A TRÓJAI HÁBORÚ ELŐZMÉNYEI
(2022 augusztus)
ABSTRACT
Az akhájok túlnépesedését az állattartásról a gabonatermesztésre történt áttérés okozta. A Peloponnészoszon kevés volt a termőföld, ezért terjeszkedtek, telepeket létesítettek, először Anatóliában. A trójai háborúban részt vevő akháj törzsek egy része is anatóliai volt, a trójai ásatásokon találtak hettita nyelvű szövegeket, pecsétet. Az akháj törzsek kivándorlása több évszázadon keresztül történt, a korábban elvándorolt törzseket felszorították az anatóliai hegyekbe és a helyükre telepedtek. A hettitákkal is sok háborút vívtak. Vittek magukkal vetni való gabonát és állatokat: vetettek arattak, termőföldet, épületfát és vízet kerestek, az i.e. 1175 -ben történt Nílus-deltai csata idejéig. A trójai háborúnak van olyan értelmezése, hogy a terjeszkedés egyik fázisa volt, Tróját kilenc évig ostromolták ezertizenhárom hajóval, melyek nem egy időben voltak trójánál. Közben vetettek, arattak./The overpopulation of the Achaeans was caused by the shift from livestock to cereal production, but land was scarce in the Peloponnese, so the result was that they expanded, establishing settlements in Anatolia. The migration of the Achaean tribes took place over several centuries, the previously migrated tribes being pushed up into the mountains of Anatolia and settling or moving on. There were many wars with the Hittites. They brought with them crops and livestock: they sowed, harvested, searched for arable land, timber and water in the two centuries before 1175 BC. The Trojan War of around 1230 BC is interpreted as a phase of expansion, Troy was besieged for nine years with a thousand and thirteen ships, not at the same time as the many ships, sowing and harvesting.
Az akhájoknak kevés volt a termőföldjük a hegyes Balkánon (Wikipedia)
BEVEZETÉS
A közel 10 évig tartó Trója- háború fegyveres konfliktus volt i.e. 1188 - i.e. 1178 körül a mükénéi, peloponnészoszi,
anatóliai akhájok és a valószínűleg trák eredetű dardán Trója között, az utóbbiak a hettiták szövetségesei voltak. A hettita források szerint közvetlenül Pijamaradu anatóliai király okozta a trójai háborút. A hettita források a Trójai háborúra vonatkozó új eredmények. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pijamaradu). A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
"Agamemnón néhány hettita dokumentum alapján azonos lehet Atriyaš (Atreusz) fiával, aki Ahhijava királya és aki néhány nyugat-anatóliai uralkodóval szövetkezve hadjáratot indított Vilusza (Trója,a trákok lakta Dardanelláknál) ellen, III. Hattuszilisz hettita király idején. Ha ez az azonosítás helyes, akkor a támadó sereg azonos a hettiták által Ahhijavaként emlegetett akháj királysággal, a trójai háború anatóliai akháj expanzió egyik epizódja volt". (https://hu.wikipedia.org/wiki/Agamemn%C3%B3n)
Az akhájok és szövetségeseik sokan voltak. Apollodórosz szerint az alábbi kontingenseket küldték (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA): A boiótiaiak negyven, az orkhomenosziak harminc, a phókisziak negyven, a lokrisziak negyven, az euboiaiak negyven, az athéniak ötven hajóval képviseltették magukat. Aiasz tizenkét, Diomédész nyolcvan, Agamemnón száz, Menelaosz hatvan, Nesztór negyven, Agapénór hét, Amphimakhosz negyven, Megész negyven, Odüsszeusz tizenkét, Thoasz negyven, Idomeneusz negyven, Tlépolemosz kilenc, Nireusz három, Pheidipposz és Antiphosz harminc, Akhilleusz ötven, Próteszilaosz negyven, Eumélosz tizenegy, Philoktétész hét, Guneusz huszonkét, Podaleiriosz és Makhaón harminc, Eurüpülosz negyven, Polüpoitész harminc hajóval, Prothoosz negyven hajóval érkezett. ( A városok, törzsek egyiptomi és hettita megfelelőit kutatják, https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples ) Összesen ezertizenhárom hajó volt, természetesen nem egy időben, negyvenhárom vezér és harminc csapattest. Ilyen sok és tengeri hajót csak gabonatermelő, kézműves társadalmak tudtak építeni, a Trójai háború esetén a Peloponnészoszról kivándorló műkénéiek. A hajók és a törzsek egy része anatóliai akháj telepesektő származott. Tudni lehet, hogy a hettiták nem jeleskedtek a hajóépítésben: ugarittól bérelt hajókkal támadták meg az akháj Ciprust a Ciprusi csaták-ban.
