HAJÓK TÖRTÉNETE: FA- ÉS KŐMEGMUNKÁLÁS AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN
 
(2023 február)
 
ABSTRACT
A gránit hasításához még keményebb vésőket használtak, a fa ékeknek lyukakat véstek és az ékeket beillesztettek a hézagokba; vízzel átitatva a fa ék kitágult. Felváltva, az ékek vonalában mérsékelt ütésekkel a gránit széthasadt. A cédrusfa törzsek egy -ma is használt- hasításának egy lehetséges módja az ékekkel és baltával történő hasítás, amennyiben a fatörzs egyenes szálú. Hasítással építették az első megtalált fahajót is i.e. 2570 körül. Az irodalmi adatok szerint a csiszolásra vulkáni habkövet, továbbá homokköveket használtak az ókori Egyiptomban. A habkő, horzsakő érdekes, a víznél könnyebb kőfajta, és a Santorini vulkán kitörésekor sok habkő sodródott a Nílus-deltába. Az alapvető kőmegmunkálási módszerek a kövek pattintása, hasítása és a csiszolása voltak. / HISTORY OF SHIPS: WOOD AND STONE WORKING IN ANCIENT EGYPT: Dolerite chisels were used to carve granite, holes were cut in the wedges and wooden wedges were inserted into the gaps; when soaked in water, the wooden wedge expanded. Alternately, by applying moderately hard blows along the line of the wedges, the granite rock split. A possible way of splitting cedar logs, which is also used today, is with wedges and axes, provided the log is straight. The first known wooden ship was built by splitting around 2570 BC. According to the literature, volcanic pumice was used for grinding in Egypt. Pumice is an interesting type of stone, lighter than water, and about a millennium later, when the Santorini volcano erupted, much pumice was washed into the Nile Delta.

   


BEVEZETÉS
A legegyszerűbb gépek-nek nevezik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyszer%C5%B1_g%C3%A9p) az emelőt, lejtőt, éket, csigát,  hengerkereket, néha az  "A" alakú, két támaszú emelőt és ma a csavarmenetet is, ez utóbbi egy hengerre felcsavart lejtőnek tekinthető. Az ókori Egyiptomban a csigát, a hengerkereket és a csavarmenetet későn és görög közvetítéssel kezdték el használni. Az emelőt, lejtőt, éket és a két támaszú emelőt is már korán, az i.e. 3000-es években használták nagy súlyok, nehéz kövek emelésére, és nádhajók árbocaiként. Két erős fatörzset támasztottak össze, nagy súlyok, kövek megemeléséhez több mint tíz méter hosszú fatörzseket. Fagerendákra emelték a köveket és kötelekkel vontatták, vonszolták, előtte talán vizezték az útvonalat.

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

Kairói Régészeti Múzeum: Snefru (kb. i.e. 2613 - i.e. 2589) fáraó sírjából fontos falikép. Az első varrott-csapos karvel palánkos, de gerinc nélküli kőszállító hajó, az első fahajó ábrázolás. Az "A" alakú árbocot, a két támaszú emelőt használták a nagy kövek emelésére is.

