A latinok Itáliában, a térkép nem jelöli a Cumae-i görög területet, a Nápolyi-öböltől É-ra

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Umberek)

A latin városok (Latium) Ny-i része, ahol Alba Longa, Lavinium és Laurentum találhatóak, mocsár volt. Az i. e. 6. században az etruszkok, szabinok és latinok közötti egész határvidék mocsaras dombság volt. A  Tiberis közelében a dombok tetején telepedhettek meg az áradások miatt, egészségtelen lápvidék volt. A Tiberisen túl az etruszkok  szervezett városállamokban éltek. A latinoknak és a szabinoknak nemzetségi-törzsi szervezeti csoportokban, melyek egymás közt  kisebb-nagyobb háborúkat viseltek, de házasodtak is.   

Lavinium Latium egyik kikötővárosa volt, 6 km-re délre Rómától. Lavinium egy dombon feküdt, a Silva Laurentina, a sűrű babérerdő déli szélén, és a Pontinai mocsarak, egy hatalmas maláriás mocsárvidék északi szélén. A kikötőt - az Antiumot összekötő útnál - a Numicus folyó torkolatában alakították ki.

Az ókorban Lavinium szoros kapcsolatban állt a közeli Laurentum-mal. Livius szerint az i. e. 8. században, amikor Romulus és Titus Tatius közösen uralkodott Rómában, a laurentumiak követei Rómába érkeztek, de Tatius rokonai megverték őket. A Laurentek panaszt tettek, de Tatius nagyobb súlyt tulajdonított rokonai befolyásának, mint a Laurenteknek okozott sérelemnek. Amikor Tatius ezután Laviniumba látogatott, hogy megünnepeljen egy évfordulót, megölték.* Romulus elutasította a háborút, helyette megújította a Róma és Lavinium közötti szerződést. Következik, hogy Lavinium, Laurentum és Róma egy időben léteztek. I. e. 509-ben, a római királyság megdöntése után Róma első konzulját, Lucius Tarquinius Collatinust a királyokkal való kapcsolata miatt kényszerítették arra, hogy elhagyja Rómát és önként ment száműzetésbe Laviniumba.

 

RÉGÉSZET ÉS A ROMULUS - REMUS MONDA (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Rome)

A Róma környéki települések első régészeti bizonyítékai i. e. 1000 körüliek. Az első sírok az Esquilinus dombon lévő nekropoliszban, valamint a Palatinus domb alján lévő agyag- és fafal az i. e. 8. század közepére datálhatóak. I. e. 650 körül kezdődően a rómaiak elkezdték lecsapolni a Capitolium és a Palatinus dombok közötti völgyet**, ahol ma a Forum Romanum áll. Az i. e. 6. századra a rómaiak a Capitoliumon felépítették Jupiter Optimus Maximus templomát, és a Capitolium és az Aventinus dombok között található Forum Boariumra terjeszkedtek.

A rómaiaknak volt egy alapító mítoszuk is, amely városukat Romulusnak és Remusnak, Mars és Alba Longa város hercegnőjének ivadékainak tulajdonította. A halálra ítélt fiakat egy farkas mentette meg, és visszatértek, hogy helyreállítsák az Alba Longa-i király hatalmát és várost alapítsanak. Egy vita után Romulus megölte Remust, és ő lett a város egyedüli alapítója. A Palatinus-dombon lévő kezdeti településének területe később Roma Quadrata („négyzet alakú Róma”) néven vált ismertté. A későbbi római kutató, Marcus Terentius Varro a város alapítását i. e. 753 április 21. -re tette.

 

 

 

 

A nevezetes farkasszobor a Capitoliumon (https://www.gyoriszalon.hu/news/15331/66/A-capitoliumi-n%C5%91st%C3%A9ny-farkas)

 

Egy legenda változat, amelyet Dionüsziosz Halikarnasszoszi görög történetíró jegyzett fel, azt mondja, hogy Aeneas herceg egy csapat trójai vezetésével tengeri útra indult, hogy a trójai háború után új Tróját alapítson (ld. fent). A Tiberis partján kötöttek ki, és egy velük utazó asszony, Roma felgyújtotta a hajóikat, hogy megakadályozza, hogy újra elinduljanak. Róla nevezték el a települést. Vergilius római költő ezt a legendát mesélte el klasszikus eposzában. Más elgondolás szerint Róma és a legendás alapító, Romulus neve egy `ruma` nevű etruszk családtól származik.

