Hierarchikus rendszerek
(2025 október)
Hierarchikus rendszer pl. az internet hálózat, ami autonóm rendszerek együttese, mert a router egyetlen elérési pontként jelenik a háló számára. A hierarchia az alá- és fölérendeltségi viszonyok rendszere, amelyben az elemek, rétegek alrendszerek valamilyen szempont (fontosság, képesség, pozíció, fizikai okok stb.) alapján vannak összerendelve. Görög eredetű szó. A fogalom kiterjed pl. a jogi rendszerekre, egyházi szervezetekre. A politikai alrendszer külön érdeklődésre tart számot. A demokratikus politikai alrendszer azoknak a struktúráknak és szabályoknak az összessége amelyen belül a hatalmi cselekvés zajlik, illetve az egyes hatalmi kérdések eldőlnek. Valamely politikai rendszer a társadalmi struktúra alrendszere, amelyet a jogrendszer (alkotmány is), a gazdaságpolitikai alrendszer alkotnak, és amelyet a politikai kultúra folyamatosan alakít, ezért folyamatként is értelmezendő. Jellegét tekintve, lehet demokratikus, diktatórikus, autoriter, totalitárius, technokrata*, bürokratikus...: az átmeneti állapotok valósulnak meg. A gazdaságpolitikai alrendszer céljait az határozza meg, hogy milyen társadalmi réteg érdekeinek kedvez: a nemzetközi vagy nemzeti tőkének, a lakosságnak is.
Az elmélet egy hierarchikus rendszer szerkezetét és funkcióit írja le, az egymás alá- és mellérendelt alrendszerszintek funkciói (jogai és kötelezettségei) szerint. A rendszerelméletben az autonóm alrendszereket az önálló döntési szint jellemzi. Az elmélet elég jól magyarázza a szervezettség és a hierarchikus szervezetek kialakulását a természeti rendszerektől a társadalmi struktúrákig. A rendszerek átláthatóságot és irányíthatóságot biztosítanak, de merev szerkezetük bizonyíthatóan lassítja a döntéshozatalt. A rendszerek átláthatóságát és irányíthatóságát a kétirányú információáramlás biztosítja, működtetését speciális alrendszerek, a múszaki berendezésekben beavatkozó szervek végzik. Nagy rendszerekben a döntési helyek távolra tolódnak a döntések hatásainak helyeitől, ami a centralizáció vs decentralizáció dilemmáját okozza, ezért a centralizáció és a decentralizáció együttesen folyamatot alkotnak. A kevés döntési hellyel rendelkező nagy rendszerek sérülékenyebbek, a hierarchiát a több döntési hely kényszeríti ki. Jellemzők (MI válaszok):
Alá- és fölérendeltség: A rendszerelemeket, az alrendszereket egyértelműen kell meghatározni és rangsorolni. A magasabb szintű egységek több hatalommal, felelősséggel, kötelezettséggel és jogkörrel rendelkeznek.
Strukturális felépítés: A hierarchia meghatározza a döntéshozatal és a kommunikáció útját, ami az alrendszerek egymás közötti és hierarchikus kapcsolta.
A közvetlen felettesek és felelősségük pontosan meghatározott. A szolgálati út -ahol jelentősége van- pontosan meghatározott.
Komplexitás, bonyolultság: a rendszer komplexitása növekszik a belső szintek számával. A nagyobb, komplexebb rendszer több alrendszerből és komponensből épül fel. Alapelv: egy összetett rendszer csak autonóm alrendszerekből állhat. (Az autonóm rendszer olyan rendszert, döntési helyet jelent, amely külső beavatkozás nélkül, önállóan képes működni és feladatokat ellátni. Lehet egy fizikai rendszer, mint egy robot, vagy egy önvezető autó, ami érzékeli a környezetét, és a benne lévő technológia, például mesterséges intelligencia, alapján hoz döntéseket és navigál. Más területeken a szervezeti hierarchia, hálózat elemei, pl. az internet is értelmezhető mint egy önálló irányított struktúra.)
Evolúciós alap: A természetben is megfigyelhetőek hierarchiák, például az evolúció vagy az élőlények rendszertani besorolása, alapelveket adnak a hierarchikus szerkezetek megértéséhez. Példák: cégek, egyházak, természeti rendszerek.
