AMIKOR TIBERIUS CSÁSZÁR MÉG NEM VOLT EGY SZÖRNYETEG
 
 
 
(2024 április)
 
 
 
 
 

ABSTRACT
Tiberius, a második császár nem csak az a szörnyeteg volt, akinek sok történész leírja, hanem megőrizte a nagyra tartott első császár, Augustus örökségét is, amit a Tiberiust követő császárokról alig lehet elmondani. Első szeretett feleségétől a császár parancsára vált el. Második felesége, aki Augustus lánya volt, és akinek a kicsapongásai az ókori római történelem nevezetes eseményei, válásra kényszerítette, amiért Augustus száműzte Rómából. / WHEN THE EMPEROR TIBERIUS WAS NOT A MONSTER: Tiberius, the second emperor, was not only the monster that many historians describe him, but he also preserved the legacy of the respected first emperor, Augustus, which can hardly be said of the emperors who followed Tiberius. He divorced his first and beloved wife at the emperor's command. His second wife, who was Augustus' daughter, whose debaucheries are a notable event in ancient Roman history, forced him to divorce her and was exiled from Rome by Augustus.
 
BEVEZETÉS
Tiberius Róma második császára volt (i. u. 14 - 37). Augustus, az első császár feleségül vette hat hónapos terhesen a három éves Tiberius anyját, és fiává, utódjává fogadta Tiberiust, aki 55 évesen, megkeseredett öregemberkén lett császár. Kérdés, hogy Tiberius 55 évesen miért volt keserű öregember?
A FIATAL TIBERIUS
Tiberius személyiségéről Suetonius így számol be: „Nagy testű, nagy erejű ember volt, a normálisnál magasabb termetű, széles vállú, egyébként tetőtől talpig minden tagja szabályos és arányos. Bal keze mozgékonyabb és erősebb volt, mint a jobb, ízületei pedig olyan erősek, hogy egy egészséges, friss almát keresztül tudott döfni az ujjaival, és egy kisfiú, vagy akár egy fiatalember fejét már egy fricskával megsebesítette. Bőre fehér volt, a haja hátul úgy lenőtt, hogy a nyakát is elfedte, ezt családi vonásnak tartották. (…) Különlegesen nagy szeme volt, és ami szinte csodaszámba ment, éjjel, sötétben is látott, igaz, hogy csak közvetlenül ébredés után, rövid ideig, aztán megint eltompult a látása. Járás közben nyakát mereven hátra szegte. Arckifejezése általában feszült volt. (…) Az istenekkel és a vallási előírásokkal nem sokat törődött. Az asztrológia híve volt, és meggyőződéssel vallotta, hogy minden a végzet akaratából történik. A mennydörgéstől mégis nagyon félt, mihelyt beborult az ég, mindig babérkoszorút tett a fejére, mert állítólag a babérba nem üt a mennykő.” (Kopeczky Rita fordítása)
 
Tiberius Capri Louvre Ma1248
 
 
 
 
Tiberius fiatalon már bizonyította, hogy ügyes diplomata és sikeres hadvezér: Pannónia, Dalmácia, Raetia és (átmenetileg) Germánia egyes részeinek meghódítása megalapozta a birodalom északi határait, fényes katonai karriert futott be, és hozzájárult a római birodalom terjeszkedéséhez a Duna mentén és a mai Németország területén (i. e. 16 - i. e. 7, és i. u. 4 - i. u. 9). Visszaszerezte egy korábbi vereségben elvesztett  sasokat a germán törzsektől, amiért diadalmenetet szavazott meg a szenátus. Tiberius boldog, szerelmi házasságban élt az érdekes nevű Agrippinával, Agrippa lányával, az utóbbi Augustus barátja, kiváló hadvezére és tervezett örököse volt.
 
Tiberio 14 37dC jpg
 
 
 
A Római Birodalom Tiberius császár idején (i. u. 14 -37, https://en.wikipedia.org/wiki/Tiberius)
 
Érdekesség: Tiberius egy 210 méter hosszú utat építtetett a Dunán a Vaskapunál, amelynek egy részét a sziklába vájták, más része a folyó fölé épített gerendákon futott. Ezen a szakaszon igavonó állatok segítségével húzták a hajókat.
 