Szobor vontatása djehoetihotep

Nagyméretű kőszobor vontatása fagerendákon

Legismertebb és gyakran idézett példa a piramisok építése: a Nagy piramis (i.e. 2570 körül, Kheops) több mint kétmillió kőből épült, a fedőkövek- a turai bányából hozták át a köveket hajókkal a Nílusn- több mint két ezer kilogramm súlyúak. A nagy súly ellenére a legegyszerűbb eszközöket (gépeket a fenti értelemben) használták a kövek mozgatásához és a kövek hasításához.
KŐMEGMUNKÁLÁS
Asszuánban, egy kőfejtőben talált hasadt befejezetlen obeliszk lehetőséget nyújt a hasítási módszerek tanulmányozására. Nem a munkások hibájából, hanem a kőzet egy váratlan repedése miatt befejezetlen az obeliszk. Még ma is a kőbányában fekszik, az alsó lapját kivéve mindenhol leválasztották. Ha kibontották volna, akkor 41,75 m magas lett volna, és mindkét oldalán 4,2 m-es oldallappal. A teljes súlya 1168 tonna lett volna. Az asszuáni kőfejtőben hagyott, hatalmas gránittömb jelenleg a világ legnagyobb ismert obeliszkje az ókorból, amelyet Hatshepsut (i.e. 1479 - i.e. 1458) idején hasítottak ki. Repedések jelentek meg a gránitban, ezért maradt befejezetlen az obeliszk. A kőfejtőben ma is megvannak, láthatóak a rámpák, amelyeken kivonszolták a kőtömböket.
Obel1
obeliszk asszuan profimedia corbis
A tanulmány célja a hasítás és a pattintás történeténak vizsgálata. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. A kőfejtő ékek fából készültek, (https://www.researchgate.net/publication/305622909_Fracture_Mechanics_in_Ancient_Egypt). Locsolás, nedvesítés hatására megduzzadtak, tágították a rést, és a hasították a köveket. Az ősi kőfejtőben találtak néhány zöldes-fekete, diorit kőgolyót, melyekről tudni lehet, hogy 15-25 cm átmérőjűek, súlyuk 5-8 kg. A kőgolyókkal kőfejtést és az obeliszk felületek és általában a kőfelületek simítását végezték, kisebb-nagyobb ütögetéssel. A golyók kopása nem egyenletes az egész felületükön, hanem foltokban jelenik meg, ami mutatja, hogy a golyókat ütögetésre használták.
 
main
diorit ball unfinished obelisk aswan egypt 8
 
Kivájt
Megvizsgálandó, hogy milyen eszközökkel vágták az ékhornyokat a faékek számára. Egy kiváló munka a tárgykörben a Befejezetlen obeliszk megmunkálásával kapcsolatos (https://www.gutenberg.org/cache/epub/59320/pg59320-images.html). A gránit olyan kemény kő,  hogy az egyiptomiak réz vésőkkel nem tudtak hornyokat mélyíteni. Az arzénbronz vésők is gyorsan tompultak, és a véső vékony éle elhajlott, különösen a penge sarkaiban. Ahhoz, hogy a véső hatékony legyen, állandó karbantartást igényelt. "Számos nyoma van annak, hogy a gránitot égetéssel és ékeléssel közelítőleg a megfelelő mérttre alakították. A feltárások során nagy mennyiségű égetett követ, téglát figyeltek meg, míg az obeliszk és más kőfejtők körül található törmelék jelentős hányada az égetett gránitra jellemző rózsaszínes-barna színű és omlós szerkezetű.  Néhány nagyobb kőzetdarab elég világosan mutatja, hogyan történt az égetés; úgy tűnik, hogy egy halom szárított nádat téglával halmoztak fel, lehetőleg egy hasadék közelében, és az égetés után a kőzetet könnyen ütögetéssel lefejtették. Nagyon valószínű, hogy a forró kőre vizet öntöttek, hogy az szétessen. A fűtésnek és hűtésnek ezt a módszerét alkalmazzák a gránitnál Indiában napjainkban is. Olyan nagy mennyiségű követ távolítottak el az obeliszk környékén, amely nem mutat sem ék, sem vésőnyomokat, hogy az égett tégla és kő bizonyítékai nélkül is arra a következtetésre kellett volna jutnunk, hogy az égetés volt az alkalmazott módszer." 
(https://www.archaeoresearch.co.uk/research/the-efficacy-of-flint-versus-bronze-chisels-in-ancient-egypt/). Talán kovakő és diorit vésőket is használtak a lyukak mélyítéséhez, a gránit hasításához. Az ékeknek lyukakat véstek és fa ékeket illesztettek a hézagokba; (https://www.researchgate.net/publication/305622909_Fracture_Mechanics_in_Ancient_Egypt) vízzel átitatva a faék kitágult. Felváltva, az ékek vonalában mérsékelten keményütéseket alkalmazva a gránitszikla széthasadt. Az obeliszk kerületének, éleinek kijelölése kifeszített zsinórokkal történhetett. 
Az obeliszk melletti árokok további jellemzői, hogy nincsenek sarkok, minden kerek, az árkokban lévő gödrökben is megfigyelhetőek a lekerekítések. Az alkalmas megmunkáló eszközök a diorit, dolerit golyók voltak. Az árokat és a gödröket nem hasították, hanem ütögetéssel kivájták. (https://www.researchgate.net/publication/305622909_Fracture_Mechanics_in_Ancient_Egypt).
 
