AZ ELSŐ, A DZSÓSZER PIRAMIS I.E. 2650 KÖRÜL

ABSTRACT

Az első piramist - egy lépcsős kőpiramis,  (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis)- rámpákkal építették. Az építési módszer kritikus pontjait elemeztük. A három fő építési fázist, ezek az alapozás, építés, burkolás, vizsgáltunk. Dzsószer polihisztor építészének, -Imhotepnek aki feltalálta a papirusz készítését, flottát is épített, Bybloszból cédrust hozott fahajókkal, az első kőszobrász volt, az első kőoszlopokat is ő építette- köszönhető az egyiptomi kőépítészet ugrás szerű fejlődése i.e. 2700 után néhány évtized alatt. A kövek mozgatásához gerendákra szerelt kötélvezetőket, a vitorlások árbocait is használták. /THE FIRST DJOSER PYRAMID AROUND 2650 BC: The first pyramid, a stone pyramid with steps (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis), was built with ramps. The critical points of the construction method were analysed. The three main construction phases, foundation, construction and covering, were examined. The polyhistor architect of Djoser - named Imhotep - who practised medicine, invented papyrus, built a fleet of ships, brought cedar from Byblos, was the first stone sculptor, built the first stone columns - is credited with the leap forward in Egyptian stone architecture in a few decades after 2700 BC. They also used rope guides mounted on beams to move stones, and mast-mounted rope launchers for sailing boats.

BEVEZETÉS

Jó áttekintés található a Wkipédián a korai piramisokról: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_tipol%C3%B3gi%C3%A1ja#L%C3%A9pcs%C5%91zetes_piramisok  A piramisokat borító fehér Tura-i, a mészkövek Níluson történő átszállításához, ezek 1-3 tonnás kövek voltak, fahajókra volt szükségük az építőknek, a nádhajó felborult volna. A Tura-i mészkőbánya a piramisokkal szemben, a Nílus másik oldalán fekszik. 

Kákosy László (1) a Kheopsz piramis építését észletesen tárgyalja az egyik könyvében, 89-90.oldalakon: emelőkkel és vályogtéglákból épített rámpákkal építették, tehát az építés módszere ismert. A Khufu, Kheopsz, azaz Hufu Nagy piramis (i.e. 2550 körül épült) építése alapján tudjuk, hogy rámpákon vontatták fel a köveket. A Nagy piramis 210 szintes és 145 m magas, közel 52 fokban dől. Itt egy szint magassága átlagosan 145/210= 0.69 m. A terepszinten ennél nagyobbak a kövek és így magasabbak a szintek is, felül kisebbek, kb. 0.5 m-esek. Az összes szinten a  ferde fedőkövekkel takart vízszintes méret átlagosan 0.536 m szintenként, így a számítás 2 x 0.563 x 210 = 236,36 méteres alapélt ad. (Ellenőrzés: 232.6 m helyett, ami majdnem pontos. A 0.69/0.536 és a 145/ 236.36 arányok egyenlőek, az azonos dőlésszög következtében.) Az átlagosan 56.3 cm-es vízszintes méretű lépcsőkről nem lehet több tonnás kövekből piramist építeni, csak szélesebb oldal szintekről. Az első  u.n. Lépcsős Dzsószer piramison (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis ) a lépcsők nagyobbak, kb. 8 -10 méteresek. A piramisokra vonatkozóan bőséges irodalom létezik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_list%C3%A1ja ). Főbb kérdések: Hogyan építették a Dzsószer piramist az egyiptomiak, (ha a rámpa és az emelő -pl. hajóárboc- ismert volt i.e. 2700 után) és hogyan burkolták Tura-i fehér kővel? (Minden piramis fehér mészkő burkolata a Tura-i bányából származik, a Nílus másik oldaláról.) A Dzsószer piramis alatt közel 40 ezer kővázát Függelék II.), és 30 ezer állat, főleg madármúmiát találtak egy 6 km hosszú alagúrrendszerben. A levezető akna teteje fából készült, beomlott. Később, Sznofru idejétől már fokozatosan szűkülő, gyámkövekből épített boltozatokat építettek.

