HAJÓK TÖRTÉNETE:
A SYRACUSIA, ARKHIMÉDÉSZ HAJÓJA ÉS
SZÜRAKÚZA VÁROS TÖRTÉNETE
(2024 május)
ABSTRACT
A Syracusia hajó egy összeépített felfegyverzett luxus személyszállító halóóriás hajó, és egyben egy teherszállító három árbócos vitorlás volt. Arkhimédész tervezte i. e. 240 körül.
A szürakúzai (eredetileg korinthoszi) görögök sok száz évig harcoltak Karthágóval szárazföldi és tengeri csatákban Szicília meghódításáért. I. e. 212-ben a rómaiak foglalták el és és el is pusztították Szürakúzát. A karthágói punok a terjeszkedő görögök ellen építettek egy hadiflottát, amit egy vihar elpusztított. Szürakúza kb. fél évezred alatt számtalan csatát vívott a karthágóiakkal, ami a történetírásból alig olvasható ki. / History of ships: the Syracuse ship and the story of Syracuse: The Syracusia was a combination of an armed luxury passenger ship and a cargo sailing ship. The largest ancient ship, designed by Archimedes around 240 BC. The Syracusia was a combination of an armed luxury passenger ship and a cargo sailing ship. The largest ancient ship, designed by Archimedes around 240 BC. The Greeks of Syracuse fought land and sea battles with Carthage for hundreds of years to conquer all of Sicily. In 212 BC, the Romans captured and destroyed Syracuse, although the Roman Empire had no fleet until 264 BC, when 100 replicas were made of a found Phoenician warship. The Punic Carthaginians built their navy against the expanding Greeks and only fought the Romans after 200 BC. Syracuse fought countless battles with the Carthaginians over about half a millennium.
SYRACUSIA, ARKHIMÉDÉSZ HAJÓJÁNAK TÖRTÉNETE
A Syracusia hajó rajza (N. Witsen rajza, https://en.wikipedia.org/wiki/Syracusia)
Syracusia egy összeépített felfegyverzett luxus személyszállító hajó és egy teherszállító három árbócos vitorlás volt. A Syracusia pontos méretei ismeretlenek, egyes források (https://nautika-present.com/2023/08/11/the-greek-ship-syracusia-ancient-shipbuilders-marvel/) 55 méteres hosszúságot, 14 méteres szélességet és 13 méteres magasságot említenek. (Leeírása Lion Casson: Ships and Seamanship in the Ancient World című könyvében található.) A konstrukció 1600-1800 tonnát is szállíthatott és közel 2000 embert. A Syracusiát Arkhimédész tervezte i. e. 240 körül, a korinthoszi Arkhosz építette II Hierón király, a szicíliai Szirakúza város uralkodója megbízásából. A szivárgás elleni szigetelését bitumenes lószőrrel oldották meg. Erős fenékgerendás, de nem gerinces hajó volt, azaz először a palánkokat építették össze, utána a kereszttartókat erősítették be. A fenékgerendára öntött bronz döfőorrt (ramang, rostrumlat) erősítettek. A hajóról szóló ismereteink nagy részét Athenaeus görög írónak köszönhetjük. Az ókorban épített legnagyobb hajózható hajó volt, építése egy évig tartott, és annyi faanyagot használt fel, amennyi körülbelül hatvan szabványos hajóhoz szükséges. Húsz evezősor** és három árboc hajtotta. Az ellenséges hajókra sziklákat dobáló daruk mellett Arkhimédész óriási katapultjai is fegyverként szolgáltak.
A luxushajó nem csak hadihajó volt, hanem egy királyhoz méltó úszó palota is. Pazar belsejében gazdagon díszített kabinok, étkezőtermek és szabadidős terek sorakoztak. A hajó II Hiero és kíséretének adott otthont. Minden kényelmet és luxust biztosított, amit egy királyi rezidenciától elvárnánk. Az élő növényzetet tartalmazó kertje is volt.
A Syracusia hajó rajza (https://nautika-present.com/2023/08/11/the-greek-ship-syracusia-ancient-shipbuilders-marvel/)
A harmadik vagy legfelső fedélzeten mintegy négyszáz katona volt elhelyezve nyolc nagy toronyban. A második fedélzeten 142 kabin volt fenntartva az előkelő utasok számára, míg a legalsó fedélzetet a teherszállításra használták. A hajó orrában a víztartály kapacitása 800 tonna volt, közvetlenül mellette egy tengervizes tartály volt, a halaknak. A hajónak húsz lónak számára istállója, egy hatalmas, kemencével és lisztmalommal felszerelt konyhája, valamint rengeteg raktárhelyisége is volt az élelmiszerek és felszerelések számára.
