Porviharok, homokfelhők
(2025 május)
1979 óta vannak olyan (https://infostart.hu/tudomany/2025/05/01/sportesemenyeknek-is-odadorrenthet-europaban-hosszu-tavon-a-szaharai-por) műholdas méréssorozatok, amelyekkel a szaharai porviharokat azonosítani lehet. 2025-ig 283-284 esemény volt hazánk légkörében, ami nem jelenti azt, hogy a felszínen is észre lehetett venni. A 2000-es évek elejéig évi két-három, legfeljebb négy alkalommal volt poresemény, viszont az elmúlt másfél évtizedben az eseményeknek a száma 10-12-re nőtt, a hátterében az éghajlatváltozás áll. A poviharok még nem jelent veszélyt sem az egészségünkre, sem pedig a mezőgazdasági termelésre. A Szahara kb. a jelenlegi helyén mintegy ötmillió éve, a szelek korábban is hoztak port (a homok túl nehéz) Európába. A tengeri üledék, a Mediterráneum talaja, a Pireneusok és az Alpok gleccsereinek porrétegei vagy Grönland jege arról tanúskodnak, hogy több százezer éve kifújja a szél a Szahara porát néha nagy távolságokra is. Jelenleg e por mennyisége évente meghaladja az egymilliárd tonnát, nem elírás.
Az elmúlt évtizedben több a sivatagi por Európában, évente akár 10-12 alkalommal (de tavaly pl. 16 efféle eseményt rögzítettünk) is elérik hazánkat a szaharai porral telített légtömegek. Ez nem jelenti azt, hogy ki is ülepszik a poranyag, mert azt a helyi meteorológiai viszonyok határozzák meg. Vagyis az, hogy esik-e az eső. „A hazánk területét elérő porviharok annyira felhígultak, illetve olyan magasságban van a porréteg, hogy a felszín közelében a légköri porkoncentráció nem emeli meg. Más a helyzet Dél-Európában, Olaszországban, Spanyolországban vagy Görögországban, ahol egy porviharban az egészségügyi határértéket is átlépi a porkoncentráció" . A következő években, évtizedekben intenzívebbé válhatnak a porviharok, ekkor szükség lehet esetleg maszk használatára, illetve a szabadtéri sportesemények felfüggesztésére.
Melbourne, Australia porvihara (https://www.peakpx.com/en/hd-wallpaper-desktop-kllfj)
A porvihar, homokvihar, egy gyakori meteorológiai jelenség a száraz és félszáraz régiókban [https://en.wikipedia.org/wiki/Dust_storm, https://de.wikipedia.org/wiki/Sandsturm], akkor keletkeznek, amikor az erős szél laza homokot, port vagy szennyeződést fúj el/le száraz felületről. A folyamat a talajt egyik helyről a másikra szállítja. A porviharok csökkenthetik a látótávolságot, zavarják a közlekedést, a napelemparkokat és komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Csökkenthetik a mezőgazdasági termelékenységet és hozzájárulhatnak az elsivatagosodáshoz, megváltoztatják a helyi és a globális éghajlatot. Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Kína száraz régiói a levegőben szálló por fő szárazföldi forrásai. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A homokvihar kifejezést a sivatagi eredetű porviharok kapcsán használják, különösen a Szaharával kapcsolatban, vagy olyan helyeken, ahol a homok gyakori talajtípus, a kifejezést nagyobb valószínűséggel használják, ha a finom részecskéket nagy távolságra fújja a szél, és különösen akkor, ha a porvihar városi területeket érint.
Szaharából származó homokvihar
Arizona, USA, homokvihar (https://www.eurekalert.org/news-releases/1073236, https://hu.wikipedia.org/wiki/Dust_Bowl)
A lazán tartott részecskék felett áthaladó szél miatt a homokszemcsék először rezegni kezdenek, majd a sodródásnak nevezett folyamat során a felszínen elmozdulnak. Ahogy ismételten ütköznek és csapódnak, fellazulnak és letörnek kisebb porszemcsék, amelyeket könnyebben felkap a szél. A legkisebb porszemcsék lebegnek, a nagyobbak sodródnak, kúsznak. Sodródáskor a súrlódás statikus elektromos mezőt indukál, a homok negatív töltést vesz fel az altalajhoz képest, ami még több homokrészecskét lazít fel, amelyek ezután sodródni kezdenek. A folyamat megduplázza az elméletileg jósolt részecskék számát.
