Kairói Régészeti Múzeum, Snofru fáraó sírjából falikép, i.e. 2600 körül, rövid (104 cm hosszú) palánkokból épített csapolt-varrott fahajó, ez az első fahajó ábrázolás, és több mint 60 hajót épített Snofru (4)
Talán Hufu fáraó is szervezett expedíciót Puntba (Délen a Vörös-tengeren) i.e. 2550 körül, mert Hufu építette az első Vörös-tengeri kő mólós kikötőt. Hufu (Kheopsz) piramisa mellett talált cédrusfa temetési Naphajóját (nem tengeri, hanem ceremoniális hajó) rekonstruálták:
A keel: az ókori keel neve ma "false keel", a palánkokra épített, függőlegesen nagyobb felülrtű gerenda, vagy az arra épített védőgerenda (4)
(https://www.academia.edu/10074987/_From_where_came_the_Hyksos_and_where_did_they_go_in_M._Mar%C3%A9e_ed._The_Second_Intermediate_Period_Thirteenth_-_Seventeenth_Dynasties_Current_Research_Future_Prospects_OLA_192_Leuven_2010_Peeters_139-181 és https://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html és https://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html https://www.google.com/search??=hyksos+keel&oq=hyksos+keel&aqs=chrome..69i57.7349j0j8&sourceid=chrome&ie=UTF-8 , a hivatkozások a fontosságuk miatt sikeredtek hosszúra.) Továbbá szükség lett az árboc oldalmerevítő kötelekre, melyek feltehetően már korábban is létezhettek Egyiptomban, de ábrázolástechnikai okokból az egyiptomi faliképeken nem látszanak. A hükszoszokra vonatkozóan következik két visszatérő kérdés: kik voltak és honnan hajóztak Avariszba, és vándoroltak-e a szárazföldön is Egyiptomba? (A minószi eredetet ki lehet zárni, mert ők sarló alakú hajókat építettek és nagyon jellegzetes kerámiáik, freskóik voltak.) A korban az i.e. 1600-as években egyetlen és nagy, több mint 150 sólyás kikötő a szíriai és amorita-hurrita népességű Ugaritban volt (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/36-hajok-toertenete-ugarit-es-a-tengeri-nepek-hajoepitese.html?layout=blog&Itemid=101). Az ugaritiak (1) találták ki a kívülre, esetleg a palánkok közé szerelt hossztartókat is. Az egyiptomiak a fedélzet felett, tartókon átvezetett igen vastag hosszanti merevítő kötelet használtak, amihez már ismerték a kötélpászmák ellentétes sodrásának elvét.
Hükszosz birodalom i.e. 1600 körül (4)
SZIMIRRA
UGARIT KIKÖTŐJE (I.E. 1700 - I.E.1180) SZÍRIÁBAN (5,6)
Az ugaritiak a ciprusi réz kereskedelméből gazdagodtak meg (az Ugaritban épített hajókat szíriai hajóknak is nevezik, a térkép alul található). I.e. 2000-től az egyiptomiaknak már vannak nyomaik Ugaritban, az amoritak szent helye a haazi hegyen épült Baal templom miatt.ciprusi réz kereskedelme tette gazdaggá a várost. az i.e. 1800-as évektől. Végül i.e. 1180 körül a Tengeri népek foglalják el,- különös története-, felégették és nem épült újjá, a felégetésének történetét az utolsó királyának levele alapján ismerjük, (ld. Függelék) Hét hajóval támadják meg a Dana szigeti (Ciprustól É-ra) akhájok. Az ugariti flotta Lukkában volt, hadserege Kilikiában, Adanában. Ugarit után az akháj denyenek-danunák a tengeri városállamokat is felgyújtják, Tyre kivételével. A szárazföldön Karkemish-t is lerombolják, az Akropolisza megmarad. Útban a Nílus Delta felé megtelepednek Amurrúban, a volt hükszosz Szimirra és Arvad kikötőket is felgyújtják.
A rendelkezésre álló technikai ismeretek bizonyítják a föníciaiak ugariti eredetét, mert azonos a vallásuk, az isteneik, Baál kultusz (6, 70.o.), a kultúrájuk, a föníciaiak átveszik az ugariti ábécét, üvegkészítést, bíborcsiga tenyésztést, harci szekereket. Baal templom: Ugarit mellett van a Haazi hegy, a Baal kultusz eredete. Több más templomot, Dagon templomot is építettek. 70 istenük volt. Az ugariti ábécé (i.e. 1400 -as években) a világ első betűírása, amely karakterből állt, csak a mássalhangzókat, illetve a kettőshangzókat jelölték, csak az alfa magánhangzó létezett önállóan. Az ugariti nyelv holt nyelv, de i. e. 1400 körüli az első betűírásos dokumentumok ezzel az írással készültek. Az ugariti ábécé a görög és a föníciai (bübloszi, tyrei) írásban jelenik meg később. Az ugariti írás független a korban általánosan használt sumer-akkád ékírástól, de a hettita hatás felfedezhető.
A hajóépítésről, a ciprusi rézkereskedelemről: Ebla volt a Ciprus-i rézszállítások a hátterében, (a len, gyapjú, gyanta, üveg,só is fontos áruk), Enkomiban (https://en.wikipedia.org/wiki/Enkomi) volt az Ugaritnak ciprusi kikötője, amit mára a szalamiszi folyó feltöltött, néhány km-el beljebb került a szigetre.
