NAGY KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

NAGY KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON

AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

(2024 október)

BEVEZETÉS

Visszatérő kérdés, hogy az egyiptomiak a nagy köveket, obeliszkeket hogyan szállították a Níluson, és hogy a köveket hogyan vitték a hajók fedélzeteire? Egy kőszállító hajó eddig felfedezett legrégebbi ábrázolása Unas piramisának feljárójáról származik, mely piramis az ötödik dinasztia végén épült, i. e. 2300 körül. A hajónak a képe és a rajta lévő kőoszlopok nehezen kivehetőek, és keveset mutatnak a hajó szerkezetéről. A képet kísérő felirat azonban elárulja, hogy az oszlopok Elephantine vagy Asszuán gránitbányáiból származtak, amely az ókori Egyiptom gránitforrásai voltak. Egy hasonló hajó modellje:

Punt Pharaoh Sahure

Hajógerinc nélküli, hosszanti kötéllel merevített, akáciafa hajó modellje Sahure fáraó (kb. i. e. 2465 - i. e. 2425) idejéből

(Ship Model Gallery, Ventura County Maritime Museum, Ohio, USA, https://warther.org/Carvings.php)

Hérodotosz Történelmei II. könyvében írta le, hogy a hajók mézgás akáciafából készültek. A fából kb. 105 cm hosszú palánkokat vágtak, és téglaszerűen, "varrással", vékony kötelekkel rögzítették egymáshoz a palánkokat. A varratokat papirusszal tömítték. Hérodotosz így folytatja: „Kormányevezőt készítettek hozzá, amelyet a hajó végén rögzítettek; és egy árboca volt, papiruszvitorlája. Felfelé, hacsak nem fúj nagyon friss szél, a partról vontatják őket: lefelé viszont egy körülbelül 114 font súlyú, lyukkal fúrt kővet erősítenek a végéhez, ami irányban tartja."

A kisebb, 2-3- tonnás fehér piramis fedőköveket a Nílus keleti partjáról szállították a piramisok építéséhez, erre vonatkozóan találtak papiruszt, leírást (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer). Merer naplója (más néven Papyrus Jarf), ami a több mint 4500 évvel ezelőtti papirusznaplók elnevezése, amelyet Merer, egy középrangú munkavezető írt. Khufu fáraó uralkodásának 26. évéből származnak, uralkodott kb. i. e. 2589-től 2566-ig. A (hieratikus) hieroglifákkal írt szöveg Merer és legénysége napi tevékenységeinek listáiból áll. A fehér mészkőtömbök turai kőbányákból Gizába hajóval történő szállítását dokumentálják. A papirusz egyes részeit a kairói Egyiptomi Múzeumban állították ki. Körülbelül tíznaponta két-három oda-vissza utat tettek meg, talán 30, egyenként 2–3 tonnás követ szállítottak, ami havi 200 követ jelent. Körülbelül negyven hajós dolgozott Merer irányítása alatt. A papiruszokban szereplő időszak júliustól novemberig tart, a Nílus áradásának idejére esik.

Ó-Birodalmi kőbányák a Nílus mentén, a világon ismert legkorábbi, a Ramesszidák korából származó, körülbelül i. e. 1160-ból származó térképen a Keleti-sivatagban, a Wadi Hammamatban található bányákhoz vezető útvonal látható, korábbi térkép nem ismeretes. (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/42-az-egyiptomi-piramisok-epitese-i-e-2600-koeruel.html?layout=blog)

A nagy Níluson szállított kövek a piamisok burkolóköveinél lényegesen nehezebbek: a Nagy (Khufu) Piramis Királykamrájának, a mennyezetét alkotó asszuáni gránitgerendák mindegyike legalább 40 tonnát nyom, bár a kilenc gerenda közül több ennél is nehezebb. A jelenleg álló obeliszkek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Obeliszk_(%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet)) többsége több mint 20 méter hosszú. és nehezebb mint 100 tonna. Asszuánban (kb 900 km-re a piramisoktól) egy kőbányában egy otthagyott, befejezetlen obeliszket is találtak:

Az asszuáni kőfejtő befejezetlen repedt gránit obeliszkje (43 méter hosszú). Az asszuáni vörös gránit és a bazalt volt a legelterjedtebb nemeskő, amelyet a gízai és abusiri Óbirodalomban a piramisok építésénél felhasználtak. Azt, hogy az igazán nagy köveket hogyan tették fel a hajókra, kérdéses. (https://titkostortenelem.org/osi-technologia/26-istenek-kofejtoi)

A szárazföldön fagerendákon, szánokon szállították a köveket a Nílushoz:

KőSzán.jpg

Kőszállító szán (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)

vontatás párducbőrös locsol temetés talán 400 as

Egy fáraó temetése: szánon vontatják a temetési bárkát, előtte vizezik az utat, a hajótestet részben kékre festették.