 

KÖVETKEZTETÉS

Az Alba Longa-t,  Laurentum-ot és a Lavinium-t említő mondák arra utalnak, hogy a menekültek először a láp szélén, Alba Longa-ban, majd a láp mélyén, Lavinium-ban és Laurentum-ban települtek le, a Tiberis-től D-re fekvő területen. Az i. e. 8. században a folyók mentén terjeszkedtek, ezért a Tiberis-ig É-ra haladva, a Tiberisz árterületén is letelepedtek. Több utalás szerint az etruszkokkal, rutulokkal sem voltak jó viszonyban. A leendő Róma körüli dombvidék is mocsár volt.  

 

 

*

Laurentum (https://en.wikipedia.org/wiki/Laurentum) egy ókori római város volt Latiumban, Ostia és Lavinium között, az Olasz-félsziget nyugati partján, Rómától délnyugatra. A római írók Itália eredeti fővárosának tekintették, mielőtt Lavinium átvette ezt a szerepet Latinus király halála után. A történelmi időkben Laurentum egyesült Laviniummal, és a Lauro-Lavinium elnevezést néha mindkettőre használják.

Livius szerint az i. e. 8. században, amikor Romulus és Titus Tatius közösen uralkodott Rómában, a Laurentusok követei Rómába érkeztek, de Tatius rokonai megverték őket. A Laurentek panaszt tettek; Tatius azonban nagyobb súlyt tulajdonított rokonai befolyásának, mint a Laurenteknek okozott sérelemnek. Amikor Tatius ezt követően Laviniumba látogatott, hogy megünnepeljen egy évfordulós áldozatot, megölték. Romulus elutasította a háborút, helyette megújította a Róma és Lavinium közötti szerződést. A császárság idején Laurentumban császári villa állt. Az ifjabb Pliniusnak is volt egy villája a területen, amelyet részletesen leírt. 

Ostia-t a legenda szerint Róma negyedik királya alapította az i. e. 7. században, amint ezt egy később felirat is megörökíti. A legrégebbi régészeti lelet azonban csak az i. e. 4. századból származik, a legrégibb fennmaradt épületmaradványok pedig az i. e. 3. századból származnak. (A Castrum, azaz a katonai tábor épülete, valamint a kissé későbbi Capitolium azaz (Iuppiter, Iuno Regina és Minerva temploma).

 

 

