ÓKORI RÓMAI SZEKÉRVERSENYEK
(2024 április)
ABSTRACT
A szekérversenyek rendezését a rómaiak a görögöktől és az etruszkoktól vették át. A királyság idején a versenyeket harci szekerekkel cirkuszokban vallási ünnepeken rendezték. A cirkuszokat a szekérversenyek céljára építették, a legrégebbi és legnagyobb a Circus Maximus volt. Egy verseny hét kőrből állt, és néha napi 24 versenyt is rendeztek, amihez napi sok száz ló volt szükséges. A versenyeken minden szekéren egy hajtó ült, és általában négylovas, a versenyek céljára épített szekerekkel versenyeztek. Az ütközés megengedett volt, a hajtók és a lovak súlyos sérüléseket szenvedtek az ütközések miatt. Nem voltak fogadóirodáik, a nézők egyszerűen egymás között fogadtak, nagy tétekben. / ANCIENT ROMAN CHARIOT RACES: Chariot racing was adopted by the Romans from the Greeks and Etruscans, with early chariot chariot races being held on religious festivals during the kingdom. Circuses were built for chariot racing in ancient Rome, the oldest and largest being the Circus Maximus. A race consisted of seven runs, and sometimes up to 24 races a day were held, requiring hundreds of horses a day. Each chariot was driven by a driver, and usually four-horse chariots built for racing were used. Collisions were allowed, and both drivers and horses were seriously injured in collisions. They had no betting offices, spectators simply bet among themselves, with high stakes.
BEVEZETÉS
A szekérversenyek vagy kocsiversenyek (a pannóniai eredetű kocsi rugókkal épített szekér. Az első hintókat, azaz függesztett szekrényű szekereket Rómában építették) szekereinek eredete a sumer, babiloni, hettita és egyiptomi hükszosz harci szekerek építéséig vezethető vissza. A korai harci szekereket nem közelharcban használták, hanem nyilaztak a szekerekről. A lovakra későn, a lovasszekerek úgy ezer éves használata után ültek fel a görögök és az etruszkok. A sumer állatok még nem lovak, hanem kungák (az erős vadszamár és a házi szamarak keresztezésével kapott állatok) voltak, kb. i.e. 1800 körül feltehetően a hurriták már tenyésztettek lovakat. Biztos forrás egy levél, amit I. Samsi Adad (ur. i. e. 1846 -1787) írt a fiának, Mári királyának, mely szerint lovakat kér a fiától. I. e. 648-ra már a szekér-, és lovasversenyek az ókori görög olimpiai játékok részét képezték, és részei voltak a pánhellén játékoknak is (https://en.wikipedia.org/wiki/Horse_racing). Ezek a lovak kis testű lovak voltak, az első nagytestű lovakat i. e. 490-ben Médiában tenyésztettek ki (Hérodotosz 7,40 és 9,20), de a nagytestű lovak akkor még kivételesnek számítottak. A szarmatáktól tudtak megfelelő lovakat beszerezni. A római lovak marmagassága 1,55-1,60 méter volt, a nálunk a manapság tenyésztett lovaké 1,60-1,70 méter. A hidegvérű lovak lassúbbak, de ellenállóbbak voltak mint a manapság tenyésztett lovak, elviselték a kemény, rugalmatlan utak kövezetét. A főutakon 33 római mérföldenként szálláshelyek, kocsmák, lóváltó állomások és a birodalmi postaszolgálat állomásai üzemeltek. Egy lovas szekér (majd a hintó) kb. 3 nap alatt tett meg 200 km-ert. A rómaiak fémpapucsaiba bújtatott patájú lovak könnyen lesántultak. A rómaiak lótakaró pokrócot tettek a ló hátára, nem ismerték a kengyelt. Az utak mentén oszlopszerű köveket helyeztek el, hogy arról lehessen a ló vagy az öszvér hátára felülni. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Sumer harci szekér Ur városából
(i. e. 2500 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r)
A szekérverseny (https://en.wikipedia.org/wiki/Chariot_racing) az ókori görög, az etruszk, a római és bizánci idők legnépszerűbb cirkuszi játéka (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_circus) volt, a lovak és a szekerek drága játékszerek voltak. A szügyhámot csak a római idők után találták ki, a nyakhámot használták. A kengyelt és patkolást nem ismerték, nehéz fémpapucsot raktak a lovak patáira. A lovagok használtak nyerget, négyszarvú nyeregnek nevezi az irodalom. A cirkuszokat a szekérversenyek céljára építették az ókori Rómában, a versenyek eredetileg a halotti játékok, vallási ünnepek részei voltak. A versenyek rendezését, állandó versenypályák építését, a szekérversenyeket görög városállamoktól és az etruszkoktól vették át a rómaiak. A szekér- és lovasversenyek jelentős események voltak, az i. e. V. század közepétől a tavaszi karnevál Rómában lóversennyel zárult.