A hierarchia főbb típusai (MI válasz)
Gyakori típusok a társadalmi, szervezeti, biológiai és adathierarchiák.
Gyakori típusok a társadalmi, szervezeti, biológiai és adathierarchiák.
Társadalmi hierarchia
Meghatározás: Egyének vagy csoportok rangsorolása státusz, hatalom vagy vagyon alapján.
Példák: Kasztrendszerek, osztályszerkezetek, arisztokráciák.
Cél: Fenntartja a társadalmi rendet, és befolyásolja az erőforrásokhoz és privilégiumokhoz való hozzáférést.
Szervezeti hierarchia
Meghatározás: Vállalatokon vagy intézményeken belüli struktúra, amely meghatározza a szerepeket és a tekintélyt.
Meghatározás: Vállalatokon vagy intézményeken belüli struktúra, amely meghatározza a szerepeket és a tekintélyt.
Hierarchikus (hagyományos piramis): A vezérigazgató a csúcson, majd a vezetők, végül az alkalmazottak.
Lapos: Kevés vagy semmilyen középvezetési szint.
Mátrix: Az alkalmazottak több vezetőnek (pl. projekt- és funkcionális vezetőknek) jelentenek.
Divíziós: Termékvonalak vagy földrajzi régiók szerint szervezett.
Csapat-alapú: Együttműködő csoportokra összpontosít, nem pedig merev szerepekre.
Hhierarchikus gazdasági rendszerek
Meghatározás: több döntési szint, és a szabályozás, az információáramlás és a döntéshozatal. A rendszerek lehetnek célorientáltak, önszabályozóak és önszervezőek, és a működésüket a negatív visszacsatoláson alapuló szabályozás jellemzi.
Struktúra: A rendszert többlépcsős, alá-fölérendeltségi viszonyok jellemzik, ahol a felsőbb szintek irányítják az alsóbbakat.
Döntéshozatal: A döntések a hierarchia különböző szintjein születnek meg, és a felsőbb szintek nagyobb hatáskörrel bírnak.
Információáramlás: Az információk vertikálisan áramlanak a rendszerben, a feladatok és eredmények a szervezet különböző szintjei között.
Szabályozás: A rendszer önszabályozó, ami itt azt jelenti, hogy a működését visszacsatolások irányítják.
Struktúra: A rendszert többlépcsős, alá-fölérendeltségi viszonyok jellemzik, ahol a felsőbb szintek irányítják az alsóbbakat.
Döntéshozatal: A döntések a hierarchia különböző szintjein születnek meg, és a felsőbb szintek nagyobb hatáskörrel bírnak.
Információáramlás: Az információk vertikálisan áramlanak a rendszerben, a feladatok és eredmények a szervezet különböző szintjei között.
Szabályozás: A rendszer önszabályozó, ami itt azt jelenti, hogy a működését visszacsatolások irányítják.
Célorientáltság: A rendszer célorientáltan működik, és a célok elérését szolgálja az összes hierarchikus egység tevékenysége.
Szervezés: Az ember és a technológia (ember-gép rendszer) egyaránt részei a rendszernek.
Szervezés: Az ember és a technológia (ember-gép rendszer) egyaránt részei a rendszernek.
Biológiai hierarchia
Meghatározás: Az élő szervezetek osztályozása általánostól a specifikusig.
Meghatározás: Az élő szervezetek osztályozása általánostól a specifikusig.
Szintek: Tartomány → Királyság → Törzs → Osztály → Rend → Család → Nemzetség → Faj.
Cél: Segít a tudósoknak az evolúciós kapcsolatok kategorizálásában és megértésében.
Bonyolult műszaki rendszerek hierarchiája:
Meghatározás: műszaki berendezések működtetése az érzékelő szervektől a beavatkozó szervekig.
Példa: önvezető járművek, Waymo (San Francisco, Kalifornia)
Cél: Költséghatékonyság energiahatékonyság, biztonság, rendelkezésre állás.
Adathierarchia
Meghatározás: Az adatok rendszerezése általánostól a specifikusig.
Szerkezet: Bit → Bájt → Mező → Rekord → Fájl → Adatbázis.