A részecskék lazán kötődnek egymáshoz egy hosszan tartó aszály, vagy a szárazság, a nagy szélsebesség miatt. A széllökések az intenzív zivatarokból származó eső által lehűlt levegő hatására keletkezhetnek. A széllökéseket egy száraz hidegfront is okozhatja, olyan hidegfront, amely száraz légtömegbe ütközik, de nem termel csapadékot: ez a fajta porvihar, amely gyakori volt az Egyesült Államokban, mert egy száraz hidegfront áthaladását követően a hűvösebb levegő a felmelegedett talajon haladva fenntartja a kiváltott porvihart.
Sivatagi területeken a por- és homokviharokat leggyakrabban zivatarok vagy nagy nyomásgradiensek okozzák, amelyek széles területen növelik a szél sebességét. A felemelkedett por vagy homok függőleges terjedését meghatározza a talaj feletti légkör stabilitása, valamint a részecskék súlya. A por -a homok nem- 6000 m (20 000 láb) magasra is felemelkedhet.
Ausztráliai porviharFizikai és környezeti hatások: Egy homokvihar meglepően nagy mennyiségű homokot is szállíthat. A porviharok belépő frontja 1,6 km (5200 láb) magas vastag porfalból állhat, villámokat okoznak a súrlódó részecskék. A Szahara sivatagból érkező por- és homokviharok: a Szahara a porviharok egyik fő forrása, különösen a Bodélé-mélyedés és egy Mauritánia, Mali és Algéria találkozásánál fekvő terület. A szaharai por gyakran a Mediterráneum légkörébe kerül, és a szelek néha egészen Közép-Európáig és Nagy-Britanniáig elfújják a port északon. A szaharai porviharok az 1950-es évek óta eltelt fél évszázadban körülbelül tízszeresére nőttek, ami termőtalaj veszteséget okozott Nigerben, Csádban, Észak-Nigériában és Burkina Fasóban. Mauritániában az 1960-as évek elején évente mindössze két porvihar volt; 2007 óta évente körülbelül 80. A 2007 júniusában Afrika keleti partjainál lebegő szaharai por mennyisége 1999 óta a legmagasabb volt, ami miatt az Atlanti-óceán vize annyira lehűlt(?), és enyhén csökkentette a hurrikánok aktivitását 2007 végén. Az aszály és a szél hozzájárul a porviharok kialakulásához, akárcsak a bozóttüzek porviharokhoz is vezethetnek. A szélerózió megfékezésére léteznek talajvédelmi módszerek. A porviharok komoly egészségügyi kockázatot is jelentenek, fokozzák a betegségek terjedését világszerte, asztmásoknál azonnali tüneteket és a tüdőfunkció romlását okozzák, sőt szilikózist okozhatnak.
Villámok vulkáni porfelhőben (https://index.hu/tudomany/kornyezet/2010/04/21/miert_villamlanak_a_vulkanok/)
Vulkánkitörés okozta porfelhő és villámlás (https://index.hu/tudomany/2013/03/17/elkepeszto_felvetelek_a_vulkankitoresbe_csapo_villamrol/)
*A téli és tavaszi időszakban sokszor előfordul, hogy erősebb mediterrán ciklonok áramlási rendszere a Szahara északi részéról homokot sodor a mediterrán térségb. Gyakran megfigyeltek már „sáros esőt”, illetve szintén ehhez köthető a „piros hó” is, melyet akkor észlelnek az Alpokban vagy más környező hegységekben, ha a csapadék jelentős mennyiségű homokot tartalmat, mely enyhén sárgás-pirosas színűre festi a havat. Idén tél végén, tavasz elején ugyanakkor több erős mediterrán ciklon is kialakult, olykor közvetlenül a sivatag felett. Ezeknek köszönhetően pedig nem csak a mediterrán térség, hanem a Kárpát-medence fölé is többször sodródott jelentősebb mennyiségű homok. Az 2020-2023-as időszakban azonosított 46 szaharai porvihar alapján fogalmaztak meg tanulságokat.