A Syracusia óriáshajó képei (https://www.worldhistory.org/Syracusia/,
https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php )
A tiszti, katonai fedélzeten volt egy fürdőszoba három bronzkáddal, egy harctér a kiképzéshez és egy sétány. Ugyanezen a fedélzeten volt Aphrodité istennő szentélye, féldrágakőből készült padlóval, cédrusból és elefántcsontból készült ajtókkal. Az utazóknak egy gazdagon felszerelt könyvtáruk is volt, amelynek padlóját és falait gondosan megmunkált mozaikok és az Iliász történeteinek illusztrációi nemesítették.
Olyan nagy volt, hogy a Földközi-tenger összes kikötője közül csak egy, az alexandriai tudta befogadni. Ezért csak egyetlen utat tett meg; gabonával megrakodva indult el Szicíliából Alexandriába, ahol III. Ptolemaiosz király zátonyra futtatta az óriást. III. Ptolemaiosz király fia a hajóépítési versenyben épített egy még nagyobb hajót, a Tessarakonteres -t, de az egy mozgásképtelen lakóhajó volt, nem volt hajózható.
III. Ptolemaiosz király fiának alexandriai lakóhajója, aTessarakonteres (https://en.wikipedia.org/wiki/Tessarakonteres)
SZÜRAKÚZA VÁROS TÖRTÉNETE
Szürakúza Szicíliában a Magna Greacialat (https://en.wikipedia.org/wiki/Magna_Graecia), a gyarmati "Nagy Görögország" legnagyobb városa volt, történelme és a hajóépítése az etruszkokkal kezdődött. Kikötője a korban -geológiai adottságok miatt- kicsinek számított, de nagy forgalmat bonyolított. Magna Graecia volt a rómaiak által használt neve a Dél-Olaszország partmenti területein, a mai Campania, Puglia, Basilicata, Calabria, Szicília régiókban görög telepesek által lakott területnek. A telepesek az i. e. 8. században magukkal hozták a görög civilizációt, amely máig maradandó nyomot hagyott Itálián, az Ókori Róma kultúráján is. Sztrabón szerint Magna Graecia története már elkezdődött, mire a trójai háború kitört (i. e. 1178 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Trojan_War), és a görögök hódítása több évszázadon át tartott. 8–7 évszázadra időszámításunk előtt a görögök betelepítették Dél-Itáliát. Kolóniákat állapítottak egymástól olyan távol eső helyeken, mint a Fekete-tenger keleti partjától, Kelet-Líbián át Massaliáig (Marseille) terjedő tengerparti sáv. Településeik keletkeztek Szicíliában és az Appennini-félsziget déli részén is. A rómaiak Szicíliát a Magna Graecia névvel illették, mert a görögök által sűrűn lakott térség volt.
Magna Greacialat, "Nagy Görögország" D-Itáliában, Szicíliában volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Magna_Graecia)
A várost (https://hu.wikipedia.org/wiki/Siracusa) i. e. 734 és 733 között alapították (később mint Karthágót, amit i. e. 816-ban) korinthoszi görög telepesek. A város ősi magja egy sziget volt, amit Ortygiának neveztek. Szürakúza gyorsan nőtt és virágzott, és egy időben a Földközi-tenger térségének legerősebb görög városa lett. Kolóniákat hoztak létre az i.e. 600-as években, gazdaságának alapja a gabonatermelés volt. I. e. 485-ben Gelón lett a város uralkodója, aki a környék lakói közül sokakat Szürakúszába telepített, a városfalakon kívül pedig új negyedeket építtetett föl. Szürakúza erősödő hatalma, terjeszkedése elkerülhetetlenné tette a karthágóiakkal való összecsapást. A punok uralták Szicília szigetének nyugati részét*. A i. e. 480-ban a himérai ütközetben (https://hu.wikipedia.org/wiki/Him%C3%A9rai_csata) Gelón megsemmisítő vereséget mért a Hamilcar vezette afrikai pun seregekre. A győzelem emlékére templomot emeltek Pallasz Athéné tiszteletére. Gelónt fivére, I. Hierón követte, aki a küméi (https://en.wikipedia.org/wiki/Etruscan_civilization, https://hu.wikipedia.org/wiki/Cumae ) ütközetben az etruszkok ellen harcolt i.e. 474-ben. Küzdöttek az ellenük szegülő szikulokkal, és a Tirrén-tengeren keresztül expedíciókat indítottak Korzika és Elba szigete felé. Mivel a karthágóiak kereskedelmi riválisai voltak Magna Graeciának, az i. e. 600-265 közötti szicíliai háborúkban a görögökkel többször összecsaptak Szicília sziget birtoklásáért.