Az ugariti rézkereskedő telep Encomi-ban volt (4)
Az Ugarit-i eredetű hükszoszok foglalják el Avarisz kikötőjét a a Nílus-Deltában, i.e. 1700 körül és építik ki. A hükszoszok kikötői É-n Ugarit, Büblosz, Szimirra (közepes méretű kikötő volt, Nyugat-Szíria ókori települése 30 km-re délre Ugarittól) és Arvad voltak, beveszik és felégetik őket a Tengeri népek i.e. 1200 körül, D-n Avariszt az egyiptomiak foglalják vissza, i.e. 1550 körül. A hükszoszok (az Ugarit, Szimirra, Arvad, Byblosz, és a Deltában Avarisz kikötőket használták) ismertetik meg Egyiptommal is a hamis keelt, akik Avarisz kikötőjét elfoglalják a Nílus-Deltában. (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html) és a fővárosukká teszik. I.e. 1600 körül a hükszoszok (amorita eredetűek), így az egyiptomiak is, ismerték az ugariti hajózást, a bronzukat és a harci szekereket is. Egyiptomban i.e.1500 körüli időktől égetnek faszenet (állami monopólium), ami a rézérc és a vasérc olvasztás feltétele. Fémolvasztás korábban is létezett, fújtatók segítségével. Az hükszoszok ismerték a hajóépítést, harci szekér építést, és az arzénbronz készítését. Kereskednek a mükénéi kultúra városállamaival is, ahol i.e. 1500 körül jelennek meg az azonosíthatóan hükszosz harci szekerek. Az ugariti hajók fémekkel, üvegtömbökkel és sok gyantával kereskedtek. Ismert ugariti hajóroncs az Uluburun, i.e. 1305-ből.
2019-ben találtak egy még régebbi roncsot (https://www.yenisafak.com/en/news/3600-year-old-shipwreck-found-in-mediterranean-turkey-3478511), i.e. 1600-ból, másfél tonna rezet szállított, de a hajótest elporladt. Az ugariti hajóépítés különbözik az egyiptomi hajóépítéstől, nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél a fedélzeten. Egy egyiptomi falikép ismeretes az ugariti hajókról, i.e. 1500 körül. Ez az egyiptomi falikép (és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs) biztos információ:
Egyiptomi falikép, III. Tuthmózisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.). Ugarit-i hajó palánkok közötti hosszanti merevítéssel, hamis keellel, és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)
Az Ugarit-iak legfontosabb találmánya a keel - egy hosszanti gerenda a hajó alján- a hajó oldalra sodródását akadályozta meg, és védte a hajó alját partrafuttatáskor: nem csak hátszélben, enyhe oldalszélben is egyenesen lehetett vitorlázni az ugariti hajókkal alsó vitorla rúd nélkül. A hamis keel egyenes irányban (a kormányzott irányban) tartja a hajót és szerepet kapott a hajó partra húzásakor is, védte a fenékpalánkokat, talán könnyebb volt partra vontatni is a hajót. A korban éjszakára homokos partokra húzták ki a hajókat. A kikötőkben sólyák voltak, itt a hajókat építették. Újításnak számított, amikor a kikötőkben raktárakat is építettek, pl. ugaritban, Karmishben, ezek a raktárkikötők, a kárumok. Ugaritban elhagyták az alsó vitorlarudat az i.e 1500-s években, oldalszélben is lehetett vitorlázni a keeles hajókkal. Oldalszélben ki kellett kötni oldalra a fedélzettartó gerendákra az árbocot, megjelenik az árboc oldalmerevítő kötél. Az egyiptomiak 3:1 arányú szállító hajókat, a tengerre 4:1 arányú hajókat építettek, az Égei-tengeri eredetű akháj vezette Tengeri népek és a kalózok kisebb, keskenyebb és gyors hajókat építettek. Ugaritban 3 :1 arányú szállító hajókat - "gömbölyű" hajóknak is nevezik. Fentebb, az egyiptomi Avarisz kikötő ismertetésekor, a vitorlások iránytartását biztosító keel-t ismertettük, amit az ugaritiak találtak ki, és a kívülre vagy a palánkok közé építettek hossztartókat. Tehát Ugaritban (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/36-hajok-toertenete-ugarit-es-a-tengeri-nepek-hajoepitese.html?layout=blog) az i.e. 1600-as évektől keelre, fenékgerendára építették, csapolták és "varrták", vékony kötelekkel erősítették össze a karvel palánkokat, és a palánkokra szerelték később a kereszttartókat:
Hajóépítés i.e. 1700-tól: ugariti fenékgerendás ("false keel"), "varrott" hajóépítés. (4)
TYRE (TÜROSZ)
UTICA, A LEGRÉGEBBI FÖNÍCIAI KIKÖTŐ NY-N, É-AFRIKÁBANA
A legrégebbi föníciai és nyugati telep Utica (3, 50.o.), a kikötőt folyamatosan feltöltötte a Medjerda folyó. Utica i.e. 1101 körül (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia) később Kárthágó (i.e. 814) szomszéd és iker-városa (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/49-hajok-toertenete-a-foeniciai-flottak-i-e-1100-utan.html?layout=blog&Itemid=101). A folyó (https://en.wikipedia.org/wiki/Medjerda_River, a medrét is változtatta, a kikötő helye: https://en.wikipedia.org/wiki/Ghar_el-Melh . Olyan folyótorkolatokban kötöttek ki a föníciaiak, ahol volt édesvíz és partra lehetett futtatni hajókat.