Használat: Alapvető az adatbázis-tervezésben és az információs rendszerekben.
Katonai hierarchia
Meghatározás: Szigorú rangsorolási rendszer, amely meghatározza a parancsnokságot és a felelősséget.
Meghatározás: Szigorú rangsorolási rendszer, amely meghatározza a parancsnokságot és a felelősséget.
Példa szintek: Tábornok → Ezredes → Őrnagy → Kapitány → Hadnagy → Őrmester → Közlegény.
Cél: Fegyelmet, rendet és egyértelmű parancsnoki láncokat biztosít.
Vallási hierarchia
Példa: Római katolikus egyház hierarchiája: Pápa → Bíboros → Érsek → Püspök → Pap → Diakónus → Laikus személy.
Példa: Római katolikus egyház hierarchiája: Pápa → Bíboros → Érsek → Püspök → Pap → Diakónus → Laikus személy.
Cél: A spirituális tekintély és kormányzás megszervezése a vallási intézményeken belül.
Fogalmi vagy filozófiai hierarchia
Meghatározás: Eszmék vagy értékek absztrakt rangsorolása.
Meghatározás: Eszmék vagy értékek absztrakt rangsorolása.
Példa: szükséglethierarchiája (fiziológiai → biztonság → szeretet/hovatartozás → megbecsülés → önmegvalósítás).
Használat: Segít az emberi motiváció és viselkedés magyarázatában.
A hierarchia megszűnésekor az összetett rendszer egy autonóm rendszerre egyszerűsödik, és tudatos, összefüggő tevékenység hiányában a rendszer véletlenszerűen, kaotikusan viselkedik, korrelálatlan örökifjú Markov folyamatokkal, (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/731-a-kaoszelmeletrol.html?Itemid=101), matematikai eszközökkel írható le: a geometriai, Poisson és exponenciális eloszlású "örökifjú" Markov folyamatokkal (https://ocw.mit.edu/courses/2-854-introduction-to-manufacturing-systems-fall-2016/5d3e9532c2ff6e156d48e41f9bd9576f_MIT2_854F16_Queueing.pdf), melyek a sorba-állás-elméletben, megbízhatóság-elméletben, népességszaporulatok**, betegségek terjedésének leírásában, radioaktív bomlások leírásában, hálózatok rendelkezésre állásának, várakozási idők, telefonhívások beérkezési számának... elemzésében szerepet kapnak.
Érdekesség: II. Nagy Ramszesz (i. e. 1302 k. – i. e. 1213) uralma az egyiptomi civilizáció egyik tetőpontját jelentette. A nagy királyi hitves címét összesen nyolcan viselték Ramszesz uralkodása alatt, egyszerre mindig legalább ketten. Ramszesz gyermekeinek számával kapcsolatban sok forrás túloz, a legtöbben ma 85 és 100 közé teszik számukat (Wikipédia). A kevésbé jelentős gyermekek átlagos életet éltek, a hercegek sorában huszonharmadik például a memphiszi királyi szőlészetet felügyelte; volt aki az egyik királyi háremben élte le életét. Ramszesz az ókori egyiptomiakhoz képest meglehetősen magas volt, 173 cm. Haja vörös volt, ez szokatlan volt, a vörös szín lehetségesen hükszosz (avariszi, ugariti) felmenőre vezethető vissza. Bő egy évezreddel később, Kleopátra idején minden egyiptomi vörös lehetett volna.
A hükszoszok által birtokolt terület: Föníciában Ugarit, és a Nílus-deltában Avaris (WIKIPEDIA)
A Nílus-deltai csata a krétai-föníciai Tengeri népek és III. Ramszesz között, falikép
Az alrendszerek konfliktusai
Egy hierarchikus rendszer alrendszerei természetes módon verseny és konfliktus helyzetben vannak egymással, pl. az erőforrások elosztása miatt. Szerencsésnek mondható, ha egy alrendszer önmagában konfliktusmentes. A játékelmélet foglalkozik a konfliktusok mennyiségi tárgyalásával. A konfliktus lehet védekező vagy támadó, megoldást kereső, vagy a verbálistól a fizikai erőszakig terjedő agresszív.