Az i.e. 5. század végén Szürakuza háborúzott az athéniakkal is, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szic%C3%ADliai_hadj%C3%A1rat), akiknek a peloponnészoszi háborúhoz nyersanyagokra és erőforrásokra volt szükségük. A szürakúzaiak Spárta segítségét vették igénybe Athén ellen. A háború athéni vereséggel végződött: i.e. 415-ben az athéniak 134 három evezősorossal és 27 ezer emberrel támadták Szürakúzát, a szürakúzaiak a korinthosziakkal (3. 94.o.) kitalálták, hogy a döfőorros athéni hajók ellen a hajóik oldalait gerendákkal megerősítették, ami ellenállt a döfőorros hajók támadásainak. Az athéni flotta megsemmisült, a szállítóhajókkal együtt 200 hajó. Ekkor Szürakúzának már 250 ezres lakossága volt.
Szürakúza látképe a tengerről a városfallal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Siracusa)
A szürakúzai kikötő egy része, egy Otrigia nevű szigetre épült (https://hu.wikipedia.org/wiki/Siracusa)
Az i. e. 4. század elején Szürakúza türannosza, I. Dionüsziosz háborúban állt Karthágóval, aki Szicília egy részét elvesztette, de visszatartotta a pun erőket a sziget többi részének elfoglalásától. A háborúskodás után Dionüszosz erődítményt emelt a városban levő Otrigia szigetén és egy 22 km hosszú falat építtetett a város köré. I.e. 397-ben a város újra hadba lépett Karthágó ellen, eleinte változó hadiszerencse jellemezte a háborút. A karthágóiaknak végül sikerült magát Szürakúzát is megostromolniuk, de a városlakók szerencséjére pestis sújtott a pun hadakra, és a punok elvonultak.
I. e. 392-ben megállapodás született arról, hogy Szürakúzának jogában áll újabb területeket szereznie Szicíliában és D-Itáliában. Megalapították Adrano, Ancona, Adria, Tindari és Tauromenosz városát, és meghódították a mai Reggio Calabria területét Itáliában. Hadisikerei mellett Dionüsziosz pártfogolta a művészeteket is, maga Platón is számos alkalommal meglátogatta Szürakúzában.
A hosszadalmas belső villongások gyengítették Szürakúza hatalmát és a szürakuszai pártok és érdekcsoportok közti valódi vetélkedést Agathoklész, egy zsarnok puccsal való hatalomra kerülésével (i. e. 317) szűnt meg a torzsalkodás. Folytatta a punok elleni háborút, változó szerencsével. Némi lélektani sikert ért el azzal, hogy a háborút a karthágóiak földjére, Afrikába helyezte át, súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek. A harcok újabb békeszerződéssel értek véget, de kiújultak. II. Hierosz uralkodása (i. e. 275) ötvenéves békés és virágzó korszakot hozott magával, ekkor keletkeztek a város leghíresebb antik emlékei. Bevezette a Lex Hieronica néven ismertté vált mezőgazdasági 10-edet, egy nevezetes adót. Uralma alatt élt minden idők leghíresebb szürakuszai, Arkhimedesz**. A rómaiak Marcus Claudius Marcellus konzul vezetésével, i. e. 214-ben megostromolták a várost. Szürakúza három évig kitartott, de i. e. 212-ben végül elesett. A legenda szerint a város bukását az okozta, hogy valaki kinyitott egy ajtót a városfalon. Az ütközetben lelte halálát Arkhimédész** is.
SZÜRAKÚZA TENGERI CSATÁI
Az alaliai tengeri csata (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Alalia) i. e. 540 és Kr. e. 535 között zajlott Korzika partjainál a görögök és a szövetséges etruszkok és karthágóiak között.
Az alaliai tengeri csata (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Alalia) i.e. 540 és i. e. 535 között zajlott Korzika partjainál a görögök, és a szövetséges etruszk és karthágói hajók ellen. Egy 60 hajóból álló görög haderő legyőzött egy 120 hajóból álló pun-etruszk flottát, miközben a Földközi-tenger nyugati részére és a közeli Alalia (ma Aléria) kolóniára vitorlázott. "Karthágó részben azért hozta létre az új haditengerészetét, hogy ellenálljon a görög betolakodásnak a föníciai befolyási övezetben. A föníciaiak kezdetben (i. e. 750-650) még nem álltak ellen a görögöknek, de a görögök valamikor i. e. 638 után visszatértek Ibériába, amit közben legalább két évszázadon át nem látogattak. Az i. e. 6. században Karthágó olyan hajóflottát épített, amely kereskedelmi és hadi szempontból uralta a Földközi-tenger nyugati részét. 580-ban a szicíliai Motya*, Panormus* és Solus föníciai városok és az elímiaiak összefogtak, hogy legyőzzék a görögöket Selinus és Rodosz Lilybaeum közelében, ami az első feljegyzett pun incidens volt Szicíliában. Ezek a városok addig független városok voltak, de i. e. 540 körül a karthágói tengerészet védleg elfoglalta őket.