"Hajófelvonulás" a minószi fenékpalánkos, sarló alakú hajók, Akrotíri, Théra (4)
Freskó részlet, talán kikötői raktárakkal. A képen jobb szélen: a halászháló kezeléshez szükséges kilépődeszka a taton (4)
Akrotiri-i ábrázolás a kilépő deszkáról:
Akrotíri (Théra szigeten) freskórészlet, kilépő deszkával (4)
Minósz-i sarló alakú fenékpalánkos hajómodell, (nem fenékgerendás, nem gerinces hajó) alsó vitorla rúddal (amit fenékgerendás hajókon elhagytak), kilépő deszkával, jellegzetes hosszú orrtőkével (4)
Krétai múzeumi minószi modell, alsó vitorlarúddal, napellenző-ponyvatartó kötéllel (Forrás: Chania-maritime-museum-Minoan_ship_with_rope)
Értékelhető minószi (vagy Egei-tengeri, mükénéi) hajóroncs nem létezik. Fenékpalánkos, sarló alakú minószi hajókat építettek i.e. 1628, a vulkánkitörés előtt, utána ugariti és i.e. 1430 után már akháj befolyás is lehetséges. A hosszanti, egyiptomi eredetű merevítő kötél használatára vonatkozóan nincs bizonyíték. A nádhajók után épített első fahajók általánosan sarló alakúak. A minószi knószoszi palotát i. e. 1900 után emelték. I. e. 1700 körül jelentek meg a színes falfestmények (freskók) a házakon. A minószi civilizáció i. e. 1900 és i.e 1600 körül érte el a csúcsát, ezt a palotaépítések bizonyítják, tehát ekkor építették a tengeri hajóikat is. Az irodalom szerint az egyiptomiaktól vették át az ismereteket, de az erős különbségek alapján szerintünk önállóan alakult ki a hajóépítésük. (A minószi hajókhoz hasonló két ismert, ívelt fából készített, sarló alakú fahajót ismer az irodalom, az egyik a ma is használt könnyű velencei gondola (egy gondola vízkiszorítása kevesebb, mint fél m3), a másikból is sok ismert, ezek a fenékpalánkos cédrusfa temetési bárkák, a Napbárkák. A hosszanti merevítő kötél hiánya és a sarló alak a merevítőköteles rövid palánkos hajóépítést cáfolja. (https://www.google.hu/search?q=(https%3A%2F%2Fbencsik.rs3.hu%2Fa-hajok-toertenete-regi-flottak%2))
AKHÁJOK DANA-SZIGETI KIKÖTŐJE (i.e. 1400- ie. 1175 között. Az akhájok kb. i.e. 1500 után jelennek meg a tengeren.)
A kor legnagyobb, Ugarit kikötője a leírások szerint több 100-150 sólyás volt. A Dana-szigeti 274 hajóhelyes, az akháj-denyen hadihajók hadikikötőjét jelenti a Nílus-deltai csata előtt. Halászhajók építéséhez nem építettek sólyákat és a szigeten nincs alkalmas fa és egész erdőket kellett volna a hajók építéséhez szállítani. Igen valószínű, hogy itt a hajókat csak javították, szárították, a homokos part hiányában épített helyen tárolták. Télen, novembertől áprilisig nem hajóztak.
A hajóépítés megfejtéséhez ismerni kell a kikötőket is, ahol építették a hajókat. A korban a hajókat naponta kihúzták valahol a homokos partokra, véletlenszerű helyeken is, és javítgatták, kiszárították, újra tömítették. A hajók építésére alkalmas sólya két fallal elkerített partszakasz a hajók építéséhez, -hogy ne töltse fel homokkal az árapály-, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni. A Dana szigeten i.e. 1200-as évekből Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész talált egy 274 hajóhelyes kikötőt: a denyenek (danunák) kikötőjét, de nem talált hozzá farönköket, feltehetően Kilíkiából tutajként szállították a cédrusrönköket. A harmadik kikötő féleség a kárum -Cipruson is találtak ilyet-, ki- és berakodásra alkalmas rakpart raktárakkal, pl. Karkemishben, Emarban, az Eufrátesz folyón voltak rakpartos kikötők, a gázlóknál.
Megvizsgáltuk: a Dana-szigeten (http://www.hurriyetdailynews.com/huge-ancient-shipyard-unearthed-on-turkeys-dana-island-105120 ) az épített sólyákat a hajók tárolására (ami a korban szokatlan) és javítására használták, mert a sziget hegyes, sziklás és nincs rajta hajóépítésre alkalmas fa. A hegyről jól lehetett ellenőrizni a szoros hajóforgalmát. (Hakan Öniz kutató szerint a létesítmény valószínűleg a világon a legrégebbi és a legnagyobb hajógyár - csak az egyik probléma az, hogy nincs hozzá elég fa -, amelynek eddig 274 kikötőhelyét azonosították. Ezek valószínűleg tároló helyek voltak és nem hajóépítő sólyák. (https://orientalista.hu/blog-post/tobb-ezer-evvel-ezelotti-hajogyar-romjaira-bukkantak-del-torokorszagban/).