Római biga (http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/1268.html)
A Circus Maximus (https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_Maximus) volt a legnagyobb ókori római szekérverseny és szórakoztató aréna Rómában, az Aventinus és a Palatinus dombok közötti völgyben. Hossza 621 m, szélessége 118 m volt, és több mint 150 000 néző befogadására volt alkalmas. A Circus volt a római vallási ünnepeihez, diadalmenetekhez kapcsolódó játékok (szekérversenyek, állatviadalok, gladiátorviadalok) helyszíne. A római hagyomány szerint a legkorábbi rendezvényt Romulus és Tarquinus (uralkodott i. e. 534 - i. e. 509) tartotta. A nagyobb ludilat, játék a diadalmenetekhez hasonló pompás felvonulással kezdődött, amely bemutatta a résztvevőket. A Római Köztársaság idején az i. e. 169-ben tartott rendezvényen, amely egyike volt a 2. században tartott más játékoknak, "63 leopárdot és 40 medvét és elefántot" vonultattak fel. A római császárok idején, az i. u. 1. század végére a Colosseum* - a legnagyobb római amphiteátrum- is felépült, ahol gladiátorharcokat, Julius Caesar idejétől tengeri hajóütközeteket, és kisebb vadászatokat rendeztek, a hosszú távú versenyeket továbbra is a Circusban tartották. A császárkorban további szekérverseny pályákat építettek: Circus Flaminiust, Circus Maxentiust, Circus Nerot, Circus Varianust.
Circus Maximus, és a lelátó szerkezete. Bal oldalon fent az indítószerkezet
(elválasztó terület: spinalat , https://www.worldhistory.org/Circus_Maximus/)
A római cirkuszok térelválasztója: a két végén három-három oszlop volt, eredetileg az oszlopokat vizesárok kötötte össze. Középre egy egyiptomi obeliszket állítottak Augustus császár idejétől (i. e. 27 - i. e .14), szobrokkal díszítették. Az állványok tetején hét delfin volt Agrippa (Augustus császár hadvezére) idejétől, a megtett köröket jelölték. (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_circus)
A Circus Maximus alaprajza (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_circus)
Fantáziakép a Cirkus Maximusról (Jean Léon Gérôme: Chariot Race, Art Institute of Chicago)
KORAI VERSENYEK
A görög versenyeken minden szekéren egy hajtó ült, és négy, vagy két ló húzta. Az ütközés megengedett volt, a hajtók és a lovak súlyos sérüléseket kockáztattak az ütközések miatt. A szekérversenyek mind a hajtó, mind a ló számára veszélyesek voltak, súlyos sérülésekhez, sőt halálhoz is vezettek. A legtöbb kocsis rabszolga vagy hivatásos hajtó volt. Míg a feljegyzések szinte kivétel nélkül a győztes tulajdonosoknak és lovaiknak tulajdonítják a győzelmet, a hajtókat alig említik. Az ókori görög olimpiai és a pánhellén játékokon a szekérverseny volt a legfontosabb lovasverseny, amelyet a hajadon nők is figyelemmel kísérhettek, míg az asszonyoknak tilos volt bármilyen olimpiai eseményt nézniük (érdekes lenne tudni, hogy miért?).
Etruszk szekérversenyző. A görögök és az etruszkok rendezték az első versenyeket Itáliában, etruszk sírfestmény (https://hu.pinterest.com/pin/516858494716508410/)
A közép- és észak-itáliai etruszk temetkezési helyek festményeiből, a talált faragványokból tudjuk, hogy már az etruszkok is tartottak szekérversenyeket, két- és három ló húzta az egyszemélyes könnyű szekereket. Talán legenda, hogy Róma alapítása után, i.e. 753 körül a szabin férfiak figyelmének elterelésére Romulus meghívókat küldött a szekérversenyekre. Amíg a szabin férfiak a versenyt nézték, Romulus és emberei elrabolták a szabin nőket, akiket a rómaiak a feleségeikké tettek. Az ókori Etruriában -majd Rómában is- a nagy sporteseményekre vallási szertartások, temetések alkalmával került sor.
