Fenékduzzasztó, rámpa a Dunán?
(2026 február)
A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer az eredeti tervek szerint egy bős-i (Gabcíkovo) és egy nagymarosi duzzasztóműből állt volna, erőművel és hajózsilippel. Szlovák területen épült meg és üzemel is, a Duna vizének nagy részét egy mesterséges csatornába tereli. A magyar fél 1989-ben leállította az építkezést, a rész nem valósult meg. A Dunakiliti duzzasztómű a terv része volt, de a bős-nagymarosi szerződés felmondása miatt nem helyezték üzembe, helyette a Szigetköz vízpótlására egy fenékküszöböt építettek. A fenékküszöb a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körüli konfliktus és a Duna elterelésének következményeként jött létre, egy vízpótló megoldás, mert miután 1992-ben a Duna főágát szlovák területre terelték, a Szigetköz mellékágrendszere kiszáradt. A magyar oldalon, a Duna főmedrében 1995 májusában megépített dunakiliti fenékküszöb feladata a vízszint helyi megemelése és a szigetközi hullámtéri mellékágrendszer gravitációs vízpótlása. A fenékküszöb egy alacsony, a meder aljára épített gát, amely nem a teljes folyón duzzaszt nagy magasságban, mint egy vízlépcső, hanem a meder egy adott szakaszán megemeli a vízszintet, lehetővé teszi a víz bejutását az oldalágakba, különösen kisvizes időszakokban.
NATGEO: Dunakiliti fenékküszöb (https://ng.24.hu/foto/onok-kuldtek/2023/03/14/a-dunakiliti-fenekkuszob/)
Dunakiliti fenékküszöb (https://mosonmagyarovarma.hu/harminc-eve-nyomja-az-agrendszer-fele-a-vizet-a-dunakiliti-fenekkuszob/)Bár 2025 folyamán felmerült a bős-nagymarosi vita államközi lezárása, és a Duna vízjárásának újraszabályozása, a nagymarosi duzzasztógát megépítése nem szerepel a kormányzati célkitűzések között. A Duna más szakaszain és mellékágrendszereiben folyamatosak a vízgazdálkodási fejlesztések. Szigetköz és Alsó-Szigetköz területén a vízpótló rendszer ökológiai fejlesztései, melyek a meglévő fenékküszöbök és műtárgyak hatékonyabb kihasználását, valamint a mellékágrendszerek rehabilitációját jelentik, a vízellátás javítása érdekében. Szlovák részről felmerült újabb vízerőművek vagy műtárgyak építésének lehetősége a Dunacsún feletti szakaszon, ami érintheti a közös Duna-szakaszt. Hajózhatóság miatt javaslatként időről időre felmerül alacsony duzzasztású műtárgyak szükségessége a hajóút biztosítására, de ezek nem energiatermelési célú vízlépcsők, és jelenleg nincsenek elfogadott kiviteli tervek. Szigetköz és Alsó-Szigetköz területén a vízpótló rendszer ökológiai fejlesztései, melyek a meglévő fenékküszöbök és műtárgyak hatékonyabb kihasználását, valamint a mellékágrendszerek rehabilitációját jelentik, a vízellátás javítása érdekében.
Mosonyi Emil, vízépítő mérnök és akadémikus, szakmai írásaiban és megszólalásaiban iránymutatónak számított a vízgazdálkodás témában. Álláspontja szerint a Csongrádihoz hasonló vízlépcsők szükségesek, támogatva a vízerőművek, az öntözés és a hajózás céljait. Általános álláspontja a vízlépcsőkről:
Mosonyi Emil a magyarországi vízgazdálkodás egyik legnagyobb alakja volt, aki a tiszalöki vízlépcső felelős főtervezőjeként és a békésszentandrási duzzasztómű szakértőjeként is dolgozott. Pályafutása során következetesen a folyók hasznosítása mellett érvelt, amely magában foglalja a vízerőművek létesítését is, a gazdasági és társadalmi előnyök maximalizálása érdekében. Véleménye szerint a vízlépcsők építése nem csupán energiatermelési kérdés, hanem a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és az árvízvédelem integrált része. A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli vitákban (amelyek megkeserítették idős korát) és a tiszalöki projektekben betöltött szerepe kiemelendő.