A hettita agyagtáblák szerint a hettiták három ciprusi tengeri csatában bérelt ugariti hajókkal elfoglalják Ciprus szigetét az akhájoktól, a kutatók néha ezt tekintik az első tengeri csatának, ismertetjük. Ciprus el- vagy visszafoglalásának a hátterében az akháj terjeszkedés, gyarmatosítás fedezhető fel, ami a Tengeri népek vándorlásának legfontosabb részfolyamata. Továbbá a rézkereskedelem. Ciprus környékén az akhájokat a leírásokban bizonyíthatóan danunáknak, denyeneknek nevezik, megtalálták a kikötőjüket a Dana szigeten, D-Anatóliában, Kilíkiában, Ciprussal szemben. A Nílus-Delta-i csatában, i.e. 1175-ben, III. Ramszesz fáraó győzi le az akhájok-líbiaiak vezette Tengeri népeket.(Függelék II:)
Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából (5)
AZ ÉGEI-TENGERI KIKÖTŐK PROBLÉMÁJA: AZ AKHÁJ IDŐKBŐL (I.E. 1600 UTÁN) VANNAK KIKÖTŐK, A MEGELŐZŐ IDŐKBŐL NINCSENEK
I.e. 1200 körüli, a karvel palánkos (nincsenek átfedésben a palánkok) Égei-tengeri hajóépítésről: az oldalpalánkokból csapokkal építették fel a kagyló alakú hajótestet, utólag vékony kötelekkel rögzítették, "varrták" össze a palánkokat és a kereszttartókat, ezt nevezik karvel palánkos "varrott" hajóépítésnek, a hossztartók a hajó külső oldalaira kerültek, a nagy számú kereszttartó belülre. A hajókat előre kiásott parti sólyákon, rámpákon építették, favázra, bakokra, melyekről a tengerre lehetett húzni kötelekkel a kész hajót. Tengeri Népek és az Égei-tengeri akhájok hajói hasonlóak, egy évezreddel később, i.e. 1200 körül:
Madárfejes orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes orrtőke miatt hasonló hajók
(A kép eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
TRÓJA (I.e. 1237 körül)
Trója, Pylosz (Port of Navarino későbbi Pylos-i) és Mükéné kikötőiről nincs közelebbi információ, de sok kutató szerint a trójai faló is hajó volt, amit a parton hagytak az akhájok, és a dardánok (trák törzs) bevontatták a partról a Trója várába. A Mükéné-i és más akháj kikötőkről kikötőről nincs részletes információ. Homérosz szerint nyílt, homokos partszakaszon történt a partraszállás Trójánál, az evezős-vitorlás hajókat homokos partokra húzhatták bárhol. A korban a sólyákkal épült hajóhelyeket nevezték kikötőknek, a ki- és berakodó rakpartok neve kárum volt, itt raktárak is voltak. A tengeri fahajók egy evezősoros hajók voltak, a leggyakoribbnak a 12-15 m körüli hosszúsága lehetett, 2x1 kormányevezővel, a hajók szélessége 4:1 és 3:1 arány körüli és kb. 2 x 10-12 evezős hajók. "Gömbölyű" hajóknak nevezik a nagyobb szállító hajókat, ezek is négyszögletes vitorlával épültek. A hajótest hamar kiszélesedik, a lapos fenekű hajótestre utólag építettek külső gerendát, a hamis keelt. Az árbocon két ejtőkötélen egyetlen, fekvő alakú, négyszögletes vitorla volt. Voltak az árbocnak oldalfeszítő kötelei is és árbockosara. Homérosz szerint a görögöknek érdekükben állt kilenc év után gyorsan befejezni a háborút, mert a hajóépítmények, a palánkok „varratai” már kezdtek rossz állapotba kerülni. A későbbi írók és fordítók azt gondolták, hogy a varratok a vitorlákra vonatkoznak. Az Odüsszeia későbbi, majdnem kétszer nagyobb hajói kb. negyven evezősek.
A Tróját támadó hajók -ami akkor még a part közelében fekvő vár és város volt- Homérosz alapján: "A mükénéi szövetség összesen 1013 darab, egyenként körülbelül 30–50 evezős hajója (Megj.: túl nagy az evezősök száma, a fele -16 evezős- jobb becslés, az Odüsszeia későbbi, kétszer nagyobb hajói negyven evezősek) nagyjából 40 000 harcosra enged következtetni, ami a trójai háború korában hatalmas szám. Ez a hadsereg olyan logisztikai problémák (víz, gabona) elé állította volna a görög sereget, amit nehéz lett volna megoldani, feltehetően túlbecsült érték.
"A boiótiaiak negyven, az orkhomenosziak harminc, a phókisziak negyven, a lokrisziak negyven, az euboiaiak negyven, az athéniak ötven hajóval jelentek meg. Aiasz tizenkét, Diomédész nyolcvan, Agamemnón száz, Menelaosz hatvan, a pyloszi Nesztór negyven, Agapénór hét, Amphimakhosz negyven, Megész negyven, Odüsszeusz tizenkét, Thoasz negyven, Idomeneusz negyven, Tlépolemosz kilenc, Nireuszhárom, Pheidipposz és
Antiphosz harminc, Akhilleusz ötven, Próteszilaosz negyven, Eumélosz tizenegy, Philoktétész hét, Guneusz huszonkét, Podaleiriosz és Makhaón harminc, Eurüpülosz negyven, Polüpoitész harminc hajóval, Prothoosz negyven hajóval érkezett. Összesen ezertizenhárom hajó volt, negyvenhárom vezér és harminc csapattest." (Wikipedia). Nyitott kérdés, hogy csak szállításra használták-e a hajókat a támadók, mert a tengeri csatáknak nincsenek emlékei.