 
TIBERIUS A SIKERTELEN FÉRFI ÉS A SIKERES CSÁSZÁR 
Ekkor érte utol a balsors: i. u. 12 -ben Agrippa meghalt és halála után Augustus ragaszkodott ahhoz, hogy Tiberius váljon el a szép Agrippinától, és vegye feleségül Augustus lányát (azaz Tiberius elvette a mostohatestvérét) Júliát*, a meghalt Agrippa özvegyét. A házasság botrányosnak, mélységesen boldogtalannak és gyermektelennek bizonyult; elváltak, végül Iuliát apja, a császár száműzetésbe küldte. Jó oka volt a száműzetésnek, Iulia nevezetesen kicsapongó életet élt, "hírhedt ordas hetéra" volt. I. e. 2-ben váltak el, Tiberius Rodos szigetére vonúlt vissza, itt akarta leélni hátra lévő éveit.
És ekkor hírnök jött: Augustus császár 14-ben meghalt. Tiberius örökölte a császári trónt, amit nem akart elfogadni a Senátustól, mert indoklása szerint ő már egy visszavonult öregember. Augustus császár 14-ben bekövetkezett halála után Tiberius 55 éves korában lett császár. Az államfői feladatokat vonakodással vállalta, és úgy érezte, hogy a hozzáértő, magabiztos és karizmatikus Augustushoz képest alkalmatlan a szerepére.
Tiberiusnak kezdettől fogva nehéz viszonya volt a szenátussal, ennek ellenére hatékony és eredményes kormányzónak bizonyult. Tiberius bel- és külpolitikáját az augustusi állapotok megörzése jellemezte. Tiberius nem kívánta tovább növelni a Birodalom szerinte optimális méretét. Unokaöccsével, Germanicusszal emiatt konfliktusba keveredett: Germanicus mint népszerű fiatal hadvezér nem értette, hogy Tiberius miért nem engedélyezi a sikeres germaniai háborúit, és miért választ diplomáciai megoldásokat a germaniai helyzet kezelésére. Viszont Tiberius Germanicus fiát, a későbbi "Caligula" (kiscsizma) császárt nevezte meg örököseként.
Unokaöccse, Germanicus i. sz. 19-ben és saját fia 23-ban bekövetkezett halála után Tiberius visszahúzódóvá és távolságtartóvá is vált. 26-ban eltávozott Rómából Capri szigetére, és a közigazgatást az ambiciózus praetorianus prefektusára, Seianusra bízta, akit később önkényeskedéséért, árulásért kivégeztetett, és okkal, Seianus működése valódi rémuralom volt. A Capri szigetére költözött császár helyett haláláig Seianus, a testőrparancsnok gyakorolta a tényleges hatalmat. Capri szigeti villái szépségükről és időskori orgiáiról nevezetesek. A közélettől eltávolodó és megfáradt Tiberius Seianusra hagyta az ország ügyeinek irányítását, aki kémek és besúgók rendszerét építette ki Rómában, akik a potenciálisan veszélyes arisztokraták feljelentésével és hazaárulással való megvádolásával, vagyonelkobzással tartották rettegésben a római vezető köröket
Tiberius unokaöccsét, a rátermett és népszerű Germanicust fogadta örökbe, aki visszaszerezte a sasokat K-en, a partusoktól. De amikor Tiberius meghalt, utóda unokaöccse és fogadott unokája, Germanicus fia, Caligula lett a császár, akinek pazarló építkezései és változóan sikeres katonai vállalkozásai felemésztették a vagyon nagy részét, amelyet Tiberius jó gazdálkodással halmozott fel a köz- és a császári kasszában. A második római császár Misenum kikötővárosában hunyt el 37 - ben hetvennyolc évesen, huszonhárom évnyi uralkodás után.
 
tiberio da priverno
 
 
 