A kis-ázsiai (mai Törökország) phokaiai (https://en.wikipedia.org/wiki/Phocaea) görögök i. e. 600 körül alapították Massalia kolóniát, amit a karthágóiak megpróbáltak akadályozni, de sikertelenül. Massalia virágzó kereskedelmi központ lett, és Karthágó egyik fő riválisa a spanyol piacokon és a Gallián keresztül folytatott ónkereskedelemben. A fokaeusok i. e. 562 körül a korzikai Alaliában is telepítettek egy kolóniát. A fokaeusok sokan Alaliába költöztek azért, mert jó viszonyban voltak a Messinai-szoros mentén fekvő görög kolóniákkal, és még vámmentes átkelést is biztosítottak számukra. Később, a csata után, i. e. 540-ben megalapították Dél-Itáliában Magna Grecia-t, ez mutatja az alaliai csata fontosságát.
Az alaliai tengeri csata (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Alalia) i.e. 540 és i. e. 535 között ( Vörös: görögök, kék: punok, sárga: etruszkok)
A cumae-i csatákban (i. e. 474, https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Cumae és i.e. 500 előtt) az etruszkok és szövetségeseik vereséget szenvedtek a görög Cumae (a Nápolyi-öböl É-i részén található) előtti vizeken Cumae és Szirakúza egyesített haditengerészetétől. Ez a vereség megakadályozta az etruszk befolyás déli terjeszkedését, és a dél-itáliai területvesztés kezdetét jelentette. A római-etruszk háborúk során a római szerzők beszámoltak Veii városának elhúzódó ostromáról. A római sereg 9 éven át sikertelenül ostromolta Veii etruszk városát, aztán a rómaiaknak sikerült alagutat ásniuk a város falai alá, és Veii bukását előidézni. A beszámoló valódiságát nehéz megállapítani. A dél-itáliai Cumae görög gyarmat várost a i. e. 8. században alapították az etruszkok déli határa felé eső területen. A cumae-i csata legalább két, Cumae és az etruszkok közötti ütközetet (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Cumae) jelentett: az elsőben, i. e. 524-ben egy umbriaiakból, dauniaiakból, etruszkokból és másokból álló inváziós sereget a cumae-i görögök legyőztek. 504-re a déli etruszkok vereséget szenvedtek a kumaiaktól, de továbbra is erős haderőt tartottak fenn.
474-ben az etruszkok képesek voltak egy új flottát felállítani, hogy közvetlen támadást indíthassanak Cumae ellen. Az i. e. 474-ben vívott tengeri csatában szirakúzaiak és Cumae egyesített haditengerészete harcolt az etruszkok ellen. A csatában a szirakúzai I. Hiero szövetkezett a dél-itáliai tengeri görög városok tengeri erőivel, hogy megvédjék magukat az etruszkok dél-itáliai terjeszkedése ellen. 474-ben a Nápolyi-öbölben fekvő Cumae-nál találkoztak az etruszk flottával, és legyőzték. Vereségük után az etruszkok elvesztették politikai befolyásuk nagy részét Itáliában. Elvesztették a tenger feletti ellenőrzést, és területeiket végül a rómaiak, a szamniták és a gallok foglalták el. Az etruszkok később csatlakoztak az i. e. 415-ben a Szürakuza-iak elleni sikertelen athéni hadjárathoz, ami még inkább hozzájárult a hanyatlásukhoz. Előzménye: miközben Karthágó i. e. 509 után Szardínián egy bennszülött felkelés kezelésével volt elfoglalva, a görög Szirakuszai város szövetkezett a görög Agrigentum városával, hogy kihívást intézzenek a karthágóiak ellen Szicíliában. Ez adta a Karthágó és a görögök közötti szicíliai háborúk (i. e. 480-307) előzményeit.