Az 1013 darab, egyenként körülbelül 30–50 evezős hajó nagyjából 40 000 harcosra enged következtetni, ami a trójai háború korában hatalmas szám lett volna. Ekkora hadsereg olyan logisztikai problémák elé állította volna az akháj sereget, amit képtelen lett volna megoldani. Még ennek a tizede, 4000 harcos is nagy szám, közelebb van a valósághoz, ennyi harcos ellátása is probléma volt: a kilenc évig tartó háború alatt vetettek, arattak.
A mükénéi akháj palotagazdaságok előzményeit – mint sok más görög civilizációs elem előzményét – Anatóliában és Szíriában kerestük. (Az akhájok előtti pelaszgok ókori nép volt, nem ősei az akhájoknak vagy a görögöknek, időben megelőzték őket Trákia, Thesszália, Kréta, az Égei-tenger régiójában, az Adriai-tenger déli partvidékén, beleolvadtak az akháj népbe.) Az i. e. 2. évezredben alakultak ki azok a hatalmi központok, az uralkodói palotával egybeépített templom komplexumok és nagy raktárházak, esetleg fellegvárak (citadellák), melyek jellemzőek Szíriára (mindenekelőtt az északi részére: Karkemis, Halap, Ebla, Ugarit), valamint Ciprusra, Anatóliára (Hattuszasz, Nesza, Kanis, Tarhuntasszasz, ÉNy-n Trója.).
A Mediterráneum birodalmai az i.e. 14. században (https://en.wikipedia.org/wiki/Mycenaean_Greece#Koine_era_or_Palatial_Bronze_Age_(c._1400_BC%E2%80%931200_BC) )
I.e. 1800 előtt vándoroltak be a Peloponnészoszra az akhájok, citadelláik köré városokat építettek. I.e.1600 körül keletkezett és gyorsan felvirágzott a mükénéi kultúra, ahol minószi, anatóliai és egyiptomi hatások is érvényre jutottak. I. e. 1480 körül a mükénéi törzsek elfoglalták a Krétát. Az akháj támadás a minósziak Földközi-tengeri uralmának végét jelentette. I. e. 1450 körül a krétai Knosszosz mükénéi megszállás alá került. Hatalma csúcspontját az i. e. XIII. században érte el, amikor a mükénéiek befolyásukat és hatalmukat kiterjesztették egész Krétára, Ciprusra a D-Anatólia-i és Kis-Ázsia-i partvidékre. A mükénéi befolyás akkor szűnt meg, amikor az akháj törzsek vezette "Tengeri népek" elvesztették a Nílus deltai (i.e. 1175) és a Dzsáhi-i csatákat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%A1hi_csata, a Nílus-deltai csata után alakult ki Kánaán területén a föníciai kikötők szövetsége, Fönícia -mint állam- soha sem létezett.)
Bizonyított, hogy mükénéi kultúra összefüggésbe hozható az Egyiptomból kiűzött (szíriai amorita eredetű) hükszószokkal (i.e. 1550 körül) is. A hükszoszok birodalma Memphisztől Ugaritig a tengerpart mentén húzódott, fővárosa a Nílus-deltai Avariszban volt. A hükszószokat Egyiptomból kiűző és a XVIII. dinasztiát megalapító, I. Jahmesz (görögösen Amószisz; i.e 1550-1525) fáraó hadserege három évig otromolta Avariszt és másik három évig a K-re eső Saruhent. I. Jahmesz építette az utolsó piramist és sok harci szekeret. A piramisában ábrázolt csatajelenetek – ezek a lovak és a harci szekerek korai egyiptomi ábrázolásai – valószínűleg a hükszószokkal vívott csatákat ábrázolják. Egyiptomban több olyan korabeli régészeti lelet is előkerült, melyek alapján a görög szárazfölddel való kapcsolatok bizonyíthatóak. Érdekesség, hogy I. Jahmesz falfestményeinek stílusa minószi hatást mutat. I. Jahmesz apjának thébai sírjából is előkerültek Égei-tengeri motívumokkal díszített fegyverek, melyek kereskedelmi-kulturális kapcsolatokra utalnak.