**

A palatinusi Róma (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3ma_t%C3%B6rt%C3%A9nete): A történelmi hagyomány szerint a Romulus által alapított város a Palatinus dombon terült el, amelynek nyugati felét Cermalus vagy Germalus névvel illették. A város pomeriuma magába foglalta még a Palatinus északi lejtője előtt elterülő Velia nevű emelkedést is. E három részből álló város falainak maradványai ma is állnak a hegy nyugati sarkánál, a Lupercal táján, mely maga is mint Lupercus tiszteletének szent helye, az ősi városban az előtte álló ficus Ruminalisszal együtt azt a helyet is jelölte, ahol a kitett Romulus és Remus teknője fennakadt. Ezt a palatinusi várost szokták négyszögű alakjáról Roma quadrata névvel jelölni. Az ősi városnak három kapuját említik a római írók: a porta Mugoniát vagy Mugionist észak felől, az ismeretlen fekvésű porta Romanát vagy Romanulát nyugaton és a scalae Caci nevű lépcsőt délnyugat felől.
A Septimontium: a palatinusi Róma három részén kívül magába foglalta még az Esquilinus domb három, Oppius, Cispius és Fagutal nevű részét és a Suburát. A Fagutal név, úgy látszik, az Oppius mons nyugati részének volt a neve; a Subura a későbbi időben a Viminalis, Oppius és Cispius közti völgyet jelentette, azonban itt a montes sorában áll. Hogy mikor egyesült ez a négy mons (hegy, itt városrész) az első hárommal, nem tudni. Valószínű, hogy olyan szabályszerű erődítése, mint a Róma quadratának, a Septimontiumnak nem volt, pomeriumáról sem lehet tudni, de élő emlékezete maradt a Septimontium ünnepében.
A négy regio kora: a Septimontium területéhez hozzájárult a Caelius mons, a Viminalis collis, és a Quirinalis collis. A város területéhez a pomeriumon belül még hozzátartozott a Capitolinus mons kettős magaslata is, az Arx és a Capitolium, melyek azonban nem voltak beosztva egyik regióba sem. A négy regio neve: 1) regio Suburana, 2) regio Esquilina, 3) regio Collina, 4) regio Palatina. A város területe e regiók közt a következőképpen volt felosztva: az elsőhöz tartozott a Caelius mons, Ceroliensis és Subura (vagy Sucusa) nevű részeivel együtt, a másodikhoz az Oppius és a Cispius, a harmadikhoz a két collis, a Viminalis és a Quirinalis, a negyedikhez a Palatinus, a Cermalus és a Velia.
Servius kora: tulajdonképpen az első történelmi korszak Róma város fejlődésében. Servius Tullius király nevéhez fűzi a római történelem a városnak azt a kibővítését, melynek határát a Servius-féle fal ( latinul murus Servii Tullii) jelöli; ennek vonalát maradványai nyomán csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. A város területe, noha a pomerium változatlan marad, kibővült északkelet felé a Quirinalis a Viminalis, a Cispius és az Oppius mögötti (az utóbbi kettőnél a közös Esquilinus mons és Esquiliae néven nevezett) magaslattal, dél felé a már Ancus Martius alatt betelepített Aventinus mons területével, s az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 m hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolta a partokig épített fal. Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi pons Sublicius egyenesen a város belső területére vezet, az átkelés megakadályozására ez időben szállják meg a Janiculus mons (Janiculum) magaslatát különálló erődítéssel.
Tehát e négy időszakban keletkezett a Palatinus és Capitolinus között elterülő Forum és a mellette levő Comitium; az előbbinek eredetileg mocsaras területét a Tarquiniusoknak tulajdonított, ma is meglevő Cloaca Maxima, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Marapluie/piszkozat/Cloaca_Maxima), szárította ki és tette hasznavehető vásártérré; az utóbbi a gyűlések helye. A Capitolinushoz vezetett a Via Sacra. Éppen ilyen ősrégi útvonal a Nova via a Palatinus alján. Romulus tett fogadalmat a Juppiter Feretrius és a Juppiter Statoe templomainak építésére. Numa alapította a Regiát, Vesta templomát és ő építtette Janus templomát a Forumon. Tullus Hostilius építette a Comitiumon a Curia Hostiliát és vele hozzák kapcsolatba a Tullianumot. Ancus Martius alatt készült volna a pons Sublicius és a Juniculum erődítése. Ugyancsak ő alapította Ostia kikötőjét. Tarquinius Priscus vetette meg a Juppiter Optimus Maximus Capitolinus templomának valamint a Palatinus és az Aventinus közti völgyben (vallis Murica) a Circus Maximusnak az alapját. A cloacák, főleg a Cloaca Maxima építésével kiszárította a Capitolinus és a Palatinus közét, ahol a vásárterek (Forum Romanum, Forum Boarium) nyertek helyet, s hol a Velabrum is lakhatóvá vált. A Forum déli és északi oldalán alatta épültek azok a vásáros bódék, amelyekről a Forum déli sorát sub veteribus, az északit sub novis néven nevezték. Servius Tullius építette ki a város első falait, etruszk módra.

 

Alapítási dátumok (https://en.wikipedia.org/wiki/Founding_of_Rome) :

 

Rome's foundation dates in ancient sources

Ancient historian	Founding year
Gnaeus Naevius	c. 1100 BC[36]
Ennius	c. 1100 BC[37] or c. 884 BC[38][39]
Timaeus	814–13 BC[40]
Calpurnius Piso	757, 753, or 751 BC[41]
Varro and Plutarch	754–53 BC[42][43]
Fasti Capitolini	753–52 BC[44]
Dionysius of Halicarnassus	752–51 BC[45][46]
Polybius	751–50 BC[47][48]
Cato the Elder	751 BC[49][50]
Fabius Pictor	748–47 BC[51][52]
Cincius Alimentus	729–28 BC[53]