"A pyloszi palota a Homérosz által is leírt Nesztor palotája Ny-Görög-országban- hatalmas, több emeletes épületek együttese volt, az i.e. 13. században épült, i.e. 1200 után a mükénéi kultúra többi városával együtt lerombolták. Pylosz városállam, kikötő (i.e. 1500 -1100-s évek, főváras: Iklaina, sok Lineáris-B írású táblát találtak, kb 100 ezer darabot. Pylosz kikötő: erős hükszosz-ugariti hatás éri i.e. 1550 után, amit az egyiptomihoz hasonló harci szekerek hirtelen megjelenése bizonyít, de ez a mükénéi kultúra más területein erősebb hatású, mint Krétán. Ez a minószi kultúra relatív függetlenségét is bizonyítja.
I.e. 1300-as években az akhájok és a trákok túlnépesedése, a hideg és szárazra forduló időjárás a Peloponészoszon, továbbá Anatóliában, a Hettita Birodalomban is gabonahiányt okozott. Az akhájok egymással is csatáznak a Trója-i háború idején. Az akháj törzsek terjeszkedése a D-Anatóliai parton és mentén a gabonatermelő területek és Ciprus felé, Szíria, Egyiptom felé DK-n történt, és É-n pedig a Fekete-tenger felé.
FÜGGELÉK. I.
UGARIT ELPUSZTÍTÁSA (I.e. 1200 körül)
A Dana szigetet az akháj eredetű danunáról, denyenekről nevezték el, (https://en.wikipedia.org/wiki/Denyen), már az Amarna levelekben is említik a népet, ők az egyiptomiaknál az egyik legtöbbször említett "Tengeri nép". A sziget helye: 2.5 km-re a parttól (36°11′N 33°46′E, DK-Török ország, 10 km-re DNy-ra a mai Göksu folyó deltájában volt Ura városa (https://rsis.ramsar.org/ris/657). Ura közelében, a Dana szigetnél volt az akhájok- danunák hajóépítő kikötője 274 sólyával, 2016-ban egy török régész, Hakan Öniz ásta ki és azonosította a denyenek kikötőjeként. (http://www.hurriyetdailynews.com/huge-ancient-shipyard-unearthed-on-turkeys-dana-island-105120) A szigeten az épített sólyákat a hajók tárolására és javítására használták, mert a sziget hegyes, sziklás és nincs rajta hajóépítésre alkalmas fa. A hegyről jól lehetett ellenőrizni a szoros hajóforgalmát. A kutató szerint a létesítmény valószínűleg a világon a legrégebbi és a legnagyobb hajógyár, amelynek eddig 274 kikötőhelyét azonosították. (https://orientalista.hu/blog-post/tobb-ezer-evvel-ezelotti-hajogyar-romjaira-bukkantak-del-torokorszagban/) Az egyiptomi gabonaszállítmányok útvonala a Nílus-Deltából a part mentén, Ugarit mellett a Dana szigetnél vezetett Urába, másrészt Ugarit Ny-i irányú kereskedelmi útvonalai átvezetettek az akhájok-danunák tengeri felségterületén. A part menti hajóút keresztezte a Ciprust és D-Anatoliát összekötő É-D irányú akháj tengeri utat is, amikor Ciprus az akhájoké volt. Lehetséges, hogy hettita megbízásból az ugari flotta Ciprus megtámadásával az egyiptomból jovő gabonaszállítmány Ura-i tengeri útját biztosította**,Tarsusnál a szárazföldön pedig harci szekerekkel a katonaságuk fedezte. Az ugariti hajók ekkor már több száz éve járnak rézért Ciprusra (6).
Ugarit városán és az azonos nevű kikötőjén a danuna-akhájok kegyetlenül megbosszulták a támadásokat: felégették Ugaritot hét hajóval, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. A támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott. III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us". Ammurapinak, Ugarit utolsó királyának több olyan írása fennmaradt, amiből a pusztulás körülményei ismertek (i.e. 1191-1182). Ugarit kikötőt és az azonos nevű várost kifosztották és felgyújtották, a krétaihoz hasonló színvonalú palotájának maradványait feltárták. Könyvtára, műhelyei, raktárai, templomai elpusztultak.
Tehát i.e. 1188 és 1180 között hét hajó felégette a védtelen Ugaritot, miközben a hadserege és harci szekerei Hatti-ban (Kilíkia, K-Anatóliában, Ugarittól ÉNy-ra) voltak, a flottája pedig Lukkában (Ny-Anatólia) volt. A flotta visszatérőben Lukkából, a Dana szigetnél - a part menti hajózás a jellemző a korra- eltűnt vagy üldözték őket D-re. Így az akhájok hét hajóval - ami két-háromszáz embernél nem volt több- fel tudták gyújtani a védtelen Ugaritot: a kikötőt és az Akropoliszát is. A legerősebb tengeri flottája Ugaritnak volt, a hét hajó támadása csak az ugariti flotta védelme nélkül volt lehetséges. A megmaradt ugaritiakról és hajóikról annyit lehet tudni, hogy a hirtelen felemelkedő Föníciai városokban feltűnik az ugariti ábécé, az ugariti eredetű, Hazzi hegyi Baál vallás, a réz- és üvegkészítés és a tengeri szállító hajók építése, az ugariti bíborkagylós festés (1, 147.o.) saját előzmények nélkül.
