Ijesztő mennyiségű űrszemét kering felettünk
(2025 május)
1957 óta keringenek műholdak a Föld körül, sok évtizeden át a világűrbe juttatott műholdak száma viszonylag állandó maradt. Mára a
műholdak száma, továbbá az űrszemét mennyisége is, a bolygónk körül gyorsan növekszik. De a műholdakra szükség van, hasznos szerkezetek a távközlésben, az időjárás előrejelzésében, a navigációban. A kommunikációs műholdak lehetővé teszik a rádió-, televízió- és internetkapcsolatok globális továbbítását, így biztosítva a gyors és megbízható információáramlást. Az időjárási műholdak segítenek a meteorológiai adatok gyűjtésében, előrejelzések készítésében és a természeti katasztrófák korai felismerésében. A mezőgazdasági műholdak az egyes növények termőterületeinek nagyságát, az erdők-mezők állapotát mérik fel. A navigációs műholdak pontos helymeghatározást biztosítanak, amely elengedhetetlen a közlekedésben (GPS), a tengereken, a térképezésben és a mentési műveletekben.
Számítógéppel generált kép a Föld körül keringő műholdakról, törmelékekről (Photo by ESA / AFP,
A Szputnyik 1957-es pályára állása óta évente 50-100 műholdat lőttek fel az űrbe, de a 2010-es években a SpaceX-hez hasonló magán űrvállalatok megjelenése elindította a fellövések számának gyors növekedését. 2024-ben átlagosan 34 óránként indítottak rakétát, több mint 2800 műholdat juttatva pályára. 2025 májusára körülbelül 11 700 aktív műhold kering a Föld körül, amelyek többsége alacsony Föld körüli pályán helyezkedik el, bolygónk felszínétől számítva 2000 kilométer alatt (https://www.origo.hu/tudomany/2025/05/muhold-szam-problemak, https://www.livescience.com/how-many-satellites-orbit-earth). A számtalan rakétaindítás önmagában is igen káros. A kutatás módja az internetes teresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Majdnem 15 000 lehet a műholdak teljes száma, mert sokak már nem működnek, és vagy a pályáról való letérítésre várnak, esetleg egy magasabb "temetői pályára" helyezték őket. 14 900 lehet az ENSZ Világűr Ügyek Hivatalának adatai szerint, bár a számot nehéz pontosan nyomon követni. Más becslés szerint körülbelül 8800 aktív műhold kering a Föld körül, közöttük sok katonai célokra is használt műhold, de a katonai műholdak pontos száma nem nyilvános. A katonai műholdak egy része hírszerzésre, navigációra, kommunikációra, légi fényképezésre, valamint célmeghatározásra szolgál. A sok műhold, rakétatörmelék forgalomirányítási problémákat okoz, növeli az űrszemét mennyiségét, zavarja a csillagászatot, az égbolt megfigyelését, és a rakétaindításokat és visszatéréseket.
A magáncégek által épített hatalmas műholdrendszerek, mint például a SpaceX Starlink holdak, a globális kommunikációs szolgáltatások elérését célozzák. 2025 májusában körülbelül 7400 aktív Starlink műhold kering a Föld körül ( egy rakétával sok holdat lőnek fel egyszerre, ami az aktív műholdak teljes számának több mint 60%-át teszi ki, ezeket 2019 májusa óta lőtték fel. A SpaceX vezető szerepet tölt be, de más szervezetek is követik, köztük az Eutelsat OneWeb rendszere, az AST SpaceMobile hálózata, az Amazon közelgő Project Kuiper projektje és Kína „Ezer Vitorla” rendszere.
Maximum kb. 100 ezer aktív műhold keringhet egyszerre 2000 km alatt. A kutatók meg tudják jósolni a műholdak maximális számát, amelyek biztonságosan keringhetnek bolygónk körül. A műhold-eltartóképesség, a felső határa annak, hogy hány aktív műhold létezhet egyszerre anélkül, hogy sokszor összeütköznének. Bolygónk felszínétől számítva 2000 kilométer alatt az eltartóképesség kb. 100 000 aktív műhold lehet. 100 000 aktív műhold felett az új műholdakat valószínűleg csak azoknak a holdaknak a pótlására indítják, amelyek végül elpusztulnak és visszazuhannak a Földre. Nem egyértelmű, mikor éjük el az eltartóképességet, a jelenlegi indítási ütem alapján több szakértő is azt jósolja, hogy ez már 2050 körül bekövetkezhet.
A műholdakkal kapcsolatos fő probléma az űrszemét. Bár a legtöbb modern rakéta legalább részben újrafelhasználható, még mindig használnak olyan gyorsítófokozatokat, amelyek a 2000 kilométeres magasság alatt válnak le, és évekig sodródhatnak ott, mielőtt újra belépnének a légkörbe. Ha ezek a darabok összeütköznek egymással, műholdakkal vagy nagyobb űrjárművekkel, mint például a Nemzetközi Űrállomás, ezrével keletkezhetnek kisebb törmelékdarabok, amelyek növelik a további ütközések valószínűségét. Az ütközések sorozatát okozzák, ami gyakorlatilag használhatatlanná tenné a 2000 kilométeres magasság alatti övezetet. A kutatók ezt a problémát „Kessler-szindrómának” nevezik, és már most figyelmeztetnek, hogy most kell kezelni, mielőtt túl késő lenne. Jó lenne megbecsülni azt a felezési időt, amikorra a műholdak, az űrszemét fele (tonnában mérve, a rádióaktív bomlás mintájára) visszahullik, és elég.
A műholdak sok fényt visszavernek a Föld felszínére, a legfényesebb objektumok nagy fénycsíkokat hagyhatnak a távcsőképeken, ahogy áthaladnak a kamera látómezején a hosszú expozíciójú fotók készítése közben, zavarja a távoli objektumok megfigyelését.
A rejtett szennyezés, a műholdak rádió-TV- internet adásvétele hatással van a rádiócsillagászatra, mit zaj vagy mint interferencia egyes típusú rádiócsillagászatot teljesen lehetetlenné tesz.
A rakétaindítások üvegházhatású gázokat is kibocsátanak a légkörbe, amelyek hozzájárulnak az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozáshoz. Egyetlen indítás 10-szer több szén-dioxidot bocsáthat ki, mint egy átlagos kereskedelmi repülőgép. A műholdak más módon is hatással lehetnek a környezetre. Ahogy a régi mondás tartja, „ami felmegy, annak le is kell jönnie” . Amikor az űrjárművek elégnek a visszatéréskor, nagy mennyiségű fémszennyezést bocsátanak a légkörbe, elegendő fémet rakhatnak le az égboltunkon ahhoz, hogy előre nem látható zavarokat okozzanak.
A magán műholdak hasznos szolgáltatásokat nyújtanak, például a vidéki és hátrányos helyzetű közösségek nagy sebességű internethez való csatlakoztatását, de legalább csökkenteni kellene a rakétaindítások számát. „ előrelátó lenne a dolgok lelassítása és a 100 000 műhold elhelyezésének késleltetése, amíg jobb nemzetközi szabályaink nem lesznek.”