Az Égei-tenger keleti partvidékének gyarmatosítása: A források tanúsága szerint a görögök tudatában voltak a túlnépesedésnek. A régészeti kutatások a régészeti lelőhelyek (sírok, települések) számának robbanásszerű növekedését mutatták ki, így következtetni lehetett a lakosság számának növekedésére is. A kutatók a népességszám növekedésének okait a pásztorkodásról a földművelésre való áttérésben látják, melynek során az élelemtermelés intenzív lett. Párhuzamosan az elszórtan, kis településeken élő népesség nagyobb településekre költözött össze. A településekről újabb és újabb hullámokban, mintegy "belső gyarmatosításként" betelepítette a hajókkal megközelíthető területeket. Mivel a Balkán-félsziget nagy része hegyes vidék, a legtöbb polisznak nem volt megfelelő megművelhető területe. A terep a zöldségtermelésre, szőlőtermesztésre és olajbogyó termesztésére alkalmas volt, de rossz minőségű és kevés gabonát adott. Később a partvidékről a hegyekbe húzódtak, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprus_(sziget), helyet adva az utánuk érkező további akháj törzseknek. Pl. legalább két hullámban érkeztek telepesek Ciprusra.
Az akháj törzsek*, a Tengeri népek támadásai i.e. 1200 körül. (https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples)
A Nílus deltai (i.e. 1175) és a Dzsáhi-i csatákat megelőző anatóliai akháj terjeszkedés idejét vizsgáltuk, a "Tengeri népek" korszakának is nevezik ezt a történelmi időszakot, amikor az akháj törzsek és a líbiaiak két koalíciót is kötöttek, i.e. 1208-ban i.e. 1180-ban. A kivándorló akháj törzsek a "Tengeri népek" törzseivel azonosíthatóak: a Seha folyó országát, Mira-t, Arzawa-t, Lukka-t valószínűleg az akhájok alapították,melyek közösen megtámadták Wilusat, azaz Tróját:
A Hettita Birodalom (Wikipedia)
Mükénéi civilizáció városállamai a Peloponnészoszon
Az akhájok i. e. 1450 körül elfoglalják Kréta szigetét, a minószi civilizációt a következő időkben akháj civilizációnak tekintik a történészek. A danúna nép -a legnagyobb akháj törzs) két első ismert írásos említésének egyike az EA#151 számú amarnai levélben található, az akhájok terjeszkedésére vonatkozó nem sok információ nagy része az amarnai és hettita levelekből származik-, melyben Abímilki türoszi király (i.e. 1347, (https://en.wikipedia.org/wiki/Abimilku) Dnwn névű tengeri emberek törzsének megjelenéséről tudósít. A tengeri népeket Merenptah fáraó egyik felirata is említi (i.e. 1208 körül), egyes csoportokat még korábban is, például a danunákat (dnn) már III. Amenhotep (i.e. 1391 - 1353) idején említik, majd a szardanákat (srdn) vagy szardónioszokat (talán a későbbi szardíniaiak, szárdokat), mint II. Ramszesz (i. e. 1279–1213) zsoldosait. A líbiaiak-akhájok szervezik a szövetséget (I. Koalíció, i.e. 1208, II. Koalíció, i.e. 1180 körül) Egyiptom ellen és vereséget szenvednek, III. Ramszesz még a második támadásukat is legyőzi (i.e. 1175) egy tengeri és egy szárazföldi csatában. A felfogadott líbiai zsoldosok ugyan sokkal később, de a harmadik támadásuk után mégis átveszik a hatalmat Egyiptomban.
Az akháj törzsek a mai szárazföldi Görögország területén a makedón hegyvidéktől délre, valamint az égei-tengeri szigeteken és Kis-Ázsia égei partvidékének déli részén éltek. A hettita források említik Millawanda várost, ami valószínűleg Milétoszet jelenti ami Ahhijawa országhoz – ezt a görög szárazföld akháj királyságával azonosítják általában – tartozott. Egy ahhijawa királya által a hettita nagykirálynak küldött levélről sikerült bebizonyítani, hogy küldője görög anyanyelvű volt. Amennyiben az egyiptomi források ikjwš népnevét akaiwasza olvasatban az akhájokkal azonosítjuk, akkor az akháj törzsek a "tengeri népek" törzsei voltak.
Az akhájok kivándorlása É-ra is történt, a terjeszkedéssel, gabonatermesztéssel és a gabonaszállítással kapcsolatos viták a Trója-i háborúhoz vezettek i.e. 1230 körül a Márvány-tengernél. Az akhájok-denyenek először Anatólia Ny-i, majd a keleti Mediterráneum partjait támadták, gyarmatosították. Az akhájok (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_s%C3%B6t%C3%A9t_kor) törzsei Homérosz Iliászában is szerepelnek a Tróját ostromló törzsek között. Területüket Homérosz a görög szárazföldre, a nyugati görög szigetekre, Krétára, Rodoszra és - a Kükládok szigetcsoport kivételével - a környező szigetekre teszi. A régészeti feltárások során azonban Anatóliában és a Peloponnészosz középső részén található Kükládok szigetcsoporton is felfedezték a mükénéiek nyomait, ezért az akhájokat a mükénéiekkel azonosítják. A kutatók szerint az akhájok az i. e. 12. századi dór inváziót követően tűntek el.