DSCN9538
 
Először a megmunkáló eszközöket tekintjük át, meghatározzák az anyagalakítás lehetőségeit. Az ókori Egyiptomban használt szerszámok jól ismertek a sírok különböző falain található képek és falfeliratok alapján. Egyik sírban felfedezett 4000 éves ácsműhely modellje mutatja, hogy az ókori egyiptomiaknak voltak külön műhelyei az ácsmunkáknak is, ahol bútorokat, szobrokat faragtak, előkészítették az épületfákat, hajófákat. Érdeklődésre tart számot a hajóépítésük, mert utak helyett a Níluson közlekedtek, szállítottak.
 
 
Model of a Carpentry Workshop
 
Asztalos műhely, modell, temetési melléklet (https://egypt-museum.com/model-of-a-carpentry-workshop/)
440px Stool with woven seat MET 14.10.3 view 4
 
Egyptian Museum items from the Tomb of Yuya and Thuya 02
 

egyiptomi hajóépítés

Fűrész (középen, egyiptomi találmány), hántoló balta, véső...

E fürész.jpg

A műveletek balról jobbra: fűrészelés, vésés, csiszolás, fúrás: műveletek rézszerszám nélkül

 

furo 2000972 1725

 
A fahajók építésének módja a korban kiváló mértéke a technikai fejlődésnek. A cédrusfa rönkök szállításához Bübloszból, továbbá a kőtömbök átszállításához a Tura-i kőbányából a Nílus másik partjára a Lépcsős piramishoz i.e. 2650 körül rövidpalánkos akáciafa hajókat építettek, olyan "A" alakú cédrusfa árbocokkal, amelyekkel a több mint két tonnás kőtömböket is be tudtak emelni a hajókba. Egy cédrusfa rönk súlya is elérheti az egy tonnát. I.e. 2650 körül van írott emlék a cédrusok szállításáról Bübloszból: Imhotep (i.e. 2650 körül) címeinek felsorolása szerint Imhotep volt a felelős a bübloszi cédrusfa szállításáért is, továbbá a kikötők, a hajók építéséért. 
 
IMH címei
Imhotep titulusainak felsorolása
 
A cédrusfa Dzsószer fáraó idejéből:

Djose cedsr carving

Cédrusból készült fatábla Dzsószer utódjának idejéből, i.e. 2635 körül, de cédrusfát már kb. i.e. 3000-től használtak épületekhez

 

Hesy Ra CG1426 c

Cédrusból készült fatábla, Hesi-Ra táblája, a történelem első fogorvosa volt a III. Dinasztia idején (i.e. 2686 -2613) 

 
Az Egyiptomi őshonos fák közül többek között akáciát, tamariszkuszt, szikomorfát, fűzfát, platánt, datolyapálmát, fügét, fűzfát és platánfát használták, de kevés fájuk, erdőjük volt, kb. 6000 évvel ezelőtt a szárazság kipusztította az erdőiket. A cédrus, fenyőfák, a tiszafa és nyírfa Szíriából és Libanonból, az ébenfa pedig Szudánból és Etiópiából származott.
A kovakő balta: eleinte csak kovakőből faragott marokköveket használtak kézi fejszek helyett, később fából készült nyelet erősítettek a fejszefejhez. A kovakő az obszidiánhoz hasonlóan, üvegszerűen törik. Nagy pengék is kialakíthatóak kovakőből. A levágott, pattintott részek elég élesek voltak ahhoz, hogy kis kőkésekhez, vésőkhöz használják fel a darabokat. Több típusa  ismeretes, nyéllel szerelt ékként is értelmezhetőek.
Feuersteinaxt
Késő kőkorszaki kovakő- tűzkő balta, kb. 31 cm hosszú (https://en.wikipedia.org/wiki/Flint_axe)

