A TIBERIS FOLYÓ TÖRTÉNETE ÉS AZ ANGYALVÁR
(2023 december)
ABSTRACT
A Tiberis Róma városánál Ostia Antica (kikötő ás város) közelében ömlik a Földközi-tengerbe. A Tiberis partján építették a nevezetes Angyalvárat, Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között. A régi Ostiá kikötőt a Tiberis feltöltötte, Rómának számos további kikötője volt már az ókorban.
BEVEZETÉS
A Tiberis (Tevere, https://www.britannica.com/place/Tiber-River, https://www.thoughtco.com/tiber-river-rome-ancient-history-glossary-117752) az Appenninek egyik nagy csúcsának oldalán ered, 405 km hosszú. Közel déli irányban kanyarogva, festői szurdokok és széles völgyeken keresztül, Róma városát érintve Ostia Antica közelében ömlik a Földközi-tengerbe. A felső folyásánál több mellékfolyója van. Róma alatt a Tiberis deltavidékén található a Fiumicino város és repülőtér. Egyes ókori írók azt állítják, hogy a folyót eredetileg Albula néven ismerték, utalva vizének fehérségére.
A fiumicinoi delta (https://hu.wikipedia.org/wiki/Fiumicino )
A TIBERIS FOLYÓ
A Tiberis-deltában az első emberi település (i. e. VII. század) átmeneti katonai állásokból állt, melyek célja a stratégiai fontosságú folyótorkolat ellenőrzése és az ostiai sótelepek létrehozása volt. Csak az i. e. IV. század után vált a tengerpart alkalmassá Ostia városának alapításához. Bár a rómaiak megkísérelték a folyó alsó folyásának szabályozását, a szükséges ismeretek hiánya megakadályozta az árvízek elleni védekezést. Csak a modern időkben folyik a Tiberis Rómán keresztül kőgátak között. A klasszikus időkben a Tiberis áradásainak megfékezésére tett kísérletek sikertelenek voltak. A római időkben rendszeresen kiáradt, de mára a folyót magas falak közé zárták. Az iszaposodás folyamatos volt, a folyó Róma alatt egy deltát alakított ki néhány évszázaddal az alapítás után, és ezért a Tiberis csak Róma közelében volt hajózható. A Tiberis deltája a római idők óta is mintegy 3 km-t haladt előre a tenger felé.
A fiumicinói delta (https://hu.wikipedia.org/wiki/Fiumicino )
Van bizonyíték arra, hogy a hajózás, a gabonakereskedelem a folyón felfelé már az i. e. 5. században jelentős volt. A Tiberis alsó folyásának fontosságát az i. e. 3. században ismerték fel, amikor Ostiát a pun háborúk idején haditengerészeti támaszponttá építették át. Később a mediterrán búza, olaj és bor importjának kereskedelmi központjává vált. Az építőkövek és a farönkök szállítása is fontossá vált. A klasszikus Róma fénykorában a folyóparti villák kertjeiben zöldséget, gyümölcsöt termesztettek és szállítottak Rómába a folyón. A Fiumarán fekvő Ostiát, valamint a Fiumicinón fekvő Claudius és Traianus császárok kikötőjét* a folyó torkolatánál lévő homokbuckák lerakódása és az iszaposodási folyamatok miatt feltöltötték. A későbbi évszázadokban több pápa is megpróbálta javítani a hajózást a Tiberis alsó folyásán.
Már az ókorban tíz hidat építettek a Tiberis fölé: nyolc híd a fő csatornán épült, kettő pedig a szigetre való kijutást tette lehetővé; a szigeten Vénusz szentélye volt. A Tiberis több száz éven át fontos katonai helyszín volt. Az i. e. harmadik században Ostia (a Tiberis partján fekvő város is) a pun háborúk idején haditengerészeti támaszpont lett. Az i. e. 5. században egy háborút a Tiberis átkelőhelyének ellenőrzéséért vívtak. A vitatott átkelőhely öt mérföldre Rómától felfelé volt.