A hierarchikus rendszerek irányításelmélete: Minden hierarchikus rendszert autonóm alrendszerek alkotnak. Az elmélet a hierarchikus szervezetek struktúráját a rendszerszemlélettel ötvözi, hogy elemezze és optimalizálja az összetett szervezeti dinamikát. Két alapvető elméletet ötvöz:
Hierarchia elmélet: A szervezetek alrendszerekből, rétegekből épülnek fel, a hatáskör és a döntéshozatal felülről lefelé halad, míg az információáramlás kétirányú.
Rendszerelmélet: A szervezeteket összetett rendszereknek tekinti, amelyek egymással kapcsolatban lévő autonóm alrendszerekből állnak, amelyek dinamikus kölcsönhatásban vannak, és lehetnek mellé- vagy alárendelt viszonyban. A vezetett strukturált rétegek hatnak egymásra egy nagy rendszeren belül. A szervezeti, stratégiai célok elérése az elsődleges, de az alrendszereknek lehetnek saját taktikai céljaik, az alrendszerek minden esetben döntési helyek. Minden hierarchikus szint (pl. vezetői, középvezetési, operatív) egy alrendszernek tekinthető, amelynek megvannak a saját kötelességei, szerepei, folyamatai és visszacsatolási hurkai.
Kölcsönös függőség: az autonóm alrendszerek nem elszigeteltek, ezért alkotnak egy rendszert. Befolyásolják egymást és függenek egymástól, kapcsolatok hálózatát alkotják, de saját döntési szinttel. Túlhatározott esetben nem egyértelmű, hogy melyik alrendszer feladata a cselekvés, alul határozott esetben az alrendszer nem dönt, nem működik jól valamilyen okból, ezért léteznek a működési szabályzatok, melyek ritkán lehetnek teljesek.
Vertikális kommunikáció: A szabályozott információ közlés felfelé, az utasítások jellemzően lefelé áramlanak, míg a visszajelzések és a teljesítményadatok felfelé, gyakran szabályozott szolgálati úton.
A szerepek és felelősségek egyértelműsége: A hierarchikus struktúra egyértelmű döntési hatásköröket és elszámoltathatóságot biztosít. A rendszerszemléletű gondolkodás arra ösztönzi a vezetőket, hogy vegyék figyelembe a döntések részlegek közötti hatásait. Az egymásrautaltságok megértése segít csökkenteni a szükségszerű konfliktusokat, és fokozza az együttműködést. A szervezetek hatékonyabban tudnak reagálni a változásokra, ha az alrendszerek összehangoltak, és a visszajelzések integráltak.
A rendszer merevsége: A szigorú hierarchiák elfojtják az innovációt és lelassítják a döntéshozatalt. Egy, a hierarchiaelméletből származó koncepció a "majdnem felbonthatóság", amely szerint a komplex rendszerek lazán összekapcsolt részekre bonthatóak a könnyebb elemzés és kezelés érdekében első közelítésben, ekkor az elemzés miatt a döntési szint elmosódhat. Hasznosabb a nehezebb, döntési szintek szerinti elemzés.
Kommunikációs szűk keresztmetszetek: A vertikális kommunikáció az információk késedelméhez vagy torzulásához vezethet a döntések kárára. Az összetett rendszerek megbízhatóságát a szűk és kritikus keresztmetszetek bővítésével, redundáns, tartalék megoldásokkal növelik. (A redundancia jelentése: a megbízhatóságot növelő többlet, túlhatározottság, szükségtelen ismétlődés vagy alrendszer, míg a műszaki és informatikai területeken többletrendszereket, eszközöket jelent, amelyek hiba esetén képesek átvenni a meghibásodott alkatrészek szerepét, növelve a rendszer stabilitását és elérhetőségét.) A megvalósítás összetettsége: A rendszerszemlélet hierarchikus rétegek szerinti alkalmazása valószínűségelméleti képzést és kulturális változásokat igényel. A hierarchikus műszaki rendszerek hierarchiájának működését a rendelkezésre állás valószínűségével mérik, ami lehet idő dimenziójú is.
