Az Észak-Atlanti áramlat intenzitása nem csökken az elméleti modellek szerinti mértékben
(2024 október)
ABSTRACT
Az Észak-atlanti-áramlat összeomlása egy új „mini jégkorszakot” idézne elő Észak- és Nyugat-Európában. Éghajlatvédelmi intézkedésekkel nem tudjuk megakadályozni az összeomlást, amíg Észak- és Nyugat-Európa hőmérséklete évről-évre nő, az áramlási rendszer intenzitása pedig a sok olvadékvíz miatt csökken. Az évente megfagyó sarki jég mennyisége 2024 szeptemberében 4.18 km3 értékű volt, és amennyiben ez az érték a következő években nem csökken lényegesen, akkor van remény arra, hogy ne következzen egy új „mini jégkorszak" // North Atlantic current intensity does not decrease to the extent predicted by theoretical models: A collapse of the North Atlantic Current would trigger a new "mini-ice age" in northern and western Europe. No climate protection measures can prevent the collapse as long as the temperature of northern and western Europe increases year by year and the intensity of the circulation system decreases due to the abundance of meltwater. The amount of polar ice that freezes each year was 4.18 km3 in September 2024, and if this does not decrease significantly in the coming years, there is hope that a new "mini ice age" will not occur.
Az újságírók visszatérő és Európára nézve végzetes jóslata, -idézzük a cikket-, hogy "új jégkorszak jöhet, ha jövőre tényleg összeomlik a Golf-áramlat. A Golf-áramlat és az Észak-atlanti-áramlat összeomlása (https://index.hu/fomo/2024/10/27/jegkorszak-golf-aramlat-eszak-atlanti-aramlat-valtozas-idojaras-homerseklet/) drámai éghajlati következményekkel járna Európa, és a világ számára is. A világ vezető klímatudósai arra figyelmeztetnek, hogy az áramlatok összeomlása már jövőre bekövetkezhet, ami egy új „mini jégkorszakot” idézhet elő Észak- és Nyugat-Európában, különösen az Egyesült Királyságban, az Atlanti-óceán partvidékén emelkedhet a tengerszint, és globális változások következhetnek be a trópusi esőzési övezetekben. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Az utolsó, bő tízezer év hőmérséklete, 8200 évvel ezelőtt lecsökkent az áramlat intenzitása
Az Észak-atlanti-áramlat, amely kritikus szerepet játszik a hő és a víz körforgásában, az éghajlat pillanatnyi stabilitásának egyik alappillére, de a klímaváltozás miatt sok tudós látja fenyegetve jövőjét. A kutatók sürgetik a globális éghajlatvédelmi intézkedések megerősítését, hogy megakadályozhassuk az áramlat összeomlását és annak katasztrofális hatásait. Az Atlanti-óceán hatalmas áramlási rendszere, amely hőt szállít a trópusi régiókból észak felé, és döntő szerepet játszik a föld éghajlatának szabályozásában, már közel állhat az összeomláshoz. A világ vezető klímatudósai már évek óta kifejezik aggodalmukat amiatt, hogy az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOCang) – amelynek része az Észak-atlanti-áramlat és a jól ismert Golf-áramlat is – összeomolhat, és drámai változásokat előidézne elő a globális éghajlati viszonyokban – írja a Live Science. Tehát: Éveken belül összeomolhat az az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer, talán már a '30-as években.
Grönlandnál visszafordul, és a mélyben hideg áramlatként D-felé áramlik
A Golf-áramlatot a szelek hajtják, az Észak-atlanti-áramlatot (AMOC) a süllyedő hideg sós víz
Az áramlatok működése
A Golf-áramlat nagy sebességű meleg vízáramlat, amely a Mexikói-öbölből indul, és az Atlanti-óceánon észak felé halad, jelentősen melegítve Északnyugat-Európa és a Brit-szigetek éghajlatát. Az Atlanti-áramlási rendszer, amelynek a szelek által hajtott Golf is a része, egy globális óceáni szállítószalagként működik, hőt szállít a trópusokról az északi régiók felé. Az áramlat szabályozza Európa éghajlatát. Az Észak-atlanti áramlat a Golf-áramlat meleg vizű, északkeleti irányú folytatása, a Golf Írországtól nyugatra két ágra szakad. Egyik ága, a Kanári-áramlat délre tart, míg a másik folytatja útját észak felé Északkelet-Európa partjai mentén, ahol jelentős a melegítő hatása.
Ahogy a meleg víz északra halad, lehűl, és sóssá, sűrűvé válik, amikor kifagy belőle a só, ami az áramlatot mozgatja. Végül a tenger mélyére süllyed, (https://bencsik.rs3.hu/az-europa-osi-nepei-anatoliabol-joettek/370-orias-tenger-alatti-vizeses-izlandnal.html?layout=blog), majd dél felé áramlik vissza. A süllyedés sok kis örvényben (gyre) történik Grönlandtól K-re, és nagy területen. A melegedéssel az áramlat területe É-ra tolódik, az eltolódást csökkenti a sok friss és sótlan olvadékvíz, a jég nem tartalmaz sót. A felmelegedés az olvadékvíz mennyiségét növeli.Télen D-re tolódik, Az eltolódások miatt nem csökken az intenzitása a várt mértékben. Kérdés, hogy az óriás tengeralatti vízesés intenzitása mennyire függ az eltolódástól, vagy hogy É-n a tenger-aljzat lehetővé teszi-e az áramlat visszafordulását, ha erősen É-ra tolódik a lesüllyedés területe? Az örvények számának, sűrűségének műholdas mérése nem megoldott.