Kiemelték. hogy a légköri porszemcsék közvetlen és közvetett hatással vannak a napenergiával termelt villamos energiára. A termelés és a fogyasztás folyamatos egyensúlyban tartásához mindenekelőtt pontos előrejelzések kellenek A legfőbb problémát az okozza, hogy a légköri pornak a teljes sugárzási mérlegben betöltött szerepe előre nehezen számszerűsíthető. Egy-egy porfelhőben többféle anyagú - például kvarc, kalcit, gipsz, agyagásványok, csillámok - és többféle alakú egyedi ásványi szemcse, valamint aggregátum található, melyek más és más optikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A sötétebb színű szemcsék - például hematit, goethit - több sugárzást nyelnek el, lokálisan fűtő hatásúak, míg a világosabbak esetében a hőmérséklet-csökkenést eredményező visszatükrözés (pl. sókristályok) és szórás (pl. kvarc) a meghatározó. A légköri por finom szemcséi a légkörbe jutva a felhőképződéshez szükséges kondenzációs magként is viselkedhetnek. A kondenzációs magvak számának növekedése adott vízgőztartalomnál több, de kisebb méretű felhőcsepp kialakulásához vezet, így a felhő színe világosabb lesz, tehát több sugárzást ver vissza. A kisebb cseppek másik tulajdonsága, hogy légköri tartózkodási idejük viszonylag hosszú, következésképpen a felhő a földi sugárzás egyensúlyára gyakorolt hatását hosszabban fejti ki, illetve a csapadék valószínűsége csökken, ami így nem fogja a napelempaneleket lemosni.
A porviharok idején a besugárzás csökken, ez pedig együtt jár az energiatermelés csökkenésével - ennek mértékét nemcsak az ellátásbiztonság miatt, hanem gazdasági okok miatt is fontos lenne ismerni és előrejelezni. A jelenleg használt modellek sok paramétert nem vesznek figyelembe, vagy rosszul paramétereznek bizonyos folyamatokat, a korábbi adatok pedig a jelenleg zajló klímaváltozás miatt lényegében használhatatlanok. A kieső villamosenergia mennyiséget a viszonylag gyorsan üzembehelyezhető gázturbinás erőművekkel ki lehet egyenlíteni, ez azonban költséges, extra károsanyag-kibocsátással jár, (https://www.agrarszektor.hu/noveny/20250207/porviharok-soportek-vegig-magyarorszagon-itt-a-sulyos-hatasa-53431)
Kiemelték. hogy a légköri porszemcsék közvetlen és közvetett hatással vannak a napenergiával termelt villamos energiára. A termelés és a fogyasztás folyamatos egyensúlyban tartásához mindenekelőtt pontos előrejelzések kellenek A legfőbb problémát az okozza, hogy a légköri pornak a teljes sugárzási mérlegben betöltött szerepe előre nehezen számszerűsíthető. Egy-egy porfelhőben többféle anyagú - például kvarc, kalcit, gipsz, agyagásványok, csillámok - és többféle alakú egyedi ásványi szemcse, valamint aggregátum található, melyek más és más optikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A sötétebb színű szemcsék - például hematit, goethit - több sugárzást nyelnek el, lokálisan fűtő hatásúak, míg a világosabbak esetében a hőmérséklet-csökkenést eredményező visszatükrözés (pl. sókristályok) és szórás (pl. kvarc) a meghatározó. A légköri por finom szemcséi a légkörbe jutva a felhőképződéshez szükséges kondenzációs magként is viselkedhetnek. A kondenzációs magvak számának növekedése adott vízgőztartalomnál több, de kisebb méretű felhőcsepp kialakulásához vezet, így a felhő színe világosabb lesz, tehát több sugárzást ver vissza. A kisebb cseppek másik tulajdonsága, hogy légköri tartózkodási idejük viszonylag hosszú, következésképpen a felhő a földi sugárzás egyensúlyára gyakorolt hatását hosszabban fejti ki, illetve a csapadék valószínűsége csökken, ami így nem fogja a napelempaneleket lemosni.