Visszacsatolt hierarchikus rendszerek
Gyakoriak a mérnöki tudományokban, a robotikában és a szervezetirányításban. A visszacsatolás az alrendszerekben gyakori, az alrendszereket áthidaló visszacsatolás ritka, és ellenőrző funkciójú. Az alrendszerekben a visszacsatolás lehetővé teszi az adaptációt változó feltételekhez, a működési hibák javítását, míg az alrendszereket áthidaló visszacsatolás a rendszer struktúrájának a módosítását. Az emberi visszajelzések gyakran elakadnak a középső szinteken, vagy nem jutnak el a felső döntési helyekhez, ami ellen a visszajelzési út rövidítésével védekeznek. A felső döntési helyek hozzák a stratégiai döntéseket, a középső és alsó szinteken keletkeznek a taktikai döntések, és a végrehajtó szervek működtetése, ahonnan a visszacsatolás történik. Az egyes szinteken található visszacsatolási hurkok valós idejű működésmódosításokat tesznek lehetővé. Diszkrét, mintavételezett rendszerek matematikai modellezésénél fel kell tételezni, hogy legalább egy lépéses késleltetés van a rendszerben, és akkor modellezhető egy visszacsatolt hierarchikus rendszer, ha megfigyelhető és irányítható. Lineáris rendszerekre Kálmán Rudolf fogalmazta meg a feltételeket.
Optimalizáció hierarchikus rendszerekben: Az alrendszerek optimális működése nem esik egybe a teljes rendszer optimális működésével. Az optimális hierarchikus rendszerekben egyértelmű hatalmi és felelősségi viszonyokat teremtenek, miközben a hierarchia rugalmasan alkalmazkodik a környezet kihívásaihoz. A rendszereket leggyakrabban szervezetek, vállalatok és komplex rendszerek irányítására használják. A hierarchiában hatékonyan osztják el a döntési jogköröket és felelősségeket, amihez biztosítják az információáramlás egyértelmű útvonalait. A hierarchikus rendszer egymással kapcsolatban álló alrendszerekből áll, amelyek maguk is hierarchikusak lehetnek egészen az elemi szintig.
A modern szervezési módszerek gyakran alkalmaznak hibrid vagy egyszerűsített struktúrákat, amelyek csökkentik a hierarchia mélységét, növelik az autonómiát és együttműködést, gyorsabb információáramlást biztosítanak: ez a struktúraoptimalizálás. Az optimalizáció hierarchikus rendszerekben azt jelenti, hogy a rendszer különböző szintjein zajló döntések és folyamatok összehangoltan működnek a teljesítmény maximalizálása érdekében. Fontos vállalatok, logisztikai hálózatok vagy informatikai infrastruktúrák esetén.
Az optimalizáció sokszor több szinten történik:
Alrendszerek optimalizációja: az egyes alrendszerek saját céljaik szerint optimalizálnak (pl. részlegek költséghatékonysága)
Globális optimalizáció: a teljes rendszer szintjén történik, figyelembe véve az összes alrendszer kölcsönhatását
Koordinált optimalizáció: a lokális és globális célok összehangolása, hogy ne legyenek konfliktusok
Módszerek: matematikai programozás: lineáris, nemlineáris, egész-értékű modellek, dinamikus programozás: több szintű döntési problémák megoldására
Decentralizált optimalizálás: az egyes szintek önállóan optimalizálnak, de kommunikálnak egymással, a felső szint döntései befolyásolják az alsó szint lehetőségeit, és fordítva.
Közigazgatási példa: Az egyes alrendszerek, intézmények alá- és mellérendelt kapcsolatban állnak egymással.
Centralizáció vs. demokrácia: melyeknek lehet politikai vagy adminisztratív megközelítése. A politikai centralizáció a politikai erők domináns érvényesülését jelenti, addig adminisztratív centralizáció esetén a közigazgatásban a feladatokat egy központi bürokratikus szervezet irányítja, a politikai erőktől függetlenül, továbbá helyi viszonyok és érdekek a központi döntések meghozatalában kapnak megfelelő súlyt. A közigazgatási intézményrendszer centralizált elemeinek előnye az egységesség, és a helyi viszonyoktól való függetlenség, de a központosított rendszerekben a döntéshozatal lassú, és a helyi szempontok nem érvényesülnek.
