Portus az ókori Róma nagy mesterséges kikötője volt. A Tiberis északi torkolatának északi partján, a Tirrén-tenger partján található, Claudius hozta létre, és Traianus bővítette ki, hogy kiegészítse a közeli Ostia kikötőjét [https://en.wikipedia.org/wiki/Portus]. A kikötő régészeti maradványai a mai Porto olasz falu közelében találhatók, Fiumicino város (repülőtér) területén, Rómától délre, Lazio (az ókori Latium) tartományban.
Claudius korában: Claudius az első kikötőt az Ostiától 4 km-re (2+1⁄2 mi) északra fekvő Portus helyén építette, 250 hektáros (617 hold) területet körülzárva, két hosszú, a tengerbe nyúló, ívelt mólóval, és a kettő közötti tér közepén egy mesterséges szigettel, amelyen világítótorony állt. E világítótorony alapját az egyik hatalmas obeliszkhajó feltöltésével biztosították, amelyet arra használtak, hogy Egyiptomból egy obeliszket szállítsanak, amely a Caligula uralkodása alatt épült vatikáni Circus gerincét díszítette. A kikötő így északnyugaton közvetlenül a tengerre nyílt, délkeleten pedig egy csatornán keresztül összeköttetésben állt a Tiberisszel. Célja az volt, hogy védelmet biztosítsanak a délnyugati széllel szemben, amelynek a folyótorkolat ki volt téve. Bár Claudius az általa i u. 46-ban felállíttatott feliratban azzal dicsekedett, hogy megszabadította Róma városát az elárasztás veszélyétől, munkája csak részben volt sikeres: i. u. 62-ben Tacitus arról beszél, hogy egy heves viharban több gabonahajó elsüllyedt a kikötőben. Nero a kikötőnek a "Portus Augusti" nevet adta. Valószínűleg Claudius volt az, aki megépítette a Rómából Portusba vezető új közvetlen utat, a Via Portuensis-t, amely 24 km hosszú volt. A Via Portuensis a mai Ponte Galeriáig a dombokon át vezetett, majd egyenesen át a síkságon. Egy régebbi út, a Via Campana a dombok lábánál, a Tiberis jobb partját követve, a parton lévő sós mocsárig vezetett, ahonnan a nevét is kapta .
Ostia ma a NASA légifelvételén, látható a homokpad, ami elzárta a Tirrén-tengertől Ostiát (Wikipedia)
Traianus korában: i.u. 103-ban Traianus egy másik kikötőt épített a szárazföld belsejében - egy hatszögletű medencét, amely 39 hektárnyi területet foglalt magába, és csatornákon keresztül összeköttetésben állt Claudius kikötőjével, közvetlenül a Tiberisszel és a tengerrel, ez utóbbi már a Tiberis hajózható ágát képezte. Az új csatorna a Fossa Trajana nevet viselte, bár eredete kétségtelenül Claudiusnak köszönhető. Maga a medence máig fennmaradt, és ma már egy nádas lagúna. Kiterjedt raktárak vették körül, amelyek maradványai még ma is láthatóak: figyelemre méltó a téglafalazat finomsága, amelyből épültek. "Portus több mint 500 éven át az ókori Róma fő kikötője volt, és az üvegtől, kerámiától, márványtól és rabszolgáktól kezdve az Afrikában befogott vadállatokig mindenfélét szállított Rómába a Colosseumban rendezett látványosságokra.".
2010-ben felfedezték, hogy "a rómaiak által valaha épített egyik legnagyobb csatorna" Portusban épült, egy olyan ókori kikötőben, amelyet egyre inkább olyan fontosnak tartanak, mint Karthágót vagy Alexandriát. Portust összekötötte Ostiával, és a térképen látható, hogy a Fosse Traianához csatlakozik, és dél felé mutat. Mintegy 400 éven át, a i.u. II. század végétől az V. és VI. századig ezen a 100 yard (90 méter) széles csatornán keresztül szállították az árukat a birodalom minden részéből Rómába.
