz. Meredek orral építették a nádhajókat, már 2000 előtt is az Égei-tengeren. ( A hajózás fahajókkal is áprilistól október végéig tartott: az É-i útvonal Anatóliából Thesszáliába hogyan hajóztak? Nem nádhajóval!!!)

Problémát okoz, hogy az i.e 2000 körüli időből több olyan meredek orrtőkéjű kisebb hajó képe ismeretes (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm), amelyek látszólag fenékgerendás építésű hajók, de a minószi hajóleletek sarló alakú hajók. 

Rekonstruált mükénéi hajó alsó vitorla rúddal. i.e. 1300-s évek (4)

A fenti hajó meredek, egyenes orrtőkés és keeles hajó (ennek ellenére, hogy van alsó vitorlarúdja, lehetséges, hogy téves rekonstrukció).

Vázlatos rajzok, változó ábrázolási módok alapján a probléma eldönthetetlen leletek hiányában, következik három kép demonstrációs céllal:

I.e.2000-1700-ból, talán fenékgerendás (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

I.e. 2000 körül, fenékgerendás vitorlás

Krétai i.e. 1500 körül (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

A kikladikus orrú hajókon alig ábrázolták a kormányevezőket. Képek kormányevezőkkel, kevés van: 

Iolkosz-ról, i.e. 2000 után a kiegészített ábrán középen látszik a hozzá rajzolt kormányevező is, az eredeti töredékek a két oldalon láthatók.

Az i.e. 1200-as években, roham fedélzettel szerelt, partra futtatható, (https://en.wikipedia.org/wiki/Naval_ram) hadihajó kormányevezővel.

Nevezetes Pylosz-i hajó, fedélzetes, i.e. 1200 körül, a köteleket görbére rajzolták, a Nílusi csata képein láthatóak hasonlóak, false keeles (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

 Argo nevű replika, egy ógörög hajó másolata, false keeles, a hajó alját védte partra futtatáskor (4)

Vázák képein a homéroszi legenda későbbi ábrázolása többször előfordul:

 A már konkáv hajóorr rostrummal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Od%C3%BCsszeusz)

A hajótörő kos (döfőorr, ram, rostrum) felszereléséhez meghosszabbított erős fenékgerendák szükségesek, melyek bizonyíthatóan az i.e. 1200 évektől léteztek. Az i.e. 1177-s Nílus-deltai csatát III. Ramszesz döfőorros hajókkal és az íjászaival nyerte meg, becsalta és a partra szorította, felgyújtotta a Tengeri Népek hajóit a Deltában.  

ERŐS HÜKSZOSZ HATÁS I.E. 1550-BEN: A MÜKÉNÉI HARCI SZEKEREK ESETÉN (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak/34-a-harci-szekerek-okori-toertenete.html?layout=blog)

A lovas szekerekhez lovakra volt szükség: a mai lovak ősei a tarpán és a Przsevalszkij lovak között keresendők ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Przsevalszkij-l%C3%B3 ), a botaji kultúrában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra) háziasították a lovakat kb. i.e. 1800 után.(http://fonteshungariae.blogspot.hu/2011/03/kicsi-szekerek-kerekek.html). A korábbi, kínai lovas hagyományoknak -úgy tűnik- nincs kellő alapja. Ha a mezopotámiai eredetű harci szekerek történetét vizsgáljuk, az egyben a lovak és a szekerek története is Mezopotámiában. Érdekesség, hogy – kb. i.e.1800-tól- hirtelen nagy mennyiségben és nagy területen jelennek meg a ló csontok, azaz gyorsan terjedt el a tenyésztésük. Az andronovói kultúra területén a Szintaszta kultúrában találtak i.e. 2000 körüli harci szekeret, amit rekonstruálni is sikerült:(https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra#Szintasta-kult.C3.BAra) 

                                 Szintasta –i rekonstrukció i.e. 2000 körül (4)

A lovakat csontból készült zablákkal irányították (nem ültek fel rájuk) : https://www.nyest.hu/renhirek/a-sapadt-arja-lenez-gyotor-kihasznal-megvet-eltedre-tor?comments . „A szintastai település mellett föltárt temetők legjelentősebb leletei a szekér maradványok. A nagyméretű sírkamrákban, a kerekeknek külön keskeny árkokat ásva, enyhén besüllyesztve helyezték el a küllős kerekű harci szekereket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi harciszekér maradványok (kb 4000 évesek, i.e. 2000-ből). A bronzfegyverek mellett e szekerek alkalmazása biztosította a "Városok Országá"-nak fölényét a tőlük északabbra élő tajgai népek fölött. Ha mégis valami agresszió érte volna a területet, akkor ott voltak a jól erődített települések is.