The dawn of civilization Egypt and Chaldaea 1897 14577194517

Szoborvontatás (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_pyramid_construction_techniques)

Érdekesség: hogy Khufu fáraó idejéből találtak az egyik alabástrom bányában egy meredek rámpát (https://www.livescience.com/63978-great-pyramid-ramp-discovered.html). A rámpa két oldalán két lépcsősor található, számos oszlopnyílással. Az oszlopokra kötötték a köveket mozgató köteleket. Feltételezhető, hogy a meredek rámpán a köveket nem vonszolták, hanem görgették. Lefektették az oszlopokhoz kötött köteleket a rámpára a kő alá, és felette visszavezették. A kisebb, 2-3 tonnás kövek sérülés nélkül görgethetőek.

KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON

A kutatók által széles körben elfogadott egyik obeliszk szállítási módszer (a két obeliszk hajóra rakása ma is komoly kihívás lenne):

Giant stone trans. barge

obelisc barge3

Több hosszanti merevítő köteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i 60 méteres dereglye az i.e. 1460-s évekből, Hatsepszut idején (https://www.stronghold-nation.com/history/ref/obelisk-ship)

Htsepszut vonta

Hatsepszut

Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) obeliszkszállító hajójának vontatása a Níluson (https://www.researchgate.net/figure/Scene-of-obelisks-being-transported-by-barge-mortuary-temple-of-Hatshepsut-at-Deir_fig3_366872137)

Az irodalomban egy alig vizsgált probléma, hogy a nagy köveket hogyan tették fel a hajó fedélzetére? Sajnos az eljárás leírása nem maradt ránk. Egyik lehetőség a szárazdokkos módszer: a hajót a nílusi árvíz előtt befedték földdel, fölé vonszolták a követ, és árvíz elött kiásták a hajót, és az árvíz idején elvontatták. A templomokat hasonló módon építették.

Egy valószínűelmélet, amelyre irodalmi bizonyítékaink vannak, az idősebb Plinius Naturalis Historiájá-ból származik

(https://maritimehistorypodcast.com/ep-010-taking-care-business-nile/). Plinius leírja, hogyan szállították Ptolomæusz Egyiptom fáraói a nehéz obeliszkeket két hajón, a Természetrajzának 36. könyvében.

„Ptolemæus Philadelphus egy nyolcvan könyök magas obeliszket állíttatott Alexandriába, amelyet Necthebis király parancsára készítettek: minden felirat nélküli volt. Sokkal többe került a szállítása, mint amennyit a bányászatára fordítottak. Egyes írók arról tájékoztatnak bennünket, hogy uszályon szállították. Csatornát ástak a Nílus folyóból az obeliszk helyéig; és két széles, kőtömbökkel megrakott uszályt toltak alá. Mindegyik uszály az obeliszk méretének kétszerese volt. Az obeliszk végeit a csatorna ellentétes oldalai támasztották alá. Ezután a kőtömböket eltávolították, és az uszályok fokozatosan könnyebbek lettek, megemelték a terhet. (Idősebb Plinius, Naturalis Historia, 36. könyv.)

Tehát a 80 könyök hosszú obeliszket a kőbányában kifaragták, és a Nílus partjára vonszolták. 80 könyök ≈ 36,5 méter. Plinius leírja az obeliszkszállítás módját anélkül, hogy megemelték volna. A munkások egy csatornát ástak a Nílustól az obeliszkhez. A csatorna elég keskeny lehetett, mivel az obeliszk 36 méter hosszú volt, és Plinius szerint az obeliszknek csak a végét támasztották meg a csatorna szélei. A csatorna elég széles is volt ahhoz, hogy két hajó egymás mellett elférjen. A kis ballaszt köveket kirakták mindkét hajóról, amíg a hajók fel nem emelkedtek, amikor megtámasztották az obeliszket. A katamaránszerű kettős bárkák elméletben akkor működnek jól, két obeliszket is szállíthattak, ha a két hajókat összeerősítették (az oldalpalánkokat összevarrták), de nincs képi bizonyíték kettős bárkákra.

Egy további lehetőség, hogy a kőtömb mellé fatörzseket kötöttek, és a júliusi árvíz idején vontatták a szállítóhajó fölé. 1T követ kb. 5 m³fával lehet megemelni. (2.3 T/m ³ kő, és 0.6 T/m ³ fajsúlyokkal számoltunk.)

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Bietak, Manfred: Avaris, the capital of the Hyksos: recent excavations at Tell el-Dabʻa. British Museum Press for the Trustees of the British Museum. 1996. ISBN 978-0-7141- 0968-8.

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerül utólag kideríteni, a netes kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott, lementett képagyag mennyiségileg kis része szerepel egy dolgozatban. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.

(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977, ISBN 963 280 367 1