A TRÓJAI HÁBORÚT MEGELŐZŐ ESEMÉNYEK, PIJAMARADU HETTITA KIRÁLY SZEREPE
"Pijamaradu három hettita dokumentumban említett millavandai uralkodó az i. e. 13. század közepe-vége táján. Legalább 35 évig uralkodott, a térség jelentős változásainak kortársa és részben okozója. A három hettita forrás a Tavagalavasz-levél (CTH#181), a Millavanda-levél (CTH#182) és a Manapa-Tarhuntasz-levél (CTH#191). Ezek az i. e. 13. században keletkeztek, és a nyugat-anatóliai uralkodók írták őket a hettita királyoknak. Időben első a Manapa-Tarhuntasz-levél, amely megemlíti, hogy az Arzava széthullását követő zűrzavarban Atpa, Ahhijava királya Pijamaradut nevezte ki Millavanda helytartójának, és feleségül adta hozzá a leányát. Egyes elképzelések szerint Arzava utolsó királyának, Uhhacitisznek örököse volt, és Pijama-Kuruntasz tőle bitorolta a trónt. Mások szerint semmi köze az arzavai uralkodóházhoz, csupán egy hettita főember. Ahhijava az akhájok királyságával, Mükénével, Millavanda pedig Milétosszal azonos. A maradék Arzava(-Minor) központja Apasza lett, azaz Epheszosz.
Nagyjából ebben az időben stabilizálódott Szeha és Vilusza királysága is, amelyek a későbbiekben folytonos viszályban álltak egymással. A hettita levéltárban Pijamaradut csak „bajkeverő”, „kalandor”, „kalóz” és „zsoldos” jelzőkkel illették. Az i. e. 13. század közepén a Tavagalavasz-levél számol be egy Vilusza–Millavanda-háborúról, valamint Lukka (Lükia) sarcolásáról, amely terület akkor még a Hettita Birodalom fennhatósága alatt állt. A Manapa-Tarhuntasz-levél Lacpa (Leszbosz) megtámadását írja le, amelyet Atpával együtt hajtott végre, és szintén az akhájokkal közösen támadta meg Viluszát. Az Alakszandusz-szerződés (CTH#76) említ egy Parijamuvasz nevű viluszai uralkodót, és mivel Pijamaraduról tudjuk, hogy elfoglalta Viluszát (a Millavanda-levélből, i. e. 13. század második fele), elképzelhető, hogy azonos Parijamuvasszal.
A történettudomány jelen állása szerint az i. e. 13. századi nyugat-anatóliai események képezték az alapját Homérosz eposzának, az Iliasznak. Homérosz sejthetett valamit az eseményekről, de a neveket, a cselekményt és a környezetet nagy költői szabadsággal ábrázolta. Az bizonyos, hogy Vilusza azonos Trójával. (Trója vízellátása kíváló volt: sok kúttal, és egy egyedi jellemzővel: a kútakhoz fúrt alagutakban vezettek a vizet.)
Az eposzban Priamosz és Parisz is két-két névvel szerepel (fiatalkori nevük Podarkész és Alekszandrosz). A korabeli dokumentumokban olvasható hettita-luvi nyelvű nevek Parijamuvasz, Pijamaradu és Alakszandusz. A nevek hasonlósága egyértelműen arra utal, hogy ők voltak a mintái az eposznak, azonban a forrásokból nem állapítható meg az események pontos menete és a személyek viszonya, amely többféleképpen rekonstruálható. Pijamaradu azonos lehet Priamosszal, Alakszandusz a fiatal Parisszal (Alexandrosz), Parijamuvasz pedig a felnőtt Parisszal. Pijamaradu és Parijamuvasz azonos is lehet, ez esetben Priamosszal. Az azonosítást tovább bonyolítja, hogy Alakszandusz feltehető elődje, Kukunnisz vélhetően Küknosszal azonos. Priamosz jelzője Homérosznál a dardanidész, dardán, amely a Dardanellákra utal, és ami a nem sokkal korábban ott letelepedett dardánok-ról kapta a nevét. A Dardanellák ellenőrzése akkoriban Anatólia teljes tengeri kereskedelme feletti ellenőrzést jelentette Északon. Az is elképzelhető, hogy Homérosz teljesen összekeverte az eseményeket, mivel éppen Pijamaradu és apósa, az akháj Atpa támadta meg Tróját." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pijamaradu)
FÜGGELÉK: AZ AKHÁJ TERJESZKEDÉS
