Szkeptikusan a Zöld álomról
(Az emissziócsökkentés kritikája)
(2025 augusztus)
Az EU azt ígéri, hogy 15 év alatt 90%-kal csökkenti a szén-dioxid kibocsátást. Ez a célkitűzés ambiciózusabb, mint a korábbi, 55 százalékos (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20250802/lomborg-europa-zold-dogmaja-gazdasagi-ongyilkossaghoz-vezet-777405) emissziócsökkentésre vonatkozó, már eddig is teljesíthetetlen ígéret. Az Európai Unió elrettentő példát jelent, hogy miként lehet egy egész gazdaságot egy zöld álom nevében tönkretenni, miközben a klímaváltozás problémáját sem sikerül megoldani. Ez a klímapolitika a gazdaságot romboló szakpolitikai intézkedés sorozata, közben pedig erkölcsi felsőbbrendűséget hirdet: Bjorn Lomborg (Stanford Egyetem Hoover Intézet, CA) szkeptikus* véleménye az EU zöld álmáról.
Bár Európa tudja, hogy a gyenge növekedési adatokat produkáló gazdaságát gyorsítani kéne, következetesen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését erőlteti, egyre dráguló energiaköltségek mellett, a megbízhatatlan szél-, és sok járulékos hálózati bővítést igénylő napenergia használatával. Az EU 2024-ben 381 milliárd dollárt költött napelemekre, szélturbinákra, elektromos autókra, energiatárolókra és más zöldítésekre – többet, mint amennyit a teljes védelmi kiadásai tesznek ki, ami magas áramszámlákat okoz – a villamosenergia ára tavaly kétszer magasabb volt az EU-ban, mint az USA-ban, és több mint háromszor magasabb, mint Kínában,ami az Eu versenyképességének a végét jelenti. Az EU úgy véli, hogy irreális szén-dioxid-adókkal védekezni lehet Kína emissziója ellen, sokkal valószínűbb, hogy a kereskedelem ebből következő megszakadása még magasabb árakat és energiaárakat okoz az EU-n belül.
A világ többi része le fogja hagyni az EU-t, főként a fosszilis és -részben- moduláris nukleáris energia és a növekedés által hajtva, mert a fejlődő országoknak megfizethető, megbízható energiára van szükségük. A jelenlegi és jövőbeli emisszió nagy része Kínából, Indiából, Afrikából, Brazíliából, Indonéziából és számos más, a szegénységből kilábaló országból származik majd. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a jelenlegi klímapolitika mellett az EU és az Egyesült Királyság ebben az évszázadban az összes kibocsátás alig több mint 4%-át fogja kitenni, ami közel áll az USA 4,9%-os arányához. Kína, India és Afrika nem fog meghajolni az európai zöld áéom előtt, úgy építenek szén- és gázerőműveket, mintha nem lenne holnap. A szegényebb országok nem követik Európát, nem akarják azt, hogy egekbe szökjenek az áramárak, mint Németországban, vagy áramkimaradások következzenek be a zöld energiapolitika miatt, mint Spanyolországban.
Kína nemcsak nap- és szélenergiából fedezi az új energiaszükségletét, hanem szénből, olajból és gázból is, bár csökkenő mértékben. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint valójában Kína 1971-ben az energiaszükségletének 40%-át fedezte megújuló energiaforrásból, ez az arány 2023-ra mindössze 10%-ot tett ki. A fejlődő világ többi része, például India és Afrika, pedig követi ezt a példát. A fejlődő világ emissziója a gazdasági jólét iránti jogos törekvéstől vezérelve tovább folytatódik.
Az EU szakpolitikájának alig lesz hatása lesz az éghajlatra. Az ENSZ klímamodelljében a 2040-re megcélzott 90%-os emissziócsökkentés és a 2050-re vállalt nettó zéró kibocsátás hőmérséklet-csökkentés eredményei: Miután az EU a globális szén-dioxid-kibocsátás szempontjából keveset számít, és mivel már most alacsony az emissziója, a 21. században 3%-kal fogja csökkenteni a globális kibocsátásokat. A jelenlegi politika és a 2050-re vonatkozó nettó zéró emissziós politika okozta hőmérséklet közötti különbség 2050-ben jelentéktelen, 0,01 Celsius fok lesz, és még 2100-ra, ami a távoli és megbízhatatlan jövő, csak 0,04 Celsius fok mutatható ki. A modellek azt mutatják, hogy az évszázad közepére az EU számára a költségek évi több mint 3 ezer milliárd dollárra nőhetnek, amely nagyobb összeg, mint az összes jelenlegi közkiadás az EU-ban. Az ilyen magas költségű, nem hatékony szakpolitikát nyilvánvalóan nem fogja a világ többi része követni, így a nagyon erős klímavédelmi intézkedések hatástalanok maradnak.
