A karakk a 14.és a 16. század között kereskedelmi és néha hadi célokra is használt kormánylapátos vitorlása volt. A hajótípus Portugáliából származott, ezzel tartották fenn a portugálok a kapcsolataikat a brazil és indiai gyarmatokkal. Két fedélzettel épült, teherbíró képessége 200—600 tonna volt. Hatalmas, öblösen kidudorodó törzse felül összeszűkült. A hajóorrban egy kisebb, háromszög alakú felépítmény kapott helyet, a tatra pedig egy több fedélzetből álló magas felépítményt szerkesztettek. Később itt helyezték el az ágyúkat is. A 15. században, amikor a karakkot nao, nau néven fejlesztették ki a portugálok, még két árbocot hordozott, az egyik a hajó közepén állt, erre nagy keresztvitorlát szereltek, a kis árbocra a taton egy latin vitorlát. Később a karakkot három árboccal építették és az orrárbócon kis négyszögletes artemon vitorlával és kasvitorlával (a fővitorla fölött). / HISTORY OF SHIPS: THE CARRACK: The carrack was a rudder sailing boat used for commercial and sometimes military purposes between the 14th and 16th centuries. It originated in Portugal and was used by the Portuguese to maintain their relations with the Brazilian and Indian colonies. Built with two decks, it could carry between 200 and 600 tonnes and had a huge, bulging hull that was narrowed at the top and bottom. A small triangular superstructure was placed in the bow, and a tall superstructure with several decks was placed in the stern. Later, the guns were also placed here. In the 15th century, when the carrack was developed by the Portuguese as the nao, it still carried two masts, one in the middle of the ship, on which was mounted a large cross-sail, and on the small mast of the stern a Latin sail. Later, the spinnaker was built with three masts and the mainmast was fitted with a cassock (above the mainsail), with a small square artemon sail on the foremast.
BEVEZETÉS
A karakk (nau, nao, https://hu.wikipedia.org/wiki/Karakk) és a karavella az első gerincre és bordára épített hajótípusok voltak. Portugáliában, Tengerész Henrik fejlesztette ki az első gerinces hajókat, az első gerinces karavellát 1440 körül építette. Miután Portugália a 15. században felfedezte Afrika nyugati partjait, nagyobb hajókra volt szükségük a kereskedelemhez. A terjeszkedés Marokkóban Ceuta 1415-ös meghódításával kezdődött, Madeíra meghódításával folytatódott. A nyugat-afrikai partvidék felfedezése: 424-ben kerülték meg a Bajodor-fokot, és a Jóreménység-fok 1488-as átkelésével ért véget.
A portugálok által ismert, használt hajótípusok, a barca, barinel (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel, még nem hajógerinces hajó, a barca sem), a karavella (létezett gerinc nélküli változata is, 50 és120 tonna között, 1 regisztertonna értéke kb. 2,8316 m³, a hajó belső térfogatának mértéke) előnyeinek ötvözésével fokozatosan kifejlesztették a nagyobb vitorlázatú és nagy rakterű karakkot, nau-t. Egy tipikus 3 árbócos karakknak 5-6 vitorlája volt. Portugáliában nau volt a neve, Spanyolországban carraca vagy nao, Franciaországban pedig caraque vagy nef. A kutatás módja az internetes keresés volt, a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja a vitorlás hajókra vonatkozó ismeretek terjesztése. A karakkok a középkor legszebb hajói voltak.