Decentralizációnak is vannak előnyös tulajdonságai: az alrendszerek önálló döntési jogköre pontos és jó döntéseket tesz lehetővé, ha figyelembe veszik a többi alrendszer és az egész rendszer érdekeit. Gyakran nem megfelelő döntések születnek az alrendszerekben, ekkor az alrendszer nem együttműködő. Az erős hierarchia mellett szóló érv a tevékenység sajátos jellege (például a rendészeti feladatok), de a hierarchikus szintek száma lassítja, gátolja a működést. A szintek demokratikus működése lehetetlenné teszi az optimális együttműködést, vagy a működést.
Autonómia jó esetben akkor működik, ha központi beavatkozás vagy egyáltalán nem lehetséges, vagy szükséges. A decentralizáció nem egyszerűen kiszervezés -mint a vállalati, a piaci és a pénzügyi folyamatok világában-, hanem szükséges egy centralizált rendszerben, mert figyelembe veszi az eltérő adottságokat. A decentralizáció, -ami indokolatlan párhuzamosságokhoz, önigazoló egységekhez vezet-, és a centralizáció egymást kiegészítő, tartós folyamatok az optimális egyensúly keresésében. Az önigazgató alrendszerek, például az önkormányzatok, vagy az autonóm jogállású központi államigazgatási szervek, melyek szervezeti, működési és pénzügyi önállósággal rendelkeznek. Az autonóm, önigazgató egységek a hierarchia megbontásával az egységes irányítás ellen hatnak.
A rendszer-integráció is egy szervezési segédelv, amikor a hierarchikus működés elégtelen, és külön, új elemeket hoznak létre a működés megsegítésére. Pl. az egymással nem hierarchikus viszonyban lévő, mellérendelt viszonyban álló alrendszerek összevonása, centralizációja mellett/helyett koordináló vagy önműködő szerveket hoznak létre, vagy jönnek létre, mint pl. az NGO-k.
Hierarchikus rendszerek működése vészhelyzetben: szükséghelyzetben strukturált parancsnoki láncok működnek, amelyek lehetővé teszik a gyors döntéshozatalt, a koordinációt és az erőforrás-elosztást. A rendszereket úgy tervezték, hogy meggátolják a káoszt, és biztosítsák a funkciók, a cselekvések és felelősségek egyértelműségét válságok esetén. Szükséges az egyértelmű parancsnoki lánc, szolgálati út. Az előre meghatározott struktúra mutatja, hogy ki hozza a döntéseket, ki továbbítja azokat, és ki hajtja végre azokat, ami minimalizálja a zavart, és biztosítja gyors végrehajtást és az elszámoltathatóságot.
Vészhelyzeti Műveleti Központok: a csomópontok koordinálják a reagálási erőfeszítéseket, gyakran incidenskezelő rendszereket használva több ideiglenes ügynökséget integrálnak. A hierarchikus tervezés lehetővé teszi a nagyszabású problémák (például városokban előforduló vészhelyzetek) kisebb, kezelhető egységekre történő - algoritmikus, protokollal meghatározott- bontását, ami javítja a személyzet, a felszerelés és az eszközök hatékonyságát.
Együttműködő döntéshozatal: A hierarchia ellenére a modern rendszerek együttműködésen alapuló eszközöket és tervezést is tartalmaznak a bizonytalanság és az összetett forgatókönyvek kezelésére, azaz redundánsak. A megbízható műszaki rendszerek teljes redundáns alrendszereket tartalmaznak.
Kiberbiztonság és redundáns információáramlás: A technológiailag fejlett rendszerekben a hierarchikus szinteken átívelő biztonságos és zavartalan információáramlás fenntartása kritikus fontosságú a vészhelyzetek során mindig fellépő zavarok elkerülése érdekében.
Rend és anarchia
Az anarchia a hierarchia, az alrendszerek hiányát jelenti. A "rend és anarchia" ellentétes fogalmak, amelyek a társadalom két végletes állapotát jelentik: a rend a központi hatalom, a szabályok és az alkotmány, a törvények által biztosított stabilitást jelenti, míg az anarchia (a görög szó szerint "uralom nélkül") a központi hatalom hiányát, ami lehet zűrzavar és káosz, és nem jelenthet önszervező, önkéntesen együttműködő alrendszereken alapuló társadalmat, ahol a stratégiai célok nem teljesülhetnek a taktikai konfliktusok következtében. (Divide et impera, a megosztáson alapuló uralom átmeneti állapot: egymás mellé redelt alrendszerek jellemzik.) A hétköznapi nyelvben az anarchia negatív értelmű, a társadalmi rend, rendszerek hiányát, a zűrzavart, a káoszt jelenti, míg politikai ideológiaként az államhatalom, a társadalom elleni tevékenységet.
