Létrehozatta a főváros vízellátását, utánpótlását biztosító Aqua Traiana vízvezeték-rendszert, ami jó minőségű forrásvízzel látta el Rómát és a közbenső területeken működő ipari létesítményeket, a különböző rendeltetésű malmokat. 109-ben néhány nappal az Aqua Traiana átadása előtt készült el Traianus fürdői-nek épületegyüttese, amely a főváros legnagyobb fürdője lett és hasonló fürdőkből még tizenegyet építtetett.
Traianus Fórum létesítményei, -a damaszkuszi mester, Apollodórosz tervezte-, a legpazarabbak a Forum Romanum épületei között 160 × 110 méter alapterülettel. Itt egy latin és egy görög könyvtár épült, amelyek között a Dacia meghódításának emlékére állított oszlopa, a Traianus-oszlopa ma is áll. A Fórumot három teraszszinttel egészítették ki, az északi és déli oldalt félkör alakban oszlopsorok szegélyezték. Az északi oszlopsor Traianus által épített Vásárterének, Vásárcsarnokának (Mercatum Traiani) homlokzatát képezte, 150 üzletnek és hivatalnak adott helyet. A fórum közelében felépítették a Basilica Ulpia épületét, ahol a jogi ügyleteket intézhették a polgárok. Ostiában, Anconában és Centumcellae (a mai Civita Vecchia) területén új kikötőket alakítottak ki. A főváros jobb megközelítése érdekében Ostiát a Tiberissel összekötő új hajózható csatornát építettek. Fossa Traiana elnevezéssel a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő hajózható csatornát újjáépítette Egyiptomban. Pannonia területén, a mai Vaskapunál vontató utat és hajócsatornát vágatott a Dunát elzáró sziklába.
A római Centumcellae kikötője, a mai Civitavecchia kikötője alatt volt. 1: Külső medence; 2: Belső medence; 3: Torre del Lazzaretto, 4: A Torre del Bicchiere helye, amely ma már elpusztult; 5: A világítótorony helye; 6: A korábbi világítótorony helye; 7: A kikötő közelében futó Via Aurelia, amelyen az árukat Rómába szállították. Kép: Google Earth, kiegészítésekkel (Keay et al. nyomán)
A római Centumcellae kikötő makettje (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/122-looking-for-centumcellae.html)
Civitavecchia kikötője (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/137-centumcellae-the-port-of-trajan.html), a régi római Centumcellae kikötő maradványain fekszik. Az i. u. II. század elején épült Traianus császár által a villája közelében. Az építkezést valószínűleg a császár kedvenc építésze, a damaszkuszi Apollodoro végezte, aki az anconai kikötőnek és sok más korabeli építménynek is az építésze volt. A fiatalabb Plinius (Epist. 6.31) az első szerző, aki említést tesz Centumcellae-ről. Eygik levelében ezt írta: "A kikötő amfiteátrum alakban épült, a déli oldalon íves hullámtörővel, az északi oldalon pedig egyenes hullámtörővel. Az egyenes hullámtörőt alagutakkal látták el a hullámok megszüntetésére." A kikötőt egy úgynevezett "antemurale" (partfal) is védte, ez esetben egy mesterséges sziget, amelyet a darsena (belső kikötő) feltárásából nyert kövekből építettek. A darsena a kikötőmedence északi oldalán helyezkedett el (és még ma is ott van). A sziget a parttól mintegy 500 méterre feküdt, a két hullámtörő pedig egymástól 400 méter távolságra. Így a medence teljes területe 200.000 négyzetméter volt. A kikötő átlagos mélysége körülbelül 6 méter volt. Mindkét hullámtörő végén egy-egy erődítményt építettek. A déli oldalon lévőt a lakosok "il Bichiere" (az üveg) névvel illették alakja után. A másik, az északi oldalon lévő erődöt "il Lazzaretto" (a Lazaret). A mesterséges sziget két végén is két kis erődítmény is állt, amelyek között a sziget közepén egy nagy világítótorony állt. Az ókori kikötő kétségtelenül oszlopcsarnokokkal, templomokkal, oszlopokkal és szobrokkal épült, amint azt a kikötő körül hátrahagyott számos törmelékből következik. A darsena mögött egy nagy bazilika (bírósági épület) maradványait találták meg, amely 100 méter hosszú és 38 méter széles volt. A bazilikát két oszlopsor osztotta három galériára. Ez mutatja a kikötő jelentőségét pénzügyi szempontból is és az igazságszolgáltatás és a kereskedelem szempontjából is..
Ancona kikötője (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancona) az Adriai-tenger egyik legfontosabb kikötője, különösen az utasforgalom szempontjából, és a régió fő gazdasági központja.
Ancona az i. e. 387 körül Szirakuszából érkező görög telepesek idején lett kikötőváros, akiktől a város a nevét is kapta: Ancona a görög jelentése "könyök"; a várostól keletre fekvő kikötőt eredetileg csak az északi, könyök alakú hegyfok védte. Görög kereskedők türoszi bíborfestékgyárat létesítettek Anconában. A római korban
az i. e. 178-as illyriai háborúban haditengerészeti állomáshelyként működött. Julius Caesar közvetlenül a Rubicon átlépése után vette birtokba. Kikötője a császárkorban jelentős jelentőséggel bírt, mivel a legközelebbi volt Dalmáciához, Trajanus bővítette ki, aki az északi rakpartot építészével, Apollodorus damaszkuszi építészével építtette. Ennek elején áll a márvány diadalív, a Traianus-ív egyetlen boltívvel és bazaltreliefek nélkül, amelyet 115-ben a szenátus és a római nép emelt a tiszteletére.
Ancona kikötője (Googl-earth)
Anconai kikötő festmény (Ancona-Harbour-Claude-Joseph-Vernet-Oil-Painting)