Hatása Ostiára: Portus fogadta Róma kikötői forgalmának fő részét, és bár Ostiának nem csökkent azonnal a jelentősége, Portus már Konstantinus idejében is püspöki székhely volt, nem sokkal Ostiát követően, ha egyáltalán, és a gótikus háborúk idején egyetlen kikötőként.
A Traianus által kibővített kikötő, hatszögletű medencét csak némi keresés után találták meg és ásták ki ismét (Wikipedia)
Traianus kikötője (Wikipedia)
Traianus hatszögletű kikötője
Centum Celae: Traianus császár építtetett egy másik kikötőt is a mai Civitavecchia helyén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Civitavecchia). Etruszk települések romjaira épült Centum Celae néven a 2. század elején. A Centum Cellae név első előfordulása az ifjabb Plinius egyik leveléből származik (i. u. 107). A név eredete vitatott: felvetették, hogy a császár villájának centum ("száz") csarnokaira utalhat. A középkorban Centumcellae bizánci erődítmény volt, az újkorra Róma fő kikötője lett.
Civita Vecchia kikötője, Traianus császár építette, rá épült Róma újkori kikötője
A római Centumcellae kikötője, a mai Civitavecchia kikötője alatt volt. 1: Külső medence; 2: Belső medence; 3: Torre del Lazzaretto, 4: A Torre del Bicchiere helye, amely ma már elpusztult; 5: A világítótorony helye; 6: A korábbi világítótorony helye; 7: A kikötő közelében futó Via Aurelia, amelyen az árukat Rómába szállították. Kép: Google Earth, kiegészítésekkel (Keay et al. nyomán)
A római Centumcellae kikötő maketje
Civitavecchia kikötője (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/137-centumcellae-the-port-of-trajan.html), a régi római Centumcellae kikötő maradványain fekszik. Az i. u. II. század elején épült Traianus császár által a villája közelében. Az építkezést valószínűleg a császár kedvenc építésze, a damaszkuszi Apollodoro végezte, aki az anconai kikötőnek és sok más korabeli építménynek is az építésze volt. A fiatalabb Plinius (Epist. 6.31) az első szerző, aki említést tesz Centumcellae-ről. Eygik levelében ezt írta: "A kikötő amfiteátrum alakban épült, a déli oldalon íves hullámtörővel, az északi oldalon pedig egyenes hullámtörővel. Az egyenes hullámtörőt alagutakkal látták el a hullámok megszüntetésére." A kikötőt egy úgynevezett "antemurale" (partfal) is védte, ez esetben egy mesterséges sziget, amelyet a darsena (belső kikötő) feltárásából nyert kövekből építettek. A darsena a kikötőmedence északi oldalán helyezkedett el (és még ma is ott van). A sziget a parttól mintegy 500 méterre feküdt, a két hullámtörő pedig egymástól 400 méter távolságra. Így a medence teljes területe 200.000 négyzetméter volt. A kikötő átlagos mélysége körülbelül 6 méter volt. Mindkét hullámtörő végén egy-egy erődítményt építettek. A déli oldalon lévőt a lakosok "il Bichiere" (az üveg) névvel illették alakja után. A másik, az északi oldalon lévő erődöt "il Lazzaretto" (a Lazaret). A mesterséges sziget két végén is két kis erődítmény is állt, amelyek között a sziget közepén egy nagy világítótorony állt. Az ókori kikötő kétségtelenül oszlopcsarnokokkal, templomokkal, oszlopokkal és szobrokkal épült, amint azt a kikötő körül hátrahagyott számos törmelékből következik. A darsena mögött egy nagy bazilika (bírósági épület) maradványait találták meg, amely 100 méter hosszú és 38 méter széles volt. A bazilikát két oszlopsor osztotta három galériára. Ez mutatja a kikötő jelentőségét pénzügyi szempontból is és az igazságszolgáltatás és a kereskedelem szempontjából is..