Rend pozitív értelmű: A központi hatalom, alkotmány, kormányzat, jogszabályok által biztosított stabilitás, a szabályokon, törvényeken és intézményeken, speciális esetekben szokásjogon alapuló társadalmi struktúra. Érdekesség: a rend a történelem folyamán vallási köntösben jelenik meg a korai földművelő társadalmakban, mint összetartó és önszervező erő, de később hosszú folyamatban vallási rendszereket leválasztották a társadalmi rendről. Továbbá a rend a természetben és az információ elméletben az entrópiával számszerűsített fogalom, tehát a rendezettség mértéke.
Anarchia negatív értelmű: A központi hatalom és az alrendszerek, a hierarchia hiányából fakadó zűrzavar, káosz, a jogi szabályozás hiánya jellemzi. Mint politikai ideológia: Az államhatalom, a hierarchia megszüntetésére törekvő mozgalomnak, melyek a jogi együttműködés, az önkéntes szabályok és a kölcsönös segítségnyújtás elvén működő társadalommal szembe fordulnak.
Anarchia negatív értelmű: A központi hatalom és az alrendszerek, a hierarchia hiányából fakadó zűrzavar, káosz, a jogi szabályozás hiánya jellemzi. Mint politikai ideológia: Az államhatalom, a hierarchia megszüntetésére törekvő mozgalomnak, melyek a jogi együttműködés, az önkéntes szabályok és a kölcsönös segítségnyújtás elvén működő társadalommal szembe fordulnak.
A hierarchia nélkülözhetetlen a vészhelyzetekben, mert (MI válasz)
Gyors reakció: A jogosult személyzet gyorsan meghozhatja a döntéseket anélkül, hogy konszenzusra kellene várnia.
Koordináció: A különböző csapatok (orvosi, tűzoltósági, rendőrségi, logisztikai) szinkronban dolgozhatnak egységes vezetés alatt.
Skálázhatóság (méretnövelés): A hierarchikus rendszerek a vészhelyzet súlyosságától függően bővülhetnek vagy összehúzódhatnak.
Rugalmasság: A strukturált rendszerek jobban felkészültek a zavarokhoz való alkalmazkodásra és a helyreállításra.
Valós vészhelyzetekre példák:
Közegészségügyi válságok: Az olyan járványok idején, mint az Covid19, az ebola vagy a Zika: a hierarchikus rendszerek segítették a nemzetközi és helyi válaszok koordinálását.
Közegészségügyi válságok: Az olyan járványok idején, mint az Covid19, az ebola vagy a Zika: a hierarchikus rendszerek segítették a nemzetközi és helyi válaszok koordinálását.
Természeti katasztrófák: A sürgősségi szolgálatok hierarchikus parancsnoki struktúrákat használnak az evakuálások, a mentési műveletek és a segélyek elosztásának kezelésére.
Ipari balesetek: Gyártóüzemekben a hierarchikus rendszerek segítenek a hibák elkülönítésében és a műszaki, biztonsági beavatkozások koordinálásában.
*
A technokrácia egy olyan kormányzási forma, idea, amelyben a műszaki és gazdasági szakemberek irányítanak egy országot, intellektuális rátermettségük alapján. A döntéseiket tudományos, pragmatikus alapon hozzák meg. A szó a "technika" és az "arisztokrácia" szavakból származik, és egy olyan társadalmi rendet jelöl, ahol a vezető pozíciókat a szakértők töltik be. Célja a gazdasági és társadalmi problémák racionális, tudományos alapon történő megoldása.
Működése: A döntéseket a közvélemény figyelembe vételével, de nem pártpolitika, hanem a szakértői értékelések és adatok alapján hozzák meg.