A Tiberis csatorna funkciója: a Tiberis össze volt kötve a Cloaca Maxima-val, Róma vízelvezető rendszerével, amelyet Tarquinius Priscus király (i. e. 616-579) épített ki először az i. e. 6. században. Tarquinius a meglévő patakot kibővíttette és kővel béleltette, hogy megpróbálja kordában tartani a csapadékvizet és a talajvizet. A Cloacán keresztül az eső lefolyt a Tiberisbe, korábban rendszeresen elárasztotta a város egy részét. Az i. e. III. században a csatornát kővel bélelték ki, és boltíves tetővel fedték be. A kloáka egészen Augustus uralkodásáig (i. e. 27-14) szabályozatlan maradt, Augustus jelentős javításokat végeztetett a rendszeren. Csatlakoztatta a közfürdőket és latrinákat, így a Cloaca szennyvízelvezető rendszerré vált. A Cloaca ma is látható, és Róma vizének egy kis részét is elvezeti. Az eredeti kőfalazat nagy részét betonra cserélték.
Róma és a Vatikán látképe az Angyalvárból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Angyalv%C3%A1r)
Az Angyalvár régen (rajz, https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/angyalvar/)
Az Angyalvár (https://hu.wikipedia.org/wiki/Angyalv%C3%A1r)
Az Angyalvár (https://hu.wikipedia.org/wiki/Angyalv%C3%A1r)
Az Angyalvár előtt található az Angyalok hídja, amely a találó nevet kapta, a korlátokat tíz angyal szobrai díszíti (https://www.welcometoitalia.com/rome/rome-the-city-of-angels/)
Róma hídjai (és építéseik: https://lionsinthepiazza.com/bridges-in-rome/)
A II. Victor Emanuele híd (https://lionsinthepiazza.com/bridges-in-rome/)
A Milvió híd felújítása (https://lionsinthepiazza.com/bridges-in-rome)
AZ ANGYALVÁR
Az Angyalvár (https://hu.wikipedia.org/wiki/Angyalv%C3%A1r, https://en.wikipedia.org/wiki/Castel_Sant%27Angelo) 1933 óta múzeumként
funkcionál, a császárok temetkezési helye volt. Egy ókori spirális feljáróján lehet feljutni a tetőre.
A Tiberis az Angyalvárral, háttérben a Vatikán (Rudolf Wiegmann festménye,1834, https://en.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Wiegmann)
Az Angyalvár Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között, a halikarnasszoszi mauzóleum mintájára. Az építést Hadrianus halála után fejezték be, akkor helyezték el benne a Hadrianus hamvait rejtő porfir koporsót. Caracalla uralkodásáig a császárok temetkezőhelye volt. Az urnákat és a hamvakat vizigót fosztogatók szórták szét Alarik 410-es római fosztogatása során, az eredeti bronz- és kőszobrokat pedig az 537-es római ostrom során a támadó gótokra dobálták. Szokatlan túlélője a rombolásnak egy temetkezési urna tartozéka, porfír záróköve, amely (valószínűleg Hadrianusé) a Szent Péter-bazilikába került, később pedig egy hatalmas reneszánsz keresztelőmedencébe építették be.
Feltehetően Hadrianus hamvait rejtő porfir szarkofág
Az Angyalvár alapépítmény egy 84 méter élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 méter átmérőjű monumentális henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (legalul a sírkamra), melyeket spirális folyosó vesz körül. A későbbi évszázadokban katonai erőddé alakították a mauzóleumot, majd Aurelianus császár falainak egyik erődje lett. A középkorban már Róma erődje volt, III. Miklós pápa a 13. században titkos alagúttal kötötte a Vatikánhoz (ez az ún. Passetto di Borgo): így lehetővé vált, hogy a pápa bármikor menedéket keressen a várban. A pápák az Angyalvárat választották fellegváruknak, de nyugodtabb időkben az Angyalvárat a pápák nyári laknak használták.
*
Ostia a Tirrén-tenger mellett, a Tiberis folyó (Tevere) torkolatánál található, Róma városának kedvelt fürdőhelye, a település 1884-ben alakult, Ostia Antica ókori római kikötőváros romjainak közelében.
Ostia Antica (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ostia_Antica) az ókori Róma kikötővárosa volt, ami a Tiberis medrének változása miatt idővel elvesztette jelentőségét, a középkorban elnéptelenedett, és ahol a 20. században szabadtéri múzeumot alakítottak ki. Közigazgatásilag Rómához tartozik. Ostia a köztársaság korában Róma legfontosabb tengeri kereskedelmi kikötője és haditengerészeti támaszpontja volt a Tiberis torkolatában. Claudius, majd Traianus újabb kikötőket építtettek, mert Ostiát feltöltötte a Tiberis homokkal. Világítótornyot is építettek a kikötőben.