Az i.e. 1300-as és 1200-as években elfoglalták Lukkát, Assuwat és Ciprust is. Ciprus ekkortól az akhájok szigete hét kis királysággal, amit a rézérc olvasztása miatt látogatták krétaiak is, a denyenek Kilíkiából, ugaritiak már hosszú ideje, alalakhiak, egyiptomiak, de elfogyott idővel a szükséges fa. Az akhájok i.e. 1200-tól lerohanták Hattit, Kizzuwatnát, Karkemist (Eufrátesznél), Arzawát (Anatólia) és Alasiját (Ciprust), városaikat lerombolva. Ugarit még az utolsó pillanatban bérelt hajóival egyiptomi (II. Ramszesz uralkodásának végén) gabonát szállított a hettitáknak, a kilíkiai Ura városába. Egy nagy szíriai, ugariti kikötő Ciprustól K-re volt, az i.e. 1700-as évektől ismert. A Dana szigeti danuna kikötő Ciprustól É-ra, D-Anatóliában található. A hettiták Ciprus megtámadásához bérlik az ugariti flottát, el is foglalják Ciprust, ezek voltak az első tengeri csaták, a Ciprusi- tengeri háborúk, majd az akhájok visszafoglalták. A Tengeri népek, az akhájok, denyenek támadtak: Hatti és Ugarit -ez bosszú hadjárat lehetett- lerohanása után Amurrúban letelepednek, majd Egyiptomot egy újabb hullámban, (II. Koalíció i.e. 1180 körül) i.e. 1175-ben támadják, de a Nílus-deltai csatában III. Ramszesz megállítja az inváziót. (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata).
A Szeha folyó partjain elterülő országot a hettita források Szeha Folyó Földjé-nek nevezik.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeha) A terület Vilusza déli részének önállósodásával alakult önálló országgá. Első említései II. Arnuvandasz hettita király idejéből származnak, amikor Muvavalvisz függetlenedett, utolsó uralkodási évében Arzava trónját is megszerezte, Muvatallisz halálát zavaros, polgárháborús időszak követte. Arzava megszerzése összefügghet I. Szuppiluliumasz győzedelmes nyugati hadjárataival, melyek során Arzava, a hettiták örök ellenlábasa, és Vilusza a hettiták szövetségese, is meggyengült. Ugyanebben az időben szakadt el Arzavától Millavanda is. Muvavalvisz halálával zavaros polgárháború és Hatti-ellenes lázadások törtek ki. A CTH#191 (KUB 19,5, KBo 19,79) számú Manapa-Tarhuntasz levél rávilágít a nyugat-anatóliai hatalmi viszonyok átrendeződésére, Arzava végleges hanyatlására és Ahhijava, valamint Lukka, mint új hatalmak megjelenésére. Ebben a levélben olvasható először Pijamaradu (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pijamaradu), az új millavandai király neve is. Ahhijava beavatkozott, de teljes vereséget szenvedtek. A szehai dinasztia visszakerült a trónra, de i. e. 1180–1170 körül végleg eltűnik a forrásokból.
A Mirai Királyság (i. e. 1330-1190 körül) egyike volt azoknak a félig önálló vazallus állami királyságoknak, amelyek az Arzava Királyságnak a Hettita Birodalom által történő elpusztítása után alakultak ki Nyugat-Anatóliában (Kis-Ázsiában).(https://en.wikipedia.org/wiki/Kingdom_of_Mira). A legkorábbi említés Mirai Királyságról I. Šuppiluliuma hettita nagykirály arzavai hadjáratához kapcsolódik az i. e. 14. században. Nem világos, hogy az egykori arzavai területek mekkora részét foglalta magába Mira, de valószínű, hogy Mira az égei-tengeri partokig terjedt, és fővárosa Apaša (Efezosz) volt.
A lukkai földekről származó katonák a hettita oldalon harcoltak a híres kádesi csatában (i. e. 1274 körül) II. Ramszesz egyiptomi fáraó ellen. Egy évszázaddal később a lukaiak a hettiták ellen fordultak. A hettita király, Suppiluliuma II hiába próbálta legyőzni a lukkákat. Hozzájárultak a Hettita Birodalom összeomlásához. Lukka előfordulásai a bronzkori szövegekben: "Ezekből a szövegekből arra következtethetünk, hogy a lukka, vagy lukka földek a Pamphülia nyugati végétől, Lükónián, Pisidián és Lícián keresztül a Pamphülia nyugati végétől terjedő területekre vonatkoztak."[https://en.wikipedia.org/wiki/Lukka_lands]. Lukka az ókori Egyiptomban található szövegekből is ismert, mint a tengeri népek egyik törzse, akik a i. e. 12. században szállták meg Egyiptomot és a Földközi-tenger keleti részét.