A globális felmelegedés hatására a sarki jég olvad, friss vizet juttatva az Atlanti-óceánba (pl. https://hu.wikipedia.org/wiki/Irminger-%C3%A1ramlat). Ez a friss víz hígítja a sós óceánvizét, ami megnehezíti a sűrű sós víz lesüllyedését – ezáltal pedig csökkenti az AMOC-rendszer intenzitását. A tudósok, köztük a Koppenhágai Egyetem kutatói megállapították, hogy
- amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi mértékben folytatódik, a rendszer összeomlásának kockázata akár 95 százalékos is lehet ebben az évszázadban.
- az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) közepes valószínűséget jósol az AMOC 2100 előtti összeomlására.
(Sajnos és szerencsére az előrejelzések távoliak, fenyegetések nem a '30-as évekre vonatkoznak).
Mi történne, ha összeomlana az AMOC?
Az atlanti meridionális áramlási rendszer összeomlása súlyosan érintené az Egyesült Királyságot és Északnyugat-Európát, ahol a téli átlaghőmérséklet akár 10-15 Celsius-fokkal is csökkenne. Az éghajlat jelentősen hidegebbé válhatna, és egy új minijégkorszak következne be a térségben. Bár az Egyesült Államok nem érezné meg közvetlenül a lehűlést, az Atlanti-óceán partvidéke mentén komoly tengerszint-emelkedés léphetne fel. New York, Miami és New Orleans városait fokozottan fenyegetnék az árvizek és az időjárási szélsőségek jelentette veszélyek.
Hasonló összeomlás utoljára mintegy 12 ezer évvel ezelőtt történt, amikor Európában 10 Celsius-fokkal csökkent a hőmérséklet. Bár nem minden tudós ért egyet azzal, hogy az AMOC még ebben a században összeomolhat. A rendszer bonyolultsága és az előrejelzések bizonytalansága miatt további kutatások szükségesek a folyamat előrejelzéséhez.
Az előrejelzés legfontosabb paramétere lehet az évente megfagyó sarki jég mennyisége. A kifagyó só súlya mozgatja a lesüllyedő Észak-Atlanti áramlatot. A sarki jég mennyiségének története 1979-2023 decemberéig:
A sarki jég mennyiségének története 2023-ig
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-
ice-volume-anomaly/)
Amennyiben állandósul a sarki jég mennyisége 4000 km3 körül, az áramlatok nem fognak összeomlani. 2024 szeptemberében 4.18 km3 értékű volt. Amikor a sokéves jég elkezd erősen olvadni, akkor lesz baj. Két olyan jégmag van északon, ahol várhatóan a sokéves jég vastagsága megmarad: a télen sötét sarkvidéken és K-Grönland magas hegyein.
EGY LEHŰLÉS 8200 ÉVVEL EZELŐTT
8200 évvel ezelőtt volt egy gyors lehűlés, amit nagymennyiségű olvadékvíz gyors beömlése okozott (https://en.wikipedia.org/wiki/8.2-kiloyear_event), az Ibériai-félszigeten pl. a 8200 évvel ezlőtti lehűlés nagyobb nyári szárazságot, a tüzek gyakoriságának növekedését és ennek következtében a tűzálló örökzöld tölgyfák növekedését okozta. Mezopotámiában is száraz lehűlést okozott.
Hőmérséklet értékek a grönlandi jégmintákon mérve, i.e. 1200 körül extrém meleg volt (https://en.wikipedia.org/wiki/8.2-kiloyear_event)
Az eseményt egy nagy olvadékvíz-impulzus okozhatta, valószínűleg az észak-amerikai Laurentide jégtakaró összeomlásának következménye, Az olvadékvíz-impulzus befolyásolhatta az észak-atlanti termohalin keringést, csökkentve az északi irányú hőszállítást az Atlanti-óceánon, és jelentős észak-atlanti lehűlést okozva. Az atlanti meridionális áramlás (AMOC) 55%- 62%-kal gyengült, körülbelül 1-5 °C-os (1,8-9,0 °F) csökkenés történt. Grönlandon az esemény 8175 ezelőtt kezdődött, és a lehűlés kevesebb, mint 20 év alatt 3,3 °C-kal volt az évtizedes átlag alatt. A leghidegebb időszak körülbelül 60 évig tartott, teljes időtartama pedig körülbelül 150 év volt. Az északi féltekén a monszun csapadék 12,4%-kal csökkent a globális átlaghőmérséklet minden °C-os változása után, míg a déli féltekén a monszun csapadék 4,2%/°C-kal nőtt.
Az éghajlattörténetben a 8200 évvel ezelőtti lehűlésnél a globális hőmérséklet gyorsan csökkent, ez körülbelül i. e. 6200-ban következett be, és két-három évszázadig tartott. Az esemény alatt a légkör metánszintje 80 ppm-vel csökkent, ami 15%-os csökkenést jelent, 25 ppm-es globális CO2-csökkenést is okozott. ami általános lehűlési és kiszáradási tendenciát jelez az északi féltekén. Az eseményként ismert Norvégiában, és Eurázsia, a Földközi-tenger, Dél-Amerika és Dél-Afrika vidékein találtak bizonyítékokat. Az esemény legerősebb bizonyítéka az észak-atlanti régióból származik; az éghajlat megzavarása egyértelműen megmutatkozik a grönlandi jégmagokban, üledékes mérési rekordokban és az Atlanti-óceán mérsékelt és trópusi részének egyéb rekordjaiban. Az antarktiszi és dél-amerikai feljegyzésekből kevesebb bizonyíték van jégmagokban. A hirtelen hőmérséklet-csökkenés globális hatású volt, leginkább a tengerszint változása mutatja. Az olvadékvíz 0,5 és 1.4 méter közötti tengerszint-emelkedést okozott.
Hőmérséklet bronzkori összeomlás idején és egy jóslat 2038-ra (https://www.flickr.com/photos/6959/512589663)