A DZSÓSZER PIRAMIS ALSÓ SZINTJÉNEK ÉPÍTÉSE

Kő alapra épült, nem billent meg vagy dőlt össze, mint néhány más piramis. Ennek egyik oka, hogy a kő tömbök pontos illesztése helyett Imhotep vastag rétegben kötőanyagot használt, agyagból, homokból és alabástromporból készítették, (Kákosy, 84.o.), mész helyett őrölt alabástromot használtak. Eredeti méretei: 125×115 és 61 m magas volt, a lapszöge kb. 50 fokos. A Bevezetésben számolt arány itt 10/8, a vízszintes rész 8 m szélesre adódik.

Az alsó szintet a homok félig betemette, Dzsószer Piramisa (4)

Szerkezete (4)

Imhotep kezdetben egy 63 × 63 méter alapterületű és 9 méter magas kő masztabát tervezett, -ismerjük a tervezőt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Imhotep)–, ami egy tömör és az első kőkockákból -tehát nem téglákból- emelt sír építmény lett volna.

Ezt először 71x71m-esre nagyította. A korábbi tégla masztabák falainak dőlésszöge 75-80 fokos volt, így feltételezhetjük, hogy ezt is 75-80 fokosra tervezték.

Masztaba, az alsó szint szerkezete, amire később ráépítettek öt szintet. Sok függőleges aknával egészítették ki (4)

A kövek méreteiről a Dzsószer piramis esetében nem elérhetőek részletes adatok. Tudni lehet, hogy a nagy köveket szánon és nedves iszapon csúsztatva szállították. (Kákosy, 89.o.) Feltesszük, hogy max. 3-5 T-s téglatestek, amit az épület végső mérete indokol is. Ez kövekként k.b. 1 - 1.5 m³ -t  és 2.6 - 3.9 tonnát jelent átlagosan. A teljes masztaba térfogat 63x63x9= 35721 m3, azaz min. 24 000 darab kő volt beépítendő az alsó részbe. A Lépcsös piramis térfogata 330 400 m³. 

Az építés történetéről létezik egy beszámoló, továbbá a rámpa építésről is egy ismeretterjesztő oldal. (http://www.touregypt.net/featurestories/pyramidlifts.htm): „Herodotus, the ancient Greek historian, relates to us that: At first, it (the pyramid) was built with steps, like a staircase....The stones intended for use in constructing the pyramids were lifted by means of a short wooden scaffold. In this way they were raised from the earth to the first step of the staircase; there they were laid on another scaffold (állvány), by means of which they were raised to the second step. Lifting devices were provided for each step, in case these devices were not light enough to be easily moved upward from step to step once the stone had been removed from them. I have been told that both methods were used, and so I mention them both here. The finishing-off was begun at the top, and continued downward to the lowest level. The construction was undertaken with the help of ramps, since at that time cranes had not yet been invented."

 A köveket, állványokat szintről szintre  felvitték. A terepszinten egy, az első szintre vezető külön állvány volt, a masztabát a piramistól eltérő módon építették, állványról. A piramis építője, Imhotep (https://hu.wikipedia.org/wiki/Imhotep) vezette az építkezést. 

A „step”, azaz lépcső értelmezése kulcskérdés, jelentheti a 9-10 m-s szintet vagy jelentheti a kövek 70-90 cm-s magasságát. A rámpát -a masztaba első bővítése egy négy szintes piramis- igényesen építették meg és agyagtéglákból vagy kőből épült, mert később a köveket rámpákon vitték fel. A rámpa méreteinél azt is figyelembe kell venni, hogy max. 4-8 fokos emelkedésű lehetett és 9 m-es egy szint. A hossza 70-140 m-re adódik, a szélessége 3-4 m körüli lehetett, 140 m-el fogunk számolni. Ma sok hasonló rámpa létezik a piramisok légi fotóin, a kutatók vizsgálják. A valószínűleg a vizezett rámpán szánokon szállították fel, vonszolták fel a köveket, mint a nagy szobrokat. Ha elakadt, akkor az iszapot tovább vizezték:

Kőszállító szán (4)

A kövek szánra, hajókra rakásához, a kövek helyre rakásához, a külső kövek további megmunkálásához, -ami itt méretre csiszolást jelent, a bányában méretre vágták már,- emelőkre volt szükség, fennmaradtak a nagy hajóárbócok (bipod árbócok) képei és a kőből készült kötélvezetők (lényeges, hogy a kereket, a tengelyt és a vasszerszámokat nem ismerték, kovakő, arzénbronz szerszámok használatát feltételezhetjük, (az ónbronz használatát a hükszoszoktól tanulták el az i.e. 1600-as években):