Mosonyi Emil cikkei és nyilatkozatai a vízlépcsők létesítése mellett szóltak, ha a hasznosítás alapelveinek megfelelnek.
Mosonyi Emil előadása a Viziterv-ben és a VITUKI-ban 1988-ban
Budapest környékén a Kvassay-vízlépcső és szivattyútelep rekonstrukciója 2025 elején fejeződött be, amely a Csepel-szigeti és Ráckevei-Duna-ág vízszintszabályozását szolgálja. Budapest alatt léteztek korábbi és elvetett tervek. A 20. század második felében több helyszínt is vizsgáltak Budapest alatt vízlépcsőépítés céljából, de ezek megvalósítását környezetvédelmi és gazdasági okokból elvetették.
Adonyi vízlépcső: eredetileg a Dunamenti Hőerőmű vízellátásának és a hajózóút mélységének biztosítására tervezték. Jelenleg nincs terv a megépítésére; Adony térségében most az ivóvízhálózat és a szennyvíztisztítás fejlesztése zajlik.
Fajszi vízlépcső: elsődleges célja a Paksi Atomerőmű hűtővíz-ellátásának javítása lett volna alacsony vízállás esetén. Bár a Paks II. projekt építése 2026 februárjában mérföldkőhöz ér, ami az első betonöntés, a hűtést nem vízlépcsővel, hanem a meder kotrásával és a vízkivételi mű korszerűsítésével oldják meg.
FAIRway Danube II., ami egy nemzetközi projekt, 2027-ig tart, és célja a Duna hajózhatóságának javítása (pl. gázlók kotrása, kitűzés modernizálása) anélkül, hogy új duzzasztóműveket kellene építeni.
Paks II. építésélnél az új atomerőművi blokkok építése 2026 elején intenzív szakaszba lép, és a projekt részeként jelentős medermunkálatok folynak a Duna-parton a hűtővíz-biztosítás érdekében.
Mohácsi Duna-híd: a déli szakaszon az egyik legfontosabb infrastrukturális fejlesztés ma az új mohácsi híd előkészítése és kivitelezése, amely várhatóan 2026 után készül el teljesen.
Fajszi vízlépcső: elsődleges célja a Paksi Atomerőmű hűtővíz-ellátásának javítása lett volna alacsony vízállás esetén. Bár a Paks II. projekt építése 2026 februárjában mérföldkőhöz ér, ami az első betonöntés, a hűtést nem vízlépcsővel, hanem a meder kotrásával és a vízkivételi mű korszerűsítésével oldják meg.
FAIRway Danube II., ami egy nemzetközi projekt, 2027-ig tart, és célja a Duna hajózhatóságának javítása (pl. gázlók kotrása, kitűzés modernizálása) anélkül, hogy új duzzasztóműveket kellene építeni.
Paks II. építésélnél az új atomerőművi blokkok építése 2026 elején intenzív szakaszba lép, és a projekt részeként jelentős medermunkálatok folynak a Duna-parton a hűtővíz-biztosítás érdekében.
Mohácsi Duna-híd: a déli szakaszon az egyik legfontosabb infrastrukturális fejlesztés ma az új mohácsi híd előkészítése és kivitelezése, amely várhatóan 2026 után készül el teljesen.
A "hásháti" és a déli szakaszok: a Duna medrének mélyülése (eróziója) miatt a vízszint Budapestnél és attól délre is süllyed. a szakmai javaslatok szerint a Duna 1630–1600 fkm közötti szakaszán (Budafok és Érd/Százhalombatta térsége) szükséges olyan beavatkozásokra, amelyek lassítják a víz lefolyását, megemelik a vízszintet az atomerőműnek, segítve a talajvízszint megtartását és a mezőgazdasági vízpótlást.
