A sarki jég mennyiségének története 2023-ig
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-
A jég kiterjedése 2024 szeptemberében 4.18 km3 értékű volt. Az évente megfagyott jég elolvadása természetes, de amikor a többéves jég elolvad, akkor túl sok lesz az olvadékvíz a sós áramlatokban. Két olyan jégmag van északon, ahol várhatóan a sokéves jég vastagsága megmarad: a télen sötét sarkvidéken és K-Grönland magas hegyein. A nagy mennyiségű sokéves jég elolvadása olvadékvíz-impulzust okoz.
EGY LEHŰLÉS MÁR VOLT 8200 ÉVVEL EZELŐTT
8200 évvel ezelőtt volt egy gyors lehűlés, amelyet a nagy mennyiségű olvadékvíz gyors beömlése okozott (https://en.wikipedia.org/wiki/8.2-kiloyear_event). Az Ibériai-félszigeten pl. a 8200 évvel ezelőtti lehűlés nyári szárazságot, a tüzek gyakoriságának növekedését és ennek következtében a tűzálló örökzöld tölgyfák növekedését okozta. Mezopotámiában is száraz lehűlést okozott.
Hőmérséklet értékek a grönlandi jégmintákon mérve: i.e. 1200 körül extrém meleg volt (https://en.wikipedia.org/wiki/8.2-kiloyear_event)
A 8200 évvel ezelőtti eseményt egy nagy mennyiségű olvadékvíz-impulzus okozhatta, valószínűleg az észak-amerikai Laurentide jégtakaró összeomlásának következménye. Az olvadékvíz-impulzus befolyásolhatta az észak-atlanti áramlat (GOLF+AMOC) keringését, csökkentve az északi irányú hőszállítást az Atlanti-óceánon, ezzel jelentős észak-atlanti lehűlést okozva. Az atlanti meridionális áramlás (AMOC) 55%- 62%-kal gyengült, körülbelül 1-5 °C-os (1,8-9,0 °F) csökkenés történt. Grönlandon az esemény 8175 éve kezdődött, és a lehűlés kevesebb, mint 20 év alatt 3,3 °C volt az évtizedes átlaghoz viszonyítva. A leghidegebb időszak körülbelül 60 évig tartott, teljes időtartama pedig körülbelül 150 év volt. Az északi féltekén a monszun csapadék 12,4%-kal csökkent a globális átlaghőmérséklet minden egy °C fokos változása után, míg a déli féltekén a monszun csapadék 4,2% -al nőtt fokonként.
Az éghajlattörténetben a 8200 évvel ezelőtti lehűlésnél a globális hőmérséklet gyorsan csökkent, ez körülbelül i. e. 6200-ban következett be, és két-három évszázadig tartott. Az esemény alatt a légkör metánszintje 15%-al csökkent jelent, és globális CO2-csökkenést is okozott, ami általános lehűlési és kiszáradási tendenciát jelez az északi féltekén. Az eseményre Norvégiában, és Eurázsia, a Földközi-tenger, Dél-Amerika és Dél-Afrika vidékein találtak bizonyítékokat. Az esemény legerősebb bizonyítéka az észak-atlanti régióból származik; az éghajlat megzavarása egyértelműen megmutatkozik a grönlandi jégmagokban, üledékes mérési rekordokban és az Atlanti-óceán mérsékelt és trópusi részének egyéb rekordjaiban. Az antarktiszi és dél-amerikai feljegyzésekből kevesebb bizonyíték van jégmagokban. A hirtelen hőmérséklet-csökkenés globális hatású volt, leginkább a tengerszint változása mutatja. Az olvadékvíz 0,5 és 1.4 méter közötti tengerszint-változást okozott.
Hőmérséklet bronzkori összeomlás idején, és egy jóslat 2038-ra (https://www.flickr.com/photos/6959/512589663)