Kő kötélvezető az emelő tetején (Forrás: Dieter Arnold)

Kő kötélvezetők emelő-tartón (Forrás: Dieter Arnold)

Nagy kövek emelésére alakalmas bipod árbóc (4)

(Az ókori Egyiptomban használt szerszámokra vonatkozóan két kiváló dolgozat: Dieter Arnold: Building in Egypt; Pharaonic Stone Masonry (New York and Oxford 1991) és Sir William Matthew Flinders Petrie: Tools and Weapons Illustrated by the Egyptian Collection in University College, London. Kiadó: British School of Archaeology in Egypt and Constable, 1917. Speciálisan az emelőkre vonatkozóan ld. http://www.ling.upenn.edu/~jason2/papers/pyramid.htm, egy speciáli és kivitelezhető elgondolás, 3 gerenda összekötésével.)

Kötélvető szerkezet az árboc tetején, nagy súlyok emelésére alkalmas. A Hatsepszut punti expedíciós hajójának (5, 34.o.) faliképe.A vitorlások kötélvetőjéhez hasonló fakeretet használtak i.e. 3000 körül a nádhajókon, az evezők rögzítésére, nagy teherbírású szerkezet. A csigát majd a görögök találják ki i.e. 700-ban. 

Emelőként is alkalmasak az "A" és később az "I" alakú árbocként is használt cédrusgerendák: Hatsepszut fáraónő egyik kereskedelmi hajóját  gyakran ismertetik, főleg a merevítő kötelek és a látványos orr és tat emelvények miatt. Itt új szerkezeti elem a hajó alatt végig futó keel, a hosszanti merevítés, amit a hükszoszok hoztak Egyiptomba i.e. 1600-as években (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html ) az ónbronz szerszámokkal együtt. Hatshepsut királynő  szervezett egy öt nagy teherszállító hajóból álló expedíciót Punt országba, a kutatók találgatják Punt helyét, Eritreában, Szomáliában volt talán.  

Az első szint, a masztaba építésének története (WKIPEDIA): „Teljes egészében kőből készült, de nem kizárólag faragott kövekből, mivel a mag kőtörmelékből és nagyobb, nem faragott kövekből áll. Már a jó minőségű mészkőburkolata is elkészült, amikor először átalakították. A piramis magja az eredeti masztaba, amely kőborítású, de belseje agyaghabarccsal tapasztott kőzúzalékból áll. Alatta a sírkamra 20 méter mélyen helyezkedik el. Megközelítését eredetileg egy óriási kürtő biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas masztaba tetejéig. Az építés későbbi szakaszaiban föld alatti galériák sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással. A harmadik szakaszban 11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. Valószínűleg a negyedik szakaszban vágták a központi kürtőt a terepszinttel összekötő emelkedő, lépcsős folyosót. Sehol nem írják, hogy Szakkarában, a piramis alatt lenne egy sziklaplató, de ma is áll a piramis.

Tehát a „step” szó jelenthet 70-90 cm-es kövekből felrakott szinteket, illetve a 9-10 m-s első piramisszintet. Két értelmű esetben mind a két lehetőség megvizsgálandó. Az első két kőszint lehetett építhető csak emelőkkel, de sok emelővel, melyeket kőszintről-kőszintre felvittek. Kb. a harmadik kőszinttől már egy rámpára volt szükség, melynek magasságát, hosszát kőszintenként folyamatosan növelték 9 m-ig, amikor a hossza már 140 m körül lehetett. 

A DZSÓSZER PIRAMIS, A MÁSODIK SZINT ÉPÍTÉSE

A következő szakaszban: „nemcsak megnövelték mindegyik oldalát 3-3 méterrel, de még majd három, egyre kisebbedő teraszt is emeltek rá, tehát három masztaba-felépítményt, melyek az első szinten álltak. Ezt a szerkezeti változtatást is csak a kő alkalmazása tette lehetővé, …ekkor vágták a bejárati folyosót, mert az eredeti aknát, melyet a temetésre szántak, már lehetetlen volt megközelíteni a négyszeres felépítménytől. Így egy 40 méter magas, négylépcsős piramis alakult ki, mely a korabeli világ legnagyobb építménye volt.” (WIKIPEDIA) A rámpát folyamatosan építették, amivel magasabb és/vagy hosszabb lett. Ekkor a rámpa mérete, köbtartalma, a szükséges anyag mennyisége kezdett irreális lenni. 