Cirkuszi szekérverseny (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:PalazzoTrinci026.jpg)
Az császárkori Rómában is a szekérverseny, a fürdők és az eljátszott tengeri csaták voltak a legnépszerűbb szórakozások, a vallási ünnepek elengedhetetlen részei voltak. A római szekérhajtók díjat kaptak. A győzteseket megünnepelték és jól megfizették, a legjobbak többet kereshettek, mint a szenátorok. A csapatok kék, zöld, piros vagy fehér színekben versenyeztek. A versenyeken a fogadás nagy összegeket hozott a csapatoknak, a versenyzőknek és a gazdag támogatóknak. Egymással fogadtak, nem volt intézményesített a fogadás. A rivális versenyzői csoportok közötti erőszak sem volt ritka.
A VERSENYEK
A versenyeket a Circus Maximus arénában rendezték, a legenda szerint Romulus idejétől. A verseny hét körből állt egy 2000 láb (több mint 600 méter) hosszú homokpályán, ahol az egyenesekben közel 70 kilométer/órás sebességet értek el, a hajtűkanyarokban pedig egy keréken billegtek. Az esemény egy körmenettel kezdődött Róma utcáin, amelyen egy tucat különböző római isten szobrai, táncosok, zenészek, templomszolgák és maguk a versenyzők is felvonultak. A Circus Maximusban kb. 200 000 néző várta a menetet. Rómában egy nap néha 24 futamot is rendezhettek, a becslések szerint 700-800 lóra volt szükség naponta. A kocsisok védőruházatot viseltek, amely vastag bőrsisakból és vastag tunikából állt, mellkasuk és törzsük körül vízszintes, bőrből készült párnázott övekkel. A szekereket kis, de erős és széles kerekekkel tervezték, hogy éles kanyarokban ne boruljanak fel. A kocsiszekrény kicsi és alacsony volt, a padlót egy fából készült, egymásba fonódó pántokkal kitöltött keret alkotta, amely rugalmas alapot biztosított. A szekerek csúsztak a kanyarokban, amit a hajtóknak meg kellett tanulniuk irányítani. A kocsisok a szekér kantárszárát a derekuk köré tekerték, hogy az ostorhoz legyen szabad kezük. Egész testükkel a gyeplőt ellensúlyozták, a szekeret a testsúlyuk áthelyezésével irányították. A szekérhajtó egy kést hordott magánál, hogy levágja magát, ha lezuhanna. "A sikeres szekérhajtáshoz a fizikai erő, kitartás, és a kiváló hajtástudás kombinációjára volt szükség". A legtöbb versenyen négylovas szekereket indítottak, a lovak egymás mellett futottak, a bal szélső ló nem húzott, a többieket irányította. Az óramutató járásával ellenkező irányban futottak. A lovak erős és jó idegzetű állatok voltak. Numídia (Algéria, Tunisz) és az Ibériai-félsziget lovai híresek voltak. Érdekesség, hogy az afrikai Numídia a bíborcsiga- ás a lótenyésztésből gazdagodott meg.
Szekérverseny (https://www.lachanduriere.com/)
12 rajtkapuból indultak a két- vagy négylovas szekércsapatok. A játék szervezője a rajtvonal fölötti emelvényről egy fehér kendőt dobott a pályára. A kapuk kinyíltak, és a versenyzők elkezdtek küzdeni a belső legkisebb íven haladásért. Amikor a győztes áthaladt a célvonalon, győzelmét trombitaszó jelentette be. Felment a bírák páholyába, ahol pálmaágat, koszorút és pénzjutalmat kapott. Ezután tett egy gyors győzelmi kört, mielőtt a következő futam megkezdődött volna. Az i. u. 3. század eleji Severus márványrajzon a Circus Maximus ábrázolása egy olyan, a nézőtérbe épített páholyt mutat, amelyet egy széles lépcső köt össze az arénával. A győztes kocsis ezen a lépcsőn ment fel a császári vagy bírói páholyhoz. A kocsis ezután tiszteletkört tett a pálya körül. Gyakoriak voltak a szekérbalesetek, és kísérők csapatai siettek a pályára, hogy eltakarítsák a roncsokat és a sérült versenyzőket, de a verseny folytatódott. A szekérversenyek nem voltak olyan borzalmasok, mint a gladiátorok közötti halálos küzdelmek.