Ha a Budapesttől délre eső szakaszon fenékküszöbök (vagy alacsony duzzasztóművek) építését terveznék, akkor az elsődleges helyszínek a folyó hajózhatóságának javítása és a vízszint megemelése érdekében a következő kritikus szakaszokon lennének:
Adony és Dunaújváros térsége, amely hagyományosan kritikus a gázlók és az alacsony vízállás okozta hajózási nehézségek miatt. Egy fenékküszöb itt segíthetne a vízszint megemelésében, biztosítva a nemzetközi előírásoknak megfelelő merülési mélységet a teherhajók számára.
Paks és Kalocsa környéke: a Paksi Atomerőmű hűtővíz-kivétele miatt kulcsfontosságú a Duna minimális vízszintjének garantálása. A folyó medrének süllyedése miatt korábban felmerült, hogy Paks térségében szükség lehet a vízszint mesterséges tartására (fenékküszöbbel, vagy vízlépcsővel, rámpával), hogy aszályos időszakban is biztosított legyen a biztonságos üzemelés.
Baja és Mohács közötti szakaszon a déli határ felé haladva a folyó több helyen is kiszélesedik, és zátonyok alakulnak ki. A hajózhatóság javítása érdekében a szakértői tanulmányok gyakran említik ezt a területet mint lehetséges beavatkozási pontot a meder stabilizálására.
Adony és Dunaújváros térsége, amely hagyományosan kritikus a gázlók és az alacsony vízállás okozta hajózási nehézségek miatt. Egy fenékküszöb itt segíthetne a vízszint megemelésében, biztosítva a nemzetközi előírásoknak megfelelő merülési mélységet a teherhajók számára.
Paks és Kalocsa környéke: a Paksi Atomerőmű hűtővíz-kivétele miatt kulcsfontosságú a Duna minimális vízszintjének garantálása. A folyó medrének süllyedése miatt korábban felmerült, hogy Paks térségében szükség lehet a vízszint mesterséges tartására (fenékküszöbbel, vagy vízlépcsővel, rámpával), hogy aszályos időszakban is biztosított legyen a biztonságos üzemelés.
Baja és Mohács közötti szakaszon a déli határ felé haladva a folyó több helyen is kiszélesedik, és zátonyok alakulnak ki. A hajózhatóság javítása érdekében a szakértői tanulmányok gyakran említik ezt a területet mint lehetséges beavatkozási pontot a meder stabilizálására.
A medersüllyedés miatt a kisvízi szintek csökkennek, ami veszélyezteti az ivóvízbázisokat (csápos kutak), és nehezíti a hajózást. Egy fenékküszöb "megtámasztaná" a vízoszlopot, de akadályozná a hordalék vándorlását és a hajózást, ezért enyhe lejtésű rámpákban gondolkodnak a tervezők. A vízszint emelésére és ökológiai célú vízvisszatartásra kőrámpákat (vagy surrantókat) alkalmaznak, melyek a mederben elhelyezett, természetes kövekből álló műtárgyak, amelyek a vizet visszaduzzasztják, miközben fenntartják a folyók hosszirányú átjárhatóságát. A víz alatti (vagy részben víz alatti) rámpák tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a rámpa dőlésszöge általában 1:8 és 1:30 közötti, hogy elkerüljék a túlzott sebességet és biztosítsák a megfelelő vízmélységet. Nagy méretű, természetes kőszórásból épülnek, amelyeket néha betonozott küszöbökkel erősítenek meg a stabilitás érdekében. A rámpa koronájának magassága határozza meg a visszaduzzasztott szintet. A kövek közötti rések (úgynevezett rések vagy vápák) biztosítják a víz átfolyását alacsony vízállásnál is.