A nettó zéró kibocsátás elérésének célja iránti megszállottság elvakítja az EU-t, az okosabb megoldások keresése helyett. Sokkal okosabb, ésszerűbb megközelítés lenne az innováció, a zöld energiával kapcsolatos kutatás-fejlesztés finanszírozása, a fejlett moduláris nukleáris energiára, a szén-dioxid-leválasztásra, a következő generációs megújuló energiaforrásokra, pl. hidrogénre, (https://green.hu/cikkek/bemutattak-vilag-elso-hidrogennel-mukodo-eromu/), albedónövelésre, melyek olcsóbbak, mint a jelenlegi fosszilis energiahordozók, és akkor is elérhetők, amikor a szél nem fúj vagy a nap nem süt. Ez minden országnak segítene abban, hogy végül alacsonyabb költségek mellett álljon át a zöld energiára.
Ezért az emisszió 90%-os csökkentésére vonatkozó európai ígéret nem jelent előrelépést, hanem egy gazdasági öngyilkosság, ökológiai erényfitogtatásba öltöztetve.
*A szkepticizmus a köznyelvi használat szerint a kételkedés szinonimája. A filozófiai szkepticizmus kritikusan vizsgálja, hogy az érzékek által közvetített valóság és a tekintélyelvű tudás mennyiben feleltethető meg a valóságnak, és hogy megismerheti-e bárki a teljes igazságot.
A tudományos szkepticizmus az olyan állítások igazságtartalmát kérdőjelezi meg, amelyeket nem igazolhatóak tudományos módszerekkel.
A tudományos szkeptikusok a tudományos eredmények kritikai megközelítését várják el a természettudomány kutatási módszereire támaszkodva. A „tudományos” szkeptikusok úgy vélik, a világot csak empirikus módon megszerzett, megbízható és meggyőző bizonyítékok alapján lehet megismerni. A tudományos módszer is hasonló, ezért hívják a mozgalmat tudományos szkepticizmusnak.
A szkeptikus kifejezést ma olyan személyre is használják, aki bírálóként lép fel, gyakran a kritikai gondolkodás és a tudományos módszer elveit alkalmazva, hogy egy állítás vagy módszer helyességét megállapítsa. A szkeptikusok fontosnak tartják a tapasztalati bizonyítékokat, a szigorú logikai érvelést és racionális vitát, mert ezek kínálják a legbiztosabb bizonyítási módszereket.
Az újságírás szakterületén belül is terjed a kritikus gondolkodásmód. A kézenfekvő felületes magyarázatoknál hitelesebb cikkek születnek analitikus indoklásokkal. A tudományos megközelítésmód empirikusan alátámasztott kutatásokkal igazolja az állításokat. Azokat cikkeket tekinthetjük szkeptikus szemlélettel hitelesebbnek, melyek átveszik a tudományos tárgyalási módszereket. Teória→Törvényszerűségek→ Hipotézis→Teszt→Magyarázat: a tudományos szkepticizmus követői a kritikai megközelítést hirdetik a természettudomány elveire támaszkodva. A „tudományos” szkeptikusok úgy vélik, a világot csak empirikus módon megszerzett, megbízható és meggyőző bizonyítékok alapján lehet megismerni, de a szkeptikusok fontosnak tartják a szigorú logikai érvelést és racionális vitát is, mert ezek adják a legbiztosabb módszert egy állítás érvényességének vagy megalapozatlanságának megállapítására. A tudományos szkepticizmus egyik fő eszköze a teóriák szakszerű ellenőrzése megfigyeléssel, illetve kísérletezéssel nagy elemszámú mintán, a vizsgáló nem alkalmaz és kizár minden külső hatást.
Az újságírás szakterületén belül is terjed a kritikus gondolkodásmód. A kézenfekvő felületes magyarázatoknál hitelesebb cikkek születnek analitikus indoklásokkal. A tudományos megközelítésmód empirikusan alátámasztott kutatásokkal igazolja az állításokat. Azokat cikkeket tekinthetjük szkeptikus szemlélettel hitelesebbnek, melyek átveszik a tudományos tárgyalási módszereket. Teória→Törvényszerűségek→ Hipotézis→Teszt→Magyarázat: a tudományos szkepticizmus követői a kritikai megközelítést hirdetik a természettudomány elveire támaszkodva. A „tudományos” szkeptikusok úgy vélik, a világot csak empirikus módon megszerzett, megbízható és meggyőző bizonyítékok alapján lehet megismerni, de a szkeptikusok fontosnak tartják a szigorú logikai érvelést és racionális vitát is, mert ezek adják a legbiztosabb módszert egy állítás érvényességének vagy megalapozatlanságának megállapítására. A tudományos szkepticizmus egyik fő eszköze a teóriák szakszerű ellenőrzése megfigyeléssel, illetve kísérletezéssel nagy elemszámú mintán, a vizsgáló nem alkalmaz és kizár minden külső hatást.