Assuwa Kis-Ázsia nyugati részén (a mai Törökországban) 22 ókori állam konföderációja (vagy szövetsége) volt, amely valamikor i. e. 1400 előtt alakult, hogy szembeszálljon a Hettita Birodalommal, amely I. Tudhalija alatt legyőzte azt. Egy utódállamot, amely hasonló területen feküdt, a hettiták Arzawa-nak neveztek el. Az Assuwa név az ógörög Asia (Ἀσία) etimonja lehetett.
A modern tudósok gyakran csak Anatólia északnyugati sarkában, a későbbi Arzavától északra vagy északnyugatra fekvő területre helyezték Assuwát, Trójához közel. Ez problematikussá tette Kária, Lukka és/vagy Lícia helyét, mivel ezek egyértelműen Anatólia délnyugati részén helyezkedtek el. Az áthelyezés azt jelentené, hogy Assuwa az Arzawától északra és délre fekvő területeket is magában foglalta. Assuwa konföderatív struktúrája azonban könnyen lehet, hogy két vagy több, földrajzilag különálló területen lévő államot is magában foglalt, amelyeknek nem volt közös szárazföldi határuk.
A Hettita Birodalom (Wikipedia)
Az akhájok államot alapítottak a hettita Ahhijava néven Anatóliában (hettita Aḫḫiyawa, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ahhijava): "királysága a hettita dokumentumokban előforduló országnév. Feltűnő rokonságban van az akháj népnévvel, a földrajzi és geopolitikai névvel, Akhaia térséggel. A hettita dokumentumokban nyugati, néha tengeren túli területként is szerepel. Egy listákon, ahol a hettita uralkodókkal egyenrangú nagyhatalmakat soroltak fel, Ahhijava királya is szerepel nagy király titulussal.
A történetéről annyi derül ki, hogy Apaszasz (a későbbi Epheszosz) elpusztítása után a Millavanda (később Milétosz) feletti főhatalmat átvette, vagyis Millavanda egyfajta akháj telep volt Anatóliában. Ismert egy királyának neve, Atriyaš (vagy Attar(a)ššiyaš), akit Mükéné egyik uralkodójával, Atreusszal (Agamemnón apja) azonosítanak. Ez az azonosítás azonban ellentmondásos, ha Atreusz és Attariššiyaš azonosak, akkor a mükénéi kronológia nagyjából egy évszázaddal módosítandó. Hasonló közvetett adat a mükénéi kronológiát illetően az ahhijavai király és Szeha uralkodójának szövetsége, amelyben Vilusza (Trója) ellen vezettek hadjáratot
Az adatok néha ellentmondásosak, de összességében utalnak arra, hogy Ahhijava azonos a mükénéi királysággal is, amelyik hadat vezetett Trója ellen, állandó veszélyt jelentett a Hettita Birodalomra és szövetségeseire nézve, és amelynek uralkodóháza kiterjedt rokoni kapcsolatban állt szinte minden korai akháj királyság uralkodóházával. Orkhomenosz, Argosz, Élisz, Milétosz és Lükia is ide tartozik. A legendák szerint Agamemnón halála után Mükénében súlyos belső válság alakult ki, azt pedig tudjuk, hogy Ahhijava nagy vereséget szenvedett III. Tudhalijasz hettita királytól nem sokkal a viluszai kaland után, az i. e. 13. század legvégén vagy az i. e. 12. század elején.
Az akháj Ahhijava anatóliai állam története: Az eddig ismert legrégebbi szöveg, amelyben az Ahhijava név olvasható, I. Arnuvandasz idején keletkezett, vagyis valamikor az i. e. 14. század első felében. Ebben elődje, I. Tudhalijasz alatti eseményekről – arzavai hadjárat – is beszámol, azaz a század legelejéről. (Itt említik először Asszuva és Ijalanda -Trója- államokat is. A dokumentum szerint Tudhalijasz segítséget nyújtott Attarisszijasznak, aki így jelentős területekre tette rá a kezét Nyugat-Anatóliában, többek közt Millavanda is a hatalmába került. A Tudhalijasz-kard egyesek szerint már önmagában is hettita–égeikumi érintkezésre utal. Maga Arnuvandasz ismét hadakozott Arzava** ellen, szintén ahhijavai segítséggel és legyőzte Kupanta-Kuruntasz arzavai királyt. Maszkhuiluva egy arzavai támadás miatt menekült Hattuszaszba. Úgy tűnik, Ahhijava barátságos viszonyban volt Hattival Szuppiluliumasz uralkodásának elején, később viszont a millavandai lázadást segítette. II. Murszilisz nagy hadjáratot vezetett i. e. 1300 körül Millavanda ellen, mivel Uhhaciti menekülteket fogadott be és kiadásukat megtagadta. Ekkor Ahhijava ismét Millavandát segítette. Ennek ellenére Millavandát, az Égei-tenger kapuját Murszilisz elfoglalta és lerombolta. Ugyanígy járt Apaszasz (Epheszosz) is. Murszilisz ellenségei Ahhijavába menekültek és az akháj király nem adta ki őket.)