A DZSÓSZER PIRAMIS, A HARMADIK SZINT ÉPÍTÉSE

Szükséges volt valamelyik, kb. a második szint tetején egy új rámpát kialakítani, az első rámpa irreális méretnövekedése miatt, az elsőt ekkor már nem magasították tovább. A második rámpa építéséhez a 8m-es szélesség elegendő. A  8-9 méteres szintemelkedéshez szükséges 140 m-es  rámpahossz is elfér. 

Rámpa-szerpentin (http://www.touregypt.net/featurestories/pyramidlifts.htm). 

Körbe rámpázták a harmadik masztabát, amit később elbontottak.

A második szint méretei: Az építkezés későbbi folytatásában, WIKIPEDIA:  ”még tovább bővítették, (ez az ötödik szakasz, ekkor érik el a végső alapterületet, ami 125m×115m azzal, hogy): északi és nyugati oldalán szélesítették és hosszabbították, s még két lépcsőt illesztettek rá, hogy a kezdeti arányokat tarthassák”.  Ez a második masztaba méretnövelését is jelenti . Lehetséges, hogy ezt a méretnövelést a második masztaba tetején történő második rámpa építése ill. annak 100-120 m-es szükséges hossza kényszerítette ki.

A második szint bővített méretével a szerpentin-rámpa számítása: 125-2x8= 107m és 115-2x8= 99m és ezen belül, tehát 101x 91m területen, e kerülettől 8m-en belül építendő a második rámpa, aminek az emelkedése 97x 87m-es területen a 140m-s hosszon belül tartható. Következmény: a felső rámpák maradékát nem szállították le, a masztabák közepén meg lehet találni és az elsőben találtak is kőtörmeléket, köveket.

 A TOVÁBBI SZINTEK ÉPÍTÉSE

A nem irreálisan meredek rámpák 8-9 métert emelkednek 140 m-en, továbbá kevesebb és kisebb kövekből építették a felső részt. Van olyan kérdés, hogy a legfelső szinthez építhető-e rámpa? A 125m×115m és a 61m méretekből indulunk ki: A 6. masztaba építéséhez szükséges rámpa emelkedésének számításához öt szintet kell figyelembe venni: 125-10x8= 45 m és 115-10x8= 35, azaz a rámpát és a legfelső masztabát az 5. szinten egy 45x35m-s területen kellett felépíteni. A 140 m-es rámpa itt is felépíthető szerpentin alakban, igaz szűken, de a már relatíve kevés kő felszállítása megoldandó. Következtetés: A lépcsős építési elv – a Nagy Piramisra gondolva- nagyobb alapterületen is működik, de biztosan van egy határfeltétel -talán több is-. a rámpa mérete (az építéséhez szükséges kőmennyiség), a burkoló kövek mennyisége, itt nem elemeztük tovább.

A DZSÓSZER PIRAMIS BURKOLÁSA

Nagyon kevés végig gondolt módszer létezik a piramisok fedőköveinek szállítására, felhelyezésére, megmunkálására; az egyik legjobb az https://www.cheops-pyramide.ch/pyramid-building.html oldalon található. Minden piramist és sok más épületet, falat Tura-i fehér mészkővel borítottak, rövid számítás után adódik az óvatosan szállított 15 ezer tonnás mennyiség, amit Turából elszállítottak a Nílus másik partjára, aktuális ismereteink szerint nyom nélkül: kikötőket, elsűllyedt dereglyéket kellene keresni a Nílus régi medrében. Tura a Dzsószer piramistól É-ra, kb. 10 km-re a Nílus másik partján található igen régi, nagy kőbánya, város, temető. A fedőkövek szállításához hajók (2,3) voltak szükségesek, ezeket Imhotep építette, továbbá emelők a kövek hajókra rakásához és levételéhez. A turai kövek jellegzetessége, hogy a színe elég gyorsan sárgul, de jól megmunkálható, polírozható mészkövek. A kövek szánon és hajón szállításával nem foglalkoztunk részletesen, (ld. https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/27-egyiptomi-obeliszkek-szallitasa.html?layout=blog&Itemid=101 ).