A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

Az eurázsiai harci szekerek kérdésére vonatkozóan ld. Igor Csecsuskov: A késő bronzkori harci szekerek kérdésköre Eurázsia sztyeppi és erdős-sztyeppi övezetében (a Dnyepertől az Irtisig).”  A hurritáknak tulajdonítjuk a lótenyésztés meghonosítását K-Anatóliában: lovakra a hurrita-amorita eredetű hükszoszoknak is szükségük volt, mert a hegyi vadszamár alkalmatlan szekerek vontatására. Más közelítésben: A küllős kerék és a ló, zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurriták közvetítésével. A hurriták a Van-tó környékén (Anatólia) éltek, az őslakos hattik mellett. Már Anittasz (hettita uralkodó, i.e. 1720 körül) idejéből ismert lovas szekerekkel vezetett hadjárat, ezért a hettiták és hurrik tekinthetőek az első lótenyésztőknek a Kaukázustól D-re. Ugarit környékéről hükszosz közvetítéssel került a harci kocsi Egyiptomba. Fontos érv lesz a hükszoszok amorita-hurrita eredete mellett: I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai Birodalom, i.e. 1813-1781, középső kronológia szerint) fia, Mári uralkodója már az i.e. 1780-as években lovakat tenyészt Mári-ban az agyagtáblák szerint,  I. Samsi Adad a fiától kér lovakat. A hurrita népességű -de amorita uralkodójú- Mári-t i.e. 1757-ben az amorita Hammurápi pusztította el.

Az amoriták és hurriták: az amoriták a korábban (i.e. 2300 körüli idők) kb. 70 évig tartó akkád birodalom területét Babilonig meghódítják, háború nélkül, a „ beszivárgás”  módszerével és az amoriták igen fogékonyak voltak a technikai újításokra. A két személyes, két lovas hükszosz harci szekér a Felső Mezopotámiai Birodalomban és a szomszédos Jamhadban alakult ki, Jamhad területén volt Ugarit is: önálló városállam, kereskedőváros, palotával és raktár és hajóépítő nemzetközi kikötővel.

Összefoglalva: Karkemishtől É-ra, Kanesban – ami az óasszír kereskedelmi út É-i káruma, raktárvárosa, karaván-átrakó helye volt- találtak i.e. 1900-ból pecsételő- hengereket, harci szekér modellekkel, ami a hükszosz harci szekerek amorita eredetét bizonyíthatja. (Karkemish Ebla kikötője volt az Eufráteszen). E  területtől Ny-ra alakul ki a későbbi Hettita Birodalom, ahol nehezebb, három személyes harci szekereket építettek és három ló vontatta e szekereket. Egyiptomba Ugaritból a hükszoszok viszik a kerék ismeretét és a könnyű harci szekeret i.e. 1600 körül, az 1500-s években az akhájokhoz, a lóval együtt.

Egyiptomi harci szekér  (4)

Tutanhamon lelet i.e. 1324ből, egy kialakult hat küllős kerék típus, korábban négy küllőssel is kísérleteztek, de az összetört. Felismerték, hogy a küllők számának fontosságát, és a (marhabőr, később bronz) abroncs szerepét . A kerékagyat puhafából faragták Egyiptomban. 

Mükénéi harci szekér, gyűrű véset, négy küllős törékeny kerekekkel, kérdéses, hogy a régészek találtak-e a kerékagyra való bronz sapkát, (4) 

Mükénéi harci szekér lelet nem ismert, csak képek, ebben az esetben hasonló szekerek tulajdonságait lehet vizsgálni. Sok részből erősítették össze a kerekeket, a könnyített, vékonyított küllőkkel. Szokatlanul kicsi volt a kerekek átmérője. Az abroncsra és a kerékagyra vonatkozóan nincs információ. A korabeli hettita szekerek robusztus szekerek, nem könnyű homokfutók, mint az egyiptomi és mükénéi szekerek.

Fantáziakép a Kádesh-i csatáról**, i.e. 1274, a hettitáknak már voltak vas fegyverei (4)

Hettita szekér, két-három lovas, három katonás, kovácsolt vas abroncsai is lehettek (4)

 II. Muwatallisz (i.e.1295 – i.e.1272) -t követő hettita király az amorita Babilonból lovakat kér ajándékba, ahol ebben az időben, a levél szerint sok lovat tenyésztettek.