Kolumbusz hajói, két karavella és a középen egy kis karakk, a nao néven is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolumbusz_Krist%C3%B3f)
Kolumbosz Kristóf Santa Maria nevű hajója, karakk, nao néven is és 1493-ban publikálták Kolumbusz első útja után (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolumbusz_Krist%C3%B3f)
A KARAKK
A vitorlások korának első nagy hajója volt. A karakk volt az egyik leghosszabb ideig használt hajó a történelemben, az Indiai armada hajói is karakkok voltak. A törzs hátulja kerek, elől-hátul bástyával, orrárbóccal az elején. Kezdetben Portugália, később Spanyolország is ezt a hajót használta a világ felfedezéséhez és feltérképezéséhez. Az első és a főárbócon általában négyszög vitorlát, a leghátsón pedig latin vitorlát használtak. Két fedélzettel épült, teherbíró képessége 200–600 t volt, hatalmas öblös kidudorodó törzse alsó és felső irányban is összeszűkült. 27 méteres hossza mellett fedélzete 8 méterre szélesedett ki, karcsúnak aligha nevezhető. A 15. században – amikor ezt a hajót nao néven is emlegették – esetleg néhány ágyút hordozott, de a 16. században az ágyúk száma elérte a 40 db-ot, amiket a felépítményen kívül a hajó oldalaira és a fedélzetközbe (ágyúfedélzet) is telepítettek. A karakk kezdetben kétárbócos volt, az egyik a hajó közepén állt, erre nagy keresztvitorlát vontak, a kis árbóc a tatra szorult, ez latinvitorlával szerelték fel. Később a karakkot három árbóccal építették, és a fő-, de néha az előárbócot is ellátták kasvitorlával (a fővitorla fölött), s orrárbócrúd alatt megjelent a „bonnet” (a hasvitorla). A karakkok elterjedtek egész Európában, északon főleg a hollandok használták, akik a hajóikon – valószínűleg a kogge mintájára – sem kas-, sem „bonnet” vitorlát nem használtak. A karakkok első és hátsó felépítményeit tetőszerkezet védte az ellenség könnyebb lövedékei ellen. Hasonlóképpen védettek voltak a főárbócon lévő árbóckosárban kialakított lőállások is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karakk)
Metszet a Liszabon-i kikötőről (4)
A karakk óceánjáró hajó volt: eléggé stabil a háborgó tengerre, és elegendően nagy, hogy egy hosszú útra való ellátmányt magával vihessen és elegendően magas oldalakkal. Karakokkal fedezték fel a spanyolok és a portugálok a világot a 15. században és a 16. században. Három vagy négy árbócos vitorlás hajó volt, melyet a 15. században Portugáliában fejlesztettek ki Atlanti-óceáni hajózásra. A későbbiekben széleskörűen használt hadihajóvá vált. A 16. század közepén a karakkból kifejlődtek az első galleonok és gályák, melyek sokáig használatban is maradtak, ezek a hajók voltak az első ágyúkkal felfegyverzett hadihajók.
Vasco de Gama zászlóshajója, Santa Catarina do Monte Sinai, nagy katakk (Wikipedia)
1515-től Portugáliának kereskedelmi kapcsolata volt Portugál-Indiával, sok karakk hagyta el Lisszabont ezüsttel a rakterében, hogy azt gyapotra és fűszerekre cserélte Indiában. Kereskedtek a Ming korabeli Kínával is, ahol a portugál ezüstöt selyemre cserélték. Az Indiai armada hajói jellemzően karakkok (nau-k, https://hu.wikipedia.org/wiki/Karakk) voltak, amelyek mérete idővel nőtt. Az első karakkok szerény hajók voltak, ritkán haladta meg a 100 tonnát, és csak legfeljebb 40-60 embert szállítottak, pl. V. de Gama São Gabriel 1497-es flottájánan vezérhajója, amely a kor egyik legnagyobbja volt, mindössze 120 t.
A 120 tonnás Sao Gabriel, nau, (https://en.wikipedia.org/wiki/S%C3%A3o_Gabriel_(ship) )
Az indiai kerskedelem megindulásával a méret gyorsan nőtt. Az 1500-as Cabral-armadában a jelentések szerint a legnagyobb hajóhordozók, Cabral zászlóshajója és az El-Rei valahol 240 és 300 t között voltak. Az 1502-ben épített Flor de la Mar 400 tonnás nau volt, míg az 1503-as Albuquerque-armada legalább egyik nauja a jelentések szerint elérte a 600 tonnát. A karavellákat és karakkokat együtt használták, a karvellákkal közel lehettet menni a parthoz, kisebb merülésű hajók voltak (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/205-hajok-toertenete-elso-gerinces-hajok-az-elso-foeldrajzi-felfedezesek-idejen-epueltek.html?layout=blog&Itemid=101). A karavellák általában 18-21 méter hosszúak és 6 méter szélesek voltak, és két vagy három árbocuk volt, evezők nélküli hajók. A karavellák teljes fedélzete körülbelül 3 méterrel a vízfelszín felett volt, de általában egy kis előárbocuk is volt. Merülésük 1,5-2 méter között volt.
A portugál hajótér méretének néhány év alatt bekövetkezett gyors megduplázódása és megháromszorozódása az indiai kereskedelem igényeit tükrözte. Ezt követően a növekedés üteme mérséklődött. A 16. század hátralévő részében az indiai útvonalakon az átlagos méret valószínűleg 400 t körül volt.
Frol de la mar nevű karakk útban Malaca-ba (4)
A nao-k (nau-k, karakkok) a középkor legszebb hajói voltak, néhány további kép a nao, karakk nevű hajókról:
Karakk 1565-ből (4)
Gályák és karakkok csatája (4)
Portugál karakk Japánban (4)
Portugál karakkok 1600 körül (4)
TARTALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem menthető, csak egy szűk karakterkészlet menthető képnévként.
(5) GULAS, Stefan - LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.