Számos országban találhatóak technokrata kormányok, amelyek válságok idején alakultak. A technokrácia többnyire a "Ha baj van, akkor hívunk orvost!" jelenség állami szinten. Például Olaszországban, Görögországban és Tunéziában is volt már szakértői kormány. Szingapúr gyakran felmerül példaként a hatékony technokrata kormányzásra.
Számos országban találhatóak technokrata kormányok, amelyek válságok idején alakultak. A technokrácia többnyire a "Ha baj van, akkor hívunk orvost!" jelenség állami szinten. Például Olaszországban, Görögországban és Tunéziában is volt már szakértői kormány. Szingapúr gyakran felmerül példaként a hatékony technokrata kormányzásra.
**A minimálisan életképes populáció (MVPang, https://en.wikipedia.org/wiki/Minimum_viable_population) egy kiszemelt faj elszigetelt populációjának alsó határa, amely lehetővé teszi a túlélést. A kifejezést gyakran használják a biológia, az ökológia és a természetvédelmi biológia területén. Az MVP azt a legkisebb lehetséges méretet jelenti, amelyen egy biológiai populáció létezhet anélkül, hogy kihalna, természeti katasztrófák vagy demográfiai, környezeti vagy genetikai átfedés miatt. A "populáció" kifejezés hasonló földrajzi területen élő, egymással kereszteződő egyedek csoportját jelenti, amelyek nincs génközössége a faj más csoportjaival. Az MVP-t jellemzően vadon élő populációra használják, de a természetvédelemben is használható (állatkerti populációk esetén). Első közelítésben a válasz ≈ 50 fő, 20 férfi és 30 nő. Ha kikötjük, hogy az első három vagy az első két generáció nem lehet génrokonságban, és a kérdést úgy tesszük fel. hogy hány nő és hány férfi szükséges minimálisan, akkor:
50/500 szabály: a biológusok legalább 50 -es egyed számot javasolnak a beltenyészet rövid távú elkerüléséhez. Ha nincsenek vérrokonok 3 generáción keresztül, akkor e korlátozás jelentősen megemeli a minimumot. Elegendő számú, egymással nem rokon egyedre van szükség ahhoz, hogy három generáción át átfedés nélkül párosodó párokat alkossanak: minimum 160-500 emberre van szükség a beltenyészet elkerüléséhez és a generációkon átívelő fenntartható populáció biztosításához. Egyenlő számú férfi és nő esetén (pl. min. 80 férfi és 80 nő) és gondos párosítás a genetikai átfedés elkerülése érdekében szükséges az életkori sokféleség a generációk közötti eltolódáshoz. Szükséges redundanciára a szerepkörökben és a genetikai vonalakban is.
Három nem génrokon generáció esetén: tehát legalább 160-500 egyedre lenne szükség, közel kiegyensúlyozott nemi aránnyal. A becslés a genetikai sokféleségen, a reprodukciós életképességen és a több generáción átívelő társadalmi stabilitáson alapul.A vérrokonság elkerülése érdekében három generáción keresztüli tervezés: a kezdeti telepeseknek nem rokonok. A második generációt gondosan párosítani kell, hogy elkerüljük az unokatestvéri szintű kapcsolatokat. A harmadik generációt még szigorúbb genetikai elkülönítéssel kell megtervezni, ami aprólékos nyilvántartást, genetikai nyomon követést és esetleg asszisztált reprodukciós technológiákat igényel.
Hány férfira és nőre van szükség egy lakatlan terület végleges benépesítéséhez, ha csak az első két generáció nem lehet vérrokon? Legalább 160-300 egyedre lenne szükség, ideális esetben a férfiak és nők közel kiegyensúlyozott számával. A két generációs rokonságmentességi követelmény teljesítéséhez az alapító generáció minimum 80–150 egymással nem rokon egyed (30–70 férfi és 50-80 nő). Második generáció: Gondosan párosítva, hogy elkerüljék az unokatestvér szintű kapcsolatokat. A szaporodás eltolása, a generációs átfedés biztosítása is szükséges. A nagyobb csoport segít fenntartani a mentális egészséget és a társadalmi kohéziót. A 160–300 egyed a már lehetővé teszi a több családi vonal kialakulását, és tolerálja az egyedszám és ellenőrzött szaporodás (ami nem tiszta matematika!), a balesetek, meddőség vagy korai halál esetén kieső vonalakat.