Egy évezreddel későbbi etruszk szekér lelet:

Etruszk szekér lelet, Monteleone, Itália, i.e. 500 körül (4)

A mükénéi harci szekerek könnyű szekrénye fából, hajlított vesszőkből készült. A kocsirúd súlya a lovak nyakára nehezedett, nyakhámos befogással. Ezeknek, a harci szekerek történetében igen könnyűnek számító szekereknek kerekei négyküllősek, igen törékenyek. Marhabőr vagy később bronz abroncsot kellett alkalmazniuk és a kerék szélességét megnövelték azért, hogy ne törjön össze az első kőnél. A mükénéi korban az ónbronz ára az ezüst árához volt hasonló, az ezüstöt fizetési eszközként használták. Egy fémabroncs súlya közel 20 kg lehetett. 

 

 

Homokfutó, könnyű négy küllős mükénéi harci szekér (4)

Akháj harci szekér, 4 küllős (4)

 

Egy lehetséges megoldás a küllők fémmel erősített csatlakozása és az abroncs bronzzal történt megerősítése:

Teheráni kerék i.e. 2000-ből, szokatlanul sok küllős, talán fémlapokkal erősített (4)

A mükénéi lovak eredetére vonatkozóan az Ugaritból Avariszba (hükszosz főváros a Nílus-deltában) szállították őket. Egy másik lehetőség is van a hettita-amorita tenyészetek mellett: a trákok is híresek voltak a lótenyésztésükről, fémmegmunkálásukról és a borivásukról. A babiloni tenyészetre utaltunk, ez valószínűtlen, mint a lovak eredete. Két nép uralta a Mükénétől É-i területet: az illírek a nyugati és a trákok keleti részt, melyet  a Morava és Vardar folyóvölgyek osztottak ketté.  A trákok fejlettebbek voltak fémmegmunkálás és a lovaglásban. Ők keveredtek a görögökkel (vagy fordítva?) és adták át  a dionüszoszi  kultuszt, amely később fontos lesz a klasszikus görög irodalomban. A trák társadalom törzsi szerkezetű volt, palotaépítések nélkül.

 

• KÖVETKEZTETÉSEK 
• Körbejártuk annak lehetőségét, hogy építhettek-e kereskedelmi vagy hadi fahajókat i.e. 2000 előtt az Égei-tengeren: nem építettek. Bizonyonyíthatóan nádhajókat építettek i.e. 2000 előtt, kilépő deszkával, ezek halászhajók és kisebb állatok szállítására alkalmas dereglyék voltak hullámvetőkkel.
• A minószi kultúra hajóinak szerkezetére vonatkozóan arra a következtetésre jutottunk, hogy a freskókon látható hajók karvel palánkos, csapos hajók, keel nélküliek. A fenékgerenda hiánya nem teszik lehetővé a döfőorr építését. Csak i.e. 1200 után építenek majd rostrummal hajókat. 
• A mükénéi harci szekerek építésével kapcsolatban felvetettük, hogy az ábrák szerinti négyküllős, könnyített kerekek teherbírása akkor elégséges, ha széles küllőket és erős abroncsokat alkalmazhattak.  

•  
• IRODALOMJEGYZÉK
  (1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
  (2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
  (3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
  ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
  (4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás sajátsága, hogy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
  (5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.
  (6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kiltúrája, Gondolat, 1977.
• Utolsó módosítás   19. ápr. 9.  

FOGGELÉK I.

A MÜKÉNÉ KULTÚRA

Rekonstruált mükénéi keeles hajó (alsó vitorla rúd hibás elképzelés) (4)

A hettitákkal nem ápoltak túl jó kapcsolatot, háborúztak Trójával is. A Márvány-tengeren keresztül a Fekete-tengeri területekkel kereskedtek, Grúziában is találtak mükénéi kardot, Ugaritban egy egész mükénéi kolóniát. Ugarit kereskedett Egyiptommal, a hettitákkal, (Hatttuszasz- szal és Tarhuntasszal), az É-D irányú kereskedelmi út kikötője volt saját palotával, kikötővel, hajógyártással, ABC-vel.