A himérai csatában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Him%C3%A9rai_csata) Gelon i. e. 480-ban legyőzte a szövetséges görög-szicíliai csapatok élén Hamilkár karthágói hadseregét. Hamilkár, aki Karthágó uralkodója volt i. e. 510–480 között, elesett a csatában. Karthágó kénytelen volt e vereség nyomán jóvátételt fizetni és jó időre lemondani a szicíliai ambícióiról. Ezzel lehetővé vált Szürakúza és Akragasz városállamok domináns hatalmi centrumaivá válása. Himéra uralkodójának elűzése váltotta ki a csatát, aki Karthágóhoz fordult segítségért. Karthágó nagy haderőt gyűjtött és szerelt fel majd Panormoszon kikötve Himéra ellen vonult. Gelon megnyerte a himériai csatát a karthágói sereggel szemben és rengeteg rabszolgát ejtett. Ez mintegy 70 évre garantálta a békét Karthágó és a szicíliai városállamok közt, és utóbbiakban virágzó építkezéseket hozott.
Háromevezősoros trireme reliefje az Akropoliszon (4)
Rekonstruált, bronzzal borított döfőorros (raman, rostrumlat), háromevezősoros trireme, fő- és segéd-fenékgerendákkal építették, nem gerinces hajó, hosszanti feszítő kötelek (hypozomat) tartották össze, nehéz hajó volt (4)
Görög három evezősorosok (4)
Görög kétevezősoros metszeti rajza (4)
A SZICÍLIAI GÖRÖG - PUN CSATÁK (https://en.wikipedia.org/wiki/Sicilian_Wars)
Területfoglaló csaták: a karthágóiak valamikor i. e. 540 után "meghódították egész Szicíliát" és a zsákmányt Türoszba küldték. Harminc évvel később a dór Dorieus herceg elvesztette a spártai trónt, megjelent Szicíliában, miután Karthágó i. e. 511-ben hároméves harc után kiűzte Líbiából. Karthágó Segesta város segítségével i. e. 510-ben legyőzte Dorieus expedícióját. Miközben a nyugat-szicíliai harcok történtek, a szicíliai görög kolóniák zsarnokok uralma alá kerültek. A legnevesebb dór Gela városállam volt, i. e. 505 és 480 között, ami sikeresen bővítette területét a bennszülött szicíliaiak és más görög városok kárára. Gela-i Kleander (i. e. 505-498) és testvére, Hippokratész (498-491) sikeresen elfoglalták az iónok és a dóriai görögök területeit, és i. e. 490-re Zankle, Leontini, Catana, Naxos, valamint a szomszédos szicíliai területek és Camarina a gelaiak ellenőrzése alá kerültek. Gelo, Hippokratész utóda, i. e. 485-ben elfoglalta Szürakúzát, és a várost fővárosává tette. Etnikai tisztogatással, deportálással és rabszolgasorba taszítással. Gelo a korábbi ióniai városokat dór várossá alakította át, és Szirakúszát Szicília uralkodó hatalmává tette. Gelo dórjai egységes frontot alkottak a szicíliai szikeliek és a szicíliai ióniai görögök ellen. A görög Szicília erőforrásainak és emberi erőinek nagy része az agresszív zsarnok kezében összpontosult, fenyegetést jelentve más szicíliai területekre. A jón görögök Karthágót hívják segítségül: a dór fenyegetés ellensúlyozására néhány jón város Karthágó szövetségese lett. Szicíliában i. e. 483-ra három hatalmi tömb egyensúlyozott - északon a jónok, nyugaton a karthágóiak, keleten és délen a dórok. A középen a szicíliaiak és szikszaiak passzívak maradtak, míg az elimiaiak csatlakoztak a karthágói szövetséghez. A rómaiak sokkal később jelentek meg, és elfoglalták egés Szicíliát.
Első pun háború idején (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_pun_h%C3%A1bor%C3%BA)
A szicíliai háborúk, vagy görög-pún háborúk (i. e. 480 és 265 között) az ókori Karthágó és a szicíliai Szürakúza vezette görög városállamok között Szicília és a Földközi-tenger nyugati része feletti ellenőrzésért vívott konfliktusok sorozata volt. (A három pun-római háború, melyeket "a három pun háború"-nak neveznek az irodalomban, i.e. 264 - i.e. 146 között történtek a Római birodalom és Karthágó között.) A háborúkról nem maradtak fenn karthágói feljegyzések, mert amikor Karthágót i. e. 146-ban a rómaiak lerombolták a harmadik pun háborúban, a karthágói könyvtár könyveit szétosztották a közeli afrikai törzsek között. A karthágói történelemre vonatkozóan egy dokumentum sem maradt fenn.) A szicíliai háborúkra vonatkozó ismereteink nagy része görög történetíróktól származik. A görögök Szicília keleti részét uralták, míg Karthágó a nyugati részt. A két kultúra összecsapása sok görög-pun háborúkhoz vezetett (i. e. 480 és 265 között). A görög államok i. e. 262-ben békét köttek a Római Köztársasággal, a rómaiak Szicíliát köztársaságuk első tartományaként igyekeztek annektálni.