A porviharok idején a besugárzás csökken, ez pedig együtt jár az energiatermelés csökkenésével - ennek mértékét nemcsak az ellátásbiztonság miatt, hanem gazdasági okok miatt is fontos lenne ismerni és előrejelezni. A jelenleg használt modellek sok paramétert nem vesznek figyelembe, vagy rosszul paramétereznek bizonyos folyamatokat, a korábbi adatok pedig a jelenleg zajló klímaváltozás miatt lényegében használhatatlanok. A kieső villamosenergia mennyiséget a viszonylag gyorsan üzembehelyezhető gázturbinás erőművekkel ki lehet egyenlíteni, ez azonban költséges, extra károsanyag-kibocsátással jár, (https://www.agrarszektor.hu/noveny/20250207/porviharok-soportek-vegig-magyarorszagon-itt-a-sulyos-hatasa-53431)
"Porördög", tornádó féle forgószél (https://en.wikipedia.org/wiki/Tornado)
**
(https://24.hu/tudomany/2025/02/03/szaharai-por-homok-sugarzas-radioaktivitas/, https://index.hu/24ora/?cimke=szaharai+por, https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahara_(sivatag))
A Milanković-elmélet szerint kilencezer éve a Föld tengelyének dőlése nagyobb volt, mint ma, így a nyári napközeli apszis július végén jött el. I. e. 3400 környékére a monszunhatár körülbelül mai helyére húzódott vissza, a Szahara területének fokozatos elsivatagosodását okozva, amely igen hosszú ideig tartott. A szaharai pumpa elmélet az ezen éghajlati hullámzások miatti flóra-, fauna- és embervándorlásokat írja le.
A Milanković-elmélet szerint kilencezer éve a Föld tengelyének dőlése nagyobb volt, mint ma, így a nyári napközeli apszis július végén jött el. I. e. 3400 környékére a monszunhatár körülbelül mai helyére húzódott vissza, a Szahara területének fokozatos elsivatagosodását okozva, amely igen hosszú ideig tartott. A szaharai pumpa elmélet az ezen éghajlati hullámzások miatti flóra-, fauna- és embervándorlásokat írja le.
A legújabb kutatások alapján a terület mai formáját mintegy 2700 évvel ezelőtt, azaz i. e. 700 körül nyerte el. Hatása a Föld globális éghajlatára: a Szahara a Föld legnagyobb portermelőjeként évente több mint 1 milliárd tonna port juttat a légkörbe. Ezt a szelek négy fő irányban szállítják:
„szaharai légrétegnek” is nevezett kalima szél nyugatnak, az Atlanti-óceánon át a Kanári- és a Zöldfoki-szigetek felett Észak- és Dél-Amerikáig viszi;
a passzáthoz kapcsolódó harmattán szél a Guineai-öbölbe viszi az ásványi szemcséket;
északi felé fúvó szelek Európába hordják a port,
kelet felé fúvókból pedig a Közel-Keleten és a Vörös-tengerbe hullik ki.
a passzáthoz kapcsolódó harmattán szél a Guineai-öbölbe viszi az ásványi szemcséket;
északi felé fúvó szelek Európába hordják a port,
kelet felé fúvókból pedig a Közel-Keleten és a Vörös-tengerbe hullik ki.
I. e. 7000 és i. e. 2000 közt a Középső-Szahara síkságain dús füvű puszták hullámoztak, gazdag állatvilággal, folyókkal, mocsarakkal. Ez az ember számára is ideális környezet volt, a sivatagot mai nevén a pontozott hullámvonalas kultúra népe lakta, amely a macskahal gerinctüskéivel díszített kerámiáiról kapta a nevét. Pattintott kő nyílhegyeket használtak, strucctojás héjából faragtak gyöngyöket, jellegzetes fegyverük a csontból metszett, szakállal ellátott harpuna volt. A hatalmas területen elterjedt kultúra népei falvakat alkottak és vadászó, gyűjtögető kőkori elődeiktől eltérően szinte kizárólag halászatból éltek, halételeiket az i. e. 7. évezred végén megjelent agyagedényekben készítették el. A fazekasság az északabbra fekvő Alsó-Egyiptomban csak az i. e. 4. évezredben terjedt el. A népesség az i. e. 4. évezred elején tért át a pásztorkodó gazdálkodásra, háziasítva az őstulok helyi, rövid szarvú változatát. Juhot, kecskét már az i. e. 5. évezred elejétől tartottak a kürenaikai barlangok üledékeinek tanúsága szerint a Földközi-tenger partvidékén, és feltételezhetően ezekkel nagyjából egyidejűek a Felső-Nílus lelőhelyein talált maradványok. A szaharai marhacsordák létezéséről sziklafestmények is tanúskodnak. Az ábrázolt emberek nem voltak negroid jellegűek, így lehetséges, hogy az életformaváltást a népesség kicserélődése okozta. A Szahara termékeny vidéke i. e. 3500 körül kezdett kiszáradni, de mai formáját csak i. e. 700 körül nyerte el. Ez a szárazság kényszerítette a népeket a Nílus partjára.