A kovakőbalták segítségével az emberek fákat vágtak, a neolitikumban széles körben használták az erdők irtására a korai földműveléshez. Egyes típusokat (az úgynevezett hasítóbaltát) úgy tervezték, hogy a fát a szálak mentén hasadjanak. A kovakőbalták mindennapi használati eszköznek számítottak, egyes helyeken inkább a földműveléshez, máshol a fák kivágásához használták, szükség esetén fegyverként is. Nagadában, egy felső-egyiptomi predinasztikus településen a kovakő fejsze az egyik leggyakoribb szerszám lelet. A Nílus-völgy mentén találtak kovakőbaltákat az oázisokban is (https://en.wikipedia.org/wiki/Flint_axe).
flint axe marokkő néven is
 Kézi balta, marokkő (https://en.wikipedia.org/wiki/Hand_axe)
Stone Axes
a good sized neolithic polished flint axe professionally re hafted in a prototypical carved antique wooden handle a great display piece. sold 1367 p
Kőbalta
Kőbalta fejének felerősítése
ExpArchTreeFelling
Ékek:
Wedge Simple Machine
Az ék -mint egyszerű gép- az erő irányát módosítja
Kőékek
Kő ékek 
Készítettek ékeket csontból, fából, kövekből: a fa- és kőmegmunkálás egyik gyakori eszköze volt, a fa- és vasékeket ma is használják, hasítószeg néven is. 
Kő fűrészek:
medium SMG00181225
bib 054
Kovakő fűrész használata
A fahajók között vallási céllal épített hajók is voltak, a fáraók temetésénél használt Napbárkák, melyeket a piramisok mellett eltemettek a sivatagban. Két Napbárkát, a Hufu hajókat a sivatag homokja megőrzött a Nagy, Hufu piramis mellett elásva, az egyiket már restaurálták, kiállítva megtekinthető (https://www.pbs.org/wgbh/nova/pharaoh/expl-nf.html). A 43 méteres hajó közel akkora csoda mint a Nagy piramis, ami mellé eltemették i.e. 2570 körül. "Hufu piramisa mellett öt nagy bárkagödör van, és a leletek tanúsága szerint mindegyikben volt egy-egy teljes nagyságú cédrusfa hajó. A bárkasírok Hufu után eltűntek, (az első, Lépcsős piramis mellett Dzsószer hajóit még nem találták meg), majd az V. dinasztia idején tűnnek fel ismét. Vályogtéglából épített bárka alakú sírt is találtak máshol, talán üres burkolat volt, vagy nádhajó is volt benne. Eddig a VI. dinasztia egyetlen piramisánál sem találtak bárkasírt, viszont annál több hajóábrázolás és hajómodell került elő."

KUFU napbarka

Hufu fáraó hajója i..e.2570-ből (Wikipedia). "Varrott”- és fenékpalánkos, csapos  építésű bárka-hajó: ez a hajóépítési módszer a fahajó építés kezdeteire jellemző a Mediterráneumban i.e. 2700-tól több ezer évig.

khufu bottom palanks

Fenék-palánk az i.e. 2570-ből, (Hufu temetési hajója, 43,3 m x 6 m széles) (4)

A fenékpalánkot és a tattőke, azaz a hátsó tőke illesztését látjuk a képen, továbbá a kormányevezőket, egy fából készült fülkét középen.

Varrott hajó, vékony kötelekkel erősítették össze a palánkokat belül, és kereszttartókkal is, ez lesz a tipikus minószi-ugariti-föníciai építési módszer is. A tengeri varrott hajók építéséhez sok nagy cédrusfát kellett kivágni, felhasítani. A Hufu hajó varrott karvel palánkos hajó, a varrott  építési módszert az 1900-s évekig használták, az olcsósága miatt. Megfigyelhető egy kettősség: a fáraó temetkezési hajói egy addig nem ismert rituális szokás szerint hosszú, gálya típusú varrott hajók, míg a kép mellékletek kereskedelmi vitorlásokat, hosszanti kötél-merevítéses, rövid palánkos, csapos "gömbölyű" széles hajókat is ábrázolnak. Később a kor más hajóit, pl. Ugaritban, Föníciában is varrott technikával építették. 