Ny-n Sicíliában., olasz és spanyol területeken, Szardínia szigetén, sőt Bajor országban és angol területen is találtak mükénéi eredetű tárgyakat.  A mükénéi gazdaság intenzív kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn Kis-Ázsiával, Miletosszal, Egyiptommal, Ugarittal. Az időszak a hükszoszok Egyiptomból történt kiűzésével esik egybe (i.e. 1550 körül). A i.e. 16. századi aknasírok leletei (balzsamozás nyomai, arany- és ezüstberakásokkal díszített bronztőrök díszítései) mellett a könnyű harci szekér hirtelen megjelenése az egyiptomi hükszoszok mükénéi hatását mutatja. 

"Mükénéi fazekas-termékeket, esetleg illatszert tartalmazó, kis edényeket találtak Szicíliában, Dél-Itáliában és Spanyolországban, valamint sok kis-ázsiai településen.I.e. 1450-től a mükénéi törzsi vezérek elfoglalták Krétát, amely a krétaiak földközi-tengeri uralmának végét jelentette i.e 1345-ben, ami az i.e. 14. századtól a mükénéi tengeri befolyás növekedését jelentette. A mükénéi kultúra az égei népvándorlások, a Tengeri népek viharában az i.e. 12. században pusztult el."

 A mükénéi nemeseket kaptár-sírokba (tholoi) temették. Ezek nagy kör alaprajzú kamrák voltak magas boltozatos tetővel (nem ismerték a boltívet), kővel szegett széles bejárattal. A mükénéi civilizációt egy katonai arisztokrácia irányította. A mükénéiek i. e. 1400 körül kiterjesztették uralmukat Krétára, és átvették egyik írásukat, a lineáris-A írást. A mükénéi írást lineáris-B -nek hívják. Az i.e..12. században elpusztult Mükéné, Tirünsz és Pülosz a lángok martaléka lett, több kisebb központ elnéptelenedett. Erődítményeiknek mérete, falaik arra engednek következtetni, hogy a mükénéiek intellektuálisan magas szintű, igen fényűző életet éltek. Kereskedelmük elért Szicíliáig. A mükénéi emberek palotáinak gazdagságok, sírjaik oszlopai és a testükön viselt vértek gondosan kidolgozott stílusúak.

A mükénéi kultúrában használt, a görög nyelv rögzítésére átalakított lineáris B írással a palotagazdaságok raktárainak leltárait vezették. Az agyagtáblákból kiderül, hogy a gazdaság alapja a mezőgazdaság volt. A juhokat ötvenesével számolták pl. Volt több, elkülönült, speciális foglalkozás és mesterség: juhász, kecskepásztor, vadász, favágó, kőműves, hajóépítő, ács, stb. A gabonát a nők őrölték és mérték ki, de a kenyeret a férfiak sütötték meg. Az életmód az aranyműveseknek, fürdősnőknek és kenőcsfőzőknek (illatszer készítőknek) is adott munkát. Magánszemélyeknek is lehettek rabszolgáik. Gyakran említik a kenyeret, az olajat, a bort. A szokásos állatokat tartották, közéjük tartozott a nem túl gyakori krétai kecske is. Egy pecsétkő ábrázolása nyomán felmerült, hogy ezeket a hosszú szarvú, méltóságteljes állatokat párosával esetleg szekerek húzására is felhasználták.

A mükénéi civilizáció i. e. 1100 körül összeomlott. Számos várost kifosztottak és felégettek az akhájok vezette "Tengeri népek". Először Mükénét, majd Ugaritot i.e. 1180-ban, Szimirrát, Arvádot, Bybloszt, Sídont elpusztítják - Tyre kivétel- a Tengeri népek. Az ugariti flotta ekkor nincs otthon, a Dana szigeti akháj kalózokat kergeti. Ammurapinak, Ugarit utolsó királyának több olyan írása fennmaradt, amiből a pusztulás körülményei ismertek (i.e. 1191-1182). Ugarit kikötőt és az azonos nevű várost kifosztották és felgyújtották, a krétaihoz hasonló színvonalú, de kisebb palotáját is. A hajóépítés és az egyiptomi kereskedelem szempontjából fontos kikötő volt még https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra, Szimirra  is, Nyugat-Szíria jelentős ókori települése, 30 km-re délre Ugarittól. Ugarit, Szimirra, Tartusz és Aradosz kikötők az ugariti és amorita (az amoritáknak volt egy államuk É-Levantében: https://en.wikipedia.org/wiki/Amurru_kingdom), hurrita népek területe volt. A hükszosz maradék habiruk területe D-re volt i.e. 1200-ig, amikor Amurruban megtelepednek az akhájok-danunák. Byblosz, Sidon és Tyre egyiptomi adófizető, befolyási övezet volt még utána is. (https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak/16-a-foeniciaiak-es-hajoik-toertenete-i-e-1100-ig.html?layout=blog). Az ugariti hajóépítést egy szerencsére megtalált (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) hajóroncs alapján jól ismerjük. Karvel palánkos, keeles, "varrott" hajók voltak, szögletes egyiptomi vitorlával, alsó vitorlarúd nélkül és oldalfeszítő kötelekkel, fedélzettel. Sok kereszttartóval, külső hosszanti tartókkal, a keelre erősített tőkékkel, hosszanti fedélzeti feszítő kötél nélkül. A későbbi föníciai hajókon faragott lófej volt a hajó orrán:

Ugariti keeles hajó, az Uluburun i.e. 1300 körüli (A kép eredete https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)

Az u.n. Sötét kort, a Tengeri népek pusztításai után a népesség és írásbeliség hanyatlása jellemezte. A hanyatlásért a görögök egy újabb csoportjának beözönlését, a dórokat teszik felelőssé.

 A HETTITA BIRODALOM VÉGE

A hettitáknak Anatóliában nem volt tengeri hajóépítése. lA kutatási eredmények szerint: https://www.bbc.com/news/science-environment-22527821 és https://www.sciencemag.org/news/2017/08/greeks-really-do-have-near-mythical-origins-ancient-dna-reveals: a minósziak, mükénéiek anatóliai eredetűek. A teljesség kedvéért megvizsgáltuk azt is, hogy milyen, a hükszoszok-szállítására vonatkozó utalásokat lehet találni az irodalomban. Az ugaritiak (ősi városállam akropolisszal és kikötővel, első ábécé megalkotói, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugarit) -szimirraiak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra), aradosziak, (amoriták,  https://en.wikipedia.org/wiki/Tartus: Antaradus, Aradosszal szembeni, "Anti-Arados → Antarados") is szállították a hükszoszokat Avariszba, a Nílus-deltába. A hükszoszoknak lehettek saját ugariti, később egyiptomi építésű hajói is.

A vaskészítő hettiták végnapjai: az ásatásokon feltárt leletek elemzése alapján kiderült, hogy az egykor Kilíkia néven ismert területen többvasbánya is volt és több fejlett civilizáció is élt. Adana történelme több, mint 3000 éves. A várost legendákban, például a sumer Gilgamesben  említik. Adana történelme szorosan kapcsolódik Tarsus történelméhez; gyakran a két név egyazon várost jelöl, mivel ahogy a folyó medre változott, úgy változott a két város pozíciója is, iker városok. Egy hettita felirat szerint, melyet Hattuszaszban (Boğazköy) találtak meg: az első királyság, mely Adanát uralta, a Kizzuvatna  királyság volt, mely hettita védelem alatt állt i.e. 1335-ben.  A felirat szerint a város lakóit pedig danuna néven nevezték. A legenda szerint Uránosz két fia, Adanus és Sarus a Seyhan folyó mellett építették Adana városát. A danuna népet a tengeri népek közt is feltűnő danunák v. denyenek törzsével azonosítják. Volt egy Dana nevű szigetük a folyódelta közelében, itt volt Ura város is, ahová az ugaritiak megbízásból Egyiptomból a gabonát szállították a hettitáknak. A Dana szigetről a tengeri parti hajózást ellenőrizték Ciprusig, azaz kalózkodtak. 

I.e. 1190 körül a Tengeri népek Ugarittal együtt sok városállamot pusztítanak el, Hattuszaszt az akháj eredetű danunák, a denyenek, i.e. 1180 körül Ugaritot. II. Szuppiluliumasz hettita király, a hettiták utolsó ismert királya.  Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak,  Alaszija elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak. Alaszija lázadását Szuppiluliumasz három hajócsatával majd szárazföldi ütközetekben verte le, ezek az első tengeri csaták. A hettita hajóhad valószínűleg Ugarit segítségével jött létre, amelynek utolsó uralkodója, III. Hammurapi közreműködött az egyiptomi kereskedelemben is. Merenptah idejéből bizonyíték is van a hettita-egyiptomi szerződés betartásáról: Egyiptom gabonát szállíttatott az éhező Hattuszaszanak. Az éhínség okáról nincs adat. A hettitáknak Ugarit hajói szállítottak. Az ugariti hajók Ugaritban, majd Uraban kötöttek ki, és szárazföldi úton szállítottak tovább Terhuntasszaszba (talán ide költöztek, menekültek Hattuszaszból a hettiták, vagy két részre szakadtak?).

