Sokoldalúan használhatóak, egy ragasztó szinte minden technikailag alkalmazott anyagot köt mindenhez.
Nem károsítja a kötés környezetében lévő anyagot (pl. nincs átmeneti zóna, mint amilyen a hegesztéseknél van).
Bármilyen vastagságú, vastagságkülönbségű elemek összekötésére alkalmas.
A ragasztóréteg tömít, véd a korróziótól.
Rezgéscsillapító hatású.
Összeillesztés után nem szükséges a kötési felülethez hozzáférni.
Nem kell az anyagokat átfúrni, mint szegecselésnél, csavarozásnál.
Kombinálható más kötésekkel.
Nagy kötési felület valósítható meg.
Hátrányai (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ragaszt%C3%B3)
Időigényes, a ragasztó megkötése akár 24 óráig is eltarthat.
A felület előkészítése munkát igényel.
Prések, fűtőelemek lehetnek szükségesek.
Öregedésre hajlamos lehet, érzékeny a környezeti hatásokra, magas hőmérsékletre.
Fémek esetén a hegesztésnél kisebb szilárdságú.
A ragasztással készült termék gyártásakor, használatakor, megsemmisítésekor az egészségre, a környezetre káros anyagok szabadulhatnak fel.
Wadi el-Jarf (Wikipedia)
Dzsószer idején rövidpalánkos akáciafa hajókat építettek kb. egy évszázada, 105 centiméteres palánkokba vájt hornyokba fűzött vékony kötelekkel erősítették össze a palánkokat. Sok kereszttartót építettek be, de kisebbeket mint a hajó teljes keresztmetszete. Hossztartók helyett egy igen vastag, a fedélzet felett végig futó kötelet alkalmaztak. Az irodalomban "varrott"-nak hajóknak nevezik az ilyen módon épített hajókat. A palánkok közötti szigetelésre papirusz sás törmeléket, valószínűleg papirusz zsinórokat alkalmaztak, és talán akáciamézgával átitatva. A hajókat 2x3 kormányevezővel, két összetámasztott cédrusfa (bipod) árboccal építették és négyszögletes papirusz sás (alfafű, gyékény) vitorlával. A nílusi kőszállító (Memphisz és Tura között) hajókat feltehetően árbocok nélkül is használták, evezős dereglyeként, mert kevés volt az árbocnak alkalmas cédrusfa .
Egyiptom Vörös-tengeri partjain három régi óegyiptomi kikötőről tudunk. A legnevezetesebbet és a legrégebbit Pierre Tallet francia egyiptológus és munkatársa, Gregory Marouard tárta fel Wadi el-Jarfban, Wadi Al-Jarf az első épített kikötő a történelemben. (https://amers.hypotheses.org/files/2015/02/EA_40_Tallet_Marouard_-_copie-libre.pdf) Gazdag leletanyagot találtak, kikötői mólót, épületeket, hajóalkatrészeket, kötelet, papiruszokat és sokat. A Wadi el-Jarf kikötő Hufu idejében épült, kovakő eszközökkel, kőszerszámokkal építették, mint a piramisokat. Hufu i.e. 2589 - i.e. 2566 között uralkodott, a Nagy piramis is az ő uralkodása alatt épült, kimerítette Egyiptom erőforrásait. Hufu idején terjedt el a réz használata, iedjén két évszázadig működött a buheni rézolvasztó. A legkorábbi rézlelet sokkal korábbi (2., 38. o.). A későbbi, Ayn Sukhna-i kikötőt Hufu fáraó másik fia nyitotta meg, közelebb volt a a Nílus-delta D-i részén fekvő Memphiszhez, ahonnan szétszedve szállították a hajókat a kikötőkbe, ahol összerakták és tárolták is az alkatrészeket két expedíció között. A tengeren az új kikötő távolabb volt a a kör alakú Maghara kikötő-erődtől. Szétszedték a hajókat a kikötőkben is, a faanyag drága "kincs" volt az ókori Egyiptomban. A szétszedhető hajókat szegelés nélkül, erős csapokkal építették, "varrott" hajók voltak, mint Hufu cédrusfa temetési bárkája, vékony kötelekkel erősítették össze az átfedés nélküli palánkokat. A kikötő legnevezetesebb lelete az első papirusztekercs: a Nagy piramis építésére vonatkozó munkanaplót Tallet Wadi al-Jarfban találta. (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer) A Sinai-félszigeten (1), Wadi el-Jarfal szemben (a Maghara-i türkíz és malachit bányákhoz vezető vízmosás Ny-i végén) találtak egy egyiptomi kör alakú kis parti erődöt, 4 méter magas és kb. 7 méter széles falakkal körül véve, az erőd Hufu fáraó idején épült, ezt az itt talált leletanyag és a szakszerű feltárás egyértelműen bizonyítja. Ez az egyetlen kör alakú erőd az ókori Egyiptom történetében. Hufu ideje után is csak négyszögletes, bár nem fetétlenül szabályos alakú erődöket építettek: nyitott kérdés az is, hogy miért kör alakú?