A kövek felszállítása után a rámpákat elbontották: tehát minden szinten a borításhoz szükséges köveket bontás előtt fel kellett szállítani: ezeket vagy rögtön beépítették a felszállítás után, vagy valahol tárolták. A 8 m-es vízszintes lépcsők kifelé enyhén leejtenek, ezt feltehetően a fedőkövek megfelelően megmunkált dőlésszöge biztosítja. Minden piramison a külső köveket gondosan illesztették, a fedőkövek közeit tömítették is. Belül az illesztés nem gondos. A méretre csiszolás, polírozás gránitlapokkal és kvarchomokkal történt.

A rámpák elbontása és a polírozás több évig is eltarthatott, ez időre a melléképületek és templomok is felépültek. A rámpák elbontásának egyik következménye lehet, hogy a piramis belső részét nem rétegesen építették, hanem feltöltötték kövekkel, kőtörmelékkel, ahol kellett mész-homok-kötörmelék habarccsal rögzítették. Más kultúrákban uralkodói palotákat építettek. Egyiptomban a piramisok építése Dzsószer fáraó idejétől a napkultusz része volt, később az obeliszkekkel együtt. Dzsószer fáraó sírmellékletei között találtak 30-40000 (30-40 ezer!) kőedényt a piramis alatti 6 km hosszú labirintusban, közöttük gránitból, dioritból készült edényeket a korábbi fáraók neveivel, melyeknek az öblös belső részét csiszolással (Függelék II.) készítették és zöldeskék üvegfajansz csempéket, közel 30 ezer darabot.

 Kék fajansz csempék Dzsószer (2668-2649) piramisából:

                                                                                                                                                   Lejárat a labirintusba (4)

A színárnyalatokból észrevehető, hogy a receptúra térfogat vagy súlyarányait elég pontosan betartották, bár a kék szín égetéskor 1050 fokon zöldre vált. A színeltérést oka lehet a több mint 4500 év is, a mindig jelen lévő aktuális szennyező anyagok. Az üvegcsempéket darabonként öntötték, mészkő sablonokba. (4)

A Dzsószer piramis Memphisz közelében van, attól K-re. Memphiszt Menesz fáraó alapította (Narmer-rel azonosítják, esetleg a fia), közelítőleg i. e. 3100 után nem sokkal, egy erős gáttal zárta el területét és védte az éves áradások ellen. Eredeti jelentése Fehér Fal. (Szemben, a Nílus K-i partján található a Tura-i mészkőbánya, itt bányászták a későbbi piramisok fedőköveit is, de a fal kövei csak néhány mázsás kövek.) Alsó-Egyiptom É-i részének a fővárosa volt az Óbirodalom idején, becslések szerint az Óbirodalom idején Memphisznek kb. 6000 lakosa lehetett. Főistenének, Ptahnak a temploma  a legrégebbi, nevéből ered görög közvetítéssel az Egyiptom név. A templom a kézművesek és az építészek temploma volt.  III. dinasztia  legnevezetesebb uralkodója, Dzsószer idején Memphisz már a legnagyobb város volt, Dzsószer fáraó idején volt Egyiptom egyik aranykora. Imhotepet Ptah fiának tekintették. Imhotep építette az első rövid palánkos kőszállító hajókat is, melyekkel a 2-3 tonnás piramis fedőköveket átszállították a Níluson. A tengeren is - Ugarit, Szimirra, Arvad, Byblosz, a Nílus-deltában Avarisz kikötök felől,, és a deltai Avarariszból-  érkező hükszoszok i. e. 1600-s években részben elpusztították a várost, de kiűzésük után újjáépült. Ekkor hozták helyre Ptah templomát is.
Memphisz D-i részén volt egy nílusi kikötő nagy raktárakkal, a D-ről érkező áruk fogadására. Itt rakták partra a Nílussal szemben fekvő Turából hajókkal szállított köveket, Dashúr és Saqqara K-re, Memphisz mellett fekszenek. A kövek rakodásához a hajók árbocait használták emelőnek.