 
TIBERIUS CSÁSZÁR EMLÉKE
A Tiberius életéről és cselekedetiről rendelkezésünkre álló bőséges forrás Tacitus Évkönyveinek első hat könyve (http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Tiberius ). Az utókor, ha vitatkozik is a Tacitus festette szuggesztív Tiberius-képpel, elszakadni nem tud tőle. Az arisztokratikus szemléletű Tacitus Tiberius korát úgy ábrázolja, mint egy erkölcsi és politikai rommezőt: a császárkorban élők közül már senki nem élt a Köztársaságban, és bár a szenátorok a "legjobb" családokból származtak, csupán halovány nyoma maradt meg némelyikükben a hajdani morálnak és tartásnak. A principatus, a császárság zsarnoki rendszerét megteremtő Augustus legalább a derűnek valamiféle illúzióját csempészte Róma politikai életébe, de az 55 évesen, megkeseredett öregemberként princepsszé vált Tiberiusszal ennek is vége szakadt. Tiberius korában szokásos volt, hogy a császárok a kellemetlen vetélytársakat meggyilkoltatták, ez alól Tiberius sem volt kivétel, és felségárulási perekkel tartotta félelemben a környezetét. A Római Köztársaság kori morál és tartás a köztársaság bukása, Iulius Caesar ideje után áhított erények voltak, nem tértek vissza később sem, még megváltozott formában sem, mert a császárok uralma a principátusok véres autokráciáinak sorozata volt. 
Tiberius első és boldog házassága a császár parancsára válással végződött, Augustus lányával kötött második házasságáról és Iuliáról: a kortárs írók között Iuliára szinte mindenki szertelen és kicsapongó viselkedése miatt emlékszik, mint "akit a kéjvágy megfertőzött". Az ifjabb Seneca tömegesen foglalkoztatott házasságtörőkről beszél; az idősebb Plinius "exemplum licentiae"-nek nevezi őt (NH 21.9). Dio Cassius említést tesz "éjszakai mulatozásokról és ivóünnepségekről a Forumon, sőt a Rostrán (szószék) is szeretkezett" (Római történelem 55.10). Seneca elmondja, hogy a Rostra volt az a hely, ahol "apja törvényt javasolt a házasságtörés ellen", most mégis ezt a helyet választotta "kicsapongásaihoz". Seneca kifejezetten megemlíti a prostitúciót: "félretéve a házasságtörő szerepét, ott [a Forumon] eladta kegyeit, és minden kényeztetés jogát kereste, akár egy ismeretlen szeretővel is". Léteztek pletykák egy párbajról, a hölgyek között egy nyílvános házban, ahol Iulia nem maradt alul. 
Tiberius nem részletezett orgiái és Iulia kicsapongásai inkább azért kirívóak, mert neves és ismert személyek cselekedei, de feltehetően megfeleltek a közerkölcsöknek, a kor népszokásainak. Tiberius Iulia elől, a váláskor Rodosra menekült. Másodszorra az uralkodás elöl Capri szigetére vonult vissza, a visszavonulási kényszere feltűnő.
Tiberius kormányzását nem lehet sikertelennek tekinteni, tele köz- és a császári kasszát hagyott maga után, a Birodalom határait kitolta. Különösen sikeresnek sem. Két sikertelen házasság és a császárság kegyetlen világa elegendő ok a megkeseredettségre.   
 