Szürakúza és Karthágó gazdasági sikere is a gabonatermesztésen alapult. Karthagó a tengeri fém-, só-, bor- üveg kereskedelem támogatására hatalmas és főleg zsoldos haditengerészetet hozott létre, hogy elrettentse a kalózokat és a riválisaikat, a görögöket és az etruszkokat. Tengerészeti, hajóépítő tudásukat, tapasztalatukat a föníciaiaktól örökölték a karthágóiak. A görögök, akárcsak a föníciaiak, tapasztalt tengerészek voltak, akik virágzó kolóniákat hoztak létre a Földközi-tenger egész területén. A görögöket és a föníciaiakat vonzotta a jó gabonatermő Szicília. A punoknak nagy gabonatermesztő területeik voltak Karthágóban az arisztokráciájuk birtokában, és számos kolóniát és kereskedelmi állomást létesítettek a Földközi-tenger partjai mentén. A települések között évszázadokon át kisebb csaták folytak, a K-i medencében a föníciaiakkal, a Ny-i medencében a görögökkal. A föníciaiak kezdetben (i. e. 750-650) nem támadták a görög telepeseket, de a görögök i. e. 638 után elérték Ibériát, Karthágó a föníciai-pun ellenállás vezetője lett, az i. e. 6. században Karthágó már olyan birodalmat hozott létre, amely egészen a i.e. 2. századig uralta a Földközi-tenger nyugati részének kereskedelmét. 580-ban a szicíliai föníciaiak és az elímiaiak egyesülve legyőzték a szelinuszi és rodoszi görögöket Lilybaeum közelében, ez volt az első feljegyzett föníciai-görög incidens Szicíliában. A következő ismert görög betörésre 70 évvel később került sor.
Görög települések Szicíliában: a Szicíliát és Dél-Itáliát magába foglaló, görögök által gyarmatosított terület Magna Graecia néven ismert, a rómaiak nevezték ezen a néven. Az ezen a területen élő görögök politikai hatalmukat és kereskedelmi területüket a szomszédjaik rovására bővítették, de a iónok és a dórok közötti viszály megmaradt. Szicíliában az ióniai görögök baráti viszonyban voltak a szicíliai őslakosokkal és a föníciaiakkal, de a dór görög kolóniák erőszakosak voltak, és a tengerparttól a bennszülöttek kárára terjeszkedtek a szárazföld belseje felé. A görög gyarmatok között, valamint az őslakosok és a görögök között konfliktusok törtek ki. A bennszülöttek, a görögök és a föníciaiak között virágzott a kereskedelem, mégis a görög gyarmatok terjeszkedtek, ami az első szicíliai háború-ként ismert eseményekhez vezetett.
Római hadihajó rajza és vázlata, az utóbbi hadigépek megjelölésével a fedélzetén (4)
SZÜRAKÚZA RÓMAI OSTROMA
A várost hónapokon át keményen védték a rómaiak ellen szárazföldön és vízen. A rómaiak, felismerve, hogy Szürakúza erődítményeit nehéz lesz megostromolni, hadigépeket, új talámányokat vetettek be, ezek egyike volt a sambuca, ami egy úszó ostromtorony volt, ahonnan csáklyákkal támadtak, valamint a hajókra erősített létrák, amelyeket csigákkal (!) engedtek le a városfalakra.
A találmányok ellen Arkhimédész* védekező eszközöket talált ki, közöttük egy nagy darura szerelt kampót - ez volt "Arkhimédész karma"-, amelyet arra használtak, hogy az ellenséges hajókat a partra húzzák, oldalra döntsék, (az irodalomban: "kiemeljék a tengerből, mielőtt a végzetükbe dobták volna őket"**). A legenda szerint egy óriási tükröt is készített, amelyet arra használt, hogy a római hajók vitorláit felgyújtsa. Az újítások és a hadigépek, a városfalakra szerelt balliszták, katapultok, a kődobó gépek, óriás számszeríjak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haj%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p) és a katapultok (https://sites.google.com/site/physicsofcatapults/home/history-of-catapults)
lövedékei arra kényszerítették a rómaiakat, hogy nagy emberáldozattal járó, közvetlen támadásokat kíséreljenek meg a kialakult patthelyzet miatt.
lövedékei arra kényszerítették a rómaiakat, hogy nagy emberáldozattal járó, közvetlen támadásokat kíséreljenek meg a kialakult patthelyzet miatt.