Az erőd eredeti alakjában (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf)
A Ras Budran nevű erődöt El-Maghara-nál találták. Az erőd átmérője 44 méter, a fal magassága 3.5 m, a tetején a kőkorlát egy méter magas, a fal szélessége hét méter, tehát jártak a tetején, rámpa vezet fel a tetejére. A sok éves ásatást Gregory Mumford (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf) vezette és rekonstruálta, hogyan nézhetett ki az eredeti állapotban. A K-i és a Ny-i bejáratokat is befalazva találták, szezonálisan látogatták.
Bal oldalon a kőbe vésett kikötői tárolók, középen egy nagy raktár épület, a kép jobb oldalán a hullámtörő móló (4)
Az árbocokat és a kormányevezőket (a nagy hajókon hat darab 3-5 méteres kormányevező volt) a méreteik miatt cédrusfából készítették a hajóácsok. A rövidpalánkos (kb. 105 cm hosszú) akáciafa-palánkos hajók közül egy sem maradt ránk. A cédrusfa és az akáciafa fa is mézga tartalmú, tengerálló fa, de nem egyformán tartósak, mert a cédrusfában van olaj is. (Egy fa fajta tartóssága határozza meg, hogy mennyi ideig képes ellenállni a környezet romboló hatásainak, az években kifejezett használati időtartammal jellemezhető. A tartósságot egyrészt a fa belső tulajdonságai, másrészt a környezet, a felhasználás helyén uralkodó viszonyok -oxigén, nedvesség- határozzák meg. A fa természetes tartósságára sűrűségéből, a sejtjeinek tápanyagtartalmából, mézga-, gyanta- és csersavtartalmából következtethetünk. Egy fajon belül legtöbbször a nagyobb sűrűségű anyag a tartósabb.) Az ókori leletek majdnem kizárólag tamariszkuszfa, cédrusfa leletek, tehát ha használtak akácia fát, akkor csak a legnagyobb keresztmetszetű akáciafa alkatrészek maradtak volna ránk, álltak ellen a lebontó baktériumoknak, gombáknak. A leleteket az időt állóság szerint elemezve lehetséges, hogy több akáciafát használtak a szállító hajók építéséhez, mint azt ma a kutatók vélik. (Haszehemui fáraó, i.e. 2670 körül, Abydos-i sírja mellett 12 tamariszkusz temetési hajót találtak eltemetve bárkagödrökbe, kb. az uralkodása alatt és után fogyhatott ki a D-n a hajók építésére alkalmas tamariszkusz fa, mert Dzsószer idejétől, i.e. 2650 körültől bybloszi cédrusfából építették a temetési hajókat és akáciafából a kőszállító hajókat.)
Tengeri rövidpalánkos vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.)
Szahuré fáraó hajója, lehajtható cédrusfa árboccal (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Fa és kötél maradványok. Valószínűtlen, hogy találnának akáciafamézga nyomokat (a British Múzeum képe, http://pasuco.blogspot.com/2013/05/il-porto-piu-antico-del-mondo-per-ora.html)
A parttól öt kilométerre lévő mészkő kitüremkedésbe 25-30 barlangot vájtak, ezeket galériáknak nevezi az irodalom (https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=FB9xT2aWXSY). Ezeket raktárként használták, hasonlóan az Ayn Sukhna-i és Mersa Gawasis-i galériákhoz; nagy méretű lepecsételt zárókövekkel zárták le. Változó méretűek, 16 – 34 méter hosszan nyúlnak a kőbe, átlagos szélességük 3, magasságuk pedig 2,5 méter. A galériákban talált tárgyak: kötelek, textilfoszlányok, fadobozok, cserép és fatárgyak törmeléke. A maradványokon talán érdemes lenne az egyiptomi mézga nyomait keresni. (Egy-két száz éve a sós tengeri levegő ellen olajozták a kenderköteleket.) A leletek között akáciafa evezőt, libanoni cédrusfa gerenda részeket, illetve egy 2,7 méter hosszú palánkot találtak, melyek egyértelműen utalnak a hajóépítésre. Abydoszban találtak tamariszkusz fából készített hajókat is (i.e. 2700 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy) a homokba temetve, hasonlóan Hufu korában használt cédrusfa temetési bárkákhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships).
Kheops (Hufu) fáraó Napbárkája, i.e. 2570 körül (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
JAVASLAT
Feltehetően további múzeumok tulajdonában is vannak egyiptomi fa- és kötélmaradványok, melyeket érdemes lehet megvizsgálni akáciafamézga nyomok után kutatva: nemcsak a Kairói Egyiptom Múzeum és British Múzeum tulajdonában vannak. / Presumably other museums also own Egyptian wood and rope remains, which may be worth investigating for traces of gum of acacia wood, not just the Egyptian Museum in Cairo and the British Museum.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8