Az ahhijavai királyok nyilvánvalóan támogatták a nyugat-anatóliai lázadókat, akiknek vezetője Pijamaradu volt. Ez csak III. Hattuszilisz idején változott. Hattuszilisz ugyanis elismerte, hogy Ahhijava királya egyenlő rangú Hatti királyával. Ettől kezdve Ahhijava nem támogatta a Hatti ellen lázadókat. Addig azonban II. Muvatallisz nyugaton sokat hadakozott Pijamaradu-val. Ebben a zavaros helyzetben vált központi kérdéssé Vilusza birtoklása, mivel Leszbosz szigete Szeha fennhatósága alá tartozott, de a szigetről származó Pijamaradu (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pijamaradu) hatására kiszakadt Manapa-Tarhuntasz fennhatóságából. Vilusza viszont „útban” volt, könnyen oldalba kaphatta volna Szehát, amikor nyugaton háborúzott, ezért Szeha először Viluszát akarta legyőzni. A végkifejlet nem ismert, de Vilusza ekkor valószínűleg megszűnt létezni, és sokan ezt tartják a trójai háború történeti alapjának. (I. Tukulti-Ninurta a Babilonból elrabolt templomi kincseket szétosztogatta az akháj királyságok között, bizonyíthatóan a Marduk-templomból származó lapis lazuli még Thébaiban is előkerült. A cél tehát nem valósult meg, miközben az asszír és akháj kereskedőhajók elmaradtak Anatólia kikötőiből, így Hatti számára összesen Ugarit hajói és Egyiptom maradt élelmiszerszállítónak.)
Ahhijava a hettita források eltűnésével eltűnik a történelemből is, más nyelvű írott dokumentumok nem utalnak a királyságra ezen a néven. Helyette viszont feltűnnek az egyiptomi feliratokon jḫjwš.w vagy jqjwš.w néven említett akaiwasák és a valószínűleg velük azonos wšš.w (wasasák) a Tengeri népek között. Az i.e. 1208-as I. Tengeri koalíció igen hasonlít a korábbi hettita forrásokban szereplő nyugat-anatóliai szövetségekhez, ahol a népeket többnyire anatóliai eredetű népekkel lehet azonosítani.
Az akhájok D-Anatóliában: É- i irányban a trák, ezen belül dardán Tróját támadják i.e 1200 körül az akhájok, keleten a Krétát, Ciprust is, Az i. e. 12. században görög bevándorlók özönlöttek Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére Lukkába és itt a mai Antalya várostól keletre letelepedtek azon a területen, amely ezután Pamphülia ("a törzsek földje") néven vált ismertté. Négy nagy város is kialakult a régióban: Perga, Sillyon, Aszpendosz és Side. Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál) Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt az akháj Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn, a hettitáknál Adanijas) ókori állam. A százazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsos-tól (Tarsustól) északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Tarsos, a Seyhan folyónál feküdt, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője.
Ugarittól K-re volt az ónbronzáról nevezetes Ebla és az eblai sóbánya, É-ra az ezüst és rézbányák, Kilíkiában vasbányák, de ónbánya Mezopotámiában, Anatóliában i.e. 1300 körül nem volt. Amikor az akháj Tengeri népek a hettitákat is elüldözik, a fém- és vastermelés hosszú időre megszűnik a Szíria környékén. A Kilíkiából, Krétáról érkezett akháj filiszteusok készítenek vasat i.e. 1175 után Palesztinában, a hettitáktól tanulták és tanultuk el a vas készítését.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az NET-s kutatás (adatbányászat) egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött agyagnak mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, pl. mert egy kép WEB címmel nem menthető, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
*
Egyiptomi és hettita forrásokból ismerjük a koalíciót alkotó népeket: sardana (Šrdn.w), sekeles (Šqlš.w), turusa (Trš.w, Twrjšaa.w, vagy Twrwšaa.w), akhaiwasa (Jqjwš.w), muskhi (Mšḫj.w), lukki (Lq.w vagy Rq.w), mindez még több líbyai törzssel is kiegészült. A sardana (másképp sardán) törzs Szardínia őslakójává és névadójává vált, az egyiptomi források már korábban is emlegették, mint a legkiválóbb zsoldosokat. A sekeles (latin alakban sicul) Szicília szigetén telepedett meg. A lukki törzs valószínűleg Lykia (ejtsd Lükia) és Lykaónia névadója, a muskhi név pedig nem más, mint a görögök által brygésznek vagy phrygesznek nevezett frígek. A turusa név nagyon is összecseng a trusci, truscus, etruscus alakokkal, vagy a görög tyrszén-tyrrhén(oi) nevekkel, amelyek mind az etruszkokat takarják.