Ostia kikötő, modell (a Vatikáni Múzeum képe)
Ostia sólepárló hely volt legrégebben, a húsok, halak tárolásához nélkülözhetetlen volt az i.e 6-8. századokban a só. A rómaiak Ostiát tekintették első gyarmatuknak. Negyedik királyuknak, Ancus Marciusnak (i.e. 620, Livius szerint, Livius az ötödik századról szóló beszámolóiban kétszer említi Ostiát, és a Tiberis rendkívüli áradásait i. e. 414-ben és 363-ban) tulajdonították Ostia alapítását. A város magja csak az i. e. 4. században jelent meg, majd épült ki. A központi rész egy nagy tufatömbökből épült erődítmény, a Castrum. A pun háborúk idején vált a kikötő kereskedelmi és katonai kikötővé.
Traianus hatszögletű kikötője, modell
Traianus kikötője (Wikipedia)
Centum Celae: Traianus császár építtetett egy másik kikötőt is a mai Civitavecchia helyén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Civitavecchia). Etruszk települések romjaira épült Centum Celae néven a 2. század elején. A Centum Cellae név első előfordulása az ifjabb Plinius egyik leveléből származik (i. u. 107). A név eredete vitatott: felvetették, hogy a császár villájának centum ("száz") csarnokaira utalhat. A középkorban Centumcellae bizánci erődítmény volt, az újkorra Róma fő kikötője lett.
Civita Vecchia kikötője, Traianus császár építette, rá épült Róma újkori kikötője
Civita Vecchia kikötője, Traianus császár építette (https://civitavecchia.portmobility.it/en/visiting-harbour-trajan-fiumicino)
s császár építette (https://civitavecchia.portmobility.it/en/visiting-harbour-trajan-fiumicino)
A római Centumcellae kikötője, a mai Civitavecchia kikötője épült rá. 1: Külső medence; 2: Belső medence; 3: Torre del Lazzaretto, 4: A Torre del Bicchiere helye, amely ma már elpusztult; 5: A világítótorony helye; 6: A korábbi világítótorony helye; 7: A kikötő közelében futó Via Aurelia, amelyen az árukat Rómába szállították. Kép: Google Earth, kiegészítésekkel (Keay et al. nyomán)
A római Centumcellae kikötő makettje (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/122-looking-for-centumcellae.html)
A legrégebbi fennmaradt épületmaradványok az i. e. 3. századból származnak: a Castrum, azaz a katonai tábor épülete, valamint a kissé későbbi Capitolium (Iuppiter, Iuno Regina és Minerva templomai). Ostiát Caius Marius i. e. 87-ben elfoglalta és felégette, hogy Rómát kiéheztesse. A polgárháború győztese, Sulla a várost erődítményszerű tervek alapján építtette újjá, mintegy 68 hektár területen. A 2,8 kilométeres fal két végpontján a folyóra támaszkodott, rajta három kapu nyílt.
Ostia régi kikötőjét feltöltötte a Tiberis (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ostia_Antica)
I. sz. 68-ban kalózok rabolták ki és gyújtották fel. A támadók elpusztították a római hadiflottát és két neves szenátort is elraboltak. A kalóztámadás Rómában pánikot váltott ki, és ennek nyomán a szenátus elfogadta a lex Gabiniát, ami lehetővé tette, hogy hajókat építsen és leverje a kalózokat. A várost újjáépítették és védőfalakkal látták el. A kikötő a császárság idején is nagy kereskedelmi forgalmat bonyolított. Augustus uralkodásától kezdve a császárok középületekkel, szobrokkal gazdagították a várost. Az 1. században Tiberius római császár felépíttetett fórumot. Claudius, majd Traianus pedig újabb kikötőket és egy világítótornyot is emeltek. A 2. századra azonban a várostól északnyugatra kialakult Portus kikötője. Ostia fejlődésének csúcspontját Septimius Severus római császár uralkodása alatt érte el. Ekkor már 60–80 ezer ember élt itt, egyes források szerint lakossága megközelítette a 100 ezer főt, és a város messze túllépett a régi falakon, körülbelül 80 hektárnyi területet foglalt el.