Az i.e. 1175-ös Nílusi csatában és dzsáhi csatában III. Ramszesz, a Medinet Habu-i feliratai szerint legyőzte a danunákat és a szigeteikig üldözte őket. Más források szerint lerombolta a Dana szigete(ke)t és a kikötőt is. III. Ramszesz első személyben csak azt írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a tjekkereket, peleseteket" (trákokat, filiszteusokat, a II. Koalíció népei a Nílusi csatában): fordítási hiba lehet feltehetően, mert a szigetekről származó denyenek és más népek megsemmisítéséről szól az írás, nem pedig a Dana sziget és Ciprus sziget megsemmisítéséről.
III. Ramszesznek (i.e. 1187–1157) három egymást követő inváziós kísérletet is vissza kellett vernie (2, 168.o.), az elsőt a líbiaiak ellen, a támadók ebben az esetben különböző líbiai törzsek voltak. Ezt követően a fáraó K-en, Saruhennél erődöket építtetett az É-ról, a szárazföldön érkezők denyenek, danunák ellen, i.e. 1175 körül a dzsáhi csatában le is győzi őket. Ebben az időben telepedhettek le a zsidó törzsek a Holt-tengernél, a tengeri csata pedig a Nílus-Deltánál volt. A Tengeri népek harmadik nagy támadása nem közismert: A Harris papirusz beszámolója (Kákosy László, 1, 169.o.): III. Ramszesz uralkodásának 11. évében (i.e. 1171) a líbiaiak meghódították a Ny-i Nílus part városait is, Memphisz környékét sok évre. III. Ramszesz legyőzi őket véres csatában és nagy zsákmányt ejt. A Tengeri népek és a líbiai hadifoglyokból táborokat alakít ki, harcosaikat III. Ramszesz besorolja az egyiptomi hadseregbe. Korábban Ekhnaton és II. Ramszesz fáraók is (mint a rómaiak a germánokat) alkalmaztak a foglyokat a seregekben. Hosszú távon igen veszélyes politika - Karthágó a zsoldosok és az intenzív római hajóépítés miatt pusztult el-: a líbiaiak később átveszik a hatalmat Egyiptomban. I.e 1207 -ben, az ekwesh nevű néppel szövetkezve, melyet a kutatók a hettita szövegekből már ismert ahhiyawa, azaz görög akháj néppel azonosítanak. A zsoldos hadseregek kimerítették Egyiptom, Karthágó és Róma erőforrásait:a birodalmak meggyengültek és elbuktak.
FÜGGELÉK II.
TENGERI NÉPEK
Egyiptomi és hettita, ugariti forrásokból ismerjük a koalíciót alkotó népeket: az akhájok és a líbiaiak vezették a szövetséget. Egyiptomi szövegemlékek megerősítik, hogy a danaoi név már a bronzkorban is használatos volt: a XII. század elejéről való Medinet Habu feliratokban szó esik a tenger közepén fekvő szigetekről (Dana szigetről, Ciprustól É-ra, és Cipruson, Krétán is éltek akhájok, akik elfoglalták) való danuna nevű népről és ugyanitt szerepel egy ekwesh nevű nép (és a Tengeri népek I. Koalíciójában a líbiaiakkal i.e. 1207 körül), melyet egyes kutatók a hettita szövegekből már ismert ahhiyawa néppel is azonosítanak, akik a Homérosznál olvasható Achaioinak, ezek az akhájoknak felelnek meg. Az Ahhiyawa királyság földrajzi elhelyezkedése: Anatólia nyugati részén magában foglalta Milawanda-Milétoszt is, ami a bronz korban a mükénéi kultúra területe volt és az ahhiyawa és danaya nevek ugyanazt a népet jelölik.
Vasbányák Anatóliában és a Holt-tengernél i.e. 1200 körül, az akhájok (később a krétai akhájok filiszteus néven fordulnak elő, vasgyártó népek voltak) (4)
A Hettita Birodalom két részre szakadt, egy második főváros, Tarhuntassa és egy második királyság jött létre i.e. 1230 körül D-n, a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosítja. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos kikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok. Adána és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak, hükszosz eredetűek), vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt: szárazföldön támadtak, az akhájok -ők a denyenek, danunák - pedig elhajóztak a tengeren. Sok hajóra volt szükségük, nagy a terület és sokan voltak, túlnépesedtek. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük és béreltek is Ugarittól, amelynek nagy,100-150- sólyásnál kikötője volt.
A denyenek-akhájok a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek" szállítóhajókat építettek, kormányevezővel. Evezős-vitorlásokat, egy méternél kisebb merüléssel, keel-el, kb. 15 méter hosszú hajókat. A kalózoknak kis és gyors hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Ennél kisebb hajókkal Egyiptomot megtámadni öngyilkosság lett volna. Tehát darabszámra sok, 2x8, maximum 2x12 evezős hajót építettek. Négyszögletes vitorlával, megemelt oldalakkal védték az evezősöket a nyilaktól. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat építettek, árbockosárral. A meredek egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják. A korban csak (átfedés nélküli) karvel palánkos, kormányevezős, "varrott" hajókat építettek (Homérosznál is).