A matematikai statisztika tudományával sok kísérleti eredmény általánosítható, de a konfidenciaintervallum sosem ad 100%-os bizonyosságot egy állítás igazságértékéről. Tudományosan elfogadható magyarázatnak azt tekintjük, mely megjelöli, hogy valamely ok milyen specifikus jelenséget okoz. Azonosít egy általános jelenséget, ahol ez a specifikus ok-okozati kapcsolat megjelenik. A magyarázat származhat egy általánosan elfogadott teóriából is.
Szkeptikusok által bírált területek/vélekedések például: áltudományok, kétes vagy egyenesen tudományellenes bizonyítékokon alapuló alternatív gyógymódok, vagy a tudományos bizonyítékok alapján cáfolható tévhitek, mint például a védőoltásokkal kapcsolatos alaptalan félelmek.
Az ókori szkeptikusok a logikát megbízhatatlan eszköznek tekintették, ami épp annyi problémát okoz, mint amennyit megold. A szkeptikusok számára a logikán alapuló vita azárt volt elfogadhatatlan, mert maga is olyan előfeltevésekre épült, amelyek nem mondhatóak hamisnak vagy igaznak további előfeltevésekre hivatkozás nélkül. Azt is állították, hogy két előfeltevés nem épülhet egymásra, mivel ezzel egy ördögi kört hoznának létre. A filozófiai szkepticizmus különválasztható mérsékelt és szélsőséges ágakra. A mérsékelt szkepticizmus kételkedés a világ érzékelésének módjában, a dolgok tulajdonságaiban; alapkérdése: „tényleg olyan-e a világ, amilyennek érzékeljük és elgondoljuk?" Descartes-ot egyes szerzők a modern szkepticizmus előfutárának vagy vezéralakjának is tartják, noha Descartes a által idézett szkeptikus érvek az abszolút bizonyosság elérésére irányultak.
Az ókori szkeptikusok között súlyos nevek is vannak, mint Marcus Tullius Cicero római szónok, filozófus és államférfi, Lucius Annaeus Seneca filozófus és politikus (Nero római császár tanítója), vagy Marcus Aurelius római császár és filozófus.
A görög sztoikus filozófia legfontosabb ága az etika volt, de logikai és természettudományos elméleteket is felállítottak, tanításaik szerint a filozófia három nagy területre oszlik, ezek: a logika. a fizika és az etika.
A görög sztoikus filozófia legfontosabb ága az etika volt, de logikai és természettudományos elméleteket is felállítottak, tanításaik szerint a filozófia három nagy területre oszlik, ezek: a logika. a fizika és az etika.
Később a rómaiak, akik mindig is mindenben a gyakorlati hasznot keresték, a sztoikus filozófia eredményeit – természetesen leginkább az etikát – a helyes, harmonikus életvitel meghatározására és vezetésére alkalmazták, és a sztoicizmus végképp egy életfilozófiává vált.
Logika: A logika felépítésében a fontosnak tartott lételméleti és metafizikai alapok tekintetében elvetették Platón ideatanát és az arisztotelészi metafizikai fogalomtan nagy részét is. A logikát a dialektikára (érveléselmélet) és retorikára (szónoklattan) osztották, később még hozzávették ehhez a definíciók tanát is. Hatással volt rájuk Arisztotelész munkássága, ennek némely elemét továbbfejlesztették, ezért egyeseknek az a megállapítása, hogy „a sztoikus logika, Arisztotelész logikája” pl. nem egészen pontos.
A nyelv legfontosabb kategóriáinak számát az arisztotelészi kategóriaelmélethez képest nyolc-tízről négyre (szubsztrátum, lényeg, járulék, viszony) csökkentették. Bevezették a kijelentéslogikai műveleteket, ezek között azt is, amit ma következtetésnek, feltételesnek nevezünk; s ami máig a logika egyik vitatott fogalma. Mindazt, amit ma elemi kijelentéslogikaként, az ítéletalgebra alapjaiként, Boole-algebraként és hasonló neveken ismerünk, nem kis részben a sztoikusok fedezték fel.