KHUFU Kheopsz fenékpalánk

I.e. 2570 körül, Hufu (Kheopsz) fáraó temetési hajója, cédrusfa fenékpalánkkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)

Khufu rajz

Hufu fáraó, i.e. 2570, temetési Napbárkájának rajza, „varrott” evezős, hosszú palánkos bárka fedélzettel, 43.3 m hosszú, kb. 6 m széles, a tat- és orrtőke eltérő alakú. Az első romjaiból rekonstruált hajó az ókorból (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship) 

Az orr-és tattőke (a Hufu hajó alapján) konstrukciója látható az ábrán:

Khufu tőkék

 A hajó építése:

pharaohs boat

A varrott hajók szerelése, azaz "varrása", a palánkokat hosszában is csapolták, a hosszanti tartókötél tartotta össze a palánkokat, a palánkközöket átfedő iszkába lécek a nádtörmelék tömítést tartották. A hajófenék legömbölyített volt, nem volt szögletes. (4)

A palánkok hasítása ékekkel: A Hufu hajó palánkjai több méter hosszúak és 7- 9 centiméter vastagok, változó szélességűek, a szabálytalan szélességű palánkokat láthatóan összecsiszolták az illesztéseknél. A kisebb alkatrészeket, palánkokat kovakő fűrészekkel alakították, szabták méretre. A nagy és fenékpalánkok fűrésszel történő megmunkálása, a cédrusfa törzsek darabolása, alakítása palánkokká kérdéses: lehetséges, hogy készítettek a korban megfelelő méretű nagy kőfűrészeket is, melyeknek a megmunkálásnál keletkező nyomai a palánkokon ellenőrizhetőek lennének, bár a palánkok fűrészelésére utaló nyomok, a vonatkozó irodalmi adatok nem hozzáférhetőek. Hag Ahmed Youssef Moustafa restaurálta a Napbárkát gondos munkával, szakértelemmel (https://www.pbs.org/wgbh/nova/pharaoh/expl-nf.html). A cédrusfa törzsek egy -ma is használt- hasításának egy lehetséges módja az ékekkel és baltával történő hasítás, amennyiben a fenyőfa törzs egyenesszálú. Csak első éves fákat használtak az ókorban, mert az első éves fákat könnyebb hasítani. Az irodalmi adatok szerint a csiszolásra vulkáni habkövet használtak. A habkő, horzsakő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Habk%C5%91), tajtékkő érdekes, a víznél könnyebb kőfajta, és kb. egy évezreddel később, a Santorini vulkán kitörésekor, sok habkő sodródott a Nílus-deltába. Horzsakő hiányában más kőfélét, talán homokkövet használtak.

KÖVETKEZTETÉS 

A diorit kőszerszámokat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Diorit) feltehetően további diorit, dolerit kövekkel munkálták meg. "A diorit az egyik legkeményebb kőzet, ezért nagyon nehéz faragni és dolgozni vele. Azonban a keménysége miatt jól alkalmazható munkaeszközként, fényes csiszolást és jó minőségű munkadarabot biztosít a megmunkálás végén. Annyira kemény, hogy ősi civilizációk (mint például az ókori Egyiptom) diorit eszközöket használtak a bazalt megmunkálásához. A dioritból, doleritből készített tárgyak és eszközök kialakítása az egyik legfáradságosabb munka lehetett."  (https://hu.wikipedia.org/wiki/Diorit).

 

800px Diorite Vase Neqada II Predynastic Ancient Egypt Field Museum

                       Sok diorit edényt találtak a Dzsószer piramis (i.e. 2650 körül) alatt  (https://hu.wikipedia.org/wiki/Diorit)