"Tengeri" népek, az akháj denyenek, azaz danunák építette egyenes orrtőkés, fenékgerendás (nem hajógerinces, false keeles) hajók szerkezete (4)
"Tengeri" népek, az akháj denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható fenékgerenda hosszabbítás kicsi ékorrnak, tehát nem döfőorr, hanem a keelt védő fenékgerenda, false keel. (4)
Kilíkia alföldjének szerepe felértékelődött a gabona és a fa miatt -amiből akhájok és a hettiták között vita lett- ,és ekkortól a hettiták vízen is üldöztették az akhájokat-danunákat-denyeneket: Ura - és talán Tarsus, ezt még vitatják-kikötőiből. IV. Tudhalijas király (1240-1220) még szorgalmasan építkezik (a templomnegyed utcáin burkolás és csatornázás nyomait fedezték fel Hattuszaszban, az egész várost a fellegvárhoz hasonló erődítés vette körül, díszes, nagy kapukkal). A denyenek ekkor "a tengeri szigeteken" éltek a feljegyzések szerint, a hettiták nem is tudták, hogy hol és melyik szigeteken. Az egyiptomi írások is többször említik a szigeteken élő denyeneket. Itt Ciprusra, Krétára és az Égei-tengeri szigetekre is lehet gondolni. A kikötőjük egy Dana nevű, D-Anatólia-i szigeten volt, 2016-os ásatási eredmény. A Dana szigeti kikötőből az akháj denyenek folyamatosan támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és Kilíkiában is, támadták az ugariti hajókat, háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (IV. Tudhalijas király fia) három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.) Bő 30 évvel később az akháj-danunák Ugaritot is elfoglalják. Bár nem hosszú ideig, i.e. 1175-ig az akhájok uralták a Földközi-tengert.
Egyiptom az anatóliai Ura-i kötőbe szállított gabonát ugariti hajókkal. Kilíkia Kizzuwatna néven szerepel, Ugaritnál volt a Hazzi hegy, a Baál vallás szent hegye, itt alakult ki. D-re az amorita Amurrú állam. A térképen Homérosz-i Trója a Dardanelláknál ÉNy-n Wilusa néven szerepel. (4)
Az akhájok a líbiaiakkal szövetkeztek és megtámadták Egyiptomot. (Tengeri népek I. Koalíciója i.e. 1207-ben, a zsidó törzsek kb. ekkor indulnak el a Deltából). D-Anatóliában a Ciprus-i akhájok a hettitákkal vívják az első tengeri csatát a Földközi-tengeren és tovább hódítottak a K-i medencében, felégetik Ugaritot, majd a Tengeri népek újra megtámadják Egyiptomot a Nílus-Delta-i csatában. (Tengeri népek II. Koalíciója i.e. 1177 körül, a csata i.e. 1175 -ben volt. A Nílus-deltai tengeri csatát i.e. 1175 -ben Egyiptom, III. Ramszesz nyerte az akhájok vezette Tengeri népek ellen. Ekkor Palesztina partvidékén III. Ramszesz letelepítette a krétai akhájokat, ők a vaskészítésükről nevezetes és bibliai filiszteusok. (A vas készítése eredetileg a hettiták tudománya volt). A zsidó törzsek kb. ekkor érkeznek meg a Nébó hegy környékére, Mózest a hagyomány szerint e hegyen temették el.) A Nílus-Delta-i csatában a győztes egyiptomiak rászorították a kisebb hajókkal rendelkező Tengeri-népeket a partra. A kisebb, keskeny hajókat az ékorros hajóikkal felborították. Általában két taktika volt az ellenséges hajókkal szemben: az arcvonal széthúzása (majd az ellenség mögé kerülése után a csáklyázás következett) vagy a legnagyobb hajó letördelte az ellenség evezőit, miközben hirtelen melléfordult és a következő érkező hajók -a hajóorron lévő hajokossal, ékkel, a döfőorral, rostrummallat, raman-el meglékelték a már mozgásképtelen hajót. Ezek ellen úgy lehetett védekezni, hogy sündisznó állásba álltak. Két neves kikötő -nem is eredménytelen- ostromának leírása fennmaradt, az első Homérosz-i Trója a Dardanelláknál, a másik Ugarit kikötője.
Az utánpótlás miatt is minden éjszakára ki kellett kötniük egy homokos partszakaszon, ahol partra húzták és szárították a szivárgó hajókat. A csatákban hajók ütköztek: az ütközések ellen is - és hosszanti merevítőknek- építettek két hosszanti gerendát a fedélzeti szinten.. Sokkal később a görögök és a föníciaiak építenek majd a víz szintjén másfél-két méteres bronz döfőorrokat (konkáv orrtőke). A sérült fahajók nem süllyedtek el, mert nem volt ballasztjuk, a sérült hajókat a sólyás kikötőkbe visszavontatták javítani. A Trója-i csata hajói íves tatjukról, keskeny fedélzetükről (ebből alakul ki majd a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos -döfőorros-, híres és gyors gálya) felismerhető hajók, egy kép, modell:
)
A Tengeri Népek között vezető szerepet játszó akháj, püloszi hajó modellje, i.e. 1200 körül (4)
A korban nem építettek ballaszttal hajókat, ezért nem süllyedtek el. A ballaszt -a hajók aljára rakott kö volt- problémája megér egy kis kitérőt. Az ugaritiak, majd a föníciaiak építenek fedélzettel áruszállító "kerek" hajókat. A fedélzeten szállított súlyos áruk rontják a hajók stabilitását, amit a korban az egy méternél kisebb merülés biztosított, tehát dereglye szerűek voltak. Az evezős hajókra soha nem raktak szívesen felesleges terheket, mert az evezősök munkáját nehezítették. Későbbi korokban a hajók felépítményei miatt a merülés nőtt és így szükség lett a ballasztra, először a római időkben a nagy gabonaszállító hajókon, a corbitákon használták. A ballaszt hiányának egy fontos következménye, hogy a tömítetlenség miatt szivárgó hajók nem süllyedtek el, lebegtek és javíthatók voltak. Ez az oka annak, hogy a korból nincsenek roncsok.