A rómaiak képtelenek voltak betörni a városba, és szigorú blokádot tartani ahhoz, hogy az utánpótlástól elszigetelje a védőket. A szürakuszaiak pedig képtelenek voltak visszavonulásra kényszeríteni a rómaiakat kitöréseikkel. A rómaiak felismerték, hogy a szirakúzaiak védekezése lehetetlen feladatot jelent a római haderő számára. A görögök többször megpróbáltak kitörni, felszabadítani a várost az ostrom alól, de visszaverték őket. A rómaiak ellen a Hispaniában is folyó háború miatt a hadsereg és a hajók egy része ott volt lekötve.
Ballista katapult http://members.multimania.nl/onager/ballista.html
Onager katapult (4)
Szászeríj katapult (4)
Onager katapult (4)
Onager katapult (4)
A város szárazföldi utánpótlása azonban sikeres volt, sőt a szárazföldi erőik több szicíliai várost, köztük a régi karthágói erődöt (https://en.wikipedia.org/wiki/Siege_of_Syracuse_(213%E2%80%93212_BC), Agrigentumot is elfoglalták a szüraküzaiak. A szirakuszaiak a római ostrom visszaverésében elért sikereik alapján nyerésre álltak. I. e. 212-ben a rómaiak azt az információt kapták, hogy a város lakói részt vesznek az Artemisz istennőjük tiszteletére rendezett éves ünnepségen. Római katonák egy kisebb csoportja az éjszaka leple alatt megközelítette a várost és sikerült megmásznia a falakat, bejutott az Alsó-városba. Bevárva az erősítést, átvette az irányítást az Alsó-városban és a kikötőben, de az akropolisz még szilárdan állt. A legenda szerint a város bukását az okozta, hogy valaki kinyitott egy ajtót a városfalon. A rómaiak parancsnoka hiába adta parancsba, hogy Arkhimédészt élve fogják el, egy római katona megölte. Utolsó szavai "Ne bántsátok a köreimet!" voltak. A rómaiak csigákkal leengedett létrái azt bizonyítják, hogy i.e. 212 körül a rómaiak elterjedten használták a kötélcsigákat. Arkhimédésznek volt az a mondása, hogy "Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot". (Angol nyelven: "Give me a place to stand on and I can move the Earth.")
Szürakuszai ostroma egészen i. e. 212-ig elhúzódott, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Marcus_Claudius_Marcellus), mert a város tenger felőli részei szabad kapcsolatot tartottak a külvilággal. A városi ünnepség idején a város egy része a rómaiak a kezébe került, ahol szabad rablás történt, de a sziget parancsnoka továbbra is tartotta az Ortügia szigetén épült fellegvárat, valamint az Akhradina negyed két erődjét. Ekkor érkezett a pu segítség: megérkezett Himilco és Hippokratész azzal a szándékkal, hogy felmentse a szigetet, de többszöri próbálkozás után sem sikerült. Nemsokára kitört a pestis, a punok vezérei is odavesztek, mire a sereg felbomlott. Végül egy Mericus nevű hispaniai zsoldos árulása segítette a rómaiakat a győzelemhez: az Akhradina negyed kapuit megnyitotta a beözönlő rómaiak előtt, akik egyúttal a szigetet is megszerezték. A városban temérdek kincset és műalkotást raboltak, és bár a helyiek életét megkímélték, sokakat rabszolgaságba kényszerítettek. Arkhimédész is ekkor lelte halálát. Szürakuszai elestével nem fejeződött be a szigeten zajló háborúskodás, mert Agrigentum pun kézen maradt.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás sajátsága, hogy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, még képkeresővel sem, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető.
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás sajátsága, hogy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, még képkeresővel sem, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.
*
Archimédesz találmányai: "kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigasort mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9sz).