Dzsószer fáraó i.e. 2650 körül épített Lépcsős piramisának és sírkertjének (ahol meglepő módon még nem találtak Naphajót) adatai, hatalmas ugrás történt az építészetben (és a hajógyártásban, vízi szállításban is) (4) 

 

                                                                                         A Lépcsős piramis sírkertje az első oszlopokkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Pyramid_of_Djoser)

 

 

 Dzsószer nekropoliszának távlati képe, Saqqara, Memphisz (4)

Dzsószer fáraó kőszobra, a legrégebbi életnagyságú szobor kb. i.e. 2560-ból (Kairói Egyiptom Múzeum)

KÖVETKEZTETÉSEK

A Kheopsz piramis építéséről is lehetnek elképzeléseink Dzsószer fáraó piramisának építése alapján: az átlagosan 52 fokban emelkedő Kheopsz (Khufu) piramist először nagy, kb. 13 méteres lépcsőkkel építették, a lépcsőket utólag töltötték ki kövekkel. Ezt a függőlegesen kb. 13 m-es, (vízszintesen 10 m-es) tagozódást észre lehet venni. A Kheopsz 140 m-s magassága miatt lényeges a hozzávezető rámpa magassága, ez kb. 30-40 m magasra vezethetett, azaz több 100 m hosszú lehetett 4-6 fokos emelkedésnél, ez adja az egyik fontos méretkorlátot. Tehát itt az építés feladata is két részre bomlik: az első 3-4 szint után is sok „szerpentin” -rámpát kellett építeni a piramis területén. A fedőkövek építése, szállítása is bonyolultabbra adódik. A piramis belsejében itt építettek először vízszintes mennyezetet.

Azoknak a kutatóknak segítettünk, akik szeretnék bebizonyítani, hogy az ókori egyiptomiak képesek voltak emelőkkel, kovakőszerszámokkal és rámpákkal piramisokat építeni. 

IRODALOMJEGYZÉK

 (1) KÁKOSSY, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Ozirisz, 2005

 (2) MARJAI, Imre- Pataky, Dénes: A hajó története, Corvina, 1973.

 (3) GULÁS, Stefan- LESCINSKY, Dusan: A Vitorlás hajók története, Madách, 1984.

 (4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a WIKI ismert tulajdonságai miatt. A forrás neve nem adható képnévként. Megjegyzendő, hogy a tankönyveket is szerzői jog védi, eredetileg a kiadását. Ma még a másolását(!) is,  mely rendeletet nem a NET-korszakra találták ki. 

FÜGGELÉK  I.

Szehemhet fáraó rom-piramisa: Imhotep két másik piramisát ismertetjük. Az egyiket Szehemhet fáraó (i.e. 2649-2643) építette, a Dzsószer piramisénál nagyobb kövekből épült lépcsős piramis konstrukciójú, befejezetlen épület. 120×120 méteres alapon (más forrás szerint 115 m-es)  körülbelül 70 méter magas, hét lépcsősre tervezték. A hasonlóság a Dzsószer-piramissal nem lehet véletlen, egy munkás graffitije szerint az építőmesterek közvetlenül  az Imhotep által épített Dzsószer piramistól jöttek ehhez a piramishoz. Fontos, hogy a temetési kamra magasabbra került, már nem egy mély függőleges aknán keresztül temetkeztek. A felépítményt a 10 m magas terep egyengetése és alapozás után a sarokkövek elhelyezésével kezdték. A rendelkezésre szakkarai álló területen nagy kőzetteraszok álltak, így jelentős, akár tíz méteres tereprendezést kellett végezni. Ugyanakkor a helyszín simítása nagy mennyiségű felhasználható kőanyaggal járt.  Kiderül az is, hogy a durva megmunkálás után, a köveket felrakás után helyben csiszolták (Kákosy, 86.o), a borítókövek felrakásáig nem jutottak el, befejezetlen a piramis.  

 A lépcsős piramisok építési technológiája szinte minden más falazási módszertől eltér itt, a rétegek nem vízszintesek, hanem a függőlegestől hozzávetőleg 15°-kal befelé eltérőek. (WIKIPEDIA: "the limestone blocks are inclined inwards by 15°, with sloping courses of stone laid at right angles to the incline". Lehner, Mark, "The Complete Pyramids – Solving the Ancient Mysteries", 1997.) A közel függőleges rétegek így egymás felé dőltek.... Kívülről befelé haladtak, és mire a középvonalhoz értek, már rátehették az alépítményre a sírfödémet alkotó óriási monolitokat. 