Néhány római uralkodó - például Caligula, Nero és Domitianus - maga is intenzív rajongó volt, és megvoltak a saját versenyzőik (https://www.history.com/news/chariot-racing-ancient-rome). A szekérversenyekre történő fogadás nagyon népszerű volt, a modern sportfogadással ellentétben azonban nem voltak fogadóirodák, a néző egyszerűen odafordulhatott a mellette ülő rajongóhoz, és felajánlhatta a következő futamra szóló fogadást. Egyes fogadók megpróbálták befolyásolni az eredményt: számos átoktáblát találtak a római versenypályák közelében.
Szekérverseny (https://hi.1xmatch.com/gonki-na-kolesnicah-drevniy-vid-sporta/)
Nevezetes és a leglátványosabb római szekérverseny a Ben Hur című filmben volt látható, kép a 180 fokban kanyaródó pályáról:
Szekérverseny a Ben Hur című filmben
Szekérverseny a Ben Hur című filmből
*
Az első naumachiákat, eljátszott tengeri ütközeteket Julius Caesar, Augustus és Claudius - egy évszázad alatt hármat- idején rendezték, az évkönyvekben maradtak fent. Az elsőt Julius Caesar rendezte Rómában i. e. 46-ban négyszeres diadala alkalmából: kiásatott egy medencét a Tiberis mellett, és valódi döfőorros (raman, rostrumlat ) hadihajókkal, 2000 harcossal és 4000 evezőssel játszatta el a naumachiát, mindannyian hadifoglyok voltak.
I. e. 2-ben Augustus Caesar mintájára egy nagy naumachiát rendezett, amelyen a görögök és a perzsák közötti csatát játszatta el egy 400 x 600 méteres medencében, amelyet a Tiberisen átívelve ástak ki. 3000 férfi - az evezősöket nem számítva - harcolt 30 döfőotrros hajóban. I. u. 52-ben Claudius a Fucinus-tavon tartott egy naumachiát, száz hajó és 19 000 harcos vett részt rajta, akik mind halálra ítélt foglyok voltak. A "morituri te salutant" ("a halálra készülők üdvözölnek téged") mondattal tisztelegtek a császár előtt. Nincs bizonyíték arra, hogy ezt a megszólítási formát ezen az egyetlen naumachián kívül máskor is használták volna. Az amphiteátrumokban, víztározókban előadott tengeri csaták voltak a legvéresebb ókori rendezvények, véresebbek mint az ember állat elleni vagy ember ember elleni párharcok.
A következő naumachiák kissé gyakoribbak voltak, hajózható feltöltött területeken, az alkalomra elöntött amfiteátrumok arénáiban játszódtak. Augustus avatta fel az első, Traianus avatta fel az utolsó kifejezetten naumachiáknak szánt medencét, amelyet a Naumachia Vaticanával azonosítottak (https://hu.frwiki.wiki/wiki/Naumachie#Les_premi%C3%A8res_naumachies).
Naumachia a Colosszeumban, a kapu melletti oszlopokat a hajók bronz döfőorraival díszítették (https://www.artflakes.com/en/products/naumachie-in-rom-amphitheater-slash-kupfer)
Rajz a döfőorrok (raman, rostrumlat, általában bronzból készített) változatairól
Római bireme modell, kér evezősoros, döfőorros, csapóhidas hajó
I. e. 2-ben Augustus az athéniak és a perzsák közötti tengeri csatát játszatta el a Tiberis jobb partján, Rómában újonnan épített medencében, amelynek a nyomait nem sok évvel ezelőtt fedezték fel. A naumachiája egy hatalmas, kiásott tóból állt, amely 1800 láb hosszú és 1200 láb széles volt. A területen harminc hajó, két és három evezősoros döfőorros hajók tengeri csatái zajlottak, más kisebb hajóval együtt, kb. háromezer harcoló emberrel és az evezősökkel. Több embert vetett be, mint Julius Caesar i. e. 46-ban. Az esemény olyan hatalmas volt, hogy több harcos vett részt, mint amennyi egy valódi, élő csatában.
I. e. 2-ben Augustus az athéniak és a perzsák közötti tengeri csatáról rendezett naumachia csatornái, először a víz leengedése történt gyorsan, később a víz feltöltése is (Wikipedia)
Fantáziakép az i. e. 2-ben tartott Augustus féle naumachia-ról (4)
Az első Pun háborúig, i. e. 264 -ig a Birodalomnak nem volt tengeri flottája, akkor egy talált pun hajó alapján egy-két hónap alatt építettek több mint száz hadihajót. Karthágó az első Pun háborúig Róma szövetségese volt. Két évszázaddal később Caesar naumachiát rendezett Rómában.
I. Pun háború idején a Birodalom (Wikipedia)