Arhimédészi vízemelő
Az archimédeszi csavar: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9szi_csavar) más néven csavarszivattyú víz emelésére alkalmas egyszerű gép, amelyet például arra lehet használni, hogy a vizet az alacsonyabban fekvő vízfelszíntől a magasabban fekvő öntözendő területre juttassák. Az arkhimédészi csavar a legrégebbi ismert szivattyú. Bár Archimédesz ókori görög tudósról nevezték el a csavarszivattyút, nem ő volt az eszköz első elkészítője, az ókori Egyiptomban találták fel. Már a görögök is ismerhették az Arkhimédész kora előtti időkben. A görög kereskedők és utazók tudományos ismereteket, találmányokat Egyiptomból importáltak. (A csavarszivattyú csavarorsóból és az azt körülvevő hengeres házból áll. A csavarorsót általában szélmalommal vagy kézi meghajtással forgatták. A folyadékba ferdén, a vízszintessel kis, kb. 20°-os szögben beállítva működik. A hengeres ház és a csavar érintkezésének nem kell tökéletesen vízzárónak lennie, a szerkezet mindaddig működtethető, amíg a fordulatonként kimerített folyadékmennyiség nagyobb a menetekből fordulatonként visszaszivárgó mennyiséghez képest. A felsőbb menetből átszivárgó folyadék az alatta levő menetre kerülve visszatér a szállítás irányába, így használat közben egyensúly alakul ki, a hozam állandó. A szerkezetnek létezett olyan változata is, melyben a csavart a hengeres házhoz rögzítették, így a részek együtt forogtak. A csavarorsót szurokkal, gyantával vagy egyéb kötőanyaggal erősítették a hengerhez, vagy a kettőt egy darabban öntötték bronzból.
Fizikusként bevezette a sűrűség fogalmát.Arkhimédesz törvénye szerint a folyadékba helyezett testre ható felhajtóerő miatt a lebeghet is, attól függően, hogy az átlagsűrűsége mekkora a folyadékéhoz viszonyítva. A legenda szerint fürdés közben fedezte fel a felhajtóerőt (Arkhimédész törvénye), aminek örömére kiugrott a kádból, és meztelenül rohant végig az utcán a palotáig azt kiáltozva, hogy „Heuréka!” (megtaláltam). Majd az uralkodó megbízásából azt kellett tisztáznia, hogy tiszta aranyból van-e annak koronája. Arkhimédész rájött, hogy ha vízbe mártja a koronát, akkor a víz szintje annyival emelkedik, amennyi a korona térfogata. A koronát, valamint vele azonos súlyú arany-, illetve ezüsttömböt a vízbe merítve a térfogatok különbözőségéből meg tudta állapítani, mennyi ezüstöt kevert az ötvös a korona elkészítésekor az aranyhoz. Arkhimédész valószínűleg az első ismert és a legjobb matematikai fizikus volt Galilei és Newton előtt. Cicero ír két eszközről, amit Marcus Claudius Marcellus vitt haza a kifosztott Szürakúzából. Az egyik egy gömbön ábrázolta a csillagos eget, a másik megjósolta a Nap, a Hold és a bolygók mozgását. Sokáig legendának gondolták, de az antiküthérai szerkezet felfedezése ota elképzelhető, hogy Arkhimédész kitalált ilyen szerkezetet. Alexandriai Papposz említi, hogy Arkhimédész írt egy kézikönyvet az éggömbök szerkesztéséről. Sok kutató neki tulajdonítja egy i.e. 75-ben talált, a bolygók mozgását modellező, 37 fogaskerékből álló szerkezet tervezését-készítését is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet).
Antiküthériai szerkezet modell (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet)
**
A görög evezősökről tudni lehet, hogy mindegyik evezős három dolgot vitt magával: az evezőjét, ülőpárnáját és az evezőszeget, amit a hajó oldalára lehetett rögzíteni, mai neve evezővilla. Két problémájuk biztosan volt: a felső evezők markolati része rövid volt a hajón kívüli, vízbe nyúló részéhez viszonyítva, ezért az erős evezősök is gyorsan elfáradtak a felső sorban, ólommal egyensúlyozták ki az evezőket. A másik probléma az evezők eltérő hosszából adódik, az alsó evező útja sokkal rövidebb, mint a felső evezőké, ezért más ütemben kellett evezni az alsó sorban, összeakadhattak az evezők. Talán a 12 evezőst bővítették húszra, (Ld. az ábrát alul), és eveztek ülve, állva, menetirányban és menetiránnyal szemben.
A korinthosziak (egy részük Szürakúzába települt) építettek először i.e. 664-ben három evezősorosokat, triremiszeket. A korinthoszi Ameinoklész már i.e. 704-ben olyan hajókat épített, amelyeken az evezőszegeket egy-egy 50-60 centiméterre kinyúló gerendára erősítette, így alakult ki az evezőszekrény (fülkének is nevezik, odafigyeltek a szellőzésére, ami fontos tényező az evezősök állóképességénél).
A Mainzi Tengerészeti Múzeum képe az evezőszekrényről (A Mainzi Múzeum képe)
A fedélzetre épített kiálló rész az evezőszekrény. A hajótestben ülő evezősök görög elnevezése talamiták. (WIKIPEDIA)
Indokolható elképzelés a sok evező soros hajók evezőseinek elrendezéséről (Talán a 12 evezőst bővítették húszra)