Szehemhet fáraó rom-piramisának tervezett alakja A,D: Bejárat, C: függőleges akna, B: Temetési Kamra (4)

A mejdúmi Snefru fáraó piramisa eredetileg hétlépcsős klasszikus piramisnak indult, ez már Imhotep harmadik piramisépítése. Legfontosabb véltozás, hogy a temetési kamra gyámkövekből készített boltozattal épült. Az építmény szerkezetileg a Dzsószer piramishoz hasonlít, lépcsős belül. Az első fázisban, ezt a fázis nevezik az egyiptológusok E1-nek, ez az Imhotep tervezte központi mag. Az E2 fázis a negyedik vagy ötödik lépcsőfok építése közben kezdődött, amikor nyolclépcsősre alakították. Az E2 fázisban a piramis méretei: 144 méteres oldalhosszon 92 méteres magasság. 92/8= 11.5 m-es lépcsőkkel. Utolsó lépésként a lépcsők közeit kitöltötték (E3), amivel a sima falú, gúla alakú valódi piramisok mintapéldáját építették meg. A fehér burkóló mészkő a Nílus túlsó partján lévő Tura-i bányából származik, Snefru fáraó volt az első, akiről tudjuk, hony nagy fajaó flottát épített. A kitöltő köveket vízszintes sorokban rakták a lépcsőkre, a külső köveket pedig az emelkedési szögnek megfelelőre alakították (derékszögű trapéz keresztmetszetűre).

A mejdúmi Snefru fáraó piramis építési fázisai (4)     

        A mejdúmi Snefru fáraó piramis keresztmetszete  (4)     

Imhotep ferdére tervezte a központi magot -ezért érdemes foglalkozni az utóbbi két piramissal: A Dzsószer piramisnál még, a Kheopsz piramisnál - itt asszuáni 70T- gránit tömböket döntöttek egymásnak- már nincs 15-16 fokban dőlt építkezés. Mejdúmban a bővítést nem Imhotep tervezte, homok alapra történt, ezért leomlott az oldal rész. Imhotep a Temetési Kamrát a piramisok középpontjába helyezte, ennek tehermentesítésére építette a 15-16 fokban egymásnak dontött falakat. A leírások hagymaszerkezetről írnak, de ez tévedés lesz: Nem szükséges a forgásszimmetrikus építés, elegendő a tengely szimmetrikus - alul födémgerendák vannak, a kinyitott könyv egy jó hasonlat.

A mejdúmi Snefru fáraó piramis falszerkezete, hibás (4)

Vegyük észre, hogy az E1 fázis Imhotep féle ferde központi magja bárhogy is épült, az utolsó ábrán ferdére épített támasztó részt vízszintesen lehet építeni, nyílván úgy is építették, mint a többi piramison. 

FÜGGELÉK II.

Bevezetőben meglepő a közel 40000 darab kőváza: Dzsószer fáraó gyűjtötte az edényeket az előző fáraók idejéből is, vannak közöttük igen régiek, talán i.e. 3600-ból is, bazalt vázákat már a Badar-i korszakban is készítettek. Anyaguk gránit, alabástrom, mészkő, porfír, vörös gránit és kvarc. 33 m mélyen a Lépcsős piramis alatt találták (J.P. Lauer) 6000 kamrában, a mennyezetről lehulló kövek sok vázát összetörtek. Továbbá meglepő, hogy kemény anyagú diorit, gránit és bazalt vázák finom megmunkálása, csiszolással készültek. Olajos anyagokat tartottak bennük, szappan hiányában olajjal tisztálkodtak, A nátront, azaz a nátrium karbonátot a Ny-Deltában bányászták: olajjal keverve szappanként viselkedik, innen származik az a megfigyelés, hogy az ókorban olajjal tisztálkodtak. (A bánya a Delta-i pre-dinasztikus főváros, Butó közelében volt, ahol i.e. 3300 körül volt egy sumer enkláve is.). 