 
*
Iulia, Augustus lánya (https://en.wikipedia.org/wiki/Julia_the_Elder):  Augustus férfi utódra vágyott; egyetlen élő gyermekeként Júliának az lett volna a feladata, hogy apjának unokákat szerezzen, akik azt örökösei lehettek volna. I. e. 25-ben, tizennégy éves korában Júlia feleségül ment első unokatestvéréhez, Marcellushoz, aki három évvel idősebb volt nála. A döntést, hogy Marcellust a pontifikátus és a curule aedilesi rangra emeli, annak jeleként fogták fel, hogy fiatal kora ellenére ő lesz Augustus utódja a hatalomban, ami ellentétes volt az Agrippával kapcsolatos várakozásokkal. Az emberek ellenezték volna Marcellus hatalomra jutását; és így Agrippa visszavonult a görögországi Mytilénébe. Marcellus azonban i. e. 23-án szeptemberben meghalt, amikor Júlia tizenhat éves volt, és a házasságból nem született gyermek.
I. e. 21-ben, amikor Júlia már betöltötte 18. életévét, feleségül ment Agrippához, aki Augustus legmegbízhatóbb hadvezére és barátja volt. Állítólag részben Maecenas tanácsára tette, aki Augustusnak megjegyezte: "Agrippa közel 25 évvel volt Iuliánál idősebb; ez egy tipikusan elrendezett házasság volt, amelyben Júlia apja dinasztikus terveinek gyalogosaként működött. Ebből az időszakból származik egy beszámoló egy bizonyos Sempronius Gracchussal való hűtlenségről, akivel Júliának állítólag tartós kapcsolata volt (Tacitus "kitartó szeretőnek" írja le). Ez volt az első az állítólagos házasságtörések sorában. Suetonius szerint Júlia családi állapota nem akadályozta meg abban, hogy Augustus mostohafia, és így mostohatestvére, Tiberius iránt szenvedélyt tápláljon. Az ifjú pár egy római villában élt, Agrippa és Júlia házasságából öt gyermek született, közöttük Agrippina az idősebb (Germanicus felesége, Caligula anyja). Agrippa i. e. 12-ben meghalt és Augustus mauzóleumában temették el. Júlia a posztumusz született fiát Marcusnak nevezte el a tiszteletére. Agrippa Postumus néven vált ismertté. Még Júlia gyásza alatt Augustus eljegyezte és újra férjhez adta mostohatestvéréhez, Tiberiushoz.
Iulia házassága Tiberiusszal: Agrippa halála után Augustus igyekezett mostohafiát, Tiberiust előléptetni, saját dinasztikus érdekei miatt. Tiberius elvált a szeretett Agrippinától, és feleségül vette Júliát (i. e. 11). Suetonius történetíró azt állítja, hogy Tiberiusnak rossz véleménye volt Iulia jelleméről, míg Tacitus azt állítja, hogy a nő megvetette Tiberiust, mint egyenlőtlen párját, sőt még apjának is küldött egy levelet, amelyben elítélte Tiberiust. A házasság a kezdetektől fogva megromlott, és a fiú, akit Júlia szült neki, csecsemőkorában meghalt. I.e. 6-ra, amikor Tiberius Rodosra költözött, ha nem korábban, a pár ekkorra különvált.
Mivel Augustus volt a lány törvényes apja, joga volt felette, jog addig tartott, amíg a pater familias, Augustus vagy meghalt, vagy emancipálta a gyermekét. A házasságnak nem volt hatása e jogra. Augustus lányaként Tiberius feleségeként Júlia jövője mindenki számára biztosítottnak tűnt. I. e. 2-ben azonban házasságtörés és árulás miatt letartóztatták; Augustus Tiberius nevében levelet küldött neki, amelyben a házasságot semmisnek nyilvánította (Tiberius ekkor Rodosz szigetén tartózkodott, ott is maradt,és nem tudott gyorsan válaszolni). Augustus ekkoriban a családi értékek előmozdítása érdekében törvényeket hozott, amelyeket együttesen a Leges Iuliae néven ismertek, valószínűleg tudott Iulia más férfiakkal folytatott intrikáiról, de egy ideig habozott megvádolni őt. Júlia több feltételezett szeretőjét száműzték, (Sempronius Gracchussal-t) a legtöbbjük öngyilkosságra kényszerült. Mások szerint Júlia állítólagos szeretői a városi klikk tagjai voltak, akik el akarták távolítani Tiberiust Augustus kegyeiből. 
Augustus száműzetésbe küldte a lányát, aztán öt évvel az száműzetése után, i. u. 4 körül Júliát a szárazföldön fekvő Rhegiumba költöztették, ahol Augustus birtokot és éves jövedelmet biztosított neki, és engedélyezte, hogy a városban kijárjon. Az engedmények ellenére Augustus soha nem bocsátott meg neki, és nem is engedte, hogy visszatérjen Rómába. Amikor Tiberius lett a császár i. u. 14-ben, keményebb feltételeket kényszerített Iuliára. Megvonta tőle a hozományát és az éves jövedelmét, arra hivatkozva, hogy Augustus nem rendelkezett róluk a végrendeletében, továbbá megtagadta tőle, hogy elhagyja a házát vagy látogatókat fogadjon.