Tarhuntasszasz, a hattuszasziak egyik lehetséges menedékhelye, Ugarit Akurit néven. Voltak akháj telepek Cipruson is (Wikipedia) 

Hatti megszűnt létezni az i. e. 12. század második negyedében, mindenképp i. e. 1180 után, mert III. Hammurapi legalább egy évtizedig uralkodott. Nem tudjuk, hogy II. Szuppiluliumaszt végül eltemették-e a sírjában, de még befejezte sírját. A hettita történelem rejtélye: Hattuszaszt egyik napról a másikra kiürítették, elhagyták és felgyújtották. A város nem ostrom során pusztult el, hanem lakói otthagyták és ismeretlen helyre, ismeretlen irányba távoztak.  A Hettita Birodalom, amely az Ókori Keleten fél évezreden át nagyhatalmi szerepet játszott, végleg összeomlott.

Az akháj Ahhijava (DNy Anatólia) a hettita források eltűnésével eltűnik a történelemből is, más nyelvű írott dokumentumok nem utalnak a királyságra ezen a néven. Majd feltűnnek az új hettiták, az egyiptomi feliratokon jḫjwš.w vagy jqjwš.w néven említett akaiwasák és a valószínűleg velük azonos wšš.w (wasasák) a tengeri népek között. A tengeri koalíció (csak mi nevezzük így)  igen hasonlít a korábbi hettita forrásokban szereplő nyugat-anatóliai szövetségekhez, a népeket többnyire anatóliai eredetű népekkel lehet azonosítani. 

• 

  A ókori görög városállamok a szigetvilágban és Anatólia partjain, az Égei tengeren és a Peloponészosz K-i oldalán alakultak ki, a Ny-i oldalon sokáig törzsi szervezetben éltek és É-n Trákiában vagy Macedóniában is, ez utóbbi nem igazán ismert. (4)

•  **A kádesi csata II. Ramszesz uralkodásának ötödik évében történt, a Hettita birodalom ellen, i.e. 1274-ben, mintegy 5000 szekér részvételével. Ebből 2000 darab kétszemélyes egyiptomi volt, 3000 darab pedig háromszemélyes hettita. Több mint 38 000 gyalogos is részt vett a hadjáratban, 18 000 egyiptomi és 20 000 hettita. A csatát kiváltó ok az volt, hogy Egyiptom fontos vazallus államai, Ugarit, Amorrú és Kádes átpártoltak a hettitákhoz; már I. Ramszesz fia indított nagyszabású hadjáratot. A karnaki felirat szerint 20 000 harcosával visszafoglalta az elhagyott egyiptomi őrhelyeket és megerősített városokat; békét kötött a hettitákkal, átvette a tengerparti területek feletti ellenőrzést, és folytatta a rablóbandák elleni harcát Palesztinában. Második hadjáratában Kádesig is eljutott, Amorrú újra elismerte Egyiptom fennhatóságát. II. Ramszesz először több Palesztin, területeket foglalt el, majd a hettiták egyik vazallus államát, az amoriták államát, Amorrút. A csatában II. Ramszesz négy részre osztotta a seregét, és a hettiták váratlanul megtámadták az egyiket. Mielőtt a fáraó serege egyesülhetett volna, a hettita Muvatallisz mintegy 2500 harci kocsival támadást intézett a Ré hadtest ellen. Az élen járó Amon-hadtest már Kádes alatt volt és táborozásra készült, éppen azon a helyen, ahol reggel még Muvatallisz táborozott. A hettita sereg a nap folyamán Kádes alatt átkelt az Orontészen, majd Kádes felett újra átkelt rajta, így szembetalálta magát az egyiptomi haderő negyedét képező alakulattal. A Ré hadtestet a hettiták egy meglepetésszerű rohammal szinte teljesen elpusztították, Ramszesznek alig volt ideje hadrendbe állítani az Ámon hadtestet, hogy visszaverjék a hettitákat, míg meg nem érkezik az erősítés a folyón átkelő Ptah hadtesttől. Muvatallisz előtt állt a lehetőség, hogy az egyiptomi hadsereget részenként számolja fel. Számításait a saját hadserege húzta keresztül, amelyik az egyiptomi tábor elfoglalása után fosztogató hordává változott.