A kőcsiszolás célja, hogy valamely megelőző megmunkálási műveletből megmaradt felületi egyenetlenségeket eltüntessen.. A nagyolás kemény kő, diorit golyókkal történt, vannak tárgyi emlékei. A felfekvő csiszolást síkfelületekhez alkalmazták, amelyek illeszkedhetnek egymáshoz. A tömítőcsiszolást a pormentesen záró összefekvő felületeken alkalmazták. Díszítőcsiszolásnál, polírozásnál a már megfelelően sima felületet tették tetszetőssé, bőrrel és polírporral, nedvesen. Gömbölyített felületeket homokkővel csiszoltak. Felfekvő csiszolásnál két előmunkált asszuáni gránitlapot egymáson billegetés nélkül elcsúsztatva: először a nagyobb egyenetlenségek kopnak le, ezután egyenletesen homokot szórva közéjük, a homok finomságának megfelelő felületet kaptak, további billegetés nélküli csiszolással. (A diorit és a gránit olyan keménységű vagy keményebb, mint a SiO2 alapú kvarchomok.)  A piramisok burkolóköveit – ezek relatíve puha Tura-i fehér mészkő tömbök- sima gránitlapokkal és nedves homokkal polírozták. Egy véletlen folytán rá lehet találni, hogy a korai predinasztikus időkben honnan származott a a kemény diorit kő csiszolásának ismerete: ezek diorit buzogány fejek, melyek celebrális eszközök is voltak egyben:

Diorit buzogány fejek ( Eredete: British Múzeum).

Létezik egy feledésbe merült út, a világ legrégebbi bazalttal kövezett útja, a Faiyum-i bazalt kőbányánál, Memphisztől D-re. A bazalt-kövekből készült úthoz is  bazaltkő bányászatára és megmunkálási ismereteire volt szükség. Áradáskor a faiyum-i oázistól északra, a tótól a Nílushoz vezető kövezett út volt csak járható. 

A kővázák megmunkálásáról az egyik jó írás: D. Arnold- E. Pischkova, “Stone vessels. Luxury Items with Manifold Implications”  (https://www.almendron.com/artehistoria/arte/culturas/egyptian-art-in-age-of-the-pyramids/stone-vessels-luxury-items-with-manifold-implications/), egy csiszolóműhelyt Hierakonopolis-ban találtak:

Kőváza készítése (A kép eredete az idézett munka: D. Arnold- E. Pischkova: “Stone vessels. Luxury Items with Manifold Implications”)

Ha forgatták a munkadarabot vagy a szerszámot, az alternáló forgatással történt, ismerték a forgató karos forgatást, de a tengelyt nem. A csiszolás, koptatás megfelelő keménységű kővel: diorittal, homokkővel, kőporral történt. (Elterjedt téves elképzelés, hogy egy kemény anyagot csak egy még keményebb anyaggal lehet csiszolni, ami nem igaz. Ha két anyagot összedörzsölünk, akkor mind a kettő kopik, a kopásállóságuk mértéke szerint. A keményebb anyag egyenetlenségeiben gyűlik össze a puhább anyag látványosan. A kopásállóság elég jó mértéke a keménység, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mohs-f%C3%A9le_kem%C3%A9nys%C3%A9gi_sk%C3%A1la). Kristályos anyagoknál - pl. kvarchomok- a kristályok kitörhetnek vagy legömbölyödhetnek, ennek megfelelően szarkofágok mellett a kutatók találtak nagyon finom homokot. A koptató hatást erősíti - a szemcsék, kristályok élei mellett- az összenyomó erő, a képen a vázák nyakánál párosával ábrázolt zsákokban lévő súly. A kritikus munkafázis a belső fal megmunkálása, amikor a belső átmérő akkora vagy nagyobb, mint a váza nyaka. ( Idézem: "There were also drill bits of diorite, quartzite, and limestone. Shapes included figure-eight forms and roughly rectangular cones with indentations in the center of both long sides into which the forked ends of the drill could be fitted.^30"). A vonatkozó irodalom döntő többségben úgy teszi fel a kérdést, hogy ekkor hogyan lehet a váza nyakánál nagyobb lyukat fúrni? A válasz az, hogy nem lehet, valamennyivel nagyobbat "L" alakú fúrófejjel. Kézzel és vizes homokkal kellett addig koptatni, csiszolni, amíg egyenletes falvastagságot kaptak. (De: Ki ért rá piramist építeni? Több mint 50 T követ összehordtak, alakra csiszoltak és elástak!). A következő - villás farkú dörzsár -képének eredete: http://www.oocities.org/unforbidden_geology/ancient_egyptian_stone_vase_making.html

 Homokkal a vázák belső falának megmunkálására alkalmas egyiptomi eszköz, a kép eredete a most idézett munka.