Az új tengeri szövetségben (II. Tengeri Koalíció i.e. 1180 körül) a korábbról ismert törzsek közül megtalálhatók az akhaiwasák (wašaša néven), muskhik, turusák és sekelesek (šakaruša vagy zikar néven). Csatlakoztak még hozzájuk a dardanák (Drdnj.w) és a denenek (Dnn.w), valamint egyes már régebben a Közel-Keleten nomadizáló népek, mint a paleszet (Plśt.w vagy Pršt.w) és a tjeker (Ṯqr.w). Ismét csupa máshonnan is ismert név. A denenek (danunák vagy danaoszok) azonosíthatóak a harcias dórokkal, az akhájok rokonaival, akik a korábban megtelepedett akháj törzseket majdnem mindenhol a szárazföld belseje felé szorították, s önálló államot is alapítottak az ezredforduló táján Kis-Ázsia délkeleti csücskében, Danunát, a kicsiny, de agresszív államot, mely később elég fontos szerepet játszott Asszíria térhódításában. A paleset (perasata) törzs nem más, mint a Bibliában filiszteus néven emlegetett palesztin nép, Palesztina névadója (krétai akhájok, természetesen nem teljes mértékben azonos a mai, elarabosodott palesztinokkal). A teker (tjeker) törzsnév pedig a görög teukrosszal hozható kapcsolatba, ez esetben a dardánok egyik önálló törzséről van szó. (Wikipedia)
**
Arzawa egy régió (egy "királyság" vagy helyi hatalmak szövetsége) volt Nyugat-Anatóliában az i. e. 2. évezred második felében (nagyjából az i. e. 15. század végétől az i. e. 12. század elejéig). Arzawa magja feltehetően a Kaystros folyó (ma Küçük Menderes folyó) mentén helyezkedett el, fővárosa pedig Apasa, a későbbi Efezus volt. Amikor a hettiták meghódították Arzavát, három hettita tartományra osztották fel: egy déli, Míra nevű tartományra a Maeander folyó mentén, amely később Kária néven vált ismertté; egy északi, Seha folyó földje nevű tartományra a Gediz folyó mentén, amely később Lídia néven vált ismertté; és egy keleti, Hapalla nevű tartományra.
Az Óbirodalom végét követő hettita hanyatlás időszakában (i. e. 1500 körül) Arzawa hatalma elérte a csúcspontját, és királya, Tarkhundaradu az i. e. 14. században levelezett az egyiptomi III. Amenhotep-pel. Később a hettita II.Mursilis (i. e. 1339-06) hettita visszafoglalta. III. Arnuwandas hettita király (i. e. 1220-1190) uralkodása alatt Arzawát egy hűtlen hettita vazallus, Madduwattas foglalta el; a hettiták soha nem foglalták vissza, és fokozatosan elvesztette politikai identitását.
Murszilis megújította Észak-Szíria és az Amurru királyság hűségét; sikeres hadjáratot folytatott a nyugati Arzawa királyság ellen is, amely a hettita birodalom egyik fő fenyegetése volt. Az északi Kaszkával kapcsolatos krónikus problémák szinte évente szükségessé tették a pacifikációs hadműveleteket (összesen 10-et), és az Azzi-Hajasza régiót (a Kaszkától keletre) is több hadjárat során kellett visszahódítania Murszilisznek. Mursilis termékeny személyes évkönyvíró volt, és apja hőstetteiről szóló beszámolót is szerkesztett; saját hadjáratainak részletes leírásai értékes információkkal szolgáltak a hettita katonai stratégiáról.
Az Assuwa liga utóda volt, amely Nyugat-Anatólia egyes részeit is magában foglalta, de a hettiták i. e. 1400 körül meghódították.[2] Arzawa a Középső és Új Hettita Királyság nyugati szomszédja és riválisa volt. Szoros kapcsolatban állt a hettita szövegekben szereplő Ahhiyawával, amely a mükénéi görögországi akhájoknak felel meg, az akhájok és az arzawaiak különböző időszakokban koalíciót alkottak a hettiták ellen. (https://en.wikipedia.org/wiki/Mycenaean_Greece#Koine_era_or_Palatial_Bronze_Age_(c._1400_BC%E2%80%931200_BC))