A Trója-i csata hajóinak íves tatjáról, fedélzetéről (ebből alakul ki a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos, híres és gyors gálya) egy vázaképe:
Trója-i csata akháj hajója, íves tat, egyenes orrtőke, keeles evezős gálya (4)
A flották navigálásról nem sokat tudunk: a part mentén hajóztak, éjszakára kikötöttek, partra futtatták- ami lehet a keel eredete-, húzták a hajókat. Ismerték a mélység-mérést, a Nap szerinti tájékozódást, a Vénusz bolygó járását. A kor Egei-tengeri navigálási módszereire vonatkozóan ld. https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/50-hajok-toertenete-egei-tengeri-muekenei-es-minoszi-hajoepites.html. Az akháj hajók jellegzetes orrdísze a madárfej. A korban a flották önellátók, a föníciaiak is vetnek-aratnak az expedícióikon (díszek a lófej és halfarok), mint az akhájok Trójánál. A szárazföldi hadsereg utánpótlása bonyolult feladat volt- pl. az egyiptomi logisztikát ismerjük a Kadesh-i csata esetén, előre szállították a vizet, gabonát és elásták-, pl. a trójai akhájok kilenc évig szántottak, vetettek, arattak.
* Founding Millennium (1600 BCE, TYRE (LEVANTE, https://en.wikipedia.org/wiki/Tyre,_Lebanon))
onThrone_ViennaKunsthistorischesMuseum_cropped_FaustynaE.jpg)
The Roman historian Justin wrote that the original founders arrived from the nearby Northern city of Sidon / Saida in the quest to establish a new harbour.[15][16] Herodotus, who visited Tyre around 450 BCE, wrote that according to the priests there, the city was founded around 2750 BCE[17] as a walled place upon the mainland,[18] now known as Paleotyre (Old Tyre). Archaeological evidence has corroborated this timing. Excavations have also found that there had already been some settlements around 2900 BCE,[17] but that they were abandoned.[15]
The Greek historian Eusebius recorded as the common myth that the deity Melqart built the city as a favour to the mermaid Tyros and named it after her.[19] Melqart - who was worshipped as a divine patron of Tyre for millennia - was called Melqart Heracles in Greek, but is not to be confused with the demigod Heracles (Hercules), hero of the 12 labors.[3] However, there are two other main founding legends:
According to the first one, there were two brothers in primeval times – Usoos and Shamenrum – living on the seashore who separated after a fight. Usoos took a tree trunk and was the first to sail in it on the sea. He landed on an island and consecrated two columns there, one to fire and the other to the wind, thus founding Tyre which was called Ushu in Egypt and Mesopotomia. The second legend explains why Astarte as the goddess of fertility was worshipped in Tyre as well:[20]
In Greek mythology, Zeus, the ruler of the gods, took the form of a bull to abduct the Tyrian princess Europa to Crete. There the couple had three sons – Minos, Rhadamanthus, and Sarpedon, whom became kings of Crete and after their deaths the judges of the Underworld. The continent Europe is named after her.
Some sources go on to say that her brothers Cadmus and Cilix went to search for her, in vain. Instead, Cadmus became the founder and king of the Greek city of Thebes, who also introduced the Phoenician alphabet to the Hellenic world. Cilix fell in love during the quest and gave his name to Cilicia in Asia Minor. Their supposed third brother Phoenix became the eponym of Phoenicia.[21] In this way the Ancient Greek culture expressed its appreciation of the influence that the Phoenician civilisation had on their own.[3]
The first known textual reference to Tyre comes from a curse text dated to the 19th century BCE.[23] In general, the first half of the second Millennium BCE in the Eastern Mediterranean was "a time of peaceful trade and Tyre probably shared in the commercial activity."[22]
Egyptian period (1700–1200 BCE)In the 17th century BCE, the settlement came under the supremacy of the Egyptian pharaohs. In the subsequent years it started benefitting from the protection by Egypt's Eighteenth Dynasty and prospered commercially.[16]
Archaeological evidence indicates that Tyre had already by the middle of the second millennium BCE established the industrial production of a rare and extraordinarily expensive sort of purple dye,[22] which was famous for its beauty and lightfast qualities.[24] It was exploited from the Murex trunculus and Murex brandaris shellfishes, known as Tyrian purple. The colour was, in ancient cultures, reserved for the use of royalty or at least the nobility.[25] In fact, the very word "Phoenician" is a Greek designation meaning "red" or "purple":[26]
And:
According to mythology, deity Melqart was walking on the beach with the nymph Tyro, whom he courted, when his dog bit a mollusc and the sea snail's blood stained its mouth purple. Tyro desired from Melqart a dyed dress of the same colour and thus the manufacture was born.